Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-18 / 66. szám
8. PIACGAZDASÁGI FIGYELŐ HÍRLAP, 1992. március 18., szerda A mintaterem egy része Olasz kerámiagyárak Magyarországon Kereskedik is az egri építő család A PEVA szókezdő névadója, Pelle József — nyugdíjas korban sem pihen. Állami szolgálatát magánvállalkozásra váltotta szakmájában. Családi tanácsadásait fél esztendeje aktív cégtulajdonosi minőségében fiatalosan folytatja, a Pelle & Pelle Építőipari és Kereskedelmi Kft-ben. A közös munkában a família dédszülőig visszavezethető régi tradíciója él tovább. A nagypapa, a fiú, a nemzetközileg ismertté vált egri alagút-zsalus technológia egyik feltalálójának, s építőmérnök fiának, vejének, Pelle Péternek, Zsengellér Péternek frissebb tudása, mai gyakorlata kamatozik. A megyeszékhelyen családi otthonok, Kerecsenden üzem, Biatorbágyon és Budapesten osztrák áruház teljes szerkezete, illetve diplomataház jelentős munkái jelzik a társaság alkotó kedvét, haladását. A közelmúltban nyitott egri Stella Ceramia üzletük pedig arra vall, hogy ötleteikből a megszokottabbakon kívül egyébre is futja. A Vécsey-völgyben Pelle Péterek még épülő lakása „földszintjére” — domboldal alsó részébe — novemberben álmodták mássá a tervezett helyiségeket, így született az idei tavaszra a padlóburkoló-lapokat, csempéket, fürdőszobai berendezéseket, s a hozzájuk szükséges kellékeket — anyagokat, szerszámokat is — árusító igazán igényes, elegáns bemutató szalon. — Talán meglepő a jelenleg még eléggé kieső, külvárosi hely — magyarázza Pelle József —, de reméljük, hogy akit érdekel, itt is megkeres bennünket. Nemcsak megjelenésében, hanem kínálatában is iparkodtunk olyanná tenni üzletünket, hogy érdemes legyen kijönni hozzánk akár a centrumból is, sőt átugrani más megyékből. Nem titkolt célunk, hogy amolyan észak-magyarországi vásárlóhely legyen a miénk, ha pedig lehet: idővel esetleg még nagyobb körből csábítsa a vevőt. Öt olasz és egy spanyol vállalat termékeit forgalmazzuk, pesti tranzitraktárból szállítják hozzánk a mintegy 600 féle gyártmányt. Úgy érezzük, hogy időben léptünk, hiszen a fővároson és Szentendrén kívül nem tudunk hasonló vállalkozásról. Természetesen iparkodunk is kihasználni a kétségtelen lehetőséget. Az itáliai partnerek közös képviselője, Helmuth Rattern- berger érthető érdeklődéssel kísérte a születő egri mintatermet, s megnyitása óta sem szűnik iránta figyelme. Beszélgetésünk idején is a Vécsey-völgyben találom. — Megelégedésünkre szolgál, amit látok — mondja — s magam is bizakodom. A legújabb szárnybontogatást úgy segítjük, hogy folyamatosan biztosítjuk a jó minőséget, itt Egerben is iparkodunk igazodni a nyugat-európai színvonalhoz. Ezek azonban úgyszólván csak az első lépéseink. A „Kera” cég egyidejűleg a közvetlenebb kapcsolatokra is törekszik. Hosszú távon a magyar kivitelezőkkel is szeretnénk együttműködni. Napi 40-60 ezer négyzetméteres termelésünknek jelentős részét ebben az országban igyekszünk eladni. Az egyébként osztrák illetőségű üzletember meggyőzően vallja, hogy fantáziát látnak a magyar piacban. Megítélésük ne legyen túlzottan optimista, próbáljuk mi is hinni, hogy honfitársaink átlagos pénztárcájához mérten sem lesz majd egyszer elérhetetlen — amit a mostani kínálatból ma még esetleg annak tartunk. Gy. Gy. A hazai infláció életrajza A régimódi felfogás Évek óta furcsa infláció tombol Magyarországon. Nem az az oka, hogy felborult a kereslet és a kínálat összhangja, tehát hogy túlkereslet és pénzbőség van. Ebből következően nincs is önmagát fékező ereje: attól, hogy a vásárlóerő csökken, még nem lassul az áremelkedés. Ez az infláció eléggé mesterséges: az állam eszköze arra, hogy a belföldi vásárlóerőt megcsapolja, a hazai felvevőpiacot szűkítse. Az elmúlthárom évben az árszínvonal emelkedésének legalább a fele arra volt visszavezethető, hogy az állam a termelési és a fogyasztói támogatásokat fokozatosan megszüntette, és megengedte, hogy ezeket az árucikkeket árába, a szolgáltatások díjába beépítsék. Az állam inflációgerjesztő lépéseire rásegített a recessziós infláció. Csökkent a rendelésállomány mind a külső, mind a belső piacokon. Romlott a vállalatoknál a kapacitás kihasználása: nőtt az egységnyi gyártmányra jutó rezsiköltség, vele együtt az önköltség és a kínálati ár. Erre és a támogatások megszüntetésére a vállalatok nagy része további termeléscsökkentéssel, üzemleállításokkal reagált. Régimódinak tűnt az a felfogás, hogy a viszonylag verseny- képes tevékenységekhez nyújtott exporttámogatás inflációfékező hatású, mert javítja a kapacitás kihasználását, és a foglalkoztatást, csökkenti a külső adósságállományt és a kamatterhet. Egy tíz-tizenöt százalékos forintban adott támogatás olyan állami befektetésnek is tekinthető, amely pusztán a kamatteher csökkenése révén két-három év alatt dollárban megtérül. A termelés csökkenése és a magas adók következtében a vállalatok többségének nem volt pénze műszaki fejlesztésre. A hitel a rendkívül magas kamatlábak miatt drága volt, szinte lehetetlenné tette a korszerűsítő beruházások megtérülését. Szükségképpen romlott a magyar termékek versenyképessége nemcsak kínálati árban, hanem korszerűségben, a felhasználás hatékonyságában is. Termékeink leértékeléséből adódó cserearányromlás tovább hígította a pénzt. Az import termékek versenyének erősödésére a vállalatok nagy része nem tudott sem műszaki fejlesztéssel, sem árcsökkenéssel reagálni. f A KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI 'l FŐISKOLA Szolnoki Tagozata TERMÉKMENEDZSER • szaküzemgazdász képzést indít főiskolai vagy egyetemi végzettségű szakemberek számára. Képzési idő: 4 félév Tandíj: 25.000 Ft/félév Tájékoztató és jelentkezési lap igényelhető: 5000 Szolnok, Ady E. út 9. Ügyintéző: Kőtelki Cecília Telefon/fax: 56/36-719 Jelentkezési határidő: 1992. március 31. J (Izsák Jenő rajza) Az árak szinte teljes felszabadítása hirtelen meglökte mind a termelői, mind a fogyasztói árakat. Ez a liberalizációs infláció főleg az állandó keresletű árucikkeknél volt kíméletlen. A lakosság már alig tudja csökkenteni a fogyasztását olyan alapvető szükségletek esetében, mint az élelmiszerek, a villanyáram, a gáz, a tüzelőanyag, a benzin, a lakás, a közlekedés. Ezek szertelen drágulása főleg azokat a családokat érinti, amelyeknek jövedelme nincs „liberalizálva”. Ilyenek a közalkalmazotti, a nyugdíjas és a többgyermekes családok. Fel nem mérhető, hogy mekkora volt az egyes infláciotípuso- kon belül az adósságszolgálati infláció részaránya. Annak önmagában nincs inflációgeijesztő hatasa, hogy évente kamatot kell fizetni, legfeljebb annak, ha ez a kamat egyik évről a másikra jelentősen megnő. A törlesztés hatását azért lehet kikapcsolni, mert általában erre újabb hiteleket szoktunk felvenni. Jelen volt az utóbbi években a túlkeresleti infláció is, de csekély mértékben. A nyugdijak, az egyes helyeken a bérek reálértékének csökkenése, ellensúlyozta a rejtett és adózatlan jövedelmek növekedését. A munkajövedelmek emelkedése önmagában nem volt inflációs hatású, pusztán a más okokból történt áremelkedések nyújtotta „keret” egy részét töltötte ki. Ugyanez igaz az állami költségvetés deficitjének mintegy a felére, amely az infláció természetes következménye. Az állam kiadásai előbb nőnek, mint a bevételei. A deficitnek ez a része az áremelkedés miatti automatikus bevételnövekedés rövidtávú, kényszerű megelőlegezése. A deficit másik fele abból adódik, hogy az állam nem képes a neki járó adót kivetni és beszedni. . ... (szabó) Mit kell tudni...? A szövetkezeti átmenet szabályairól — Mi az eljárás akkor, ha a szövetkezet közgyűlése még 1991-ben határozatot hozott a kiválásról, szétválásról, átalakulásról? Az átmeneti törvény 28. paragrafusa értelmében minden olyan esetben, amikor a szervezeti változásról hozott döntést a korábbi jogszabályok alapján hozták meg, ismételt közgyűlésen, de már az átmeneti törvény rendelkezéseinek megfelelően azt meg kell erősíteni. Nem vonatkozik ez arra az esetre, amikor a szervezeti változást a cégbíróság érvényesen már bejegyezte. Kérdésként felmerülhet, hogy miért volt szükség erre az előírásra? Azért, mert az átmeneti törvény tisztább, egyértelműbb vagyonmegosztási rendszert tesz lehetővé. Ezen túlmenően az átmeneti törvény sokkal több jogi biztosítékot ad a szervezeti változás lebonyolítására, mint amit a korábbi jogszabályok előírtak, illetve lehetővé tettek. — Hány ember válhat ki a szövetkezetből? A kiválást, mint a tagsági viszony megszüntetésének egyik speciális esetét az átmeneti törvény egy éves időtartamra fenntartotta. Számos könnyítést is tartalmaz ez a jogszabály. így pl. már egy tag is kiválhat a szövetkezetből. A kiválás az átmenet időszakában azt is jelenti, hogy a kiváló tag a szövetkezeti üzletrésze fejében egyes vagyontárgyakat természetben is megkaphat. Ennek feltétele az, hogy a vagyontárgy értéke, valamint az üzletrész névértéke egymással arányban álljon, vagy ha megállapodnak a különbözet készpénzben történő megfizetéséről, ezen túlmenően a szövetkezet közgyűlésének még úgy kell döntenie, hogy a megszerezni kívánt vagyontárgy önállóan is megszerezhető legyen. A kiváló tag tagsági viszonya — ha csak arról le nem mond — addig nem szűnik meg, amíg marad üzletrésze. — Mi a különbség a kiválás és a kilépés között? A kiválás az átmenet idején a szövetkezeti tag számára azt teszi lehetővé, hogy a vagyon megosztása során abból természetben is részesüljön. A kilépés megszünteti a tagsági viszonyt. A kilépő tag csak a részjegy összegére tarthat igényt, míg üzletrésze — ha csak el nem adja valakinek — bent marad a szövetkezetben, azt nem viheti ki. — Mi lesz a szövetkezet tartozásaival, kintlévőségeivel? A tulajdonrendezés következménye, hogy minden korábbi hiteltartozás átvállalásáról is dönteni kell. A szervezeti változáshoz szükség van egyrészt a vállalkozni kívánóknak a tartozás átvállalását igazoló nyilatkozatára, valamint a hitelező hozzájárulására is. A törvény szerint ugyanis a tartozásokat az egyes vagyontárgycsoportokhoz kell rendelni. A fő szabály az, hogy a tartozást ahhoz a a vagyontárgyhoz kapcsolják, amelyre felvették azt. Termőföldre általában csak a meliorációs beruházás hitele terhelhető rá. Ez viszont azt is jelenti, hogy az érintett személy értékesebb földterülethez is jut. A tartozás fogalmába a szövetkezeteket terhelő garanciális kötelezettségeket is bele kell érteni. Az állam a tartozásokat — pénz hiányában — nem tudja tel- jeskörűen átvállalni, azonban a szervezeti váltáshoz támogatást ad. Erről bővebben a „Mit kell tudni... az agrárvállalkozások támogatásáról” c. kiadványban. — Mi lesz a szövetkezeti szakcsoportokkal? Az elfogadott átmeneti szövetkezeti törvény hatálya kiterjed a különböző szövetkezeti szakcsoportokra is. Az átmeneti törvény 36. paragrafusa értelmében a jövőben már új szövetkezeti szakcsoport nem alakítható. A szakcsoportoknak dönteniük kell jövőjükről. Milyen lehetőségek közül választhatnak? Amennyiben a tagértekezlet úgy dönt, hogy nem kívánnak a jövőben együtt maradni, a szakcsoportot az erre vonatkozó jogszabályok alkalmazásával jogutód nélkül megszüntethetik. Lehetőség van arra is, hogby a szakcsoporti tagok a rájuk vonatkozó törvényeknek megfelelően szövetkezetét, gazdasági társaságot, vagy egyesületet alapítsanak. Végezetül dönthetnek úgy is, hogy a szakcsoporti tagok belépnek abba a szövetkezetbe tagként, amelynek keretében eddig működtek. A szakcsoporti tagok által eddig bérelt föld további sorsát illetően az előzőekben már foglalkoztunk. A mezőgazdasági, illetőleg az ipari szövetkezeti szakcsoportoknak legkésőbb 1992. december 31. napjáig kell meghozniuk döntésüket a szervezeti formaváltásról. Más szövetkezeti szakcsoport (pl. Áfész) esetében ezt a döntést 1992. június 30-ig kell meghozni. — Miért kellett eltörölni a foglalkoztatási kötelezettséget? Az átmeneti szövetkezeti törvény valóban eltörölte azt az eddigi jogszabályban írt kötelezettséget, mely szerint a szövetkezet köteles volt tagját foglalkoztatni. Látni kell azonban, hogy e jogszabályi előírás fenntartása az utóbbi időben a szövetkezetek számára már egyre teijesíthetet- lenebbé vált. Amennyiben a szövetkezet bármely tagjának a gazdasági körülmények megromlása, vagy egyéb ok miatt nem tud munkát adni, az még nem jelenti feltétlenül azt, hogy az érintett szövetkezeti tag tagsági viszonya bármilyen formában is csorbát szenvedjen. A munkanélküli szövetkezeti tag még a szövetkezeti közélet aktív résztvevője lehet, feltéve, ha részjegye és szövetkezeti üzletrésze is van. Ugyanis csak így tudja érdemben befolyásolni a szövetkezet munkahelyteremtő, illetve fenntartó tevékenységét. A sokáig hirdetett teljes foglalkoztatottság teljes látszata mögött ugyanis nagyon sok helyen vállalaton, szövetkezeten belüli munkanélküliség volt. A jövőben alapvetően állami feladatként fog jelentkezni a munkanélkülivé vált emberekről való gondoskodás. Ezen túlmenően a munkanélkülivé vált szövetkezeti tagokat segítheti a szövetkezet, valamint a helyi önkormányzat is. Az állam a feladatok ellátásához még további közvetlen pénzügyi támogatást, illetve adókedvezményt is nyújt az önkormányzatnak, illetve a szövetkezeteknek. (folytatjuk) A Treuhand tanácsai Kelet-Európának A német vagyonügynökség meg akarja osztani privatizálási tapasztalatait a volt szocialista országok szakértőivel. Birgit Breuel, a Treuhand elnöknője közölte, hogy március 26-én és 27-én konferenciát tartanak Berlinben a korábbi keleti tömb 300 delegátusa részvételével. A Treuhand eddig a 11 ezer keletnémet állami vállalatnak mintegy felét értékesítette, és a volt szocialista országok privatizáló ügynökségei közül a legnagyobb haladást tudja felmutatni. A konferencia gondolata tavaly merült fel először Gorbacsov hajdani szovjet elnök és Waigel német pénzügyminiszter tárgyalásain. (Reuter)
