Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-25 / 47. szám
HÍRLAP, 1992. február 25., kedd SPORT 7. Egri pólósok: Irány a kupadöntő! Tegnap délután sorsoltak: UTE — Eger SE Mindkét szlovák idegenlégiós remekelt a hétvégi kupamérkőzésen. Képünkön Bundschuh veszi célba a kaput. (Fotó: Szántó György) Hatvanban Jegyelővétel a Fradi-meccsre Soha nem látott illusztris vendéget fogad szombaton délután fél kettőkor a Hatvan-Deko NB Il-es labdarúgócsapata. A Magyar Kupa legjobb tizenhat közé jutásért a Ferencvárossal mérkőznek meg. Minden bizonnyal telt házat vonz ez a ritkaságszámba menő futballcsemege a városi stadionban. A szakosztály elővételben négy helyen árulja a belépőjegyeket, így a cukorgyári portán, a gyár melletti virágboltban, a sporttelepen és az Aranyfácán borozóban. A mérkőzésre a bérletek, a tiszteletjegyek érvényesek. Totónyeremények A Szerencsejáték Rt. tájékoztatása szerint a totó 8. fogadási hetének nyereményei a következők: 13 plusz egy találatos szelvény 5 darab, nyereményük egyenként 1.421.959 forint, 13 találatos szelvény 4 darab, nyereményük egyenként 690.666 forint, 12 találatos szelvény 376 darab, nyereményük egyenként 11.021 forint, 11 találatos szelvény 6019 darab, nyereményük egyenként 688 forint, 10 találatos szelvény 48.344 darab, nyereményük egyenként 129 forint. Páros röpi Első alkalommal rendeztek páros röplabdatomát Egerben, a 12-es Számú Általános Iskolában, amelyre nemcsak a megyeszékhelyről, hanem például Gyöngyösről, Ostorosról és Egerszólátról is érkeztek résztvevők. Eredmények, lányok, serdülők: 1. Barta-Lányi (Eger), 2. Tuza-Prokaj (Egerszólát), 3. Barta-Berecz (Eger). Ifik: 1. Erdélyi R.-Erdélyi T. (Egerszólát), 2. Fekete-Tímár (ESE), 3. Gal- bicska-Szuponár (Gyöngyös). Férfiak: 1. Molnár-Sulyok, 2. Bata-Mata (mindkettő Eger), 3. Izsvák-Farkas (Gyöngyös). Vegyes páros: 1. Molnámé-Nemes- né, 2. Klinga-Csuhay, 3. Bod- nár-Bodnámé (mind Eger). A Szentes és a Szeged után újra van vidéki szereplője a vízilabda Magyar Kupa négyes döntőjének. Á bravúr ezúttal az Eger SE pólósaihoz fűződik, akik a hét végén két mérkőzésen „küldték a víz alá” a műegyetemisták gárdáját. Gólzáporos győzelmük már régóta áhított sikert eredményezett, hiszen már két évtizede nem kerültek az egriek a kupaküzdelmek során a legjobbak közé. Pócsik Dénes szakosztálya igazgatót az 1973-as MNK-győ- zelemre emlékeztettük, amikor óriási csatában 7-6-ra verték a Fradit. — Egy évvel korábban is döntőbe jutott az Eger, ahol az OSC nyert 4-3-ra. De ez már nagyon régen volt, csak a krónikások, meg mi, öreg uszodai rókák őrizgetjük ezeket az emlékezetünkben. — Most viszont a maiak vannak a négy között, bár az út OB I/B-s csapatok „testén át” vezetett... — Kár volna tagadni, hogy a szerencse is közrejátszott, de hát ez a kupák velejárója. A sorsolás szeszélye folytán a Szentesi Vasutas és a MAFCgárdája jutott ellenfélnek, de őket magabiztos, első osztályú együtteshez méltó játékkal vertük ki a folytatásból. — Pedig a bajnokság tavaszi idénye döcögősen indult, így volt, aki a kupában is féltette az egri fiúkat. — Szentesen és Szegeden valóban csikorgott még a gépezet, nem lendült még formába a csapat, mert kevés volt rá az idő. Ilyen korán — február elsején — még soha nem kezdődött a pont- vadászat, ezért csak a Vasas ellen jött ki a lépés. A vereség dacára a mérkőzés egyes időszakaiban mi vezettünk a meggyőződésem szerint egyik legjobb magyar csapat ellen. A KSI fiataljait már nagy fölénnyel sok-sok góllal vertük. — Ami azt illeti, a gólokban a hét végén sem volt hiány... — Főleg Vidumansky vette ki részét a gólgyártásból, de az „öregek” közül egyedül ő játszotta végig a nyolc negyedet. Örültem, hogy Lőrincz Gyuri is nagy-nagy kedvvel küzdött, pedig munkahelyi elfoglaltsága miatt csak napi egy edzésen tud részt venni. A fiatalok is lehetőséget kaptak, s közülük Simon és Katona keltette a legjobb benyomást. — Egyáltalán nem is tartottak a fővárosiaktól? — Bíztunk annyira magunkban, hogy mindkét meccset elvállaltuk az ellenfél otthonában. Ez nekünk megtakarítást jelentett, márpedig nem mellékes, hogy mennyit adunk ki, hiszen kölcsönökből élünk. Ez a szomorú valóság... Győzelmünk egy pillanatig sem forgott veszélyben, 47-15-ös gólkülönbségünk azt mutatja, hogy senki sem vette félvállról az egyetemistákat. — Ha választani lehetne a szóba jöhető ellenfelek közül, kit szeretnének a jövő hét végére ve- tély társnak? — Hű, de nehéz kérdés! A Vasas, az UTE és a Fradi is a jelenlegi mezőny elitjéhez tartozik, ezért bármelyik kemény diónak ígérkezik. Mégis talán az FTC lenne számunkra a legkedvezőbb, mert a stílusuk fekszik nekünk. Persze ez a megállapítás csak akkor érvényes, ha nem méláznak el a fiúk, hanem az első pillanattól az utolsóig odafigyelnek. — Ügy tudom, az egyik meccsre Egerben kerül majd sor. Mennyire növeli ez az esélyeket a döntőbe jutásra? — Kértük a szövetséget, hogy március 7-én vagy 8-án déli kezdéssel lehessünk mi is pályaválasztók. A nyitott uszoda és a korai időpont miatt kell ezt külön kérni, de bízom benne, hogy ezzel komolyan megnőnek az esélyeink. Ehhez persze szükséges a szövetség beleegyezése is. (buttinger) Simi az UTE-t szeretné... Simon Tibi egyike az egriek sokat ígérő tehetségeinek, akinek fejlődésében azonban némi törést okozott a bevonulás. Cegléden katonáskodott, és a leszerelés után bizony sokat kellett azért tennie, hogy utolérje társait. „Simi” nem volt rest, tette a dolgát, és az utóbbi időben ennek már van is látszatja. Edzői már a Vasas ellen is elégedettek voltak vele, s azóta is úgy tűnik, hogy komolyan a fejébe vette: gyökeret ver az első csapatban. A MAFC ellen is akadtak biztató megoldásai, amelyek alkalmasak arra, hogy meghozzák egy játékos önbizalmát. Tegnap délelőtt őt is megkérdeztük, nogy kit szeretne ellenfélnek az elődöntőben. — Alig tudok választani, mert nehezebbnél nehezebbek a ve- télytársak. Mégis szerintem az újpestiekkel szemben lenne a legtöbb esélyünk, mert ők visszaestek tavalyi önmagukhoz képest. A gyöngyösi Panyik János emlékezetesen futott Ilyen volt az olimpia Érdekes olimpián vannak túl a franciák és a világ minden tájáról összesereglett resztvevők. Előzetesen a kívülállók kétkedéssel fogadták azt az elképzelést, hogy a XVI. téli játékoknak nem kevesebb, mint 13 település, egy egész tartomány adjon otthont, így utólag megállapítható, hogy ami az olimpia Kulcskérdése volt, azaz a közlekedés, azt hellyel- közzel tökéletesen megoldották a szervezők. A játékok széttagoltsága jót tett azzal, aki minél több helyszínt, települést akart megismerni, ugyanakkor egyértelműen ártott annak a hangulatnak, ami egy hagyományos olimpiát jellemez. Ahogy várható volt, a két sportnagyhatalom teljesítményén nem látszott meg a politikai események megkövetelte névváltozás. Az egységes német csapat bizonyult a legeredményesebbnek, elsősorban bobosai és szánkósai, biatlonistái és gyors- korcsolyázói révén. A volt szovjet sportolók eredményessége sem sínylette meg az „átkeresz- telkedést”, habár az Égyesített Csapat többsége nem fogadta kitörő örömmel, hogy ezúttal nem egy országot, hanem az olimpiai mozgalmat képviselték. Az ő fő sikerhordozóik a női sífutók és a műkorcsolyázók voltak. Várakozáson felüli olimpiát zártak a norvégok — férfisportolóik jóvoltából. Sífutóik valósággal arattak, az alpesiek is új fejezetet nyitottak a sportág történetében, és gyorskorcsolyázóik sem akartak lemaradni a versenyfutásban. Részese volt ajátékoknak 24 magyar versenyző, akik a túlzott megfogalmazású terveknek nem mindig tudtak megfelelni. A jégtáncosoknál Engi Klára és Tóth Attila eggyel ugyan elmaradt a kitűzött, egyben pontot érő helyezéstől, de ezzel együtt is egyedüliként kerültek a legjobb tíz közé. Az északi síelők közül a női biatlonisták egyértelmű csalódást okoztak. A férfiaknál Géczi Tibor 38. helyezése relatíve az egyik legértékesebb magyar eredmény volt, és Panyik János produkciója is emlékezetes volt a váltó első embereként. r ★★★ ^ ★ebes* Figyelem! Ital-nagykereskedés! Egercsehi Nyitnikék | Nyitnikék f f Nyitnikék • • k EURO TOTAL KFT. A VILLANYSZERELŐ HÁZHOZ MEGY! Villanyszerelési munkák, háztartási kisgépek javítása, bojlerek tisztítása kedvezményes áron, 48 órán belül! 6 hónaptól 1 évig garanciát vállalunk! SZIKRA Szolgáltató Iroda Eger, Szálloda u. 5. f HH A BANK, AHOL A PÉNZ /] ÉRTÉK MARAD! IBUSZ BANK Kamataink 1992- február 17-től Devizanem Látra 1 hónapra 3 hónapra 6 hónapra USD 2.500 3.375 3.500 3.625 DEM 3.500 8.750 8.875 8.750 CHF 3.000 6.625 6.625 6.625 GBP 5.000 9.750 9.875 9.625 ATS 3.500 8.875 8.937 8.937 Kezelési költség nincs. Konverziós költség 2,0 % devizában. Várjuk Önt is! Ügyfélfogadás Egerben hétfőtől péntekig 8-16 óráig. Devizaszámla- ^ és valuta-ügyintézés hétfőtől péntekig 8-15J0Máig, szombaton zárva ^ TISZTELT ÉPÍTKEZŐK! A Füzesabony és Vidéke ÁFÉSZ 28. sz. TÜZÉP-telepe, 1S Füzesabony, Kerecsendi út i91. évi áron nagy választékban Dunatherm tipusu _hosziaetelt uveaezésu ablakodat kínál oldalt rjyíló, bukó, bukó-nyíló, középen felnyíló kivitelben) nagy méretskálában. _______ Az építkezők érdeklődését várjuk /személyesen fenti címen, illetne a 39/41-138-as telefcröszámon Füzesabony és Vidéke ÁFÉSZ Füzesabony Egy száza „Harmincmillió forintos támogatást szavazott meg erre az esztendőre Veszprém város önkormányzatának közgyűlése. Az összegből nyolcmilliót a labdarúgásra, hetet a kézilabdára, hármat az atlétikára, kettőt pedig az úszásra fordítanak. A fennmaradó tízmillióból a versenysportban kiemelkedőt nyújtók kapnak, illetve a diák- és szabadidősport támogatására használják fel.” Ez a hír a napokban több újságban megjelent. Gondolom azért is, mert példaértékű lehet a döntés. Mert egy megyeszékhely rangjához méltóan kezeli a sportot, s bár az állami mecenatúra gyakorlatilag megszűnt, a városatyák kötelességüknek érzik, hogy az átmeneti időszakban átsegítsék a sportot, megmentsék az értékeket, s gondolva a jövőre, megteremtsék az utánpótlás, az egészségesebb generáció alapjait. Valóban példaértékű döntést hozott Veszprém közgyűlése. Hiszen nagyon jól tudják, hogy nem ablakon kidobott pénzről van szó. Sőt! Abban is egyetértettek, hogy a következő évtől a mindenkori városi költségvetés két százalékát fordítják a verseny- és szabadidősportra. Az előzetes számítások szerint ez jövőre hatvanmillióforint lesz! Biztos vagyok benne, hogy mi, egriek, látatlanban elfogadnánk a veszprémihez hasonló városi szponzorálást. Még akkor is, ha arányait tekintve egy-egy sportág többet vagy kevesebbet kapna a „nagy kalapból”. Sajnos, Egerben ezúttal is a rövidebbet húzza a sport. A terjedelmes, aprólékos,. íróasztalszagú statisztikák, összesítések csak arra használhatók, hogy eltereljék a lényegről a figyelmet. Arról, hogy a városi büdzséből, írdés mondd, csupán 1,03százalékot fordítanak sportfinanszírozásra, s ennek is egyharmada a létesítményhasználati támogatás. A versenysportra épphogy jut tízmillió forint, ami mellett — bekalkulálva a szponzorínséget is — felkopik a sportolók álla. A húszmillió forintból csurran-cseppen a város harminc- nyolc egyesületének, köztük természetesen az Eger SE-nek. Azon, hogy az agonizáló atlétika mindössze 51.282forintot érde- melki, még csak meg sem botránkozunk, bár a sportok királynőjének fejére végre-valahára visszatehetnénk már a koronát. Az úszóknak is feltehetően az okoz majd fejtörést, hogy a 212.898 forintból mire költsék el a 898forintot. De hogy a vízilabdázók annyit érnek, mint egy diák-kosárlabdacsapat, ez több mint elgondolkodtató. Félreértés ne essék, nem a kosaras gyerekektől sajnálom a pénzt, a pólósokét tartom aránytalanul kevésnek. Az NB Il-es labdarúgók talán évek óta tartó harmatos szereplésüknek is köszönhetik, hogy kénytelenek lesznek egymillióval beérni. A sikersportággal, a sporttörténelmet írt egri röplabdacsapattal is cudarul bánik a testület, egymillióra tervezi az 1992-es támogatást. Nem hiszem, hogy létezik még egy olyan város, amely ennyire ne venne tudomást a bajnokcsapatáról. Biztos vagyok benne, hogy a röplabdások nem azt várják, hogy az ölükbe hulljon a manna, de azt joggal remélik, hogy a város parlamentje méltányolja az elmúlt évi sikert, és az idei hasonlóan eredményes szereplést. Lehet, hogy hiába? Csak emlékeztetőül. Veszprémben a két élcsapat tizenötmilliós támogatást kapott. Nálunk a közönséget leginkább vonzó csapatoknak be kell érniük kevesebb mint hárommillió forinttal. És akkor még nem szóltam a többi klubról, a többi szakosztályról, ahol szintén máról holnapra élnek. Ahol éhbérért, vagy megszállottságból, ingyen dolgoznak az edzők, ahol száz és száz gyerekkel szerettetik meg a mozgást. Egy százalék! Hogy több lesz-e, vagy netán kevesebb)?), többek között erről is dönt ma a városi közgyűlés. (budai) Váratlan vihar az NB lll-as ligaülés végén Kés kerülhet a bírók Szép csöndesen csordogált tegnap délután a labdarúgó NB III. Mátra-csoportjának ligaülése Egerben. A szenzációs bejelentésekre éhes újságírót már- már a csalódás keserű érzése fogta el, hiszen eleinte csupán olyan dolgokról szerezhetett tudomást, amelyek évről-évre visszatérően terítékre kerülnek az idénykezdetek előtti értekezleteken. így megtudhattuk a verseny- bizottság elnökének, Viczián Zoltánnak a beszámolójából, hogy igen rapszodikusan alakult a pontvadászat első félidejének színvonala. Voltak meccsek, amelyek az NB II-ben is jónak számítottak volna, másokat viszont a megyeiben sem fogadnának kitörő örömmel. A csapatok környékén forgolódók és a játékosok sok esetben hajlottak arra, hogy kudarcaikért a játékvezetőt kiáltsák ki bűnbaknak. Gyakorta a kispadról is ocsmány köntösbe öltöztetett kritika árad a feketeruhások felé, akiknek mintegy tíz százaléka indiszponáltan vezetett, ellentmondásosan bíráskodott az ősszel. Az edzők hetven százaléka viszont csupán segédedzői szinten mélyedt el a szakma rejtelmeiben, így kérdés, hogy egyáltalán milyen alapon nyitja ki a száját, még akkor is, ha ezt egyébként választékos modorban tenné. Dr. Kovács Sádornak, a fegyelmi bizottság elnökének ösz- szegzéséből kiderült, hogy a labdarúgók — minden ellenkező híresztelés ellenére — nem váltak hirtelenjében földre szállt angyalokká. A felnőttek közül ugyan „csak” 35-en kerültek a kiállítás sorsára, szemben a tavalyi év hasonló időszakának 47 piroslapohátába? sával, viszont az ifiknél tragikusra fordult a helyzet. A legfőbb vád velük és nevelőikkel szemben: kíméletlenek és fölöttébb csúnyaszájúak, hiszen közülük 49-et zártak ki — nagyrészüket ezzel az indokkal — a játékból, míg az előző ősszel csupán 36-ot. Előfordult az is, hogy a verseny- bizottság képviselője az egyik klub ifistáinak öltözőjében tornyosuló sörösrekeszekre bukkant, amit nehéz lenne félremagyarázni. Többen kétségeiknek adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy a klubok meg tudják-e fizetni az MLSZ fehér szabálykönyve által előírt 15 rendezőt. A gondot az okozza, hogy díjazásuk már adóköteles, így kétszer annyiba kerülnek, pedig egy fillérrel sem kapnak többet, mint korábban. Puhl Sándor FIFA-bíró drámai hangvételű hozzászólásban ecsetelte a bíráskodás veszélyeit, követelve a játékvezetők testi épségének biztosítását. Ha nincs rendező, nincs meccs — fogalmazott ez esetben szikáran a játékvezetői bizottság elnöke. Itt bizony nem lehet pardon, mert máskülönben könnyen kés kerülhet egyes helyeken a bírók hátába... A klubok képviselői közül né- hányan hiába nyugtatgatták, hogy az általa vázolt körülmények sokkal inkább az NB I-re, mint a Mátra-csoport, amúgy többnyire sportszerű légkörben zajló, összecsapásaira jellemzőek. A jó nevű játékvezető válaszában figyelmeztetett, hogy ne fessünk a valósnál rózsaszínűbb képet, mert azzal csak magunkat vezetjük félre... Buttinger László
