Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-03 / 53. szám

HÍRLAP, 1992. március 3„ kedd FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Rendőröket „vásárolt” három község Megállapodás Besenyőtelek, Dormánd, Mezőtárkány és a megyei főkapitányság között A polgármesterek kézjegyükkel látják el a megállapodási okmányt Napjainkban — az egyre sza­porodó bűncselekmények miatt — különösen fontos, hogy az egyes települések önkormányza­tai, lakossága is valamilyen for­mában részt vállaljon a bűnözők elleni küzdelemből. Köztudo- másű ugyanis, hogy a jelenlegi hazai rendőri létszám sajnos nem elegendő az elkövetők felkutatá­sához és a bűnmegelőzési felada­tok teljesítéséhez. A fentiek szellemében szüle­tett meg a megállapodás három község, Besenyőtelek, Dormánd és Mezőtárkány, valamint a He­ves Megyei Rendőr-főkapitány­ság között arról, hogy a települé­sek úgymond rendőröket „vásá­rolnak”. Az elmúlt héten a besenyőtel­ki polgármesteri hivatalban alá­írt szerződés szerint a három község vállalja — lélekszámának arányában —, hogy hozzájárul­nak egy besenyőtelki székhelyű rendőrállomás megteremtésé­hez, elsősorban azzal, hogy az ott (Fotó: Perl Márton) hamarosan tevékenykedő négy rendőr közül kettőnek a felszere­lési és bérezési költségeit megfi­zetik. A megállapodás egyéb­ként március 1-jétől lépett ha­tályba. A szerződési okmányt Siska JamMné Mezőtárkány, Ka­lóz András Besenyőtelek és Fe­renci Vilmos Dormánd polgár- mestere, valamint dr. Lantos Bá­lint r. alezredes, megyei főkapi­tány látta el kézjegyével. A szer­ződés tartalma szerint mindhá­rom helység saját költségvetésé­vel felelős az évenkénti valami­vel több mint egymillió forint le­rovásáért. Az is hozzátartozik ehhez a megállapodáshoz, hogy — a várható létszámfejlesztés függvényében — a megyei főka­pitányság 1993. december 31-ig az egyik, míg 1994. december 31-ig a másik rendőri státuszt is kiváltja, azaz a települések mos­tani segítségéért addig feltétle­nül rendőrt biztosít e falvaknak közrendjük és közbiztonságuk megóvása érdekében. Romlik a falu szociális helyzete A több is kevés Mezőszemerén így, kora délelőtt, hétfői napo­kon eléggé kihaltnak tűnnek Me- zőszemere utcái. A buszmegál­lók is üresek, akinek munkahe­lye van még, az már elutazott, a többiek pedig nem mozdulnak ki a konyhából. Hideg van. A polgármesteri irodában is komor arccal bontogatja a postát Bukta Ferenc, a falu első embere. Halomban állnak előtte a leve­lek: kérelmek, értesítések, utasí­tásfélék sok helyről. — Visszaesünk a pártállam ta­nácsi színvonalára — mondja zsörtölődve. — Annyiféle kimu­tatást, különböző adatot, össze­sítéseket kémek tőlünk, hogy a fél apparátus ezzel van lekötve. Hiába gépesítettünk, a gépi ada­tokat nem kérik. Szót szóba fűz Bukta Ferenc, s elújságolja azt is, hogy az elmúlt hét közepén ülésezett a képvise­lő-testület. Második nekifutásra elfogadták a település idei költ­ségvetését. Ezt sem tudták ren­desen elkészíteni, mert nincs költségvetési TB-törvény, csak „saccolták” az összeget. Az idén 32 millió forintból gazdálkod­hatnak. Ez valamivel több a ta­valyinál, de ha továbbra is emel­kednek az árak, akkor annyira sem haladnak előre, mint egy év­vel ezelőtt. Kétszeres összegre lenne szükség. Helyi adót to­vábbra sem szednek, mert a la­kosság hét esztendeig még 2,5 ezer forintot fizet évente a vízve­zetékért. Ezt Egerfarmossal kö­zösen építették, 40 milliót köl­töttek rá, 25 kilométeren dolgoz­tak a gépek, a szerelők. De lega­lább elvetették a gondját. Igaz, néhány éven belül egy tartalék kút fúrásáról is gondoskodniuk kell: ez 1,5 millióba kerülne. Most nem jöhet szóba, mert mindössze hárommilliójuk ma­rad az idei falufejlesztésre. — Gázra van a községnek szüksége. Ezt sürgetik az embe­rek — folytatja. — Erre 100 mil­lió forintot kellene költeni, a há­rom falu: Szihalom, Mezősie­mére és Egerfarmos összefogá­sával. Hiába, egymásra vagyunk utalva. Egyelőre a tárgyalási sza­kasznál tartunk. Ha minden ösz­szejön, akkor is csak 1993-94- ben foghatnánk hozzá, és min­den fejlesztésre szánt forintot ide kellene átcsoportosítani. Később kiderül, hogy ha a gázvezetés nem megy, akkor a falu hangosító berendezését újít­ják fel 300 ezerből, mert sok a panasz rá. Támogatni szeretnék a parókia építését. Az egyházkö­zösség kívül-belül restauráltatta a templomot, saját hozzájárulás­ból, adományból, most az ön- kormányzat segítségére is szük­ség van. Az utakra legalább két­milliót kell költeniük. A járdákat is fel kellene újítaniuk. Sürgető­vé vált a temető és az óvoda elke­rítése, a közvilágítás fejlesztése. Ez év tavaszán a telefonigénye­ket is ki akaiják elégíteni. — Jövőre elkezdik építeni az M3-as autópályát, itt megy majd el Szemere és Szihalom között. Remélhetőleg sikerül az orszá­gos vérkeringésbe bekapcsolód­ni, s az elszigetelődésünk meg­szűnik — vált más témára a pol­gármester. — Nagyon romlik a falu szociális helyzete. A munka- nélküliek száma az év végére megduplázódik, 100 körül lesz, ami elég sok egy 1500 lakosú köz­ségben. Nem tudja csökkenteni ezt a téesz átalakulása sem: a va­gyona egyébként is zárolt, csak abból fizethetnek, ami az egy­számlájukon van. De mi lesz, ha ez is elfogy? Szántani, vetni kell...! Megalakult a földegyez­tető bizottság: kiderült, hogy 975 hektár a visszaigényelt terü­let, és kárpótlásként a téesz terü­letének felére nyújtották be az igényt a lakosok. S hogy a gondok számát még eggyel szaporítsa a polgármes­ter, elmondja azt, hogy most volt a faluban az áfész-részközgyű- lés. A lakosság kevésbé elégedett velük: az árak felfelé kúsznak, a színvonal meg csökken. A falu dilemma előtt áll, sokan az áfész- től is kikérik a részüket. — Nehéz, sokkal nehezebb év előtt állunk, mint egy esztendő­vel ezelőtt. Ezt mi már érezzük, látjuk — teszi még hozzá kézfo­gáskor a polgármester. Fazekas István Kritika az utcanév-változtatásért Aldebrői beszámoló, jubileumi készülődéssel Falugyűlésen adott számot a múlt évi munkáról, az idei főbb elképzelésekről Aldebrőn, a he­lyi önkormányzat nevében Far­kas László polgármester. Sokan voltak jelen az eseményen, s a résztvevők sikeresnek mondták az összejövetelt, mert olyan té­mák is napvilágra kerültek, ame­lyek mellett máskor esetleg el­mentek volna az érintettek. A fa­lugyűlést felvették videóra, hogy a helyi kábeltelevízióban is leve­títsék, így azok is részesei lehet­nek az eseménynek, akik külön­böző okok miatt nem vehettek részt a rendezvényen. Sokan vi­tatták — jó és rossz oldaláról — az ingatlanonként kivetett ezer forintos