Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-21-22 / 69. szám
4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1992. március 21-22., szombat-vasárnap Támadás a munkahelyi béke ellen? Érdekvédelmi küzdelem a füzesabonyi Pikopacknál, személyes felhangokkal Jelenleg karbantartást végeznek a gépeken Ritka, ám ünneplésre okot nem adó rekordot tudhat magáénak az egykori gyárigazgató. A Mátravidéki Fémművek hajdani Füzesabonyi Gyárának vezetőjét, Blahó Istvánt egy éven belül kétszer bocsátották el ugyanarról a munkahelyről. Az első, múlt év februári alkalom után — még május végén — az Egri Munkaügyi Bíróság visszahelyezte őt tisztségébe, hatályon kívül helyezve az akkori fémműves vezér- igazgató határozatát a fegyelmi elbocsátásról. Idén február 11- től érvényes újabb felmondólevelet vehetett át, és került az utcára a jogutód Pikopack Csomagolószergyárból. A távozását szorgalmazó két döntést ugyanaz a személy írta alá: Verhóczki András. Ő a Pikopack mai vezér- igazgatója. Blahó István korábbi beosztottja. Látszólag egy személlyel kapcsolatosak az intézkedések. Valójában azonban az ez évi létszámleépítés a füzesabonyi gazdálkodószerv esetében további negyven dolgozót érint. Az ő érdekeiket is képviselendő emelt szót az eljárás szabálytalanságai miatt a Pikopack Csomagolószergyár Dolgozóinak Demokratikus Érdekvédelmi Szakszervezete (ezentúl: PDDÉSZ). Ennek egyik vezetőségi tagja, képviselője történetesen Blahó István. Kifogás, amely elindítja a jogi lavinát — Mi tette szükségessé Ön szerint a létszám csökkentését a Pikopacknál? — A kérdés az egykori gyárigazgatóhoz szól, aki tavaly a második fél évben maga is részt vett több, a vállalat életére a jövőben is kiható elemzés elkészítésében. — December 5-én született megállapodás a Pikopack vezér- igazgatója és a gyárbeli három érdekvédelmi szervezet képviselői között a létszámmozgásról. Ugyanis 1991 első felében — akkor még a Fémművek berkein belül — jelentősen visszaesett a termelés. A nagyfokú piacvesztés miatt. Megjegyzem: megalapozatlan fegyelmi elbocsátásom miatt majdnem fél évig nem volt vezetője a gyárnak... — A privatizáció? — Próbálkoztunk mi már 1990-től külföldi partnerekkel és az önállóvá válással. Utóbbira akkor nem volt mód, így az előbbi sem sikerülhetett. Később egy svéd-amerikai és egy németamerikai cég érdeklődött. A jelenlegi vezetői kör azonban akadályozta a kapcsolat erősítését. Pedig abban az időben kellett volna megegyezni, mert ma már a kondíciók is rosszabbak. Leromlott a gyár üzleti értéke. Az átalakulást viszont idén végre kell hajtani. Ehhez múlt év augusztus 7-én a szervezeti és működési szabályzatot előkészítő bizottság 70 személyes leépítést jelentett be. — Az okmányok szerint a dolgozók elküldésének szempontjait és ütemtervét az érdekvédelmi szervek jóváhagyták. A PDDÉSZ mégis kifogással élt a vezérigazgatónál. Miért? Blahó István igazsága tudatában teljesen magabiztos: — Azért, mert Verhóczki András vezérigazgató megsértette á Foglalkoztatási Bizottsággal kötött megállapodását. — Nevezetesen mivel? Egész nagy iratcsomót mutat. Azt lapozgatva sorolja az okokat, miközben az idevágó paragrafusokat citálja: — Az érintettekhez megküldött felmondási értesítés nem tartalmazza világosan a munka- viszony felmondásának okát. Nem derül ki belőle az sem, hogy a létszámleépítés szabályozásának mely pontja indokolja a dolgozó eltávolítását. Holott a Munka Törvénykönyve mindezt előírja. Egyébként az elbocsátottak fele a PDDÉSZ tagja. Hárman pedig e szakszervezeti szerv tisztségviselői vagyunk. Esetünkben a felmondáshoz a felettes szervünk, a Liga egyetértésére van szükség. Amikor a humánpolitika^?!) és igazgatási osztályon kértük az erről szóló nyilatkozatot, nem tudták megmutatni. Egy másik értesítés korlátozta, hogy a vállalatnál végezhessük érdekvédelmi tevékenységünket. Nekünk csak úgy lehetett belépnünk a gyár területére, ha az illetékes gazdaságvezető vagy a helyettese ehhez hozzájárult. — Hogyan lépett a szakszervezet az általa sérelmesnek tartott döntések nyomán? — Jeleztük észrevételeinket a vezérigazgató úrnak, ám azokat nem vették figyelembe. Ezért a PDDÉSZ benyújtotta hozzá a kifogását. Emellett szabálysértési eljárás kezdeményezésére tettünk bejelentést Füzesabony jegyzőjénél. Kérelemmel fordultunk a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz, hogy érvénytelenítse a január 10-én és 24-én kiadott felmondásokat, mert azok szabályellenesek. — A következmény? — A kifogásra a szabálytalan felmondási értesítéseket újakkal pótolták, amelyek formailag már megfelelők, de tartalmukban változatlanul hiányosak. Az elbocsátástól való félelmében több dolgozó kilépett szakszervezetünktől. Tiltakozásunkra ugyan a belépési engedélyhez attól kezdve nem volt szükség vezetői aláírásra, de a hirdetőtábláról például leszedték a tájékoztatóinkat. Egyébként a többség már kénytelen volt leszámolni. Engem február 11-én „búcsúztattak”. — Ha a kifogás és a kérelem nem hoz eredményt, mi történik? — Keresettel fordulunk a munkaügyi bírósághoz, hogy hatálytalanítsa Verhóczki András vezérigazgató törvénysértő intézkedéseit, és kötelezze őt jogszabályszerű magatartásra. Érdekvédelmi hovatartozás nélkül... A Pikopack mai vezérigazgatója, Verhóczki András 1991. október 1-jétől tölti be ezt a posztot. Pályázat útján nyerte el a vezérigazgatói széket. Nem ép pen kitörő örömmel, de felkészülten — különféle dokumentumokkal körülbástyázva — várja kérdéseinket. — A vállalat átszervezése szakemberek szerint szükségessé vált. Milyen indokokkal? — Tavaly az első fél évben súlyosan visszaesett a termékeink iránti kereslet. Negyven százalékkal 1990 hasonló időszakához képest. A siroki nagyvállalattól történt leválás után a füzesabonyi gyár tubus-üzletága vevő nélkül maradt, a saját termékek piaca is vészesen beszűkült, jórészt az előző vezetés hibájából. Már állásidőt kellett elrendelni. Nyilvánvaló lett, hogy létszámleépítés nélkül nem tudunk fennmaradni az idén. Ezért 1991. augusztus 7-én az SZMSZ előkészítő bizottság 1992-re 70 fős csökkentést jelentett be. Az átszervezés során létre kellett hozni az új, önálló vállalati szerveket. Első lépésként pályázatot írtak ki a vállalati tanács alakuló ülésén az igazgatói munkakörre. — Ennek eredményét ismerjük. A leépítés volt a fő szempont a szervezeti és működési szabályzat kialakításánál? — Nem, hanem a gazdaságosabb működés, ami lehetetlen a már említett átcsoportosítás és létszámleépítés htján. Mindezt egyeztettük az érdekvédelmi szervezetekkel is. — Mégis, már az átszervezés első üteménél kifogások merültek fel a vezérigazgatói intézkedésekkel kapcsolatban. Minek alapján állították össze például azon dolgozók listáját, akiknek felmondott a vállalat? — A Foglalkoztatási Bizottsággal kötött megállapodás alapján. Számba vettük az átcsoportosítandó és a megszüntetendő munkaköröket. Az új szervezetek vezetői tettek javaslatot arra, hogy kikkel kívánnak a továbbiakban együtt dolgozni, és kik azok, akikkel nem. Mindezt a felettes szervek hagyták jóvá. — A PDDÉSZ észrevételezte, hogy a január-februárban elbocsátottak fele az ő szakszervezetükhöz tartozik... A vezérigazgató be sem várja a kérdés végét, máris leszögezi: — A felmondási névsor az érdekvédelmi hovatartozástól függetlenül készült! Úgy, ahogyan már elmondtam. Nem is tudjuk, ki melyik szervezet tagja. — Az is véletlen, hogy az elküldött dolgozók között csak a PDDÉSZ-nek vannak tisztség- viselői? — Teljesen véletlenszerű. A lista — hosszú előkészítés után — múlt év december 12-én vált véglegessé. A PDDÉSZ-től december 10-én kaptuk meg a 14 tisztségviselő névsorát. Az ösz- szevetésből derült ki, hogy hárman oda sorolandók. — Ilyen esetben a felettes szakszervezeti szerv, esetükben a Liga egyetértését ki kell kérni. Ez megtörtént-e? — Természetesen — adja át a december 20-i keltezésű levelet a vezérigazgató. — Részletesen indokoltuk, hogy Benke István meóst, Blahó István szervezőt és Szabó Benedek idegenáru-átve- vőt az átszervezés folytán már nem tudjuk hol foglalkoztatni. — Mi volta válasz? — Semmi. Ezért sürgető levelet küldtünk. Arra hivatkoztak utóbb, hogy az első levelünket nem kapták meg. Január 27-én közölték velünk írásban, hogy a három tisztségviselő esetében az egyetértést megtagadják. — Ezt viszont később a vállalat vezetése nem vette figyelembe. Volt rá alapos oka? — Úgy döntöttünk, hogy csak Benke István esetében kell egyetértés, a másik kettőében nem. Csak a meós dolgozó élvezi a Munka Törvénykönyve szerinti védettséget. — Miből fakad ez a vélemény? — Csak Benke választott tisztségviselője a PDDÉSZ-nek, a másik kettő nem az. Az ő felmondásukat végre is hajtottuk. — Nem egészen érthető a dolog: netán a vállalat vezetése határozza meg önhatalmúlag, hogy egy érdekvédelmi szervezetnél ki tekinthető tisztségviselőnek, és ki nem? Ez több mint különös. — Nem erről van szó. Megítélésem szerint egy érdekképviseleti szerv csak törvényesen működhet. Márpedig a PDDÉSZ alapszabály-ellenesen tevékenykedik. — Konkrétabban: miért? — Az alapszabályokban benne van, hogy csak a teljes belső és külső nyilvánosság mellett dolgozhatnak. Ezt szegték meg. Egy szűk vezetői kör döntött a koop- tálásokról, az alapszabálytól eltérő szervezeti felépítésről. Aki nem értett egyet, az kilépett. — Miért nem jelezte ezt a vállalati vezetés az előtt, hogy mind- hármójukra egyetértést kért a Ligától? — Későn szereztünk tudomást róla. — A kilépés kapcsán egy megjegyzés: vannak, akik szerint ez inkább az elbocsátásokkal hozható összefüggésbe. Az elküldőitek közt nagy számban vannak PDDÉSZ-tagok, s ezzel megfélemlítették a többieket... — Végtelenül sajnálom, ha valaki ilyen összefüggést lát. Én az októberi munkásgyűléseken minden részlegnél elmondtam: az, hogy ki hová tartozik, az nem jelent sem előnyt, sem hátrányt. Visszautasítom tehát a rosszindulatú feltételezést! Sőt szurkolok, hogy bizonyossá váljék, kik alkalmaztak állítólag fenyegetést... Személyek csatája? Bár a Pikopack esetében az érdekképviseleti és -védelmi szervezetekkel való, napjainkra jellemző furcsa bánásmód az elsődleges, ám annak elemzése előtt nem hagyható figyelmen kívül egy sajátos körülmény. Nevezetesen, hogy szép számmal vannak, akik a háttérben két szakember szakadatlan csatározását, presztízsharcát sejtik. Nem véletlenül. Bevezetőnkben már szóltunk róla, Verhóczki András volt Bla- hó István múlt évi fegyelmi elbo- csátója, és az ő aláírása szerepel az idei felmondási határozaton is. — Van-e összefüggés a tavalyi fegyelmi, az azt követő visszahelyezés, majd a mostani felmondás között Blahó István esetében? A vezérigazgatót egyáltalán nem lepi meg a felvetés. Már várta. — Igen, van összefüggés — jelenti ki határozottan. — Másodszor a vállalati tanács döntött így. Méghozzá az augusztus 8-i alakuló ülésén, amikor Puhl János főkönyvelőt bízta meg az SZMSZ előkészítő bizottság elnöki tisztével, s ez azt jelentette, hogy ő látja el az irányítási teendőket. Megjegyzem: én nem voltam vt-tag. A megfontolás pedig az volt, ha Blahó István a gyár elismerésére tevékenykedett, és nincs köze a piacvesztéshez, a minőségromláshoz, akkor most akár ő ülhetne ebben a székben. Ám őképtelennek bizonyult a régi, a maradó és az új vezetőkkel való együttműködésre! Ezért senki sem tudta elképzelni, hogy bármely munkakörben együtt dolgozzon vele. S hangsúlyozom, én ebben nem vettem részt. — Annak sincs köze a mostanifelmondáshoz, hogy a Blahót igazgatónak visszahelyező bírósági határozat megalapozatlannak minősítette a tavalyi fegyelmit, és a fémműves vezetés több jogi tévedésére is felhívta a figyelmet? — Én a füzesabonyi gyár leválásával túltettem magam a bírói határozat hatásán. Lett volna alkalmam az utánrúgásra 1991. július 1-jén. Akkor ugyanis Füzesabonyból egyedül Blahó maradt az anyavállalat állományában. Ha nem járulok hozzá az áthelyezéséhez, már akkortól munkanélküli lenne. Leüthettem volna a magas labdát... Nem tettem. Mint ahogy a törvényességi óvási kezdeményezést is megakadályoztam. — Most viszont jóváhagyta a felmondást, holott a múlt év másodikfelében egy sor fontos munkát bíztak rá itt, a Pikopacknál. Nem ellentmondás ez? — Ő azoknak az elemzéseknek — mint a szervezési osztály egyik munkatársa — csupán egyik résztvevője volt, semmi több. — Kérhetünk összegző véleményt a volt gyárigazgatóról? — Az elméleti felkészültsége jó, ezt nem vonom kétségbe. Ma már más típusú irányítás kell! S ő sokat rontott a gyár külső kapcsolatain is. Ez utóbbival kapcsolatban — ugyancsak szó volt már róla — Blahó István épp a mai vezetést hibáztatja, mondván, hogy elmulasztották a jó külföldi partnerrel való megegyezést. A nézetek megismerésén túl mélyebben beleásnunk magunkat e szakmai vitába nem érdemes. Miként az is máshová tartozó fejtegetést igényelne, vajon mennyire játszik szerepet az elbocsátásokban az a tény, hogy Blahó István ma is tagja az MSZMP-nek. Erről a két érintett sem kívánta a nyilvánosság elé tárni gondolatait. Ezt is tiszteletben tartjuk. Annál inkább fontos felfigyelnünk magára a decemberi-janu- ári-februári eseménysorra. Még pontosabban arra, hogy bizonyos jogszabályok megkerülésével, együttes megállapodás előírásaitól eltérve születtek a füzesabonyi gyárban intézkedések a létszámleépítésről. S az érdekvédelmi szervezet hiába tette meg észrevételeit, kifogásait, azok tulajdonképpen a vállalatnál orvo- solatlanok maradtak, sőt, a PDDÉSZ működésének törvényességét kérdőjelezték meg válaszul. Ez pedig napjainkban különösen kiszolgáltatottá teszi az amúgy is bizonytalan helyzetben lévő munkavállalókat. Érthető és jogos tehát a tiltakozás. Az is tény, nem egyedüli esetről, hanem országos jelenségről van szó. Ennek bizonyítéka a Liga szakszervezetek választmányának állásfoglalása a munkahelyi béke egyes feltételeiről. Ez aggasztónak tartja, hogy a munka világának szereplői egyre gyakrabban önkényesen értelmezik kötelezettségeiket... A munkáltatók egy része folyamatosan megsérti a szervezkedési szabadság védelmét szavatoló jogszabályokat, és nemegyszer könnyedén átlépnek az általuk kötött szerződéseken... Ez történik akkor is, amikor kijátsszák a gazdasági okból történő elbocsátások esetén a foglalkoztatási törvényben előírt eljárásokat, amikor kényük-kedvük szerint önkényesen teszik utcára a kiszolgáltatott munkavállalókat... Ahol véget ér a törvényesség, ahol eldobható papírrá válik a szerződés, ahol mindenki önkényesen értelmezi kötelezettségeit, ott nő a kiszolgáltatottság, ott veszélyben a munkahelyi és társadalmi béke... (A legfrissebb hírek szerint a PDDÉSZ bejelentésére a Füzesabonyi Polgármesteri Hivatal szabálysértési eljárást kezdeményezett. A Pikopack-ügy tárgyalását március 26-ra tűzte ki.) Szalay Zoltán A kihalt üzemrész persze, nem csak azt jelzi, hogy elbocsátásokra került sor a vállalatnál (Fotó: Perl Márton)
