Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-25 / 47. szám
HÍRLAP, 1992. február 25., kedd PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. Csaknem százéves bükkszéki szőttesek „Örökül hagynám az utókornak.. Eredeti kendervászonból készült ez a kézzel singolt abrosz — az ősi örökség egyik darabja Azzal kopogott be a szerkesztőségbe Lénárí Mártonná, hogy „hozzuk össze” a szilvásváradi Erdész Judit népi iparművésszel. — Szeretnék mutatni neki néhány szép hímzést, szőttest... — mondta, s hozzátette, nem akármilyen darabokról van szó. Lénárték Bükkszék szélén, a Rákóczi utca végén laknak egy takaros házban. Amint belép az ember a lakásba, itt is, ott is feltűnnek régi-régi tárgyak: fület- len korsók, mázas kancsók, fűzből font kis kosárkák. Majd előkerülnek azok a bizonyos „szépségek”: térítők, kendők, háztartási vásznak. — Szívesen rajzolgatok mintákat magam is, sőt ki is varrom, hímezem őket, de azok csak amolyan utánzatok — készítette az asztalra a szekrényekből előkerült holmikat. — Ezek viszont mind egy szálig eredetiek, egyikmásik nyolcvan, kilencven évvel ezelőtt készült, Gajdács Rozália nagyanyám keze munkái. Őseim valamennyien ügyesen bántak a szövőszékkel, a fonallal, az édesapám viszont kosarat, ostort font, hol kedvtelésből, hol eladásra... Beszélgetés közben kiterítette a szebbnél szebb ruhaneműket, van itt fekete palóc szoknya, vászon ingváll, hozzá való pendely, kötény. Aztán a féltve őrzött kincsek közé tartozik a kázsmér és fekete posztó palóckendő, a kenyérsütéskor teknőtakaróként használt ruha, s a szélén csipkézett abrosz. Ezt például — mondta — a szintén családtag Almádi Brigitta készítette, aki egykoron számtalan menyasszonyi, vőlegényi öltözetet díszített keze munkájával. — Nem gondolt még rá, hogy kiállítsa ezeket a szép darabokat a helyi faluházban? Bizonyára nincs egyedül a községben, aki ápolja és gyűjti a régi viseleteket, háziszőtteseket... — Valóban nem vagyok egyedül, a szomszédasszonynak például gyönyörű fejrevalói vannak, s még olyan is akad, mint a hetvenedik esztendejét taposó Nagy C. Gáborné, aki ma is népviseletben jár... Hogy kiállítsuk a legszebb kézimunkákat, ez valahogy eddig nem jutott az eszünkbe. Azt viszont mindenképpen szeretném, ha Erdész Judit megnézné a gyűjteményemet, s átvenné, hasznosítaná a népművészeti motívumokat a munkáiban, így talán biztos, hogy örökül hagyhatnám az utókornak... (s) Falugyűlés Egerszóláton A falu nem csupán a borról híres Szép számmal jelentek meg érdeklődők az elmúlt napokban az Egerszóláton rendezett falugyűlésén. A más vidéken élők számára csak boráról ismert községben sokan voltak kíváncsiak arra, hogy miként értékeli a polgármester, Tuza Ferenc az eltelt időszakot. — Gazdasági, politikai feszültségekkel megtűzdelt időszakot tudunk magunk mögött — kezdte beszámolóját. Megemlítette, hogy az önkormányzatok gazdálkodását az Országgyűlés áltál hozott törvény határozza meg. Éppen ezért tevékenységüket a takarékosság és az ésszerűség határozta meg. Az egyik leglátványosabb intézkedésük volt, hogy fokozatosan kiépítették a műholdas rendszert. Most már 130 lakásban foghatóak az égi jelek. Erre a rendszerre építve egy önálló csatornát is terveznek, amely átvenné a hangoshíradó szerepét. Bővítették a telefonhálózatot is, a távközlési vállalat egy 400- as központot helyezett el nemrégiben a faluban. Sikerült elérni azt a helyzetet, ami máshol nem igazán jellemző, hogy csaknem minden igénylő vonalhoz juthat. Régi vagyuk vált valóra a szó- látiaknak, amikor új orvosi körzetet alakítottak ki. Most már a körzeti orvos helyben lakik, könnyebben elérhető. A gyógyszertar is kibővített nyitva tartással működik. Legnagyobb vállalkozásuk a gázprogram. Mintegy ötven kilométer hosszú vezetéket építenek majd, s beruházás értéke a 14 faluban meghaladja a 600 millió forintot. Ebből Szólát hatszázezret „áll”. A közművelődési helyzet nem kielégítő. Több rendezvény elmaradt, pénzhiány miatt nem tudtak neves művészeket megfizetni. A labdarúgócsapat eredményesen szerepel, s a vállalkozók anyagi segítséget is nyújtanak. Több mint kétszáz év után ismét templomot szenteltek nemrégiben. Ehhez segítséget nyújtott az önkormányzat is, és a hívek is alaposan adakoztak. Sokan élnek rosszabb körülmények között, mint régebben, így egyre több segélyt kénytelenek kiosztani. — A terhek ebben az évben tovább nőnek — mondta befejezésül a polgármester. Ezért döntöttek úgy, hogy az idén sem lesz helyi adó, s továbbra is arra építenek, ami eddig is a falu egyik legnagyobb ereje volt: az összefogásra és a társadalmi munkára. Többen hozzá is szóltak az eseményen, így például nehezményezték, hogy a közvilágítás nem tökéletes, javasolták, hogy legyen gyermekrendelés is a faluban, s akadt olyan vállalkozó, aki azt tette szóvá, hogy nem kap megrendelést a falutól. Újra a költségvetésről „Állatorvosi ló” Mátraderecskén A minap levelet kaptunk a mátraderecskei SZDSZ egyik ügyvivőjétől, Záborszky Józseftől, aki a Hírlap február 8-i számának „Nem jo a derecskéi költségvetés” című írásához kívánt kiegészítést fűzni. A községi szabad demokrata írása szerint az általam papírra vetett — fentebb említett — cikkből nem lehet megismerni a helyi SZDSZ koncepcióját, nem derül ki, miért is tartott az SZDSZ nekünk az ügyről sajtótájékoztatót. Panaszolja azt is, hogy az írás megjelenése előtt annak tartalmárólnem volt lehetősége meggyőződni, miután én azzal — látogatása idején — még nem készültem el. Kéri emellett, hogy csatolt levelét szó szerint ismertessük. Tisztelt ügyvivő úr! Kifogásai némiképp megleptek, mivel úgy gondolom, hogy a február eleji cikkben leírtam minden lényeges problémát; ha pedig az a gond, hogy a másik fél véleményét is ismertettem, elnézést kérek, de ez így szokás. Az Ön lakásán folytatott beszélgetésünket egyébiránt nem nevezném sajtótájékoztatónak, az általában máshogy néz ki, s nem az az előzménye, hogy telefonon közli, valamikor keressük meg, a derecskéi SZDSZ sajtótájékoztatót akar rendezni, amit Ön tart, de menjünk csak nyugodtan, otthon lesz egész nap. Még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy szerkesztőségbeli látogatását megelőzően nem tájékoztatott arról, hogy azért jön, mert szeretné látni a kész cikket; így vettem a bátorságot, és csak később írtam meg, amiben az is közrejátszott, hogy bármily furcsa, de olykor van egyéb dolgunk is, mint a derecskéi SZDSZ aktuális problémái. Ugyanakkor, ha visszagondol, nem mondhatni, hogy rossz lett volna a sajtójuk, általában úgy havonta azért megemlékeztünk Önökről. Jó szokásunkat nem feledjük, viszont most — helyhiány miatt — csatolt levelének csak néhány részletét tesz- szük közzé: „Tájékoztatónkkal — véleményünk szerint — sok önkormányzatban meglévő jelenségre kívántuk felhívni a Hírlap olvasóinak figyelmét; mert a mátraderecskei Költségvetés az állatorvosi lóhoz hasonlítható: megtalálható rajta minden jellegzetes tünet. Az SZDSZ számára a községet a benne lakó emberek és főleg a gyerekek jelentik, nem pedig az épületek és a hozzá tartozó műtárgyak. Nem így a polgármester esetében, aki a gigantikus beruházások és a mértéktelen hatalom megszállottja. Számára a falu lakói szükséges rosz- szat jelentenek, mert csak általuk és rajtuk lehet a hatalmat gyakorolni. A gyermekintézmények pedig láthatóan púpként jelennek meg az önkormányzat hátán. Ez a koncepcióbeli különbség az oka az önkormányzat és az SZDSZ szembenállásának, amit Zám Ferenc polgármester a képviselő-testületi üléseken parlagi stílusával mindenáron személyes ellenségeskedésbe akar beleful- lasztam. Ebben az SZDSZ nem kíván partner lenni. (...) A polgármester által említett PEB-ülésen a két bizottsági tag képviselőn kívül egyetlen képviselő — beleértve az alpolgármestert — sem volt jelen. Az SZDSZ pedig azért maradt távol, mert az intézmények által készített költségvetést a polgármester „szigorúan titkos” anyagként kezeli, így egyetlen párt sem kapta azokat meg. (...) Az önkormányzati ülés előtt Szonyi Ferenc PEB-tag képviselő jóvoltából kb. 6 órás elemzés alapján megismerhettük az elfogadásra beteijesztett költségvetés minden részletét. Hogy a képviselő urak ilyen elemzés nélkül mi alapján szavaztak, örök rejtély marad. Az SZDSZ által írásban beterjesztett költségvetési elemzés 70-80 százaléka törvényidézet, ezzel kívántuk felhívni a képviselők figyelmét a költségvetés egyes pontjainak nem épp törvénytisztelő voltára. A szomorú az, hogy egy jogász alpolgármester mellett ezt az SZDSZ tette meg. (...) Az óvoda 1992-ben beterjesztett költségvetéséből a polgár- mester —. önkényesen — a negyedik csoport működéséhez szükséges pénzt lehúzta, így fogadtatta el a költségvetést, és maradt egy ígéret, hogy ha a „szükség úgy kívánja , beleegyezik a negyedik csoport megindításába. A másik törvénysértő intézkedés az óvodát és az iskolát érinti kb. egymillió forint erejéig. A Parlament által elfogadott, a cigánygyermekek differenciált felzárkóztatásának kiegészítő normatív támogatását a polgármester alapfeladatok ellátásara építette be mind a két intézmény költségvetésébe. Világosan ki kell mondani, hogy ez a pénz a cigánygyermekek külön tanítására való, hogy szüleiknél „többek” lehessenek. A polgár- mester azon kijelentése, hogy a „megkapott pénzt az érintett intézmények különítik majd el a meghatározott célra” —hazug- s á g! Az intézményvezetők dönthetnek: fűtenek, világítanak vagy elkülönítenek; mert a semmit elkülöníteni lehetetlen. S ezen trükkök után tovább lehet utálni az önmaguktól kiemelkedni képtelen cigányokat. Az SZDSZ nemcsak kritizálja az oktatási intézmények körülményeit, hanem a Szocialista Párttal együtt felajánlotta az óvoda épületében lévő, leromlott állapotú volt szolgálati lakás teljes — építészeti és épületgépészeti — munkáinak elvégzését. Ezzel lehetővé válna a differenciált szakmai munka, ami a jelenlegi zsúfoltság mellett csak álom. Sajnos, ez a javaslat nem volt „nyerő”, mert — kimondatlanul — a szociális bizottság dologi kiadásaiban elrejtett 100 ezer forintból egy „ételhordó-mosodát” kívánnak létesíteni az épületrészben. Az „indoklás” annyira légből kapott, hogy még a szociális gondozók sem tudnak róla. Az egyik gondozónő a legszívesebben a lakásán mosogatná el az ételhordókat, költségei megtérítésével, ahogy most is teszi. Ennek a beruházásnak tehát egy „lacikonyha” létrehozása a célja, ahol „szép zárt bulikat” lehet tartani^...)” A minap egy újabb levél is érkezett Mátraderecskéről, a helyi SZDSZ-től. Ebben Záborszky József arról tájékoztat, hogy a községben aláírásgyűjtés indult abból a célból, hogy az önkormányzat február 24-én tárgyalja újra a községi költségvetésnek az iskolát és az óvodát érintő részét. Rénes Marcell Két költségvetésről Tarnalelesz önkormányzata múlt hét csütörtöki ülésén tárgyalta első fordulóban a község költségvetését. Amint megtudtuk, végleges döntés csak egy későbbi időpontban születik majd, egy újabb testületi ülésen. Valamivel szerencsésebb helyzetben vannak a váraszóiak: ott ugyanis az önkormányzat néhány nappal ezelőtt már rendeletet alkotott arról, hogy a falu az idén miből és hogyan gazdálkodik. A polgármester — mint első ember Legközelebb március 6-án, pénteken délelőtt találkoznak ismét egymással Pétervására és környéke jegyzőklubjának tagjai. A konzultáción — melyet a fiatal város polgármesteri hivatalában tartanak — ezúttal részt vesznek az érintett községek polgármesterei is, annál is inkább, mert egyebek mellett a polgár- mesterről, mintahivatal első emberéről, a közigazgatási hatáskör címzettjéről esik majd szó, de terítékre kerül a munkáltatói jogok gyakorlásának problémája is. Az előadó dr. Kiss Sándor, az Államigazgatási Főiskola tanszékvezető tanára lesz. Tűzzománc-kiállítás Pétervásárán A Pétervásárai Művelődési Ház február elejétől ad helyet Honvisák Jánosné tűzzománckiállításának. A művész „civilben” egyébiránt a Kiskörei Általános Iskola pedagógusa, s ő volt az, aki — tízévi szervező- és gyűjtőmunka eredményeként — létrehozta Kisköre falumúzeumát. Vegyünk tehenet! Jó érzés elmenni egy kormánypárti fórumra, és ott biztonságban tudni magunkat. A kormánypárti képviselő minden esetben optimista, szavaiból bizakodás sugárzik — és ez így van jól. A kötözködő választópolgár azonban a kákán is csomót keres, elrontja a hangulatot, a bolsevisták malmára hajtja a vizet. A múltkor is felállt egy Recsken, és panaszolta, hogy lassan hatvan forint egy liter tej, képtelenség megfizetni a magafajtának. — Irgum-burgum — mondta erre a kormánypárti képviselő. — Engem ez a felszólalás az elmúlt időkre emlékeztet, ettől szenved az ország, az ilyen felszólalásoktól. Csóválta a fejét az egész elnökség. — Nem kell hatvanforintos tejet venni — folytatta a nagy ember két Széchenyi-idézet között, s gondok barázdálták a homlokát. — Lehet tehenet is tartani. Az ám, a tehén. Valóban az adja a tejet, vásárolni kell egyet, fejni minden reggel csuporba, és megoldódik minden gond, csupa egészséges ember mosolyog a falu utcáin. A buta, az elmúlt rendszerben iskolát szerzett, a rendszerváltásnak alaposan betartó falusi polgárok ezt nem tudják. Ők megvennék a boltban a tejet, lenyisz- szantanák a zacskó szélét, úgy dőzsölnének a legszívesebben. Kormánypárti koncepció: kell egy tehén. Lenne tej, akár a tenger, kellő szakértelemmel még tejföl is a paprikás csirkéhez. Ha meg elhullik, az sem baj, ne essünk kétségbe, ott marad a húsa: hátszín, bélszín, marhalábszár a levesbe — pompás kis ebéd. Ne legyünk hálátlanok: hívjuk meg rá a képviselőt is. Kovács Attila A parádfürdői eszmecsere Sírokban a könyvtárban fogadta a vendégeket a polgármester Ausztrál vendégek látogatása A térség országgyűlési képviselője, Kelemen Jó- rál vendég felkereste a vidék üzemeit, nagyvállala- zse/meghívására nemrég a Mátra „lábánál”, Pará- tait, s amint szavaiból kiderült, bízik abban, hogy dón és környékén járt Ausztrália magyarországi fejlődnek majd Ausztrália és hazánk — benne He- nagykövete, Douglas A. Townsend A neves sze- vés megye — gazdasági és kereskedelmi kapcsola- mélyiségek, politikusok kíséretében érkező auszt- tai. Perl Márton felvételei a látogatáson készültek. A nagykövet megtekintette a Parádsasvári Üveggyárat is
