Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-30 / 76. szám

Üzen a szerkesztő: S.G. Március 16-án megjelent üze­netünk hatására — B.B.P.-nek válaszoltunk — Ön nekiült az író­gépnek, és eléggé „felkavartan” vetette a papírra gondolatait. Nem kerüli el az sem a figyelmét, hogy a fiatalságára, az akkori vi­szonyokra „a megszépítő messze­ségen túlról” visszatekintőnek azt ajánlottuk néhány rövid mondat­ban, hogy a személyes élmények, az akkor átélt események B.B.P. számára eszmeileg és gyakorlati­lag az azonosulási lehetőséget je­lentik ma is, mára azonban már másképp, másnak látszanak. A lényeg és a háttér ma másképp rajzolódik ki. A homályban ma­radt részek már az objektív té­nyek birtokában — bár még hiá­nyoznak jócskán a felderítetlen adatok — mégis csak azt teszik el- hihetóvé, hogy egy diktatúra, ide­gen nyomásra, a nemzet érdekei ellen tudatosan cselekedett. Ön többek között ezt is leírja: „Magam is azon nyugdíjasok kö­zé sorolandó vagyok, akikek sű­rűn kell kalkulálnia, hogy osszam be a gyógyításra és diétázásra for­dítandó filléreket. Engem is meg­szédített valamikor a hazug dikta­túrának a bújtatott munkanélkü­liséget is magába foglaló elméle­te, de azért nyugodtan alszom, a nézés mellett látom is, hogy a könnyen „szerzett” javakat a fél- revezetetteknek meg kell fizetni­ük. És még annyit: a politikai ká­bítószer okozta álomkórból is ki lehet gyógyulni, de ehhez az aka­raterőn kívül széleskörű tisztán­látásra is szükség lenne..., ha vol­na.” Ez a mostani levél, és az, amire válaszként érkezett, két nyugdíjas véleménye. Szemben állnak egy­mással. Nyilván egyik is, másik is végigélte, végiggondolta a kort is, amelyben élnie kellett, és azt is, amit most gondol és lejegyez az egykori fiatalság éveiről. Nagy a szemléleti távolság a két ember köztt. Mindkét levélírónk azért fordul a lap által a nyilvánosság­hoz, hogy hasson, eligazítson, hogy tisztánlátásra serkentsen. Nyilván mindketten lelkiismereti okokból teszik ezt, mert úgy gon­dolják, még nem jöttéi minden félelem és egyéb, amit annak ide­jén belénkfojtottak. Másrészről vannak, akik nosztalgiával emle­getik azt a képet, amit kialakítot­tak magukban akkor azokról tör­ténésekről, amiknek üyen-olyan szinten részesei voltak, lehettek. Ebben az átmeneti szakaszban nem sok nyugalom van, ahol és amikor mindenki ingerült. A még mindig meglévő félelem és a ki­szolgáltatottság érzése, a kevés nyugdíj, a munkanélküliség, a rettegés az infláció esetleges spi­ráljától, meg a közélet riasztó je­lenségei — mint napi híranyag — idegborzoló témák állandóan. A polgár magának is személyes kiutat keres, hogy minél gyorsab­ban kibotorkálhasson a gazdasági alagút végéhez, miközben készte­tése támad arra, hogy másokat is értesítsen gondjairól, a jövőt ille­tően, vagy akár a múltra vonatko­zóan is. Mert volt nem egy nem­zedék, amelynek csak tűrnie lehe­tett és azt tennie, amit ráparan- acsoltak, mert a munkaverseny­ben és sok egyébben illett részt- vennie. Vagy innen is a szorongás, az önigazolás, a képátfestés? Nincs egyértelmű válasz ma sem! A szerkesztőség ennek a lélek- tani-kibeszélési igénynek helyett biztosít a lapban, mert a napi gon­dok közben sem szabad elfeled­keznünk arról, hogy nem a test szabja meg a lélek és a szellem út­ját, hanem fordítva áll a rend. Ha van... K.B. Ez áll levelében: „Jó ideje, akár a tévét nézem, akár a rádiót hallga­tom, egy szót állandóan hallok: az acsarkodást. Naponta többször is, és egyáltalán nem kellemes a fülnek ez a szó. Hátha még igazán acsarkodna is mindenki! (Éppen lenne rá ok!) Színes és gazdag ez a magyar nyelv, sokféleképpen le­het kifejezni a dühöt, de ezt nap­jában óránként hallani, acsarko- dásra ingerli az embert.” A nyilvá­nosság előtt szereplőknek ügyel­niük kellene arra, mit — és főként hogyan — közölnek a nagy nyil­vánossággal. Ezt már mi tesszük hozzá, mert magunk is emleget­jük nem egyszer, milyen témák forognak a médiumokban, ho­gyan hangszerelik ezt vagy azt az eseményt, hogyan vezetik fel egyik vagy másik, hirtelen híressé vált percnyi nagyságot, akiről ko­rábban azt se tudták e hon polgá­rai, volt-e, s ha igen, milyen szin­ten köze a közösség szellemi és egyéb érdekeihez. Ma már a leg­felsőbb szinten is divatja támadt a másik „leanalfabétázásának” a nagy nyilvánosság előtt, pedig aki beszél, az tudja, hogy a „lemosott ellenfél” ugyanott szerzett diplo­mát, mint ő — esetleg tiszteletre­méltóbb eredménnyel. Az „acsarkodás” az értelmező szótár szerint dühös kiabálást, sírást je­lent, ha emberről van szó, de ha kutyáról, az annyit jelent, hogy az eb fogát csikorgatva ugat. Nem lélektani mélymerítésnek szán­juk: az urak, ott a nyilvánosság előtt esetleg a legszívesebben a fogaikat csikorgatnák, mert hig­gadt érvek helyett csak ezzel a külső nyomatékkai, a kellemet­lenkedésnek egy szándékolt kül­sőségével akarják sérteni az ellen­felet. A riporterek — tévéven, rá­dióban és újságban — lehetnének választékosabbak, ebben levélí­rónknak teljesen igaza van. Sze­gény Kosztolányi, aki újságírónak is óriás volt és maradt, ha ezt a mai stílust hallaná, olvasná...!? * LEPORELLO NYOMDAI ÁRON MILL BT* leporelló lerakat ! INhm 3300 Eger, Kárpát út 16. L IIy/li Telefon:36/19-231 L 111MMMk Nyitvotortás: hétfőtől -csütörtökig 8-16, pénteken 8-14 óráig HÍRLAP, 1992. március 30., hétfő A város ünnepe is lehetne Az éremnek két oldala van... Nem a közszereplés vágya hajt, amikor hozzászólni szeret­nénk a Heves Megyei Hírlapban megjelent íráshoz, amely foglal­kozik a Vámosgyörk és Csány között történt tehervonat és au­tóbusz tragédiájával. Levelünk megírására adott impulzust a Hírlapban ezzel kapcsolatban megjelent cikk elmarasztalólag szól a hatvani kórház dolgozói­nak munkájáról. Sajnálatos módon e szeren­csétlenség áldozatai között sze­repeltünk, életveszélyes sérülé­seket szenvedve. Mi a saját ne­vünkben elmondhatjuk, hogy végig a szeretetet és a féltő gon­doskodást éreztük az egészség- ügyi dolgozók részéről irántunk; a kórházba szállításoktól a haza­térésig, sőt utókezelésre visszajá­runk. A gyógyuláshoz nagyban hozzásegített az orvosok, ápoló­nők biztató szava, kedves moso­lya. Mindketten elhagytuk a kór­házat, már csak kontrollra kell visszajárni, de életünk végéig há­lával gondolunk, és megköszön­jük az értünk tett fáradozásait a hatvani hórház dolgozóinak. Különösen Ócsai Antal és Bá­nos György doktor uraknak. További eredményes gyógyí­tómunkát kívánunk: Nagy Béla és Nagy Béláné Szerény hírveréssel hirdették a falragaszok, hogy az egri főis­kola előcsarnokában Valentin- napi virágkötőverseny és -kiállí­tás lesz, ajándékvásárlással együtt február 14-én. Ez a ked­ves ünnep, amely szerelmesek és a szeretet napja a világon, nálunk most kezd meghonosodni. Ebédszünetemben én is be­mentem a főiskolára, ahol meg­ragadott a sok virág látványa, a tavasz lehelete, a fiatalság és a szerelem érzete, pedig már egy­két évtizede, hogy — vélhetőleg — utoljára szerelmes voltam. A délutánom is másként telt, mint­ha kicseréltek volna. A sok szép virág látványa, művészi elrende­zése, a bonsai fácskák, a mosoly­gó fiatalok — és nem fiatalok —, a kellemes zene megváltoztatta még a borongós, esőre hajló időt is. Különösen egy bonsai ezüst- hárs volt rám hatással, ezüstös törzse, csupasz ágacskái végén az apró rügyekkel. A természettől kell a megújulást tanulnunk, mert a háborúk és emberi gonosz­ságaink ellenére minden évben beköszönt a tavasz, nem kell kü­lön kiérdemelnünk. Arra gondoltam, hogy ez a nem hivatalos kis ünnep milyen átalakulást váltott ki bennem. Eszembe jutottak nemzeti ünne­peink, melyek — augusztus 20-a kivételével — nemzeti sorstragé­diáinkhoz is fűződnek. Eszembe jutott Gárdonyi Géza, az „egri remete” halhatatlan műve, az Egri Csillagok, és 1552. október 16-a, az egri nép máig is példát mutató napja, amikor nem a fegyverek, hanem a győzelembe vetett hit és a kitartás győzött. Európa örült, és a pápa Te Deu- mot mondott Rómában a győze­lem tiszteletére. Talán a városnak is lehetne ez a nap az ünnepe... Amikor nem lennének nagy beszédek, de len­ne megint egy virágkötészeti ver­seny, kitennénk a nemzeti zász­lókat, a munkahelyünkre szépen felöltözve mennénk, mindenki­nek köszönnénk, és ezen a na­pon az utcán nem szemetelnénk — nos, ez bőven elég lenne az ün­nepléshez. Talán, ha nem lenne kötelező — akárcsak ez a Valen- tin-ünnep —, bensőségesebb lenne. Múljon el rosszkedvűnk tele, a fák már tudják, hogy itt a tavasz a kertek alatt. Dr. Németh Imréné (Eger) Kolléga vagy „csak” kolega? A Kossuth Rádió közvetítette az iskolai tanrendek kialakításá­val kapcsolatos vitát; oktatási szakemberek (tanárok) és az ille­tékes minisztérium államtitkárá­nak a témával kapcsolatos állás- foglalásait, fejtegetéseit. A vita közben szóba kerültek a pedagó­gus „kartársak” problémái is, amikor is ezeket a „kartársakat” a vitázó szakemberek „lekole- gázták”, azaz csak „kolega” szó­val említették, holott ezt a szót két „ll”-el és hosszú „é”-vel ír­ják, és így is kell kiejteni: „kollé­ga”. Még szerencsére a műsort vezető riportemő művelt voltát igazolva helyesen ejtette ki a „kolléga” és a „kollegina” szava­kat. (Es ezt sajnos nem tudják, vagy nem figyelnek oda) éppen azok a szakemberek (tanárok), akiknek az (volna) a feladatuk, hogy a felnövekvő új magyar ge­nerációt, a fiatalságot megtanít­sák a szép, tiszta és helyes ma­gyar beszédre. Egyébként az em­lített szakemberek miért tudják — két „ll”-el — helyesen kiejteni ezeket a szavakat: kollégium, kollektíva, kollaborál, kollok­vál? Csak éppen a „kolega” (’’kolegiális”) alak hangzik saj­nos gyakran. Azt sajnos el kell vi­selniük, tűrniük, hogy egyes Színművészeti Főiskolát végzett színészeink nem tudnak szépen, szabályszerűen beszélni magya­rul. Rosszul hangsúlyoznak. Nem tudják érzékeltetni azt, hogy a szövegben hol van vessző, gondolatjel és pont, de a kérdő­mondatokat sem tudják szabály­szerűen megfogalmazni, és a kérdőjelet a mondat végén alkal­mazott magyartalan „éneklős” hangsúllyal próbálják helytele­nül érzékeltetni. Pedig a Színmű­vészeti Főiskolán ezt meg kellett, vagy inkább illett volna tanítani! E sorokat különösen a magyar szakos nyelvtanárok figyelmébe ajánlom. Hevesy György dr. (Eger) Konzerválva Arcunkon széles mosoly: konzervekbe zárt ezre­sek sorakoznak a polcon. Boldogság sikolt jövőlátó agyunkba, mert ha mást nem is, ezt biztosan meg- ehetjük. Soha nem ettünk eddig ilyet, de most, erőnk teljében, rabakaratunkból hétvégére marha- húsrolád lesz vegyeskörettel, persze, ha lesz ked­vünk megcsinálni. Tudom, ott sajog bennünk majd a vágy a csirkepörköltre és a nokedlire, de ha már ezt adták... Majd megszokjuk, mint ahogy már any- nyi mindent megszoktunk, amit csak elénk tettek, és nem kérték ki a véleményünket róla. Elénk tet­ték csak úgy, a maga ronda, barna mivoltában, el­sózva, tartósítószerekkel átitatva, leöntve a demok­ráciának nevezett, fűszerekkel elferdített szósszal. Bizakodva és éhesen, nagy kanállal készültünk ven­ni ebből az ebédből, de mire ránk került a sor, már elvették étvágyunkat a savanyú képű előkóstolók. Nem jó ez az étel, amit elénk raktak. Élvezhetet­len a körítés, és maga a szaftosnak kikiáltott, érde­kes egytálétel is, mert évekkel ezelőtt konzerválták, évekkel ezelőtt zárták be a dobozba. Mostanra él­vezeti értéke csökkent, és hiába rakják rá az új cím­két, mely szerint „Rindsroladen mit pikanter Bra­tensauce”, a lényegen nem változtat semmit. Meg kell ennünk, hiszen ez van, ezt adták. Eszi nem eszi, nem kap mást — ugye ismerős? Pénz nincs, ez van. A választás szabadsága eltűnt, maradt az uniformi­zált cselekvés kötelező rítusa. Ez maradt. És közben konzerváljuk a gondolatainkat, az azonnali felhasználás helyett... Saufen Attila március 30-tól április 5-ig KOS (in. 21.-IY. 20.) Szerelem: Ed­digi sikerein felbuzdulva félreteszi gátlá­sait. Egyelőre olyan szemé­lyek vonzód­nak önhöz, akik házasságban él­nek, s előbb-utóbb kalamajka le­het a kapcsolatukból. Hivatás: Félelemre semmi ok! Megállja a helyét, még ha első pillantásra túl nehéznek is tűnik a feladat, amit elvállal. Pénzügyekben legyen óvatos, becsaphatják! BIKA (IV. 21.-V. 20.) Szerelem.-Nem annyira szexu­ális partnerre, mint inkább megbízható barátra vágyik. S ez most meg­adatott. Hivatás: Egy kicsit pi­henni szeretne, de még nincs itt az ideje. A feladatok egyre sza­porodnak, és még a hétvégére is jut belőlük. Váratlan bevételhez juthat, amit nem kell azonnal el­költeni, néhány hét múlva na­gyobb szüksége lehet rá! IKREK (V. 21.-VI. 21.) Szerelem: Most makacs­sággal semmire nem megy. Ha taktikát vált, talán még nincs veszve semmi. Hagyja, hogy a társa irá­nyítsa a kapcsolatukat, s meglát­ja, állandó lesz otthonukban a boldogság. Hivatás: Nehezen vi­seli a kudarcot. De az csak nem számít kudarcnak, ha valaki más véleményen van, mint ön?! RÁK (VI. 22.-VII. 22.) Szerelem: Ta­lán nincs most kedve a társa­sághoz, part­nere kedvéért azonban mégis menjen el. (Ha egyedülálló akkor azért, mert le­het, hogy épp most találkozhat az igazival!) Hivatás: Magabiz­tosan és határozottan vállal olyan feladatokat, amiket képte­len teljesíteni. Ebből sok konf­liktusa keletkezik. OROSZLÁN (VII. 23.-VIII. 23.) Szerelem: Ami a szívén, az a száján, s van, aki ezt nem ve­szi jó néven. Az őszinte sza­vakat is be le­het csomagolni szépen, hogy partnere, barátja számára elvi­selhetőbb legyen. Hivatás: Vá­ratlan utazás jöhet közbe, vagy esetleg egy váratlan látogató, s ezzel teljesen felborul szépen el­tervezett hete. A találkozás az ön számára hoz sikert! SZŰZ (VIII. 24.-IX. 23.) Szerelem: Nem ismeri a félel­met. Hiába égeti meg újra és újra magát, képtelen vi­gyázni. Most sem óvatos, nem érzi, hogy kap­csolata veszélyben forog, küszö­bön a szakítás, és ahelyett, hogy engedne, ragaszkodik igazához. Hivatás: Szertelenségével sok bosszúságot okoz környezeté­nek, ez azonban nem zavarja. T elefon-Horoszkóp magyar nyelven! Tudj meg többet a jövődrűl! Ez a saját eheti horoszkópod. /\ Hívd fel ezt a számot! Tárcsázd előbb a 00/1609 490 76 + számot és utána folytatólag a saját csillagjegyed számát 31 Kos 1*^ 34 Rák 37 Mérleg 40 Bak Bűca 35 Oroszlán 38 Skorpió u 41 Vízöntő • 33 Ikrek § 36 Szűz 39 Nyilas 48 Halak A telefonhívás ára percenként 150 Ft MERLEG (IX. 24.-X. 23.) Szerelem: Mi­ért nem bízik f \ önmagában? Ha arra kíván­ta esi, milyennek találja partne- ^ re, akkor kér­dezze meg bátran. Csak elismerő szavakat fog hallani, s önbizalma máris megszilárdul. Hivatás: Zokszó nélkül magára vállalja mások munkáját, míg rá nem jön, hogy van, aki visszaél ezzel, kihasználja önt. SKORPIÓ (X. 24 - XI. 22.) Szerelem: En­gedje, hogy el­csábítsák! Az a kapcsolat is le­het boldog, amit nem ön kezdeményez! Hivatás: Most hagyja az aprólé­kos munkát másra, figyelmét az átfogóbb, mindent érintő kérdé­sekre összpontosítsa. Ezekben a napokban nemcsak önmagáért kell felelősséget vállalnia, hanem közvetlen munkatársaiért, eset­leg az egész vállalkozásért. NYILAS (XI. 23.-XII. 21.) Szerelem: Nem kellett volna meggondolat­lanul olyasmit mondani, ami­ről tudta, hogy fájdalmat okoz partnerének. Hivatás: Túl naiv és lusta ahhoz, hogy észrevegye, karrierje törhet ketté, ha nem vi­gyáz, s továbbra is kitér a felada­tok elől. Ez a hét elsősorban az írásbeli feladatoknak kedvez, bepótolhatja az elmaradt levele­ket, jelentéseket. BAK (XII. 22.-I. 20.) Szerelem: A héten nem sok olyat tud kita­lálni, amit partnere ne tel­jesítene! A hét közepén pedig még a legeredménytelenebbnek hitt kapcsolat is újraéled, de ez a két nap alkalmas új szerelem lángra lobbantására is. Hivatás: A munka most nem az a foglala­tosság, ami után vágyik. Hibázik, gondolatai máshol járnak. VÍZÖNTŐ (I. 21.-n. 20.) Szerelem: Nem fog unatkozni a napokban. Sok meghívás­nak kell eleget tennie, s ha egyedül érke­zik a társaságba, biztos lehet benne, hogy kettesben távozik. És sokáig hálás lesz a háziaknak, hogy meghívták. Hivatás: A helyzet kulcsa az ön kezében van. Csak mernie kell. HALAK (II. 21.-III. 20.) Szerelem: Gondolatát túl gyakran köti le a múlt, s emiatt észre sem ve­szi, mi történik a jelenben, a jövő pedig nem érdekli. Pedig nincs oka a kesergésre, valaki mindent megtenne, hogy önt boldoggá tegye. Hivatás: Nem fordít túl sok energiát a kapott feladatokra, s ezért nemcsak fe­lettesei, hanem közvetlen kollé­gái is ön ellen fordulnak. Herczeg Kata (Átvéve a Tvr-hétből)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents