Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-12 / 61. szám

2 VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1992. március 12., csütörtök Támogatást váró kurdok Francois Mitterrand is támo­gatást ígért az iraki kurdoknak. A francia elnök kedden este fo­gadta az iraki kurdok ismert ve­zetőjét, Masszud Barzanit. Bar- zani közlése szerint a francia el­nök kijelentette: Franciaország és szövetségesei erőfeszítéseket tesznek a kurd nép biztonságá­ért, helyzetének rendezéséért. Barzani európai körúton van, hogy támogatást szerezzen az iraki kurdoknak. Korábban fo­gadta őt John Major brit minisz­terelnök, Bonnban pedig Hel­mut Kohl kancellárral találkozik majd. Tartalékosok behívása Romániában A romániai tartalékosok két­hetes behívása nem áll összefüg­gésben az ország belső helyzeté­vel, vagy a nemzetközi helyzet­tel. Ezt tartalmazza a bukaresti védelmi minisztérium kedd esti állásfoglalása. A minisztérium azokra a bel- és külföldi sajtóje­lentésekre reagált, amelyek a tar­talékosok behívására vonatkozó hétfői bejelentést Budapest és Bukarest kapcsolatainak leg­utóbbi lehűlésével, az erdélyi fe­szült helyzettel, illetve a legutób­bi moldovai fejleményekkel hoz­ták összefüggésbe. A bukaresti védelmi minisztérium közlése szerint a hadgyakorlat a harcké­szültség erősítését szolgáló éves terv része. ENSZ-előőrs Kambodzsában Kambodzsába tegnap megér­kezett a 22 ezres létszámúra ter­vezett ENSZ-erő kétszázötven fős előőrse. Ezzel megkezdődik minden idők legnagyobb, és egy­ben legköltségesebb ENSZ-bé- kefenntartó missziója. A már megérkezett kétszázötven indo­néziai ENSZ-katona az ENSZ kambodzsai „átmeneti hatósá­gának” van alárendelve. A világ- szervezet 1.9 milliárd dollárt for­dít arra, hogy a tizenhárom évig tartó véres polgárháború után felépüljön az ország. Merre fordul Amerika? Felmérhetetlenek az Ame­rikában kirobbanó példátlan vita lehetséges következmé­nyei: a kérdésre adott felelet — erősítse-e a jövőben is szuper­hatalmi szerepét az Egyesült Államok vagy forduljon befe­lé, hogy ne váljék győztesből vesztessé — létkérdés a világ számára is. Miért kellene bezárkóznia az USA-nak? Washingtoni szakértők sok pontba foglal­ták az okokat, amelyek közül a legfontosabbnak azt mond­ják, hogy miközben Európa és Japán „ kikaparta magának a gesztenyét”, Amerika gon­doskodott a biztonságukról, mégpedig úgy, hogy évtize­dekre eladósodott és helyzeti hátrányba került velük szem­ben. A tények nehezen vitat­hatók. Mi az ellenérv? Bombát robbantott a washingtoni Pentagon amikor mindezek ismeretében kiszivárogtatta álláspontját: az USA-nak nem szabad visszavonulnia, sőt bővítenie kell nemzetközi kötelezettségeit; például „fel kell készülnie arra, hogy vé­delmet nyújtson Kelet-Euró- pában, ha az Atlanti Szövet­ség úgy határoz”. Azt pedigta­lálgatni sem kell, kinek szól a figyelmeztetés, hogy az ame­rikai stratégia fő célja „ kizárni egy rivális szuperhatalom megjelenését”. Potenciális konkurensnek ma az USA- ban Németországot és Japánt tekintik. Hogyan dönt végül Ameri­ka? Elnökválasztás lesz, tehát hónapokig csak vitáznak. Az ilyen bizonytalan esetekre ér­vényes a politikatudomány egyik alaptörvénye: könnyű felkészülni arra, ami kiszá­mítható, de a jó diplomáciá­nak a várhatóan kiszámítha­tatlanra és a váratlanra kell előkészülnie. (FEB) Tbiliszi: Hát éljen Eáuti Adófizetés az eladott ingatlanok után? Ha nincs is jövedelem — fizetni kell Mindvégig szoros kapcsolatban állt az otthoni demokratikus ellenzékkel Hosszan tartó, viharos és szűnni nem akaró taps fogadta Eduard Sevardnadzét Tbiliszi­ben. A tömeg azonban nem len­gette piros könyvét, éljenző kiál­tásaik nem az egykori pártfőnök­nek szóltak. A sok évi szünet után hazatért őszhajú, mosolya gós politikusban a megmentőt vélték felfedezni. Mostani kine­vezése az Államtanács elnöki posztjára e sokak által táplált re­mény újabb jele. E másfajta tisztelet nyilván jól­esik Sevardnadzénak. Különö­sen akkor, ha arra gondol, hogy majd három évtizedes pártbéli karriere alatt nem elsősorban az embert, hanem a funkciót szeret­ték honfitársai, bárhol fordult is meg a ranglétrán. így volt 18 éves korában, amikor a helyi Kom- szomol instruktora volt, majd később belügyminiszter és végül a Kommunista Párt első embere. A grúz belügy élén eltöltött évei külön is emlékezetesek a télen elűzött Gamszahurdia elnöknek és társainak, lévén hogy éppen Sevardnadze jóvoltából ismer­kedtek meg a tbiliszi börtönnel.. A legtöbb jó szót — immár szakmai munkája nyomán is — külügyminisztersége idején kap­ta. Gorbacsov 1985-ben hívta Moszkvába, peresztrojka-csapa­tába. Éles váltás volt ez a javából, de Sevardnadze idővel egyre ma­gabiztosabban mozgott a nem­zetközi világban. Oroszlánrésze volt abban, hogy az új gondolko­dásként elkeresztelt politikai vo­nal erőteljesen megnyilvánult a külpolitikában. Következetessé­gének köszönhető, hogy meg­kezdődött a Kelet-Európábán lévő szovjet haderő kivonása, és az is, hogy az amerikaiakkal több leszerelési egyezményt is tető alá hoztak. Ez, persze, nem volt ínyére a katonai-ipari komplexumnak, velük is kemény harcot folyta­tott. 1990 decemberében nyilvá­nosan is figyelmeztetett erejükre, röviddel ezután távozott is a kül­ügyminiszteri székből. A Külpo­litikai Társaság elnökeként ezzel együtt a pályán maradt, háttér­ből figyelve az eseményeket. Az elvetélt augusztusi puccs után néhány hónapra visszatért, s egé­szen a Szovjetunió széthullásáig vitte az ügyeket. Időközben mindvégig szoros kapcsolatban állt az otthoni de­mokratikus ellenzékkel. Ám csak most, Gamszahurdia távo­zása után érezte megfelelőnek a pillanatot a hazatérésre. Még nem tudni, hogy sikerül-e össze- békítenie a grúzokat. Visszafo­gottsága, kompromisszumkész­sége talán segít ebben. Nem fe­ledheti azonban: itt és most min­denki ráfigyel, tőle váiják, hogy visszavezesse Grúziát a békés, új világba. (Folytatás az l. oldalról) — Levonható-e a jövedelem­ből az azonnal visszafizetendő kölcsön, hitel összege? — Nem! A szerződésben sze­replő teljes eladási árat kell la­kásszerzésre fordítani, különben nem teljesül a törvényben meg­fogalmazott követelmény. — Ez azt jelenti, hogy mond­juk egy 3 millióért eladott lakás után — amelyet még egymillió hitel is terhelt — csak akkor nem kell adót fizetnie az eladónak, ha a teljes hárommilliót újra lakásra fordítja? Azt az egymilliót is, amit visszafizetett mondjuk az OTP-nek? — A jogszabály úgy rendelke­zik, hogy ebben az esetben való­ban a teljes 3 milliót kell az új la­kás megszerzésére fordítani. — Az eladás pillanatában meg sem lévő pénz befektetésé­hez kötik az adómentességet? — A törvényeket nem mi hoz­zuk, mi csak végrehajtjuk. — Hogyan kell kiszámítani ebben az esetben a fizetendő adót? — A bevételből le kell vonni a megszerzés idején képviselt for­galmi értéket, a vásárlással kap­csolatos kiadásokat és az érték­növelő beruházásokra fordított összegeket. — És mekkora hányadot kell ezek után, adóalapnak tekinteni? — Az így kiszámított jövede­lem fele az adó alapja. Ez a jog­szabály rendkívül veszélyes csapda, óvatlanok könnyen be­leeshetnek! Országgyűlési kép­viselők körében egyre gyakrab­ban hangoztatják, hogy érdemes volna újragondolni, szabad-e jö­vedelemnek tekinteni az ingat­lan eladásakor kapott pénzt? Ugyanis az eredeti vételár és az eladási ár ugyanakkora tulajdon értékével egyenlő, a „számok­ban” megjelenő különbség egye­dül az infláció szüleménye. (FEB) Az „Áttörés” szobornál Gorbacsov Fultonba látogat Mihail Gorbacsov volt szovjet államfő kéthetes Egyesült Álla- mok-beli körútja során ellátogat Fultonba, a Westminster Colle- ge-be, ahol annak idején Wins­ton Churchill híres beszédét mondta „a vasfüggöny legördü- léséről” — közölték hivatalosan. Gorbacsov május 5-én beszé­det mond az „Áttörés” (Bre­akthrough) szobornál, annál a tíz méter hosszú emlékműnél, ame­lyet az egykori Berlini Fal nyolc szakaszából állítottak össze. A volt szovjet államfőt ameri­kai útja során a San Franciscó-i Gorbacsov Alapítvány látja ven­Elnökjelöltség: Újabb remény a rákbetegeknek A Time című amerikai magazin statisztikát közöl arról, hogy az USA-ban 1981 és 1987 között kezelt rákbetegek közül hányán éltek még legalább öt év­vel a diagnózis után. Észerint a hasnyalmirigy-rák- ban szenvedők 3,1, a tüdőrákosok 13,1, az agyrák­ban szenvedők 25, a méhrákosok 38,8, a végbélrá- kosok 56,2, a prosztatarákosok 74,1, a mellrákosok 77, a bőrrákosok 81,5 és a pajzsmirigyrákosok 93,9 százaléka élte túl legalább öt évvel a betegséget. Ez a probléma azért vált most különösen idősze­rűvé az Egyesült Államokban, mert az egyik de­mokrataparti elnökjelölt pályázónak, Paul Tson- gasnak regebben nyirokmirigydaganata volt. Tson- gas öt éve tünetmentes, de miután sikeresen szere­pelt a New Hampshire államban tartott előválasztá­son, a New York Times egy vezércikke szerint sok választó feltette a kérdést: jelöltetheti-e magát olyan személy, aki valamikor rákbetegségben szen­vedett? A helyzet az, hogy az Egyesült Államokban je­lenleg 7 millió volt rakbeteg él öt év óta tünetmen­tesen, s ez a szám a századfordulóra 10 millióra emelkedhet. Orvosi körökben azonban rámutatnak, hogy a gyógyulás utáni kihívások csaknem olyan nagyok a G yógyult betegekre, amilyen annak idején maga a etegség okozta megrázkódtatás volt. A legtöbb túl­élő ugyanazokkal a bajokkal és nehézségekkel küzd: szorongás, kapcsolatok megszűnése, nehéz­ségek a munkahelyen, sőt kiközösítés a társada­lomból. Ezek a hátrányok az évszázad első éveiről maradtak vissza, amikor még alig ismerték a sike­res rákkezelési eljárásokat és a diagnózis csaknem azonos volt a halálos ítélettel. Még az 1930-as évek­ben is 5 rákbeteg közül csak egy élt öt évnél tovább a kezelés megkezdése után. Szerencsére a kezelés hatékonysága ma már állandóan növekszik. Az a tény, hogy Paul Tsongas megpályázta a je­löltséget az Égyesült Államok elnöki tisztére, újabb reményt adott a rákbetegeknek. Olyanféle hatást gyakorol, mit azok a sportversenyek, amelyeken to- loszékben ülő, amputált lábú férfiak és nők vesznek részt. Függetlenül attól, hogy milyen sikert arat Tsongas a választási küzdelemben, szereplése de­rűlátással tölti el a súlyos betegségben szenvedőket. (MTI) Már nem Karintiából irányít Haider leszámolása... Éjszakába nyúló vita után a jobboldali Szabadságpárt parla­menti frakciója szinte egyhangú­lag — 35 szavazattal három tar­tózkodással — frakcióelnökké választotta Jörg Haider pártel­nököt. A szélsőjobboldali, újná- ci-ízű kijelentéseivel és irányvo­nalával a figyelmet magára felhí­vó, Ausztriában egyre népsze­rűbb politikus az utóbbi napok­ban puccsszerűen távolította el a Szabadságpárt vezetéséből a ve­le szembeszálló, liberálisabb né­zeteket valló FPO: vezetőket, s immár nem Karintiából, hanem Bécsből irányítja pártja ügyeit. Az eddigi frakcióelnök, Norbert Gugerbauer önként mondott le posztjáról, miután Haider több­ízben hangoztatta: célszerűnek tartaná, ha maga venné át az irá­nyítást. A poszt átvételével, Hai­der szavai szerint, Ausztria poli­tikai átalakulásának — a nagyko­alíció felbomlásának — döntő szakasza kezdődik. (MTI) Le akarta lőni Busht Az amerikai rendőrség letartóztatott egy 34 esztendős férfit, aki merényletet tervezett George Bush amerikai el­nök ellen. A 207 kilogramm súlyú, szexuálisan aberrált sze­mély nem túlságosan dicsekvésre méltó tettei koronájául ja­nuárban le akarta lőni az elnököt. Mint mondta, szerette volna magára vonni a figyelmet. A férfi barátjától pisztolyt lopott, és Maryland államba utazott, ahol az elnök január 21-én egy iskolát látogatott meg. Az illető tévedésből nem abba az iskolába ment. mely az elnököt vendégül látta. A fi­askó nem vette el a kedvét, február 21-én egy Salt Lake Cityben feladott levélben halálosan megfenyegette az elnö­köt. Egy hét múlva egy portlandi buszmegállóban tartóztat­ta le a rendőrség. A K.U.K. felderítőiskolájába járt Tito mérgeztette meg Dimitrovot? Titót eredetileg nem Titónak hívták, a később marsallá előlépett egykori jugoszláviai vezető Joszip Ambroz néven magyarországi zsidóként látta meg a napvilágot, szabadkőműves volt, 1912-ben az osztrák-magyar hadsereg felderítője lett, 1913-ban Pécsett járt a K.U.K. felderítőiskolájába — ezt ál­lítja , Joszip Broz titkos dossziéja” című könyvében Momcsilo Jokics szerb történész. A könyvet a közelmúltban mutatta be a bolgár olvasóknak a szófiai sajtó, annak kapcsán, hogy Jokics abban nem keveseb­bet állít, mint hogy Tito mérgez­tette meg Georgi Dimitrov bol­gár vezetőt, mert veszélyes ellen­felet látott benne a balkáni né­pek megálmodott konföderáció­ja elnöki posztjáért indított állí­tólagos versengésben. A „168 csasza” című bolgár hetilap legfrissebb számának egy terjedelmes írása „Tito mérgez­tette meg Dimitrovot, de hiá­nyoznak a bizonyítékok” címmel hangot adott a szerb történész ál­lításaival szembeni kételyeinek. A bolgár kritika szerint ugyan Jokics azt állítja, hogy könyvé­hez három évtizeden át gyűjtötte az adatokat Párizs, Róma, a Va­tikán, Szófia, Moszkva, Prága és Varsó archívumaiban, de a mér­gezéssel kapcsolatos hipotézisét mindössze egy egymondatos fel­jegyzésre alapozza. A feljegyzés Anton Jugovtól származik, aki Georgi Dimitrov közvetlen kör­nyezetéhez tartozott, s 1956-tól 1958-ig a BKP Központi Bizott­ságának a titkára volt. Jugov Tó­dor Zsivkovnak csak annyit írt egy feljegyzésben, hogy „Dimit­rovot Belgrádban intézték el.” Jokics azt állítja, hogy Dimit­rov egy bolgár küldöttség élén Belgrádon keresztül Moszkvába tartott. Belgrád egyik pályaud­varán Titóval az élén fogadást adtak az átutazó bolgár küldött­ség tiszteletére, s ekkor került méreg Dimitrov szervezetébe. A bolgár küldöttség már román te­rületen járt, amikor Georgi Di­mitrov eszméletlenül zuhant va­gonjának padlójára, majd né­hány nap múlva egy Moszkva környéki szanatóriumban hunyt el 1949. július 2-án. A „168 csa­sza” szerint viszont Dimitrov már 1949. március 7-től gyógy­kezelésen tartózkodott a Szovjet­unióban, s haláláig nem is moz­dult ki onnan. A bolgár hetilap felhívta a fi­gyelmet arra, hogy Jokics is sze­retné, ha állításaival kapcsolat­ban megszólalnának Tito egyko­ri munkatársai, második felesé­ge. A könyv kiadója ingyenpél­dányt küldött ezért az érintettek­nek, várva az esetleges reakció­kat. Vonatkozik ez Jokics köny­vének Tito életrajzával foglalko­zó részére is. A szerb történész szerint nem igaz, hogy Joszip Broz Kurmová- con született volna, mivel az ott fellelhető születési bizonylatok ezt nem támasztják alá. Jokics szerint nem véletlen, hogy Tito csak 1967-ben látogatott el elő­ször a háború után Kurmovácra, miután ott elhunyt „az igazi Broz” fivére. Jokics szerint az igazi Joszip Broz 1892-ben Bécsben született horvát nemze­tiségűként, és 1913-ban Pécsett hunyt el. Á szerb történész sze­rint az Osztrák-Magyar Monar­chia hadserege felderítőiskolát működtetett itt, s erről adatok lelhetők fel a bécsi katonai archí­vumban. Jokics azt állítja, hogy az iskolának három évfolyama volt, az első listáján állítólag Adolf Hitler neve is szerepelt. A második évfolyamra járt a bécsi születésű Joszip Broz és a szerb történész szerint magyarországi zsidó származású Joszip Amb­roz. Joszip Broz meghalt, s ekkor az iskola parancsnoka felszólí­totta Joszip Ambrozt, hogy szol- álati érdeikből tanulja meg az el- unyt életrajzát, vegye fel sze­mélyiségét. A bolgár hetilap szerint a szerb törtenészszerző is elismeri, hogy a történelem arcul csapása lenne, ha mindazok, akik tudnak valamit az igazságról, nem cáfol­nák meg hipotézisének részlete­it. Kérdés, hogy az érintettek, közöttük Milovan Gyilasz, elol­vassák-e Jokics könyvét, és érde­mesnek tartják-e arra, hogy vála­szoljanak az abban található fel- tételezésekre. Ráijesztett a konzervatívokra Hűség­nyilatkozat Tengnek Több mint egy hónapos késés­sel adott hírt kedden este az Új Kína hírügynökség Teng Hsziao- ping kínai vezető január végi, február eleji országjárásáról, az akkor megindított reformhadjá­ratáról. Most a hivatalos kínai hír- ügynökség beszámolt róla, hogy Teng február elején felkereste Sanghaj különleges gazdasági övezetét, s ott „gondolkodásuk felszabadítására”, merészebb re­formtettekre buzdította az em­bereket. A konzervatív hajlamú központi sajtó annak idején tel­jesen elhallgatta, hogy a hivata­los tisztség nélkül is első számú kínai vezető hosszú visszavo- nultság után váratlanul visszatért a közéletbe, és hadat üzent a konzervatívoknak. Az idős veze­tő akkori fenyegetése — a felelős vezetőknek távozniuk kell, ha nem tudnak, vagy nem akarnak lépést tartani a reformokkal —, megtette hatását: számos kon­zervatív vezető sietett azóta Tengnek nyilvánosan hűségnyi­latkozatot tenni.

Next

/
Thumbnails
Contents