helyi adót, az ellátószer­vezet megszüntetését, amelyet Tófalu és Aldebrő közösen mű­ködtetett — kevés sikerrel. Sok kritika érte ezért a polgármeste­reket, pedig a brigád a jegyző irá­nyítása alá tartozott, aki a fel­ügyeletet nem tudta mindig nap­rakészen ellátni. A munkaidő ki­használása nem volt tökéletes, célszerűbbnek látszott a jelent­kező javítási, szerelési munkák elvégzését alkalmanként kiadni egy-egy vállalkozónak. A ren­delkezést főleg a volt dolgozók és hozzátartozóik kifogásolták, mert így munka nélkül marad­tak. A legnagyobb vita érdekes módon az utcanév-változtatás körül robbant ki. Az önkor­mányzat saját hatáskörében a Rózsa Ferenc utcát Rózsa utcára, a Ságvári Endre utót pedig a falu és a templom építtetőjérői Gras- salkovits utcára keresztelte át. Ezt az eljárást kifogásolták, hangsúlyozva: a lakosság véle­ményét is ki kellett volna kérni. Ezt a hibát az önkormányzat önkritikusan elismerte. Az ebből eredő anyagi kiadásokat termé­szetesen a hivatal fedezi. A polgármesteri beszámoló­val egyébként egyetértettek a je­lenlévők. Ebből kiderült, hogy tavaly majdnem 27,5 millió fo­rintból gazdálkodtak, s ebből az öszegből a különböző szocális, egészségügyi, igazgatási, gazda­sági kiadásokra csaknem 23 mil­liót fordítottak. A fejlesztésekre majdnem kétmillió jutott, amelyből fedezték a közvilágítá­si hálózatbővítést, a gázhálózat bővítését, a távbeszélő-hálózat fejlesztését, járdaépítést, a telek­kialakítások dijait, stb. Jól mű­ködik a közművelődés és az óvo­dai, iskolai oktatás. Vállalták a mozi működtetését is, annak el­lenére, hogy normál filmet vetí­tenek, és csekély a látogatók szá­ma. Támogatták a megalakult szabadidősport-klubot is. Védő­nő tavaly júliusától tevékenyke­dik eredményesen a faluban, működik az idősek klubja. Gyám­ügyi segélyt és munkáltatói kölcsönt adtak, támogatták az első lakáshoz jutókat. Javult az élelmiszer-ellátás, a polgárőrség és a kápolnai rendőrőrs felállítá­sával pedig a közbiztonság. Meg­alakult a Hárshegy-község, de érdemi munkához a földtörvény miatt nem kezdhetett. Közeledik a község fennállá­sának 250. évfordulója. Ennek megünneplésére már tavaly megkezdődtek az előkészületek. Ezt részletesen felsorolta a köz­ség első embere. így például helytörténeti pályázatot írtak ki, elkészítették a község címerét, tervezik a község zászlaját is. Létrehozták a hagyományőrző közösséget, részt vettek a Ba­den- Württemberg tartományi (Stuttgart) kiállításon, felvették a kapcsolatot a Duna-menti Svá­bok Szövetségével, restauráltat- ták a Nepomuki Szent János- szobrot, védetté nyilvánítják a József Attila út 2. szám alatti régi épületet... Az idei tervükben a szükséges működési feltételek biztosítása mellett szeretnék a kultúrház te­tőszerkezetének javítását, belső tatarozását elvégezni. Pályázatot írnak ki az ÁMK-igazgatói állás­ra, kialakítják a füves labdarúgó- pályát, számítógépet vásárolnak az egészségháznak, kifestik az idősek klubját, javítják az autó­busz-közlekedést, rendbeteszik az átfolyókat, vízelvezető árko­kat, járdákat építenek, közmű- vesítik a kialakított építési telke­ket, megoldják a falu hangosítá­sát, a parkoló bővítését a temető­nél, s beindítják a falusi turiz­must. Rendezik a községháza környékét, bővítik a szeméttele­pet, tanulmányutat szerveznek Ausztriába és nem utolsó sorban felkészülnek a 250. évforduló méltó megünneplésére. (fazekas) Egy mozis panasza: Csak várok, és bámulom az üres székeket... Két fiú támasztja a falat, az egyikük a moziműsor plakátját böngészi. A februárit... — Moziba készültök? Egymásra néznek, kamaszos eleganciával, zsebredugott kéz­zel válaszolnak. — Ötven forintért? A poroszlói kultúrház előtt „horgonyzok”, várom az igazga­tót, az ajtó előtt ismerős filmlá­dákat indít útjára Orosz Károly mozigépész, magánvállalkozó. Nem emlékszik rám, én felisme­rem, régi, megszállott mozisem­ber, és ha nekidurálná magát, akár könyvet is Írhatna a falusi közművelődés egyik fellegvárá­ról, a mozi történetéről... — Mi a helyzet? — Két esztendeje még öt­venezer volt a nyereségem, de tavaly már ráfizettem a mozi­zásra 15.400 forintot. Miközben beszél, csúsztatja a behemót vasládákat a betonon, majd csak elviszi innen az ajtóból valaki. A plakátot böngészgetve, csupa friss, amerikai újdonságot kínálnak. „Csemegék” az izgal­mat, kalandot, horrort és szexet kedvelő fiatalságnak: Legénybú- cs'M(színes, amerikai vígjáték). A feleim: Ital, szex, sztriptíz, meg ami belefér! A Halálcsók, Raga­dozó Los Angelesben; mindket­tő ma is fut a fővárosi mozikban. — Es mégis üresen maradnak a székek? — Az a gond, hogy pont an­nak a kíváncsi fiatal rétegnek nincs pénze, amelyik mozibaj á- rós. A gazdagabbjai otthon nézik a videót, meg a tévét... Kölcsön­ző is van. A mozigépész rosszkedvűen, megkeseredetten nyújtja búcsú­zásra a kezét, de ha jól füleltem, ezt hallottam: — Valamit azért ki kellene ta­lálni... Megszállott ember. Az opti­mizmusa, mindenesetre, csodá­latra méltó... (bogácsi) A füzesabonyi MSZP módosít A füzesabonyi utcanevek megváltoztatásával kapcsolat­ban juttatott el Szerkesztősé­günkbe egy levelet Varga Mi­hály, az MSZP helyi vezetője. Mint írja, a Hírlapban február 19-én megjelent „Füzesabonyi közmeghallgatás” című cikkben Szajlai Csaba — fideszes képvi­selő — kijelentése, miszerint „az új nevekre az MSZP és az MSZMP adta áldását”, nem felel meg a valóságnak. Utcanév-vál­toztatásra ugyanis az említett pártok még csak javaslatot sem tettek. Közösen ünnepelnek majd Sarudon Jó a pártok és az önmormány- zat kapcsolata Sarudon. Ennek egyik bizonyítéka, hogy az idén is közösen, a helyi társadalmi szervekkel együttműködve ren­dezik meg a március 15-i ünnep­ségeket a faluban. A tűzoltóság zenés ébresztője kelti a lakosokat ezen a napon, aztán koszorúzás, majd az óvodások, iskolások és a Pávakör műsora következik. A megemlékezést dr. Tőgyi Sándor orvos, az önkormányzat képvi­selője tartja. Megkoszorúzzák a sarudi temetőben nyugvó Dobos József 48-as honvéd főhad­nagy súját is. Üj buszmegállók és gyalogátkelő Feldebrőn Három helyen ízléses és masz- szív buszmegállót építettek Fel­debrőn. Ezek védelmet nyújta­nak az időjárási viszontagságok ellen az utazóknak. Időszerűvé vált a községháza és az iskola kö­zött húzódó főútvonalon egy biztonságos gyalogátkelő létesí­tése is táblákkal, megkülönböz­tető világítással ellátva. A hely­színi vizsgálatok és engedélyez­tetés után a zebra felfestése és a szerelési munkák elvégzése ta­vaszra várható. Amikor a gyerek még kicsi, gyakran megkérdezik tőle: „mi leszel, ha nagy leszel?” Ha felnő, senki nem kérdez semmit, csak hallgat, és bámul... — Csak nem rólam akar írni? Bíró Levente szabadkozva tárja szét a karját, mintha mon­daná: „...rólam aztán írhat! Hu­szonnégy éves, katonaviselt, nőtlen, jelenleg munkanélküli vagyok, megpróbáltam sok min­dent, de mindig csónak módjára sodort az élet...” — Csak úgy! Beszélgessünk, és lejegyzem... Egy ideig hallgatunk, aztán, mintha forrás bukkanna elő a sziklák közül, megszólal. — Amikor itt, Andornaktá- lyán elvégeztem az általánost, anyám gyakran mondogatta: „milenne, ha erdész, vagy vadász lennél Levente? Nagy szabadság, jó levegő, passziós munka...” Csongrádon lettem vadász-vad­tenyésztő szakmunkás, de az­után úgyszólván a magam ke­nyerén sem kellettem sehová véglegesített vadtenyésztőnek. Ritka mesterség, nem nagy ke­letje volt a fiataloknak... Riadtan tekint rám, meg is kérdezi: — Tényleg megírja az újság­ban... ? Kőszeg mellett a határőr­ségnél szolgáltam. Beosztottak a „kutyaiskolába”. Komoly...! Úgy higgye el, ahogy mondom, még vizsgát is tettem, és — ha hi­szi, ha nem — spéci voltam a szakmában. Tudja, akkor még volt „nyugati” határ, járőröz- tünk, tanítottam, idomítottam a kutyákat mindaddig, amíg szét nem szedett őrző-védő gyakor­laton egy — németjuhász. Pedig rajtam volt a „csibészujj”, de az én vadkutyámnak farkasfogai voltak, és tíz napra a kórházba „segített...” Magasra tartja karjait, mintha még most is védekeznie kellene az oktalan ördögfajzattól, netán egy neveletlen kaukázusi-ju­hásztól, amely fajtából a legtöbb szolgál a határőrségnél. — Letelt az időm, kibújtam végre az angyalbőrből, megint civil lettem, és markolhattam a nagy semmit. Lóápolói állást hir­dettek Párádon a Cifra istálló­ban, gondoltam: voltam már va­dász-vadtenyésztő, kutyaido­már, miért ne próbálkozhatnék meg a lovakkal is... — Valamit említett az előbb, hogy a „sereg” előtt... Legyint, mindössze négy hó­nap volt az egész, amit a HAÉV­— Az eszem azért még nem ment el... Egy egész emberöltőbe is beil­lő nekifutással a háta mögött, úgy tűnik, most talán a munka- nélküliségnek vet véget a szülői ház, a kistermelői családi vállal­kozás, a kertészkedés. — Tetszik ez a munka? — Főleg a kereskedelmi része. Érdekel a piac, és tavaly büszke voltam magamra, amikor, ha ne­hezen is, de azért eladtam az uborkát... És még valamit: itt szabad az élet, nincs ukáz, leto- lás, hogy is mondjam: magamat dolgoztatom látástól vakulásig. Ideje már, hogy kikössek vala­Itt szabad az élet... — vallja a kertész­kedésről Levente nél, mint ács-állványozó segéd­munkás töltött. Itt érte a behívó. — Szóval a lovak... — Tudja mit? Szerettem a lo­vakat, de olyan keveset keres­tem, hogy azoktól is búcsút kel­lett vennem néhány hónap után. Nagyobb pénzre vágytam, lega­lábbis ebben reménykedtem, de a több forint hiú ábránd maradt, „olajkutató” lettem, de levezé­nyeltek az Alföldre havi nyolce­zerért. Leventetermetű, szép szál le­gény ez a fiatalember, huszon­négy éves, így sértésnek sem ve­heti a megjegyzést. — És a nősülés? Jót nevet, vagy kinevet? Alig­ha tudom eldönteni, minden­esetre a válasza egyértelmű. Vadtenyészettől a kertészetig „Ideje már, hogy kikössek valahol...”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents