Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-07 / 83. szám
4 HORIZONT HÍRLAP, 1992. április 7., kedd Látószög Magyarkodás Bajuszosodunk, szakállasodunk, történelmi arcokhoz próbálgatunk hasonlatosak lenni. A pims-fehér-zöld együttes mindinkább eluralkodik színeinkben. Ott a zászlónk, a címerünk, ahol talán a legkevésbé sem számítanánk rá. Erdélyi kopjafákat faragtatunk kegyeletőrzőknek temetőinkbe, s harsányan zengjük a székely nimnusztis hazánk legkülönbözőbb tajain. Magyarkodunk. Valóiában ugyan bajusz, szakáll nélkül is megvoltunk, s ellennénk még jo darabig, aligha a hosszabb szőrzettől vagyunk magyarabbak. A színek használatában sem ragaszkodtunk történelmünkben többnyire csak az említett háromhoz, ebben is szerettük mindig a változatosságot. A zászló általában ünnepet jelentett, országcímerrel nemigen díszítettünk boltocskákat, bódékat. Elhunyt szeretteinknek kőből állíttattunk síremléket síijaikon. Tiszteltük Himnuszunkat azzal is, hogy nem énekeltük úton-újfélen, s nemigen jutott eszünkbe, hogy esetleg több lehet belőle. Bizonyos, nogy egyféle felsza- baaultságra is visszavezethető, ami napjainkban szokatlannak tűnik. Hiszen — ki ne tudná? — volt idő, amikor gyanús, sőt tiltott, meg nem engedett fejdísznek számított a szakáll, sőt a hosszabb bajuszt sem kedvelték különösebben. Aztán a piros, pontosabban a vörös sokkal szimpatikusabb volt önmagában, mint fehérrel, zölddel is kiegészítve. Erdélyt meg a székelyeket emlegetni sem lehetett, nem még dalba foglalni mámoros összejöveteleken, vagy éppenséggel művészi alkotásban, az éneknél maradandóbban utalni arra, hogy a határainkon túl is élnek magyarok. Egyszóval szinte csupa tiltott dolog volt, ami ma nem számít annak. Nemcsak jópofáskodás, hanem sokkal komolyabb hitvallás is, ha mondhatjuk. Érthető, ha annyian megragadják hát az alkalmat, s végre minden félelem nélkül mutogatják, hangoztatják azt, amit majdnemhogy szégyellniük kellett évtizedeken át. Más dolog azonban magyarnak lenni, és más magyarkod- ni. Aligha attól vagyunk magyarok, vagy lehetünk magyarabbak, ha például a pincérfiú a szakmai versenyeken sokkal inkább a piros-feher-zölddel színezett pohárszélekkel akarja megdobogtatni a szíveket, mintsem a beléjük töltött, s bennük elegánsan felszolgált itallal. S kevésbé biztos, hogy diplomatáink éppen a megyénkben készített régies díszruháikban az eddiginél is sokkal nagyobb sikereket emek majd el külhonban. Az is nyilvánvaló, hogy himnuszunk is csak egy van, egy lehet, s valójában így kísérheti végig az életünket, amíg magunk is a kőkeresztek, márványlapok alá nem kerülünk. Miért hát a sok szokatlan külsőség, a hozzánk kevésbé illő magunkmutogatás? Nem jobban illenék-e hozzánk a természetesebb megjelenés, az egyszerűbb, a kevésbé harsány viselkedés idehaza és idegenben? A szívünkkel, közös akaratunkkal és mindennapi cselekedeteinkkel kellene kifejeznünk újra meg újra, hogy magyarok vagyunk, szeretjük ezt a hazát, az évezredesnél is nagyobb folyamatosságot képviseljük a világban. így is észrevesznek bennünket. Sőt, talán még jobban figyelnek ránk. Gyóni Gyula Aranyról szólva Csaba királyfi hova vitte volna? A sajtóban nagy visszhangja támadt a tettnek, hogy Nagyszalonta nemrég szoborral, Arany János másával ajándékozta meg magát. Vagy a nemzet lelkiisme- rete támadt volna fel mély fásultságából, netán feledékenységét hagyta volna maga mögött? Ki tudja? Örüljünk a tettnek. Mint most is az alkalomnak, hogy az Irodalmi Vándortársulat színes mozaikképet állított össze - a szerkesztő: Szívós József - Arany egynémely írásából; indítva a Toldinál, meg-megfor- gatva a kései versek gondolat- menetét a