Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-29-03-01 / 51. szám

HÍRLAP, 1992. február 29-március 1., szombat-vasárnap HEVES ÉS KÖRZETE 5. Falugyűlés Boconádon Jön a gáz... Nemrégiben — a zsúfolásig megtelt művelődési házban — került sor arra a boconádi falu­gyűlésre, amelyen megjelent Pongrácz József, a térség ország- gyűlési képviselője is. A megjelenteket először Földi Tamás, a Dunatrade Kft. ügyve­zető igazgatója tájékoztatta a község gázellátásának ügyéről. A környék (Nagyfüged, Tarna- zsadány, Tárnáméra, Boconád) gázprogramjának megvalósítása 130 millió forintba kerülne. A la­kosság mindezt igényli, a kivite­lezést még ebben az évben elkez­dik, s várhatóan a következő év végéig el is jut a gáz a fogyasztók­hoz: amelyhez a leendő tulajdo­nosok 50 ezer forinttal járulnak hozzá. Ezt követően Sedon János adott tájékoztatást a helyi önkor­mányzat első évéről. Megtud­hattuk, hogy legfontosabb fel­adatuk volt az intézmények mű­ködtetése és az alapellátás bizto­sítása. Tovább folytatták a köz­ség útjainak felújítását: a Bacsó, a Vörös Csillag és a Bajcsy-Zsi­linszky utcában mintegy négye­zer négyzetméteren végezték el ezeket a munkákat. Teljesen fel­újították a ravatalozó épületét, s megkezdték a hősi emlékmű rendbehozatalát is. A faluköz­pontban megépült az új buszvá­ró, s — önerős fejlesztés során — a tavalyi év végére közel nyolc­van ember jutott telefonhoz. Jelenleg is tart az általános is­kola világításának korszerűsíté­se. A nagyméretű szeméttároló konténerrel pedig megoldották az alatkai, Alkotmány és Jókai úti lakosok gondjait is. A szociálpolitikáról szólva el­mondta, hogy jelentős költség­vállalással támogatták az óvodai és iskolai térítési dijakat, szep­temberben — az ingyenes tan­könyvellátás mellett — egyszeri beiskolázási segélyt is osztottak óvodásoknak, általános és kö­zépiskolásoknak, illetve a felső­fokú oktatási intézmények diák­jainak. Egyébként több kiskorú kap nevelési segélyt, száz felnőtt szociális segélyt, a több mint húsz mozgáskorlátozott pedig közlekedési támogatást. Az önkormányzat gondolt a jövőre is, hiszen hárommilliós tartalékkal rendelkeznek, s en­nek tudatában tervezhetik meg az idei évet. Továbbra is kiemelt feladatuknak tekintik az alapel­látást nyújtó intézmények mű­ködtetését, tovább folytatják az utak, járdák felújítását, karban­tartását, az intézményes szemét- szállítás bővítését, valamint a község központjában lévő tó környékének parkosítását is. Két nagy feladat megoldására kezdenek tárgyalásokat a közel­jövőben: az egyik a már melített gázprogram megvalósítása, a másik az általános iskolai torna­terem megépítése. Cseh Béla Kottába foglalt jókívánság Ajándék Szépmamának Nevezetes születésnapján kö­szöntöttük nemrégiben Szépma­mát, vagyis a kömlői özv. Kádár Jánosáét, aki akkoriban töltötte be 102. életévét. A vidáman éneklő, anekdotázó néni ízesen elbeszélt élettörténete számos olvasónk érdeklődését felkeltet­te, mondván: ’’Istenem, mikor érem én meg ezt a szép kort...!” Mások arra kértek bennünket, ismét arra járván, adjuk át üd­vözletüket és jókívánságaikat az idős hölgynek. Akadt egy olvasónk, a nagytá- lyai Misz István rk. kántortanító, aki a cikk megjelenését követő napokban egy borítékkal jött be a szerkesztőségbe, hogy általunk adja át ajándékát Rozika néni­nek. S ez az ajándék: három kot­ta. Az első annak a dalnak a dal­lamát örökíti meg, amelyet Szép- mama idézett a riportban Kedves kapitány úr... címmel. Misz Ist­ván azt mondta: emlékszik még ennek a menetdalnak a dallamá­ra, ezt írta le hangjegyekkel. A másik két lapon pedig egy-egy is­mert egyházi ének található: Az Úr imádsága, illetve Az angyali üdvözlet. Beszélgetés közben jött az öt­let: a kottákat juttassuk el a köm­lői polgármesteri hivatalba, on­nan pedig a — talán még létező— községi énekkarhoz, hogy alka­lomadtán énekeljék el a dalokat Szépmamának. Reméljük, erről is hírt adhatunk egyszer... Ország László fotói Észak­Itália Hevesen Nemrégiben nyílt meg a 32 éves Ország László fotókiállítása Hevesen a Móricz Zsigmond Városi Művelődési központban. A fotós — aki egyébként mérnök — elmondta, az elmúlt két év so­rán három alkalommal járt Olaszországban, s mintegy 500 felvételt készített ott. A legjobb képeket a szélesebb közönség elé tárta, először Gyöngyösre vitte az anyagot, ahol — a Mátra Mű­velődési központban — kedve­zően fogadták alkotásait, így jött létre tavaly szeptemberben az a kiállítás, amelynek az „Ízelítő Észak-Itáliából” címet adta. Vé­gül is 112 képet választott ki, s azokat úgy rendezte el, hogy ab­ból egy észak-olaszországi kör­utazás kerekedjen ki: Trieszttől, Velencétől kezdve, Firenzén át Ravennáig. A képekhez felira­tok is készültek. A fotós így beszél munkáiról: — Azt szeretném, ha minden­ki gazdag élménnyel térne haza, s a bemutató megtekintése után úgy erezné, már ő is járt ezeken a helyeken, avagy kedve támad el­menni oda. Nagyon szeretek be­mutatni egy-egy helyet a fényké­Komoly válságban van a tudo­mányos ismeretterjesztés or­szágszerte, így Hevesen is. Nem­régiben vezetőségi ülést tartott a városi szervezet, ahol mérleget vontak eddigi munkájukról, mű­ködőképességükről. A vezető­ség tagjai egyértelműen kinyilat­koztatták, hogy a TIT-re tovább­ra is szüksége van Hevesnek. Az ismeretterjesztésben a jövőben is fontos szerepet vállal a szervezet. Nem kis gondot jelent ugyan­akkor — mint azt Simon Margit titkártól megtudtuk —, hogy a városházán működő irodájuk A hagyományoknak megfele­lően fontos tanácskozásra hívták meg a minap a Közép-Tiszavidé- ki Vízügyi Igazgatóság vezetői a működési területükhöz tartozó Heves, Pest, Békés, Csongrád, Bács-Kiskun és Jász-Nagykun megye önkormányzatainak, rendőr-főkapitányságainak, tűz­oltó-parancsnokságainak, köz- társasági hivatalainak, honvéd­ségeinek és polgári védelmeinek képviselőit. A tavaszi ár- és bel­vízvédelem időszerű feladatairól tájákoztatták a megjelenteket. Ezekből kitűnt, hogy a vízü­gyesek csökkenő létszámmal ugyan, de felkészültek az esetle­pek segítségével. így azt is mondhatjuk, hogy én egy „útika­lauz fotós” vagyok, de hozzá kell tennem, mindez tágabb értelem­ben igaz. Elsősorban azért, mert — bár fényképezek műemléke­ket, híres épületeket — arra is vá­gyók, hogy olyan kedves és szép helyeket, dolgokat fedezzek fel, amelyeket az útikönyv nem, vagy csak alig említ. Ezenkívül a természetfotók — növények és állatok — is igen közel állnak hozzám. Erre jó példák a cerviai vadasparkban és a riccionei del- fináriumban készült felvételek. Mint azt fent bevallottam, in­kább szép helyeket, helyszíneket keresek fel, s néhányan ezt már hibámul rótták fel, mondván, hogy nemcsak szép dolgok van­fenntartásához április 1-jétől hatezer forint bérleti dijat kér az önkormányzat. Eddig ezt ingyen biztosították. A magas bérleti díj viszont kétségessé teszi a 12 négyzetméteres iroda további működtetését. Ezért megegye­zésre törekszenek az önkor­mányzattal, ennek érdekében folytatnak tárgyalásokat, amely­hez Pongrácz József országgyű­lési képviselő segítségét is kér­ték. Bíznak a méltányos döntés­ben. A vezetőség jelenleg sem tét­lenkedik. A tanfolyamok szerve­ges ár- és belvízvédelemre. A munkát már tavaly ősszel el­kezdték a vízgyűjtő területek hidrometeorológiai adatainak összesítésével, valamint a téli csapadék, elsősorban a hómeny- nyiség értékelésével. Megállapították, hogy 1990 teléhez képest lényegesen több volt a téli csapadék, hó viszont kevesebb akadt. így most, febru­ár végén gyakorlatilag nincs bel­vízveszély az érintett területe­ken. A március ugyanakkor még „megtréfálhat” bennünket hi­deggel, sőt, hóval is. így az eset­leges árhullám veszélyeire is fel­készülnek a Tiszán és mellékfo­nak az életben, vagy az a bizo­nyos hely nem is olyan szép, mint ahogy a fotó azt mutatja. De ez szerintem nem baj, van minden­kinek elég gondja, én inkább gyönyörködtetni akarok. Úgy érzem, ha az emberek megnézik a kiállításomat, egy rövid idő­re kiléphetnek a saját életük­ből... Visszatérve az amatőr fotós eddigi pályafutására, még el kell mondani, hogy tavaly ősszel Gyöngyösről Hatvanba került az anyag, aztán kéthónapos szünet után most — február eleje óta — Hevesen tekinthetők meg az észak-itáliai felvételek. Az ér­deklődők március elejéig ismer­kedhetnek meg Ország László szép képeivel... zése mellett azt tervezik, hogy Hevesen Az értelmiség a kultú­ráért címmel népfőiskolái kur­zust szerveznek. Fontosnak tart­ják, hogy minél több pedagó­gust, jogászt, orvost, mérnököt megnyerjenek ennek, mert van létjogosultsága. Munkájukhoz a Népfőiskolái Alapítvány anyagi segítségére számítanak. Olyan tematikát dolgoznak ki, amely közérdeklődésre tarthat számot a városban és térségében. Ezért előadóknak neves közéleti sze­mélyiségeket, művészeket, alko­tókat hívnak meg. lyóin. Ezért arra hívták fel a fi­gyelmet, hogy az érintett szerve­zeteknek fontos összehangoltan együttműködniük. A Kötivizig vezetői bejelen­tették, hogy az említett megyék­ben az érdekelt önkormányza­tokkal — Hevesben így a kiskö­rei, a tiszanánai, a pélyi, a sarudi és az újlőrincfalvi képviselő-tes­tület vezetőivel — egyenként megbeszéléseket folytatnak feb­ruár végéig az aktuális ár- és bel­vízvédelmi — közös — felada­tokról. Az előzetes prognózisok sze­rint egyébként a tavasszal rendkí­vüli helyzetre nem számítanak... Rajz és egészség A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Hevesi Városi Szervezete a Vöröskereszt városi vezetőségével együttműködve rajzpályazatot hirdetett az alföldi varosban és térségében tanuló is­kolásoknak így védem az egész­ségem címmel. Hat oktatási in­tézményből mintegy száz pálya­munka érkezett, amelyeket a kö­zelmúltban értékelt a szakmai zsűri, és megállapította, hogy ez a pályázat ráirányította a gyere­kek figyelmét az egészséges élet­mód fontosságára és az ezzel kapcsolatos képességek kibon­takoztatására. Első dijat nyert Zombori Mónika, a hevesi 1. számú általános iskola első osz­tályos tanulója. Második lett Benda Gabriella nyolcadikos ta­nuló Tenkről, harmadik pedig Kiss Anita ugyancsak a tenki is­kolából. Külondijban részesült Árvái Katalin, a hevesi körzeti általános iskola tanulója. Horgászok találkoztak Tegnajp tartotta évi rendes közgyűlését Tarnaszentmikló- son a Metalloglobus Horgász Egyesület. Az eseményen érté­kelték az elmúlt évi munka ta­pasztalatait, emellett pedig meg­vitatták az idei esztendő felada­tait. Farsangi diszkó Hevesen Jól sikerült farsangi diszkót tartottak a közelmúltban a heve­si Gyermekházban. A város álta­lános iskoláiból érkezett gyere­kek különféle, hangulatos íelme- zeket öltve vonultak fel, bemu­tatva ötleteiket, az élet különbö­ző területeiről ellesett pillanato­kat. Vízitáborozók randevúja Az elmúlt év nyarán — mint arról annak idején lapunkban is beszámoltunk — dunai és tiszai vízitábort szervezett a hevesi Gyermekház. Az eseményekben gazdag napokra emlékeztek — és a közös élményeket elevenítet­ték fel — a napokban a városi Gyermekházban összegyűlt ifjú táborozok. Ezen megbeszélték az idei elképzeléseket, és vázol­ták, milyen programokat dol­goznak ki az érdeklődőknek erre a nyárra. Sakkolimpia Tegnap délután benépesült a hevesi Gyermekház. Megren­dezték a már hagyományos váro­si diák sakkolimpiát a fiatalok részvételével. A bábukkal való versengést Lászka Béla, a helyi 5. számú általános iskola tanára szervezte. A Népfőiskolái Alapítványtól segítséget várnak A TIT-re szükség van... A március még „megtréfálhat” Felkészültek a tavaszi árvízvédelemre Emléksorok egy iskolaigazgatóról Családja, testvérei, rokonai, a hevesi Középfokú Oktatási Inté­zet dolgozói, tanítványai, a város és környéke pedagógusai, sok­sok barátja és tisztelője február 17-én megrendültén búcsúzott Barcsik Imrétől, a hevesi Közép­fokú Oktatási Intézet igazgatójá­tól, aki harminckét éve tanított Hevesen. Most, amikor még mindnyájunk számára szinte hi­hetetlen, hogy többé nem jön be az iskolába, nem halljuk halk, megfontolt, segítőkész szavait, idézzük fel életútját, villantsunk fel néhány epizódot kivételesen eredményes pedagógusi pályájá­ról, amelynek végére pontot tett a kérlelhetetlen halál. 