Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-14 / 89. szám

HÍRLAP, 1992. április 14., kedd EGER ÉS KÖRZETE 5. Munkát keres? Segít a JOB-Club Zenészbarátság A bajor testvérvárosban az egri szimfonikusok Munkanélküli? Dolgozni sze­retne? Próbálkozott már álláske­reséssel, de nem járt sikerrel? Van egy hely, ahol megismerheti rejtett képességeit, önmagára ta­lálhat, visszanyerheti elveszett önbizalmát, megtanulhatja a si­keres álláskeresés fortélyait. Az egri Munkaügyi Központ egyik szigete a JOB-Club, ez az angol minta alapján működő kis csoport, amely alig féléves fenn­állása óta is szép eredményeket ért el. A klub intenzív foglalko­zásain résztvevők körülbelül egyharmada már a tréning idején el tudott helyezkedni, de voltak olyanok is, akik a foglalkozások befejeztével átképző tanfolyam­ra jelentkeztek, vállalkozásba fogtak vagy a külföldi munkavál­lalás mellett döntöttek. Tulaj­donképpen a klubtagok 82 szá­zalékának rendeződött valami­lyen formában a sorsa. Ezt az arányt igazán csak azok tudják értékelni, akik túl vannak már a századik sikertelen próbálkozá­son a munkalehetőségért vívott lehangoló küzdelemben. A klub vezetője Novák Franciska, egy kissé missziónak tekinti a mun­káját: — Segíteni szeretnénk minél több munkanélkülivé vált embe­ren. Meg kell értetnünk velük, hogy ez a folyamat a piacgazda­ság velejárója, amely nagy rugal­masságot kíván mindenkitől. So­kukat fel kell ráznunk az apátiá­ból, elérni, hogy a múlt helyett a jövő felé forduljanak. — Bárki részt vehet az Önök foglalkozásain ? — A Heves Megyei Munka­ügyi Központ egri kirendeltsé­gén kérhetik a felvételüket a klubba azok, akik már néhány hónapja sikertelenül próbálkoz­nak az álláskereséssel. A cso­portjaik létszáma korlátozott, mindössze 8-12-en vesznek részt egy-egy háromhetes tréningso­rozaton. A jelentkezőknek álta­lában várniuk kell egy-két hóna­pot, mivel sokan érdeklődnek a Job-Club iránt. — Mit tanulnak itt a foglalko­zásokon az emberek? — Naponta háromórás tré­ningeket tartunk, amelyeknek minden perce a sikeres álláskere­sést szolgálja. A központunk biz­tosít fénymásolót, videót, írógé­pet, újságokat, amelyekben ál­láshirdetések találhatók, van itt szaknévsor és telefonkönyvek. A tréning résztvevői gyakorolják a munkaadók megközelítésének különféle módjait, telefonon, le­vélben próbálkoznak a kapcso­latteremtéssel. Megismerik a ha­tásos önéletrajz- formulákat, minden megpályázott álláshoz új önéletrajzot írnak. Pályázatokat gyártanak a segítségükkel, és a magabiztos telefonálást is gya­korolják. A video segítségével szituációs játékokat elemzünk. A háromhetes tréning célja a munkaadóval történő „inteijú- készítésre” való felkészítés, vagyis a személyes találkozás előkészítése. — Hogyan fogadják az Önök­nélfelkészült „ új stílüsú ’’munka- nélkülieket a munkaadók? — Igen kedvező visszajelzése­ket kaptunk. Pozitívan értékelik a nálunk szokásos, lényegre törő önéletrajzokat, pályázati anyago­kat, de időnként még a visszauta­sított álláskereső reagálása is kel­lemesen lepi meg a munkaadó­kat. Mi arra biztatjuk a csopor­tunk tagjait, hogy soha ne adják fel. Ne kedvetlenedjenek el a visz- szautasítástól sem, próbáljanak ugyanott más lehetőség után ér­deklődni, vagy a jövőre számítva följegyeztetni az adataikat. — Mennyit kell manapság egy munkanélkülinek próbálkozni, amíg állást talál? — A tapasztalataink szerint ma egy állást kereső munkanél­külinek átlagosan 120 alkalom­mal kell próbálkozni az egyszeri elhelyezkedéshez. Nem könnyű feladat, és okvetlenül szükséges, hogy tisztában legyenek a saját képességeikkel, és megfelelő ön­bizalommal legyenek felvértez­ve. Ebben segít a mi JOB-Clu- bunk önmenedzselő tréningje, amely egy sikerrel biztató állás- keresési technikát tanít meg a résztvevőknek. — Hogyan látja a klub jövő­jét? — Sajnos, úgy látjuk, hogy a munkánkra hosszú távon szük­ség lesz. Igyekszünk