Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-29-03-01 / 51. szám

HÍRLAP, 1992. február 29 —március 1., szombat—vasárnap

HÉTVÉGI MAGAZIN

9.

A „legnagyobb nagyszájú” 50 esztendős

Önmagát sokszor a „legna- gyobb”-nak nevezte, mások viszont egy nem éppen hízelgő jelzőt akasztottak rá: „nagyszájú”. Nevezték pillangónak, mert szinte szállt a szorítóban, de ütéseinek csípése alapján inkább a darázs állt közelebb hozzá... Az ökölvívás szakértői és szerelmesei egyaránt a huszadik század második felének egyik legnagyobb bokszolóját látják benne. Az egykori fényes csillag, a rengeteget dicsért és legalább ugyanannyit szidott Muhammad Ali, alias Cassius Clay nemrégiben töltötte be ötvenedik életévét.

Az egykor százakat túlharsogó hangon nyilatkozó világbajnok most lassan, tagoltan és halkan beszélt a telefonkagylóba, amikor az AP amerikai hírügynökség szakírója felhívta.

— Sajnos, egyre inkább öregszem — mondta Muhammad Ali. — Most elsősorban az egész- ségemért harcolok.

A világot végigverő ökölvívó óriás ugyanis kénytelen volt meghajolni egy nálánál is nagyobb és erősebb hatalom előtt: 1984 óta Parkinson-kórban szenved.

A boldog születésnapot kívánó újságíró nem elsőként mondhatta el jókívánságait. Joe Frazier megelőzte. A 48 esztendős „Bagós Joe” (aki a mostanában

Kétszázötvenezren kavarogtak Bécs belvárosában szilveszter éjszaka, itták a pezsgőt, a puncsot, táncra perdültek, vagy csak élvezték a zenét. A bábeli hangzavarban a leggyakrabban hallott idegen szó az olasz volt, de akadt szép számmal angol, spanyol, magyar, csehszlovák turista is. Méltó befejezés volt ez az osztrák idegenforgalom számára, egy nehezen indult ám rekordokat döntő év után.

Az idegenforgalomból 1991- ben 160 milliárd schilling folyt be — az Öböl-háború és a jugoszláv események ellenére 10 százalékkal több, mint a sokkal békésebb 1990-ben. Ausztria világviszonylatban az első az egy lakosra jutó idegenforgalmi bevétel tekintetében — ez 20 ezer schilling volt a most zárult esztendőben.

A szakemberek külön örülnek annak, hogy a vendégéjszakák száma nőtt — Wolfgang Schüssel gazdasági miniszter 130 milliót, azaz öt százalékos emelkedést említ. Ausztria a tíz vezető idegenforgalmi „nagyhatalom” között a hatodik helyen áll.

Bevált tehát az az alapelv, amely a mennyiség helyett a minőséget helyezi előtérbe, abban a reményben, hogy a turistát meggyőzi, ha pénzéért színvonalat kap, a hír terjed, egyre többen „próbálják ki”, majd térnek visz- sza.

Tudatosan és jól használja az idegenforgalom az ország páratlan természeti adottságait, központi fekvését, a kulturális hagyományokat, és nem utolsósorban az osztrákok nevezetes kedélyességét, vendégszeretetét. A szakemberek számára nem meglepő, hogy lassan beérik a kongresszusi turizmus: Ausztria és ezen belül elsősorban Bécs évek óta tervszerűen telepíti remek helyszíneire a nagy nemzetközi tanácskozásokat, amelyek példás megszervezése jó hírét kelti a fővárosnak.

A legtanulságosabb mégis az, ahogyan Ausztriában az egyéni kezdeményezést, az idegenforgalmi kisberuházásokat, a falusi turizmust támogatják. A miniszter szavai szerint ez a jövőben sem fog változni, a kormányzat igen nagy fontosságot tulajdonít ezeknek a miniletesítményekelmaradhatatlan cigarettájáról kapta új becenevét) a hetvenes években Ali egyik legnagyobb ellenfele volt. Ö mondta el, hogy az egykor a szakértők szerint leggyorsabb öklű nehézsúlyú ma lassan, bizonytalanul mozog és jóformán a lépéseit is meggondolja.

A másik nagy egykori ellenfél, George Foreman (ő január 22- én volt 43 éves) üzenete Alihoz:

— Azt kívánom neked, hogy a következő évtizedekben légy olyan boldog, mint amilyennek pályafutásod csúcsán látszottál.

Angelo Dundee, aki először sparring-partnere, majd edzője volt a világbajnoknak, könnyes szemmel nyilatkozott a születésnap előtt:

— Napi imámat fohásszal kezdem, Istenem mutasd meg az utat, ahol Ali kikeveredhet a Parkinson-kórból. Méltatlant sújtottál kemény megpróbáltatással, mert igazhitű szolgád nem érdemelte meg a betegséget. Joga van az emberi élethez, az egészséghez.

A szakértők emlékeztetnek rá, hogy először 1984-ben értesült a világ a bajnok betegségéről. Azóta Michigan államban, Berrien Springs közelében egy farmon él negyedik feleségével, Lonnie-val. Életét két dolog tölti ki: egyrészt dolgozik az iszlánek. Az osztrák idegenforgalom egyik titka valószínűleg az, hogy megbecsülik a kispénzűeket is, gondos ellátást nyújtanak nekik is. Erről győzi meg okét a megfizethető árú szálláshely éppúgy, mint a megannyi kisvendéglő kiadós adagjai. Mindent összevetve ez a gazdasági ágazat — a szórakoztatóiparral együtt — Ausztriában a legnagyobb, s a nemzeti össztermék egyhetedét adja.

Egybefüggő ólomfolyam a magyar hatar és Bécs között — szomorú és elkeserítő országúti kép bármelyik bevásárlószombaton. Enyhítő körülmény: ma már a múzeumokban, egy-egy csemegének számító tarlaton éppúgy lehet magyarokkal találkozni, mint izgalmasabb színházi előadáson, vagy Ausztria gyönyörű vidékein szállodában, panzióban. Felületes benyomás lenne, avagy igazolják-e az adatok is? Az MTI tudósítójának kérdésére dr. Czeglédi József, a magyar idegenforgalmi képviselet vezetője válaszolt.

— Hétmillió magyar utazott 1991-ben Ausztriába. E 30 százalékos növekedésnél kisebb arányban, de azért jócskán emelkedett a szálláshelyeken töltött éjszakák száma. Ez valóban azt jelenti, hogy változnak az utazási szokások. Már nemcsak a bevásárló, vagy a harmadik országba Ausztrián átutazó magyar lépi át a határt: 1991-ben 10 százalékkal több időt töltöttek a magyarok osztrák kereskedelmi szálláshelyeken, és említésre méltó, hogy a korábbinál nagyobb szambán vettek igénybe magasabb kategóriájú szállodákat, kulturális szolgáltatásokat, téli sportlehetőségeket.

A magyar idegenforgalmi szakember sokféle okot említ. A bevásárlóturizmus az árak közti különbség csökkenése és a magyarországi kínálat javulása miatt már nem olyan vonzó. Tagadhatatlan, hogy a téli sportok szerelmeseinek szűkültek a lehetőségei, ami pedig megmaradt, az az ausztriaihoz hasonlóan keményvalutában fizetendő.

Ugyanakkor nőtt a Magyarországra látogató osztrákok száma is — mondja Czeglédi József. 1991-ben 12 százalékkal többen, 5,8 millióan utaztak hazánkba. Igaz, itt is első helyen áll az úgymért, másrészt propagálja választott vallását.

Az egykori világbajnok sokat utazik, az egész világon igyekszik népszerűsíteni a mohamedán vallást. A fáfasztó körutakban a súlyos kór sem zavarja. Betegségéről így nyilatkozott:

— Az első ötven évem felkészülés volt a másodikra. Mindig vállaltam a kihívásokat, a gyenge fizikai erőnlétemet is ilyennek tartom. Ahogy a ringben az ellenfeleket, úgy az életben most a betegséget kell legyőznöm.

A nagy ökölvívó a ringen kívül sem lett puhány. Az 1960-as római olimpián aranyérmet szerzett — alig 18 évesen. Később nyilvánosan semmibe vette a katonai behívóparancsot, mert — mint mondta — nem volt semmi kedve fegyverrel harcolni a Víet- kong ellen. Áttért a mohamedán vallásra, ekkor lett Cassius Clay- ből Muhammad Ali. Nyíltan és hangosan kiállt a feketék jogai mellett az Egyesült Államokban.

Andrew Young, Atlanta egykori színes bőrű polgármestere, aki később az Egyesült Államok ENSZ-nagyköveteként dolgozott, így beszélt erről a magatartásról:

— Muhammad Ali kiállása világszerte büszke erőt adott a feketéknek. Rájöttek arra, hogy nekik ugyanúgy süt a nap, mint másoknak.

nevezett kirándulóturizmus — 40 százalék körül van —, ami egynapos utat jelent, emellett azonban kétszeresére nőtt a turisták által eltöltött tartózkodási idő.

A hat új határátkelő, amelyet 1991-ben nyitottak, nem bizonyult elegendőnek, s még az is lehet, hogy határt szab a turisták számbeli növekedésének. A ma- yar idegenforgalmi képviselet écsi tevékenysége azonban nem csupán erre irányul, mint ahogy a fejlesztési lehetőségek is sokkal szélesebb körűek ennél.

1991-ben jó néhány újszerű kezdeményezés indult már el: a hévízi gyógy- és sportközpont rt. a gazdaja annak a 910 millió shil- linges hévízi beruházásnak, amely 1994-re készül el. Ugyanilyen osztrák — magyar közös létesítmény Budapest közelében a petneházi üdülőfalu. Bécsben pedig már fogad vendégeket a magyar érdekeltségű Hotel Pannónia International. De legalább ilyen jelentősége van — hosszabb tavon — a Pannónia Hotel Consult Kft. nevű osztrák — magyar tanácsadó vegyes vállalatnak.

Jó lehetőseget lát a bécsi ma- yar idegenforgalmi képviselet a atármenti tartományoK és megyék idegenforgalmi együttműködésének felkarolásában. Sikeres volt a Széchenyi születésének 200. évfordulója alkalmából rendezett program, amelyet a képviselet részvételével igen nagy érdeklődés mellett rendeztek. Tanulság: kulturális, történelmi események megörökítésében nagy szerepet játszhatnak az idegenforgalmi tapasztalatok.

Nagyon nagy jövője van a magyar — osztrák együttműködésnek harmadik országokban: tengerentúli turisták, egyéniek és csoportok számára előnyösebb együtt szervezni programot, mint külön Bécsben, avagy Budapesten. A magyarorszagi privatizáció is jó lehetőséget nyújt például közös idegenforgalmi cégeknek, ami pedig a szakemberek képzését illeti, Magyarországnak van tanulnivalója. A nagyon jó kapcsolatok számos előnyt jelentenek: Ausztria otthonosabban mozog a világ turisztikai piacán, s rajta keresztül Magyarország is eljuthat sok helyre — mondotta Czeglédi József.

Hasonló hangnemben nyilatkozott Jesse Jackson tiszteletes, az amerikai polgárjogi mozgalom egyik vezetője. Szerinte a nagy ökölvívó gondolatai és bátor cselekedetei egyenértékűek voltak világbajnoki győzelmeivel.

Az egykori rabszolgák büszke leszármazottja (eredetére utal a Clay név is, amelyet családja egykori gazdáiktól kapott) a megfelelő pillanatokban rendkívül humánusan viselkedett. Larry Holmes (42 éves) mesélte, hogy egyik mérkőzésükön Ali nagyon megverte. Az utolsó menetre úgy bedagadt a szeme, hogy már alig látott. Az utolsó gongszó után Ali átölelte, a sarokba kísérte, és elsőként rakott jeget a fájdalomtól égő szemhéjára.

Egyszer a Fülöp-szigeteken Ali nem ismerte fel elsőre a „mindenható” diktátort, Ferdinand Marcost. így szólt hozzá:

— Először azt hittem magáról, hogy vak, de amikor megláttam a feleségét, rájöttem, kitűnő a szeme.

Azóta Marcos meghalt, Imelda illékony szépsége régen elszállt, de a világ még mindig emlékszik rá, hogy Muhammad Ali volt az egyetlen ökölvívó, aki háromszor vissza tudta szerezni a világbajnoki címet.

Az osztrákok és a játék

A Playa de las Americas (Teneriffa), vagy az argentin téli- sport-paradicsom Valle de Las Lenas játékkaszinójának, de akár a „Club Med I.” luxusvitorlásnak rulett- és kártyaasztalainál nyer, vagy veszít a játékszenvedélytől űzött turista, mindenképpen olyan játékbarlangokban próbált szerencsét, amelyeket osztrák szakemberek terveztek és rendeztek be, s alkalmasint még ma is üzemeltetnek.

A Casinos Austria AG, amely harmadrészben állami tulajdonban van, ma a világ legnagyobb játékkaszinó-vállalkozása. Legyen szó akár Görögországról vagy Törökországról, akár Argentínáról vagy Egyiptomról, a Casinos Austria AG szakemberei csaknem mindenütt jelen vannak — tanáccsal vagy tevőlegesen is —, ahol az állam megengedte polgárainak, hogy hódoljanak játékszenvedélyüknek.

Természetesen akkor is jelen voltak, amikor arról volt szó, hogy a kommunista rendszer szétesése után elvigyék a nyugati világ áldásait a keleti szomszédoknak. Jobban mondva, az osztrákok keze már akkor is benne volt a dologban, amikor a kommunizmus még virágozni látszott. A Casinos Austria AG már 1980-ban összefogott a Danubius állami tulajdonban levő magyar szállodakonszernnel, amely a keleti tömb országai közt elsőnek kapott engedélyt játék- kaszinó üzemeltetésére. 1981- ben Budapesten nyílt meg az első játékkaszinó a vasfüggöny mögött.

Közben az osztrákok játékkaszinók sűrű hálójával fonták be az egykori keleti tömböt. Akár Karlovy Vary vagy Brno, Varsó vagy Krakkó, Leningrad vagy Riga — mindenütt osztrák know-how segítségével kopaszt - ják meg a szerencsejátékok rabjait. A Casinos Austria AG 1.600 munkatársat foglalkoztat külföldön, száznál többet, mint belföldön, és teijeszkedési éhsége még távolról sem merült ki.,A következő cél: Ausztrália és Új- Zéland meghódítása.

Persze, odahaza sem tétlenkedik az AG. Bregenztől Bécsig 11 játékkaszinót üzemeltet és 2,4 millió vendég tavaly 1,6 milliárd schillinget hagyott a rulettasztaloknál vagy,a félkarú rablók gyomrában. És az idén még 12,6 százalékkal nőtt is a látogatók száma. Az állam sem jár rosszul: az elmúlt esztendőben 1,2 milliárd schilling adóbevételre tett szert a játékkaszinókból.

Ehhez az adóbevételhez jelentősen hozzájárult a német szomszéd — tavaly 288 ezer német kereste fel az osztrák játékbarlangokat. Azért mégis az olaszok járnak az élen: a szállodai éjszakákat tekintve csak 3,3 százalékkal szerepeltek a külföldiek között, de a játékkaszinók vendégeinek csaknem egy negyedét tették ki.

Felsóhajtott a halott

A 75 éves asszony szíve megszűnt dobogni, és az orvosok — néhány perces hiábavaló küzdelem után — holtnak nyilvánították. Emma Bradyt annak rendje és módja szerint műanyag lepedőbe csavarták, és azonnal értesítették a hozzátartozókat. A folytatást a helyi tévéállomás nézői megdöbbenéssel hallhatták az asszony leányának, Arlene Walsh- nak szájából: „Amikor beléptünk a betegszobába, anyám, aki derékig műanyag lepedőbe volt csavarva, és az egyik lábujjára azonosító cédulát erősítettek, többször is jól hallhatóan felsóhajtott. Kirohantam a szobából, kerestem egy nővert, és megkérdeztem tőle: így néz ki egy halott? Ő azt válaszolta, hogy ilyet még nem látott”. A tévé azt jelentette, hogy Emma Brady állapota válságos, de stabil. És a kórház véleménye? Bili Minnix doktor szerint „minden jel arra mutat, hogy a páciens a klinikai halál állapotában volt”.

A fizető idegent Ausztriában megbecsülik

Százesztendős a büntetőrúgás

A labdarúgó-mérkőzések rendszeres látogatói, de azok is, akik a televízió képernyőjén kísérik figyelemmel kedvenc csapatuk küzdelmét, nem egy idegtépő pillanatot éltek már át, amikor egy belőtt vagy éppenséggel elhibázott büntetőrúgás — tizenegyes — döntötte el bajnoki mérkőzések, hazai vagy nemzetközi kupák, netán Európa- vagy világbajnokságok sorsát. Az izgalom — öröm vagy bosszúság — pillanataiban azonban valószínűleg nem is gondoltak arra, hogy a legnépszerűbb sportnak, a futballnak ez a sokat vitatott szabálya az elmúlt esztendőben volt kereken százéves.

Mint a labdarúgás maga is, természetesen a büntetőrúgás is Nagy-Britanniából származik, ahol a múlt század nyolcvanas éveinek végére ugyancsak elszaporodtak a szabálytalanságok a zöld gyepen, különösen a kapuk előtt. A hagyomány szerint a büntetőrúgás bevezetése egy bizonyos Mister Hendrynek, a Notts County védőjátékosának „köszönhető”, aki az 1890. évi brit Challenge Cup negyeddöntőjében a nagy rivális, a Stoke City elleni mérkőzésen l:0-ás vezetésnél kézzel ütötte le a labdát a gólvonal előtt, nehogy a Stoke City az utolsó percekben kiegyenlítsen. Az akkori szabályok szerint ezért szabadrúgás járt. Csakhogy amikor a Stoke játékosai felálltak a szabadrúgás elvégzéséhez, a Notts kapusa egész egyszerűen az orruk elé állt, lévén éppen a gólvonalon. Az eredmény természetesen maradt az 1:0 a Notts County javára....

Az eset azonban annyira felkeltette a labdarúgás híveinek az érdeklődését, hogy röviddel utána William McCrum, az ír első osztályú Milford Everton kapusa, aki egyben az ír Labdarúgó Szövetség tagja is volt, elérkezettnek látta az időt a cselekvésre, és büntetőrúgás (penalty kick) bevezetését javasolta szövetségének.

Az indítványt a szövetség főtitkára, Jack Reid azon nyomban továbbította a Brit Labdarúgó Szövetség grémiumához, az International Football Association Board-hoz.

Ilyen előzmények után 1891. június 2-án Anglia, Skócia, Írország és Wales labdarúgó szövetségeinek hét képviselője a Glas- gow-i Alexandra Hotelben egyhangúlag elfogadta a 13-as számú (ma 14-es számú) szabályt, amely a büntetőrúgás (tizenegyes) bevezetéséről rendelkezik. A szabályt később egyes részleteiben módosították, majd csaknem száz évre rá, 1978-ban vezették be mérkőzések eldöntését tizenegyesrúgásokkal, ha a hosszabbítás sem hozott döntést.

Hogy ki rúgta az első büntetőt, azon írek és skótok még ma is vitatkoznak. Az előbbiek szerint John McAlery, az ír Labdarúgó Szövetség alapítója már 1890 márciusban, tehát jó egy évvel a Glasgow-i döntés előtt, az ír bajnoki idény kezdetekor végezte el az első büntetőrúgást. A skótok szerint ellenben ez a kétes dicsőség egy skót játékost illet meg. John Heath ugyanis állítólag az új szabály életbe lépésének másnapján, 1891. szeptember 14-én rúgta az első tizenegyest a Wolverhampton játékosaként.

De bárkinek is legyen igaza a vitában, tény, hogy a büntetőrúgást már kezdettől fogva sem fogadták valami nagy lelkesedéssel. Különösen az angolok tiltakoztak a „halálos ítélet” ellen, s „egy ír szeszgőzös ötletének” nevezték azt. És kezdetben sokan szabotálták is a büntetőrúgást, mondván, hogy az súlyosan sérti a sportolókat, amennyiben „úriemberhez nem méltó magatartást” (ungentlemanlike behaviour) tételez fel róluk. Csatárok egyszerűen szándékosan mellélőtték a labdát, akárhányszor nem is reklamáltak tizenegyest, kapusok pedig egykedvűen a kapufélfát támasztották, és nem mozdultak az elrúgott labdára...

Automata ország

Ha Japánban séta közben az ember szeretne valamilyen látványt megörökíteni, de fényképezőgépét otthon felejtette, az utcasarki automatából vásárolhat egy eldodbható kamerát. Ha megszomjazik, az automaták üdítőkkel szolgálnak, sőt, ami Japánban egyedülálló, dobozolt kávéval is, télen hideggel, nyáron meleggel. Bort, vagy más szeszes italt is árulnak az itteni gépek. Nem lehet kikerülni az automatákat Japánban — még ékszert, friss vágott virágot, fagyasztott húst, rizst, hamburgert, friss kenyeret, hírlapokat, elemeket, videokazettákat, és még ki tudja, mi minden mást adnak ki magukból érmék ellenében ezek a gépek.

Kétszer annyi automata üzemel a lakosság számához viszonyítva a szigetországban, mint az Egyesült Államokban, így az „automata ágazat” a kiskereskedelem meghatározó csatornájává vált. Negyvenöt milliárd dollárt kasszíroztak a gépek tavaly abban a Japánban, ahol a hagyományos társadalmi szokások szerint a kiszolgálásnak, az eladó és vevő közti előírásszerű kapcsolatnak mindig is óriási jelentősége volt. — Az automaták dömpingje a tradicionális szokások módosulását tükrözi — mondják.

A felgyorsult nagyvárosi élet miatt egyre terhesebb, hogy a japán vevő, ha mondjuk névkártyát akar csináltatni, vagy metrójegyet beszerezni, a szokásos udvariassági rítusokat gyakorolva juthasson csak e dolgokhoz. A épek megkímélik ettől az em- ereket, időt mentenek meg a japánoknak, akik rendszerint későn távoznak a munkahelyükről, hogy órákig tartó utazas után jussanak csak haza. Enyhítenek azonban az autamaták még a lelki terheken is, azon például, ami számos japán férfinak még ma is kellemetlen érzéseket okozhat, ha tudniillik kedvesének virágcsokrot vesz, ezzel érzelmeit a virágboltban óhatatlanul az eladóknak is tudomására hozza. Az automata megoldja ezt a gondját, sőt, néhány száz jenért

még kedves üdvözlőkártyát is mellékel a virág mellé, átvállalva ezt a „tehertételt” is a szemérmes japán udvarlótól.

Az automata üzlet és a hagyományos bolti hálózat között ádáz versengés folyik, és ebből — úgy tűnik — a gépi eladó kerül ki yőztesen, hiszen alig foglal el elyet, 24 órán át üzemel, es nem kelí hozzá annyi alkalmazott sem. A Sotengaj, vagyis a japán sétálóutca persze, a kis boltok tucatjával még mindig meghatározó látképe a tokiói városnegyedeknek, ám ma már a halas, a ftiszeres, vagy a borbély üzletébe nem lehet úgy betérni, hogy ne kelljen az ott álló pénzváltó-, cif

aretta-, vagy italautomatákat erülgetni. Az életmód változásával szorítanak maguknak egyre nagyobb teret a gépek, amelyek már nemcsak kis üzletek, hanem hirdető cégek is egyben.

Már működnek olyan automaták, amelyekből az árut a beépített mikrosütőn felmelegítheti az ember, és közben nézheti az autamata > gép képernyőjét, amint a cég kínálatát hirdeti. „Miért ne változtassuk hétszázezer kis eladónkat hétszázezer hirdetővé” — mondja a japán automaták legtöbbjét üzemeltető Cola cég képviselője.

Az üzleti szempontok változása a világon mindenütt az automaták térnyerésével fog járni, még ha ezt sokan ellenzik is. Még az elektronizált japán gépek sem képesek ugyanis arra, hogy megállapítsák, hány éves a vasárló — kiskorúaknak is kiadják tehát a szeszes italt, és a cigarettát. Egy valami miatt azonban bizonyosra veszik a szakértők, hogy az autamaták sehol sem fognak olyan karriert befutni, mint Japánban, ez pedig a biztonság. Amerikában, vagy Európában a védtelen masinák ki vannak téve a vandálok pusztításának, Japánban emiatt nem kellett az eladó gépeket vészjelzővel, vagy egyéb módon a védekezésre is képessé tenni. — Az üzemeltető vállalatoknak Japánban a vandalizmus, vagy a lopás miatt gyakorlatilag nincsen vesztesége — közölték.