1938. február 25-én született a Békés megyei Békésszentand- ráson. Hárman voltak testvérek, mindhárom gyermek pedagógus lett. A fiatal Barcsik Imre a sze­gedi pedagógiai főiskolán tanult és szerzett biológia-földrajz sza­kos tanári oklevelet. 1960 szep­temberében a hevesi II. számú általános iskolában állt először katedrára. 1962-ben az akkor alakuló hevesi gimnáziumba ke­rült. A kezdő tanári kar hat neve­lőből állt. Közülük többen — így ő is — tanulva tanítottak, embert próbáló erőfeszítéssel szerezték meg a középiskolai tanári képe­sítést, hogy tanítványaikat na­gyobb tudás birtokában oktat­hassák. Barcsik Imre tárgyi tudásáról tanítványai áradozva beszéltek: „szinte csodálatos, ahogy a bio­lógiát tudja” — mondták. Óráin az anyag megértését sokoldalú szemléltetéssel segítette. Oly szenvedélyes szemléltető volt, hogy ha nem álltak rendelkezés­re a szükséges szemléltetőeszkö­zök, akkor együtt készítette el azokat tanítványaival. Eredeti humorral oldotta az órák feszült­ségét, és ő is értette a diákhu­mort. Egyensúlyt tartott a tanár­diák kapcsolatban: közel került tanítványaihoz, illetve közel en­gedte magához a gyermekeket, de ez sohasem jelentett engedé­kenységet, „pajtáskodást”. Főis­kolára került tanítványai beszé­lik, hogy a pedagógiát tanulva egyre-másra az ő nevelési elveit „fedezték fel”. Tanári munkájá­hoz szorosan hozzátartozott a gimnázium kézilabdacsapatának irányítása. Néhány év alatt olyan együttest sikerült nevelnie, amely a megyei élvonalba tarto­zott. Kiemelkedő eredményeit fe­lettesei is elismerték: 1971-ben az „Oktatásügy Kiváló Dolgozó­ja”, 1982-ben a „Kiváló Munká­ért” kitüntetést kapta. 1974-ben nagy megtiszteltetés érte: neve­lési igazgató-helyettessé válasz­tották. Ebben a tisztségében el­sődleges feladatának tekintette kollégái munkájának segítségét, érdekeik védelmét. Jellemző volt önzetlenségére, hogy gyakran le­mondott a neki szánt jutalomról, hogy kartársai több pénzt kapja­nak. Az iskolában a munkát na­gyon komolyan vevő, önmaga, munkatársai és tanítványai szá­mára szigorú, magas mércét állí­tó ember, otthon melegszívű félj és apa volt. Két leányukat nagy gonddal és szeretettel nevelték. Tímea — édesapja nyomdokaiba lépve — az egri főiskola biológia­földrajz szakán tanul. Barcsik Imre a gimnázium jogutódjának számító Középfokú Oktatási Intézetben 1987 őszé­től továbbra is a nevelési igazga­tó-helyettesi teendőket látta el. 1990 májusától — a tantestület és a városi vezetés bizalmából — az iskola megbízott, majd 1991. augusztus elsejétől kinevezett igazgatója lett. Tele volt tervek­kel, hogy a pályázatában foglal­takat megvalósítsa. Újult erővel látott munkához, noha egészségi állapota láthatóan napról napra romlott. Csodáltuk akaraterejét: betegségéről tudomást sem véve dolgozott, megtartotta óráit, el­látta a vezetői teendőket. Csak akkor vonult kórházba, amikor az alattomos kór ledöntötte lá­báról. A kórházból is érkezett jó hír: végre felismerték betegsé­gét. Reményeink tovább erősöd­tek, amikor örömmel újságolta: visszatért az étvágya. Akkor kaptuk a tragikus hírt, amikor már felcsillant a remény: meg­gyógyul és visszatér közénk. Terveinek, elképzeléseinek a megvalósítása kollégáira vár. Ezért dolgozunk az elkövetke­zendő években. Vörös Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents