Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-12 / 36. szám

HÍRLAP, 1992. február 12., szerda HEVES ÉS KÖRZETE 5. Sítáborban jártak a Tátrában Egyhetes sítábort tartottak harminc hevesi általános és kö­zépiskolás tanuló részvételével az elmúlt napokban a Cseh-Szlo­vák Köztársaságban. A Tátrá­ban, Bukovecben járt a csapat, ahol az említett téli sportnak hó­doltak. A tábort Jurányi István, a hevesi gyermekház igazgatója, valamint Tóth Gyula a középfo­kú oktatási intézet testnevelőta­nára vezette. ' Új posta Abádszalókon A Kiskörével szemközti, Jász- Nagykun-Szolnok megyei köz­kedvelt üdülőhelyen, Abádsza­lókon új postát avattak. A tele­pülés központjában lévő, régi, vályogból épített postahivatal teljesen elavult és lebontásra szorult. Az elkészült és a közön­ségnek átadott, minden igényt kielégítő, tetőtér-beépítéses, új épület 18 millió forintba került. Ezt az összeget Abádszalók ön- kormányzata megelőlegezte a beruházó Debreceni Postaigaz­gatóságnak. Farsangi karnevál a jégen Pénteken este 6 órától Heve­sen, a Vicán-tavon — amennyi­ben lehet rajta korcsolyázni — farsangi bált szerveznek a gyere­keknek. Ennek érdekessége lesz, hogy a résztvevő fiatalok külön­féle jelmezekben vonulnak fel a jégen az érdeklődő közönség előtt. Hagyományőrzők találkozója A hevesi gyermekház, vala­mint a helyi népművészeti és há­ziipari szövetkezet közös hagyo­mányőrző csoportja pénteken délután 4 órakor találkozót tart az alföldi városban. Véleményt cserélnek eredményeikről és megbeszélik további elképzelé­seiket. Ötórányi rettegés ...És Gáborka végre megkerült Az a csütörtök nagyon hideg nap volt, délutánra gomolygó fe­hérségbe burkolta a falut a köd, még kinn, a tágas alföldi tájon is hiába erőlködött a tekintet, tíz­méterekben sem volt mérhető a látótávolság. Talán két óra, vagy negyed három lehetett a déli ha­rangszó után, amikor felverte a tiszanánai utcák csendjét a han­goshíradó: „Figyelem! Figyelem! Bordács Béla Martinovits utca 16. szám alatti lakos négy és fél éves fia elcsavargott otthonról. Kérjük, aki a gyermekkel talál­kozott, vagy hollétéről tud, a szü­lőket értesítse!” S ahogy elhalt a hang, meg­kezdődött az ötórányi rettegés... Az egykori parasztporta mára meglehetősen elhanyagolt a Martinovits utcában. A kerítés korhadt léceitől elüt a kapu új­nak tűnő deszkája, belekapasz­kodik a szél, és lengeti ide-oda az egész szárnyat. A gyermekkéz is könnyedén megtaszíthatja, s már­is kitárul a világ. Itt lódult neki a majdnem végzetes útnak a magát megértetni nem tudó kisfiú. — Az anyja a tésztával bíbelő­dött itt, a tűzhelynél — meséli a nagymama —, aztán egyszer csak azt veszi észre, hogy sehun a kó­lók... A ház szedett-vedett nagyszo­bájában szorong az egész Bor- dács-família, nagyszülőktől a kocsiban gőgicsélő csecsemőig. A kis csavargó szülei éppen a ro­konoknál vannak, disznóvágás készülődik, onnan hívja haza őket az öt gyerek valamelyike. Amíg megjönnek, árad a szó az öreg „papóból”, kevés a nyugdíj, zsémbel, a magafajtáján meg kü­„Hallod-e, te, gyerek, itt a helyed...!” lönben sem segít a községháza. Fiatalabb fia a munkanélküliség sanyarúságát fújja, a kicsik meg kenyeret majszolva ugrálják kö­rül az idegent. A betoppanó anya csendben leül, az apa tekintete először ko­mor, majd rábólint a kis eleven­re. — Hát, ez az, ez veszett el e’... Be is mentünk rögtön a hivatal­ba, ott mondták aztán, hogy szedjük össze a rokonságot, és keressük, ők meg szóltak a rend­őröknek. Hát, nagy volt a riada­lom... Nem volt ezen csak