Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-10 / 59. szám
GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE HÍRLAP, 1992. március 10., kedd Tizedik évfordulóját ünnepli a Gyöngyösi 7-es Számú Általános Iskola. Ennek tiszteletére kiállítással egybekötött pedagógiai napokat rendeznek március 23-tól 25-ig. Az ünnep fővédnöke Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter, védnökei pedig: dr. Jakab István, a Heves Megyei Közgyűlés elnöke és Keresztes György, Gyöngyös város polgármestere. A háromnapos program során a pedagógusok számos nevelési-oktatási kérdéssel megismerkedhetnek, s vitázhatnak is ezekről. Csupán néhány cím a gazdag témakörből: Drámapedagógia; A nemzeti alaptanterv és a helyi tantervek készítése; A Waldorf-iskola; Freinet- módszer; Számítógéppel támogatott oktatás; Önkormányzat és iskola. A szervezők szeretettel várnak minden érdeklődő pedagógust, nemcsak Gyöngyös városából és annak vonzáskörzetéből, hanem az egész megyéből. Heves megyében elsőként... Manager Klub 1992. február 25-én tartotta első összejövetelét a gyöngyösi Manager Klub. A rendezvény házigazdája — egyben az egyik alapító is — a mátrafüredi Avar Szálló volt. A megjelenteket Láng József, az APEX Elektronika Fotó Telekom ügyvezető igazgatója köszöntötte, s elmondta, hogyan született a klub alapításának gondolata, és hogy mi is a célja. — Úgy gondoltuk — fejtegette —, hogy Gyöngyösnek szüksége van egy ilyen klubra, és az európai mintákat megpróbáltuk „lekoppintani”. E klubban előadások, vetítések és kötetlen beszélgetések során cserélhetnek a vállalkozók információt és ismertethetik véleményüket. A program első pontjaként Filvig István, a Providencia Biztosító Társaság vezérigazgatóhelyettese mutatta be a biztosító munkáját és magyarországi eredményeit. Nagy érdeklődést váltott ki dr. Tarafás Imrének, a Magyar Nemzeti Bank első helyettesének előadása a magyar gazdaság 1992-es lehetősegeiről. Többek között olyan érdekes témát feszegetett, mint hogy várható-e a forint konvertibilissé válásával egyidejűleg annak leértékelése. Adósságállományunk mértékéről megtudhattuk, hogy annak bruttó értéke eléri nemzeti jövedelmünk 60-70 százalékát, így rangos helyet „vívtunk ki” az adós országos sorában. Hallhattunk továbbá adósságállományunk csökkentésének feltételeiről, és választ kaptunk arra a kérdésre is, hogy mennyi deficitet tervez a magyar állam erre az évre, s még hosszasan lehetne sorolni az izgalmas kérdéseket... Az előadást követően kötetlen beszélgetés formájában cserélhettek információt a megjelent üzletemberek, vállalkozók és a pénzintézetek képviselői. A sikeres példa nyomán valószínű, hogy a térségben több hasonló kezdeményezés is születik majd... Gál Katalin Tizenegy település regionális rendszere Harmadik szakaszában a detki „vízfejlesztés” Visontán és környékén a hatvanas években kialakult bánya- művelés, a külszíni széntermelés — mint ismeretes — megapasztotta, igencsak lesüllyesztette a vízszintet a kutakban, s komoly gondokat okozott a helyi közműhálózatokban. A helyzet lehetséges javítására született a detki vízbázisú, úgynevezett kistérségi regionális mű a két, egyenként 25 köbméteres hal- majugrai kiegyenlítőtartállyal — ahonnan Visontát is kiszolgálták. Ám tartósabb fordulatot ez sem hozott, az évekig tartó építési tilalom feloldása után ugrásszerűen megnőtt vízfogyasztásnak mind kevésbé tudott megfelelni. Kiváltképpen súlyosbodtak a körülmények, amikor a bányamunkák miatt még a detki mélyfúrású kutakban is bekövetkezett a kritikusabb szintsüllyedés, s a csőrendszeren csak rendkívül nagy nyomással tudták biztosítani az ivóvizet. Detken a „túlfeszítés” miatt évente még száz csőtörés is volt, előfordult, hogy napjában három. A kellemetlenségek feltétlenül jobb megoldást sürgettek, nagyobb beruházással komolyabb fejlesztés vált szükségessé a területen. Az új detki vízműhöz — a már elkezdett és még tartó kivitelezés során — egyrészt a „kis déli” bányamezőről vezettek napi 2500 köbméter vizet, másrészt a község három kútjának további — összesen 1300 köbméteres — hozamát veszik igénybe. A „bányakárból” fedezett, együttesen 147 millió forintos beruházás első ütemével — a ka- rácsondi mellett eddig szintén független ludasi és nagyfügedi vízművek összekötésével, illetve a detki rásegítés biztosításával — még tavalyelőtt végeztek. A második — a tavalyi — „lépcsőben” Detket leválasztották a visontai- halmajugrai rendszerről, ami időközben különvált, magát a vízmüvet pedig átalakították. A korábbinál nagyobb és magasabb hidroglóbuszt állítottak fel — amit mellesleg a szép panoráma miatt akár kilátóként is hasznosíthatnak a továbbiakban —, míg a ludasi telepen rekonstrukció történt. A hálózatban felére csökkentették, ideálisabbá tették a víznyomást. A nagy összegű beruházás harmadik szakaszában — az idén és jövőre — a víztisztító, a napi 4500 köbméteres teljesítményű vas- és mangántalanító is elkészül, s további négy kút bekötésére kerül sor. Ha a külfejtéses üzem váratlanul nem terjeszkedik tovább — hallottuk Tóth Zoltántól, A Heves Megyei Vízmű Vállalat kivitelezéssel megbízott gyöngyösi üzemegységének vezetőjétől —, az ezredfordulóig semmiképpen sem lesznek ellátási problémák a térségben. Ha pedig a keleti bányarész vizével is táplálják majd a detki létesítményeket — meg később sem. A nagy fejlesztés döntő részén már túl vannak. Nagy előny a következőkben, hogy lényegében csak a detki vízműbelső területén dolgoznak, s így a kivitelezéssel nem zavarják tovább a községet. A tervek teljes megvalósításával olyan gyöngyösi központú, detki alközpontú nagy regionális rendszer alakul ki, amely a város, továbbá Gyöngyössolymos, Gyöngyöshalász, Atkár, Vison- ta, Halmajugra, Detk, Ludas és Nagyfüged, később pedig esetleg még Mátrafüred és Karácsond lakosságának is biztosíthatja majd az annyira szomjazott, jó minőségű ivóvizet. Gy. Gy. Magán Tüzép-telep Adácson ( Tudósítónktól) Évtizedénél is több ideje már, hogy a korábbi tüzelő- és építőanyag-telep megszűnt Adácson. Részint az ellátás újbóli biztosítása, másrészt a praktikus szakmaváltás felcsillant lehetősége indrtotta a vállalkozó kedvű Bencsik családot a községben csaknem elfelejtett tevékenység folytatására. A családfő az árufuvarozás iránt erőteljesen visszaesett kereslet miatt feltétlenül szerette volna két nagy pótkocsis teherautójukat a nehezebb időkben is hasznosabbá tenni, s elképzelései szerencsésen találkoztak a körzeti téeszből korengedménnyel nyugdíjba került — szabaddá vált — feleségének kedvével. A házaspár ilyenformán jelentős kölcsönnel s kedvezmény igénybevételével — éppen egy esztendeje — minden további nélkül indítani tudta üzletét a községben. Segített Bencsik Laszlóéknak, hogy a tavaly őszi áremelkedések előtti — különösen elénk — érdeklődés idején megrendelt áruikat szinte minden költség nélkül, közvetlenül a vasúti kocsikból értékesíthették. Mindezekkel ma korszerűnek mondható telepen végzik mindennapi munkájukat. A férj a fiával a beszerzésben szorgoskodik, a feleség hosszú irodai gyakorlatát a közös vállalkozás ügyvitelében kamatoztatja. — A telepet az áfésztől vásároltuk — magyarázza Bencsikné —, s rendbehozatalával, körülkerítésével együtt eddig 400 ezer forint körüli összegbe került. Hátravan még egy hídmérleg beépítése, amin szintén szeretnénk mar túl lenni. Hiszen pillanatnyilag —jobb híján — a téesz tanyáján vagyunk kénytelenek mázsáim. Hat-hétféle szenet és fűrészelt tűzifát tartunk, van választékunk. Sajnos, az érdeklődés már ezek iránt is lanyhul. Mind ritkább az 5-10 mázsás vásárlás, s egyre gyakoribb, amikor csupán zsákban — 50-100 kilogrammonként — viszik a tüzelőt. Szerencsére építőanyaggal is foglalkozunk, s bár anyagi meggondolásból a nagyobb készletezésre mi sem vállalkozunk, az előrendelések alapján forgalmazott árukból tízért szintén csordul-cseppen mindig. Ilyen a jelen. A jövőt mi is csak találgatjuk. Egyelőre bizonyos kedvezménynyel, engedménnyé, a termelőtől való közvetlen beszerzéssel próbálunk a fogyasztók kedvében járni. Vagy például azzal, hogy mi is beváltjuk a tüzelőutalványokat, nem kell velük a vevőnek felkerekednie máshová, messzebb. S reménykedünk a „talpon maradásban”. Medve János Tervek — Markazért Dr. Veres Zoltán: „...már a jóváhagyáshoz közelítenek.” Az önkormányzatok a Mátra- vidék falvaiban is megélénkítették a fantáziát, a cselekvőkedvet, s a meglehetősen korlátozott anyagi lehetőségeik közepette sem mondanak le a szembetűnőbb előrelépésről. Részint már korábbi törekvések befejezéseként, másrészt az új lehetőségek felismeréseként kerültek megbízásaik az Egertervhez, ahol az utóbbi időkben egymás után születtek a legkülönbözőbb elképzelések dokumentációi. Márkáz — mint erről dr. Veres Zoltán stúdióvezető építészmér- nökkel beszélgettünk a minap — csupán egyike a többet akaró községeknek. A polgármesteri hivatalból kapott megbízás azonban olyan kettős feladatot jelentett a rajzasztalnál, ami részleteiben is érdekesebb talán a megszokottnál, az eddigieknél. — A településen a helyi vállalkozók igazán példaszerűen, mintaértékűén kialakított eddigi, jelenlegi bázisa sem kis büszkeség már, további fejlesztésével pedig még inkább egyik fő meghatározója lehet Márkáz arculatának — mondta a szakember. — Ugyanis arról van szó, hogy a meglévő ipartelep szerves folytatásaként más mesterek is helyet kapnak itt működésükhöz. A tervezés egyaránt figyelemmel volt arra, hogy az újabb telephelyek még inkább emeljék az itteni nívót, s különösebb törés nélkül illeszkedjenek a faluképbe. Nyolc-tíz iparos „honfoglalása” jöhet szóba ilyenformán, s minden bizonnyal nem kell majd őket túlzottan buzdítani társaik közé. Az általános rendezési terv módosítását megelőző másik tanulmány az úgynevezett birkaparti falurész betelepítésével kapcsolatos. Legelők, szőlők helyén lennének az új gazdatelkek, igen szép kilátással a faluközpontra. — A programból alighanem a legfeltűnőbb a kívülállónak is — mutatja asztalán a tervező —, hogy a korábbiaknál sokkal nagyobbak a javasolt parcellák, ugyanekkor pedig — legalábbis ezen a környéken — egészen speciális beépítést feltételeznek. A leendő porták már jelentősen eltérnek a napjainkban általánosságban ismertektől. Farmergazdálkodásra vagy megközeh'tően ilyesmire alkalmasak, miután a korunkban gyakoribb 800-900 helyett hatezer négyzetméteresek. Remekül elhelyezhetők a lakóépületek — amelyek akár a falusi turizmust is szolgálhatják majd —, s megvalósíthatók a legkülönfélébb egyéb létesítmények a „paraszti” élet ősi tevékenységeihez. A présházas pincék utcára is „tolhatok”, hogy turisztikai látványosságnak se legyenek kevesek, még inkább pedig a betérő vendégek számára hangulatos borkóstolókatjelent- hessenek. Valóságos vendéglátósor is kialakulhat így, ami egészen messziről vonzhat látogatókat Markazra. Az idegenforgalmi szempontok külön mérlegelésével a tervezett, mintegy 15 gazdaház folytatásában — az utca végén — önállóbb borházas pincecsoport is szerepel a munkában, hogy a választék még nagyobb legyen, s a községnek ez a része színesebbé, érdekesebbé váljék... A tervek egyébként — mint értesültem — már a jóváhagyáshoz közelítenek. S remélem, hogy a megvalósításuk örömében is részem lehet előbb-utóbb. (gyóni) Fogorvos Adácson Folyamatosan gyarapodik a Gyöngyös melletti község, Adács. A falu lakóiban még nem csitult el az új gyöngyösi bekötőút felett érzett öröm, ám hamarosan egy újabb létesítménynek örülhetnek. Két hét múlva ugyanis már nem kell a városba utazni, ha valakinek megfájdul a foga: ekkor ugyanis megkezdi működését egy fogorvosi szolgálat. Adács gyarapodásáról, az ott élők hangulatáról hamarosan egy nagyobb lélegzetű riportban is beszámolunk. Deák Billés Prognózis-koncert Magyarország legjobb blues- énekesét, Deák Bili Gyulát talán nem kell bemutatni a zenerajongóknak. Ő és blues band-je, valamint Vörös István és a Prognózis együttes lép pódiumra március 13-án, pénteken a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban. S még egy zenei eseményre hadd hívjuk fel a figyelmet... Színházi busz indul a Metró együttes és Zorán koncertjére március 21- én, szombaton. Jelentkezni a művelődési központban lehet. Bene vára a Mátrában A mátrafüredi Bene Egylet — megalakulása óta — fontos feladatának tartja a helytörténeti érdekességek felkutatását, népszerűsítései. Ennek jegyében jelentették meg újabb kiadásban Kandra Kabos: Bene vára a Mátrában című munkáját. A kis kötet egyelőre a mátrafüredi Avar Szálló portáján kapható, ám az egylet tervezi, hogy Gyöngyösön és Egerben is árusítják majd a könyvesboltokban. A Fösvény Gyöngyösön Moliére időtálló alkotását, a Fösvényt a gyöngyösi Vak Boty- tyán János Ipari Szakközépiskola diákjai számára mutatja be a Budapesti Kamaraszínház. Az előadás március 12-én, csütörtökön délután 3 órakor kezdődik — a háromfelvonásos komédiát Beke Sándor rendezte. „ Hiszek a Felejthetetlen élményben lehetett része azoknak, akik a Mátra Művelődési Központban részt vettek Zorán koncertjén. Az előcsarnokban az előadás után váltottunk vele néhány szót. — A zsúfolásig megtelt színházterem közönsége többszöri ráadás után, vastaps kíséretében engedte le önt a színpadról. Egy ilyen sikeres koncert után hogyan érzi magát? — Fáradtan — mondja kedves mosollyal. — Mert nyilván a siker az örömet szerez, és ugyanakkor fizikailag nem kevés erőfeszítésbe kerül több mint két órán keresztül fenntartani a közönség érdeklődését és figyelmét. — A koncert anyaga — lemezei megjelenésének sorrendjében — visszatekintés a múltba, elérkezve a jelenig. Hogyan állította össze a műsorát? — Nagyon sok dal született ez alatt a 15 év alatt. Szólólemezeimen átlagban 10-11 dal volt, tehát mintegy 50-60 dal közül kellett választani. Nehezemre esett megalkudni saját magammal, mert olyan kedvenceimet kellett kihagynom, amelyek — időhiány miatt — nem fértek bele az össze- álh'tásbba. Ami itt elhangzott, keresztmetszet volt: sok olyan dal maradt ki, ami jellemzője volt annak a kornak vagy annak a hangulatnak, amit mi megéltünk. Akkor lenne igazán hiteles Beszélgetés Zoránnal a dolog korrajzilag is, hogyha kétszer ennyi dalt tudnék elénekelni egy koncerten. De azt hiszem, így is érzékelhette a közönség mindazt, amit közölni akartam. Mondok egy példát: amikor 1977-ben a „Menj el” című dalt énekeltük, akkor bizony nagyon foglalkoztatott bennünket, hogy nehéz külföldre menni. Nehéz volt tudomásul venni, hogy az embernek engedélyt kell kérnie ahhoz, hogy elhagyhassa azt az országot, amelyben él. — Koncertsorozatának egyik állomása volt Gyöngyös. Merre visz tovább az útja? — Most egyelőre hosszú szünet következik, egészen májusig... — Március 21-én egy sikeres, népszerű zenekar, a Metró búcsúkoncertjét láthatják, hallhatják a rajongóik. Miként készülnek erre az alkalomra? — Ez nagy vállalkozás, mely leköti minden időmet, energiámat, idegemet. Nagyon sok próba előzi meg, sokat készülünk rá. Március 21-én ki kell állnunk a Budapest Sportcsarnok színpadára, és el kell játszanunk olyan dalokat, amelyeket 20 éve nem adtunk elő. És ráadásul még jobban kell mindezt megtennünk, mint ahogyan akkor, hiszen a mai fül mást igényel. Remélem, hogy ideérnek a jegyek Gyöngyösre is. — Készül a koncertről lemez? — Ötlemezes albumot adunk ki a koncert után. Két nagylemezen azok a dalok lesznek, amelyeket a Metró annak idején megjelentetett, egy korong kislemezeink számait gyűjti össze, kettő pedig a búcsúest felvételét tartalmazza majd. — Ön évek óta népszerű. Dalai újabb és újabb nemzedékeket hódítottak meg. Vajon mi is lehet a sikereinek titka? — Nagyon sokan próbálták ezt megfejteni. Kétfajta válasz adható, egy terjedelmes, amiből értekezést lehetne írni, és egy rö- videbb. Nos, én ezt választom. A sikernek nagyon sok összetevője van, és csak egyike az időszerűség. Az adott időben az adott dolgokat kell megragadni... S persze, szerencse is kell. Természetesen örülök annak, ha sikerem van, hiszen ez valóban hajtóerő. — Nem hiszem, hogy titkot árulok el azzal, hogy március 4-én ünnepli 50. születésnapját. Mit kívánhatunk erre az alkalomra? — Hát, ha egy tündér három kívánságomat teljesítené... Az első az egészség lenne, a második a béke. A harmadik...? Nos, a harmadikat megoldom magam... Mérai Annamária
