Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-16 / 91. szám

HÍRLAP, 1992. április 16., csütörtök GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. A takarékszövetkezetek vagyonát nem lehet nevesíteni Fegyelmezett gazdálkodás Március 16-tól 35 részköz­gyűlésre került sor, az elmúlt hét végén pedig megtartotta kül­döttgyűlését is megyénk egyik legnagyobb, s egyben legrégibb takarékszövetkezete: a Füzes­abony és Vidéke. A majdnem 11 ezer tagot számláló egyesülés az ismert gazdasági nehézségek el­lenére is eredményes évet tudhat maga mögött. Ez derült ki a be­számolóból, amelyről a hozzá­szólók többsége elismerően nyi­latkozott. Amint Antal Józsefné osztály- vezető elmondta, különösen azt méltányolták a tagok, hogy dina­mikusan növekedett a megtakarí­tás és a gazdasági eredmény. A mérleg szerint valamivel több mint 18 millió forint volt a tavalyi nyereségük, amelyből 12 millió 675 ezer a felosztható. A részje­gyek osztaléka majdnem 2 millió forint, a felhalmozott vagyon nö­velésére pedig 4 millió 157 ezret fordíthatnak. Azt is jó érzéssel vették tudomásul, hogy az APEH által végzett pénzügyi-gazdasági revízió megállapítása azerint a ta­karékszövetkezet tevékenysége évek óta hiba nélküli. Gazdálkodásukból kiemelhe­tő, hogy az üzletági és egyéb pénzügyi tevékenységgel elért forgalmuk 3 milliárd 66 millió forint volt, a nettó árbevétel pedig 241 millió 397 ezer forintra rú­gott. A lakossági és jogi személyi hitelezés kamatbevétele 149 mil­lió, a bankközi betét-, illetve a határidős értékpapír-forgalmuk kamatbevétele pedig 87 millió forintot tett ki. A ráfordításokra több mint 223 milliót költöttek. A pénzintézeti törvény alapján minősítették kintlévőségeiket, ennek megfelelően 2 millió 614 ezer forint kockázati céltartalé­kot képeztek. Jó a számítógépes adatfeldolgozásuk, általában kö­rültekintően járnak el a hitelek bírálata, engedélyezése során, bár ennek bizonyos mértékig el­lentmond a kerecsendi, az egri és a sarudi kirendeltségeknél lévő hátralékos állomány: a kétes kintlévőség. Az idén célul tűzték ki a „jöve­delemorientált” működést, a pi­aci feltételekhez való alkalmaz­kodást, a pénzügyi fegyelem szi­gorú betartását. A részjegy név- értékét jelentősen emelni kíván­ják, az üzleti aktivitással össze­sen 900 millió forintot szeretné­nek. elérni. Hitelfolyósításra 380 milliót terveznek, számítva a nö­vekvő kockázat reális valóságá­val. Védelmi rendszerüket, vala­mint számítástechnikai lehetősé­güket tovább erősítik. (fazekas) Újabb képviselő mondott le Visszhangok Tófaluból Többször is foglalkoztunk azokkal a kellemetlen ügyekkel, amelyek Tófalu lakosságát érintették — így vagy úgy — az elmúlt hetekben. írásainkra töb­ben is reagáltak. Hivatalosan fordult hozzánk Hor­váth Béla a helyi választási bizottság nevében, aki újabb fejleményekről számolt be, miközben arról is tájékoztatott, hogy a településen egyre ingerülteb­bek az emberek, s hogy általában azok kiabálnak kígyót-békát a másikra, akiknek van mit takargat­niuk. Lassan kihal már az emberekből a jóérzés, s csak néhányan akadnak olyanok, mint például Czi- ner Imre, aki 72 éves kora ellenére is — erejétől füg­gően — segít a hozzá fordulóknak. Arról is értesített bennünket és a panaszos Far­kas János Gyulát, hogy a minap Klubuk István képviselő a bizottság előtt írásban lemondott, így március 27-től Asztalos József vette át a megbízóle­velet. A testület felülvizsgálta addigi tevékenysé­gét, és megállapította, hogy a képviselői helyek be­töltése megfelel a törvényben előírtaknak. Az vi­szont sajnálatos tény, hogy 1990. november 13-án valóban törvénysértés történt, amikor is nem Pro- kaj Tibor került az önkormányzatba. 