hallgatóság előtt, mire f ondolt az öregedő Arany a kozmopolita költészet, avagy a Vojtina ars poeticája közben. Nem hiányoztak a balladák sem. A Walesi bárdok, a Vörös rébék most is megtette a hatását. Az Epilógus, a Kertben, a Letészem a lantot, A költő hazája nemcsak egy adott helyzet kedélyes vagy keserű, elábrandozó, nyugalmat esdeklő hangulat terméke. A versek minden sorában benne van, benne lobog, él, oktat az az Arany János, akit a diktatűra évei alatt néhány túlbuzgó irodalmi írnok el akart tüntetni, hátrább akart tolni a nemzet tudatában, mert valamikori harcos jegyzetei között kikelt a művelet- lenjjolitikai agitátorok ellen. Felbuzdulva az est hatásán, magam is elővettem az Aranyösszest, hogy kicsit bebarangoljam azt a világot, amellyel ő magát körülvette. Vagy amiről megírta a maga kémény, a tényeket kíméletlenül kimondó ítéletét. A Toldi sikere óta, a negyvenes évek eufórikus időszaka után eljött az önkény, a hatalom megalázó viselkedése. Következményeként a nagy köpönyegforga- tasok, menekülések, visszahúzódások, nem egy helyütt a férfiak elfalazásának ideje jött, hiszen a császári akarat, a Bach-huszárok megtorolni akartak, végezni minden időkre a magyar rebelli- óval. A Walesi bardokat és Aranyt sem érti meg, aki a hatalomra, a királyra szórt átokból ki nem hallja a szellem emberének a kiáltását: nem szabad meghajlítani a gerincet, mert az úgy maradhat. Él még egy generáció ebben a hazában, amely Arany Jánost a Toldival azonosítja. Igaz, ebből a verses elbeszélésből tanulta meg a nyelv zengését élvezni, fogta fel, milyen is a népi hős, hol és hogyan gyökerezik az a tudat, amely elválaszthatatlan ettől a földtől, vagy a bőrünktől, a húsunktól, a csontjainktól. De van egy másik Arany János, aki nemcsak szemérmesen, elandalítóan tudott és akart szólni a nemzetről, a nemzethez — a Toldinál még a fiatal ember optimizmusával, derűjével —, de megbántva, csalódva, küszködve is. Ha le akarja tenni a lantot — „tőlem ne váljon senki dalt” —, nem a magában megélt világ összeomlásának az eredménye ez a panasz, inkább annak a lehangoló állaE otnak, ahol ő joggal fogalmaz- at csürhékről, un lócsiszárok- ról, akik őt beverik sárral, és nem marad más lehetősége a „pörlés” helyett, mint letörölni a szeny- nyet, amit a szemtelen fickó tudatosan ráfröccsentett. Vagy csak hányavetiségből, mert úri kedve úgy tartotta. Nem eléggé ismert Arany lap- szerkesztői buzgalma. Azért alapított lapot — az általános részvétlenség ellenére is —, mert használni akart. Számára a nyelv a nemzet továbbélésének, a magyarság jövőjének az ügye. Ha nem ezt hitte volna, nem írta volna le a Csaba királyfi előhangjá- ban: „Ha későn, ha csonkán, ha senkinek, újad!” Mekkora keserűség, milyen előnytelen számvetés lökte ki belőle ezt a kemény mondatot! Éppen abban az időben, amikor nemet idiómára hajlottak a pesszimisták, akik a sikerért elmentek az idegenbe, elvitték szellemi javainkat idegen piacra. Az Irodalmi Vándortársulat ilyen gondolatokat ébresztett bennem összeállításával. És csak sajnálhatjuk, hogy Kakuk Jenő, Molnár Klára, Szívós József Szívós Zsuzsa, Tóth István és Vi- rágh Tibor nem szélesebb közönségnek harsogta fülébe az őrületbe vágtató Edward királynak, a hatalom kegyetlen megszállottjának a tragédiáját. Biztatjuk őket a folytatásra, mert nagy költőink pontosan lekot- tázták a kort, amelyben meg kellett szenvedniük sorsukat es be kellett vallaniok, mekkora teher és gyönyörűség ezt a nyelvet „édes börtönként” — Kosztolá- nyi kifejezése — viselni, elviselni, megtartani. Farkas András Oscarok és „igazságok” A Thelma és Luise egy életérzés filmje., Jelenet A halászkirály legendája című alkotásból Biztosítani a gazdálkodás pénzügyi stabilitását A kápolnai áfész — egy kritikus esztendő után Ezekben a napokban zajlanak az áfészek küldöttgyűlései, ahol mérlegre teszik az elmúlt esztendő történéseit, gazdasági eredményeit, és nagy vonalakban felvázolják az idei év elképzeléseit is. Történelmi jelentőségű időben kerül sor ezekre az eseményekre, hiszen az Országgyűlés a közelmúltban fogadta el a szövetkezetekről, továbbá az átmenet szabályairól szóló törvényt. Ez lehetőséget biztosít a fogyasztási szövetkezetek továbblépésére és működésére, amely elsősorban a tagok elhatározásán múlik. Az elmúlt években ugyanis sok csorbát szenvedett ez az eszme. Létjogosultságát sokan megkérdőjelezték, nem is kevés ok miatt, hiszen a merev sémákhoz való ragaszkodás, az erőltetés súlyos visszaeséseket okozott sok egységnél. De az is bebizonyosodott, hogy ott, ahol a tagság és vezetése aktív, változtat, újít, rugalmasan alkalmazkodik a valósághoz, növeli döntési szabadságát, talpon tudnak maradni. Ez utóbbiak közé sorolható a Kápolna és Vidéke Áfész is. Azon szövetkezetek között emlegetik elismerően, amelyek nyereséggel fejezték be a kritikus tavalyi esztendőt. Ha nagyságrendjét tekintjük — hét, többségében kis község: Kál, Kompolt, Tófalu, Kápolna, Nagyút, Al- debrő, Feldebrő tartozik hozzájuk —, teljesítményük értéke még jelentősebb. Hogyan sikerült ezt elérni? Erről beszélgettünk Fülöp Ferenccel, az áfész elnökével.- Az igazsághoz tartozik - mondja —, hogy a tervezett nyolcmillió forint nyereséggel szemben csak 4 millió 130 ezer forintot értünk el. Az elért eredménnyel kerültünk az elsők közé... Égyébiránt a két szám kö- kötti különbséget a jelentős mértékben megnövekedett hitelkamatok, a szállítási, az energia- és a bérköltségek terhei mellett elsősorban a közös boltok forgalmának a visszaesése okozta. A rendszeresen megtartott igazgatósági üléseinken folyamatosan értékeltük szövetkezetünk gazdaságpolitikai munkáját, és a kereskedelem területén bekövetkezett változások, új kihívások miatt a szükségessé vált intézkedéseket megtettük. A kormány privatizációs programja, valamint az egyre jobban elterjedő magánkereskedelem miatt felül kellett vizsgálni eddigi kereskedelempolitikánkat, és — korlátozott lehetőségeinken belül — biztosítani kellett a továbbfejlődést. Figyelembe vettük a környezetünkben tapasztalható recessziót, a gazdálkodó szervezetek nehéz pénzügyi helyzetét, a fizetőképes kereslet csökkenését, valamint a tulajdonosi viszonyokban bekövetkezett változásokat. Szigorú takarékossági intézkedéseket tettünk, folyamatosan ellenőriztük a készletgazdálkodást, tovább szigorítottuk a közületi értékesítés feltételeit.- Jó lenne, ha néhány konkrét példát felsorolna...- Egy sor üzemet, vállalatot felszámoltak a körzetünkben, páldául a a korábban közel 400 személyt foglalkoztató Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyára helyi egységét, az Agria Bútorgyár részlegét, a Volán-vállalat kirendeltségét, s akkor még nem szóltam az elszegényedett tée- szekről. Ezek komolyan sújtottak bennünket is. Ezért esett visz- sza a közületi forgalmunk. Megjelent a feketekereskedelem, az úgynevezett KGST-piac is az üzleteink előtt... S meg kell említenem, hogy a minimálisra csökkentették a hatósági áras termékek körét, ugyanakkor szinte korlátlanul emelték a termelői és a szállítási árakat, és ezek esetenként ésszerűtlenül jelentek meg a fogyasztási javak áraiban. Egyszóval csökkent a kereslet, emellett rohamosan növekedtek a költségek.- Hogyan védték ki ezeket a támadásokat?- A fentiekben már néhány intézkedést említettem. Kiemelt jelentőséget tulajdonítottunk a lakosság élelmiszerrel és napi cikkekkel történő ellátásának. Javítottuk a kínálatot, gyakoribbá tettük az árubeszerzést, bővítettük a megyén kívülieket is, amiért fizetési kedvezményeket kaptunk. A kisiparosok is értékesíthették egységeinkben a termékeiket. Növeltük az üzletek nyitvatartási idejét. Az igényeknek megfelelően igyekeztünk a lakosságot ellátni mezőgazdasági árukkal, kisgépekkel és vetőmagvakkal. Kálban és Kápolnán új vendéglátóegységet nyitottunk, többet átalakítottunk, korszerűsítettünk. Sajnos, a gazdálkodás során a korábbi hitelállományunkat nem tudtuk leépíteni, s ez 22 millió forintot tesz ki. Ettől függetlenül az eredményes gazdálkodás következtében tovább növekedett a szövetkezet vagyonalapja — egymillió forinttal —, amellett, hogy a vagyon terhére egymillió 723 ezer forint értékű selejtezést hajtottunk végre. Sikerült a dolgozók fizetésének 20 százalékos emelését is megoldanunk...- Hol tartanak a szövetkezetben a vagyonnevesítés terén?- A törvényben előírtaknak megfelelően végezzük. Ennek alapján a múlt év december 31-i mérleg szerinti vagyonunk 70 százalékát osztjuk fel a tagok között üzletrészek formájában. A vagyon értékének legalább 40 százalékát a tagsági viszony időtartamára, 20 százalékát pedig a vagyoni hozzájárulás mértékére fordítjuk. A felosztandó 46 millió 978 forint értékű vagyont 3307személy kapja meg. A részjegyek értéke, a tagsági viszony ideje, a befizetett részjegy nagysága, valamint a ledolgozott évek száma szabja meg az arányokat. Az üzletrész örökölhető, eladható, végleges vagyoni juttatás, amelyre a szövetkezet az elővásárlási jogát fenntartja. Közgyűlésünk elfogadta ezeket a javaslatokat, és örömmel újságolhatom, hogy ezen a gyűlésen a küldöttek 85 százaléka megjelent, és a felszólalók elismeréssel beszéltek a tevékenységünkről. Komolyabb kilépési szándék nem volt, csak 1-2 kisgazdapárti részéről, de a többség ezzel nem értett egyet.- Mit várnak ettől az esztendőtől?- A tagok magántulajdonán alapuló társas vállalkozás erősítését, a tevékenység és a nyereségérdekeltség összhangjának megteremtését. Újabb kritikus év elé nézünk, mert a gazdasági helyzet tovább romlik. Egyre élesedik a konkurenciaharc, ezért nem törekedhetünk nagy nyereség elérésére. Alacsonyabb árakat kell alkalmaznunk. Egymillió forint nyereségre számítunk. Emellett több mint másfél millió céltartalékot is képeznünk kell a kétes megtérülésű kintlévőségeink fedezésére, az állag- megóvásra pedig négymillió forintot kívánunk fordítani. Kiemelt feladatként kezeljük a lakosság igényeinek kielégítését. Azt akarjuk, hogy folyamatos legyen az alapvető élelmiszerek kínálata a nyitástól a zárásig, emellett lényeges, hogy megőrizzük gazdálkodásunk pénzügyi stabilitását. Fazekas István kát követ el egy pszichopata (A halászkirály legendája), egy férfi bosszút áll a védőügyvédjén (A rettegés foka), két nő hétvégéje gyilkosságba torkollik (Thelma es Luise). A színészek igyekeztek mosolyogni, amikor felbontották a verdiktet tartalmazó borítékokat, de a csalódást még nekik is nehéz eltitkolniuk. Számomra például felfoghatatlan Robin Williams hosszú ideje történő mellőzése. Immár ötödik alkalommal jelölték, de még egyszer sem lett övé a legjobb ferfialakí- tás dija. Pedig gondoljunk csak a Jó reggelt, Vietnam, a Holt költők társasága, avagy az Ébredés című filmekben nyújtott alakítására... És akkor meg nem szólam az idei jeloleserol, A halasz- úrály legendájáról, amelyben :gy kegyetlen sorsú történelem- irofesszort alakít — felejthetet- enül —, aki az élet pereméről kéül vissza az Életbe. És mégsem íyerte el a dijat — most sem. Vagy a másik vesztessel, Robert le Niróval is őszintén együtt- irzek. A rettegés fokában o az a josszúálló, akinek minden lépését íz vezérli, hogy visszaadja mindazt l védőügyvédjének, amit csak lelet... Nem szándékozik „kinyírni” i férfit és családját, „csak” egysze- űen el akarja lehetetleníteni. Jól udom, nem lehet a dijat megosz- ani, de kissé méltánytalan, hogy lobért de Niro lenyűgöző alakíta- a végeredményben nem kapta nee a leenasvobb elismerést. A hatvannegyedik nagy show is lezajlott Hollywoodban. Csil- logott-villogott a filmvilág fővárosa, s a nézők százmilliói figyelték a közvetítést. Itt nálunk — szerencsére — eljutottunk oda, hogy szinkronba kerültünk a nagyvilággal. A díjra jelölt filmekkel megismerkedhettünk (legalábbis a legtöbbjével), és legfeljebb annak szurkolhattunk, hogy a kedvencünk fog-e nyerni. A győztesek vitán felül megérdemelték kitüntetésüket, s mégis kegyetlen a sors akkor, amikor zseniális alkotók üres kézzel távoznak. Tagadhatatlan: A bárányok hallgatnak — jó film. Messze áll azonban — mind témájában, mind megvalósításában — attól, hogy igazán kiemelkedő, jelentős darabnak nevezhessük. A szokatlanság, a torz jellemek uralják a filmet, a háttérben azonban ez nagyszerű lehetőség arra, hogy az emberi lélek rendkívül mely „bugyraiba” behatolhasson az alkotói gárda. Nem az a baiom ezzel a történettel, hogy egy krimi-horror elemeit ötvözi, hanem az, hogy többet érez bele sok kritikus, mint ami jogos lenne. Valahogy a bűnügyi esetek, a lelki torzulások uralták idén az Oscarra jelölt filmeket. Egy őrült fiatalember nőket gyilkol meg, egy pszichológus pedig kannibál (A bárányok hallgatnak), egy lemezlovas hatására gyilkosságojacK balance, a ieg|oDD ten mellékszereplő az Irány Coloda ro című filmben volt latható. A; Amerikában oly nagy sikert ara tott alkotás nálunk — sajnos megbukott. Nem véletlen, hogj ennek főszereplőjét kérték fel: díjátadó ünnepség ceremónia mesterének (Billy Cristal). A: egyik legemberibo film — A ha laszkirály legendája — sem ma radt ki a díjazottak közül. Igaz mindössze a női mellékszerepk vehette át az arany szobrocskát nem pedig a két nagyágyú, Jet Bridges, valamint Robin Willi ams. Természetesen a Terminá tor 2. a technikai kategóriábai „aratott,,, s mindent megnyert amit csak lehetett (vizuális effek tus, hangeffektus, smink, hang effektus-vágás). A kérdés csal az, hogy a pazar kivitelezés mö gött mi is rejlik... A szépség és a szörnyeteg gyö nyörűségesen szép rajzfilm. / Walt Disney Stúdió emlékezete élményt szerez az egész család nak mind a rajzokkal, mind pe dig a fülbemászó dallamokkal Remélhetőleg nem kell majd ka rácsonyig vámunk a magyaror szági premierre... A női Bonná és Clyde Amerikát meghódítót ta, Magyarországon azonbai méltatlanul kevesen látták. A Thelma és Luise egy életérzé filmje, a női gondolkodás, a füg getlen nő szimbóluma. Úgy lat szik, a magyar nők még nen eléggé nyitottak erre a témára.. Végül is a néző is voksol, még pedig a mozijeggyel, azaz annal megvásárlásavaT A március vég show-műsor nagyszerű propa ganda volt. Annyi azért elvárna tó lett volna, hogy a Magyar Te levízió felkészült szakembereké bízzon meg a fordítással, olyano kát, akik ismerik is a filmeke (például Albert Györgyinek fo galma sem volt az Irány Colorá dóról, ugyanis végig Városi cigá nyok címen nevezte meg a ni met, stb.). És — valljuk be — eg; filmnél az operatőr munkaj: meghatározó. A Magyar Televí zió összeállításából e kategória mirjtegy véletlenül — kimaradt.. Úgy érzem, bár A bárányol hallgatnak „tarolt„, a nézők nag; többsége számára mégsem e: lesz az ev filmje. Az igazi értékel — dijakkal vagy anélkül — egya ránt emlékezetesek és felejthe tetlenek... 11 orn ó rl ■ foron p
