Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-18 / 66. szám

HÍRLAP, 1992. március 18., szerda FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Jótékonysági diszkó Március 21-éne ste 7 órától jó­tékonysági diszkót rendez Fü­zesabonyban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat helyi csoportja, a városi művelődési központ és a Three Boys. A műsor keretében tombolahúzásra is sor kerül. A rendezvény bevételét a szeretet­szolgálat központi alapjába fize­tik be. Közhírré tétetik... Ezzel a címmel jelenik meg Kompolt polgármesteri hivatalá­nak tájékoztatója, amelynek idei első száma a minap került a község lakóihoz. A tízoldalas új­ság címlapján Farkas Pál polgár- mester köszönti nemzeti ünne­pünket, de már a húsvéti készü­lődésekről is beszámolnak. Foly­tatják többek között a korszerű növényfajták ismertetését, a község történetét és a gázellátás­sal kapcsolatos tudnivalókat. ír­nak a szövetkezeti átmenet sza­bályairól is. Sütőüzem épül Sarudon Még az elmúlt esztendő végén kezdték el egy sütőüzem alapo­zási munkálatait Sarudon. Azóta már felhúzták a falakat, és hoz­zákezdtek a belső munkálatok­hoz is. Júliusban szeretnének a próbaüzemelésen is túl lenni. Az egyébként magánvállalkozásban épülő üzem többfajta pékáruval kívánja majd gyarapítani a köz­ség és az üdülőkörzet választé­kát, ugyanakkor öt embernek munkalehetőséget is biztosít. Kiállítás — csütörtökig Csütörtök estig tart nyitva az a mezőgazdasági kiállítás és vásár, amelyet Nagytályán nyitottak meg kedden. Szombaton este 8 órától a klubkönyvtárban, a kiál­lítás helyén tűzoltóbált rendez­nek. Érdekes témák a városi könyvtárban Több érdekesnek ígérkező programot tűztek március máso­dik felére műsorukra a füzesabo­nyi városi könyvtár dolgozói. Egy hét múlva rendezik meg a könyvhasználati vetélkedőim is­kolásoknak, majd másnap 17.30 órától „A szeretet szerepe a gyó­gyulásban” címmel Biegelbauer Pál tart előadást az Életforma­klub szervezésében. Március 26- án 17 órától az Irodalmi Vándor­társulat „írószobám” címmel ad műsort Arany János műveiből, míg a következő napon a Véle­mények — viták rendezvényso­rozat keretében „Gazdaság és demokrácia” témakörrel ismer­kedhetnek a jelenlévők Pets- ching Mária Zita közgazdász és Kéri László társadalomkutató vendégszereplésével. Z5 EGERBEN NYUGATI BÁLÁS RUHÁK VÁSÁRA a tanárképző főiskolán (Eszterházy tér 1.) MÁRCIUS 19-én és 20-án csütörtökön és pénteken 8-18 óráig. ÚJ BÁLÁK ÉRKEZTEK! Ketrecben a csirkefarm Ötszázezer kiló csirkehúst termeltem évente — Csúcstechnika van, de a nevelők üresek — Tönkrement vállalkozó vagyok... Túlzás nélkül: az andornaktá- lyai Berki-tanyán működött az ország legjelentősebb húshibrid- telepe. A csúcstechnológiával felszerelt és korszerűen átalakí­tott csirkefarm hathetenként 55 ezer, másfél kilónyi súlyú csirkét szállított elsősorban a volt szov­jet piacra, ami évente mintegy öt­százezer kiló húst jelentett. — Négy hónapja áll az üzem. Csődbe jutottam...! — ezt a ta­nyabérlő, illetve a vállalkozó-tu­lajdonos mondja, aki a szó szoros értelmében éjjel-nappal úton van, hogy a padlóra jutott ma­gánvállalkozáshoz talpra állító partnert, illetve pénzt, kölcsönt szerezzen. Dánokkal, németek­kel tárgyal, egyezkedik, és nem utolsósorban a hazai bankokkal, amelyek kötik az ebet a karóhoz, és 40 százalékos kamatra, 200 százalékos biztosíték mellett — 3 hónapos futamidőre — adnának hitelt. — Mennyi