Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-26 / 73. szám

HÍRLAP, 1992. március 26, csütörtök EGER ÉS KÖRZETE 5. „...now I’m on that lonesome road / feeling joung but i’m kind of old but now I’ve found in my way / to be free and to be me...” A világjáró utcai énekes Nick nálunk még talál nyugalmat... A világjáró Nicholas James Burgess Britanniából, az észak­keleti partok hatvanezer lakost számláló kisvárosából, Hartle- poolból indult el világot járni, mert egyre lehangolóbbnak érezte tisztes, polgári életét. Hó­na alá csapta hát gitárját, vala­mint tekintélyes méretű Shakes- peare-összesét, és keresztül-ka- sul bebarangolta Európát. Bi­zony, nagy hasznára vált az út, s elhatározta, ha valahol mégis megtelepszik, az nem Európa lesz. Rövid hazai látogatás után azonban ismét az öreg kontinen­sen kötött ki — s immár fél éve annak, hogy Magyarországra ér­kezett. Útközben, egy amszter­dami kereszteződésben akadt össze az ausztrál JasonnaL, aki jelenleg egri gimnáziumokban ad angol nyelvórákat. A fél évből mindössze öt napot töltöttek Bu­dapesten, Nick ugyanis nem sze­reti a nagyvárosokat. Zajosak és természetellenesek, állítja ő, de fővárosunk külön csalódást oko­zott neki azzal, hogy már ott is megjelent a McDonald’s... Eger azonban, ahová a múlt év őszén véletlenül vetődtek, egészen más. Hasonlóan nyu­godt légkörű, mint az a farm, amelyről Nick álmodozik. Amely távol van mindentől, ahol — természetesen azután, hogy bejárta a világot — zavartalanul élhet egy nővel és az állataival. Ahol nem férkőzhet közel hozzá a politika, ahol átadhatja magát kedvelt szerzői, Burroughs, Or­well és Muxley könyveinek, s kedvelt muzsikusai, Frank Zap­pa, Paco de Lucia és a Pink Floyd lemezeinek. De igazából nem is nagyon foglalkozik a jövővel. — No problem — hangoztatja derűsen, és igazából nem foglal­kozik semmivel. Persze, a zené­lésen kívül, amivel — azon túl, hogy mindene a gitár — még pénzt is keres, de hogy mennyit, arról — Nick kifejezett kérésére — szó ne essék. A huszonhét éves brit világ­polgár majd valamikor június­ban indul útnak ismét: a cél talán Dél-Amerika, de sosem lehet tudni. A dolgok ugyanis valahol félúton dőlnek el, ezzel minden stoppos utazó tisztában van... (kácsor) Három leány — egy gyékényen Az anyuka úgy tervezi, hároméves korukig a gyerekekkel marad Ismerkedés a világgal... (Fotó: Perl Márton) Amikor — a megbeszélés sze­rint — bekopogtunk Fülöp Lász- lóék egri, Kallómalom úti ottho­nába, a lakásban öt hölgy fogadott bennünket. A háziasszony, Fü- löpné Szívós Katalin nyitott ajtót. A konyhában a nagymama kávét főzött, a tágas nappaliban pedig a szőnyegre leterített nagy pléden — gyékény helyett — hárman he- verésztek. Egyikük szunyókált békésen. A másik kettő pedig a környező tárgyak, kiságyak, játé­kok szemlélésével volt elfoglalva. Mi pedig őket csodáltuk, őszinte örömmel: Dóra, Viki és Kriszti, az egri hármasikrek már több mint hathónaposak! Amikor születésükről az el­múlt esztendőben — augusztus 28-án — először hírt adtunk, ak­kor még egy albérleti lakásba tér­hettek haza. Sok közbenjárás, szülői segítség és az adminisztra­tív teendők után 1991. december 1-jén beköltözhettek ebbe a „le­adott” OTP-lakásba. Az önkor­mányzat 300 ezer forintot adott, melynek a fele kölcsön, a fele visz- sza nem térítendő támogatás. A lányoknak külön szobájuk van, ők kapták a lakás legna­gyobb helyiségét. A három kiságy elég sok helyet foglal el, de minden ésszerűen van kialakít­va, úgyhogy lehet kúszni-mász- ni, amire ilyen életkorban igen nagy szükség van. A fiatal anyuka számol be a hétköznapokról: hatkor kelnek, akkor kapják a gyerekek az első tej-, mostanában tápszeradagot. Kilencig még az ágyukban van­nak, aztán „felöltöznek”. Min­den szigorú menetrend szerint zajlik, az ötszöri étkezés és a napi séta, amelybe a nagymama is be­segít. Ahhoz, hogy kimenjenek az utcára, legalább két kísérő kell, továbbá egy iker és egy nor­mál babakocsi. Dóra, Viki és Kriszti „tartja a súlyát”. Az életkoruknak megfe­lelően hat kiló körül vannak, csupán néhány deka az eltérés közöttük. Van azért különbség is. Dórinak csak egy foga van, testvéreinek már kettő. Viki sze­reti a hasát a legjobban, ő min­dent megeszik. Ezért aztán ké­nyelmesebb is, mint „nővére” és „húga” (ő született második­nak), egyelőre nem mászik le a plédről, mint a többiek. Szeren­csére mindhárman egészsége­sek, kétszer voltak csak megfáz­va. A doktor néni pedig minden héten jön. Az étkezéssel kapcsolatosan mást is megtudunk: négy hóna­pos korukig kaptak anyatejet, at­tól kezdve tápszert és főzeléket. Most már csirkehúst, sajtot és tú­rót is fogyasztanak, persze, csak mértékkel. — „Mennyibe kerül” ma há­rom baba egy hónapban? — Úgy látom, egyre többe! — feleli számítgatás helyett moso­lyogva az anyuka, akin a gond kevésbé, az öröm annál inkább látszik. Úgy tervezi, három éves korukig mindenképp velük ma­rad, aztán majd meglátja. A cse- bokszári gyógyszertárban dolgo­zott korábban, s mivel ma min­den bizonytalan, így fogalmaz: — Nem tudom, hogy lesz-e még munkahelyem akkor... A lányok — szerencsére — mit sem tudnak ilyen prózai gondok­ról. Békésen nézegetnek és gőgi- csélnek a helyükön, s határozot­tan élvezik a fotózást. Azt nem garantáljuk, hogy első látásra megjegyeztük a köztük lévő kü­lönbséget. Szerencsére — okos szülői előrelátással — különféle fülbevalót kaptak. Dóráé lencse alakú, a Vikié köves, a Krisztié szív formájú... (jámbor) ich iiicgiugainiaz,iii unuua^i, amit egy autóbuszos kirándulá­son a vendégeknek elmondaná­nak a testvérvárosról, s ezt kellő ügyességgel, bátorsággal elő is kellett adni. Nem volt akármilyen a vetél­kedő zsűrijének összetétele sem. Annak vezetője Jean-Luc Dub- reuil, a magyarországi Francia Intézet igazgatója volt, míg a ta­gok sorában ott ült Darabos Zsu­zsanna, a magyarországi Francia Nyelvtanárok Szövetségének fő­titkára, továbbá az Eszterházy főiskola francia tanszékének képviselői, a házigazdáktól dr. S Andor né igazgató, a négy :ző gimnázium rranciataná- rai, valamint az egri polgármes­teri hivatal munkatársa. A vála­szok elbírálói is úgy vélekedtek, hogy a hét középiskolás csapat tagjai igazán színvonalas munkát vegeztek, midőn felkészültek a vetélkedőre. A többfordulós, Város a Saó- ne folyó partján címmel meghir­detett testvérváros-ismereti ver­senyt szoros küzdelemben a Gárdonyi Géza Gimnázium csa­pata nyerte, melynek tagjai Bár­sony Ágnes 3.d, Göbóly Rita 3.d, Koskai Orsolya 3.b és Ko­vács Gábor 2.b osztályos tanu­lók voltak. Az első helyezettek a nyáron egyhetes maconi utazá­son vehetnek részt, ennek költ­ségeit az Eger — Macon Baráti Társaság fedezi. Emellett a He­ves Megyei Hírlap az együttes tagjainak könyvvásárlási utalvá­nyokat ajánlott fel. A második helyezett a Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző négytagú gárdája lett, ők háromnapos olaszországi utat nyertek, amit az Eged Travel Utazási Iroda szponzorál, emellett könyvjutal­makban részesültek. Ugyancsak értékes könyveket kapott a har­madik helyen végzett Dobó gim­názium csapata. „Aki szegény, az a legszegényebb” Máltai szeretetszolgálat Egerben Huszonhat joszandeku ember — akiket sem foglalkozásuk, sem koruk, sem pártállásuk nem fűz össze — Egerben, a Szaicz Leó utca 7. szám alatti plébánián megalakította a Magyar Máltai Szeretetszolgálat helyi csoport­ját, hogy segítse az elesetteket. A társaság a Máltai Lovagrend vé­delme alatt áll, egri szervezői: Balog Gyula plébános, Dr. Ru- bóczky Béla, a megyei önkor­mányzati hivatal vezető főorvo­sa, valamint Szarvas Béla or­szággyűlési képviselő. Ideiglenes székhelyük — amíg nem sikerül irodát kapniuk — a már említett plébánia. Fő feladataik: az idősek, a sze­gények és a betegek, az intézeti gyermekek pártfogása, a moz­f ássérültek es az értelmi fogyaté- osok felkarolása, a nagycsalá­dosok megsegítése, családvéde­lem, az egészségügyi intézmé­nyek működésének támogatása, helyi gyűjtések megszervezése. Önfenntartók, pusztán a kül­A budapesti székhelyű Biblia­iskolák Közösségének Remény­ség, Gyermeksegély és Rehabili­tációs Alapítványa több mint tíz éve segít a rászorultakon. A La­res Alapítvány közös gondozá­sában Egerben nonprofit jellegű családtagpótló jóléti szolgálatot indítanak. A szolgáltatási iroda vezetőjétől, Káló Csillától meg­tudtuk, hogy a tevékenységet végzőket a következő szolgálta­tásoknál vehetik igénybe: a fiata­lok vállalnak gyermekfelügyele­tet, alkalmanként azt is, hogy óvodába, iskolába mennek a ki­csikért, betegápolást, idősgon­dozást, mozgássérültek sétálta- tását, világtalan embereknek fel­olvasást, háztartási, kerti, házkö­rüli munkákat, állatetetést és -sé­földről érkező segítségre nem tá­maszkodhatnak, ezért a város la­kosságának, vállalatoknak, cé­geknek és bankoknak a támoga­tása nélkül aligha tudják tervei­ket megvalósítani. Megalakulá­suk óta körzeti orvosok, pedagó­gusok segítségével feltérképez­ték a leginkább rászorulókat. Rövidesen megnyitják bank­számlájukat — ezt lapunkban is jelezzük majd —, ahová várják az adományokat. Szívesen fogad­ják a használt, de még jó állapotú ruhaneműket éppen úgy, mint a tartós élelmiszereket, gyógysze­reket. Raktározási gondjaik megoldásáig egyik tagjuk, Holló György Egerben, a Hibay Ká­roly u. 8. szám alatt várja a szegé­nyeknek szánt cikkeket. Az ér­deklődőknek Juhászné Csíki Mária szolgálhat felvilágosítás­sal a (36)15-884 telefonon. Szívesen látnák körükben mindazokat, akik önzetlenül se­gítenének a rászorultakon... (né-zi) táltatást. A lelkisegély-szolgálat a kilátástalan, nehéz helyezető, magányos emberek számára nyújt segítséget, tanácsokat ad­nak továbbá a megromlott lelki és az ebből adódó testi betegsé­gek meggyógyítására, valamint az alkoholbetegeknek és család­tagjaiknak. Használt, jó állapot­ban lévő ruhákat is gyűjtenek és továbbítanak a szegények­nek. Az ügyfélszolgálat helye a Szociális Szolgáltató Központ, Eger, Deák Ferenc utca 19., tele­fon: 10-621. Ezen a címen és te­lefonon várják tehát a munka­adókat április 8-án, szerdán dél­után 4-től 6-ig, majd ezt követő­en minden hétfőn és szerdán, ugyancsak 16-tól 18 óráig. Apor Elemér 85 éves Március 19-én a Bródy Sán­dor Megyei Könyvtárban Eger város polgármestere és helybeli irodalombarátok köszöntötték az egykori lapszerkesztőt, költőt, Apor Elemért 85. születésnap­ján. Mi is köszöntjük őt, idézve A lázadó értelemhez című versé­nek sorait: „...ne félj./ holtodig / küzdve élj/ s tétova koron át7 a jövő tesz rád / örök koronát.” Ismerkedés a Bibliával Az egri Ifjúsági Ház előadás- sorozata, az Ismerkedés a Bibliá­val április 2-án folytatódik. Az előadó: Csókási Pál, a Bibliais­kolák Közösségének munkatár­sa, aki csütörtökön fél hattól Áb­rahám elhívásáról és áldozatáról beszél. Az önkormányzat vállalja az óvodát Egy korábbi lapszámunkban mi is irtunk a finomszerelvény- gyári óvoda bizonytalan helyze­téről. Nos, az egri közgyűlés a la­kosok javára döntött, hiszen a bervai lakótelepen élők számára szinte megoldhatatlan problé­mát jelentene, ha a kicsiket kora reggel be kellene hurcolni a vá­rosba. Az egri önkormányzat jú­nius 1-jétől kezdődően átveszi a gyermekintézményt saját kezelé­sébe. Igaz, hogy az ez évi fejkvó­tát már nem igényelheti az óvoda fenntartója, de a tényleges költ­ség és a fejkvóta közötti különb­séget igen. Kiállítás gyógyászati termékekből Az inkontinens (vizelet- és székletvisszatartási képtelenség) betegeknek megváltást jelente­nek azok az egészségügyi termé­kek, amelyek emberibbé teszik életüket. Egerben a megyei kór­ház rehabilitációs osztályán már jó ideje sikerrel használják az ápolók a hazánkban forgalom­ban lévő betéteket. Egerben mű­ködik a Pro Kontinenz csomag­küldő szolgálat, amely ma dél­előtt tíz órától a kórház díszter­mében előadással egybekötött termékbemutatót tart. A prog­ramban neves hazai urológiai szakemberek vesznek részt, illet­ve egy osztrák cég mutatja be a különböző rugalmasságú pólyá­kat és kötözőszereket. Kiállítás Siegenben Eger és német testvérvárosá­nak, Siegennek a polgárai az el­múlt évben igyekeztek kulturális kapcsolatokat is kialakítani. So­kan emlékezhetnek arra a tárlat­ra, amely az egri vármúzeumban a kortárs német képzőművészet reprezentánsainak alkotásaiból adott ízelítőt. Nos, a siegeni vármúzeum ga­lériájában március 22-én, vasár­nap nyitották meg F. Balogh Er­zsébet festőművész kiállítását. Az Eszterházy Károly Tanár­képző Főiskola tanárának mun­kái április végéig lesznek látha­tók a német művészetbarátok előtt. A tárlatot nem kisebb sze­mélyiség nyitotta meg, mint Hil­de Fidler, a testvérváros polgár- mestere. F. Balogh Erzsébetnek egyéb­ként április 23-ától a Kopcsik Cukrászdában lesz „minitárla­ta”, azt megelőzően pedig ő is az Egy kávé Kopcsiknál című soro­zat vendége lesz. (Ma este hat órakor viszont a szilvásváradi művészházaspár, Debreczeni Zsóka és Pelcz Zol­tán keramikusok válaszolnak a kérdésekre a cukrászda vendégei előtt.) Családtagpótló jóléti szolgálat ♦ Város a Saöne folyó partján A Gárdonyi-gimnázium csapata nyerte a vetélkedőt Amint ennek az oldalnak a hasábjain már több alkalommal is be­számoltunk róla, a megyeszékhely középfokú tanintézeteinek, to­vábbá a magyar — francia kapcsolatok ápolásáért felelős hazai in­tézmények közreműködésével Eger polgármesteri hivatala szellemi versengést hirdetett meg középiskolai tanulóknak. A testvérváros­sal, Maconnalösszefüggő legfontosabb ismeretekről kellett számot adniuk a diákoknak. Március i/-en délután a uar- donyi Géza Gimnázium díszter­mében adtak randevút egymás­nak azok az egyenként négytagú csapatok, amelyek a többfordu­lós testvérváros-ismereti verseny­ben eljutottak a döntőbe. Első­sorban történelmi, földrajzi, gaz­dasági, irodalmi, képzőművé­szeti, társadalompolitikai, vala­mint sporttárgyú kérdésekre kel­lett válaszolniuk a résztvevők­nek. Először február 18-án saját iskoláikban mérték össze tudá­sukat az együttesek — pontosan ötven csapat indult az első fordu­lóban —, majd a legjobbak kerül­tek a szellemi küzdelem végső szakaszába. A vetélkedősorozat végső, ün­nepélyes eseményén a Gárdo­nyiban — a játékot a témák és a kérdések összeállítója, a versen­gés egyik fő szervezője, Zay Zol­tán vezette — a 28 tizenéves fia­tal tizenkét fordulóban bizony­f athatta megszerzett tudását. zerepeltek ott villámkérdések, ki kellett tölteniük különböző feladatlapokat, emellett kivetí­tett diakepek alapján kellett tesz­tet teljessé tenniük Burgundiá­ról, megyénk franciaországi test- vérterületéről. Videofilmét is lát­hattak a versenyzők, ezen Párizs műemlékeit kellett felismerniük. Még a közönség számára is érde­kesek voltak azok a feladványok, amelyek szerint Franciaországra jellemző zenei részleteket kelleti meghallgatniuk a versengőknek, s megmondaniuk a szerzők ne­vét, az alkotások címét. Még ez­zel sem zárult azonban a valóban színvonalas szellemi csata, hi­szen kaptak olyan feladatot is a diákok, hogy újsághirdetés for­májában mutassák be Macont. Azaz azt kellett feljegyezniük egy papírlapra, hogy mit ajánla­nának megtekintésre az odauta­zó magyar turistáknak. Nem ma­radhatott ki a sorból az idegenve­zetés sem: három perc alatt kel-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents