Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-18 / 66. szám

HÍRLAP, 1992. március 18., szerda SPORT 11. Dobrocsi az Eb-re pályázik A modellezők is várnak a kikeletre Zsarnóczky, Dobrocsi és Gál (balról jobbra) tavalyi eredményei alapján egyaránt esélyes a válogatottságra A politikai rendszerváltással sok egyéb mellett különösen hát­rányos helyzetbe kerültek azok a sportágak, amelyek korábban az MHSZ keretei között, annak ha­tékony anyagi támogatásával működtek. Gazda nélkül maradt többek között a modellezés is, melynek szép és eredményes ha­gyományai vannak megyénk­ben. Az autómodellezés, benne a sebességi szakág jóvoltából nemzetközi hírnévhez juthat­tunk, hiszen a minden igényt ki­elégítő bervai modellező bázison több külföldi versenyző is meg­fordult az utóbbi években, sőt 1990-ben Európa-bajnokság zajlott a közkedvelt létesítmé­nyen. A sportág lelkes és hozzá­értő vezetői nem sokat tétováz­tak, így az átszerveződések ide­jén meg is alakították a Bervai Modellező Egyesületet. Bár a lé­tesítmény tulajdonlása jogilag még nem rendezett, azt nagyon remélik az építői, hogy rövidesen törvényesen is magukénak tud­hatják azt, amit döntő hányadá­ban társadalmi munkával létre­hoztak. Fónad József az egyesület el­nöke és egyben a Magyar Model­lező Szövetség autós szakága el­nökségének tagja, az idei célki­tűzésekről, tervekről a követke­zőket mondta: — Minden 1992. évi progra­munk az augusztusi Európa-baj- noksághoz igazodik, amelyet Svédországban rendeznek, és vi­lágbajnokságnak is minősül. Legkorábban április 26-án tar­tunk versenyt a bervai pályán, válogatottjainknak azonban a pünkösdkor hagyományos né­metországi verseny, valamint a júliusi Berva GP lesz az igazi ér­tékmérő. A válogatottkeret Heves me­gyei tagjairól, a következő hírrel szolgált a kitűnő szakember, aki korábban maga is képviselte ver­senyzőként a nemzeti színeket. — A Gyöngyösön klub nélkül maradt modellezők tavaly iga­zoltak át a bervai egyesületbe. Eredményeik tiszteletet paran- csolóak, hiszen 1991-ben Dob­rocsi Gábor két országos baj­nokságot is nyert az 1,5 és a 2,5 köbcentiméteres sebességi kate­góriában, Zsarnóczky László az 5 köbcentiméteresek mezőnyé­ben lett bajnok, Gál László pe­dig a 2,5-ös kategóriában ezüst­érmes. Dobrocsi feltétlen esé­lyes arra, hogy kijusson az idei Eb-re, mivel a 2,5-es autóknál ő tartja a magyar országos csúcsot 256,6 kilométeres sebességgel. Persze augusztusig még sok idő van hátra, de a munka sem kevés. Örömteli tény, hogy az MHSZ megszűnése után van olyan egyesület megyénkben, amely otthont tud biztosítani legjobb modellezőinknek. A kétségtelen anyagi nehézség mellett remény van arra, hogy ez a technikai sport nem válik a rendszerváltás áldozatává. így a tavaszi napsu­garak rövidesen kicsalogathatják körpályáikra a nagy sebességű „csodabogarakat”. Fesztbaum Béla Becsületes tolvaj Csak röviden... Egészségi és egyéb okokra hi­vatkozva lemondott a Gyöngyös Város és Körzete Labdarúgó Szövetség elnöke, Kiss László. A sportvezető tagja volt a megyei szövetség elnökségének is, ahon­nan szintén felmentését kérte. * Betegséghullám söpört végig az Eger SE OB I.-es vízilabda­csapatán. A kedd reggeli edzés­ről — igazoltan — öten hiányoz­tak, ezért Szolnokra sem utaz­hattak el, ahol korábban edző­mérkőzést kötöttek le. * Nemrégiben rendezte meg a megyei asztalitenisz-szövetség újonc Tízek versenyét, amelyen tehetséges gyerekek mutatkoz­tak be. Az eredmények. Fiúk: 1. Demeter, 2. Farkas, 3. Sípos (mindhárman SeM-KSE) Lá­nyok: 1. Nagy E., 2. Nagy R., 3. Ballók (mindhárman Egri Áfész VM.). A hét végén, szombaton úgy­nevezett kisbakancsos túrát szer­vez az egri Forrás Gyermek-Sza­badidő Központ. A jelentkezők az Eger — Síkfőkút — Várkúti turistaház — Várhegy — Nagy Eged — Eger útvonalat járhatják be. Gyülekező: 8.30-kor az au­tóbusz-pályaudvaron, visszaér­kezés: 14.30-15 óra között. A Hírlap tippjei 12. hét 1. MTK-Kispest X 2 2. Diósgyőr-Vác 2 X 3. Veszprém-Haladás 1 4. Rostock-Bremen 1 5. Frankfurt-Bayern München X1 6. Kaiserslautern-VfB Stuttgart X 7. Ancona-Lucchese 1 8. Casertana-Venezie 1 X 9. Cesena-Udinese 1 X 10. Lecce-Messina 2 11. Modena-Reggiana X2 12. Padova-Bologna 1 13. Piacenza-Cosenza X1 +1 mérkőzés: 14. Freiburg-Mannheim 2 Néhány napja tettük szóvá, hogy a BVSC elleni mérkőzést követő este Fésűs Zsóka kocsiját feltörték, és kiemelték belőle a sportszatyrát amiben a teljes fel­szerelését tartotta. Nem igazán hittünk abban, hogy a tolvaj visz- szaszolgáltatja a zsákmányt, de azért kértük, hogy valamilyen úton-módon juttassa vissza a röplabdacsapat nagyszerű játé­kosának a nélkülözhetetlen me­zeket, sportcipőt, miegyebet. Erre mi történt? Hétfőn este Zsóka már a régi Adidasban, a régi biciglisnadrágban edzett, vagyis megkerült az eltűnt holmi. Méghozzá úgy, hogy a város ha­tárában lévő szeméttelepen buk­kantak rá az ott dolgozók a tás­kára, és annak tartalmára. Való­színű, hogy a lebukástól rettegő, de szívében röplabda-drukker Szerdán a legjobb nyolc közé jutás a tét a labdarúgó Magyar Kupában. A sors akarta úgy, hogy két, mostanában meglehe­tősen jó formának örvendő gár­da (ennek nem mond ellent az sem, hogy az ÚTÉ kikapott szombati bajnokiján, a Ferenc­város pedig pontot veszített a Vasas ellen) közül az egyik nem lehet ott a negyeddöntőben. Szerda este búcsúzik vagy az ÚTÉ, vagy a Ferencváros. A két gárda első összecsapásán az Ül­lői úton 1:1 volt a végeredmény. És most, a Megyeri úton 17 óra­kor kezdődő második csatán va­jon milyen fejlemények várha­tók? — Magam is fájlalom, hogy így „összejöttünk” a Ferencvá­rossal, hiszen el tudtam volna képzelni ugyanezt a párt a dön­tőben is — nyilatkozta Kovács Ferenc, az újpestiek vezető edző­je. — Dehát így alakult, kár már keseregni. Mi a Magyar Kupától sokat, nagyon sokat várunk. Ki­mondom úgy, ahogyan van: ta­valy nyáron, amikor előzetes el­tolvaj azt a megoldást találta a legkézenfekvőbbnek, ha a szaty­rot itt „rejti el”. A telep dolgozói annál jobban megörültek az égből pottyant ajándéknak. Testvériesen meg­osztoztak rajta, mit sem sejtve(?) a táska tartalmának mivoltát. Még szerencse, hogy a szemétte­lep vezetőjének szemet szúrt a dolog, s mert talán olvasta az új­ságban megjelent hírt, egyszerű volt kikövetkeztetnie, hogy az a mez, az a cipő nem másé, mint Zsókáé. A munkások egy kicsit elszon­tyolodtak, amikor a főnök rájuk parancsolt, hogy másnapra hoz­zák vissza hiánytalanul a táská­ban talált holmit, de aztán a szak­osztály ajándékával — némi vé­dőitallal — vigasztalódtak. képzeléseinket fogalmaztuk meg, a döntőbe jutást céloztuk meg. Szeretnénk nemzetközi ku­páért futballozni. — Ahhoz fontos lépés lenne a ferencvárosiak elleni továbbju­tás... — Az Üllői úton elfogadható teljesítményt nyújtottunk. Az l:l-gyel helyzeti előnyünk van, mert a visszavágón a gól nélküli döntetlen is elég számunkra az üdvösséghez. De nem 0:0-ra ját­szunk, ezt ígérem. — Látta a Ferencvárost a Va­sas ellen szombaton a Népstadi­onban? — Igen, ott voltam. Az első félidőben remekül játszottak a zöld-fehérek. S milyen a futball? Egy-egy után az utolsó percben Szilveszter biztos helyzetben hi­bázott. Nyerhetett volna a Vasas! A Ferencváros nagyszerű csapat, szerdáig bizonyára „elfeledik” a pontvesztést. Nagy csata lesz, háromesélyes összecsapás. Tehát mindenféle eredmény elképzel­hető, akár hosszabbítás és bünte­tők is dönthetnek. (budai) Kovács: „IVyílt csata” VISSZAPILLANTÓ Osztható a vereség A leegyszerűsített képlet: ha sok gólt bekapva szenved veresé­get a csapat akkor azt a védelem számlájára írják, ha sok gólt sze­rezve nyer, akkor a támadókat kell megsüvegelni. Elemezve azonban a konkrét eredményt (Budafok — ESE 4-3), kiderül, hogy akárcsak a győzelem, úgy a kudarc is tovább osztható. Hogy kik között? 1. Csapaton belül az egyes csa­patrészek között. A védelem (kapus + hátvéd­sor) nem állt feladata közép­szintjén sem, Csendes kiválását megérezte. A pezsgőgyáriak el­len is, akik ki tudja mikor győz­tek, pláne rúgtak négy (!) gólt. A középpályás sor teljesítménye volt a legkiegyensúlyozatlanabb. Játékszervezésre még akadt „másfél” ember a négyből, de hasznos, a védekezésre figyelmet fordító csapatjátékra annyi sem. A csatárhármas a leírt „támoga­tással” a háta mögött egyéni bra­vúrokban bízhatott. (Kanyoknál a két gól szép, de nem a bravúr kategóriája, hiszen „csak” ott volt a kipattanó labdáknál, me­zőnyben lendületesebbnek, erő­teljesebbnek kell lennie.) A vereség persze osztható to­vább. 2. Az edző a megfelelő takti­kát választotta-e a megfelelő időpontban, a megfelelő ellen­féllel szemben? A múlt heti Sze­ged elleni eredményes, felgyor­sult támadójáték, no meg a Bu­dafok utolsó előtti helyezése su­gallta: támadni kell, s hozzá illő a 3-4-3-as felállás. Minden taktika annyit ér, amennyit megvalósíta­nak belőle, s itt a 90-ből az adek­vát 30 perc kevésnek bizonyult. Az igazi söprögető hiányában utólag szerencsésebbnek tűnt volna a biztonságosabb védeke­zésre épülő „szolidabb” támadó­kedv. Élvégre három rúgott gól­lal idegenben is meccset lehet nyerni... A vereség persze osztható meg. 3. A szakosztályvezetés sem rekeszthető ki a „képből”. A szakmai kívánalmat méltányolva biztosította a találkozó előtti ösz- szetartás feltételeit. A remélt fe­hérorosz (belorusz) légiósok hiá­nyáért — az edző dicsérte a kö­zéphátvédet és a középpályást is —, egyáltalán az erősítés elmara­dásáért viszont számonkérhető. Ha a büdzsé elbírja... Vajon a tanulságokon osztoz- kodnak-e? (budavári) Kisbali Gyarmatra tüzelt Csakúgy, mint a tavaszi szezon első fordulójában, a másodikban is hat pontra telt megyénk csapa­tainak erejéből a labdarúgó NB III. Mátra-csoportjában. Ezzel együtt nem sokat javult a helyze­te a táblázat végén tanyázó együtteseinknek, noha például a Heréd esetében feltétlen sokat jelent a két egymást követő győ­zelem. Ami a legutóbbi sikerüket illeti, simán nyertek a vihar miatt félbeszakadt mérkőzésen. A já­ték érdekessége, hogy Kisbali megtalálta még ősszel, akkor a Nagyréde színeiben, elvesztett góllövőcipőjét, és három góllal terhelte meg a balassagyarmati­ak hálóját. Ügy látszik, a kitűnő csatár nincs valami jóban a gyar­matiakkal, esetleg azok nem fi­gyelnek rá kellően, mindeneset­re Kisbali ősszel ugyancsak a Ba­lassagyarmatnak lőtt mesterhár­mast. így, aligha emlegetik szíve­sen a nevét a nógrádiak. Az élcsoport egyik mérkőzé­sén, a Gyöngyös — Gödöllő ta­lálkozón inkább a játékban ka­vargóit sajátos vihar. A vendé­gek jóvoltából sikeredett az átla­gostól keményebbre a találkozó, amit dr. Csicsai József, szövetsé­gi ellenőr így látott: — Alighanem taktikai fegy­verként próbálkozták, helyen­ként túlontúl keményen sikert elérni a gödöllőiek, amit a játék­vezető kissé késve érzékelt. Csak öt sárgalap után (Gödöllő 3, GYSE 2) nyúlt a kiállítás eszkö­zéhez (32.perc), azt követően vi­szont megnyugodtak a kedélyek. Ami a gyöngyösiek győzelmét il­leti, főleg erőben kerekedtek el­lenfelük fölé. A támadójátékon van még javítanivaló, mert a gyors Bezzegh kevés egyedül, és őt is inkább helyzetbe kell hozni a társaknak, mint befejező csa­tárt ki kell szolgálni. A többiek- ről szólva, ezúttal a Bélapátfal­váról írunk még. Hazai veresé­gükkel kétségtelen csalódást okoztak, ami remélhetőleg nem szegi kedvét a gárdának. Csak- hát, az otthon elhullajtott pontok mindig sokat jelentenek a végel­számolásnál. (fesztbaum) „Viharos” győzelem Útban Tamaörs felé, nemhiá­ba ismételgette Megy esi Ferenc, a recskiek edzője, hogy tart a mér­kőzéstől. Mint utólag kiderült, minden oka megvolt rá, hogy ekképp vélekedjen, hiszen a 4-2- es végeredmény, inkább a házi­gazdákat dicséri. No persze, csu­pán a számok hamis fényben is feltüntethetnek egy találkozót, ezért jó, ha óvatosak vagyunk. Ez a megállapítás érvényes a szó­ban forgó összecsapásra is, mivel a látszólag magabiztos örsi dia­dal ellenére, bőven akadt azért izgulnivaló. Az első találatot ugyan a vendéglátók szerezték, de túl sokáig nem örvendezhet­tek. Egy sebesen arra járó vihar miatt ugyanis kényszerszünet következett, ám utána recski gó­lokkal folytatódott a játék, s ha csatáraik élelmesebbek, akár még tovább is nőhetett volna az előnyük. Megszokott dolog, hogy ilyenkor „büntet” az ellen­fél, s így is történt. Az örsiek di­cséretére legyen mondva, nem elégedtek meg csupán az egyik ponttal, kifejezetten ráhajtottak a győzelemre, bár egy sereghajtó esetében ez természetes. Király vezérletével két ízben is bevették Hegyi kapuját. Igaz, segítségük­re sietett ebben a recski hálóőr is, aki ezen a napon nem állt a hely­zet magaslatán. Egyedül a házi­gazdák nem bánták ezt... (molnár) Széllel szemben is lehet... Ha esetleg góltotóban felad­ványként szerepeltetjük a me­gyei bajnokság Novaj — Selyp összecsapását, meglehet nem so­kan hibáznak rá a végeredmény­re. A 4-0 egy jókora taslival is felért a vendégeknek, akik való­színűleg még csak mostanában térnek magukhoz a kábulatból. Más kérdés, hogy a magasabb osztályokban is ismert labdarú­gókat — Horváth, Fegyvemeki, Bartuska — felvonultató novaji- aktól hétről-hétre joggal várna hasonló teljesítményt a fociköz­vélemény. A mérkőzés égjük legjobb produkcióját — a kihagyott ti­zenegyes ellenére — Horváth Já­nos nyújtotta, akit mindenki csak „Róka” néven ismer a pá­lyák környékén. Tőle érdeklőd­tünk, hogyan élte át a zöld gye­pen a találkozót. — Az öltözőben elég feszült volt a hangulat, mindenki tartott ettől a kilencven perctől. Szeren­csére, gyorsan megnyugodtak a kedélyek, mert hamar felpörög­tünk, már a harmadik percben berúgtam a selypiek ellen meg­ítélt büntetőt. — Miért mutatott Nagy Sán­dor a 11-es pontra? — Elvittem a kapus mellett a labdát, de már nem tudtam mit kezdeni vele, mert fellökött. Ezért gólhelyzetben, a tizenha­toson belül, mindenhol büntető jár. — A második miért maradt ki? — Már 3-0-ra vezettünk, és én nem is akartam odaállni a lab­dához, csak a többiek unszoltak, hogy meglegyen a három gólom. Lezserül, nagyképűen végeztem el a rúgást, ezért rontottam el. — Az egész meccsen futott a csapat szekere? — Érdekes, de széllel szem­ben jobban fociztunk, pedig úgy tartják, hátszéllel könnyebb. La­posan futtattuk az akciókat, ami meg is hozta az eredményt. Úgy érzem, minden csapatrészünk­ben felülmúltuk ellenfelünket. — Mi lesz a hét végén Péter- kén ? — Pont tőlük, Fenyves Peti is látta a meccset, és szerinte ilyen jól még nem játszottunk. Ebből kéne „repeta” Pétervásárán, ak­kor talán a dobogó közelébe jut­hatnánk. (buttinger) A forduló válogatottja Az NB III. Mátra-csoport 17. fordulójának a leg­jobb megyénkbeli labdarúgókból összeállított csa­pata: Szögedi (Tamalelesz) — Danó (Tarnalelesz), Borsányi (GYSE), Fürjes (Bélapárfalva), Vajda (GYSE) - Tamássy (Heréd), Nagy T. (GYSE), Nagylaki (Heréd), Márkus (GYSE) — Kisbali (Heréd), Skoda (Nagyréde). A megyei bajnokság 17. fordulójának váloga­tottja: Líkker (Domoszló) — Görbe (Poroszló), Polgár (Füzesabony), Alter (Makiár), Peredi (Tar- naörs) — Tarjányi (Recsk), Henninger (ESE II.), S (Tenk), Csizmadia (Novaj) — Himer (Po- j), Horváth (Novaj). A forduló játékvezetője: Nagy Sándor (Novaj- Selyp). Jenei légiós-jelöltjei Jövő szerda este a Népstadi­onban kerül sor a barátságos ma­gyar — osztrák válogatott fut­ballmérkőzésre. Kedden Jenei Imre szövetségi kapitány, aki a patinás létesítményben az „ősré­gi riválissal” szemben teszi le névjegyét, merthogy először ül a magyar együttes kispadján, el­mondta: erre a 90 percre öt kül­földön játszó labdarúgót hív ha­za. Petry Zsoltot, Détári Lajost, Kiprich Józsefet, Mónos Tamást és Lőrincz Emilt. — Nemrégiben általam han­gulatosnak, hasznosnak ítélt há­rom napot tölhettem együtt a ke­rettagokkal — mondta Jenei Im­re. — Módfelett örültem, hogy közelebbről is megismerhettem Détárit, akit én fontos csapatjá­tékosnak tartok. Az általam ter­vezett együttesben újra kulcssze­rep jut neki. A szakember szombaton hir­det keretet. Azért csak akkor, mert megvárja a szerdai kupa­fordulót, és a hétvégi bajnoki találkozókon is nyitott szemmel lesz jelen (már ahol ott lehet).

Next

/
Thumbnails
Contents