az adóssága? Molnár István, az ötvenöt éves elektromérnök, a brojlerek egyik országos kooperánsa és „kivitelezője”, aki évekkel ez­előtt a Filaxia megbízottjaként bejárta Mongóliát, Kínát, hogy hírét vigye és meghonosítsa ott is — állami megbízások alapján — a magyar hibrideket, megkesere­detten, mélységes csalódással válaszol. — Tízmillió... De ha újra ter­melhetnék, hitelt kapnék, akkor ezt az összeget másfél év alatt,, ki­termelném ”. Három boíjúnyi szelindek csörgeti a láncát, őrzi az irodát és a gombnyomásra működő ho- dálynyi üres nevelőket. Lehan­goló látvány. Míg körbefutjuk a tanyát — amelyet évi egymillió­ért bérel a helybeli téesztől, s többévi bérlettel adós —, egy csődbe jutott vállalkozó sorsát tárja elém. — Elektromérnök az eredeti szakmám, de ez egybeforr nagy célommal, a modem baromfite­nyésztés megteremtésével, amelyre a fél életemet, a pénze­met, a vagyonomat áldoztam. Budapesten, a XVII. kerületben egy jól prosperáló, 36 munkást foglalkoztató Elektro Gmk-t cseréltem fel azért, hogy vállal­kozhassak. Rendbe hoztam, át­alakítottam a tanyát, utakat épí­tettem, behoztam saját erőmből az automatikát, és az első két év hozta is az évenkénti 4 milliós hasznot. Innen a faluból több mint tíz embert foglalkoztattam, aztán jött a túltermelés, a bukás. — Mennyit fektetett be? — Tizenötmilliót. Most az Agrobankkal tárgyalok, de an­nak a hitelfeltételei is elfogadha­tatlanok a számomra. Egyszerű­en nem tudom, mi lesz. Tanács­talan vagyok... Visszatérünk az irodába, csöng a telefon. Molnár úrtól ké­rik, szinte követelik a vevők a csirkét. Úgy tűnik, újra van ke­reslet, igény az Fl-es vegyes elő­nevelt iránt, és ő tehetetlenül tárja szét a karját... Hallgatunk egy ideig, aztán csöndes vallomás következik, afféle befelé forduló monológ. — Soha nem voltam egyetlen pártnak sem tagja, csupán bíz­tam és hittem a vállalkozásom si­kerében, a sok biztatásban, és az életem fő célját akartam megva­lósítani. Le-föl sétál, fejét fogva az ab- rosznyi irodában, és elkeseredet­ten mondja: azonnal kocsiba ül, elmegy Szolnokra, és onnan hoz valamennyi csirkét, hogy lega­lább a legfontosabb vevőit ki tudja elégíteni. Szúrós szemmel néz rám: — Én, a termelő, az egy rotáci­óban 55 ezer csirkét előállító vál­lalkozó, piacról kényszerülök csirkét hozni. Elképzeli, hogy mit érzek? Szól a rádió, eddig oda sem fi­gyeltem, most az év negyedik menedzsere beszél: „Az utóbbi időben sokan kértek tőlem taná­csot, sokat beszélünk arról, hogy mennyi gond-baj van egy vállal­kozással. Mindig elmondom: ha én kimegyek a pályára, és nem is­merem a játékszabályokat, ak­kor nem szabad csodálkoznom, ha kiállítanak. A szabályok megismerését senki másra nem lehet bízni. Magad uram, mert szolgád nincs. Ennyi az egész tu­domány...” — Ennyi lenne? Őszintén sajnálom a Berki-ta­nya bérlőjét. Tudom, valamit forgat a fejében, ám a titkok iránt még kíváncsiskodni is illetlen­ség... Sz. I. Aldebrői készülődés Jövőre ünnepli fennállásának 250. évfordulóját A Idebrő. A je­les jubileumról méltóképpen szeretnének megemlékezni a helybeliek. A tervek elkészültek, s ezeknek egy részét kezdik „aprópénzre” váltani. Helytör­téneti pályázatot írtak ki a köz­ség múltjának feldolgozására, elkészítették a falu címerét, s a zászló is felkerül a községházára az ünnepek alatt. Kiállítást ren­deztek Stuttgartban, felvették a kapcsolatot a Duna menti Svá­bok Szövetségével. Védetté nyil­vánítják a település legrégebbi házát, és mint a képünk is bizo­nyítja, restauráltatták az 1800- ban felállított Nepomuki Szent János szobrát is a Vörösmarty utcában. A terjedő, gazdagodó Noszvaj Igazán egyik ámulatból a má­sikba esne az a turista vagy ide­gen, aki — mondjuk — legalább tíz éve nem járt a vadregényes környezetben lévő településen, Noszvajon. Kinőtte önmagát, új házak, utcák építésével „tágult” minden irányba, főként Síkfőkút felé, amellyel immár össze is nőtt. A kedvenc kirándulóhe­lyen gomba módra szaporodnak a hétvégi házak, üdülőtelkek. Je­lenleg 300 ilyen található, min­den szépségével és gondjával együtt. — Nagyon örülünk a község fejlődésének, s amit tudunk, mi is elkövetünk ennek érdekében — mondja Pintér Elemér polgár- mester, amikor említjük az előb­bieket, hiszen az itt élők minden­napjairól beszélgetünk. Asztalán olyan magasan allnak a különbö­ző színű dossziék, hogy ha nem a fotelben ülne velem szemben, ta­lán — egy kis túlzással szólva — ki sem látna mögülük. — Amikor a választások után elfoglaltuk tisztségeinket, az ön- kormányzat úgy döntött, hogy a település gazdaja akar lenni, és ennek szellemében cselekszik, készíti terveit — folytatja. — Amikor az elmúlt évi elképzelé­seinket falugyűlés elé vittük, né- hányan óvatosan megjegyezték: túl szép, és vajon lesz-e elég erő, pénz a megvalósításhoz? Nos, volt: már a december vé­gi újabb gyűlésen azt mondták az emberek: örömmel tapasztalták, hogy sok minden megvalósult a tervekből, mintegy 95 százalék, s tíz év alatt összesen nem fejlőd­tek ennyit. A teljes költségveté­sük 35 millió forint volt, ebből fejlesztésre majdnem 10 milliót költöttek. Kevés község dicse­kedhet ennyivel. Első és legfontosabb volt a Síkfőkút felé vezető út szélesíté­se, az új közlekedési rend kiala­kítása, az óvoda bővítése, a 72 kisgyerek háromcsoportos fog­lalkoztatása, a fogorvosi rendelő kialakítása, a síkfőkúti tó re­konstrukciójának elkezdése, és így tovább... — Ezek mellett felújítottuk a Dózsa, az Alkotmány és az Ár­pád utcát, befejeztük a folyé- konyszennyvíz-tározó munkála­tait a derítőtelep mellett, a Rá­kóczi úton buszmegállót alakí­tottunk ki, a községháza előttit pedig korszerűsítettük, a vízel­vezetést is megoldva — sorolja szinte egy szusszra, majd egy kis történettel fűszerezve meseli: — Majdnem állampolgári elé­gedetlenség történt a faluban. Nem akarták a tévé-előfizetési díjakat rendezni, mert annyira „ le van árnyékol va ” a község itt ahe­gyek között, hogy sem a TV1, sem a TV2 adását nem tudták nézni. Ezért kiépítettük a kábel­tévét, s így nemcsak a két magyar csatornát, de hat műholdas adást is tudnak már fogni, mi több: lesz egy helyi adó is. A stúdiót kell csupán kialakítani... Ezek mel­lett javítottunk a közvilágításon, járdákat fektettünk le. Széntáro­lót kapott az új rendőrlakás. Csupán a temető előtti parkoló építése „nem jött be”, csak a ter­ve készült el. Pillanatnyilag a földmunkákon vagyunk túl, hát­ravan még az útcsatlakozás ki­alakítása es a burkolat lefekteté­se. S máris az idei tervek kerülnek terítékre. Ezt a hónap vége felé viszik a lakosság ele. Érdemes belepillantani, a nagyobbakat papírra vetni. Ők is beneveztek az Eger környéki községekkel együtt a gázvezeték megépítésé­be. Nagy terhe lesz ez a lakosság­nak: 45ezer forintot kell érte „le­szurkolni” családonként. Az ön- kormányzat 10-12 milliót, az idén 6-7 millió forintot fordít rá. Két év alatt elkészül a 80 százalé­ka, 1994 elejére a legkisebb ut­cákban is fellobbanhat a gáz­láng. A másik tervük: új utca nyitása a Széchenyi folytatásá­ban, ahol 25 házhelyet alakíta­nak ki, mindet közművesítéssel ellátva. Ez az első lépcső, mert lesz folytatása. Most a telkeket veszik meg a tulajdonosoktól. Erre hatmilliót szánnak. Említést érdemel az is, hogy tornatermet szeretnének építeni céltámogatással. Hárommilliót különítettek el erre a célra. Külö­nösen nyáron nagy az átmenő forgalom Bogács irányában. Ezért a KPM-mel összefogva, útszélesítést végeznek. A há­rommillió felét az önkormányzat állja. Most bontják a régi tűzoltó­szertárt, helyére emlékművet ál­lítanak, miközben rendezik a te­rületet, mert nagyon zsúfolt. Itt lesz egyébként a falu „ünnepi központja” is. A noszvajiak tagjai az úgyne­vezett „országos pinceprogram- nak”, amely 23 községet támo­gat az üregek megerősítésében, veszélyes helyzetük elhárításá­ban. Tavaly 800 ezer forintot kaptak erre — egy országút alá futó pincét erősítettek meg —, az idén több támogatásra számíta­nak, mert sok a teendő: áprilisig kell a pályázatot benyújtani. Per­sze nem hanyagolhatják Síkfő- kutat sem, ahol tervezés, illetve kivitelezés alatt van önerős beru­házással az ivóvízhálózat létesí­tése, s a kábeltelevízió kivezeté­se. Itt is korszerűsítik a világítást, elvégzik az útkarbantartást, a tó rekonstrukcióját, ha ehhez tá­mogatást kapnak a Környezet­védelmi Minisztériumtól. Az áfésszel közösen új ABC-áruház épül a községben. Szeretnék a crossbar-telefonhálózatot is be­vinni a lakásokba, 100 igénylés a postánál van, de ennél több a je­lentkező. Újabb utcákat újítanak fel, járdákat építenek, gyalogát­kelőt a Béke, a Kossuth útnál, és a nyolc évvel ezelőtt bezárt, s igen elhanyagplt állapotban levő községi köztemetőt teszik rend­be, a kerítését felújítják... Fazekas István A belső mosolygás tudománya Határtalanság. Belső mosoly. A testtelen tudat állapota. Jóga: annyi, mint egyesülés. Egyesü­lés a mindenséggel, Is­tennel. A miskolci Kása Lászlónak tizenöt éve­sen került a kezébe Sel­va Raja Yesudian, a ma­gyar orvosi egyetemen tanult hindu jógi két könyve. Azóta eltelt ti­zenhét év, s a kis eszter- gályostanoncból már az említett mester szemé­lyes ismerőse, a keleti fi­lozófiák és a taoizmus kutatója, miskolci, hat­vani, tiszaújvárosi, ka­zincbarcikai jógatanfo­lyamok vezetője lett. Munkájához sok segít­séget kapott a budapesti Buddhista Missziótól és a szintén fővárosi Tan­kapuja Buddhista Hittu­dományi Főiskola taná­raitól, akik közül több barátot mondhat a ma­gáénak. Egy miskolci tanítvá­nya ajánlására három hónapja hívták meg Fü­zesabonyba, ahol tucat­nyi érdeklődőt tanít he­tente jógázni a város művelődési központjá­ban. (kzs) Kása László ezúttal Füzesabonyban oktat Tavaszi prelúdium Március a Bükkben Az idén vasárnappal és kellemes verőfénnyel kö­szöntött ránk március. Megy, ki merre lát: mezőre, erdőre, kiskertbe, ahová éppen a tennivalója, a szí­ve vágya szólítja. A természetbe vágyót ilyenkor már nem fogja a négy fal, húzza, hajtja valamilyen belső, kimondhatatlan ■ erő, és röpülni szeretne, mint a rab madár. Lehet, hogy a morcos téltől való szabadulási vágy, vagy az élni akarás, az új kikelet látványa adja a titkos, belső parancsot? Ki tudja... Az Eged tetején várom meg a napkeltét. Fölöt­tem a felhők sötéten bodrosodnak, mint a messze nagy hegyek ott északon, amelyeknek csúcsán még látszik a tavalyi hó, völgyeikben sötétség szorong, ám a felhők mögül percek alatt szétszóródik a vég­telenséget betöltő világosság. Körülöttem halkan suttog az erdő, váratlan szellők suhannak bizalmas küldetéssel, a tölgyek, a gyertyánok koronáiban nyújtóznak a gallyak, moccannak, pattannak, a földre is hullik a legszárazabbja. Az aranyló nap ra­gyogásában megszólal néhány itt honos vagy korán érkezett madár: cinegék, csuszkák, rigók felelget- nek és köszönnek jó reggelt egymásnak. A levegő tiszta, a nyurga bokrok alján a föld illa­tát érzem, néhány szál hóvirágot tűzök a kalapom mellé, majd a mogyoró sárgásbarna barkái ejtenek ámulatba. A természet utánozhatatlan fülönfüggői, nincs szívem, hogy gallyastól letörjem őket. Vadászokkal akadok össze, szalonkát várni-lesni érkeztek távcsővel, egyelőre puska nélkül, és ha nincs még szalonka, akkor van rőzsetűz mellett kö­zös szalonnasütés, meghitt, sokáig felejthetetlen baráti beszélgetés. Az élet sava-borsai, értelmesen és kellemesen eltöltött órái, amelyekről mit sem sejthet a városba szorult kávéházi ember... A szalonkák, ezek a hosszú csőrű, ritka vendé­gek tulajdonképpen a tavasz első hírnökei, amelyek jönnek a déli kék tengerek mellől, a meleg légáram­latok hátán érkeznek imbolygó repüléssel hozzánk egy időre, de csupán azért, hogy innen is északabb­ra „húzzanak,” és a Kárpátok rengetegeiben vagy a lengyel hátságok bozótjaiban fészket rakjanak. Itt nálunk a násznapjaikat, öklömnyi hányatott madár­életük legszebb idejét töltik. Borús, langyos hajnali és esteli szürkületben húznak el a vágások fölött, először lassú szárnycsapásokkal eveznek, majd fecske módra cikáznak, es korrogva, pisszegve ke­resik és hívják a haraszt rejtekében gubbasztó nős­tényeiket. Tavaszi szerelemre... A tavaszvárás és a szalonkales alig választhatók el egymástól, mint ahogyan itt Felsőtárkány, Nosz­Ritka vendégek a hosszú csőrű szalonkák vaj, az Eged, a Tiba, a Várkút vidékén is összetar­toznak. Ma még pisszenésüket sem halljuk, de hol­nap — igen, holnap — már lehet, hogy megjönnek a langyos márciusi fuvallatokkal. Ma a hosszú séták, a nagy barangolások ideje van, és bár elmaradt a szalonkarandevú, tavaszi lát­ványokban már nincs hiány. A déli verőkön zsen- dülnek a füvek, néhol a hóvirágot már utoléri az ibolya, a láposban gólyahír bimbózik, és duzzad­nak, dagadnak a rügyek a fákon. Mi ez, ha nem ta­vasz, a csahos télből való kikapaszkodás? Jólesik az ebéd a turistaházban, és a még mindig kurta délutánban mindössze még egy nagyobb sé­tára futja. Magas szálerdő, mellette vágás, ahol vár­hatóan az esti húzásokon talán majd a szalonkák jönnek. A sudarak olyan egyenesen, merészen áll­nak, mint a gót templom oszlopai, ám nem olyan komoran, mert a kérgük világos, zöldes mohával aranyozott. A fák koronái összeérnek, csupasz, még levéltelen, meztelen gallyaik koppannak egyet, ha jön az esti szél. Újabb, tavaly hallott madarak énekére leszek fi­gyelmes, hangjukban vágy, ideges türelmetlenség; a párválasztás, a szerelem, a fészekrakás boldog gondjai. Egy nagyobb madár röppen el a fák kö­zött: örvösgalamb. Ő a legelső vendégek közé tar­tozik, akik elhozzák számunkra a tavaszt. A tavasz tehát itt van, és ha néha egy kicsit még bújócskát ját­szik is velünk, ez csupán reményt keltő, pajkos hun­cutkodás... „ , , . , Szalay István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents