Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-07 / 32. szám

HÍRLAP, 1992. február 7., péntek FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 13. A makiáriak idei nagy terve Gázvezeték minden utcában A hétfői napok a legzsúfoltabbak a füzesabonyi hivatalban (Fotó: Perl Márton) Növekvő munkanélküliség Nincs a megyében olyan település, ahol ne élne munkanélküli, s egyre gyarapszik a számuk. Az új munkahely, a munkaléhetőség meg kevés. így van ez Füzesabonyban és környékén is. Mint ahogy Ke­lemen Györgyné, a Heves Megyei Munkaügyi Köz­pont füzesabonyi kirendeltségvezetője elmondta, térségükben 1700 munkanélküli van, ebből 1386- an részesülnek ellátásban. Naponta 230 emberrel foglalkoznak, intézik ügyes-bajos dolgaikat, pró­bálják álláshoz juttatni őket. Különösen a hétfői napok a zsúfoltak — képeink is ekkor készültek —, amikor a munkanélküliek ha­da ellepi az épület szűk folyosóit, tovább bolydítva egyébként is zaklatott idegeiket. Nem szívesen nyi­latkoznak, inkább arra törekednek, hogy minél előbb „szabaduljanak” a hivatalból. Naponta mintegy 230 rászorulót fogadnak Nem szívesen nyilatkoznak.. Nagyút Történelmi betűvetés Tanárokkal vitázva arra a megállapításra jutottunk, hogy manapság a magyart és a törté­nelmet a legnehezebb tanítani. A magyart azért, mert brutálisan magyartalanodik a nyelvünk, és mert Mikes Kelemen óta oly ke­vés beszédű a magyar irodalom. Fiatalságunk szókincse hevülő jégcsap módjára apad, a felnőt­teké — tisztelet a kivételnek — pongyola és nem hagyományőr­ző. Ami pedig a történelmet ille­ti, igaza van Sütő Andrásnak: „A történelem látható és kézzelfog­ható alakzataiban kint lakozik a szabad ég alatt. ” Nagyútra vezet az utam, ahol Murányi Jánost, a falu szülöttét keresem és találom: Jánost, Ká­rolyi Mihály hajdani cselédjei­nek egyik leszármazottját, a tőről szakadt nyelvtanárt, a honisme­reti szakkör vezetőjét, az élő tör­ténelem hordozóját, aki szintén vallja, hogy a világ nem velünk kezdődött, és ebből eredően a történelem leckegyűjteménye is kimeríthetetlen. — Úgy tudom, ebben a falu­ban született. Mosolyra rándul az arca, és helyesbíteni kényszerül. — Itt, deákkor, 1939-benmég nem volt meg a falu. Az első ma­gyar köztársaság elnökének, Ká­rolyi gróf uradalmának egyik majorjában, Göbölyjáráson lát­tam meg a napvilágot. A falu négy uradalmi major összeölel- kezéséből keletkezett, ahová még hetvenhét falu telepeseiből verbuválódott össze a lakosság. Amolyan „mintafalut”terveztek ide Horthy ék; földet osztottak a lakosságnak, és lakásokat is. A cselédség 10, a bevándorolt mó­dosabb lakosok 20 holdat kap­tak, amiért „megváltást” kellett fizetniök. Itt helytörténetből jelesre vizs­gázna minden gyerek, mert a leg­kisebb is tudja, hogy a falujuk­ban, Nagyúton, ha magánkézben is — és nem értékes műemlék­ként számon tartva —, de az élő történelem tanúja az Eötvös-is- kola, amelyben most a kisgazda- párt elnöke lakik, aki a leszárma­zottja annak a Búzás Márton­nak, aki a negyvenes évek illegá­lis parasztszövetségének volt az egyik vezetője. Falujáró utamon kísérőként kapok egy hatodik osztályos fiúcskát, Tusai Milánt, aki a műemlék uradalmi magtár és a hajdani négyosztályos iskola irányába vezet, talán az egykori „kutyavasút” nyomvonalán, amelynek csilléiben a majorok nebulói utaztak betűvetést ta­nulni. Milán természetesen tisztában van a múlttal, a tanár úr magán- leckegyűjteményében ugyanis benne foglaltatnak a kapitalizá­lódó korabeli Magyarország erő­feszítései, amelyekbe itt helyben beletartozott a „mintafalu” ide­álja, a Storl Auguszt; Károlyi gróf uradalmi gépészetének 36 „munkást” számon tartó gépmű­helye éppen úgy, mint az iskola- építés, az analfabétizmus felszá­molása. Ismerik a dátumot is: 1897. Akkor épült a központi műhely, a gabonamagtár! A nagyúti gyerekek persze sztori­kat is tudnak Károlyi gróf életé­ből; egyebek között azt, hogy mint híres lópártoló és -tenyész­tő, amikor Londonba utazott, magával vitte híres fogatán Alács Kálmán parádés kocsisát, aki­nek a leszármazottai ma is közöt­tük élnek a faluban. Tizedét sem győzöm felje­gyezni a hallottaknak, amelyek bizonyára belekerültek Murányi János tanár úr főiskolai szakdol­gozatába is, amellyel akkoriban jeleskedett. — Mennyi autó van a faluban, Milán? — A legtöbb házban! Azt viszont már megint a ta­nár úrtól tudom, hogy hajdan a földes „országútjairól” és a 200 esztendős Szent Vendel-szdbrá- ról nevezetes településutód a lé- lekszám tekintetében fogyóban van. Most 860-an lakják, 1960- ban még 1200-an! Igaza van a ta­nár úrnak abban, hogy ezek az új gondok részei a jelennek, és a ké­sei utódok ezekről az időkről is írnak és mesélnek egyszer majd történelmet... Nagyútról Kál felé tartok, az egyedüli irányba, amerre köves- út vezet! Az út menti fák maga­sán gyászvitéz vaijak figyelik a széles, kietlen határt; a szántat- lan földeket, a betakarítatlan napraforgótáblákat, és véle­ményt mondanak: kár, káár... — Hess, madár! — kiáltok rá­juk, de rám sem figyelnek... (Sz. I.) Makiárt gondos gazdák lak­ják, látszik a széles utcák és a nagy porták rendjén és tisztasá­gán. Amikor ezt mondom Újj István polgármesternek, elmo­solyodva feleli: — Nálunk az emberek szere­tik a tágasságot, meg a tisztasá­got is. Persze, mi is teszünk azért valamit, hogy ez így legyen. Az önkormányzat egyévi türelmi idővel olyan rendeletet hozott, hogy mindenki tegye rendbe la­kása előterét, ne szemeteljen, engedély nélkül nem tárolhat semmit a közterületen. Szilárd útburkolattal láttuk el a Nagya- szói-dűlőben lévő szeméttele­pünkhöz vezető 400 méternyi utat, megszüntettünk két illegá­lis lerakóhelyet, egyet éppen itt, a templomnál, ahol parkolót ala­kítunk ki. Ahogy hallom, 1991-ben si­került a falu pénzével jól gazdál­kodni. Csak a legfontosabb ten­nivalókra költöttek, a pénzt tar­talékolták, hogy amikor a gáz­program meg a szennyvízelveze­tési rendszer építése elkezdődik, ne kelljen kölcsönt felvenni az önkormányzatnak. A tervezés mindkét ügyben megtörtént, a kivitelezési tárgyalások folynak. Ha minden jól megy, 1992 végé­re gáz lesz a makiári lakásokban, mert minden utcában lefektetik a vezetékeket. — Tavaly az ÉMÁSZ korsze­rűsítette a villanyhálózatot. Ezért mi is elkészítettük a község közvilágítása javításának tervét — így a falu első embere. — Lé­nyege az, hogy első ütemben korszerű lámpatesteket, de ol­csóbb fogyasztású égőket szerel­tetünk fel a Nagyalvég, a Szihal- mi, a Sport, a Táncsics és a Rá­kóczi utcában. Aztán a Hunyadi, az Alkotmány, a Kerecsendi, az Ady és a Béke út következik. Persze, még ebben az esztendő­ben. Pályázatot írtunk ki a mun­kára. Megéri, mert nemcsak vilá­gosabb lesz a település, de keve­sebb villanyszámlát is kell fizet­nünk. Az elmúlt évben elkészítették — több mint egymillió forint rá­fordítással — az Ifjúsági utca út­ját, a segélyalapból 450 ezer fo­rintot adtak a 70 éven felüliek­nek, a gyerekeket egyedül nevelő és többgyermekes szülőknek. Két megye határán, két város — Eger és Mezőkövesd— között terül el az 1348 lakost számláló falu. Jó- vagy balsorsa az idők fo­lyamán úgy hozta, hogy Borsod­hoz, Heveshez is tartozott, bár Egervonzása jelenében minden­képpen meghatározó. Akik valamennyire is ismerik ezt a völgyben húzódó, szőlőkkel körülvett községet, tudják, hogy nem különösebb kegyeltje sem a történelmi múltnak, sem a termé­szetnek. Nincsenek műemlékei, ódon, letűnt századokat idéző kastélyai, sem királyoktól, úri méltóságoktól örökölt műkin­csei, relikviái, amelyeket muto­gatni lehetne. A természet aján­dékosztásánál sem állhatott az első sorokban, lévén e drága kin­csekben is szegény... Szerencséjére a falunak, a két legfontosabb életfeltétele azon­ban adott: az emberek munka­szeretőszorgalma és földjeinek a termékenysége. E kettőből élt Novaj a summásvilágban éppen úgy, mint manapság, amikor több vonatkozásban előrébb tart több más, hasonló falunál. A polgármesteri hivatalban egy kiadványra leszek figyelmes, az önkormányzati tájékoztató el­sőpéldányára, amely ezzel a cím­Decemberben 400 családi házba bekötötték — 10 millió forintba került — a telefonkészüléket. A pénzt az önkormányzat adta, a lakosok pedig 50-53 ezer forint­tal járultak hozzá személyen­ként a munkálatok finanszíro­zásához. Nagy gondot fordítottak a tár­sadalmi munkára. A pálinkafőz- de kötelező korszerűsítésével párhuzamosan — távolról is jár­nak ide főzetni, mert jóízű a pá­linkájuk — az épületet körbeke­rítették, parkosították. Ugyan­csak összefogással megépítették az orvosi rendelő szennyvízderí­tőjét. A régi tönkrement, 40 köbméteres újat építettek. — A közintézményeink jól működnek — folytatja Újj Ist­ván. — Az iskola színes tévét ka­pott a község vezetésétől. Az idősek klubja, a szociális és házi betegellátás, a könyvtár és a kul- túrház szolgálja a rászorulókat és az érdeklődőket. Pár éve alakult — az iskolás tanulókból — a For­rás néptáncegyüttes. Sok sikert értek már el, nem véletlen, hogy a nyáron törökországi meghívás­nak tesznek eleget. Ez komoly megmérettetés lesz... Persze, Makiáron is voltak és vannak gondok. A munkanélkü- . liség növekvő, kevés a munkale­hetőség a faluban, a többség Egerbe jár dolgozni. Sokan for­dulnak a hivatalhoz segélyért. Amikor ott jártunk, akkor is há­rom kérelmet találtunk a polgár- mester asztalán. Pletyka is akad a faluban. Pél­dául az a hír járta, hogy a képvi­selő-testület tagjai nagy tisztelet- dijat vesznek fel havonta. Erre volna ugyan törvényes lehetősé­gük, de nem teszik. Olyan döntés született, miszerint ezt a pénzt minden év végén egy összegben az orvosi rendelő műszerezettsé­gének javítására, felújítására for­dítják. — Nem bánta meg, hogy pol­gármester lett? Hiszen ön társa­dalmi tisztségben tevékenykedik, főfoglalkozása a megyei tüdő­szűrő állomáshoz köti, és sokat is kell utaznia... — Tudtam, mire vállalkozom. A község érdekében dolgozni nagy megtiszteltetés... Fazekas István mel került ki a nyomdából: „No, vajon Mi Újság?” E tisztes idő­szakos kiadvány nem kevesebb­re, mint a lakosság tájékoztatásá­ra szolgál, amelynél aligha lehet valami fontosabb ott, ahol annyi nagy fába vágta bele a fejszéjét a falu, és nyilván mindenki kíván­csi arra, hogy mikor, mi és ho­gyan történik... Az első lapon az anyakönyvek nyilvánosságra hozott adatait vehetik szemügyre az állampol­gárok, azok elgondolkodtató számait, amelyek azt bizonyít­ják, hogy az utóbbi évtizedekben lélekszámában igencsak megfo­gyatkozott a falu, és ez a leépülés — sajnos — még tart mind a mai napig. Tavaly 27 ember életének végét jelezte a lélekharang, mi­közben nyolc gyerek született, és mindössze öt vőlegény vitte a mátkáját az oltár elé. — Kiöregszik a község! — mondja Berecz János polgár- mester és dr. Fazekas Mihály jegyző, miközben az anyaköny­vek hivatalos bejegyzéseire utal­nak, amely szerint Novajon 375 a hatvan esztendő fölötti lakosok száma. A 0-6 éves korú gyereke­ké: 87. A továbbiakban nyilván a leg­fontosabbról, a jövőről esik szó, Kábeltévé Szihalmon Január 27-én tartotta testületi ülését a szihalmi önkormányzat. A napirendi pontok között sze­repelt a költségvetés előkészítése és az orvosi rendelő áthelyezésé­nek terve. A képviselők állást foglaltak a helyi kábeltelevíziós hálózat kiépítésének segítésével kapcsolatban. Eszerint a testület megelőlegezi a költség egy részét, körülbelül egymillió forintot, míg a további összeget öt hónap alatt kell befizetni, ez családon­ként tízezer forint. Mintegy fél éven belül tehát kétszázötven la­kásban lesznek foghatók a mű­holdas csatornák. Közhírré tétetik... ...a címe Kompolt község pol­gármesteri hivatala tájékoztató­jának, amelyből már három szám jelent meg. Legutóbb a vallási té­májú írások mellett a község nagy tudósának, Fleischmann Rudolf növénytermesztőnek másfél emberöltonyi tevékeny­ségét méltatják, írnak agázbekö- tés körüli problémákról, bemu­tatják a község címerét, és ismer­tetik az utcanév-változtatásokat is. így a Lenin útból Széchenyi, a Hámán Kató útból Deák Ferenc, a Kilián útból pedig Gárdonyi Géza utca lett. Közük az új utcák névadóinak életrajzát is. Szemünk világáért Tavaly nagy érdeklődés mel­lett zajlott le Feldebrőn a műsze­res szemvizsgálat és szemüveg­elkészítés. A helyi polgármesteri hivatal most úgy döntött, hogy tavasszal ismételten meghirdeti az akciót egy összehangolt szem­vizsgálati és műszaki szolgáltatás keretében a szemüveg elkészíté­sével együtt, utánjárás nélkül. A falu lakói február végéig jelent­kezhetnek a községházán erre a vizsgálatra. Bővült a telefonhálózat Ostoroson A december közepén meg­kezdett munkálatok során már mintegy 200 lakást szereltek föl telefonnal Ostoroson. A község jegyzője szerint ebben a hónap­ban a további 100 igény is telje­sül. és arról, hogy a „fogyás” megál­lításáért valóban mindent meg­tettek és megtesznek a vezetők és a lakosok. Óvoda, nyolcosztá­lyos, színvonalas általános isko­la, városba is beillő egészségügyi ellátás jelzi — több más mellett — az eredményeket. Húsz lakója van az öregek otthonának, és harminc idős embernek hordják a házához az ebédet, hamarosan minden harmadik háznál lesz te­lefon, részese a falu a gázprog­ramnak.. . A kulturális, az egyhá­zi élet is figyelmet érdemel. Két év alatt 18 lakótelket juttattak a letelepedni készülő fiataloknak. — Mikor fordul már meg a kocka? Az értők tudják, hogy évtize­dek kényszerbeidegződéseit, szokásait nem lehet röpke évek alatt visszafordítani, mint aho­gyan azt is, hogy nem a szülőfalu szeretetlensége okozza az elván­dorlást, és a születések számának megdöbbentően alacsony volta sem egyszerűen „divat”. Életvite­li, megélhetési és más családala­pítási gondok húzódnak meg a háttérben, és olyan gyökeres, alapvető változások szükségel­tetnek, amelyek majd vonzóvá teszik a fiataloknak a maradást és a családalapítást... (Sz. I.) Ritka építészeti emlék: az Eötvös iskola Beszélő anyakönyvek Tavaly nyolcán születtek, 27-en haltak meg — Öt fiatal pár kötött házasságot — Novaj élni akar

Next

/
Thumbnails
Contents