Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-05 / 55. szám

2. VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1992. március 5., csütörtök Kínai maffia Ausztriában Az osztrák belügyminisztéri­um folyóirata, a Belbiztonság nyilvánosságra hozta, hogy a kí­nai maffia Ausztriában is megve­tette a lábát. Az első, erőszak út­ján elkövetett zsarolás már 1990 januárjában történt, s azóta egy­mást követik a különböző bűn­cselekmények. 1990 januárjá­ban két pisztolygolyó hatolt át a Bécs belvárosában levő Rubin nevű kínai étterem ajtaján, és szétzúzta a csillárt. Az étterem tulajdonosának egy másik ven­déglőjét is lövések érték. Ezután a tulajdonos levelet kapott: ha nem fizet három napon belül négymillió schillinget, bombák fognak robbanni az éttermek­ben, s a vendéglős családját meg­gyilkolják. A belügyminisztérium folyó­irata szerint a kínai maffia kábí­tószer-árusítással és útlevél-ha­misítással is foglalkozik. Ez utóbbi révén illegálisan kínaia­kat hoznak át Európába. A múlt év ősze óta különösen megsza­porodtak a kínai vendéglők elle­ni fenyegetések. A maffia egyik kedvenc tevé­kenysége, hogy olcsó munkaerőt szerez az éttermeknek. Egy köz­vetítésért 22 ezer és 180 ezer schilling közötti összeget zsebel­nek be, míg a kiközvetített illegá­lis dolgozók havi 2000 schillin­ges éhbérért kénytelenek mun­kát végezni. Az Ausztriában élő kínaiak számát 20 ezerre becsülik. Ezek­nek fele Bécsben tartózkodik. Az első bevándorlók Tajvanról érkeztek, mostanában azonban a legtöbben a Kínai Népköztársa­ságból jönnek. Az illegális bevándorlók egy ré­sze Budapesten át érkezik Auszt­riába — írja az osztrák belügymi­nisztérium folyóirata. Budapestet mind ez idáig „Európa kínai fővá­rosának” nevezték, mert kínai ál­lampolgárok vízum nélkül utaz­hattak Magyarországra. FÁK A szomszéd tűi messze van. Csúcsforgalom van mostanában az egykori szov­jet légtérben. Elnöki gépek róják hosszú kilométe­reiket a szélrózsa minden irányába. Az egyes számú politikusok egymást mégis ritkán látogatják, többre becsülik a külföldet. Azt mondják: most nincs itt az ideje a közös diplomáciának. Talán nem véletlen, hogy a szebb napokat látott Pravda éppen kedden, az orosz külpolitikai koncepció parlamenti megtár­gyalásának napján azon kesergett: egyhamar nem is lesz érdemes egymáshoz utazniuk, hiszen mind­egyik messzebbre néz, azt kutatva, hol adnak töb­bet a marokba... Sorra véve az Államközösségben járt külföldie­ket és a világba kirajzott köztársasági elnökök úti­céljait, a Pravda a következő palettát rajzolja fel: Oroszország Európába tör, de ott van előtte Ukraj­na és a balti országok. A célba érést leginkább Kijev akadályozhatja meg, zsarolva Moszkvát: vagy en­gedi az önállóságot, vagy Ukrajna kilép az Állam­közösségből, megadva ezzel az egyébként is élet- képtelennek tűnő alakulatnak a kegyelemdöfést. Maga Ukrajna Németországot nézte ki magának, amely „másoknak is példa lehet”. A baltiak szép csendben építgetik kapcsolataikat Nyugat-Európával, fél szemmel azért azt is figyel­ve, hogy mi történik keleti végeiken, az egykori szovjet köztársaságokban. A közép-ázsiaiak szom­szédaikat, Kínát, Indiát, Pakisztánt, Törökországot tisztelték meg, de az ellenkező irányba, az Újvilág­ba is utazgattak. A háborúzó kaukázusiaknak ke­vesebb idejük volt efféle nyitásra, bár ők is jártak a „gazdag példaképeknél”. Hol van az egyeztetett diplomácia? Miért nincs, ha mégis van, mint ahogy Jelcin és Kravcsuk oly sokszor állítja, példának említve az Európai Közös­séget — teszi fel a kérdést a Pravda, majd a választ is megadja: nyilván egyes elnökök máris felismerték, hogy életképtelen az Államközösség, ezért nem erőltetik a dolgot, s ezért oly nagy a légiforgalom — kifelé. Messze van a közelkülföld, ahogy új keletű név­vel mostanság illetik egymást az egykori tagköztár­saságok. Ám egyvalami mégis szembeötlő: még en­nél is messzebb, csak a horizonton túl bújik meg a korábbi elvtársi, baráti, testvéri Kelet-Európa. (MTI) Líbia szabódik Líbia kedden felkérte a hágai Nemzetközi Bíróságot, hogy döntsön Tripoli és az Egyesült Államok, illetve Nagy-Britannia vitájában. London és Washing­ton azt követeli, hogy Líbia adja ki azt a két ügynököt, akiket az­zal vádolnak, hogy 1988-ban fel­robbantották a skóciai Locker­bie felett a PanAm légitársaság New York felé tartó gépét. Líbia eddig elutasította a kérést, s azt állítja, hogy az ország jogrendje nem teszi lehetővé a gyanúsítot­tak kiadatását. A merénylet kö­vetkeztében 270 ember vesztette életét. Iraki jogsértés Az ENSZ Emberi Jogi Bizott­sága kedden szigorúan elítélte Irákot, Kubát és Burmát az em­beri jogok megsértése miatt, s kü­lön is felszólította Bagdadot, hogy számoljon be azoknak az embereknek a sorsáról, akiket az iraki hadsereg a múlt évi, Kuvait elleni támadás során rabolt el az emírség területéről. A Reuter hírügynökség jelentése szerint a bizottság enyhébb szavú határo­zatokban Romániát, Albániát és Salvadort is elmarasztalta. Bush sikere Az amerikai előválasztások részeredményei szerint George Bush Georgiában és Maryland- ben is újabb győzelmet aratott konzervatív vetélytársa, Patrick Buchanan ellen. Áz AP jelentése szerint a keddi republikánus pár­ti előválasztásokon szavazók Georgiában 60, Marylandben pedig 70 százalékban támogat­ták George Busht. Megfigyelők a jelenlegi elnök bizonyosra ve­hető győzelme ellenére is hang­súlyozzák, hogy Buchanan feltű­nően jól szerepel a választáso­kon. Más felhanggal Finnország is Európa felé tart Közép-Kelet-Európában az utóbbi időben divatossá vált kife­jezés, a „ csatlakozni Európához ” immár nemcsak ebben a térség­ben felkapott, hanem a gazdag észak-európai államokban is a politikusok mind gyakoribb szó- használatává vált, csak náluk más felhanggal. A finn kormány ugyanis a napokban hozta meg egy hosszú vitát lezáró döntését, azaz bejelentette, ha a parlament is hozzájárul, kéri az ország kö­zös piaci tagságát, ha fenntartá­sokkal is. A finn törvényhozás várható­an még ebben a hónapban áldá­sát adja a kormány elhatározásá­ra, és akkor már csak Finnország EK-tagságának feltételeiről kell megegyezni északi rokonaink­nak a brüsszeli központtal. Finnország, akárcsak a többi észak-európai állam, a háború utáni időszakban, a számára kedvező nagyhatalmi döntések következtében figyelemre méltó gazdasági virágzásnak indult. A hetvenes években bekerült a po­litikai szótárakba a „finn gazda­sági csoda” kifejezés, és nem alaptalanul, hiszen a finnek vi­lágviszonylatban is igen magas színvonalon éltek: virágzott a gazdaság, pezsgett az üzleti élet, s a zord északi klíma ellenére me­zőgazdaságuk is a sikerágazatok közé került, köszönhetően per­sze az erőteljes állami támoga­tásnak. Egyszóval a finnek Eu­rópa leggazdagabb polgárai kö­zött érezhették magukat, akik azt is megengedhették maguk­nak, hogy „aktívan semlegesek” legyenek, azaz nem kényszerül­tek sem nyugati, sem keleti kato­nai szövetségbe lépni, hanem ál­dozhattak bőven saját védelmi erejük fenntartására. így aztán Finnország nem ki­lincselt az Európát akkor meg­osztó gazdasági tömörüléseknél, hanem mintegy a „fényes elszige­teltség ” politikáját folytatva, kül­ső befolyástól mentesen építgette kedve és lehetőségei szerint gaz­dasági együttműködési szálait a világban. Az Európában az utóbbi években lezajlott folyamatok azonban az eddigi irány feladá­sára késztették Suomit. Megkez­dődött a kontinens egységessé válása, a vasfüggöny leomlása, és az eddig szemben álló gazdasági berendezkedések integrálódása azt a rémképet vetette fel Helsin­kiben, hogy Finnország kívül re­ked Európán. Át kellett tehát ér­tékelnie a háború után bevált kurzust. Tetézte a bajt, hogy sor­ra omlottak össze az észak-euró­pai állam kelet-európai piacai, és ez mindenekelőtt vonatkozik a volt Szovjetunióra, hiszen Finn­ország közismerten kiteijedt és jó gazdasági kapcsolatokat ápolt az akkori birodalommal. Helsinkiben is felismerték te­hát, hogy nem szabad lekésni az európai vonatot, ennek módja pedig nem lehet immár más, mint a Nyugat-Európában kiala­kult együttműködési rendszer­hez, az Európai Közösségekhez való csatlakozás. Finn politikai körökben mind gyakrabban hangoztatják: tetszik, nem tet­szik, a jövő Európájának a kiala­kításában az EK viszi majd a prí­met. Márpedig a brüsszeli köz­pontú páneurópai szervezet dön­téseinek kialakításában ajánla­tos lesz részt venni, és Helsinki­ben remélik, hogy Finnország­nak, tekintve gazdasági súlyát, szava lehet a döntéshozatalok­nál. Csakhogy az EK-tagság köte­lezettségekkel is jár, és finn roko­naink ettől félnek, mint a tűztől. Be kell engedni a külföldi tőkét, és az ezer tó országa, amely mél­tán büszke természeti szépségei­re, tartattól, hogy a nem finn vál­lalkozók nem tudnak majd ügyelni — a finn normáknak megfelelően — a környezetvéde­lemre. Finnországban most még elenyésző számú külföldi ven­dégmunkás dolgozik, és megint csak bizonytalan a jövő, mi lesz, ha a jólétben élő finn polgár nyu­galmát egyszer mindenféle nem­zetiségű idegenek zavarják meg. Nem véletlen az sem, hogy Finn­ország EK-csatlakozását legin­kább a vidéki pártok ellenzik, hi­szen a kiválóan működő mező- gazdaságnak igen kemény kon­kurensei lesznek az EK-n belül. Más a honvédelem kérdése, hogy EK-tagként Finnország nem tekintheti magát a régi érte­lemben vett semlegesnek. Hel­sinkiben máris bevetették az új fogalmat: katonai szövetségen kívüliség, azaz Finnország sem­miképp sem lesz hajlandó belép­ni bármiféle katonai tömörülés­be, csak az EK-tagsággal járó minimális védelmi kötelezettsé­gekre hajlandó. Mindezen várható negatív ha­tások ellenére a finn kormány végül is meghozta kényszerűnek is nevezhető döntését, és helsinki remények szerint még idejében. Egyébként különösebb vita nem volt a határozathozatalnál a kor­mányzó és az ellenzéki pártok között, mindössze a politikai élet szélére szorult pártocskák ellen­zik az EK-tagságot, de ők sem tudnak más alternatívát állítani. így várhatóan a parlament felha­talmazza a kormányt arra, hogy kezdje meg Brüsszellel a tárgya­lásokat a csatlakozás és a teljes jogú tagság feltételeiről, amelyek remélhetőleg Finnország és Eu­rópa számára egyaránt elfogad­hatóak lesznek majd. Kiárusítják a fekete-tengeri orosz flottát? Oroszország két évszázad alatt háromszor veszítette el a flottáját. Az első oroszországi hadiflotta 1696. október 20-án jött létre, és Nagy Péter sikertelen pruti had­járatát követően, 1711-ben süly- lyedt el. Másodszor a XIX. szá­zadban, a krimi háború idején, amikor a hajók zárták el a sze- vasztopoli öbölbe vezető utat, s ott vesztek a hullámokba. Har­madszor 1918. június 18-án No- vorosszijszk alatt, Lenin paran­csára kellett elsüllyeszteni a flot­tát, mert néhány hajó átállt Vran- gelhez. A Fekete-tengerre ez a flotta mindig is túlméretezett volt, ah­hoz viszont kicsi, hogy uralja a Földközi-tengert. Pedig az orosz államhivatalnokok dédelgetett álmaiban rendre megjelentek a Boszporuszt és a Dardanellákat őrző orosz katonák... Napjainkban szintén ott szo­rong a Fekete-tenger vizein a nem kis létszámú flotta, minden­féle stratégiai cél nélkül. A Föld­közi-tengeren viszont, ahol len­nének stratégiai feladatok, sem­mi keresnivalója, hiszen a honi bázisok messze vannak, és repü­lőgép-anyahajók meg légi támo­gatás nélkül egy flotta mit sem ér. Oroszországnak pedig nincs többé pénze a globális szemben­állás fenntartására. Mi legyen a flotta sorsa? Süllyesszék el im­már negyedszerre is? Ez nem megoldás, de az sem, amiről oly nyugtalanító hírek érkeznek Uk­rajnából: titokban kiárusítják a flotta hadihajóit, harci repülőgé­peit. Találtak egy dokumentu­mot, amely szerint Szevasztopol- ban a szakértői vizsgálatot köve­tően „leírták és eladták a fekete­tengeri flotta néhány hajóját.” 49 hajó szerepel az eladandók listá­ján, s máris gazdára lelt a tavaly leselejtezett tizenöt tengeralatt­járó többsége. A Zsdanov cirká­lót 2,2 millió dollárért India vette meg. Az idén újabb tengeralatt­Vajon melyik ország hajóhadába kerülnek ezek a hajók? járókat, őrnaszádokat, aknasze­dőket, torpedórombolókat stb. kívánnak leselejtezni. A napokban az is kiderült, hogy a flotta kiárusításáról mit sem tud az orosz elnök, sőt a FÁK fegyveres erőinek főparancsno­ka, Saposnyikov marsall sem. Igencsak meglepte Jelcin elnö­köt az a tény is, hogy az üzleti tranzakciót az a Navycon-Süd Részvénytársaság bonyolítja, amelynek alapító okiratát 1991. november 14-én írta alá egyrész­ről Vasziljev altengernagy, a flot­ta hátországi parancsnoka, más­részről pedig „kollégája”, a moszkvai székhelyű Navycon Rt. elnöke, Mahonyin altenger­nagy. Oroszország sehogyan sem tud megbékélni a gondolattal, hogy a flotta másé legyen. Ra­gaszkodásának a politikai mel­lett vannak egyéb okai is. Novo- rosszijszk jelenti az oroszok szá­mára a védelmet, az orosz törté­nelem részét képezi Szevaszto- pol, a Kis Föld. A melegtengeri kikötőkhöz olyan fogalmak kö­tődnek, mint a gabona, az olaj, a pénz... (FEB) Még Viktória idejében született A Pennsylvania állambeli Scrantonban vasárnap 111 éves korában elhunyt Jeanie Simpson Oliver, aki még Viktória király­nő uralkodása alatt született 1880. augusztus 17-én, és egyike volt a skóciai Glasgow első tele­fonos-kisasszonyainak. Egészen 106 éves koráig kitűnő egészség­nek örvendett, akkor azonban súlyos keringési zavarok miatt mindkét lábat amputálni kellett. Szellemi frissességét azonban egészen haláláig megőrizte — kí­vülről idézett bibliai szakaszo­kat, és könyv nélkül énekelt zsol­tárokat. Hat gyermeke volt. Túl­élte őt leánya, négy unokája, 10 dédunokája és két ükunokája. Jeanie Simpson Olivérnek még öt évig kellett volna élnie ahhoz, hogy bekerülhessen a Guinness rekordok könyvébe, ahol egy ma 116 éves francia asz- szony szerepel a világ legöregebb embereként azok közt, akiknek születési idejét minden kétséget kizáróan meg lehet állapítani. Élénkülő nemzetközi kapcsolatok Orosz búnbandák Nemrég titokban Oroszor­szágban jártak a nemzetközi ká­bítószer-maffia képviselői, és ta­lálkoztak a helyi kábítószer-ke­reskedőkkel. A Rosszijszkaja Gazetának a minap Mihail Vanyin, az Állami Vámhivatal kábítószer-ellenes osztályának vezetője nyilatko­zott az oroszországi maffia nem­zetközi kapcsolatairól, hangsú­lyozva, hogy a nagy nyugati csempészek figyelme elsősorban azért fordul Moszkva felé, mert itt feltehetőleg viszonylag köny- nyen „tisztára moshatják” az il­legális kábítószer-kereskede­lemből befolyt pénzüket. Az Oroszországban forgalmazott narkotikumok 95 százaléka im­port útján kerül az országba. A forgalom mindenekelőtt a Seremetyevo repülőtéren ke­resztül zajlik, amelyet a maffia tranzitállomásként használ a ke­let-ázsiai „Arany háromszög” és a közel-keleti „Arany félhold” heroingyártó országai, valamint Európa és Amerika között. Ezt a „keleti ösvény” néven ismert utat a latin-amerikai kokainbá­rók is előszeretettel használják fel arra, hogy árujukat olyan kör­zetekbe juttassák, ahol a legtöb­bet fizetik érte. Mihail Vanyin szerint Orosz­ország még rosszabb helyzetbe kerülhet, mint az Egyesült Álla­mok, amelyre a világ kábítószer­fogyasztásának mintegy 60 szá­zaléka jut. Az elszomorító hely­zetben az egyetlen reménysugár, hogy az orosz vámhatóságok egyelőre nagyobb sikerrel fülelik le a csempészeket, mint nyugati kollégáik. Az orosz vámosok legnagyobb gondja — hangsúlyozta Vanyin —, hogy az orosz határok megle­hetősen védtelenek. Különösen vonatkozik ez a Kaukázusra, Kö­zép-Ázsiára, ahonnan szinte aka­dálytalanul jutnak Oroszország­ba a kábítószerek, számos problé­mát okozva Oroszország és más államok kapcsolataiban is. Hogyan emelkednek a nyugdijak? (Folytatás az 1. oldalról) határozati javaslatban szereplő kitételt a nyugdíjemelés összegé­nek maximálására, lévén, hogy ez a képviselő szerint alkot­mányellenes és igazságtalan is. Egyes kormánypárti képvise­lők megkérdőjelezték a név sze­rinti szavazást kérő dokumen­tum hitelességét, mivel némely aláírások olvashatatlanok voltak a dokumentumon. A problémát Szabad György Házelnök oldot­ta meg, aki bejelentette: hiteles­nek fogadta el a kérelmet annak benyújtásakor. Az elfogadott országgyűlési határozat szerint az idén márci­usban 13, szeptemberben pedig 6,5 százalékos nyugdíjemelésre kerül sor. Az emelés legkisebb összege havi 800 forint, legna­gyobb összege pedig kétezer fo­rint lehet márciusban, és 400, il­letve ezer forint szeptemberben. A hozzátartozói, baleseti hozzá­tartozói nyugellátásokat szintén 13 százalékkal emelik március­ban, és a baleseti járadékot az előbbinél legalább havi 500 fo­rinttal, de legfeljebb havi kétezer forinttal, míg az utóbbinál legfel­jebb 800 forinttal márciusban. A nyugdíjemelésekre január 1-jéig visszamenő hatállyal kerül sor. Emelésben részesülnek azok is, akik január 1-je és március 1-je között mentek nyugdíjba, náluk a visszamenő hatály a nyugdijba- menetelük időpontjától kezdő­dik. Az 1991. december 31-ét kö­vető időpontban megállapított egyes nyugellátások havi 500 fo­rinttal emelkednek. A saját jogú nyugellátást és a hozzá tartozó nyugellátást havi 8610 forintig lehet együtt folyósítani. Márci­ustól 500 forinttal egészül ki a házastársi pótlék, és szintén havi 500 forinttal emelkedik a gyer­mekgondozási segélyhez járó jö­vedelempótlék összege. Az or­szággyűlési határozat egyben fel­szólítja a kormányt arra, hogy nyújtson be javaslatot korrekciós intézkedésekre, pontos számítási melléklettel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents