Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-11 / 35. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. február 11., kedd Látószög Az idő tisztelete Az időt emlegetve legtöbbször talán a pénz jut eszünkbe. Hiszen — ha kihasználjuk — értéket, kézzelfogható anyagiakat is teremt. Ez pedig mindenkor fontos volt, s az is marad még jó darabig. Mondhatjuk, hogy alapja létünknek, jelenünknek, jövonknek egyaránt. Ilyenképpen — az idézett értelemben — meghatározó is a jelentősége valamennyiünk számára. Ám sohasem lehet az egyedüli, amiért tisztelnünk kell. Számtalan esetben egyéb szempontból sem árt — kimondottan kívánatos —, ha figyelemmel vagyunk rá. Az eltékozolt, a semmibe vett, a mástól vagy magunktól könnyelműen, felelőtlenül ellopott idővel korántsem csak anyagiakat, pénzt veszíthetünk. Ha a boltra, műhelyre kifirkantott, cetlire vetett vagy elegánsabb táblácskára nyomtatott „Azonnal jövök” felirat nemcsak percekig, hanem órákig tartja előttünk zárva az ajtót, többszöri visszatérés után is konokul, pimaszul szemezik velünk — ugye? —, óhatatlanul „felmegy a pumpa”. Az sem használ az egészségünknek, ha a hivatal formai kifogásokkal ide-oda küldözgetbennünket, jószerével — a magunk részéről mindenképpen — feleslegesen. Amikor orvos, gyógyszerész is ezt teszi a beteg emberrel, már kimondottan karos. Miként az is, amikor a doktor — az okát ugyan többnyire mindig megmagyarázva — rendszeresen lényeges késéssel kezdi a rendelést. Nemegyszer előfordul, hogy a szolgáltató akkor sem vállal, ígér azonnal, ha megtehetné, hanem úgyszólván csak a lehető legtávolabbi időpontban biztat a kérés teljesítésével. Olykor szinte alig lehet kivárni egy-egy kisebb feladat elvégzését is, de kénytelen beletörődni az ember, mert talán még mindig jobb a szamára, mintha a kívánságával egyáltalán nem foglalkoznak. Ugyanis sajnos mind gyakrabban megesik, hogy ehhez vagy ahhoz hozzáfognia egyszerűen nem éri meg a vállalkozónak. Már ahogyan jómaga mutatja, állítja. Annyira érvel például az órás apepecsmunkának számító ingás idomérő javítása, főleg pedig helyszíni szemrevételezése, reparálása ellen, hogy — ha fájdalmas is a lebeszélés — végül elhiszi a kuncsaft. Csöndesen megadja magát a sorsának, tudomásul veszi, hogy napjainkban ilyen a világ. Legalábbis az a része, ahol ő él. S a derék iparos, meg más, sokszor nem is kíváncsi többre. Véletlenül sem érdekli, nogy az illető, aki felkereste, történetesen idős és egyedülálló ember. Olyan, akinek lehet, hogy a bejelentett ingaóra az összes társa a lakásban. Annak a ketyegése, az ütése jelenti számára a világot, főleg, ha a rádió es a tévé már befejezte a műsorát, s álmatlanság gyötri gyakorta reggelig. Amikor már a csönd is nyugtalanító, zavaró jobbára csak rémisztő, félelmetes gondolatokat terem. Fájó, amikor részvétlen az idegen, de még inkább, ha a családtag közömbös az öreg iránt. Ha a látogatásig el-eljutó gyerek is halogatja ezt-azt. Kevésbé törődik azzal, hogy a szülő számára kései korban különösen hosszú és elviselhetetlen a várakozás. Nem hajlik, ugrik az első kívánságra, hanem csupán ígérget, halogat egyre. Rosszabb esetben pedig teljesen adós is marad a teljesítéssel. Legfeljebb bánhatja, hogy már nem szépíthet a dolgon, a mulasztása immár jóvátehetetlen. Egyszóval az időről kinél-kinél mindig többnek kellene észbe jutni. Annyinak, amennyit igazából ér magunknak és másnak. ,, , . ,, . Gyom Gyula Várják a csatlakozókat Filméletmentés alapítványból A sok évvel ezelőtt forgatott filmek tragikus technikai állapotban vannak. Ezt a szomorú tényt tapasztalta munkája során a Magyar Filmintézet. A jelentős nemzeti vagyon és kultúrkincs megmentésére az intézet a filmszakma összefogásával 1989- ben hozta létre 10 millió forint induló tőkével a Magyar Film Múltja és Jövője elnevezésű alapítványt. Ennek révén három év alatt 107 magyar játékfilm és több mint 400 híradófilm kópiáját sikerült megmenteni. A filmmentést, illetve a -felújítást az 1945 utáni filmekkel kezdték. Jelenleg az 1961-es esztendő termésének restaurálásánál tartanak. Az eddigiek közül a legtöbb pénzt és időt — 2 millió forintot és több hónapot — Fábri Zoltán Körhintájának „átörökítése” emészti fel. A munkálatok speciális, úgynevezett kockán- kénti trükkeljárást igényelnek. Az enyészet veszélye fenyegetné a hetvenes években készített színes filmeket is, mivel — mint utóbb kiderült — azokat egy hibás Kodak-szériára vették fel. A nyolcvanas években készült mintegy 3500 heti híradó közül 1500-2000 szintén felújításra szorul. A két világháború közötti időszakból származó 700-800 játékfilm megmentéséhez is mielőbb hozzá kellene fogni, egyébként teljesen láthatatlanná válnak. A filmek megmentésére létrehozott alapítvány nyilvános. Felajánlásokat az MHB Rt. Széchenyi István Igazgatóságának 4. számú fiókjában, a 325-8888- 7265 számlaszámon, az alapítvány nevének feltüntetésével lehet megtenni. Epe- és vesekő-eltávolítás Műtét nélkül olcsóbb is... Magyarországon is bevált az ultrahanggal vezérelt vese- és epekőzúzás — állítja az UVEK Kft., amely a műtét nélküli beavatkozáshoz szükséges, eddigi egyetlen gépet behozta az országba. A német Domier Compact cég berendezése másfél millió márkába került, viszont a vér- telen műtéteket rendkívül olcsóvá teszi. Míg például egy hagyományos vesekőműtét — nyolc nap kórházi kezelést és 3-6 hét betegállományt figyelembe véve — mintegy 200 ezer forintba kerül, addig a vesekőzúzás „tarifája” 35 ezer forint. Természetesen mindkettőt a társadalombiztosítás állja. Az epekő-eltávolítás díját egyelőre még nem számolták ki, bár mint mondották, ez csak napok kérdése. A kőzúzás ambuláns rendelésen történik, a kórházi kezelés időtartama mindössze egy nap, utána a betegnek további 2-3 napot kell pihennie. Budapesten jó hatékonysággal végzik a kőzúzást az Erzsébet Kórházban, ahol eddig 300 ilyen beavatkozást végeztek el. Bár kétségtelen, hogy a műtétet felváltó kőzúzás mind az orvosok, mind a betegek számára igen egyszerűsíti a betegségek kimenetelét, nem mindig alkalmazható a módszer. A vesekőbetegek 95 százalékánál beválik a kőzúzás, az epekőkezelés azonban ennél lényegesen bonyolultabb, az ilyen köveknek legfeljebb 20 százalékát lehet az új módszerrel eltávolítani. Magyarországon évente 10- 15 ezer betegnél állapítanak meg vesekövet, 16-22 ezernél pedig epekövet. így valószínűleg kifizetődő lesz az az elképzelés, ami szerint a közeljövőben újabb gép kerül a hazai kórházakba. A berendezés egyébként mobil rendszerű, bármely kórházban felállítható. Nyugdíjrendszert — biztosítási alapon A Nyugdíjasok Országos Érdekegyeztető Kamarája egy évvel ezelőtt tartotta első ülését. Mint a társadalmi szervezet nemrégiben újjáválasztott ügyvivője, Knoll István filmrendező elmondta, az új nevük: Nyugdíjasok Országos Kamarája. Az érdekképviseletet változatlanul vállalják, de nagyon nehéz két és fél millió ember érdekét egyeztetni. Tisztességesen szeretné öreg napjait leélni az is, aki négy évtizedet dolgozott, és az is, aki csak egy évtizednyi szolgálati időt tud felmutatni, vagy eppen rokkantsági nyugdijat kap. — Valójában hányán tartoznak a kamarához, és a véleményüket hol, kinek tudják elmondani? — Számításaink szerint mintegy 1,6-1,7 millió kortársunk csatlakozott saját tagszervezete — ez lehet párt, szakszervezeti választmány, budapesti vagy országos egyesület — révén a kamarához. A célunk az, hogy minél több regionális központ alakuljon, hiszen a szociális gondokkal mindig a helyi önkormányzathoz kell fordulni. Megalakulásunk első pillanatától részt veszünk a nyugdíjemeléssel kapcsolatos vitákban. Ha szavazatijogunk nincs is, de tanácskozási joggal jelen van a kamara képviselője minden olyan parlamenti ülésen, ahol az idősek helyzetével foglalkozó indítványt tárgyalnak. — Az alakulás óta eltelt egy év alatt is sokat változott a nyugdíjasok sorsa, társadalmi megítélése is. Tegyük hozzá: nem mindenben előnyösen... — Két évtizeddel ezelőtt szegődtem a,nyugdíjasok szolgálatába, az Életet az éveknek című tévéműsor során. Akkoriban még olyanokkal készítettünk riportot, akik nyugdíjasként azért dolgoztak, mert meg akarták keresni az unokáknak a lakásbeugróra valót. Mutasson most nekem olyan nyugdíjast, aki ilyenre vállalkozhatna! Nemcsak azért, mert nyugdíjból lehetetlen félmilliót összekaparni, hanem azért is, mert nem juthat munka a nyugdíjasoknak ott, ahol még a fiataloknak sincs helyük. Többségük nem a saját, sanyarú sorsán kesereg, hanem az fáj nekik, hogy nem tudják gyerekeiket, unokáikat segíteni. — Az országos kamarának mi a véleménye a nyugdíjak emelésével kapcsolatosan? — Törvénnyel alátámasztott, garantáltan biztosítási alapon működő nyugdíjrendszert szeretnénk. Vagyis mindenki a ledolgozott évék és a befizetett járulék arányában kapja a nyugdí1 'át. És most jön a lelkiismereti térdés: tízezrek vannak nyugdíj nélkül, tengődnek özvegyi járadékból. Ők sem halhatnak ehen! Tehát még mindig keveredik a jog és a szociálpolitika. Ezt átmenetileg tudomásul vesszük. Viszont ahhoz feltétlenül ragaszkodunk, hogy januárig visszamenőleg legyen érvényes az emelés. Már így is késésben vagyunk! Egymás után érkeznek a felemelt közüzemi dijakat tartalmazó számlák, miből fizessen a nyugdíjas? Ha ma nincs pénze valakinek, kiteszik a lakásából, kikapcsolják a telefonját, a villanyát. Tudom, hogy a nyugdijak emelésére szánt pénz most sem lesz elegendő, de a meglévő ösz- szegeket a lehető legigazságosabban kell elosztani. Nem szükséges különösebb jóstehetség ahhoz, hogy kijelentsem: minden eddiginél több nyugdíjas fordul majd a helyi önkormányzatokhoz szociális segélyért. (szabó) Ferenczy-Europress Arcok Egerből Dr. Koncz Lajos A Felvidék és az első világháború végének szülötte 1922-ben került át a megcsonkított anyaországba, sok más, menekülő sorstárssal együtt. A villanyszerelő apa a salgótaijáni acélgyárban talált munkát. Gyermek- és ifjúsági évei a városhoz kötődnek. A Pázmány-egyetem hittudományi karán doktorált, 1942- ben pappá szentelték. Rozsnyón teológiai tanár, püspöki titkár. 1945-ben a csehek kiutasították, így lett hittanár a salgótaijáni gimnáziumban, majd 1948-tól a kassa-rozs- nyói egyházmegyei központban a rozsnyói rész irodavezetője és teológiai tanár. 1950-51 fordulóján a pártállam a püspöki hivatalok vezetőit szétszórja, börtönbe zárja. Koncz dr. egy kihelyezéssel „megúszta”, Bánrévén plébános. „Múltja” miatt zaklatták, beidézték, kihallgatták, házát sokszor átkutatták, ahogyan a diktatúra szokta. (1956-os, forradalmi munkástanácsi szereplése következtében több hónapos meghurcoltatást szenvedett el, hitoktatási tilalmat, fizetésmegvonást, majd „büntető” áthelyezést Hangonyba.) A hetvenes évek elejére any- nyira mégis enyhült a politikai helyzet az 1964-ben megkötött részleges megegyezéssel a Vatikán és az állam között, hogy Bre- zanóczy érsek behozhatta Egerbe, ismét teológiai tanárnak. Itt működik huszonegy éve. Közben tizenkét évig tanított a Budapesti Hittudományi Akadémián, hat esztendeig betöltötte a rektori tisztet az Egri Teológiai Főiskolán. Másfél évtizede az egri káptalan tagja, ugyanennyi ideig a rozsnyói egyházmegyei rész főesperese. Tudományos és irodalmi munkássága is jelentős. Mondhatnánk, átszövi az egész életét. Több száz cikke jelent meg a katolikus sajtóban. Az utóbbi időben lapunkban is publikál. Több főiskolai tankönyv, két nagyobb hittudományos kötet és egy Pro- hászka-válogatás fűződik nevéhez. A Prohászka-kiadványhoz ő írta a kísérő tanulmányokat is. Közéleti írásait társadalmi érzékenység, eszmei, teológiai látásmód jellemzi. Vallomásszerű nyilatkozatával, a pap és hittudós felelősségével latolgatja a magyar egyház mai, holnapi feladatait, megújulási esélyeit: — A Szentatya, II. János Pál legjelentősebb megállapítása szerint lelkipásztori szempontból missziós terület lettünk, a magyar nép is újraevangelizálás- ra szorul. Hogy ez bekövetkezhetett, aligha volt elképzelt lehetőség — mondjuk ötven évvel ezelőtt. Akkor az ország falvaiban a vallásgyakorlás az élet természetes rendjéhez tartozott, de a városi lakosság is — főleg a polgári réteg — rendszeresen járt templomba. Manapság nem is a templomok kiüresedése a leg- megrendítőbb, hanem az, hogy a kereszténység normái, erkölcsi életfelfogása, szellemisége, világnézete ennyire el tudott tűnni a lelkekből, a társadalmi tudatból — egy rövid nemzedékváltásnyi idő alatt. Missziós területté vált az ország, de az újraevangelizálás módjáról vajmi keveset tudunk, s tudnak azok is, akik aggodalommal gondolnak a lelkek jövőjére és mai állapotára. Ezt a feladatot aligha lehet elvégezni a templomokban, hagyományos módszerekkel. Hogyan kell és lehet megszólítani a másikban a testvért? Hogyan kapják meg a hit vigasztalását, akik mit sem tudnak Isten meghívásáról, amely Krisztus és egyháza által hang- zik-hangzott el az Ő üdvösségi országában? Milyen nyelvet kell használni az újraevangelizálás- hoz?Ki ismeri, ki sejti igazán népünk mai gondolkodásmódját, lelki alkatát, gondjainak, törődéseinek belső világát, lelki „hallását”? (Ez a kérdés nem a templomba járókat érinti!) E kérdések foglalkoztatják dr. Koncz Lajost, aki nem a plébánia, a papnevelde vagy a püspöki palota védettségében, hanem beton- és panelházak ember- és kőrengetegében éli meg a mai valóságot. Számára az idő múlásával mind jobban érzékelhetővé válik, micsoda atomizálódás, elszemélytelenedés, elembertelení- tő lelki széthullás, arctalan-tartalmatlan tömeggé válás jellemzi életformánkat és társadalmunkat. Itt nemcsak a tömeglakások pszichikai hatását kell kárhoztatnunk, amiért az emberi közösségek és a szolidaritás megfogyatkoztak, hiszen a falvakban, az ősi településeken is észlelhető hasonló folyamat. A baj forrása magunkban, mélyebben van. És szerencsétlen közép-európai történelmünkben. Mi szabadít meg minket ettől az elnyomorodástól? Mintha csak magának tenné fel a szónoki kérdést dr. Koncz beszélgetésünk során. Tudjuk, hogy kitűnő szónok is, de halkan töpreng. „A szomszéd lakások hangjait is- meijük a betonfalak jóvoltából, de a bennük küszködő embertársainkat alig. Ki veri fel lelkűkben a lelket? Mit is mond József Attila: „Egymás nélkül sötétben élünk.” Hogyan talál az egyház az emberek szívéhez ebben az elidegenedésbe zuhant, egymás iránt és minden értékkel szemben közömbössé, érzéketlenné vált társadalomban? Hogyan kell közölni velük az emberré válás legbiztosabb receptjét a Krisztusban való hitről, aki „az út, az igazság és az élet” (Jn. 14,6). Ki tud-e törni a jövő egyháza a diktatúrában köré font gettóból? Fel tudja-e törni azt a másik, kemény burkot, melyet az önmagától, egymástól és az Istentől elidegenedett emberi szívek jelentenek? Fel tudja-e oldani, meg tudja-e lágyítani e keménység, és ismét érzővé, emberivé tenni a szíveket? Mind megannyi kérdés — a feladatokra és a hogyanra nézve egyaránt. Ezekre most még nincs világos válasz. De az biztos, hogy megadatik nekünk, ha majd itt lesz az ideje. Az első biztató jel, fénysugár: a Csanádi egyházmegye megkezdte egy regionális zsinat előkészítő munkálatait, ahol a résztvevők felét a világi hívők fogják küldeni. Dr. Koncz tapintatosan említi a diktatúra és szolgái által neki juttatott kézi vezérlést. Sebei ugyan behegednek, az emlékezet azonban akaratlanul is közbeszól olykor-olykor. Őt a lélek sorsa és a közösség jövője érdekli. Ott szeretne többet, nagyobb hatással-eredménnyel elvégezni, ahol a legnagyobb szükség van. A kegyelmi indítékok szerint, szerzett tudásával, erejével érziszolgálja a feladat nagyszerűségét. Farkas András Számtartás — vállalkozó gazdáknak Mielőtt a döntések megszületnek... Szűkebb hazánkban az elmúlt évben is sok segítséget nyújtott ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi partnereinek, az intézményeknek a Mezőgazdasági, Üzemszervezési, Számítástechnikai és Informatikai Részvény- társaság. Számos újdonsággal jelentek meg a piacon, és azon kevés cég közé tartoznak, amelyeknek sikerült elérniük tervezett célkitűzéseiket. Egymilliárd forintot meghaladta az árbevételük, és hetvenmillió lett a nyereségük. Mindezt úgy érték el, hogy százzal csökkentették a létszámot, viszont a megmaradt 200 dolgozójuk hatékonyan tevékenykedett. Dr. Tóth Tiboré 1- nök-vezérigazgató a partnereikkel való együttműködésükről és elképzeléseikről beszélt: — Tavaly mindvégig fizetőképesek voltunk. Sőt, vagyonunk 45 százalékkal gyarapodott, és 125 millió forint tartalékot is ké- eztünk. Megvásároltuk a keszt- elyi központú Biometod Részvénytársaságot, amely lehetővé tette, hogy 17 hektár Balaton- parti földterületet üzleti célokra fordítsunk. Emellett megközelítőleg 6 millió dollár értékű terméket exportáltunk. Amit nagy eredménynek tartok, az az, hogy az általunk kifejlesztett kereskedelmi információs rendszert, a Mezőhírt az országban hatszáz helyen teijesztettük el. Az első tíz között van a kerecsendi Aranykalász Termelőszövetkezet is. Ennek lényege az, hogy lehetővé teszi partnereinknek — a modern számítástechnika felhasználásával —, hogy telephelyük elhagyása nélkül alkatrészeket rendelhessenek, érdeklődjenek az adóhivatalnál, akár a szerviznél teendőik után. — Értesülésünk szerint közreműködésükkel elkészült az első hazai gazdaszámtartás... — Valóban, a Pannon Agrár- tudományi Egyetem mosonmagyaróvári karának, illetve a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gyöngyösi üzemmérnöki intézetének segítségével kialakítottuk a mezőgazdasági vállalkozóknak szóló gazdaszámtartást. Ez teljesen új dolog Magyarországon, és a jövőnek szól. A számtartás jelentősége minden vállalkozónak abból az alapvető érdekéből következik, hogy gazdálkodásával hosszú távon a lehető legnagyobb jövedelmet élje el. Ennek érdekeben a szó igazi értelmében gazdálkodni kell tudni, amelynek alapja egyrészt a szaktudás, a szakismeret és a tapasztalat, másrészt pedig elegendő naprakész információ a piaci környezetről, a gazdasági szabályozókról, nem utolsósorban pedig a vállalkozó gazdaságában lezajló folyamatokról. Amikor a gazda ezekről feljegyzést készít, egyszerűen ugyan, de már tulajdonképpen számtartást végez, amely elősegíti gazdasági döntéseit, pénz-, hitel-, adóügyeinek rendezését, üzemtervének készítését és fejlesztési elképzeléseinek lehetséges megvalósítását. — Hogyan tovább ’92-ben? — Tavalyi eredményeink alapján áprilisi közgyűlésünkön 12 százalék osztalék fizetését javasoljuk részvényeseinknek, közöttük a Heves megyeieknek is. Ebben az évben szeretnénk vagyonkezelői központtá — holdinggá — átalakulni. Január 1-jetől 16 kft.-t hoztunk létre, és további három szervezésére kerül sor még az idén. így vagyonúnkat sokkal hatékonyabban felhasználhatjuk, amely az eredményekben es a költséggazdálkodásban is minden bizonnyal megmutatkozik majd. Közvetíen segítséget kívánunk nyújtani az új törvény szellemében a szövetkezetek átalakulásához, számviteli és ügyviteli rendjük megszervezéséhez. Olasz tőke bevonásával ebben az évben remélhetőleg már 1500 gazdálkodóegységhez jut majd el a már említett Mező- hír-rendszerünk. Végzünk vagyonértékelést, sőt, a csődtörvény alapján felszámolási eljárást is — megbízás alapján — különböző cégeknek. Emellett kereskedelmi tevékenységeket is folytatunk, miután a partnereink által termelt zöldséget és gyümölcsöt értékesítjük. Január 15- én nyitottuk meg Keszthelyen önálló igazgatóságunkat, és miután nőtt az igény tevékenységünk iránt, a közeljövőben a borsodi területünkön, Szerencsen vállalkozói irodát létesítünk. Májusban tervezzük, hogy a Heves megyei partnereinkkel is ta-. lálkozunk Égerben, ahol olyan szakmai fórumot rendezünk, amelyen ismertetjük elképzeléseinket, törekvéseinket és a további együttműködés lehetőségClt Mentusz Károly
