Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-10 / 34. szám
2 VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1992. február 10., hétfő „Még joni fog egy jobb kor-mány' ,9 9 A szerbiai magyaroknak annyit: Mint a horvátországi szerbeknek VMDK-felhívás A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége szombaton közzétett állásfoglalásában követelte, hogy a szerbiai hatóságok haladéktalanul engedjék szabadon Csorba Bélát, a VMDK alelnökét, akit a rendőrség pénteken Temerinben a nyílt utcán vett őrizetbe. A közleményben a VMDK rámutatott, hogy Csorba Béla nem volt hajlandó eleget tenni a katonai behívónak, s az utóbbi hetekben emiatt bujdosásra kényszerült, de nagy erőfeszítések árán ellátta legfontosabb szervezeti teendőit. Lezuhant egy MiG-29-es Az oroszországi Lipeck városától 55 kilométerre délkeletre pénteken, gyakorlórepülés közben lezuhant egy MiG-29-es típusé katonai repülőgép — jelentette az ITAR-IASZSZ. A szerencsétlenül járt repülőgép lezuhanásakor életét vesztette a szovjet légierő lipecki kiképző- központjának parancsnoka, Szulambek Oszkanov vezérőrnagy, aki elismert katonai szakértő és a repülősport mestere volt. Az ügyben rendkívüli bizottságot hoztak létre, hogy kivizsgálják a szerencsétlenség körülményeit. AWACS-gépek Ausztriában Willem van Eekelen, a Nyugat-európai Unió (NYEU) főtitkára helyeselte a semleges Ausztria döntését, amelynek értelmében a NATO AWACS- rendszerű légtérellenőrző és felderítő repülőgépei használhatják a köztársaság légterét — közölte Alois Mock osztrák külügyminiszter. Ugyanakkor Ausztriában tovább folytatódnak a tiltakozások a döntéssel szemben. Sok politikus úgy gondolja, hogy ez nem egyeztethető össze Ausztria semleges státusával. Hatalmi válság és következményei Egy évre gazdasági szükségállapotot kell bevezetni a hatalmi válság és az anarchia leküzdésére és a gazdasági változtatások végrehajtására. Ezt Alekszandr Ruckoj orosz alelnök szorgalmazta a Pravda szombati számában megjelent hosszú cikkében. Ruckoj elítélte az élelmiszerárak emelését, a gyógyszerhiányt, az adópolitikát és a privatizálási gyakorlatot, és azzal vádolta az orosz kormányt, hogy nincs átgondolt politikája a reformok végrehajtására. Katonai kérdésekre áttérve Ruckoj tábornok megállapította, hogy Oroszországnak és a Független Államok Közösségének — a világ többi szuverén államához hasonlóan — fenn kell tartaniuk a biztonságuk szavatolásához szükséges védelmi szintet. (Folytatás az 1. oldalról) Ünneplésre persze, nem sok idő akadt, hiszen a szekciók munkájával folytatódott a kongresszus, s olyan illusztris vendéget is fogadtak, mint Otto von Lambsdorffot, a Liberális Inter- nacionálé elnökét. Meghívására azzal a nem titkolt szándékkal került sor: a Fidesz szeretné, ha a nemzetközi szervezet teljes jogú tagjává fogadná. Nos, Lambsdorff elnök megígérte, az októberi ülésen, amelyen többek között erről a kérdésről is döntenek, támogatja a fiatal demokraták kérését. A sűrű program ellenére a Fi- desz-vezetőknek mindig akadt ideje az újságírók számára is. A legtöbb tudósító arra volt kívánAmerikai tervek FÁKhadikutatóknak békés célú munka Az amerikai kormány és szövetségesei azt tervezik, hogy munkát, békés célú megrendeléseket biztosítanak a volt Szovjetunió kutatóinak, akik atomfegyverek kifejlesztésén dolgoztak. A Németország és más államok közreműködésével tervezett program célja, hogy megakadályozzák az atomfegyvertitkok birtokában levő szakértők elvándorlását olyan országokba, ahol tudásukat a nemzetközi békét veszélyeztető célokra használhatják fel. A The New York Times szombati jelentése szerint az elgondolásokról James Baker amerikai külügyminiszter tárgyal majd jövő heti moszkvai látogatásán Borisz Jelcin orosz elnökkel. A cél, hogy nyugati egyetemek, kutató- központok révén munkát találjanak a Független Államok Közössége mintegy 2000-3000 élvonalbeli tudósának, akik atomfegyverek tervezésén, korszerűsítésén dolgoznak. Az atomtitkok hordozóit részben meghívnák nyugati munkára, részben a helyszínen: Nyizs- nyij Novgorodban és Novoszi- birszkben kapnának feladatokat a Független Államok Közössége atomfegyvereinek megsemmisítésében, a nukleáris fűtőanyag békés célokra való alkalmazásában. A célokra Washington már korábban megszavazott 400 millió dollárt. A külső megrendelések alapján azután később a kutatóközpontok önfenntartóak lehetnek. esi, igaz-e a hír, miszerint Orbán Viktort miniszterelnöknek jelölik. Az érintett erre azt felelte, hogy két évvel a választások előtt nem lenne szerencsés erről nyilatkozni. Egyébként sem azért politizál, mert a pozíciók érdeklik. Többen felvetették azt is, mi kellene ahhoz, hogy a Fidesz részt vegyen a jelenlegi koalícióban. Erre azt a feleletet kapták az újságírók, hogy hazánknak ehhez olyan mély válságba kellene kerülnie, amelyben az alkotmányos rend felborulásának veszélye fenyeget. Ezt egyelőre legrosszabb álmaikban sem tételezik fel. A vasárnap este befejeződő kongresszus számos kérdésben állást foglalt, feladatokat jelölt ki. A három nap rövid értékelésére Szajlai Csabát, az országos tanács tagját kértük: — A Pécsen töltött idő kevéssé látványos, sokkal inkább szorgos munkával telt. A különböző szekciókra várt az egyes területek problémáinak megbeszélése, s az elkövetkező időszakra való iránymutatás. Mint Füzesabony képviselő-testületének tagja, az önkormányzati szekció munkájában vettem részt. Ezen szó volt a kis- és nagyvárosok helyzetéről, a megyei közgyűlések szerepéről, a finanszírozás lehetőségeiről. Annyi bizonyos, hogy célként szabtuk meg: nap mint nap készülnünk kell a kormányzásra, hiszen a politikában és a gazdaságban nincs szerencse. Molnár Zsolt Szeretném, ha a szerb kormány belátná, hogy a kisebbségeknek nem létezik két fajtája, s nincs kétfajta megoldás helyzetük rendezésére — szögezte le a belgrádi Borbában szombaton megjelent duplaoldalas interjújában Göncz Árpád, rámutatva aría, hogy azt kívánja a szerbiai magyaroknak, amit a horvátországi szerbek maguknak óhajtanak. A „Nincs kétfajta kisebbség” című interjúban a köztársasági elnök részletesen ismertette a magyarországi változásokat, kiemelve azt, hogy a Közép- és Kelet-Európába áramló tőke hatvan százaléka Magyarországra érkezett, hogy a szovjet csapatok távozása után Magyarország szuverén és teljesen független állammá vált, s hogy 1996-98-ra szeretne az Európai Közösségek teljes jogú tagjává válni. Göncz Árpád rámutatott, hogy Szerbia közvetlen szomszédunk, s a vele folytatott gazdasági együttműködés kiemelkedően fontos, s azt tovább akarjuk fejleszteni. Jugoszlávia — mondotta az elnök — tagja volt a Hexa- gonale-szövetségnek, s logikusnak nevezte, hogy a volt Jugoszlávia újonnan létrejött köztársaságai is tagjai legyenek ennek a regionális együttműködésnek. Göncz Árpád részletesen szólt a magyarországi szerb kisebbség helyzetéről, kitért arra, hogy segítségre lenne szükségük Szerbia részéről — oktatókra, könyvekre, tudományos együttműködésre. Az interjúban az elnök nyomatékosan állást foglalt amellett, hogy bántatlanul hazatérhessenek a menekültek, akik közül Magyarországon jelenleg mintegy hatvanezer tartózkodik. Elmondta azt is, hogy személyesen is találkozott a menekültekkel, akik között sok a gyermek és az idős személy. Németország Felértékelt ENSZ-szerep Kohl német kancellárnak a német-magyar alapszerződés aláírása alkalmából tett budapesti látogatása nyilvánvalóvá tette a messzemenő egyetértést a német és a magyar kormány között. így értékelte a Frankfurter Allgemeine Zeitung hét végi számában a bonni kormányfő magyarországi útját. A magyar kormányfő stratégiai okokból, mindenekelőtt azonban személyes meggyőződésből azt a következtetést vonja le, hogy helyénvaló felértékelni Németország ENSZ-beli szerepét— állapította meg a Frankfurter Allgemeine Zeitung, majd kifejtette: Budapest a német ENSZ-szerep felértékelését szorgalmazván mindenekelőtt arra lát esélyt, hogy Magyarország, mint kis ország, a nemzetközi politika alakítójaként működjön közre. „Ez feloldja azt a látszólagos ellentmondást, hogy miközben Antall nagyra értékelte a német tartózkodást az ENSZ BT állandó tagságának kérdésében, mégis megerősítette azt a szándékát, hogy Magyarországa változás előmozdítására fogja kihasználni nem állandó tagságát az ENSZ BT-ben.” (MTI) Ukrajna nem írta alá Ukrajna nem írta alá azt az öt gazdasági jellegű megállapodást, amelyet az Államközösség kormányfői láttak el kézjegyükkel a szombati találkozón. A vasárnap ismertetett okmányokon hivatalosan azért nem szerepel ukrán aláírás, mivel Vitold Fokin ukrán kormányfő parlamenti meghallgatására hivatkozva nem vett részt a tanácskozáson. Az őt helyettesítő gazdasági miniszterhelyettesnek pedig nem volt felhatalmazása a megállapodások aláírására, amit több delegáció vezetője is rosz- szallással fogadott. Az orosz tévében elhangzott olyan feltevés is, hogy Ukrajna a nyílt konfrontáció helyett ily módon tartotta távol magát a szerződésektől. Az Államközösség kormányfői úgy döntöttek, hogy a jövőben is összehangoltan importálják az élelmiszert és a mezőgazdasági alapanyagokat. Az ezzel kapcsolatos munka összehangolására bizottságot állítanak fel. Az okmányok egyik legfontosabbika az, amely biztosítja az áruk szabad áthaladását egymás területén, mindenféle vám kivetése nélkül. Az Államközösségen belül egységes vasúti díjszabás lesz érvényben, amely a megállapodás aláírását követően lépett hatályba. Eszerint a teherszállítás díjtételei 8,3-szeresére, az utasforgalomé pedig háromszorosára emelkedtek egységesen. Egri Nemzetközi Táncdalfesztivál (Folytatás az 1. oldalról) Körmendi Vilmos mondandója is ehhez kapcsolódott, aki szerint méltánytalan helyzetbe került az a generáció és az a réteg, amely a dallamosabb köny- nyűzene híve, ezért az alkotói és előadói kedvet szeretnék ösztönözni, s a jó muzsikával kedvébe járni a közönségnek is. Bejelentették azt is, hogy a fesztivált — több fordulóban — az egri Gárdonyi Géza Színházban szeretnék lebonyolítani, s a rendezésre máris felkérték Gáli Lászlót, a színház igazgató-főrendezőjét. Elhangzott még, hogy a fesztivál összdíjazása a tervek szerint 1 millió 600 ezer forint lesz. A Hírlap kérdése is az anyagi háttérre vonatkozott: — Az eddigiekben ismertették a fesztivál kulturális előnyeit. Mindezzel együtt a fesztivál gazdasági vállalkozás is, amelynek kockázata van. S mivel Eger a nevét adta ehhez a kezdeményezéshez, vállalnia kell ezt is. Feltételezhetően készítettek előzetes kalkulációt: miből finanszírozzák a versenyt, mennyibe kerülnek a jegyek az előadásokra? Kikből áll majd a közönség? — Természetesen elsősorban az egriekre számítunk — hangzott el —, bár még pontos helyárat nem tudunk mondani, de ez nem lesz több, mint általában a színházjegyek ára. A fesztivál teljes költségvetése szponzorokra épül, körülbelül tizenkettő-tizenhat millió forintban tudjuk meghatározni a nagyságrendjét. Természetesen számítunk minden olyan cég, vállalat segítségére, amely magáénak érzi ezt a hiányt a könnyűzenei életben, s szeretnének segíteni abban, hogy a fesztiválkultúra újból meghonosodjon. Sajnos, tudomásul kell vennünk, hogy a gazdasági helyzet nem olyan, hogy innen- onnan mindenki adakozzon, de mi a legszerényebb segítséget is elfogadjuk. Ez a fesztivál Egerben rendezve is országos jellegű. No most, ennek a gazdasági részét összeállítani nagyon kemény feladat, s ezen dolgozunk, hogy ez a kezdeményezés erről az oldalról is sikeres legyen... Jámbor Ildikó A vágtázó infláció társadalmi robbanáshoz vezet? Oroszország fekete napjai Oroszországban szinte alig használják a takarékoskodni szót. Helyette már eddig is azt mondták, hogy „félretenni a fekete napokra”. Most viszont, hogy a vágtázó infláció elhozta a rettegett „fekete napokat", már félretenni sincs mit. Az emberek egyik napról a másikra élnek, s jövedelmüket fizetéstől fizetésig az utolsó kopejkáig elköltik. Jó, ha kitart a pénz a hó végéig. Megkezdődött a tartalékok felélése is. A teljes anyagi leépülési folyamat végén pedig mind többek számára jelenik meg a szó szoros értelmében vett éhezés réme, s amennyiben eljön, amitől az orosz vezetés tart, nevezetesen az, hogy a társadalom többségének már élelmiszerre sem fogja futni a pénzéből, bekövetkezhet az a bizonyos sokat emlegetett társadalmi robbanás. Ráadásul a polgárait koráb- amelyek ezeknél jóval magasabban sem nagyon kényeztető kincstár minden eddiginél szegényebb, s a Nyugatról vékony sugárban csordogáló humanitárius segélyek is — ki tudja, miféle csatornákon — a rászorulók helyett sorra-rendre a feketepiacon kötnek ki. A hivatalosan megállapított létminimum manapság Moszkvában kétezer rubel. Nem hivatalosan viszont ennek jó, ha negyede, míg a valóság az, hogy a 960 rubeles (ki tudja, miként állapították meg?) átlagkeresettel szemben jócskán vannak, akiknek 250-300 rubelből kell a családjukat eltartani. A hagyományosan mélyen alulfizetett rétegeken, mint az orvosokon, a pedagógusokon vagy a pályakezdő fiatalokon kívül ott vannak a nyugdíjasok, akikről az előző rendszer sem, a mostani meg végképp nem gondoskodik, s legfeljebb 100 rubelt kapnak havonta. Hogy mindez mire (nem) elég, azt j ól mutatj a az alábbi lista az alapvető élelmiszerek állami áráról: 1 kiló kenyér 4-8 rubel. A vaj kilója 54 rubel, s ha valaki esetleg netalán megengedheti magának azt a luxust, hogy néhanapján hússal vagy szalámival is meglepje családját, ugyancsak mélyen kell zsebébe nyúlnia. A szalámi kilójáért 250 rubelt kérnek a boltokban, s akkor még nem szóltunk a piaci árakról, bak. Igaz, az átlag orosz korábban sem vásárolt a piacokon, most viszont még messzebb elkerüli őket. Nem csoda, ha az emberek szinte kivétel nélkül arra panaszkodnak, hogy az utolsó kopejkájukat is kénytelenek élelmiszerre költeni, s alig tudják fizetni a közüzemi dijakat. Ruházkodásra az idén már nem telik, legfeljebb a gyerekeknek jut cipő, de az is inkább használt. Egy pár női cipőért — amely csakúgy, mint korábban, most sem kapható az állami boltokban — az egyre szaporodó maszek üzletekben már akár 3000 rubelt is elkérnek, de a gyerekcipő még létező állami ára is csaknem kétszáz rubel. Az emberek persze, megpróbálják valahogy fenntartani magukat. A szupravezetésből kandidátusi értekezését író például abból szerez pénzt, hogy nagy nyugati mágneslemezgyártó cégektől kér mintapéldányokat, s ezek eladásából próbálja kiegészíteni 200 rubeles intézeti fizetését és végzős pedagógus feleségének 150 (!) rubeles keresetét. Ezen a pénzen talán meg lehetne sarkaltatni azt a bizonyos 3000 rubeles cipőt, amelyre viszont nincs meg a rávaló. Az albérleti szoba kettőjük fizetésének felébe kerül, s már régen lemondtak az önálló lakásról. Egyetlen vágyuk és reményük, hogy talán sikerül kijutniuk Amerikába. Az utóbbi fél év társadalmi változásai közt talán leginkább ez a jelenség, a társadalom teljes illúzióvesztése ötlik szembe. Már régen nem hisznek az emberek Jelcinnek. Az ötszáz napos program szerzőjének népszerűsége hirtelen elolvadt, mint áprilisban a moszkvai hó. Áz orosz sajtóban (csakúgy, mint a nyugatiban) időről időre felbukkan ugyan egy-egy ügyeletes zseni, aki univerzális receptet kínál a kilábalásra, de egyre inkább nyilvánvaló, hogy senkinek sincs még halvány elképzelése sem, mit lehetne, s főképp mit kellene tenni, miközben egyre nyilvánvalóbb Jelcin csapatának hozzá nem értése. Nem véletlen, hogy az orosz államfő lázas ütemben próbál pénzt szerezni. London után Párizsban újabb — ezúttal 4 milliárd frankos — hitelígéretet kapott. Kérdés persze, hogy mindez mire elég. Talán arra, hogy elodázza az elégedetlenség kirobbanását, amire minden oroszok Borisza — ahogy a nyugati sajtó nevezi Jelcint — oly nagy nyomatékkai figyelmeztet. Az tény, hogy amennyiben az infláció hasonló ütemben nő, akkor hamarosan elérkezhet a türelmi küszöbre a társadalom. Szakértők szerint ez akkor következhet be, ha az emberek többségének tényleg nem jut már az élelemre sem. Márpedig egyre növekszik ezeknek a rétegeknek a száma, s ez a „kritikus tömeget” elérve, ahhoz a bizonyos sokat emlegetett társadalmi robbanáshoz vezethet. A néphagyomány szerint az orosz kocsis hosszasan készülődik, de gyorsan hajt. A mondást minden bizonnyal ismeri Jelcin is, s tudja, hogy versenyt fut az idővel. Erre nincs példa a XX. század történetében Szabad rablás és tömegmészárlás „Azt hiszem, amióta ez a szabálytalan, piszkos háború elkezdődött, ezeken a területeken szabad rablás, szabad fosztogatás és tömegmészárlás folyik. Azaz, nem hiszem, meg vagyok róla győződve, tudniillik: láttam a dokumentumokat” — nyilatkozta a Magyar Televízió Panoráma műsorának Hornyik Miklós újvidéki író azzal kapcsolatban, hogy ezeket a szörnyűségeket sokan megkérdőjelezik. Fekete Elvira újvidéki televíziós például filmet készített, és ezt a belgrádi televízióban be is mutatták. A film mondanivalójának lényege az, hogy az MTV Panoráma félrevezeti a közvéleményt. Ezzel szemben a valóság az, hogy — mint Hornyik Miklós elmondotta — a szlavóniai és baranyai ENSZ-megfigyelő által bemutatott dokumentumok — fényképek, filmfelvételek, tanúvallomások — egyértelműen bizonyítják: olyan méretű a népirtás és az őshonos lakosság elüldözése ezekről a területekről, amire nincs példa a XX. század történetében. Baranyában, Szlavóniában és Horvátország szerbek által ellenőrzött területein tömegmészárlások folytak. A genfi embeijogi konvenciót Belgrád, a belgrádi hadvezetés, a jugoszlávnak mondott és néphadseregnek becézett terrorszervezet sokszorosan megszegte. Egyébként — mutatott rá Hornyik Miklós — meg Milan Paroski, az egyik legszélsőségesebb, hírhed ten nacionalista szerb vezér — aki Baranyában annak idején fellázította a szerbeket — is beismerte, hogy „a megszállás első két napjában követhettek e I ilyen cselekedeteket”. Különben az ENSZ-megfi gyelők vagy a helsinki szakértői bizottság jelentedé bői egyértelműen kiderül, hogy iszonyatos bűncselekményeket követtek el a védtelen, fegyvertelen polgári lakosság ellen. Hornyik Miklós végül irrelevánsnak mondta bizonyos köröknek azt az állítását, amely szerint a horvátországi magyarok által elkészített „Fehér Könyv” adatai pontatlanok. Aki ilyet állít, annak tudnia kell, hogy a halálból elmenekült, megkínzott, földjükről elüldözött emberek szinte önkívületben mondták el, amit átéltek vagy amit észlelni véltek. Egyik-másik adatot ezért lehet észrevételezni — a veszteséglisták különben is csak ezután készülnek el —, azt kell azonban szem előtt tartani, hogy ki a megtámadott és ki a támadó, és hogy milyen szörnyűségek történtek. 1992. február 7. (M TV-Panoráma)