egy vé­kony mackó, egy pulóver, meg a cipő... Akárcsak most, a ház melegé­ben. — íz esett ebbe, olyan nyugha­tatlan, ha nem nézünk rá, már nincs is itt... Nem először szökdö- sött el, de messzire soha sem tén- fergett, csak a környékre — mondják még. Aztán témát vált az apa, hogy „azt írja meg, szer­kesztő úr, hogy ezért a gyerekért már ápolási dijat utalt ki Eger­ben szihiáter doktornő, Hídvégi Márta, mert a Gábor nem járhat óvodába, nem bír beszélni, aztán a tanács meg nem fizeti a pénzt, hiába kérjük...!” A panaszáradatnak egy tanul­sága mindenképpen van: erre a gyerekre nagyon vigyázni kelle­ne... A kis Gáborról a rendőrök is tudják, hogy „állandó menőké­je” van, főként az autók, a kerék­párok vonzzák. Megy, kapaszko­dik utánuk. — Egyszer majdnem nekiro­hant a rendőrautónak is... — mondja Darázs László főhad­nagy, aki társával, Szalai Sándor törzsőrmesterrel Kisköréről szá­guldott át a gyerek eltűnésének hírére. Kutatásra indították a ro­konságot, majd ők is nyomozni kezdtek, az egyik szórakozóhe­lyen jó információt kaptak: a Széchenyi utcában még látták egy bicikli nyomában loholni, aztán lemaradt... Talán a szakmai megérzés, ta­lán a helyismeret vitte a két rend­őrt a falu széle felé, ott már a dű­lőn túl a lucernás húzódik. Láb­nyomokat kerestek, mert semmi mást nem lehetett a ködtől. — Voltunk már vagy három kilométerre a falutól, egy kanális fogja körül arrafelé a lucernást, 5-6 kilométert is meg kell tennie az embernek, ha körbe akarja járni. Jókora terület, gondoltuk is, ha itt a közelben nem akadunk rá, akkor nagyobb erőket kell mozgósítanunk a keresésére. — Erre szerencsére nem került sor... — Végül is nem. Megpillan­tottam ugyanis egy mozdulatlan valamit, olyan volt, mint egy fa­csonk, mintha kivágott fa torzsa lett volna. Átvágtam a kanálison, s gyenge nyögés ütötte meg a fü­lem, hát ott állt a szerencsétlen térdig sárban, szinte belepte a dér, s csak nyújtotta a kezét. Ha egy-két órát késünk, ott fagy meg... ...És akkor az apa azt mondja a hivatalban: igen, szeretnek megköszönni a főhadnagy úr­nak, hogy megtalálta a kisfiút. Valaki tollat fog, és megfogal­mazza neki a sorokat: A szülők köszönetüket fejezik ki Darázs László munkájáért.” Gáborka mit sem tud minder­ről, majszolja a leszelt kenyeret, s újra a messzeségbe tekintget. Csakhogy most megálljt paran­csolnak a szülői karok... Szilvás István A Tárná mente rendőrőrse lehetne Tavaly április elsején tarnamérai központ­tal rendőrállomás alakult. A helyi önkor­mányzat irodát, illetve szolgálati lakást bizto­sított ehhez. Kiss István rendőrszázados, va­lamint három körzeti megbízott együttesen kezdte el a munkát. Feladatuk az volt, hogy az egykori hevesi járás 17 településéből hét faluban teljesítsenek szolgálatot és ezzel a közrendet, a biztonságot felügyeljék. Bencze László tarnamérai polgármester­től arról értesültünk, hogy a rendőrállomás munkájának javítására a helyi, továbbá a tar- nazsadányi, a boconádi, a tarnabodi, az erki, a zaránki és a tarnaörsi önkormányzat havi 9-9 ezer forinttal járult hozzá. Ebből az ös­szegből gépírónőt foglalkoztatnak, aki az ösz- szes adminisztrációs ügyet elvégzi. A rend­őrállomás megalakulása óta érezhetően ja­vult az érintett településeken a közrend és a közbiztonság. Az országos statisztitkákhoz képest — amelyek a bűnesetek számának nö­vekedését bizonyítják — az említett területen a bűnözés stagnál. Ez annak köszönhető, hogy a szervezet létrehozását követően új munkamódszert valósítottak meg. A gyalogos és kutyás, illet­ve lovas járőrözést, a rendszeres ellenőrzést. Az önkormányzatok célja, hogy az állomás ebben az évben rendőrőrssé alakuljon, amelyhez hatra kellene bővíteni a lét­számot. Ez egyébként szerepel a Heves Me­gyei Rendőr-főkapitányság idei létszáme­losztási tervében. Az érintett önkormányza­tok egyébként ennek érdekében növekvő anyagi támogatást kívánnak nyújtani. Sőt, a falvakban tevékenykedő gazdálkodó szerve­zetek és kft.-k is segítségükről biztosították a leendő rendőrőrs megalakítását. Ehhez pél­dául személygépkocsit, illetve rádió-adóve­vő készüléket ajánlottak fel. A hét tarnamenti községben bíznak ab­ban, hogy ez az elképzelésük mihamarabb támogatókra talál. Községpolitikai folyóirat Megjelent a Komló Népe Megjelent a Kömlő Népe, a község önkormányzatának hiva­talos lapja, annak is az idei első száma. A lapban szerepelnek az el­múlt nehány héten lezajlott és a falut érintő események és hírek. A Megkérdeztük című rovatban a szövetkezeti és átalakulási tör­vénnyel kapcsolatban keresték fel a helyi tsz-elnököt, aki tájé­koztatást adott a szövetkezet je­lenlegi helyzetéről. Érdekesség az a fénykép, amelyen tizenegy kömlői levente látható egyenruhában, s a szer­kesztőség kéri az olvasókat, se­gítsenek a leventék azonosításá­ban. Szerepel az újságban Prakti­kumsarok, Egészségügyi rovat is, a nagyvilág hírei között pedig Dubrovnikről olvashatnak az ér­deklődők. Terjedelmes írás szól a cigá­nyokról is (Kik ők, honnan jöt­tek? címmel), s tovább zajlik az Amerika, Amerika... című vetél­kedő is, mégpedig a harmadik forduló kérdéseivel. Folytatódik a kömlői kubikusokról szóló so­rozat, s érdekes cikk olvasható Latabár Kömlőn címmel. Végül az Önkormányzat Hírei rovatban a képviselő-testületnek a helyi adókkal kapcsolatos ren­deletét részletezi a lap. Búzát, rozsot, malátát őrölnek Hevesen Lisztet, kukoricát exportálnak a FÁK-nak Nincs megállás... Ezekben a téli napokban sincs megállás a Heves Megyei Gabo­naforgalmi és Malomipari Vál­lalat hevesi körzeti üzemében. Lisztet készítenek elő folyama­tos szállításra a Független Álla­mok Közösségének. A múlt év utolsó negyedében kezdték ezt a munkát, és az idén félévig eltart a szerződés szerint. Holló Ferenc helyettes vezető ezt így értékeli: — Az Agrimpex Külkereske­delmi Részvénytársaság közvetí­tésével havonta 150-180 tonna lisztet exportálunk a volt Szov­jetunióba. A feladásra kerülő árut vagonokba pakoljuk itt, a hevesi silónál lévő iparvágányon álló kocsikba. Vasúton viszik a lisztet a megrendelőknek. Ebben a fontos munkában a hevesi ma­lom is részt vesz, ahol a búzán kí­vül jelenleg rozsot is őrölnek. Ez utóbbi lisztjét a sütőüzemek ellá­tására biztosítjuk Pest, Nógrádés Heves megyébe. — Az említett terményeken ki-, , vül malátát is őrölnek... — Valóban, egyedül az or­szágban rendszeresen ezzel is foglalkozunk. A nyersanyagot Bőcsről, a Borsodi Sörgyártól vásároljuk. Ez a Csongrád Me­gyei Gabonaforgalmi és Ma- 1 lomipari Vállalat dóci liszt-to- 1 vábbfeldolgozó üzemébe szállít­ják, ahol úgynevezett adalék-'1,1 anyagként hasznosítják a sütő­üzemek. Az igény szerint min­den hónapban végzünk maláta­őrlést a hevesi malomban. — A körzeti üzemük tudomá­sunk szerint a selypi malom bú­zaellátásában is közreműködik. — Ez így van, miután a selypig • ek is exportra szállítanak lisztet a Független Államok Közösségé- ■' nek. Körzeti üzemünk három te­lepéről biztosítja a búzautánpót­lást, vasúton Mezőtárkányból és Tarnaszentmiklósról, közúton pedig Tarnaméráról a Vince-ta- nyáról. Selypről egyébként kor­pát szálh'tunk vissza a mérai te­lepre, ahol raktározzuk. Itt sze- ■ retném felhívni az állattenyésztő üzemek, illetve magángazdák fi­gyelmét arra, hogy a takarmá­nyozáshoz szükséges korpát je­lenleg kedvező áron vásárolhat­ják tőlünk. Az érdeklődőket a Hevesen, Kápolnán és Tarna- szentmiklóson levő telepeinken szolgáljuk ki. — Januártól kukoricát is szál­lítanak a FÁK-nak? — Február végéig — szerző­dés alapján — 120 vagonnal kül­dünk a kápolnai telepünkről va­gonba pakolva ebből a fontos ta­karmányból a Független Álla­mok Közösségének. Mindent el­követünk annak érdekében, hogy a határidőket pontosan be­tartsuk... (m. k.) Hevesen Nem akart változtatni a Fidesz... A műemléki környezetbe jól illeszkedik a mérai általános iskola (Fotó: Mentusz Károly) Márciusban folytatják Mint lapunkban korábban beszámoltunk róla, jó ütemben halad a tarnamérai Almássy-kastély felújítása. Az épületegyüt­tes előtti park építését a téli fagyok egyelőre megakadályozták, így leálltak a munkával a kivitelező Hanyi-Sajfoki Vízgazdálko­dási Társulat dolgozói, akik a kedvező, tavaszi időjárás bekö- szöntével folytatják majd tevékenységüket. A tervek szerint a nyár elejére elkészítik a parkot. Egyébként bent az épületben jelenleg is dolgoznak a freskók felújításán, mégpedig — az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából — a Pro-arte Alkotóközösség restaurátorának, Pintér Attilának a vezetésével. A felújítás befejeztével a kastély átadására — a tervek szerint — augusztus 20-án kerül majd sor. A már helyreállított freskó egy részlete „A lakók helyett a pártok vál­toztattak című, február 6-án megjelent írással kapcsolatban szükségesnek látom néhány tényre felhívni a szerző — Havas András — figyelmét” — írja hoz­zánk küldött levelében Patkovics István (Fidesz), a városfejlesztési bizottság tagja. Az írás szerint a Fidesz helyi képviselői meg akarták változ­tatni a Bajcsy-Zsilinszky utca ne­vét, de ez nem felel meg a való­ságnak. Igaz, hogy azon a listán, amit a hivatalnak leadtak, még változtatás szerepelt, de ezt az adminisztrációs hibát felfedez­ték. Tehát az ügy nem úgy néz ki, hogy ők a változás mellett sza­vaztak volna, sem a bizottság­ban, sem a képviselő-testület­ben. Lehet, hogy a testület előtt is meg kellett volna erősíteniük, de úgy gondolták, ez nem szük­séges, mivel ott ezen utca névvál­toztatása már szóba sem került. Ezek után kissé furcsának talál­ják a cikk ezen részét. Szeretnék, ha — mint figyelemre méltó meg­jegyzés — a vélemény a lap kö­vetkező hevesi oldalán megje­lenne. Nincs abban semmi furcsa, ha az ember jelentőséget tulajdonít a le­írt szövegnek. Az említett önkormányzati ülésre elkészített és szétküldött anyag (Javaslat utcanév módosítására, 2. sz. melléklet) azt tartalmazza, hogy a Bajcsy-Zsilinszky utca helyett a Fidesz a Gróf Haller utat java­solja. Most nem beszélve arról, hogy a grófi cím használata a hatályos törvények szerint tilos (1947. évi IV. tv.), a szövegből azt a következ­tetést vontam le, hogy meg akarják változtatni az előző elnevezést, mivel egy utcának két neve nem lehet. (Tévedtem.) Természetesen — mint ahogy írja — adminisztrációs hibák vannak, csak azt nem értem: nekem vajon honnan kellett volna tudnom, hogy a leírt szöveg nem érvényes. Az ülésen ugyanis nem hangzott el e ja­vaslat cáfolata, így hát a kiadott anyagot hitelesnek véltem. Ezek után inkább az lett volna a „kicsit furcsa”, ha a rendelkezésre álló adatoktól eltérő dolgokat írok le. ^

Next

/
Thumbnails
Contents