Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-06 / 82. szám
HÍRLAP, 1992. április 6., hétfő GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Vadas Jenő- kupa A Mátra-Nyugat-bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság a mát- rafüredi szakiskolával közösen az első alkalommal rendez versenyt a diákoknak a Vadas Jenő- kupáért. A vetélkedőre április 27-én és 28-án kerül sor az intézetben. Hoppá, hoppá! A fenti címmel vendégszerepei Gyöngyösön is a Republic együttes. A Mátra Művelődési Központban április 14-én 18 órakor kezdődik a koncert, régi és új dalokkal. Markazi lámpák A markazi önkormányzat az idén is bővíti a községben a köz- világítási lámpahelyeket. Lakossági közreműködéssel üzennek hadat az éjazakai sötétségnek: a március végéig érkezett javaslatok alapján készül majd a szükséges program a polgármesteri hivatalban. Domoszlói toborzó Új tagokkal szeretnék bővíteni a művelődési ház gyermekeket tömörítő művészeti csoportjait. A citerások és néptáncosok soraiba egyaránt váiják a jelentkezőket, akik a foglalkozásokat természetesen ingyen látogatják. A beton nem ad jó levegőt (Folytatás az 1. oldalról) — Hosszú. Kifejezetten az volt a szándékunk, hogy megszakítsuk a régebbi gyakorlatot, nem akartuk, hogy a kis bódék száma szaporodjon. Született is ezzel kapcsolatban egy főépítészeti tájékoztató, ebből idézek most néhány sort. „Ha az elhelyezendő pavilon úgy csökkenti a városi zöldfelület nagyságát, hogy az a növényzetet károsan érinti, úgy az építtetőt növénypótlási kötelezettség terheli... A pavilon nem zavarhatja a kialakult városképet és a kialakult forgalomtechnikai szempontokat.” Csodálkozom egyébként ezen a nagy felháborodáson, hiszen a kérdésben a képviselő-testület még tavaly augusztüsban döntött. A testületi ülések nyilvánosak, és gondolom, az érintett körzet önkormányzati képviselője sem zárkózik el a tájékoztatástól. De ha már az újság érdeklődik, kihasználom az alkalmat, és elmondom, hogy hasonló botrányokra még számítunk, hiszen 67 igény van bent nálunk ilyen pavilon építésére. — Mit szól ahhoz, hogy állítólag a Volánnak is fájt a foga erre a telekre? — Ha bármikor is fejlesztésre kerül sor, az csak úgy lehetséges, hogy a buszmegállót felszámoljuk, és elköltöztetjük a vasútállomás mellé. Egyébként ezeknél a pavilonoknál külön kikötöttük, hogy italboltot vagy ehhez hasonló létesítményt nem nyithatnak a jelentkezők. Konkrétan a buszmegálló mellett egy cémás- bolt, egy fodrász és egy kozmetikus kapott engedélyt. Azt a kifogást pedig, hogy egy szép parkot vágtunk ezzel tönkre, vissza kell utasítanom. Valamikor itt egy malom működött, a talaj alatt 40 centiméter mélyen ma is betonréteget találunk. így soha nem lehet szép, füves területet kialakítani. — Azáltal viszont, hogy egy szabad területre — akármilyen fű is nő ott — ráépítenek, növelik a zsúfoltságot, nem? — Úgy érzem, hogy a városnak valahogy fel kellene készülnie a'96-os világkiállításra. Nekem nincs jogom pénzt adni, illetve nagyszabású építkezésekbe fogni, de kötelességem, hogy ebben segítsek. És a kulturált butikok létrehozását mindenképpen ide sorolom. — Van a városnak parkgazdálkodási koncepciója? — Hogyne volna. Hagyományaink is vannak, nemcsak terveink. Kevesen tudják, hogy a húszas években hazánk a legnagyobb parképítő ország volt, s a gazdagabbak közül is az Orczyak jártak elöl jó példával, ők szor;almazták, hogy a parkokat a öz számára kell létrehozni, tavacskákkal, alagutakkal, labirintusokkal. Ézek a parkok akkor nagyon drágák voltak, de védtek a zaj ellen, a por ellen, magyarán, termelték az oxigént. Olyan pihenőparkokat álmodunk ide a városba, ahová kimehetnének a szerelmespárok, sörözhetnének az emberek, este meg be lehetne zárni az egészet, s megóvni a rongálok ellen. Pályázatot írtunk ki a parkjaink kezelésére — országos nevű szervek jelentkeztek, és a költségvetésben 10,5 millió forintot különítettünk el erre. — Gyönyörűek a terveik. De ez bizonyára nem nyugtatja meg azokat, akik a buszmegálló mellett laknak, vagy bárhol, ahol a jövőben parkok szűnnek meg, butikok építése miatt... — Nézze, az emberek oda fek- hetnek a buldózerek elé, elvégre ez is demokrácia. Aztán majd meg kell győzni őket. Mi kiadtunk egy építési engedélyt, abszolút a jognak megfelelően. Még arra is vigyáztunk, nehogy olyan parkot érintsen, amelyet maguk a lakók gondoznak. De mindenkinek meg kell értenie: a város jövője, hogy fejlődjék. És ebben az elképzelésben nem a romantikus gondolatok bírnak igazi jelentőséggel. Doros Judit Lovastanyán Nemcsak a városbeliek, hanem a közeli országúton járók is rá-rákíváncsiskodnak a vásártér melletti Horus Lovasközpontra Gyöngyös szélén. Néhány hátas majd mindig ott üget, ugrál a pályán, látványosság naphosszat akad. Saiga Andor tanyája négy esztendő óta úgy hozzánőtt a településhez, hogy annak érdekességeitől, nevezetességeitől szinte elválaszthatatlan. Annál inkább, mivel a sportbázis a szórakoztatás mellett versenyzőket is nevel. Miklósvári Tamás válogatott kerettag már a tavalyi magyar bajnokság, illetve ugróderbi bronzaival, még inkább pedig a díjugrató országos tenyészverseny aranyérmével messze földön nevet szerzett magának, s hírt egész helységének. Az elmúlt heti nemzeti viadalra Vaka István is elkísérte társát, hogy a babérokat ketten gyarapítsák. Az egyelőre még amatőr fiatalember azonban korántsem élménydús legutóbbi szereplését emlegeti elsőként találkozásunk alkalmával... — Csikónk született a napokban, így már hárman vannak az ideiek, a közel negyven ló között — újságolja. — Imádom valamennyit, a szívem Hatvanból is elcsábít hozzájuk újra meg újra... Egyelőre még a passzió húz. Hivatalosan munkanélkülivagyok, de szeretnék magam is mieíőbb vállalkozó lenni, hivatásomul, állásomul választani a tenyésztést, versenyzést. Vaka Istvánnak határozottan tetszik az itteni élet. Mozgalmas minden napja, különösen a hétvégéket szereti. Mások hasonló boldogsága is mindig örömmel tölti el, amikor csak kijön, körülnéz az istállóban, vagy felül a lóra. S még vidámabb lenne, ha a nyergében az is láthatná most, aki annak idején csupán megígérte, hogy kiviszi egyszer még az otthoni, a hatvani lovasiskolába. Kedves nagyapja azonban sajnos, már a biztatásával együtt — emlék. Nem élhette meg, hogy beváltsa szavát, a szeme előtt kapjon paripára az unoka... (gy) Zöld-sárga pavilonok „Egységes dizájnt” terveznek Gyöngyösön — legalábbis ami az árusítópavilonokat illeti. Először a Fenyő Áruház előtt jelentek meg ilyen szerkezetek, rajtuk narancsot, banánt, ananászt, krimiket, sci- fiket, szerelmes regényeket kínáltak az árusok. A zöld-sárga színekben virító pavilonok várhatóan „egyeduralmat” élveznek majd a mátraalji városban, a vállalkozók nem árusíthatnak majd akármilyen összeeszkábált pultokon, csak ilyenen. Na persze az egységes pultoktól — vagyis csak azoktól — még nem lesz szép, kulturált kinézete egy városnak. Attól ott még lehetnek kuka mellé dobott tejeszacskók, összetört sörösüvegek, kutyaürülékek és egyebek. De annyi legalább most biztosnak tűnik: nem a pavilonokon múlik majd a gyöngyösi dizájn. A szép szurdokvölgy értékei Gyöngyöstarján holnapja A gyöngyöstarjáni önkormányzat sem csak a jelenben gondolkodik, hanem a jövőért is felelősséget érez. Ezért fordult annak idején a Hevesterv avatot- tabb szakembereihez, akik természetesen készséggel válaszoltak a kérésre, megpróbáltak természetesen a maguk módján segíteni a holnap formálásában. Mint a munkával közvetlenül megbízott dr. Veres Zo/tón tervező mérnöktől megtudtuk: rendezési feladata során a község központi részén alapvető közlekedési, építészeti problémákra kereste a megoldást, s a Petőfi útra konkrétabb kiviteli programot is készített. A tervekben — a múlt megra- gadóbb építészeti örökségeinek ápolásaként — javaslat van egy- egy zsellér-, illetve gazdaház védelmére, s szó esik a Tarján-pa- tak melletti üres telek több boltegységes üzletházzal történő beépítésének lehetőségéről. A Széchenyi útnak az országos előírásoktól jelenleg eltérő telekosztáa is tennivalókat sürget. A Brassói úton célszerű a pincesor hosz- szabbítása, akár vendéglátási szándékkal. Az eddiginél feltétlenül nagyobb figyelmet érdemel a Tar- ján-patak centrumhoz közeli Védeni való öreg ház rendkívül szép szurdok völgye. A település ősi magvához tartozó falurész igazán rászolgált legalább a helyi védelemre, olyanképpen mindenesetre, hogy a már kialakult telkek megmaradjanak, csak a házak korszerűsödjenek, épüljenek újjá a meglévő A tervezett új pincesor keretek között, az architektúrák megtartásával. A természeti ritkasággal ösz- szefüggésben többet gondolhatnának az idegenforgalomra úgy, hogy további vendéglátóipari létesítmények rí gyarapítsák a községet. A látvány és funkció tudatos kialakításával egyaránt lehetne szolgálni a helybelit és a vendéget. Hiszen ki-ki olyan élményhez jutna, amiben a geológiai, a történelmi, az építészeti emlék, a nagy hírű szőlő- és borkultúra együttesen hat. Mindezeket egyelőre még mindössze papírra álmodták Egerben. A tervek megvalósítása — a tarjániakra vár.- ‘gy ~ A húszesztendős XI. számú napközi otthonos óvodában Megyénk óvónői Gyöngyösön A megyei pedagógiai napok keretében az idén 20 esztendős XI. számú Visontai úti óvodában jubileumi rendezvénye sorozatra került sor Gyöngyösön. A megújuló óvodák pedagógiai törekvéseiről tanácskoztak. Bácskai Györgyné vezető óvónőtől azt is megtudtuk, hogy az esemény kapcsán emlékeztek meg a XI. számú óvoda fennállásának 20. évfordulójáról. Az intézmény vezetője azt is elmondta, hogy a szakmai munka folyamatos fejlesztésére törekedtek. Az idei tanév oktatási-nevelési módszereinek újszerűségét segíti a Freinetmódszer figyelembevétele. Ennek az a célja, hogy a gyermekek személyiségének az egészét — érzelmi, értelmi, közösségi fejlődését — biztosítsák. Mindezt játékosan, családias légkörben, valóságos környezetben, természetes anyagokkal. A jubiláló óvodában kiemelten foglalkoztak az iskolára való felkészítéssel. Ezt szolgálják a korszerű, játékos foglalkozások, a gyengébbek felzárkóztatása. Az igényeknek megfelelően részt vehetnek az óvodások angol és német nyelvtanfolyamon, zeneóvodai foglalkozásokon. (kb) Divattá vált-e vallásossá lenni? Vallásos nép lettünk. Bár azon is el kell gondolkozni, hogy mást jelent a vallás, és mást a hit. E jelenségről Kéri Tamás református lelkésszel beszélgettünk Gyöngyösön. — Az ember nemcsak test, lélek is — mondja. — De az embereket arra nevelték, hogy a testben keressék a boldogságot. Érzik magukban az ürességet, de a vallás felszabadulása óta is csak akkor fordulnak hozzánk, ha valaki elmondta, itt segítettek rajta. Az is látható, hogy akik elkötelezték magukat az előző rendszer ideológiájának, nem mernek idejönni, pedig szükségük lenne rá. — Beszélhetünk arról, hogy divattá lett vallásossá lenni? — Van bizonyos növekedés a gyülekezetben, de ez öt-hat éve folyamatos. Nem volt kirívó változás a rendszerváltás után. Azt észrevettem, hogy soha nem látott tömegek vannak a karácsonyi istentiszteleteken, de nem törekednek arra, hogy kapcsolatba kerüljenek velünk. — Ön hogyan értékeli e magyarországi változásokat? — Természetes ellenhatása az elmúlt negyven évnek. Sajnos, a fiatalok olykor egészen vad formában vetik magukat a vallásba. Ezeknek a gyülekezeteknek az a veszélyük, hogy nagyban a külsőségekre építenek. A gitáros zene a testre hat, a lélek érintetlen marad. Önkéntelenül megmozgatja a kezet, lábat, de elvonja a figyelmet a szövegről. A lélekhez már nincs is semmi köze. — Meglehetősen érdekes jelenség, ahogyan a politika keveredik a vallással... — Mi általában tartózkodunk a politikától — más a dolgunk. A Biblia alapján minden hívő embernek hirdetnie kell Krisztus üzenetét, de a pártoskodás ezt kizárja. Persze, az nem baj, ha a társadalomban jelen vannak a keresztény erkölcs alapjai, de nem biztos, hogy ez szervezett formában hatékony. Ha valaki képviseli ezt az erkölcsöt, az többet jelent, mint ha egy szervezet vezetője. — Nekem az is eszembe jut, hogy amikor az MSZMP bukott párt lett, a 800 ezer tag zöméről kiderült, hogy „áltag” volt. Nem lehet, hogy egy más jellegű változás idején az egyház is erre a sorsra jut? — Ha egy lelkész a maga dolgát végzi, nem a külsőségekkel, ünnepségekkel, politikával foglalkozik, akkor azok maradnak meg a gyülekezetében, akiket az érdekel, hogyan juthatnak el Istenhez. Nem biztos, hogy országos szinten kivédhető az ön által említett veszély. Ahogyan megkülönböztetünk vallásost és hívőt, óhatatlan, hogy legyen lelkész is, aki vallásos, de nem hívő. Az ő gyülekezetében számítanak a külsőségek. A hit lelki megnyugvást ad, a vallásosság menekülést jelent. Társadalmijelenségként tartós állapotra számíthatunk, mert ha valaki a vallásosságba menekül, ezen a szinten is marad. Jézus Krisztus mondta, bánjátok meg bűneiteket, és térjetek meg! Ez gyökeresen megváltoztatja az embert, ezután már lehet hitről beszélni. A vallásos ember erre nem hajlandó. Igyekszik Istennek eleget tenni, de érzi, hogy valami nincs rendben. Megmarad a lelkében a vád. — dudelai —