a felénk irá­nyuló bizalomnak minél telje­sebben megfelelni, minél több embernek segíteni. A magyar munkanélküliek sikeres álláske­reséséhez persze szükség lenne egy szemléletváltásra is, amellyel természetesnek fogadnák el az állapotukat, és rugalmasan a jö­vő felé tekintenének. Ebben a legjobb tudásunk szerint próbál­juk támogatni csoportjaink tag­jait. (M. G. K.) A közeli napokban tért haza németországi útjáról az Egri Szimfonikus Zenekar. A több mint ezer kilométerre lévő Ess- lingenben, a megyeszékhely test­vérvárosában járt: közös hang­versenyt adott a helybeli Filhar- mónikus Kórussal és a szólisták­kal. A festői város kultúrcentru- mában, a Stadthalléban immár másodszor lépett fel zenekar. Ez alkalommal Haydn: „Teremtés” c. oratóriuma hangzott el szép si­kerrel — teltházas, hétszáz fős publikum előtt —, Helmut Grämlich kórus-karnagy ve­zényletével. A zenekari anyagot Gémesi Géza vezető karmester tanította be. Az útról Szepesi György a következőképpen szá­mol be: — Tizennyolc órás autóbusz út után érkeztünk meg Esslin- genbe, a Burgplatz-ra, ahol a vendéglátó kórus tagjai már is­merősként üdvözölték zeneka­runk muzsikusait. Másnap reg­gel erős hóesésre ébredtünk, fe­hérlett a szőlődombokkal öve­zett esslingeni táj. Délelőtt a mű­szaki főiskola impozáns díszter­mében próbált velünk Helmut Grämlich úr, majd közös város­nézésre invitáltak bennünket. — A vacsoránál nem maradt el az ilyenkor szokásos örömze­ne sem. Kvartett-társaim: Mán- doki Béla (klarinét), Brunner István (piszton), Lökös Péter (bőgő) körbe vették a csodálatos Steinway zongorát, s pillanatok alatt megtelt a díszterem hallga­tósággal, táncolókkal. Vasárnap vendéglátóink jóvoltából él­ményteli kirándulásokon vet­tünk részt: megnéztük a bajor Alpokat, a nevezetes Mercedes gyár impozáns épületeit. — Este még egy utolsó akusz­tikai próba várt ránk a koncert színhelyén, a Stadthalléban. Pontban nyolc órakor — ugyan­csak telt ház előtt —, a kulturális alpolgármester úr zenekarunkat köszöntő szavai után Haydn re­mekműve csendült fel. A zene­kar halk bevezetőjét követően, az első fortéknál — stílusosan — gyulladtak ki a csodálatos csillá­rok lámpái, hirdetve a haydni ze­ne emelkedő pátoszát. A csak­nem kétórás hangverseny igen meleg fogadtatásra talált. — Néhány napos németor­szági tartózkodásunk, közös hangversenyünk jó bizonyíték arra, hogy a zene nemzetközi nyelvén népek, nemzetek fiai, igen mély barátságokat köthet­nek. Esslingen és Eger testvérvá­rosi kapcsolatai szépen fejlőd­nek. A mostani közös produkció felejthetetlen. Kirajzolódik a to­vábbi kapcsolattartás körvonala is: miszerint 1993-ban váro­sunkban üdvözöljük majd az ess­lingeni kórust, mely alkalommal Bruckner miséjét adjuk közösen elő. Határszemle az Egri Csillagok Teeszben Mi lesz a földdel? Néhány nappal ezelőtt az egri érdekegyeztető fórum megtekin­tette az Egri Csillagok Térmelő- szövetkezet által karpótlásra ki­jelölt földterületeket — kaptuk az információt Misik Dezsőtől, a fórum elnökétől. A határszemlét követően a társaság az egyezte­tés továbbfolytatása mellett dön­tött, és kérte, hogy a kijelölt föld­területeknél növeljék a fiatalabb szőlőültetvények arányát. Korábban a megyei kárpótlási hivatal már elvégezte az igények összesítését, azonban a bejelen­tett és a téesz erre a célra felhasz­nált területe között rendkívül nagy az eltérés. A fórum keresi a lehetőségét a megyeszékhely ha­tárában az igények teljes körű ki­elégítésére. Ezzel kapcsolatban már meg is keresték az Egervin felszámolásával megbízott szer­vezetet is. Azt is tervezik továb­bá, hogy összehívják a kárpót­lásra jogosultak közgyűlését. Dobós diáknapok A diákigazgató-jelöltek „pár­bajával” kezdődtek idén is a do­bós diáknapok. Apálmát végül a III. A-ból „Sasa1' vitte el, aki örömünnepet és diszkót rende­zett a Katedrái Stúdióban. A múlt hét végén zajlott esemény gazdag programot kínált diákok­nak, tanároknak egyaránt. Ver­senyt rendeztek — többek között — asztaliteniszből, sminkelésből, filmtörténetből, játékos sportve­télkedőt, tanár-diák kosárlabda, illetve futballmérkőzést, volt jú- dó-bemutató és sok-sok film a legismertebbek közül. Az iroda­lomkedvelők találkoztak Apor Elemérrel, aki életrajzi regényt írt Dobó Istvánról, Cs. Varga Ist­ván irodalomtörténésszel, ízelí­tőt kaptak Eger építészetéről, a reformkonyháról, a természet- gyógyászat módszereiről és kör­nyezetünk védelméről. A szoká­sos sturmix viadalon tíz tagú csa­patok mérték össze tudásukat. „Zöld telefon” Egerben Aki fát ültet... Ismét hívható Egerben a „zöld telefon”, az Egri Környezetvé­dők Körének „forró drótja”. A lakosság és a környezetvédők közötti kapcsolattartás immár vissza-visszatérő formája lehető­séget teremt arra, hogy bárki fel­hívja a város tisztaságáért, egész­séges levegőjéért, kellemes pihe­nést biztosító parkjaiért felelős­séget érző szervezetet a környe­zetet károsító jelenségekre, okokra. Ezúttal arra kíváncsiak a szakemberek, hogy mi a vélemé­nyük a megyeszékhelyen élők­nek a városi fásítási programról: hol hiányoznak a fák, hová kelle­ne újakat ültetni, miként lehetne megvédeni őket a pusztulástól? A telefonvonal vegén üzenet- rögzítő várja a hívásokat a 11- 036-os számon. A városháza kapuja Aki gyakrabban jár az egri városházán, már bizonyosan felfe­dezte a változást. Apró — talán formai — különbség, de lám, mi min­denen múlik az állampolgári közérzet. A Dobó /éri impozáns épület­nek — az árkádok alatt — három bejárata van. Eddig — csak a régiek tudják, hány éven, hány évtizeden át — balról egy forgóajtón át lehe­tett bejutni a közigazgatás e helyi viszonylatokban monumentális, díszes hajlékába. Távol álljon tőlem, hogy bármely ideológiai tartalmat sejtsek e dolog mögött. Biztosan gyakorlati meggondolásból volt ez így. Balol­dalt a hirdetőtáblák, szemben a portásfülke, s a lakosokat, ügyes-ba­jos dolgukkal a városházára igyekvőket egyesével engedte be az ajtó. Az átláthatóság, ellenőrizhetőség, vagy a zsúfoltság elkerülése miatt. Pár hete megváltozott a helyzet. Immár akadály nélkül, egyenes derékkal mehetünk be a főbejáraton — amelynek maratott üvegabla­kai gyönyörködésre késztetnek bennünket —, s beléphetünk akár egyszerre ketten-hárman is. A jobb oldalon ott van az új portásfülke: gondolom, a pontosabb eligazítás végett. Nem ellenőriznek, hanem fogadnak, nem megállítanak, hanem kitárt ajtókkal várnak. Szabad szellem a kapunál... Ki merné állítani, hogy nem látszik: Egerben a város vezetése li­berális...! Oskóné Bódi Klára tűzzománcai Egy arezzói kiállítás margójára Az elmúlt esztendő végén Eger páratlan szépségű testvér­városában, Arezzóban a Pierro Della Francesca Galériában ren­dezték meg Oskóné Bódi Klára önálló kiállítását. Az anyag fo­gadtatására jellemző, hogy Bino Bini köztiszteletben álló firenzei éremművész írt méltató sorokat a katalógusba. A tárlatnak élénk sajtóvisszhangja is volt, s a hely­beliek tetszésevei találkozott. Bi­no Bini soraiból idézünk: „Nem ismerem személyesen Oskóné Bódi Klárát, annyit tu­dok róla, hogy Egerben szüle­tett, Magyarországon, itt végezte tanulmányait is, azután Buda­P esten tanult a Képzőművészeti őiskolán. És most visszatérve szülővárosába, az ottani főiskola rajz tanszékén tanít. Egy komoly felkészültségű, híres művész te­hát, aki jó hírnevét számos, sike­res egyéni és kollektív kiállítással alapozta meg. Le akartam ezt szögezni, mivelhogy a sajátos technika, melyet az itt kiállított műveinek az elkészítésekor al­kalmazott könnyen megzavar­hatja a tájékozatlan látogatót, aki esetleg arra a következtetésre jut, hogy ez egy képzőműves- ípar-muvészet. Bódi Klára zománccal fest; ez csupán választás kérdése, mint ahogy más művészek freskóban, olajban vagy temperában fejezik ki magukat. Ez egy nehéz techni­ka, amely a tűzben keresi a színe­ket. Ez a fajta művészet Európá­ban a XV. és a XVI. sz.-ban erte el fénykorát, ekkor születtek az igen nagy értékű művek, kö­szönhető ez olyan tűzzománc­festőknek, mint Nardon és Jean Pénicaud, Pierre Reymond, Jean Court vagyis Vigier és a nagy Lé- onard Limousin. A technika, az személyes vá­lasztás kérdése, a legalkalma­sabbnak tartott eszköz arra,, hogy kifejezze egy elképzeli# absztrakcióját, ugyanolyan, mint az írás, mely ugyanúgy kifejez­heti a nevetést és a sírást. És Bódi Klára nagyon egyénien alkal­mazza a ragyogó zománcszíne­ket, hogy életet adjon tiszteletből adódóan, és hogy életet adjon ábrándozó, nagyon egyéni meg­formálásé figurainak, akik mint­ha egy magukat emésztő melan­kólia áldozatai volnának. Bizonyos, hogy ama legszeb­bek köze sorolhatók azok a mű­vek is, amelyek a művész legbel­sőbb érzelmeit fejezik ki, és ame­lyek szinte észrevehetetlen ár- nyékoltságú szín-eszenciákkal vannak kidolgozva, de képesek arra, hogy meg emóciókat kelt­senek a befogadóban.” ...” Antik technikák és modern alkotások. Átszellemült, ovális szemű arcok, amelyek a távolba néznek, és akik magányosak. És ontosan itt van, ezekben az ala- okban a művész feltáruló lelke, még akkor is, ha őt személyesen nem ismerjük.” Képek a kiállítás anyagából Üj utakon Új utakon címmel megjelent a munkáspárt egri koordinációs bizottságának lapja. A havonta megjelenő újság első számában az MSZMP programnyilatkoza­tából olvashatnak részleteket, ezenkívül a lap foglalkozik a Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szervezetének alakuló gyűlésé­vel is. Akvarellbiennálé Június elején rendezik meg Egerben a soron következő ak- varellbiennálét. A megye művé­szeinek alkotásait ezúttal az Ifjú­sági Ház átriumában helyezik el méltó környezetben. Az anyag összegyűjtése, és válogatása megtörtént, de részleteket nem árultak el a szervezők, hiszen ez­úttal is lesznek díjazottak. Tavaszi szüneti hívogató Az idén a szokásosnál is hosz- szabb a tavaszi szünet. A Forrás Gyermek- Szabadidőközpont programokkal várja a vakációzó kisdiákokat. Április 15-én szer­dán délután 14 órától tavaszi fo­cimeccs lesz. Várják a jelentke­zőket. Ha csütörtök, az a kézmű­vesek napja. Délelőtt tíz órától Bütykölj te is! címmel nemeze­lés, bőrözés, agyagozás, gyöngy­fűzés váija a kisiskolásokat. Áp­rilis 18-án szombaton pedig Kis- bakancsos túrára hívják a gyere­keket. Az útvonal: Almár, Pirity- tyótető — Baktai Tavak. Indulás reggel 8.40-kor az autóbusz-pá­lyaudvarról. Tervdokumentációk megtekintése Eger város általános rendezési tervét és az arról alkotott rende­lettervezetet, továbbá a K-e2-es út és a Hatvani hóstya részletes rendezési tervét a közgyűlés első fordulóban megtárgyalta, s meg­szavazta azok kifüggesztését. A dokumentumokat a lakosok áp­rilis 28-ig tekinthetik meg a vá­rosháza aulájában. Dobó-relikviákat keresnek Kárpátalja magyarlakta tele­pülése a Dobóruszkához közeli Sislóc község. Az ottani általá­nos iskola szeretné felvenni a hős egri kapitány, Dobó István ne­vét. Ezért felhívással fordulnak az egriekhez. Dobó-relikviákat keresnek: szobrokat, festménye­ket, az egri várvédőről megjelent dokumentumokat. Kérik a fel­ajánlókat, hogy vegyék fel velük a kapcsolatot levélben vagy sze­mélyesen. Mozisikerek a Bródyban A Bródy moziban gyakran le­pik meg a közönséget tematikus sorozatokkal. Legutóbb a régi filmek híveinek állítottak össze egy csokorravalót, most pedig az erotikus mozi kedvelőit várják. Ezek az alkotások egytől-egyig a műfaj nívósabb darabjai. Április 10-én és 11-én Tinta Brass film­jét, az Erotikus fantáziákat vetí­tették. Április 17-én és 18-án is­mét műsorra tűzik a 9 és fél hét című mozit, Mickey Rourke és Kim Basinger főszereplésével. Egy hétre rá, 24-én és 25-én pénteken a Testek csábítása Gudrun Landgrebe főszereplé­sével „csábítja” a nézőket. (jámbor)

Next

/
Thumbnails
Contents