Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-22-23 / 45. szám
VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1992. február 22—23., szombat—vasárnap Mi az a time sharing? Csereüdültetés 70 országban Magyarországon az első olyan gazdasági szervezet kezdte meg működését — zalaegerszegi székhellyel —, amelynek a „világüdültetés” és az ahhoz kapcsolódó beruházás a fő profilja. A nálunk még ismeretlen — angol nevén timesharing— üdültetési módról és a cég törekvéseiről tartott sajtótájékoztatót pénteken clr. Koltai Péter, az új vállalkozás, az Abbázia Rt. elnök-igazgatója. Mint elmondotta: működésük alapja a Keszthelyi Abbázia Hotel, amelyet egy régi szecessziós épületből alakítottak ki, pénzügyi bázisuk pedig az a 78,7 millió forint értékű magánrészvényköteg — darabonként 10 ezer forintos névértékben —, amelynek negyven százalékát már megvették, főleg nyugat-dunántúli jelentkezők. Egy adásvételi szerződéssel a részvényesek adott hétre szóló szobahasználati jogot szereznek a hotelben, s ezzel szabadon rendelkeznek. Mivel az Abbázia Hotelt már felvették — az országban elsőként — az indianapolisi központú Nemzetközi Üdülési Cserealapba, az RCI-ba, éves tagdíj ellenében a magyar magánrészvényesek is beléphetnek. Ezzel a rendelkezésükre álló keszthelyi szobák használati jogát — egy- vagy kéthetes turnusokra — a cserealaphoz felajánlhatják. így jogot szereznek arra, hogy a világ 70 országának 2 ezer szállodájában hasonló időtartamig és ingyenesen pihenhessenek bármely évszakban. Emellett számos szolgáltatási előnyt, kedvezményt élveznek a tagsági kártyával rendelkezők. Mivel a hazai nyaralás és üdülőépítés költségei még mindig sokkal alacsonyabbak a nyugatiakénál, a time sharing hálózatához tartozás azt jelenti, hogy a nemzetközi cserealap szállodáiban a kinti árszínvonal 50-55 százalékáért pihenhet egy magyar állampolgár. (MTI) Szüneteltetik a kisgazdák részvéteiét az EDU-ban Tényfeltárás a bizonytalanságokról Szüneteltetik a Független Kisgazdapárt részvételi jogát az Európai Demokrata Unióban. A kontinens kereszténydemokrata és konzervatív értékeket valló pártjait tömörítő szervezet ügyvezető testületé erről pénteken Budapesten megtartott ülésén határozott. Az EDU a kisgazdapárt vezetése és orientációja körül tapasztalható bizonytalanságokra hivatkozva úgy döntött, hogy tényfeltáró csoportot küld ki a problémák tisztázására. Amennyiben a tényfeltárók nem kapnak megnyugtató választ kérdéseikre, várhatóan felfüggesztik a kisgazdapárt EDU-tagságát. Addig is az FKGP az EDU egyetlen rendezvényén sem vehet részt. A döntést kommentálva Surján László, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke az MTI-nek elmondta: a határozat a nyugati pártok kezdeményezésére született; sem a KDNP, sem a Magyar Demokrata Fórum nem vett reszt annak vitájában. A KDNP a maga részéről nem tartja kívánatosnak a koalíció feszültségeinek kiteregetését a nemzetközi színtéren, ám „a hazugság talajára vinne, ha elhallgatnák, hogy demagóg hangok vannak az FKGP-n belül” — fogalmazott Surján. Mit vásárolhatunk a német fegyverboltban? Kohl kancellár minapi magyarországi látogatásakor a házigazdákkal folytatott tárgyalások során szóba került, hogy hazánk fegyvereket vásárolna Németországtól. Az érthetően szűkszavú tájékoztatásból