Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-25-26 / 98. szám
iUVMA lyuufjJLKA: soujeie ajanaenozast cikk, H ÍRLAP, 1992. április 25—26., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9. N < X G Lu Támadnak az európai banántermelőit Az európai banántermelők kemény harcot vívnak, hogy megtarthassák termelési ágazatukat. Nemcsak az édes gyümölcs piacaiért aggódnak, hanem egyáltalán a teljes elhalástól félnek. „Biztosítékot akarunk kapni az Európai Közösségektől, hogy 1993 után is lesz helyünk a belső piacon” — követelte a közelmúltban az Európai Banántermelők Szövetségének (APEB) brüsszeli székhelyű vezetősége. Ha altalános lesz a német példa, és a lényegesen olcsóbban termelő közép-amerikai „banánköztársaságok” áruja vámmentesen jut el Európába, akkor ütött az utolsó órájuk — vélekednek az európai banántermelők. Ezért az EK Bizottságának végre el kellene határoznia magát a védővámok bevezetésére. Végül is az európai banántermesztés közvetlenül vagy közvetve 66.000 munkahelyet jelent. Egyébként az európai termelők nem Európa területén növesztik a banánt, hanem mindenekelőtt Francia- ország tengerentúli területein — Martinique és Guadeloupe szigeteken —, vagy a portugál Madeirán és a spanyol Kanári-szigeteken. Igaz más részről, hogy az európai termelők egymaguk nem képesek kielégíteni a piaci igényeket. Az Európai Közösségek országaiban évente 3,2 millió tonna banán fogy. Ennek egynegyedét — kereken 800.000 tonnát — az európai termelők szállítják. Ez az a mennyiség, amelyre vonatkozóan az EK-nak szavatolnia kellene az értékesítést. Ez az a pont, ahol a németek szerepet játszhatnak. Németország ugyanis „a világ legérdekesebb piaca a banán szempontjából” — évről évre 800.000 tonna banán kerül német gyomrokba, s ennek az árumennyiségnek 99 százaléka vámmentesen érkezik, egyenesen Közép-Amerikából. Ha tehát a németeken múlna, akkor a banán a jövendő egységes belső piacon is vámmentesen lenne kapható. Az EK Bizottság eddig még nem tett javaslatot a probléma megoldására. Nyilvánvalóan fél a banánháborútól... Keresztényüldözés Kínában Az Asia Watch elnevezésű emberjogi szervezet jelentése szerint Kínában az elmúlt években fokozódtak a hatóságok elnyomó intézkedései a keresztényekkel, különösen a római katolikusokkal szemben. Papok és világi hívek tucatjait tartóztatták le. A szervezet nemrégiben nyilvánosságra hozott adatai szerint a hatóságok az 1989-es Tienanmen téri események után kezdtek fokozott szigorral fellépni valamennyi vallással szemben. Különösen baljós előjel, hogy ezt a kampányt összekapcsolták a „békés evolúció” elleni kampánnyal. A kínai kommunista hatóságok „békés evolúciónak” minősítenek és elítélnek minden olyan jelenséget, amely szerintük a kínai szocializmus aláaknázására irányul. A letartóztatottak ellen vádat lehet emelni ellenforradalmi tevékenység címén, és 10 évtől életfogytiglan tartó börtönbüntetéssel sújthatok. A pekingi kormányzat ugyanis attól tart, hogy a „földalatti” keresztény egyházak, amelyek elutasítják az állami ellenőrzést, a kommunistaellenesség központjaivá válhatnak, és követőkre találhatnak az ifjúság körében. Ráadásul — mutat rá a jelentés — Peking attól is tart, hogy a kínai római katolikus egyházra lelkesítőén hat az a szerep, amelyet a katolikus egyház a kommunizmus megdöntéseben játszott Lengyelországban és másutt Kelet-Európábán. Ezért 1989 óta több tucat püspököt, papot és világi hívőt letartóztattak és börtönbe vetettek. Sokan közülük nyomtalanul eltűntek. A kommunizmusból való kiábrándulással párhuzamosan virágzik Kínában a kereszténység. Hivatalos statisztikák szerint az engedélyezett egyházakhoz tartozó római katolikus hívek száma 3,5 millió, de az Asia Watch szerint legalább ennyien tagjai a földalatti katolikus mozgalomnak is. Kína öt vallást ismer el: a katolikust, a protestánst, az iszlámot, a buddhizmust és a daoizmust. Ezeket külön-külön hivatalok révén felügyeli, amelyeket viszont a Kommunista Párt ellenőriz. A katolikus egyházi vezetés nem ismeri el a Vatikán fennhatóságát — amely diplomáciai kapcsolatot tart fenn Tajvannal —, és ragaszkodik ahhoz, hogy maga választhassa meg püspökeit. Peking különösen a földalatti katolikus mozgalmakat nézi rossz szemmel, amelyek hűek a pápához és titokban kinevezett püspökeikhez. A jelentés szerint az 1989. november21-én megtartott titkos püspöki konferencia után, amely kísérletet tett Rómához hű, egységes katolikus mozgalom létrehozására, legkevesebb 32 püspököt, papot és világ személyt tartóztattak le Kínában, amelynek alkotmánya — szavakban ugyan — szavatolja a vallásszabadságot. Hogyan múlik el a régi dicsőség Angliában ? A brit kormány büszke arra, hogy Nagy-Britannia Európa legsztrájkmentesebb országa, legalacsonyabbak az adók, s ezert dől a külföldi működőtőke. Arra nem büszke, hogy a kamatlábak is igen magasak, de ennek is szerepe van abban, hogy a külföldi tőke beáramlása egészséges egyensúlyban tartja a brit fizetési merleget. Ez a kormánypolitika, de megint mások az erzelmek, amelyekkel a politika nem számolt. A brit sajtó újabban felpanaszolja, hogy a külföldi tőke immár lenyeli a legpatinásabb céf eket is, a királyi, udvari szállító- at, s ez lemorzsolja az uralkodóház hitelét, régi dicsőségét. Ez aztán már mégiscsak sok — berzenkedett az Evening Standard című londoni lap a közelmúltban. Hogyan lesz valakiből királyi, udvari szálh'tó Nagy-Britanmá- ban? (valakiből, és nem valamiből, a cím ugyanis sohasem céget, hanem csakis tulajdonosát illeti személyesen — ha fizikai személy az illető —, vagy igazgatóját, aki a szolgáltatásért személyesen felel). Úgy, hogy II. Erzsébet királynő, vagy feije, Fülöp, edinburgh-i herceg, vagy a királynő édesanyja, Erzsébet anyakirályné, vagy a királynő fia, Karoly walesi herceg három éven át valóban az illetőnél vásárol. Más királyi családtagok nem adományozhatják a címet. Ezután lehet jelentkezni a kitüntetésért, amelynek odaítéléséről az udvari ispán dönt. A cím tíz évre szól, majd tízévenként felülvizsgálat következik. És most ezek a dicsőséges cégek sorra külföldi tulajdonba kerülnek. A Harvey Nichols áruházát (a királynő, az anyakirályné és a walesi herceg udvari szállítói), ahol Diana hercegnő bikiniket szokott vásárolni 50 fontért, 54 millió fontért megvette egy Dickson Concepts nevű hongkongi textilvállalat. A Holland and Holland fegyverműves cég, az edinburgh-i herceg udvari szállítója — egy kétcsövű puska ára 40 ezer font — a Chanel francia parfümcégé. A Penhaligon’s-t, az Edinburgh-i herceg ülatszeré- szét a The Limited amerikai, ohiói cég vásárolta föl. A királynő cipésze, John Lobb — ahol minden pár cipő egységesen 964 fontba kerül — is már francia tulajdonban van, a Harrods áruházát, mind a négy királyi családtag udvari szálh'tóját és a brit áru jelképét pedig már hat éve megvették az egyiptomi Fayed fiverek. Ám hiába méltatlankodnak az „Isten óvja a királynőt — a külföldiektől” jelszó érzékeny lelkű hívei. A brit udvari szállítók szövetségének véleménye a családi ezüst elkótyavetyéléséről: „a mostani gazdasági viszonyok közepette kevesen képesek önállóak maradni, százszázalékos tulajdonban fenntartani a családi üzletet. Egyébként pedig a cégvezetés általában nem változik”. Nagy úr a szükség, nagyobb az angol királynőnél is. A helyzet romlását csak környezetvédelmi forradalom állíthatja meg Komputerrel és hideg vízzel Század eleji körülmények között élve, de a munkaeszközök sorában immár számítógépet is felvonultatva végezte ez évre rendelt feladatait a Kákosy László professzor vezette magyar egyiptológus csapat, amely kilencedik éve kutatja a felsőegyiptomi Thébában a II. Ramszesz fáraó korából való főhivatalnok, Dzsehutimesz temetkezési helyét. A katalógusokban 32-es szám alatt szereplő sír tömérdek falfeliratáról készült fényképek komputeres feldolgozása, a fotogrammetria — a módszert a thébai régészet történetében itt első ízben alkalmazták — hihetetlen mértékben felgyorsította a szövegek rögzítését. Zajlik a filológiai elemzés, fordítás, a rendkívül értékes lelet teljes körű tudományos publikálásának előkészítése. Mint az expedíciót irányító Kákosy professzor elmondta, a közzétételről a heidel- bergi egyetemmel jött létre megállapodás: a neves intézmény kutatói ugyanebben a körzetben ramesszida sírokon dolgoznak, kézenfekvő hát, hogy a kortárs temetkezési hely leleteit a sajátjaikkal együtt publikálják. A mostam szezonban — amely kivételesen néhány nappal belenyúlt a Ramadan böjthavába, fokozottan igénybe véve a helyi munkaerőt — a sir előudva- rának határát kellett megtalálni, és az udvaron már tavaly előbukkant aknákat továbbmélyítve a Ptolemaiosz-kori, azaz másodlagos temetkezési helyeket feltárni. Az utólagos építkezések nyomai, illetve a sírrablók kutatóárkai között kevés maradt a fősírhoz vezető udvar bejáratát jelző pülonokból, toronyszerű falépítményekből. Lassú, nehéz munka a katakombarendszer teljes feltárása, s az idei ásatási évad nem is adott választ arra, hogy hány sírt rejt magában a föld alatti labirintus. A feltárt üregekben meglelt múmiák az ókon egyiptomi történelem kései szakaszának temetkezési szokásairól szolgálnak adatokkal: gyöngyhálók bontották egy részüket, s mellükre Hórusz- fiut ábrázoló amuletteket helyeztek a túlélők. A felkelő napot jelképező szárnyas skarabeusok- ból is találtak néhány darabot, és — noha e szokás a Ptolemaiosz- korban már kihalófélben volt — usebtik is kerültek elő szép számmal. Az embert ábrázoló, kék fajanszból vagy terrakottából készült miniatűr szobrocskák a túlvilágon a halott helyett voltak hivatva dolgozni, az akkoriak hite szerint. A munkavédelmi szempontok helyi sajátossága: minthogy a sírban nem kívánt leletekkel, kígyóbőrrel is találkoztak a kutatók, Kákosy professzor régi ismerősének, a kígyóűzésre szakosodott Rifai-szekta egyik helyi képviselőjének szolgálatait is igénybe vette. A szúrós szemű öregember bottal, zsákkal a kezében, és fő eszközként varázsszövegek recitálásával három élő kígyót késztetett távozásra rejtekhelyéről. Az eljárás, mint azt a professzor mesélte, óegyiptomi eredetű, még ha a varázsszöveg — a hitvilággal — gyökeresen meg is változott. Á magyar egyiptológusok lassan végéhez közelednek az 1983-ban kezdett nagyszabású vállalkozásnak, de két szomszédos sír feltárására máris kezükben van a koncesszió. A szakmai eltökéltségen mit sem változtat az, hogy idén a megszokottnál is puritánabb életvitelre kényszerültek a csoport tagjai. A Tutanhamon-sút 1922-ben felfedező Howard Carter háza, pontosabban annak toldalék- épülete adott otthont a hattagú expedíciónak, ám az egykori tulajdonos nevének nagyságából fakadó örömérzést némiképp elhomályosította az ágy-szék-asz- tal színvonalú komfort, és a körzetben szokatlanul kemény idei tél, amely a nulla fokhoz közeh'tő hajnali hőmérsékletben, kizárólag hidegvíz-szolgáltatással, szerzetesi elszántságot kénysze- rített a tudósokra. Kákosy professzornak azonban nem ez a legfőbb gondja az ásatásokat illetően, és nem is a szezonra neki és tudóstársai számára biztosított ösztöndíj elképesztően alacsony összege. Még csak nem is a munkálatok finanszírozása, amelyben három éven keresztül szponzorként részt vesz a Külkereskedelmi Bank Rt. Az ELTE Bölcsészettudományi Kara Egyiptológiai Tanszékének vezetője egy kairói Magyar Tudományos Intézet felállítását szeretné látni, olyanét, ahol az orientalisztika mellett a magyar egyiptológia otthonra találna. Osztrák dilemma: Az ózonréteg károsodása miatt milliókkal növekszik a rákbetegek száma, a légszennyezés fertőzi a Los Angeles-i gyerekeket is, s a világ madarainak háromnegyedét a kipusztulás fenyegeti. A hajdani mezőgazda- sági és ipari forradalomhoz hasonló fordulatra van szükség a környezetvédelemben, hogy meg lehessen állítani a helyzet további romlását. A drámai figyelmeztetést a washingtoni Worldwatch Intézet idei, a világ helyzetéről szóló jelentése tartalmazza. A tekintélyes amerikai kutatóközpont 1985 óta ad ki évente terjedelmes kötetet, amelyben a környezet védelme szempontjából elemzi a Föld helyzetét. Az 1991-ről most közzétett jelentés megállapítja, hogy az ENSZ első, 20 évvel ezelőtt Stockholmban tartott környezetvédelmi konferenciája óta a helyzet nem javult, hanem romlott, s mint kitűnt, hasonlíthatatlanul nagyobb erőfeszítésekre, igazi forradalomra van szükség a gazdaságban, az emberi magatartásban, mégpedig azonnal, a következő években és évtizedekben. Az elmúlt 20 év azt bizonyítja, hogy a környezetvédelmi forradalmat csak átfogóan, világméretekben lehet megvalósítani. Egyes fejlett országok helyi eredményei ellenére a Föld legelőterületének háromnegyede eltűnt. Többek között a savas esők miatt tovább csökkent a termő- terület, évente 17 millió hektárral kevesebb az erdő. Gyorsult a sivatagosodás, további növény- és állatfajták százai haltak ki. A ózonréteg kétszer olyan gyorsan ritkul, mint számították, ennek következtében milliókkal növekszik a bőrrák-megbetegedések száma. Bizonyítottnak látszik az „üvegház-elmélet”: a káros gázok összpontosulásával a Föld légköre melegszik, a ’80-as évtizedben és 1990-ben mérték a legmagasabb átlaghőmérsékleteket a XIX. század közepe óta, mióta e feljegyzéseket vezetik. A szennyezett levegő a nagyvárosokban tartósan károsítja már a kisgyermekek egészségét: Los Angelesben például, ahol Amerikában a legtöbb az autó, tízéves korukra a gyerekek ezrei szenvednek tartós légúti betegségekben. A termőterületek, az ivóvíz- készletek rohamos csökkenésével párhuzamosan a fejlődő országokban folytatódik a lakosság robbanásszerű növekedése, így az éhezők száma a segélyprogramok ellenére nem csökken, hanem emelkedik. Az emberiség egyhatoda a ’80-as években tovább szegényedett, miközben a világ fejlett országai tovább gazdagodtak. A környezetvédelemben azonban csak globális megoldás segíthet, hiszen amikor a létfenntartásukért küzdők az erdőket irtják, az élővilágot pusztítják, érthetően nem törődnek a szélesebb összefüggésekkel. Ugyanakkor egyetlen rejlett ország sem védheti meg egymaga környezetét — mutat rá a jelentés. A Worldwatch Intézet kutatói kiemelik, hogy a hidegháború végetérésével páratlan lehetőségek kínálkoznak a környezetvédelmi forradalomra, hiszen a világ eddigi, évi 980 milliárd dolláros katonai kiadásainak már kis részével is nagy eredményeket lehet elérni. Az anyagiak mellett azonban alapvető szemléleti változásokra is szükség van a kormányok tevékenységében és a gazdaságban: az autókkal szemben előnyt kell adni a tömegközlekedésnek, a városokban a kerékpárnak, előtérbe kell helyezni a nem szennyező energiaforrásokat. A születésszabályozás nélkülözhetetlen a fejlődő világban, különben reménytelen az emberhez méltó életfeltételek, egészséges környezet, normális táplálkozás megteremtése — figyelmeztet a jelentés, amelyet az ENSZ idei, Rio de Janeiró-i környezetvédelmi világkonferenciája előtt bocsátottak közre. Japánba tart a francia konyak Az Egyesült Államokban és Európában érezhető gazdasági nehézségek, amihez az ízlés megváltozása is hozzájárul, arra bírták a francia konyak leghíresebb előállítóit, hogy terméküket oda exportálják, ahol a pénz van: Japánba. Az ital készítőinek klasszikus otthonában, Cognac városában és annak környékén 80 ezer hektáron termelt szőlőből mintegy í”' 60 vállalat gyárt konyakot. Á leghíresebbek Jean Martell, Ri- J•’3] chard Hennessy és James Otard. I?j A francia konyaknak három vál- tozata van. Ha csak négy és fél íj„j évig pihent fahordókban, háromcsillagosnak nevezik. Négy és fél év és hat és fél év között VSOP jelzést kap (Very Superior Old Pale). A hat és fél évnél öregebb ital Napoleon vagy XO néven kerül forgalomba. Van azonban 75 éves és még régebbi konyak is, ára üvegenként 200 dollár. A konyak gazdasági barométer — mondta Gilles Hennessy, az egyik legismertebb cég jelenlegi tulajdonosa, az Associated Press amerikai hírügynökség tudósítójának —, most Ázsiára kell koncentrálnunk. Hennessy fel is épített egy 50 millió dollár értékű palackozót, amely a növekvő ázsiai szükséglet kielégítésére szolgál. Japán már 1990-ben túlszárnyalta az Egyesült Államokat a konyakimport területén: 26,9 millió palackot vásárolt Francia- országban. Egy VSOP jelzésű közepes minőségű konyak üvegje, amelyet Párizsban 30 dollárért árusítanak, Tokióban eléri a 80 dolláros árat. Cognac városa egyébként 1492 óta a kellemes élet jelképe. Abban az évben ott született I. Ferenc király. Kastélya ma az Otard konyakgyáros család tulajdonában van. A városról elnevezett ital XIV. Lajos udvarában lett népszerű. De Cognac városa a XVIII. században alapozta meg igazából az ital hírnevét azzal, hogy csak a legszigorúbb előírások szerint volt szabad előállítani. A különleges szőlőből sajtolt bort kétszer desztillálják, mielőtt fahordóba kerül. Ott kapja meg a színét. A franciák számára a konyak szent. Aki bármilyen más itallal keveri, azt lenézik. Legújabban — panaszkodnak Cognac város híres cégeinek tulajdonosai — mind több francia kezd vizet inni az étkezésekhez, és lemond a vacsora utáni konyakról is. Szerencsére azonban a jómódú japánok számára a konyak a sok száz éves előkelő életmód jelképévé vált, amit durván sznobizmusnak lehetne nevezni. A lényeg azonban, hogy egyelőre biztosítja a francia konyakgyártók prosperitását. Lehet-e mosószalon a bank? Kábítószer-kereskedelemből származó pénzeket bankban elhelyezni történetesen Ausztriában sem éppen illendő. A baj csak az, hogy még ha ki is derül a pénz tisztátalan eredete, a számla- vagy betétkönyv-tulajdonos személyét akkor is sűrű homály fedi — feltéve, ha volt annyi esze, hogy pénzét előtte nem feltűnő adagokban schil- lingre váltotta, és így helyezte el az osztrák pénzintézetben, avagy nyitott számlát egyszerre akár többet is. Ausztriában ugyanis — Európa nyugati felében elképzelhetetlen módon — a betétet elhelyező anonim maradhat, semmi nem kötelezi személyazonosságának felfedésére. Jól van ez így—véli Vranitzky kancellár, Lacina pénzügyminiszter, Schaumayr, a Jegybank elnöke —, s egyedül csak Michalek igazságügy-miniszter változtatna a rendelkezésen, ha lehet, azonnal. A konkrét ügy, amely most ismét reflektorfénybe állította a pénzintézetek népszerűségét növelő névtelenség-ügyet, a bécsi Vindobona magánbank cégvezetőjének kínos amerikai kalandja: Michael Margu- rest New Yorkban tartóztatták le, mert alapos gyanú, sőt bizonyíték van arra, hogy egy amerikai központú kábítószer-maffia pénzeit mossa tisztára bankjában. Konkrétan: az elegáns floridai Palm Beach Gardens-i illetőségű bandavezértől 65 ezer dollárt vett át, majd helyezett el két számlán, patyolattisztán, teljesen legálisan. Ez persze aprópénz ahhoz a 4 millió dollárhoz képest, amelyet a napokban az Auersperg Palota magánszéfjében találtak — bérlője egy bizonyos Steven Saccoccia —, s a pénz eredete szintén egészen a kábítószer-kereskedelemig vezethető vissza. Vranitzky szerint csakis egyes személyek bűncselekményeiről van szó, amelyek miatt felesleges károsítani az osztrák kis betéttulajdonosokat, hiszen számukra lenne előnytelen, ha szigorítanák a pénzelhelyezés feltételeit. Heves cáfolatokra késztette a Der Spiegel egyik számában megjelent cikk Leo Wallnert, a Casino Austria ÄG vezérigazgatóját: az általában jól értesült és leleplező szenvedélyéről is ismert magazin azt úja, hogy az osztrák kaszinók játékasztalai mellett rendszeresen és nagyban megy az illegális pénzek törvényes „jövedelemmé” alakítása. Wallner úr külön cáfolta azt a vádat, hogy az egykori Kelet-Euró- pában működő osztrák kaszinók némelyike az alvilág ideális találkahelye. Ami azt illeti, Kelet-Európa, sőt Magyarország neve egyébként is felbukkant a közvéleményt és a sajtót meglehetősen foglalkoztató pénzmosdatási ügyben. Hivatkoztak a lapok a magyar bankok nagyvonalú ügykezelésére is, amely az osztrák sajtó szerint ugyancsak nem sok korlátot emel akár a legfeketébb pénzek elhelyezése elé. Az ausztriai botrány még nem tetőzött: az amerikai vizsgálat magára a bécsi bankra is kiterjed, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy esetleg intézményesen benne van a pénzmosdatási ügyben. Ami azt illeti, az osztrák bankoknak van mostanában elég bajuk, hisz még alig csitult a legnagyobb, a tavaly fuzionált Austria és Laenderbank több- milliárdos angliai veszteségeinek ügye. A bankok szempontjából érthető, ha ragaszkodnak egy olyan intézkedéshez, amely vonzóvá teszi őket a pénzelhelyezők számára. Kérdés: az Egyesült Európába igyekvő osztrák vezetés meddig állhat ki mellettük?
