Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-06 / 31. szám
4 HORIZONT HÍRLAP, 1992. február 6., csütörtök Követik a gazdaságban végbement változásokat (11.2.) Átalakult az APEH szervezete A második nagy egység az igazgatóságon belül az ellenőrzési blokk. Mint az elnevezésében is benne van, az itt dolgozók foglalkoznak a vállalkozások, vállalkozók és magánszemélyek ellenőrzésével. Lényeges változás az, hogy megszűnt az úgynevezett ágazati tagozódás (ipar, kereskedelem, mezőgazdaság, stb.). Ehelyett az adóalanyok nagyságuk, méretük (ami a többi között a nettó árbevétel, a bruttó költségvetési kapcsolat összegét jelenti) szerint kerülhetnek az I-es, Il-es, vagy a III-as ellenőrzési osztályokhoz. Azt, hogy konkrétan melyik osztály ellenőrzi őket, az egyes osztályok leterheltségétől is függ. 1992. január 1-jétől a revizorok kizárólag csak ellenőrzéssel foglalkozhatnak. Nem adhatnak az adózók részére felvilágosításokat, nem vesznek részt a mérlegek, bevallások átvételében, stb. Az adatszerzők Ehhez a területhez is tartozik egy új részleg, az előkészítő és adatszerző csoport. Feladatuk egyrészt az ellenőrzést végzők munkájának előkészítése (a mérlegek, bevallások és egyéb dokumentumok összegyűjtése az ellenőrzés megkezdése előtt) a revizori kapacitás jobb kihasználása érdekében, másrészt az adatszerzés. Ez utóbbi a két adóellenőrzés között végzett különböző ellenőrzéseket (nyugtaadás, könyvvezetési kötelezettség, bejelentések megtétele, pl.: bankszámla száma, stb.), valamint leltározást jelent. Ezeket az adatokat a soron következő ellenőrzés során fogják ellenőrzésre felhasználni. Funkcionális működtetési blokk Mind az adóügyi, mind az ellenőrzési részlegek tevékenységének működtetését a funkcionális részlegek (személyügy, gazdálkodás, rendészet, iktatás, irattározás) segítik. Ilyen, az egész igazgatóságot kiszolgáló szervezeti egység az adatfeldolgozó és számítástechnikai csoport, valamint a tervezési és elemzési csoport is. A jogszabályok egységes értelmezését, alkalmazását segíti elő, valamint törvényességi felügyeletet gyakorol az adóügyi és az ellenőrzési blokk fölött a jogi csoport. E részleg feladata az igazgató munkájának segítése jogi szempontból, valamint a méltányos- sági kérelmek kezelése. A fellebbezés A lakosságadóztatási és felügyeleti osztály 1991. december 31-ig az igazgatóság része volt. Ide tartoztak az egyéni vállalkozók és magánszemélyek ellenőrzésével kapcsolatos fellebbezések. 1992. január 1-jétől nem a megyei igazgatóság keretei közt működik, hanem az APEH ellenőrzési és hatósági osztályaként, változatlan hatáskörrel. A székhelyük Egerben, a Klapka György u. 1-3. sz. alatt (Technika Háza) van, a II. emelet 234. szobában. * * * Az előzőekben leírt átszervezést viszonylag rövid idő alatt kellett végrehajtani. A munkatársak egy része más munkakörbe került, űj feladattal kell megbirkóznia. Mindezek miatt a működés során még előfordulhatnak kisebb zökkenők. Kérem, hogy az egy-két hónapos átmeneti időben vegyék mindezt figyelembe. Én és valamennyi munkatársam arra törekszünk, hogy valamennyi adózónak jó, pontos tájékoztatást adjunk a lehető legrövidebb idő alatt. Olyan szolgáltatást kívánunk nyújtani, amely mindenki igényét kielégíti. Az ellenőrzések során kellő szigorúsággalfogunk eljárni annak érdekében, hogy minden adózó a jövedelmének megfelelő mértékű adót fizessen, érvényesüljön az egyenlő közteherviselés. (Vége) dr. Zagyva Béla igazgató A Széchenyi-alapítvány segítségével Fiatal kutatók — külföldön A jövőben egyre több, kiemelkedő tudományos teljesítményt nyújtó fiatal juthat el külföldre, hogy megismetje a legújabb műszaki, gazdasági, agrár- és természettudományos eredményeket, és ezáltal közreműködhessen azok hazai elterjesztésében, alkalmazásában. Ezt támogatja a Széchenyi István Ösztöndíj Alapítvány, amely 1989 óta évente nyilvános pályázatot ír ki a fiatal kutatók számára. Az alapítvány elmúlt évi tevékenységét sajtótájékoztatón mutatta be Pungor Ernő akadémikus, tárca nélküli miniszter, az alapítvány kuratóriumának elnöke, egyidejűleg bejelentette az 1992. évi pályázat meghirdetését. Az alapítvány az elmúlt évben kétszer döntött ösztöndíjak odaítéléséről. Az év folyamán összesen 10 fiatal részesült 6-12 hónapos ösztöndíjban, tanulmányaikat neves külföldi egyetemeken végezhették. Az 1992-re meghirdetett pályázati felhívás szerint a jelentkezéseket folyamatosan, augusztus 31-ig lehet beadni. A február 20- ig beérkező pályázatokról a kuratórium áprilisban, a későbbiekről októberben dönt. A felhívás szerint előnyben részesülnek azok, akik már rendelkeznek doktori fokozattal. A jelentkezők a pályázati ívet a Széchenyi- alapítvány titkárságán (Budapest, Gellért tér 4.) igényelhetik. Az alapítvány, amelyet három éve hoztak létre 27,5 millió forint, valamint 100 ezer dollár tőkével, alapítása óta összesen 35 kutató számára finanszírozta a kinttartózkodás költségeit. Ez idáig elsősorban a hazai egyetemek kiemelkedő képességű hallgatói, illetve kutatóintézetek fiatal tudósai pályáztak, az alapítvány azonban nyitott, azaz ipar- vállalatok fiatal kutatói számára is lehetővé teszi a jelentkezést. HANG-KÉP A tisztesség jegyében Hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy nyugalom és béke honol kis hazánkban. Annál is inkább, mert mindnyájan tudjuk, hogy immár három éve csatáznak az indulatok, zajlanak az átmentési, hit- és meggyőződéscserélő attrakciók, s a korábban higgadtnak hitt emberek lassan már az alapvető viselkedési normákat is felrúgva ócsárolják, pocskondiázzák egymást. Nemcsak úton-útfélen, hanem a sajtó hasábjain, s a hivatalos fórumokon is. Valószínűleg így volt ez mindig, amikor az ellentétes előjelű rezsimek váltották egymást, de hát ez a nehezen vajúdó fordulat a leggyötrelmesebb, hiszen nem csupán szemléljük az eseményeket, hanem el is kell viselnünk azokat. Ütközetek zajlanak a rádió berkein belül és kívül is. Jókora a csinnadratta, holott a probléma világos, áttekinthető és egyértelmű. Olyan műsorokat kell készíteni, amelyek riporterei, szerkesztői, közreműködői pártsemlegesek, s kizárólag a sokoldalú, higgadt, az árnyalt tájékoztatásra törekszenek. Nem húzódozva attól sem, hogy úrrá legyenek esetleges szubjektív kötődéseiken, szimpátiájukon, ellenszenveiken. Egy biztos: a feladat nem sziszifuszi, nem megoldhatatlan, ugyanis akad, van iránytű: figyelmezni illene az örök erkölcsi regulákra, azokra, amelyeket félreérthetetlenül rögzít a tízparancsolat, amely ha visszaszorítva, ha csendre kényszerítve is, de bennünk él. Ha így történne, akkor nem vitáznának vallási programok szükségességéről, hanem megadnák azt, ami a hívőknek dukál. Persze az ateisták se maradnának hoppon. Az illetékesek rádöbbenhetnének, hogy a milliók — ezt számos alkalommal megfogalmaztam már — szórakozni, kikapcsolódni szeretnének, méghozzá úgy, hogy meglepnék őket a művelődés köz vet len ajándékával is. S azzal a tisztességgel is, amely áthatotta Bajor Nagy Ernőbétfő reggeli jegyzetének valamennyi mondatát. Ez a soha nem hivalkodó, zsurnaliszta, ez a kitűnő tollforgató ismét hangsúlyozta: az újságírás szolgálat, nem lehetőség és eszköz arra, hogy másokat felkavarjunk, sértsünk, megbántsunk. Ilyesféle alázatra lenne szükség. Nem csak a mikrofonoknál, hanem a tömegkommunikáció valamennyi őrhelyén... Dajkamese Ekként cselekedhetnének a tévé munkatársai is. Már csak azért is, mert ezen a fronton különösképp aggasztóak a gondok. Úgy tűnik, mindenféle háborgás, korholás, jogos kritika ellenére sem változik semmi abban a budapesti székházban. Nem kétlem, hogy a dokumentálás szándéka vezérelte a stáb tagjait, amikor celluloidszalagra vették A legvidámabb barakkot, a szerencsére levitézlett kommunista politikusok visszaemlékezéseit. Már az sem zavar, hogy ezek a diktatúra gépezetét irányító személyek semmire sem óhajtanak emlékezni, holott aki idős, éppen az elmúltat idézi fel a legérzékletesebben. Az már nehezebben tolerálható, hogy ők apellálnak a türelemre, az európaiságra, a mértéktartásra, a demokratikus szellemre. Miért nem tündököltet- ték ezeket az erényeket akkor, amikor a hatalom bársonyszékeiben kényelmeskedtek, uralkod- gattak. Mégis a legkellemetlenebb az, hogy e sorozat fölött elszáguldott az idő. 20-24 hónap alatt annyi történt ezen a 93 ezer négyzetkilométeren, amennyi egy emberöltő alatt sem. Ezért hat minden megnyilatkozásuk elavultnak, múmiapác-ízűnek. Egy vérbeli pszichológus persze felhasználhatja ezt az anyagot. Például a dörzsölt képmutatás illusztrálására. Okulhatnának belőle azok, akik nem ismerik kellőképp a kaméleonok karakterét, s a keljfeljancsik lélektanát. Az az érzésem, hogy nincsenek sokan. A többieknek ugyanis megadatott a nem éppen a legüdítőbb élmény. Szembesülni a valósággal. Mégis megérte: túl vagyunk rajta. Hál’ Istennek... Pécsi István Erdélyi levél Sic transit glória mundi ___ A z idők folyamán sok könyvet, tanulmányt írtak már a történelemhamisításról és -hamisítókról. Távolról sem akarok régmúlt dolgokról beszélni, hadd maradjon ez a történészek előjoga. De kikívánkozik belőlem néhány olyan hamisítás, amely az utóbbi években, hónapokban árnyékolta be az életünket, mármint a miénket, itt, Erdélyben. A romániai magyarság emberi, kisebbségi és állampolgári jogainak a védelmében jelenleg előszeretettel hivatkozunk az úgynevezett Gyulafehérvári Határozatra, amelyet 1918. december elsején fogadtak el a románság emlékezetes tömeggyűlésén, ahol kikiáltották Erdély egyesülését a román „anyaországgal”. A kiáltvány első pontja korabeli okmányokkal igazolhatóan kimondja az alábbiakat: „Teljes nemzeti szabadság az összes együttélő népek számára (értsd: az új Romániában! — szerk. megj.). Minden nép saját nyelvén fog tanulni, igazgatni és törvény- kezni a saját körébe tartozó egyének által, és minden nép az őt alkotó egyének számának megfelelő képviseleti jogot kap a törvényhozási testületben, az ország kormányzásában. ” Szép, és mondhatni, az európai szellemnek megfelelő gondolatok! Csakhogy neves román (igaz, szélsőséges) politikusok a parlament kupolája alatt fennhangon és a legnyugodtabb lelkiismerettel kijelentették, miszerint 1918 már a múlt ködébe veszett, az akkori határozat tulajdonképpen már nem is érvényes, hiszen azt a magyar uralkodókörök nem ismerték el, s egyébként is, azóta már volt Trianon, volt Párizs... Azután itt a kezemben egy nyilatkozat, amelyet a Nemzeti Megmentési Front 1990. január ötödikén adott ki a romániai nemzeti kisebbségek jogairól (hiszen akkor még nagy szükség volt mireánk!). Ez — egyebek között — kinyilvánítja: „Az ország új alkotmánya ismerje el és garantálja a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogait és szabadságjogait” (kiemelés e cikk szerzőjétől). Továbbá: „Ki kell dolgozni és meg kell szavazni... a nemzeti kisebbségi törvényt. „Tőkés (csak) egy vessző volt Temesváron” — állította Victor Surdu képviselő, aki — úgy hírlik — májusban Románia elnöki bársonyszékét is megpályázza Biztosítani kell „az anyanyelv szabad használatát, a nemzeti kultúra ápolását... E célból Nemzetiségügyi Minisztérium is létrehozandó.” Ugye, milyen szép mindez!? Nos, mai megítélés szerint (Istenem, hosszú két év telt el azóta!) mindezek elsietett, jól át nem gondolt ígérgetések, mert ugyebár kollektív nemzetiségi jogok nem is léteznek, a kisebbségi törvényre semmi szükség, éppúgy fölösleges bürokrácia lenne, ha Nemzetiségügyi Minisztériumot hoznának létre. Mert ugyebár minek az egy olyan országban, ahol mindössze 4-5 milliós kisebbség él? Azután 1989 decemberében Tőkés László lelkipásztor, a világ csodálatát kiváltva, szembeszegült a kommunista elnyomó rendszerrel, és nyíltan hangoztatták akkor (érdekes, még román hivatalosságok is!), hogy tulajdonképpen ez a bátor pap volt a temesvári felkelés gyújtószikrája. Manapság sárral feketítik be, hazaárulónak kiáltják ki, és Románia parlamentjében egyenesen büntetőjogi eljárást követeltek ellene. Az egyik képviselő (név szerint Victor Surdu) az új alkotmány megszavazásakor civilizált hangnemben ugyan, de csúfondárosan és becsmérlőleg — a kormánypárti honatyák helyeslését kiváltva — így szónokolt: „Ne feledjük el a temesváriak nagy és véres megmozdulását, amelyben Tőkés lelkipásztor egy vessző (virgula) volt...” Ugyebár „csupán”. Ez a szó, nem tudni miért, hiányzott a szónok „magasztos” megemlékezéséből. Ugyancsak Tőkés László református püspököt (akit közben halállal fenyegettek meg) az egyik kolozsvári román „független” lap felbujtónak és „a Romániáról külföldön elmondott és leírt hazugságok bajnokának” nevezi. De — nyugodjunk meg! — nem „érdemel” nagyobb tiszteletet a történelmet olyan jól ismerő mai Romániában a Ceau- sescu-rendszer utolsó évtizedében bátor kiállásáért ugyancsak világhírre szert tett kolozsvári Doina Cornea tanárnő sem, akit nyíltan kikiáltottak a haza eláru- lójának, csupáncsak azért, mert szenvedélyesen küzd az igazi demokrácia érvényesítéséért, azon politikai erők ellen, amelyek tőkét igyekezvén kovácsolni maguknak — a szakadék szélére (ha nem immár a mély szakadékba) — csúsztatták Romániát. „Románok Románia ellen” írja egyik nagybetűs címében a Nemzeti Megmentési Front lapja, az „Azi”, és olyan embereket ítél el a fél újságoldalas cikkben, mint Doina Comea, Petre Mihai Ba- canu, Octavian Paler, Gabriel Liiceanu, Stelian Tanase, Ana Blandiana és még sokan mások. Mind olyanok, akiknek volt bátorságuk felemelni hangjukat a Ceausescu-diktatúra ellen, és szembeszállni bizonyos erők mai kalandorpolitikájával is. Hogy is mondja egy nagyon régi, a történelem homályába vesző szállóige? Sic transit gloria mundi! Vagyis zengzetes magyar nyelven: így múlik el a világ dicsősége! S így halványulnak el (reméljük, csak időlegesen) hőstettek, bátor emberi kiállások, fogcsikorgatva kiejtett segélykiáltások... így írják át egyesek rövid idő alatt... a történelmet. Okos György Kolozsvár A magyar állampolgárság öröklődik Új törvénytervezet készül Az új állampolgársági törvény tervezetében az előzetes szakmai elképzelések szerint érvényesülnek a magyar állampolgársági jog alapelvei, amelyek csaknem 1879 óta töretlenül kifejezésre jutottak a hazai állampolgársági törvényekben, így az 1948-ban, illetve 1957-ben keltezett jogszabályban is — hangsúlyozta dr. Madari Edit, a Belügyminisztérium állampolgársági osztályának vezetője. Az új tervezetben — mondotta —, akárcsak a hatályos törvényben, rögzítették: a magyar állampolgárság a leszármazás jogán öröklődik. Vagyis a magyar állampolgár gyermeke — magyar állampolgárként születik. A hazánkban letelepülők közül azok, akik korábban magyar állampolgárok voltak, de magyar állampolgárságuk megszűnt — kérésükre —, visszahonosítás révén válhatnak újra magyar állampolgárokká. Azok pedig, akik soha nem voltak magyar állampolgárok, honosítással lehetnek azok. Szó sincs tehát arról, hogy a hazánkba letelepedett, vagy éppenséggel a határainkon kívül élő magyar személyek automatikusan magyar állampolgárokká válnának az új állampolgársági törvénytervezet értelmében — hangsúlyozta az osztályvezető. Ezzel egyben cáfolta azt a Romániában szárnyra kapott hírt, miszerint automatikusan magyar állampolgárokká válnak a Romániában élő magyarok. Azok a magyar állampolgárok, akik 1956-ban hagyták el az országot, és nem kérték elbocsátásukat a magyar állampolgárság kötelékéből, vagy mint nők, házasság révén nem veszítették el magyar állampolgárságukat, azok továbbra is állampolgárok maradtak. Nekik tehát nem kell honosításukat kérniük, ha újra Magyarországon akarnak élni. Az új törvény tervezete — miként a hatályos törvény is — lehetőséget ad a kedvezményes honosításra azok számára, akiknek szülője vagy nagyszülője magyar állampolgár volt, bármelyik országban is élt. Mihelyt letelepedett Magyarországon, s állandó lakhelye van, illetve a honosítás minden feltételét teljesíti, azonnal kérheti honosítását, vagyis felmentést kap a várakozás alól. A nem magyar származásúaknak az új jogszabálytervezet szerint három évnél hosszabb ideig kell „bevándorolt státusban” élniük hazánkban. Az új törvényben egyéb feltételek is szerepelhetnek. A törvénytervezet készítői az eljárási szabályozás megváltoztatását is javasolják. Azt ajánlják egyebek között, hogy akiknek magyar felmenői vannak, azoknak rövidítsék le a kérelem elbírálásának idejét. Ez jelenleg 15- 16 hónap. Az új törvény tervezetében meghatározták azokat a feltételeket is, amelyeknek eleget kell tenniük azoknak, akik kérik elbocsátásukat a magyar állampolgárság kötelékéből. Ilyen feltétel például, hogy a kérelmezőnek már meglegyen a külföldi állam- polgársága, vagy azt kilátásba helyezték számára, s ne legyen kötelezettsége a magyar állammal szemben. A kettős vagy többes állam- polgárságról a magyar állampolgársági jog nem rendelkezik, következésképpen nem tiltja azt, így a tervezet szerint a magyar állampolgárnak lehet más állam- polgársága is. őt hazánkban magyar állampolgárnak tekintik. Korábban kétoldalú állampolgársági egyezmények igyekeztek megelőzni a kettős állampolgárság keletkezését. Ilyen volt a magyar-román egyezmény. Eszerint a román állampolgár csak akkor válhatott magyar állampolgárrá, ha előzetesen a román hatóságok elbocsátották a román állampolgárság kötelékéből. Miután ez az egyezmény megszűnt, az az erdélyi magyar, akinek szülei magyarok, és áttelepül Magyarországra, megkaphatja a magyar állampolgárságot akkor is, ha nem kér elbocsátást a román állampolgárság kötelékéből. Ebből viszont az következik, hogy a magyar hatóságok előtt magyar, a román hatóságok előtt viszont román állampolgár. Romániában a román jogot alkalmazzák vele szemben, s nem számíthat a magyar külképviselet jogvédelmére. Az új törvénytervezetet jelenleg több tárca véleményezi, a kormány előreláthatóan még februárban, a Parlament pedig azután vitatja meg, remélhetően még ebben az évben.
