Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-01 / 78. szám
HÍRLAP, 1992. április 1., szerda HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Játszóházi hétvége Április 4-én délelőtt 9-től 12 óráig a legkisebbeket várják a hatvani Városi Művelődési Központba, játszóházi hétvégére. A mesefilmek vetítésén kívül lesznek különböző társasjátékok, textilfestés, s a gyerekek megismerkedhetnek a különböző bati- kolási technikákkal is. A Hortobágy poétája A Ratkó József Közművelődési Egyesület és a TIT Bugát Pál Egyesülete irodalmi műsort rendez holnap, csütörtökön délután 6 órakor Hatvanban, az Ady Endre Könyvtár és Közösségi Házban. Az Egri Irodalmi Vándortársulat tagjai „A Hortobágy poétája” címmel Ady Endre műveiből szerkesztett műsorukat mutatják be. Nyugdíjas olvasók klubja A lőrinci Magvető Könyvtárban holnap délután 5 órakor a nyugdíjas olvasók klubja következő foglalkozására kerül sor. A program: Lőrinci városavató ünnepségének bemutatása — videofilmen. A vendég: Varga Antal polgármester. Közreműködnek a Lőrinci Zeneiskola tanulói. Hatvani hangverseny A hatvani Ratkó József Köz- művelődési Egyesület rendezésében hangversenyt hallhatnak az érdeklődők pénteken este 7 órakor a Városi Művelődési Központban. Közreműködik Mezei Rita, a Zeneakadémia negyedéves hallgatója (zongora), valamint Szabó Krisztina dalénekes, akit zongorán kísér Hegedűs Krisztina, a Zeneakadémia tanára. Új áruház Lőrinciben Új élelmiszer-diszkontáruház nyílik ma Lőrinciben, az Árpád úton. A bolt hétköznap 8-tól 16 óráig, szombaton 8-tól 12 óráig tart nyitva. Politikaelméleti szabadegyetem A TIT Hatvan Városi Szervezete népszerű politikaelméleti szabadegyetemének következő foglalkozására április 6-án, délután 6 órakor kerül sor a közösségi házban. Stumpf István egyetemi tanár, politológus tart előadást „Új generációk a politikában” címmel. ígéretes kezdeményezés Egy óvoda — egy iskola A Gódor Kálmán utcai óvodában jelenleg 8 csoporttal foglalkoznak a nevelők, s miként Hatvani Ferencné vezető óvónőtől tájékozódtunk, ezek közül három kis közösség már iskolába készül. Persze nem mindegy, hogy mi tölti ki óvónők és kisgyermekek napi együttlétének idejét, illetve milyen program keretében folyik előkészítésük az őszi nagy váltásra. — Munkánkban természetesen meghatározó tevékenység a játék, s eközben olyan akciók beiktatása, amelyek közelebb visznek a gyermekek egyéni képességeinek fölfejtéséhez és fejlesztéséhez. Persze eközben arról sem feledkezünk meg, hogy fejlesszük a kicsinyek szóbeli kifejezőkészségét vagy éppen kézügyességüket, mint ahogy szívesen neveljük őket a természet, a környezet megismerésére, illetve óvására. Az iskolába pályázó gyermekek körében ugyanekkor sikerrel folyik egy-egy választott idegen nyelv játékos tanítása is... A későbbiek során megtudtuk, hogy Hatvani Ferencné és lelkes munkatársai új lépésen törik a fejüket, mégpedig az óvoda és az iskola közötti átmenet zökkenőmentessége végett. Tervezik, hogy a közeli Kodály Zoltán Általános Iskolával szorosabb együttműködést alakítanak ki, amire Réz Ferenc igazgatóban hajlékonyság mutatkozik. Mi ennek a tartalma? — Arra gondoltunk, hogy eztán minden iskolai év első heteiben egy-egy órát még óvónőink vezetnének, hogy fölelevenítsék az óvodában tanultakat. Majd a tam'tó veszi át tőlük a gyermekeket, s így fokozatosan az óvónők szerepe a háttérbe szorul. Érezzük, azt valljuk, hogy ez a módszer könnyítené a kicsinyek ismeretlen környezetbe való beilleszkedését, továbbá a bennük természetes módon meglévő szorongást oldaná fel — mondotta a vezető óvónő, miközben megjegyezte: bíznak benne, hogy a sikerélmény, mint a személyiség motiváló ereje, mind a gyermekekben, mind a nevelőkben eredményeik fokozódásához vezet. (moldvay) Nyári tábort szerveznek A lőrinci fiatalok figyelmébe Lőrinciben a várossá avatás napján adták át a település tájházát. Akkor arról is beszámoltunk, hogy az emlékszobákon kívül szeretnének újabb helyiségeket is felújítani az épületben, és a ház körüli telket parkosítani kívánják. Erre már csak azért is szükség lenne, mert a tervek szerint a település önkormányzatának oktatási, kulturális és sportbizottsága már az idén nyáron szeretne kéthetes nyári fafaragó tábort indítani a táj ház területén. Az érdeklődő fiatalok Nagy László szobrászművész irányításával kopjafákat készítenének, amelyeket a későbbiekben kialakítandó emlékpark bevezető útja mellett állítanának fel. A szervezők várják a fiatalok jelentkezését az iskolák osztályfőnökeinél, a tájházban vagy a bizottság bármelyik tagjánál. „Harminc napból harmincat dolgozunk...” Egy sikeres vállalkozás Apcon Egy igazi kis szupermarketra bukkantunk Apcon. A tulajdonos, Almási József né tavaly nyitotta meg az üzletet, s éppen most bővítik egy virág-, illetve ajándékbolttal. — Az épületet az önkormányzattól béreljük. Tulajdonképpen a férjem ötíete volt, hogy vállalkozzunk, s vegyük ki a régi óvodát, nyissunk boltot — hallottuk az üzletasszonytól. — Azelőtt volt már gyakorlata? — Semmi. Gyors- és gépíró voltam, utána meg otthon agyere- kekkel. De belevágtam. Es úgy látszik, igaz: aki mer, az nyer. Sikerült. Igaz, hogy harminc napból harmincat dolgozunk, legtöbbször az áruért is magam megyek. — Ezek szerint Apcon szükség volt egy szupermarketre... — Olyannyira, hogy vasárnap is nyitva tartunk. Sokan jönnek rokonlátogatásra, itt megveszik az ajándékot. De a templomból hazajövet is betérnek, akik valamit elfelejtettek a vasárnapi ebédhez. No és most már itt a jó idő, egyre több a kiránduló a Székelykőhöz. — Bejött a számítása? — Sokan panaszkodnak manapság, én elmondhatom, nem tartozom közéjük. Mindig töröm valamin a fejem. Például büfét szeretnék az előtérben kialakítani, egy igazi, kulturáltat. Itt nem lesz szeszes ital. — mi — Rend, tisztaság, árubőség az üzletben (Fotó: Perl Márton) Fenyőharaszt — kihalóban Fenyőharaszt nevét ma már sokan csak arról ismerik, hogy itt található az ország egyik legexkluzívabb kastélyszállója, amelyet — borsos ára miatt — többnyire nyugati turisták keresnek fel. Azt viszont kevesebben tudják, hogy a csodálatos kastély közvetlen szomszédságában egy kihalófélben lévő településrész is található. A mára romossá mállóit épületek arról tanúskodnak, hogy nem is olyan régen még több család élt ezen a területen. A közelmúltról, s a leépülés fokozatairól özvegy Czakó József - nével beszélgettünk, aki néhány szomszéd társaságában ma is itt él. — A környéken a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tangazdaságának földjei találhatók. Ezeket a területeket műveltük napszámban hosszú éveken keresztül. Annak idején több mint harminc családot tartott el ez a munka, és ezek a lakóépületek szolgáltak otthonukként. Az idő teltével azonban egyre mostohább körülmények közé kerültünk, s így sok család elköltözött innen. Jelenleg már csupán néhány ember él itt. A keresőképesek a nagykartali gazdaságban dolgoznak, a gyerekek pedig a szomszédos Versegre járnak iskolába. — Milyen jövő vár itt magukra? — Azt hiszem, semmilyen. Fenyőharasztra évek óta nem fordít semmi pénzt a gazdaság, így előbb-utóbb felszámolják ezt a tanyát. Hogy velünk mi lesz, nem tudni... (b. k.) „Hogy velünk mi lesz, nem tudni...” Örülünk, ha szerkesztőségünket olvasóink bizalommal keresik fel egy-egy megoldatlan problémájukkal. Ha tehetjük, természetesen megpróbálunk segíteni is. Vannak azonban helyzetek, amikor a legjobb szándék ellenére sem tudunk megfelelni a kívánalmaknak. Ilyen például az a többoldalas levél, amelyct egy lőrinci polgártól kaptunk. A levélben — amely feltehetően nem kis időt és energiát követelt írójától — sok vád elhangzik az önkormányzat képviselő-testülete és a polgármesteri hivatal alkalmazottjai ellen. Úgy tűnik, a tollforgató jól ismeri a helyi viszonyokat, és határozott elképzelései vannak az általa felvetett gondok orvoslására is. Csupán egyetlen bökkenő van: a borítékon nem szerepel feladó, s a levél végén szereplő aláírás olvashatatlan. Nos, ebben az esetben, ennek az oldalnak az írói és szerkesztői sem tehetnek sokat. Azt gondoljuk ugyanis, hogy ha valaki nem meri következetesen vállalni a véleményét, az vagy fél, vagy sértettségből rágalmazni akar. Mindenesetre a szóban forgó levelet eljuttatjuk a legilletékesebbnek, a település polgármesterének. Ettől függetlenül tanácsolj uk a szerzőnek, hogy a közeljövőben keresse a rövidebb és egyenesebb utat, nevezetesen: forduljon bizalommal azokhoz, akiket megvádolt írásában. Ha mindezek után úgy érzi, hogy a sajtó hathatósabban járhat el, kérjük, a következő levélben tüntesse fel jól olvashatóan a nevét és címét. — barta — Nem félünk a farkastól...? Vagyonvédelem — gyerekcipőben A Hatwan Bt. tavaly kezdte meg működését a Zagyva-parti városban. Az ingatlanok forgalmazása, értékesítése mellett azok értékelésével is foglalkoznak szakembereik, s már az induláskor megkezdték a vagyonvédelmi berendezések árusítását, szerelését. — Napjainkban bizonyára nagy keletje van ezeknek... — Nem mondhatnám — hallottuk Angeli József üzletvezetőtől. — Ma még nagyon sokan azt gondolják, hátha hozzájuk mégsem törnek be. A másik oldala a dolognak pedig az, hogy ezek a riasztóberendezések nagyon megbízhatóak, de drágák. Gondolom, ezért sincs akkora kereslet a lakásvédőkre — pedig ezekhez még elérhetőbb áron lehet hozzájutni... — Hatvanban is épp elég boltbetörésről hallani... — Az a baj, hogy a legtöbb kereskedelmi egységet igen primitív szerkezettel védik, ha egyálTerjedőben a „jobb félni, mint megijedni” szemlélet... (Fotó: Perl Márton) talán védik. Holott ma már olyan professzionális, infralámpás kamerákkal felszerelt berendezések is kaphatók, amelyek elektromos áramkimaradás esetén is működnek. Persze, azért a köz- intézményekben már kezd honosodni a „jobb félni, mint megijedni” szemlélet. Példa erre, hogy nemcsak Hatvanból, hanem a környékbeli falvakból is egyre több megbízatást kapunk. Polgármesteri hivataloktól, iskoláktól, különböző kereskedelmi egységektől. Abban reménykedünk, hogy mégiscsak sikeres lesz ez az üzletág, mi mindenesetre szeretnénk fejleszteni. — Megfelelő szakembereket sikerült megnyerniük? — A betéti társaságban négy mérnök is van, akik nemcsak az ingatlan-, hanem a földértékelésben is jártasak. Megbízóink között nagyon sok az olyan, aki kölcsönt vesz föl, vállalkozásba kezd — ehhez kéri a segítséget. Akik pedig értékesíteni szeretnének, forgalmi értékbecsléssel bíznak meg bennünket. Egyébként a több lábon állás ma biztosabb a fennmaradáshoz. Ezért is bővítettük a profilunkat egy szórakoztatóelektronikai üzlet megnyitásával. M. M. Áru-e a kultúra? Az állami vagyon privatizációja az utóbbi hónapokban jelentősen felgyorsult. Mindenki tapasztalja, hogy naprakészen változik minden. A termelőszövetkezeti tulajdon nevesítése mellett egyik pillanatról a másikra szűnnek meg, alakulnak át a kultúra fellegvárai, a könyvesboltok. A könyvkiadás megújulását a még olvasni vágyók az árak alakulásán vették észre mindinkább, bár kétségtelen, hogy az utóbbi időkben a fenti fedőnév alatt jelentős készleteket árultak ki a fogyasztási ár feléért, harmadáért. Végre igazzá vált, hogy az áruvá lett kultúrára vevő is akadt. Mint ahogy történt ez megyénk egyik jól menő hatvani könyvesboltjában, a Horváth Mihály úton. A meghirdetett 70 százalékos árleszállítás több millió forintos raktárkészletet érintett, így nem csoda, ha valósággal tolongtak az emberek az üzlet előtt. Aki tudta — és tehette —, a nyitáskor az ajtóban toporgott, aki viszont a munkahelyi kötelességét teljesítette, hiába vágyottá „földi jóra”. A papíronfél hatig nyitva tartó üzlet már egy órával előtte bezárt, és a kintrekedtek csak az üvegen túlról csodálhatták a kínálatot. Megtudtuk, erre az intézkedésre azért került sor — mint a boltvezető kifejtette —, mert akkor tartanak nyitva, amikor akarnak, és ha úgy dönt — mint épp a vásár első napján —, akkor bezár! Az ajtót őrző „cerberus” a besettenkedő- ket nem éppen udvarias hangnemben taszigálta kívülre, mert mint mondta, másfél óra kell a bevétel megszámolásához, postára adásához. Örül a lelkem! Végre egy könyvesboltnak ennyi idő kell a napi bevételének átnyálazásához. Viszont búsul is a lelkem, mert tán ugyanők majd néhány nappal később már szinte senkit sem tudnak becsalogatni „jövendő üzletükbe”, hiszen a sok kisgyermekes szülő, potenciális vásárló e jelenetek után néhány forintját nem itt fogja „könyvre” váltani. Miután e sorok írója többed- magával hasztalan igyekezett bejutni, még kioktatásban is részesült az „ajtónálló” talán „úrtól”, aki jó modorra és türelmességre intette a kintrekedteket, miközben ő fújta belülről a „lángot”, szítva a kintiek értetlenségét. Hogy ez mennyire tipikus, nem tudni, de jó néhányan újra megtanulhatták a saját bőrükön: áru lett a kultúra, és hogy ki veszi meg, azt mások majd eldöntik — sajnos, nem éppen üzleti alapon — helyettünk. Bacsa Tibor A névtelen bizalomról