1991. decem­ber 2-án, amikor Darányi László képviselő is le­mondott mandátumáról, a hibát korrigálták. Másik levelünk Gyöngyösről érkezett, feladója Molnár Dezsőné, aki a tófalui kisgazdákhoz fordul: „Felháborodással olvastam azt a cikket — írja —, amely szerint feljelentették a polgármestert. Ami ezt kiváltotta, az Farkas úr nyilatkozata volt: szerinte a jelenlegi polgármester vezetése alatt a falu szinte el­sorvadt. ” A levélből megtudjuk azt is, hogy Molnámé 14 évvel ezelőtt költözött el a községből, ahová ma­napság gyakran hazajár, de a sorvadásnak, a leépü­lésnek nyomát sem látja. Érzékeli viszont a pozitív változásokat, azaz az új általános iskolát, a kövezett utakat, járdákat, a vezetékes ivóvizet, a szemétszál­lítás megoldottságát, a korszerűen felszerelt egész­ségházat stb. „A polgármester már bizonyított, s ezért nem rá­galmazást, hanem köszönetét érdemel. De önök, uraim — írja a levélíró a falu első emberére panasz- kodóknak —, nem bizonyítottak semmit...” S levélírónk még annak a személyes véleményé­nek is hangot ad, hogy „aki egész életében nem fog­lalkozott a közélet irányításával, az hatvan-hetven év fölött már ne is tegye azt”. Készülődnek a dinnyések Üveg alatt a dinnyepalánták — Kiültetés: Szervác után — A tavalyi csalódás után remény? Vajúdik a falu, történelmi sorsforduló részesei vagyunk. Sok helyen még eke után sóvá­rognak a földek, nehezen talál­nak gazdára a szőlők, gyümöl­csösök, ám az élet nem áll meg. Az évek óta tartó gazdasági vál­ság annyiszor becsapta már a pa­rasztot, hogy ha feltörekvő, min­den tavasszal újrasarjadó őserő nem keltené életre: hitehagyott lenne. Kalóczkai József, a híres diny- nyésdinasztiák egyik kompolti képviselője — aki még az édes­apjától tanulta meg a termesztés minden csínját-bínját — évek óta az egyik legnagyobb termelő a káli térségben. Családjával, fiá­val együtt dinnyéskedtek Fái­ban, Füzesabonyban a téesz, il­letve az állami gazdaság földjein. Most pedig először odahaza, Er­dőtelken a sajátjukban. Emlékeznek még — hogyne emlékeznének — a tavalyi esz­tendőre, amikor hatvan vagon dinnyéjük eladatlanul rohadt meg a földeken, és október köze­pén boldog volt, hogy valaki két forintért elvitte a túl nagyra nőtt, exportképtelen termést. — 1975 óta dinnyéskedünk. A múlt évben három családdal negyvenhat hektáron termel­tünk a bérelt földeken, idén im­már a sajátunkon, nyolc hektá­ron próbálkozunk... Hiába, aki már néhányszor megégette a kezét, az félve nyúl a tűzbe, bár Kalóczkaiék el sem tudják képzelni, hogy abbahagy­ják a dinnyéskedést. — A természetünkben, a vé­rünkben van már ez a töménte­len dologgal, fáradsággal, koc­kázattal járó munka. Voltak iga­zán sikeres éveink, mint például az 1988-89-es esztendő, amikor jól fizetett a dinnye, és kedvezett az időjárás is... A hatalmas portán hollandi ágyak üvegteteje csillog a nap­fényben, bennük a mintegy ötvenezernyi gyeptéglába kira­kott magocska csírázik, a várha­tóan kedvező nyár ígéretei. Krinzom, Szigetcsépi fajták és sárgadinnyék magvai, amelyek­ből egy-egy kiló 8-18 ezer forint­ba kerül. Aki nem tudja, nem is gondolná, hogy mennyi feladat vár a dinnyésekre már kora ta­vasszal, amikor legelőször is „gyepet” vásárolni indulnak. Egy négyzetméter gyepet az idén 20 forintért adott a téesz, a kockaki­vágás 14 forintba került, enélkül nincs palántanevelés. — Április közepén a 4-5 leve­les dinnyepalántákat „ átrakjuk ”, és a fiatal növények ültetésig nö­vekszenek tovább a hollandi ágy­ban. A dinnye rendkívül kényes és igényes növény, ez különösen a palántanevelésre vonatkozik. A nagy kockázatok sorozata tulaj­donképpen már a kiültetés pilla­natában elkezdődik, ugyanis a gyenge palánták rendkívül érzé­kenyek a hidegre, a csípős hajna­lokra, ezért Szervác, Pongrác, Bonifác — a fagyosszentek — előtt nem tanácsos megkockáz­tatni a telepítést. A palánták szabad földbe ke­rülésével tulajdonképpen a diny- nyések is kiköltöznek a földekre, ahol a művelés, a gondozás, az őrzés, és nem utolsósorban az „értékesítés” jelenti a napi fel­adatokat. — A lakókocsink már készen­létben van, indulunk mi is a pa­lántákkal együtt... Kevesebb a dinnyés, kisebb a terület az idén. Kalóczkaiék 15 vagonra szer­ződtek — az ár megjelölése nél­kül — a Zöldérttel, de megpró­bálják a saját értékesítést is. Jól tudják, hogy a kedvező időjárás befolyásolja alapvetően a ter­mést, mert ugyebár tavaly az volt az egyik nagy baj, hogy túl „nagyra” nőttek a görögdiny- nyék, és csomagolhatatlanok let­tek... Ám ha jó szerencsével most minden összejönne, akkor azok a dinnyések, akik nem veszítet­ték el a reményt és nem adták fel, új erőre kapnának. Meglenne a pénzük, és visszajönne a bizodal- muk is... (bogácsi) A „mérkőzés” a biliárdasztalnál kezdődött Az eredményhirdetés még odébb van A címben említett „mérkő­zés” még január 17-én, este 7 óra után kezdődött Füzesabonyban, a vasútállomással szembeni, Ba­ross utcai Muskátli vendéglőben. Ám az ott lezajlott biliárdcsata eredményhirdetésére majd csak a Füzesabonyi Városi Bíróságon kerül sor, ahová pár nappal ez­előtt a városi ügyészség garázda­ság bűntette és más bűncselek­mény miatt Horváth Gyula és társai ellen indított bűnügyben adott át vádiratot. Pedig az emlékezetessé vált nap estéjén senki nem gondolt semmi rosszra: csendesen szóra­koztak, ittak az emberek, hogy aztán megriadva és megbotrán- kozva tanúi legyenek a Rejtő-re­gényekbe illő gyorsasággal zajló eseményeknek. Két férfi, név szerint Horváth Gyula, a későb­bi I. rendű vádlott és a sértett Fri­ed György lépett a játékasztal­hoz, hogy egy tétre menő mérkő­zésen is eldöntsék: ki a jobb ket­tőjük közül? Az összecsapásra kíváncsi volt — szemmel tartva a fiúkat — az élettárs és feleség is, név szerint a III. rendű vádlott Galyas Vilmosné és Fried Györgyné, valamint az asztal­szomszéd, Tulyu Tibor ll. rendű, Bari László IV. rendű vádlott is. Az asztali mérkőzés sehogyan sem akart elkezdődni, mert a két ittas barát nem tudott a tét nagy­ságában megegyezni: 500, avagy ezerforint járjon-e a győztesnek ? Jól „odamondogattak egymás­nak”, ki cigányozott, ki zsidó­zott”, a káromkodásokról nem is beszélve. Egyszer csak a 32 éves Horváth Gyula füzesabonyi la­kos, nem bírván „cérnával” — egy emberölési kísérletért 4 év 6 hónap fegyházzal és egyéb ítéle­tekkel a háta mögött —, vitapart­nerének az orrát ujjai közé fogva úgy megcsavarta, hogy az 15 na­Egy meglehetősen nagymére­tű építkezés nyomai láthatók a füzesabonyi „Almáskertben”. Mint megtudtuk, a terület — ta­valy április óta — egy helyi épí­tész fővállalkozóé. Trombitás István az épületet eredetileg fa­ipari feldolgozás céljaira szanta, ezenkívül az elképzelései között egy bevásárlóközpont is szere­pelt, ahol élelmiszerektől kezdve ruházkodási cikkekig sok min­dent lehetne vásárolni. Esetleg még egy piaccsamokot is ki le­hetne alakítani benne, ugyanis az bármire hasznosítható: ha vala­melyik üzlet nem gazdaságos, lé­pőn túl gyógyult meg. Orrcsont­törést okozott „játszótársának”, majd rálökte az asztalra, a dákó­val a fejét verte, kezével meg ütötte. „Ütközetbe” bocsátkoz­tak az asszonyok is. Elsőnek in­dult Galyasné, őt azonban az ugyancsak füzesabonyi lakos, a 30 éves Bari — beavatkozva a „buliba” — hátulról úgy fejbe ütötte egy székkel, hogy az ösz- szetört. Á hölgy a földre került. Ekkor lépett felé a Vizsolyi lakos Tulyu Tibor — ő szintén több évet ült már lopás bűntette és más bűncselekmények miatt többszörösen visszaesőként el­ítélve —, s nem habozott: rátá­madt Barira, ütötte, aztán a kö­zeli kályhához szorította, majd az időközben érkező Horváthtal alaposan helybenhagyták. A nagy kályha is annyit kapott, hogy „kénytelen volt” elmozdul­ni a helyéről. Pillanatnyi lélegzetvétel után — kiabálás, fenyegetőzés közben — a leütött hölgy felkelt a föld­ről, és a kezébe került, immár tö­rött dákóval fenyegetőzve indult az eseményekbe be nem avatko­zó Friedné felé, aki végül a férfi­vécébe menekült. A verekedés folyt tovább. Újabb dákó tört el, meg egy asz­tal is megrongálódott, s ha a rendőrjárőr meg nem érkezik, ki tudja, mi minden történt volna még. A nyomozati munka ne­hézségéről és érdekességéről csak annyit: Tulyu Tibor, akinél éppen akkor nem volt személy­azonossági igazolvány, fejből diktálta be testvérének adatait. T. László Füzesabonyban még soha nem járt, elképzelhető, hogy meglepődhetett a rendőri előállításnál. A kettőjük közötti különbséget végül is a kihallga­tásban lévők szembesítése iga­zolta... F. I. hét pótolni mással. A tizenhat éve Füzesabonyba „benősült” vállalkozó harminchat alkalma­zottjának biztosít munkát az építkezés során, amelyen egyéb­ként körülbelül másfél százan dolgoznak. A város tehát még az idén egy új létesítménnyel gyara­podik, amely — amellett, hogy újabb szolgáltatásokat nyújt majd a helybelieknek — a mun­kanélküliség szempontjából sem jelentéktelen. Hiszen akár faipa­ri feldolgozóüzemet, akár bevá­sárlóközpontot alakítanak ki a beruházok, munkaerőre feltétle­nül szükségük lesz. Nagypénteki passió Szent János szerint P. Szend- rey Bonaventura által szerkesz­tett turbákkal április 17-én este félS-tó/nagypénteki passiót ren­deznek Füzesabonyban, a római katolikus templomban. A passi­ót a városi Tinódi Férfi Kamara- kórus énekli, Nagy László művé­szeti vezető irányításával. Szólis­ták: Varga János (evangélista), Koczka István (Jézus), Tóth András (szolgáló), Bóta Gyula (Péter), Bartus Zsigmond (po­roszló) és Zay Béla (Pilátus). Gyémántlakodalom Nagyűton Ritka ünnepségre készülnek Nagyúton. Hatvanadik házassá­gi évfordulójukon köszöntik — gyémántlakodalom keretében — április 24-én Czibik Györgyöt és feleségét, Budai Rózát. Pető Iván és Fodor Gábor Füzesabonyban Pénteken délután 5 órakor a füzesabonyi városi könyvtárban a „Vélemények-viták” elnevezé­sű társadalomismereti sorozat keretében Politikai gyakorlat és demokrácia 1992. címmel tarta­nak ankétot, amelynek vendége Pető Iván történész és Fodor Gá­bor jogász, országgyűlési képvi­selő lesz. Percenként ezer liter víz A jobb idő beálltával meg­kezdték Mezőtárkányban a víz­hálózat további bővítését, fej­lesztését, amelyet ebben az év­ben be is szeretnének fejezni úgy, hogy minden lakásban legyen egészséges ivóvíz. A szükséges mennyiség biztosítására egy 400 méter mély kutat fúrtak, amely­nek átadása tegnap történt meg: percenként ezer liter vizet nyer­nek belőle. Újabb létesítménnyel gyarapodik Füzesabony Faipar vagy kereskedelem? Papagájjal kezdte, most „emutojást” patkói Húsvétra készül a tojáskovács Húsvétra elkészül a „munka”... Ha hiszik, ha nem, létezik a vi­lág tojáspatkolóinak szövetsége. Jeles képviselőjük Edward Po­lak, aki azzal is dicsekedhet, hogy neki van széles e világon a legnagyobb — megpatkolt — to­jásgyűjteménye: szám szerint mintegy 14 ezer darab. Nos, eb­ben a gyűjteményben megtalál­ható az ismert ostorosi „díszko­vácsnak”, Szerencsi Árpádnak az egyik munkája is, amelyért személyesen jött el annak idején. Szerencsi úrról 1980 óta — amikor is kedvet kapott a tojás- patkoláshoz — sokat írt mind a hazai, mind a külföldi sajtó, ké­pei láthatóak a különböző maga­zinokban. Régi ismerősünkről tudjuk, hogy hatvanéves, nyug­díjban van, és világéletében a legnehezebb fizikai munkákkal jegyezte el magát. Diósgyőrben éppen úgy, mint az egri vasöntö­dében, ahonnan mint darukezelő vonult nyugdíjba. Hogy most mégis találkoznunk kellett, an­nak az az oka, hogy az MTI-től ajándékba kapott egy — a jász­berényi állatkertből származó — „emutojást”, és most ezt patkol- ja. — Közelítek az ezer patkó­hoz... — mondja a legutolsó in­formációt a telefonba, mintegy kiegészítve a korábbi személyes diskurzust. — Mivel kezdte? — Egy papagájtojásra vertem fel 1980-ban harminc patkót... Akik látták a „mester” műhe­lyét és a parányi patkókat, a még parányibb szegecseket, amelyek kínai eredetűek, bronzból ké­szültek és rozsdamentesek, igen­csak elámulnak. — Mondjon valamit az emu­tojásról! — Ez most 72 deka, a patko- lásával eddig 750 órát töltöttem el, beleértve az előkészítő mun­kálatokat is... Nézegetem, forgatom a jókora emutojást, amely a patkóktól csillogva-villogva, a földkerek­ség legpompásabb „hímes tojá­sának” is beillene, igazi húsvéti meglepetés. — Mit nem csinált még, mire vágyik? — Egy strucctojást szeretnék megpatkolni... Zárható-nyitható ajtó lesz rajta, belsejében ková­csoltvasból különböző figurák bizonyítják majd, hogy a legjobb díszkovács vagyok a világon. Dicsérendő, furcsa vágyálom. Mindössze egy igazi strucctojást kellene keríteni hozzá valakinek, valahol...- bogácsi -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents