Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-06 / 56. szám
HÍRLAP, 1992. március 6., péntek GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 13. Gyöngyöshalász Pártmiuika — a községért Megszólalnak a gyöngyösiek Vita a 4-es iskola • •• //• / jovojerol Munkásotthonból — iskola Gyöngyösön a Szakmaközi Bizottság épületéből — a volt munkásotthonból — a szomszédos kereskedelmi és vendéglátóipari iskola új helyiségeit alakítják ki, a szakmukásképző bővítésére. Az épület tantermeit már használják is, az emeleti részén tovább dolgoznak a kivitelezők, akik most az irodákat készítik. Az iskolabővítés során — a tervek szerint — új bolt is születik. Visontai adó A visontai képviselő-testület a helyi adók közül egyedül az iparűzési bevezetéséről határozott. Több mint 60 vállalkozó gyarapítja ilyenformán a község bevételeit, különösen pedig a nagyüzemi befizetésekre számít az önkormányzat a település fejlesztésénél. A markazi óvodában Néhány esztendő óta kiemelt nevelési feladat a környezetvédelem és az egészséges életmód elsajátíttatása a markazi óvodában. A programban rendszeresek a kirándulások, az apróságok gyűjtőutakon ismerkednek a természettel. Madáretetők készítésével, élősarok gondozásával mélyítik kapcsolataikat az óvodások az őket körülvevő világgal, s különféle tisztasági akciókban is résztvesznek. Többnyire csak politikai csatározásairól ismerjük napjainkban a pártokat hazánkban. Jóleső észrevenni, ha másra is van figyelmük, törekvésük. Gyöngyöshalászon — nemrégiben — az SZDSZ-ről hallottunk ilyesféléket. Amikor tavalyi évük mérlegét megvonták, egyebek mellett arra pillanthattak vissza, hogy 700 facsemetét adott az egyik tagjuk a községnek, s az ajándékot az általános iskolásokkal, a sportköri tagokkal közösen el is ültették, gondozzák. A falu oktatási intézményének a párt — hagyományteremtő szándékkal — márványtáblát adott, hogy azon a továbbiakban méltó helyen, hosszú időre megörökíthessék a legeredményesebb diákok neveit. Más nemes adományként új, kedves iskolacsen- gővelis örömet szereztek az intézetnek, s — szintén a pályázat útján nyert pénzből — a helyi önkéntes tűzoltóknak muzeális értékűfecskendő felújításával szereztek hasonlóan osztatlan meglepetést. A párt buzgólkodására emlékeztet ma a faluban a szovjet csapatok kivonulása alkalmából, illetve az I. és II. világháborús áldozatok tiszteletére öntetett 70 kilogrammos harang is, valamint az egyik SZDSZ-tag, Mozsár 776or alapítványa a község labdarúgásának segítéséhez. Nem utolsósorban tiszteletre méltó az a 300 összegyűjtött könyv is, amit Kárpátalja egyik iskolájának küldött a pártszervezet Gyöngyöshalászról. Egy ősi gyógymód újraéledt Különböző minőségű rezgésekből épül fel a látható és a nem látható világ. Azt a technikát, amely lehetővé teszi, hogy ezzel a rezgéssel, energiával fennálló kapcsolatunkat biztonságosan és hatékonyan felerősítsük, elmélyítsük, Reikinek nevezzük. Ez egy összetett japán szó, amelynek első tagja „rei” univerzálisát jelent, míg a „ki” életenergiát. A gyöngyösi Mátra Művelődési Központban nem először rendeznek Reiki tanfolyamot. Egy ősi tibeti gyógymód éled ezzel újjá, amely elősegíti az ön- megismerést. A mostani alap és haladó fokozatú tanfolyam ma kezdődik, és egészen vasárnapig tart majd. Nemrégiben tudósítottunk arról az önkormányzati ülésről, amelyen a gyöngyösi 4-es számú általános iskoláról volt szó. Talán már közismert, hogy ezt az intézményt — amelyet egyébként a 80-as évek elején építettek — „visszakérte” az egyház. Az ülésről szóló cikkünkben — sajnos, helyhiány miatt — nem tudtuk a lakossági véleményeket közölni, így ezt most pótoljuk. — Mének fel az igényeket, és a városnak azon a részén alakítsanak ki egyházi iskolát, ahol a legtöbben akarják vallásos nevelésben részesíteni gyermeküket — szólalt fel az elsők között Vá- lyi Nagy Károly né. Előtte Koncz Lászlóné taglalta az egyházi iskolák előnyeit, többek között, hogy ő is ilyen szellemben nevelte saját csemetéit, s ennek eredménye meg is látszik: őt szeretik az unokái — érzékenyült el. Többen hozzászóltak ahhoz a felvetéshez, hogy a polgármester úr — Keresztes György — vajon kijelentette-e a tantestület előtt, hogy az iskola egyházi tulajdonba kerül, még mielőtt erről ön- kormányzati döntés született volna. Ezt először Kövesi Péter erősítette meg, ám Keresztes György azzal utasította vissza a felszólaló véleményét, hogy: „az ön állításával szemben ott áll az én tagadásom.” Enyhén szólva nem tett jót a polgármester megítélésének az a tény, hogy ezt követően Fekete Gabriella is megerősítette az állítólag nem létező kijelentés tényét. Egy másik pedagógus viszont úgy fogalmazott: a polgármester azt mondta: nagyon valószínű, hogy a 4-es iskola egyházi tulajdonba kerül. Miután néhányan az egyházi iskolák oktatási módszereit dicsérték — egyebek között egy férfi azt kérdezte meg a hallgatóságtól: „hát mi rossz van abban, hogy ne lopj, ne ölj, ne csalj?” —, több pedagógus is késztetést érzett arra, hogy megvédje szakmáját. Egyikük ilyen szavakkal emelkedett szólásra: „szégyellem egy kicsit magam pedagógus létemre, amiért önök szerint az egyház — és csak az egyház — tudja szeretetre, szépre, jóra nevelni a gyerekeket. Én, azt hiszem, ugyanerre tanítom őket.” Egy hölgy, aki annak idején a 4-es iskola elődjének tanulója volt, elmondta: kár lenne lekicsinyíteni a hajdani intézmény értékét, hiszen 90 bentlakó és 20 apáca mellett intemátusi diákoknak is helyet adott, nem lehetett tehát olyan „rozoga” építmény, amilyennek többen szeretnék beállítani. Nem sokkal ezután egy meghökkentő bejelentés hangzott el Tóth Béla szájából: — Tíz éve tam'tok a 4-es iskolában, és úgy vettem észre, hogy itt a tanárok önmagukat helyezik előtérbe, a gyerekek elé. Az egyházi iskoláról torz képet festettek. Erről a „jó” tantestületről hadd mondjam el, hogy három évvel ezelőtt volt olyan „Ivó”- nap az iskolában, amelyen nemiszerv alakú tortát szolgáltak fel, és az volt a különc, aki ebből nem evett... Tóth úr mondatait vegyes hangulatú felhördülés fogadta. Az ülés után a pontosság kedvéért megkérdeztem egy tanárt, valóban volt-e ilyen „kaland” az iskolában? A válasza szerint az a bizonyos torta egy rombusz alakú sütemény volt, amelyen az egyik átló irányában helyezték el a gyertyákat. A tudósító viszont némiképp elgondolkodik: hogyan bírt ki tíz évet egy ilyen „szörnyű” helyen a finomlelkű történelemtanár? A fenti sztoriból is látszik, hogy némiképp szélsőséges vitákba is átcsapott az ülés. Varga Bertalan káplán például félig kimondva, félig kimondatlanul számon kérte az egyik osztályfőnöktől, hogy öt tanuló ugyanazon csoportból miért jelentkezett ki egy időpontban a hitoktatásról? „Mert ez nekem gyanús...” — fűzte hozzá a káplán. A megszólított osztályfőnok ezután szót kért, s közölte: a szülők kifejezett kérésére nem engedte el hittanra a gyerekeket. A legszomorúbb az iskola testnevelő tanárának, Pintér Tibornak a mondata volt, miszerint: „sajnos, a gyerekeknél is érezzük már azt a bizonytalanságot, amelyet ez az állapot okoz.” Az iskola sorsáról valószínűleg március 12-én döntenek a városatyák. Gyöngyösön viszont újabb hírek keltek szárnyra, amelyek szerint a 3-as iskolát kéri a 4-es helyett az egyház. Erről jövő heti körzeti oldalunkon számolunk be. Doros Judit Itt van Európa... ...legalábbis Gyöngyösön már megtalálták. (Sz. Gy.) Visszatér a kultúrh Ludasra Volt valaha Ludasnak is művelődési háza, amit — több mással együtt — a közigazgatás körzetesítésekor annak idején elveszített. A jobb sorsra érdemes épületet évekig csak raktárnak használta a közeli város könyvtára. Az egykori kultúrotthont a már újra önálló község természetesen visszavette. A helyi önkormányzat a létesítményből most egy kedves művelődési klubot próbál kialakítani az egész falu kívánságára és minden bizonnyal: örömére. Az épület külső tatarozását az elektromos hálózat rekonstrukciója, illetve a belső csinosítás követi majd. Azt szeretnék, ha az idei nyangvalamennyi feladattal végeznének a kivitelezők, s az „új” intézményt a lakosság használatba is vehetné. „Templomfaggatók” Javában tart a gyöngyösi Szent Bertalan-templom felújítása — májusra szeretnének túl lenni a nagy feladaton —, kutatóárkokkal, rendkívül óvatos falmunkákkal közelítenek a célhoz, hogy a lehető legtöbbet visszaadhassák a pompás, ősi építmény értékeiből. A vakolat alatt sokáig rejtőzött eredeti ablakkeretek után nemrégiben eddig ismeretlen be- vagy lejáratotis kibontottak a — közismertebb nevén — Nagytemplom oldalán. A képen látható rejtélyes nyílás további titkokhoz vezet. S aligha ez az utolsó, ami a rekonstrukció során meglepetéssel szolgál a szakembereknek meg a vállalkozást figyelemmel kísérő utcai járókelőknek. (Fotó: Szántó György) A malmok győzték a bő termést (Folytatás az 1. oldalról) — Hogyne! Különböző kedvezményeket adunk, attól függően, hol értékesítünk. A malmaink folyamatosan dolgoznak. — Voltak raktározási gondjaik az aratás után? — Nem. Sőt, még a mezőgazdasági üzemektől is vettünk át gabonát tárolásra. Egy szem termény sem maradt kint a szabadtéren. — Hol tartanak a gazdálkodásban? — A múlthoz képest romlott a helyzetünk. Tavaly az első félévben értékesítési gondjaink voltak a lisztnél. Aztán változott a helyzet, az exportban is. — Közvetlenül maguk is exportálnak? — Még nem, de szeretnénk. Ehhez azonban a személyi feltételeket is meg kell teremtenünk. — Hogy érzi magát az igazgatói székben? — Állandó időhiánnyal küzdők. Például sokan nem hiszik el, hogy nem mindent az igazgatónak kell elintézni. Jön hozzám mondjuk egy panaszos, de az ő esetében a termelési osztályvezetőnek kell megoldást találnia és nem nekem. — Nem szeret mindenről tájékozódni? — Nagyon fontos, hogy a partnerekkel, vagy mondhatom azt is: a piaccal közvetlen kapcsolatom legyen. De nem biztos, hogy ez a jó, ha minden itt zajlik le nálam. — Tehát nem akar mindent egy kézben tartani? — Egyáltalán nem. Én dolgoztatni akarok. — Jó az, hogy a régi beosztása miatt is itt mindenkit ismer? — Ez hallatlan előny. Ugyanis láthattam, tudhattam, hogy mit hogyan nem szabad csinálni. — Szemtelen leszek: ha tudta, akkortájt miért nem mondta? — Mert voltak olyan területek, amelyek nem hozzám tartoztak. És az is igaz, hogy sokszor csak az események után lehetett a tanulságokat levonni. — Személyi ügyekben voltak előzetes elképzelései? — Folyik ugyan létszámcsökkentés, a központi apparátus „karcsúsítása” is, bár ezt a szót nem szeretem, de úgy folyik, hogy előbb a feladatokat határozzuk meg, majd azokhoz kiválasztjuk a megfelelő embereket. Az üzemeknek is nagyobb önállóságot akarok adni. — Mennyi a kintlevőségük? — Nem sok. A megrendelőket előzetesen „felmérjük”. De a legalaposabb információ is megváltozhat holnapra. Még egy mondat az átszervezéshez: nagyon lényegesnek tartom, hogy a vezetői szinteket csökkentsük. — Tehát a fő-és alosztályok, a fő- és alügyintézők számát akarja csökkenteni? — Igen, hogy ne lehessen senkinek a másikra mutogatnia, hanem mindenki intézkedni legyen köteles, és ezért felelős is legyen. — Mondja, az utóbbi időkben mi miatt nem tudott aludni? — Én nagyon jó alvó vagyok. Gondom ugyan sok van, például fel kell futtatni a keveréktakarmány gyártását, a korpa és a napraforgómag értékesítését. A Napgyöngyéről van szó. De ennek ellenére én jól alszom. — És a piac...? — Az igaz, de a vevőt keresni kell. És általában meg is lehet találni. Még Európában is. — Mit vár 1992-től? — Egy jó évet. Egy sokkal jobbat, mint a tavalyi volt. — Akkor tehát jó most igazgatónak lenni? — Nem, nem jó. Egy kicsit szorítóban érzem magam. De én személy szerint nagyon jól vagyok. Tele vagyok tervvel. Szeretem a vállalatot, és megfelelő partnereim is vannak a vállalaton belül. De mint igazgató-helyettes, hogy úgy mondjam: „behunyt szemmel” tudtam végezni a munkámat. Az új tisztségemben viszont rengeteget kell még tanulnom. — Mondja, kérem, ki ez az ember, ez az új igazgató? — Egy üzemgazdász képesítésű asszony, kinek a férje az Ekoplan Kft. ügyvezető igazgatója. A nagyobbik fiam mérnök lesz, most védi meg a diploma- munkáját Drezdában. A kisebbik fiam gimnazista. Én ugyan gyöngyösi születésű vagyok, de Jobbágyiban nevelkedtem. Az érettségi után kerültem vissza szülővárosomba, és azóta itt vagyok. — Mivel tölti a szabadidejét, ha van ilyen? — A háztartást vezetem, és olvasok, kézimunkázom. Én mindenolvasó vagyok. — Elégedett azzal, amit elért? — Személyes dolgaimat érintően igen. De egyébként a munkámban soha nem voltam és most sem vagyok elégedett. Még sok mindent szeretnék megvalósítani. G. Molnár Ferenc *