ugyan nem derül ki, hogy konkrétan milyen katonai eszközök eladásáról-vételé- ről lehet szó, ám az igények és a választék ismeretében több-kevesebb biztonsággal következtethetünk a szóba jöhető fegyverüzletre. Alapvetően olyan szovjet gyártmányú eszközökről van szó, amilyenekkel a Magyar Honvédség is rendelkezik, de az azonos típus újabb változatai is szerepelnek a kínálatban. Ilyenek például a T 72-es harckocsik, amelyek — a közhit ellenére — a maguk kategóriájában korszerű, igen jó színvonalat képviselnek. S mivel az NDK Néphadserege méreteit tekintve mintegy kétszerese volt a mienknek, tekintélyes — 3200 darabból álló — tankpark szerepel az átadólistán. Ebből 1600 harckocsi teljesen új, szaknyelven szólva: „konzervált.” Nem titok, hogy a mi hadseregünk hasonló harceszközei régen megérettek a nyugdíjazásra: elöregedtek és elavultak — de a megújítás költséges mulatság. Ennek érzékeltetéséül annyit, hogy a T 72-esek darabonkénti ára évekkel ezelőtt 1,2 millió rubel volt, a jelenlegi német hadseregben rendszeresített Leopárd-2 ára pedig több mint 2 millió dollár... A magyar-német fegyverüzlet másik jelentősebb tételét — éppen hazánk védelmi doktrínájából következően — a rakéta pan- célelhárító eszközök alkothatják. Ezek a szemre roppant egyszerű, külsőre kályhacsőre emlékeztető, vállon hordozható fegyverek is igen hatékony védelmi eszközök; elegendő, ha kezelőik mondjuk egy-egy alacsonyan szálló repülőt nagyjából megcéloznak, a rakéták — hőrávezeté- ses érzékelőik segítségével— 100 százalékos biztonsággal célba találnak. Minden bizonnyal kínálnak a német partnerek gyalogságot szállító harcjárműveket, amelyek „mellesleg” 30 milliméteres gépágyúval, MALJUTKA-P páncéltörő rakétával vannak fölszerelve. Igazi specialitásuk azonban az, hogy a vízi akadályokat — külön vízi hajtómű nélkül — ugyanúgy leküzdik, mint a szárazföldieket, lánctalpaik ugyanis a vízben afféle vízibicik- liként üzemelnek. (FEB) (Folytatás az 1. oldalról) Azz újság objektiven és semlef esen tájékoztasson, illetve a ommentárt — mely saját véleményt is tükröz — élesen válasz- sza el a tájékoztatástól. Másrészt pedig a tulajdonosok számára nyereséget kell, hogy termeljen. A közös cél: a jó újság ek. Annak ellenére, hogy még sok háttérszervezetet kell létrehozni, sok eszközt kell beszerezni ahhoz, hogy munkájukat továbbfejleszthessék. A gazdaságosság sok tényezőtől függ. Hármat szeretnék ezek közül kiemelni. Az égjük a nyomdai helyzet. Lapjainkat jelenleg nagyon elmaradott, s technikailag nagyon alacsony szintű nyomdákban állítják elő. A jelenlegi privatizációs tárgyalások által — reméljük — tartós megoldást találhatunk. A másik fontos tényező a terjesztés. Itt változatlanul a postára vagyunk utalva, melynek árpolitikájára alig van befolyásunk. Ennek ellenere közösen törekszünk arra, hogy Magyar- országon középtávon a sajtoter- jesztést a magángazdaság felé orientálódva szervezzük. A harmadik nagy terület a hirdetési üzlet. Az újság gazdaságossága ebben közvetlenül összekapcsolódik a konjunktúrával. Nagyon sok vállalat olyan helyzetbe került, hogy nincs hirdetésre pénzük, s ezt a lapok is megérzik. — Érdekes, hogy kiadóvezető létére az elemzését politikai kérdésekkel kezdte. Valószínűleg azért van erre szükség, mert Magyarországon ma még túlpolitizált a légkör. Ezért a különböző politikai erők is azt találgatják, hogy lapcsaládunk filozófiája milyen. Hogy lehetne jellemezni a Springer-lapokat, létezik-e egységes arculatuk? — Ezt a kérdést is két részre kell osztani. Ami a szerkesztőségi munkát illeti, semmiképpen sem gyakorlunk nyomást az újságírókra. Nincsenek előírások, egyetlenegy közös cél van, hogy jó újságokat állítsunk elő. Á Springer-ház alapítója négy olyan alapelvet határozott meg, amelyet Németországban minden főszerkesztőnek követnie kell. Az első a szabad piacgazdálkodás képviselete, a második a zsidó néppel való kiegyezés, a harmadik mindenfajta radikális irányzat elleni fellépés, akár jobb-, akár baloldalról jön, a negyedik — hál’ Istennek, időközben bekövetkezett — a német egyesítés szorgalmazása. Úgy gondolom, hogy ezek valóban olyan alapelvek, melyeket minden főszerkesztőnk elfogadhat. Nincsenek meghatározott irányvonalak, amelyek szerint tartalmi előírásokkal fordulnánk a szerkesztőségek felé. Mindenki szabadon dolgozik az említett alapelyek szerint. — Újra meg újra felmerül az a kérdés, hogy miért megy egy nagy német cég külföldre. Egyrészt a német sajtópiac túlnyomó részben telített, másrészt a közös Európa gondolata a kiadói szakmát is uj kihívások elé állítja. Másrészt olyan tudást szeretnénk Magyarországnak nyújtani, amit mi már megszereztünk. A gyakorlat azt mutatja, hogy sikerül itt átadni és hasznosítani. A tiszta gazdasági szempontokat sem szabad figyelmen kívül hagyni. Egyetlen céget sem alapítanak vagy tartanak fönn jótékonysági célokból: bevételeket szeretnének látni. — A magyarországi megyei lapok közül hogyan ítéli meg a Heves Megyei Hírlapot, mi a véleménye az elmúlt másfél évben történt változásairól? — Nyelvi nehézségeim vannak, nem tudom saját lapjainkat elolvasni. Elsősorban külsejük alapján tudom megítélni őket, ha a tartalomra vagyok kíváncsi, olyan szakembereket kérdezek meg, akik értenek hozzá. Ha változásról beszélünk, akkor valamihez viszonyítani kell. Számunkra az a célkitűzés, hogy újságjainkból nagyon jó helyi napilapokat szeretnénk formálni. Ha helyzetüket vizsgálom, úgy látom: egyesek már nagyon előrehaladtak, mások viszont általunk nem befolyásolható okokból kicsit hátrébb. A Heves Megyei Hírlapról azt kell mondanom: ez a lap már nagyon közel került a kitűzött célhoz. — Most egy olyan vállalkozás kezdődött meg, amely a magyar sajtó történetében egyedülálló. Az egri szerkesztőség közreműködésével és támogatásával az Új Nógrádból Nógrád Megyei Hírlap lett. Hogyan értékeli ezt a közös munkát, a két szerkesztőség együttműködését? — Az elmúlt évet azzal töltöttem, hogy ne csak megyei lapjainkat, hanem a megyéket is megismerjem. Úgy tapasztaltam, hogy különböző a helyzet, s ez meghatározza az én munkámat is. Minden tájegység másfajta problémákat vet fel. Olyan tényezőket kell figyelembe venni, mint a népsűrűség, gazdasági potenciál és egyéb létező strukturális adottságok. Ilyen háttérrel Nógrád megye helyzete nehéznek mondható, és ez befolyásolja az ottani megyei napilap helyzetét is. Ezért kézenfekvő az ötlet, ami alapján az együttműködés létrejött: az ejjri kollégák támogatják a salgotaijániakat. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a helyi szerkesztőség ismeri legjobban megyéjét. Az kizárt, hogy egy mai megyei lapban ne tájékoztassuk az olvasót az ország és a világ főbb eseményeiről is. Ha megvan a lehetőség arra, hogy két szerkesztőség ezek közvetítésében együttműködjön, az mindenképpen üdvözlendő. Ezt a modellt teijeszteni is lehet. Annál is inkább, mert nem ülhet valamennyi szerkesztőségben minden témához értő szakember, de jól kiegészíthetik egymást. Miért ne használjuk ki a hozzáértésüket úgy, hogy más megyék is profitálhassanak belőle? Ehhez olyan műszaki fejlesztés is szükséges, amely lehetővé teszi az információcserét, hálózat köti majd össze a szerkesztőségeket, hogy képeket és információkat cserélhessenek. — Nekünk, megyei újságíróknak nagy élményünk volt, hogy a Springer-családban nem tekintenek bennünket másodrendű kollégáknak a „nagy lapok” munkatársaihoz képest. Egerben most ráadásul szokatlan vállalkozás kezdődik, egy országos terjesztésű lap indul Ételrecept címen. Mi erről a véleménye? — A lap eredményességét megítélni csak akkor tudom, ha már piacra kerül. Most csak arról tudok beszélni, ami a tervezéskor felmerült. Azért indul a vállalkozás Egerből, mert akinek ötleteként ez felmerült, Kaposi Levente, Egerben él. Ez véletlen, hiszen máshol is lehetne főszerkesztő. Sokat beszélgettünk a lap koncepciójáról, s meggyőződtünk arról, hogy van létjogosultsága. Más technikai tényezőt jelent az a kérdés, hogy miként tudjuk egy megyéből kiindulva az országos terjesztést megszervezni. Egy megyei lap terjesztése teljesen más szaktudást igényel, s ez igaz a hirdetési üzletre is. A piacon való megmaradás esélyét csak egy olyan koncepció keretében tudjuk elképzelni, amely keverékét jelenti a következőknek: a szerkesztőségi és kiadói felelősség továbbra is Egerben marad, azokat a területeket viszont, amelyeken a budapesti kiadónak nagyobb tapasztalata van, ő vállalja magára. Ez egy újdonság, megpróbáljuk... — Végül arról szeretnék érdeklődni, hogyan látja az 1992- es év kilátásait? — A körülmények figyelem- bevételével végül is pozitívan ítélem meg azokat. Sok költség emelkedik a mi szerkesztőségeinkben és kiadóinkban. Ezekre reagálni kell, mind a hirdetések, mind a lapok árai tekintetében. De reméljük, minden egyes megyében sikerül a megfelelő egyensúlyt létrehozni, s meg is tartani. — Köszönjük a beszélgetést! Gábor László Mi legyen Honeckerrel? Az orosz kormány amellett van, hogy szállítsák be Erich Ho- neckert, az egykori NDK volt vezetőjét egy moszkvai klinikára, Honecker, aki tavaly december óta Chile moszkvai nagykövetségén tartózkodik, sürgősen orvosi kezelésre szorul — nyilatkozta pénteken Borisz Koloko- lov orosz külügyminiszter-helyettes. — Ellátása emberi kötelességünk — fűzte hozzá. Honecker további sorsát illetően Chilének és Németországnak kell egymással megállapodnia, mivel Honecker Chile moszkvai nagy- követségének vendége. Chile időközben hivatalosan kérte az orosz kormányt, hogy emberiességi okokból engedélyezze a 79 éves expolitikus Chilébe történő kiutazását. Megfenyegették a BSZP-t Komolytalannak nevezte a bolgár köztársasági elnök a kormányzó Demokratikus Erők Szövetsége-Nemzeti Mozgalom parlamenti csoportjának azt a csütörtöki felhívását, amelyben terrorista szervezetnek bélyegezték és betiltással fenyegették meg a Bolgár Szocialista Pártot. Zselju Zselev elnök állásfoglalásáról a Bolgár Szocialista Párt sajtószolgálata pénteken tájékoztatta az ország közvéleményét, hírt adva arról, hogy a DESZ jelöltjeként megválasztott Zselev csütörtökön tárgyalt Zsan Videnovval, a BSZP vezetőjével. Nyugalom esetén nem lesz letartóztatás A nyugalom helyreállását szabta meg a letartóztatások befejezése, a jelenleg letartóztatásban levők fokozatos ütemben megvalósuló szabadlábra helyezése feltételeként Mohammed Budiaf az Algériában az elnöki hatalmat gyakorló legfelsőbb államtanács elnöke. Budiaf az An- tenne-2 francia televíziós adónak nyilatkozva kijelentette, hogy valamennyi letartóztatás a törvények által megszabott feltételeknek felelt meg, s az őrizetbe vett személyeket nem éri bántalmazás. Kivégzés Kubában Kubában szerdán kivégezték azt a két férfit, akik — hét társukkal együtt — még január elején megpróbáltak kiszökni a sziget- országból, s eközben meggyilkoltak négy rendőrt. A most kivégzettek és társaik január elején hajót akartak szerezni a Havannától 15 kilométerre lévő Tarara kikötőjében, hogy azzal az Egyesült Államokba menekülhessenek. Mikor kísérletük kudarcot vallott, a csoport tagjai lelőtték az előzőleg foglyul ejtett négy rendőrt: közülük három azonnal életét vesztette, negyedikük pedig múlt vasárnap hunyt el. Üjabb rakétát lőttek Izraelre Alig néhány órával azután, hogy az izraeli csapatok visszavonultak a dél-libanoni területekről, a térségből újabb rakétát lőttek ki Észak-Izraelre. A Ka- tyusa típusú rakéta egy lakóházba csapódott be, s megölt egy ötéves kislányt, s három hozzátartozóját megsebesítette. (MTI) Harmincmillió okmány tekinthető meg SZKP-dokumentumok A hajdani SZKP Központi Bizottságának moszkvai archívuma márciustól hozzáférhető lesz a nagyközönség számára. Aki ezután bepillantást óhajt a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkaiba, annak nem kell egyebet tennie, mint nyilvántartásba vétetnie magát „a korabeli dokumentumok központi archívumának” használójaként. Az új központi archívum igazgatója, Rém Uszikov szerint a dokumentációs központban jelenleg 30 millió okmány található, köztük jegyzőkönyvek a Központi Bizottság üléseiről, és személyes akták 1952-től egészen az 1991. augusztusi puccskísérletig. Uszikov a hírügynökségnek adott nyilatkozatában cáfolta azokat a sajtójelentéseket, amelyek szerint az augusztusi puccskísérlet kudarca után a Központi Bizottság funkcionáriusai a dokumentumok egy részét elhurcolták. Az igazgatóság reméli különben, hogy rövidesen átveheti az úgynevezett Kreml-Archívum iratanyagát is. (MTI) Már nem tantárgy a tudományos kommunizmus Népszeríí az orosz kémiskola Leszerelés ide, demokratizálódás oda, Oroszországban továbbra is virágzanak a kémiskolák. Az orosz James Bondok legalább olyan titkos és legalább any- nyira kiváló körülmények között készülnek leendő szakmájukra, mint a népszerű filmhős. Feltehetően nem is maradnak el teljesítményben. Legfeljebb azt sajnálhatják, hogy a filmvászonra nem kerülnek föl, no és azt, hogy fizetésüket puha rubelben, és nem kemény fontban vagy dollárban kapják. Moszkván kívül Szentpéter- várott, Jekatyerinburgban, Nyizsnij Novgorodban és Novo- szibirszkben sajátíthatják el a mesterség csínját-bínját. Öt szakon tanulhatnak: elhárítás, nyomozás, műszaki (titkosítás, rádiózás), szakmai átképzés, szakfordítói. A titkok titka, a tankönyv körül nagyon sok mendemonda kering. Annyi azonban bizonyos, hogy az írott jegyzeteket csak a tanteremben lehet olvasgatni, óra után kötelező visszaadni. Állítólag volt már rá példa, még az átkos előző rendszerben, hogy ellopták a híres 101-es intézet egyik segédkönyvét, de végül megkerült. Egyébként a kémiskola is halad a korral. Ma már nem tanítanak tudományos kommunizmust. Helyette politológia a tananyag, benne azért van egy kis marxizmus-leniniz- mus. Emellett szociológia, analitika, informatika is szerepel az étlapon. A kiválasztás — a szóbeszéd ellenére — ugyanolyan módszerekkel zajlik, mint mindenütt a világon. Intelligenciatesztek, reflexvizsgálat, kockázati hajlam mérése, stb. A hazugságvizsgálót mellőzik, hiába próbálják meg elhitetni olvasóikkal a nyugati lapok. Kik a végzősök? Nagy nevekről — a dolog természeténél fogva — nem sokat tud a halandó. Az Argumenti i Fakti című hetilap legfrissebb száma azért egyet mégis említ. Ez pedig nem más, mint Vologya, „Che” Guevara fia, aki jeles eredménnyel zárta itteni tanulmányait. Mester Nándor Bejrut: a legbiztonságosabb repülőtér? Véletlen egybeesés vagy szándékos politikai fogás: éppen akkor, amikor Izrael és a Hezbollah szervezet közötti fegyveres konfliktus kirobbant, libanoni vezetők kijelentették, hogy a bejrúti repülőtér „a világ legbiztonságosabb légikikötője”. Ez nyilván túlzás. Tény azonban, hogy a bejrúti repülőtéren sokat javult a helyzet azokhoz az időkhöz képest, amikor napirenden volt a repülőgép-eltérítés, az emberrablás, a csempészés és a kifutópályák eltorlaszolása. A légikikötőt most a libanoni hadsereget támogató szíriai katonák őrzik. Beszállás előtt az utasoknak, kivéve a „nagyon fontos személyeket”, nem kevesebb, mint 11 ellenőrzésen kell átesniük. Ez a repülőtérhez vezető utakon felállított akadályokkal kezdődik, és testi motozással végződik a gép ajtajánál felállított lépcső előtt. A libanoni határőröket és a vámhivatalnokokat szíriai titkosszolgálati tisztek és katonák segítik munkájukban. Az év eleje óta egyébként már 20 légitársaság gépei szállnak le rendszeresen Bejrútban, eddig 825 ezer utassal a gépek fedélzetén. Ez persze nem sok, ha tekintetbe vesszük, hogy 1975-ben, a polgárháború kirobbanása előtt 35 külföldi légitársaság vette igénybe a repülőtér szolgálatait, 2,3 millió utast szállítva évente. Egyelőre a kifutópályák mentén még a szíriai katonák sátrai sorakoznak és légelhárító ágyúk csövei meredeznek az ég felé. A szíriai hadsereg első nagyobb művelete, mint emlékezetes, az volt, hogy 1988-ban megakadályozták egy kuvaiti Boeing 747- es óriás repülőgép leszállását. Az Irán-barát terroristák a repülőgép felrobbantásával fenyegetőztek, de a szíriaiak — jogosan — blöffnek tartották a fenyegetőzést. A légikikötő legrosszabb éve az 1989-es volt, amikor szinte állandóan lőtték a kifutópályákat. Abban az évben összesen 200 ezer utas fordult meg a bejrúti repülőtéren. A libanoni vezetők fogadkozása ellenére az amerikai külügyminisztérium a múlt év decemberében megtiltotta amerikai állampolgárok libanoni utazását. A British Airways viszont fontolgatja járatának megindítását az év folyamán. Hacsak az Izrael és a Hezbollah közötti viszály nem szélesedik ki...
