Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-08-09 / 33. szám

HÍRLAP, 1992. február 8-9., szombat-vasárnap PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. Mező Tamás — munka közben A harang 1472-ből való Festik a balatoni templomot Felállványozott templombelső SZDSZ: „Lenne néhány kifogásunk...” Nem jó a derecskéi költségvetés? Késő barokk stílusban, 1760 körül épült a balatoni katolikus templom, amelyet később Szent Márton püspök tiszteletére szen­teltek fel. A műemlék jellegű épület főoltárképe 1886-ból va­ló, a balatoni harang pedig ennél jóval régebbi, az Egri Főegyház­megye legöregebb harangja: 1472-ben készült. Balaton önkormányzatának segítségével, az egyházközség la­kóinak adományaiból és az egri érsekség támogatásával tavaly Gál Józsefnek, Recsk 1. Engem nem Kovács Ottíliá- nak hívnak, ilyet nem olvasha­tott az újságban a Felrobbantott recski dögkút titka című ripor­tom alatt, amelyre most reagál. 2. Azt írja, hogy Gál „Bakas” József — aki nem ön, mert ön Gál„ Tolyú” József— állításának az ellenkezője igaz. „Bakas” ugyanis azt nyilatkozta, hogy öt­venhat után ön záratta börtönbe őt. Ezek szerint viszont őzáratta börtönbe önt, ha jól követem a logikáját. Ennek némiképpen el­lentmond, hogy levelében tudat­ja velünk, hogy 1956-ban ön volt a falu párttitkára, sőt 1957. már­cius tizenötödikétől a falu tanács­elnöke is, egészen 1966-ig. Név­rokona ebben az időszakban hosszabb időt töltött elzárva, így számomra ez a kijelentése leg­alábbis ellentmondásnak tűnik. Azt viszont készséggel közzéte­szem, amit ezután szögez le, vagy­is hogy 1956 után „szorgalmasan tevékenykedett az elvitt szemé­lyek kiszabadításában.” 3. Arról is értesít bennünket, hogy ma is községi párttitkár. Azt nem írja, hogy meiyik párté, de gondolom, az MSZMP-é. (Ha nem így van, kérem, jelez­ze!) Örömteli, hogy ebben a mi­nőségében síkraszáll a többpárt­rendszer mellett, amikor azt ne­hezményezi, hogy riportom ké­szítésekor nem kerestem fel az december elején megkezdték a templom belső festését. Mező Tamás egri festőművész — aki egyébként kizárólag templo­mokkal foglalkozik — az érsek­ség megbízásából végzi a mun­kát, amelyet előreláthatólag feb­ruár végére fejez be. Akkor eltűnik majd a „desz­kaerdő”, amelyet most mi is ala­posan megvizsgálhattunk, lévén, hogy az egyik fotó egy állvány te­tején, tizenkét méter magasban készült. összes recski alapszervezet veze­tőit. Ez a mulasztás azért történ­hetett meg, mert sokkal inkább szemtanúk véleményére voltam kíváncsi, és nem politikusokéra. Ezzel együtt teljesen egyetértek önnel abban, hogy „mindenki­nek joga van nyilatkozni.” Azzal viszont már nem, hogy „politikai provokációnak” tartják Gál „Bakas” József állítását. Némi­képpen azt is ellentmondásnak tartom, hogy a község lakossága és pártja nevében egyaránt be­szél, információim szerint ugyanis Recsk teljes lakossága nem tagja az MSZMP-nek. Névtelenül? Többeknek Oldalunk szerzői gyakorta kapnak leveleket, amelyekben a tollat ragadó olvasók meglehető­sen negatív színben tüntetik fel őket. Legenyhébb jelzők közé tartozik a „kommunista”, de nem ritka az sem, hogy gazem­berként aposztrofálják őket, akiknek egyetlen törekvésük, hogy a valóságot megmásítsák, s ezáltal is zavartalanul élvezhes­sék „kitartó aknamunkájuk” gyümölcsét: a botrányt. Kész­séggel szállunk mindenkivel vi­tába konkrét ügyekben, ám név­telen levelekkel nem áll szándé­kunkban a jövőben sem polemi­zálni. Kovács Attila Régi ismerősünk, a mátrade- recskei Záborszky József kere­sett meg minket a minap, hogy tájékoztasson arról, hogyan érté­keli a helyi SZDSZ-szervezet a községi önkormányzat által nemrég elfogadott költségvetést. A derecskéi szabad demokraták erről egy többoldalas elemzést készítettek, amelyet a költségve­tési vita előtt át is nyújtottak a képviselőknek, illetve a polgár- mesternek. — Viszonylag korrekt ez az idei költségvetés, legalábbis a ko­rábbiakhoz képest— fogalmazta meg véleményét beszélgetésünk elején Záborszky József —, vi­szont van vele szemben néhány kifogásunk, elsősorban az okta­tással kapcsolatosan. Például az a személyenként ötezer forintos normatív támogatás, amely a ci­gány származású óvodás gyer­mekek után jár kiegészítésként, beépítették ugyan a költségvetés­be, de nem különítették el arra, amire kellene, vagyis a személyre szóló, differenciált pedagógiai programokra. Ugyanez áll az is­kolás korú cigány származású ta­nulók után igényelhető fejen­ként 15 ezer forintos támogatás­ra is. Az államtól az önkormány­zat megkapta a pénzt, beépítet­ték a költségvetésbe, de nincs semmi biztosíték arra nézve, hogy mire használják majd. És nincs kielégítő válasz sem a pol­gármestertől, sem a képviselők­től a problémára. Pedig ha nem rendeltetésszerű a felhasználás, az Állami Számvevőszék soron kívüli vizsgálatát lehet kérni. Szemet szúrt aztán nekünk az is, hogy a költségvetés a két tanács­noknak és a képviselőknek erre az évre százezer forint bért külö­nített el, s mindeközben a tavaly Nem virradtak könnyű napra az elmúlt hét egyik reggelén azok a teherautósok, autóbuszsofő­rök, akik a Mónosbél és Bélapát­falva közötti parton kívántak fel­jutni gépjárművükkel. Az ország­utat ugyanis jégpáncél fedte, s hosszú órákig ott kellett rosto­kolniuk, ugyanis gumijaik nem tudtak megbirkózni ezzel a fel­A községben működő nagy hí­rű csevice-kutat ismét magának szeretnéParádsasvár— adtuk hí­rül már többször is. Az önkor­mányzati testület is foglalkozott a témával, s ők is úgy vélték, hogy a jelenlegi üzemeltetőnél nincs megfelelő kézben a gyógy­víz, s a falu lakóit is megfosztot­ták a korábbi lehetőségüktől, hogy kedvezményesen vásárol­hassanak helyben parádi vizet. Ez utóbbi eseményről szóló tudósításunkat olvasta Hatalyák Péter, a nagyrédei ÉPLAK Kft. kereskedelmi vezetője is, s mivel most ők a fenntartók, szükséges­szeptembertől működő községi gyermekszervezet csupán bruttó 80 ezer forintot kap tiszteletdíjra és 120 ezret a dologi költségekre. A hivatal költségvetésében van még ezenkívül más többletterve­zés, „elbújtatott pénz” is — de csak itt, a polgármesteri hivatal esetében. Például 150 ezer forint berendezésekre, felszerelésekre, 200 ezer forint festésre és hason­ló dolgokra. Sajnálattal tapasz­taltuk még, hogy az óvoda költ­ségvetésének bér- és dologi ré­szét radikálisan csökkentették, s így lehetetlenné vált a negyedik óvodai csoport működtetése, pedig szükség lenne rá, hisz elég sok az óvodás korú gyerek. Az óvónők többletmunkára kény­szerülnek, bérszínvonaluk vi­szont meglehetősen alacsony. Tartok attól, hogy miután az önkormányzat nem gondosko­dik kellően a cigánygyerekekről, nem lesz lehetőség, pénz a neve­lésükre, felzárkóztatásukra, s a pedagógusok csak pluszmunká­ban tudnak majd foglalkozni ve­lük, a lappangó cigányellenesség feléledhet a községben — mond­ta befejezésül Záborszky József. A kifogásokkal természetesen megkerestük Mátraderecske polgármesterét, Zám Ferencet, aki átadta nekünk a költségvetési vita jegyzőkönyvét, nézzük meg, mit válaszoltak akkor, tehát a költségvetés elfogadásakor a megkérdezettek a helyi szabad demokraták panaszaira. Ebből kiderült, hogy a Pénzügyi Ellen­őrző Bizottság előzőleg részlete­sen megvitatta a falu költségveté­sét, ám ezen a vitán a meghívás ellenére egyetlen helyi párt, ek­képp az SZDSZ sem jelent meg, s így alapos okkal feltételezhette az önkormányzat, hogy a költség­adattal. De nemcsak ezen a pon­ton, hanem a környéken szinte mindenütt hasonló volt a hely­zet. Balatonból például a menet­rend szerint öt órakor induló busz — ami a munkásokat szállít­ja az egri Finomszerelvénygyár- ba — csak fél nyolc után tudott nekilódulni, akkor is csak igen minimális sebességgel. nek tartotta az alábbiakat leszö­gezni: „A vállalkozásokat gátló régi beidegződéseket leküzdve, komoly összegű beruházásokat eszközölve, a technológiai fegye­lem betartásával sikerült a kész­termékek Magyar Szabványban leírt paramétereit elérni. Sajná­latos, hogy a termelési költségek, a gazdaságban jelentkező inflá­ció a termékek előállítási árát növelte, s ez kihatott a fogyasztói árra is. A falu lakossága jelenleg is a nagykereskedelmi ár hetven­öt százalékáért vásárolhatja meg kedvelt italát a helyszínen. Tár­saságunk sohasem zárkózott vetéssel nyilván mindenki telje­sen tisztában van, s nincsenek el­lene kifogások. Mindenesetre Záborszky észrevételeire — a jegyzőkönyv szerint — a polgár- mester még a testületi ülésen vá­laszolt, és elmondta többek kö­zött, hogy a különböző területek bérének összehasonlítása ugyan nagyon látványos dolog, de az önkormányzati tagok már a költ­ségvetés előkészítése során talál­koztak vele, s akkor foglalkoztak is a problémával, el kellett volna menjen a derecskéi SZDSZ a PEB-ülésre. Az óvodával kap­csolatban a polgármester azt hangsúlyozta, hogy az említett negyedik csoport üzemeltetését csupán szüneteltetik, de nem szüntették meg. Tavaly szeptem­berben a gyerekek alacsony szá­ma miatt nem volt szükség rá, de idén ősz elején már bizonnyal be kell indítani, mert több az óvo­dás korú csöppség. Erre a pénzt az önkormányzat biztosítja majd. Kifejtette még Zám Ferenc azt is: az 1992-es költségvetés szélesebb körű lakossági véle­ményeken alapul, mint a koráb­biak, s visszautasítja azt a feltéte­lezést, hogy az pazarló lenne. Véleménye szerint eddig is meg­felelően kezelték a cigány és a fo­gyatékos gyerekeket a faluban, s az óvodás, illetve az iskolás ci­gány származású gyerekek után megkapott pénzt az érintett intéz­mények vezetői különítik majd el a meghatározott célra, tehát ez nem a költségvetés feladata. Mátraderecske ez évi költség- vetését egyébként tíz igen szava­zattal, egy tartózkodás mellett fo­gadta el néhány hete a községi önkormányzat. Bélapátfalva előtt pár kilomé­terrel pedig külföldi rendszámú kamionosok — Jugoszláviából, Hollandiából — nézelődtek ér­deklődve a lehúzott ablakaik­ban, s tűnődtek, hogy Magyaror- szág-e, ahol járnak, vagy a bo­nyolult nemzetközi helyzetben eltévedtek, és a sarkvidéken kö­töttek ki. el attól, hogy a helyi önkormány­zattal együttműködjön, sőt több esetben kezdeményezett is ilyen kapcsolatot. Sajnos, ez általunk ismeretlen okból nem jött létre. Általában tiszteletre méltó tö­rekvés — így a nyilatkozat —, hogy a lokálpatrióták megpró­bálják befolyásuk alá vonni a te­rületükön lévő gazdaságosan üzemelő termelőegységeket. Pa- rádsasváron erre árnyékot vet a mai divatos idegenellenes szind­róma. Bízunk abban, hogy csök­kenni fog a palackozóüzem és a polgármesteri hivatal között lévő ötszáz méternyi távolság.” Egerbakta önkormányzati testületé február 3-án, hétfőn tartott ülésén tárgyalt először, el­ső olvasatban a község költség- vetéséről. A második forduló február 17-én lesz, ám a falu pol­gármestere, Mata József szerint lehetséges, hogy egy harmadik „nekifutás” is szükségeltetik majd, s csak akkor sikerül végleg eldönteni, miképpen is gazdál­kodik az idén a település. Mátraderecskei zárszámadás A jövő hét pénteken, február 14-én termelőszövetkezeti zár­számadást tartanak Mátrade- recskén. A helyi Rákóczi Tsz a községi tornacsarnokban ad szá­mot az elmúlt év eredményeiről. Az önkormányzati vagyonról Tegnap délelőtt a siroki pol­gármesteri hivatalban találkoz­tak ismét egymással Pétervására és környéke jegyzőklubjának tagjai. Ez alkalommal — dr. Bá­lint Tibor, a Belügyminisztérium főosztályvezetője előadásában — az önkormányzati vagyonról esett szó, s a rendezvénynek ez­úttal külön érdekessége volt, hogy azon a jegyzők mellett az érintett települések polgármes­terei is részt vettek. A diákönkormányzat szervezésében Mesemondók versenye Tarnaleleszen A Tamaleleszi Általános Is­kola diákönkormányzata nem­rég mesemondó versenyt hirde­tett Bükkszeüterzsébet, Szentdo­monkos és Tarnalelesz alsó tago­zatos tanulói számára. A vetél­kedőre jó néhányan jelentkez­tek, s közülük az osztálytanítók választották ki azt a huszonhat „versenyzőt”, akik részt vehet­tek a tamaleleszi könyvtárban megrendezett döntőn. A diák­önkormányzat diákvezetőiből és az iskola tanáraiból álló zsűri a gyerekeket meghallgatva dön­tött az eredményről: eszerint a versenyben első helyezést ért el Zay Mária negyedik osztályos tanuló, második lett Matyikó Boglárka, aki harmadik osztá­lyos, s Kóczé Mária negyedik osztályos diák kapta a „bronzér­met”. A zsűri ezenkívül könyv- jutalomban részesítette az első osztályos Ivády Anettet és Ko­vács Kittit, és a harmadik osztá­lyos Nyerges Diánát, Halász Krisztinát, Kovács Gergelyt és Balázs Viktort. A diákönkor­mányzat egyébként a verseny minden résztvevőjének apró ajándékokkal kedveskedett. Kovács Mária Ez most valami, vagy megy valahová? — jut eszébe az utazónak, aki Pétervására felől érkezik Bükkszenterzsébetre. Odáig nyugod­tan autózott, élvezte a Daciából ömlő mele­get, de akkor egy pillanatra zavarba jön. Bükkszenterzsébet — olvassa a táblát, s mi­vel utazónk figyelmes ember, s különös érzék­kel bír ahhoz, hogy a részleteket alaposan megfigyelje, áttéved a tekintete az út másik ol­dalára is. Bükkszenterzsébet — olvassa a túloldalon is, csak ott éppen áthúzták a falu nevét egy pi­ros vonallal, azaz: a falunak vége. Ez egy rövid falu — nyugtázza az utazó. Amint megkezdődik, már véget is ér, kevés A rövid falu olga lehet a helyi önkormányzatnak. De hát a táblán túl házak magasodnak, tyúkok ka- pirgálnak a kertben, kukoricát tömnek a liba csőrébe az asszonyok, hogy megfelelő nagy­ságúra hízzon a máj, bicikliket támasztanak a kocsma falához a derék családfenntartó férfiak. Bükkszenterzsébet továbbra is egy falu, ugyanúgy él, mint azelőtt. Hanem a táblát, azt bizony megfordították. Rosszindulatú emberek — bizonnyal az éj leple alatt—gonosz tréfát űztek. Nincs jövő— sugallja cselekedetük, ez a falu csak egy pici pont, az utazó nets gondolja azt, hogy valahol ő jár, csak nyomja a gázt, s illanjon el onnan mihamarabb. Az icipici falvakra nehéz idő jár. Naponta érkezik a híradás, hogy kellene közmű, gáz, telefon, helyi televíziós adás, diszkó a fiata­loknak, kertbarát kör a nyugdíjasoknak, de nincsen pénz, félig épülnek a létesítmények, három év múlva adják át az orvosi rendelőt. Polgármesterek panaszkodnak a körülmé­nyekre, falubeliek panaszkodnak a polgár- mesterre. Ebben a helyzetben teljesen logikusnak tű­nő cselekedet a helységnévtáblát megfordíta­ni. De ha akad arrafelé egy optimista ember, akkor bizonyára hamarosan visszaállítja az eredeti állapotot. (kova) Postánkból A recski párttitkár titka (rénes) Hosszan sorakoztak a teherautók, buszok Idegenellenes szindróma Parádsasváron? Az üzemeltető nem érzi magát hibásnak

Next

/
Thumbnails
Contents