Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-19 / 42. szám
HÍRLAP, 1992. február 19., szerda FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Már rendel Egerfarmos első orvosa E hét elején kezdte meg a munkát egy Romániából áttelepült doktornő Egerfarmoson. A Községnek ez idáig még nem volt saját orvosa. A jegyző szerint a falu történetében ez az első eset, hogy a lakosok helyben gyógyít- tatnatják magukat. A szövetkezetek átalakításáról Poroszlón Ma este öt órakor Poroszlón, a művelődési házban dr. Koronc- zay Miklós, a Földművelésügyi Minisztérium jogi szakértője tart előadást a szövetkezetek átalakításáról, a termőföld visszaigénylésével és a vagyon nevesítésével kapcsolatos teendőkről. Cigánykongresszus Budapesten Budapesten, a városháza dísztermében tartotta meg első kongresszusát a Magyarországi Cigányok Önkormányzati Érdekegyeztető és Képviseleti Szervezete, amely tavaly március óta poroszlói székhellyel működik. A tanácskozáson részt vett többek között Várhelyi Péter, a parlamenti és társadalmi kapcsolatok főosztályvezetője, valamint az ország különböző részeiből érkezett 75 cigány szószóló és képviselő. A kongresszus megerősítette tisztségében Fávor József elnököt ^Poroszló), valamint az elnökségi tagokat, a két leköszönt tag helyére pedig Szabi Lászlóiéi, Szilvási Istvánt választották. Ezenkívül ötbizottsáf ot is alakítottak a vezetés mun- ájának segítésére. Idősek találkozója Demjénben Hagyomány, hogy időnként megrendezik az idősek találkozóját Demjénben. Legutóbbi ösz- szejövetelüket a helyi kultúrház- ban tartották, ahol az önkormányzat a falu nyolcvan legidősebb lakóját látta vendégül. A vacsora előtt az óvodások és az általános iskola tanulói adtak kultúrműsort. Celladam-teszt Legalább negyven-ötven fő jelentkező eseten Celladam- teszt szűrővizsgálatot szervez Feldebrő polgármesteri hivatala. A mozgó diagnosztikai laboratórium a helyszínen teszi majd lehetővé a vizsgálatot. A teszt a jelentkezők immunegyensúlyának állapotáról ad felvilágosítást. Az esetleges pozitív eredmény esetén a Celladam-cseppeket és a kontrollvizsgálatot terítésmentesen biztosítják az arra rászorulóknak. Jelentkezni február végéig lehet a községházán. Újabb kút Mezőtárkányban Fejlesztik a vízműhálózatot Mezőtárkányban. Az elmúlt napokban befejeződtek a kútfúrások, és a szakemberek már a feltört víz minőségét vizsgálják. Amint azt a polgármester asz- szonytól megtudtuk, az önkormányzat az úthálózat fejlesztését is tervezi, már tárgyalnak a kivitelezőkkel. Tavaszra várnak... Tavaly kezdődött, de az idén is folytatódik megyénkben az erdélyi falvakkal való testvérkapcsolatok felvétele. A levélben kötött egyezségeket — tavaszra várva — igyekeznek majd valóra váltani. Nagy segítséget nyújtott ez irányú tevékenységével Mikó István Kompolti lakos, aki három éve telepedett át Romániából, és kitűnő ismerője a Bihar megyei és környéki községeknek. Az ő hathatós segítségével lépett már kapcsolatba Felsőtárkány Kő- röstárkánnyal, Tófalu Tófalvá- val, Demjén Demjénhazával, Vécs Marosvéccsel, Karácsond Homoródkarácsonyfalvával, Tornáméra Mérával és Bükkszék Székkel. A legjobb befektetés Alapítvány a tehetséges gyermekeknek szíves önkéntességet szem előtt tartja. És megpezsdült a falu! Az alapítók bíznak a további sikerben, a gyermekek pedig karácsony óta tudják, hogy az alapítványba befizetett minden forint az ő boldogulásukat, tehetségeik kibontakoztatását: a jövőt szolgálja. És ezért nekik maguknak is a legtöbbet kell tenniök! — És vannak e tehetségek? Túlzás nélkül elmondható, hogy a szihalmi önkormányzat első pillanattól kezdve úgyszólván a zászlójára tűzte az iskola, az iskolai oktató-nevelő munka fejlesztését, és már eddig is — túl az alapítványon — sok áldozatot hozott a gyermekekért. A zenei oktatás, az úszás, a képzőművészet, az irodalom pártolása mind-mind olyan cselekedet, amelyből valami új, talán meglepetések is sarjadhatnak. Az igazgatónő bizakodó. — Vannak kifejezetten tehetséges gyermekeink! Akadnak olyanok is, akik valóban nagy ígéreteket hordoznak magukban...- mondja az igazgatónő. Finoman kifejezve gyanakodva tekint a nehezen formálódó országos pedagógiai koncepcióra: — Tanár és szülő, így a gyermek is gondolkodóba esik! Vajon milyen jövője lesz a választott pályának? Zsákutcába nyilván senki sem kívánkozik... Az iskolában él, zsong az élet! Tanárok és tanítványok, a szülők és az értük mindent megtevő ön- kormányzat a háttérből szorítanak nekik, hogy siker koronázza a vállalkozásaikat. Ezt célozza a most született alapítványuk is... Ők már nyolcadikosok Akiknek csak valamennyi fél- reraknivaló pénzük van, azon töprengenek: hová tegyék, mi lenne a legjobban megtérülő, hosszabb távú befektetés? Mások talán éppen a szükségesből csípnek el egy keveset a gyümölcsöző jövő reményében. Szihalmon egy gondolat öltött testet és formát akkor, amikor Farkas /dzse/polgármester megválasztása idején elhatározta, hogy első tiszteletdíját felajánlja a falu gyermekeinek! Egy ideig a tizenháromezer forintot érő takarékkönyvecske szerényen az akkori iskolaigazgató szekrényében húzódott meg, amíg azután szándékká nem formálódtak a gondolatok: létesítsünk alapítványt, áldozzunk pénzt ajö vőért, a gyermekekért! Az igazgatónő elém teszi „A szihalmi gyermekekért” alapítvány alapokiratát, büszkén mutatja az OTP-bankszámlát, a frissen elkészített okiratokat, amelyeken — mint mondani szokás — még meg sem száradt a tinta. — Hogyan lett a tizenháromból kétszázezer? A válasz túlságosan egyszerűnek, de szívbemarkolóan áldozatkésznek tűnik, hogy így mondjam, kisugárzása van: ‘ — Az első önkéntes nekifutásból. Az önkormányzat, a tantestüLógok a szeren... let, a szülők és a szimpatizánsok adták össze és kerekítették ki az alapítványt. Az alapítvány célja körülhatárolt az alapító okiratban, tulajdonképpen az első pontnak a része a többi: elismerni és jutalmazni a kiemelkedően tehetséges gyermekek tanulmányi munkáját. Az alapítvány nyitott, megvalósításához kül- és belföldi, jogi és magánszemélyek pénzzel vagy vagyoni értékkel csatlakozhatnak. — Hogyan tovább? — Indul a második nekifutás. Ez pedig nem más, mint egy szívhez szóló felhívás a szülőkhöz, a vállalatokhoz, vállalkozókhoz: csatlakozzanak, és áldozzanak ők is e nemes célra! A lényeg, hogy mind a szülők közössége, mind az önkormányzat, és természetesen a tantestület a Beszámolót tartott a polgármester Pályázatokat nyertek a feldebrólek Zsúfolásig telt ház előtt került sor a minap Feldebrőn a helyi önkormányzat által szervezett gyűlésre, ahol Kelemen József polgármester adott számot a hivatal és a testület elmúlt évben végzett munkájáról, s vázolta az idei esztendő főbb tennivalóit. A beszámolót élénk vita követte, több mint 15 hozzászólás hangzott el. Legtöbben a gázbevezetés mellett, illetve ellene szólaltak fel, de sürgették a temető körüli problémák megoldását, s hogy gondozását az egyháztól a hivatal vegye át, valamint a kisebb utcák javítását, járdával való ellátását, a szeszfőzde megnyitását, a közkutak lezárásának feloldását, valamint a helyi adók igazságos kivetését. Sok fiatal is jelen volt a község lakóinak tanácskozásán, amit azért is vettek szívesen a helyi honatyák, mert ebből arra a következtetésre jutottak: a falu sorsa nem közömbös a feldebrőifiataloknak. Ezt is megemlítette a polgármester, amikor beszámolójában elmondotta, tavaly 25 millió forint állt rendelkezésükre, amelyet a község fejlesztésére, a közintézmények fenntartására fordítottak. A fiatalokra gondolva kezdték el a kultúrház felújítását, az út- és járdaépítéseket, az általános iskola korszerűsítését, új bútorok, szemléltetőeszközök beszerzését, a játszótér építését pihenőpark kialakításával együtt, amelyhez — pályázat útján — a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági A lap 80 ezer forinttal járult hozzá. Emellett ugyancsak pályázat útján kaptak 40 ezret a közművelődés, 25 ezret pedig a sportfejlesztés támogatására. Még lehet, hogy dijat nyernek az Amerikában élő bostoni magyarok Népünkért és Nemzetünkért című pályázatán is, amelyen 14 magyar település indulhatott. Az első értékelésnél Feldebrő a 3. helyen állt, s remény van arra, hogy nyernek. Az amerikai magyarok képviselője itt járt, s elégedetten távozott a községből, mert jó tapasztalatokat szerzett. Tavaly bővítették az orvosi rendelő felszereltségét, gyógyszerszobát nyitottak, és szociális segélyben részesítették a rászorulókat. Megünnepelték az idősek világnapját is, és 107 általános iskolást részesítettek tankönyvvásárlási pénzsegélyben. Az elmúlt év végén 25 önkéntes jelentkezésével megalakult a településen a Magyar Karitász — Feldebrő szociális-karitatív családsegítő egyesület. Nagy érdeklődést váltott ki annak az összesítésnek az ismertetése, amelyet azokból a kérdőívekből állítottak össze, amelyek majdnem 27 millió forint felosztásának sorrendjét javasolták. Első helyre került a gáz bevezetése a községbe, másodikra a telefonhálózat bővítése, majd az utak, járdák javítása. Fontosnak tartják a parkosítást, fásítást, a közterületek rendben tartását a községben, valamint a vízrendezést, a munkahelyteremtést, valamint a közbiztonság szilárdítását. Támogatják a falusi turizmus meghonosítását, és a szolgáltatások színvonalának további emelését is. , . (fazekas) Egészségház Felsőtárkányban Az idei év előzetes költségvetését tárgyalta legutóbbi ülésén Felsőtárkány önkormányzata. Mint ahogy Bakondi Simon polgármester elmondta, az egészségügyön kívül 52 millió forint felosztásáról hoztak ideiglenes határozatokat. Ebből az összegből kell többek között a község gázellátását és az iskolai tornaterem építésének a megkezdését fedezni. Azt is örömmel újságolta a falu első embere, hogy a minap megtörtént az egészségház műszaki átadása, üzembe helyezése. A volt pártházból mintegy 6 millió forint ráfordítással varázsolták elő az építményt, ahol az anya- és csecsemővédelmi rendeléseket már meg is kezdték. A szerelési munkálatok befejeztével itt kap majd helyet a két körzeti orvosi rendelő, a fogászat, a fizikoterápia, a laboratórium és a kiszolgáló, mosóhelyiségek is. Az ünnepélyes átadást e hó végére tervezik, és szeretnék az aktusra az egészségügyi minisztert is vendégül látni. Füzesabonyi közmeghallgatás Az önkormányzat 225 millió bevételre számít Február tizedikén, hétfőn tartott közmeghallgatást Füzesabony önkormányzatának kép- viselo-testülete a város művelődési központjában. A körülbelül ötvenfőnyi hallgatóság előtt dr. Pásztor József polgármester elöljáróban az elmúlt év költség- vetéséről számolt be, majd az idei év költségvetésére tért át. Elmondta, hogy az önkormányzat 225 millió bevételre és 202 millió forint kiadásra számít. Az utóbbiak között szerepel a tízmilliót igénylő útépítés, a 14 utcában még hiányzó gáz bevezetése, továbbá a közvilágítás kiépítése a 33-as út mentén. Pásztor József beszámolója után az első felszólaló, Nagy József azt kifogásolta, amit utána még jó néhányan: a város utcái porosak, sárosak, járhatatlanok. A polgármester válaszában elmondta, hogy a járdahálózat bővítésére van pénz, az önkormányzat még anyagot is tud biztosítani, viszont a lakosságnak saját kezűleg kell rendbe hoznia a gyalogjárókat. Az utak állapotával kapcsolatban megjegyezte, hogy állandó a panasz, a gond városszerte általános, s hozzátette, hogy erre a feladatra három- milliós hitelt terveztek be. Ezután hosszadalmas vita kerekedett a képviselők és Takács Józsefközött. A felszólaló ugyanis sérelmezte, hogy több állampolgárnak, nemegyszer egy egész utcának jóval nagyobb összeggel kellett hozzájárulnia a gáz bevezetéséhez, minta város más lakóinak. Megkérdezte azt is, hogy miért volt szükség az utcanevek megváltoztatására, ha ez nagy pénzekbe került, és egyben kifogásolta az utcák új neveit. Az első kérdésre Blahó István, a gazdasági bizottság elnöke elmondta: amikor a gázprogram beindult, a városnak 700 ezer forint állt rendelkezésére a lakosság támogatásához. Akkor tíz utca jelezte igényét, s ennek kielégítése 36 millióba került volna. Ezért a vezetés úgy döntött, hogy az árakat liberalizálja: piaci versenyt hirdetett a kivitelezőknek, ski eny- nyiért, ki annyiért vállalta a munkát. Ez az egyik oka a különböző összegű hozzájárulásoknak. Blahó István kifejtette, hogy aki később jelezte az igényét, annak is részt kellett vállalnia a megépítés költségeiből — viszont a közmű- fejlesztési díj közben emelkedett, s ezért a befizetendő összeg is nőtt. Szajlai Csaba, a Fidesz képviselője az utcanév-változtatások kapcsán hangsúlyozta: kérdőívekkel mérték föl a lakosság véleményét, hiszen a változtatás nem volt kötelező. Egyben cáfolta azokat a vádakat, melyek szerint nagyrészt azért püspökök a névadók, mert a polgármester a Kereszténydemokrata Néppárt tagja. Éppen ellenkezőleg — fura fintora a sorsnak —, az új nevekre az MSZMP és az MSZP „adta áldását” annak idején. (kácsor) Régebben műszaki rajzoló voltam... Szaténé•, a makiári női szabó M anapság nem kevés azoknak a száma, akik nem az eredeti foglalkozásukat űzik, hanem „átnyergelnek,” és a szakmájuktól távol, másutt keresik a boldogulásukat. Lehetne vitázni azon, hogy helyes e ez, vagy nem. A legtöbb esetben a foglalkozásváltás mögött bizonyos életkényszerűségek rejtőznek. Nem volt ez másképpen Szabó Sándorné makiári női szabó esetében sem, akinek a cégtáblája 1990-től van kint a falon. A szépen, ízlésesen berendezett új házból gyereksírás hallatszik, mert mint később kiderül, a gyerekek betegek, és nem mehettek óvodába. Anyuka ágyba parancsolja őket, és így próbáljuk meg a beszélgetést. — Mondjon valamit magáról! — A Dobó-gimnáziumban érettségiztem, majd Miskolcon szereztem meg a műszaki rajzolói végzettséget. 1982-ben a budapesti Geodéziánálkezd- tem, de dolgoztam más vállalatnál is, majd — az asz- szonyi sors életritmusa szerint — a férjhezmenete- lem után jöttek a gyerekek, a kényszerű otthoniét. Amint látja, építkeztünk, a gyerekeknek, a családnak ruha, kellemes otthon kellett, és ez azt jelentette, hogy évekig itthon töltöttem minden időmet. A beteg gyermek nyűgös, nyugtalan, de a Szabóék két kicsije nyilvánosan dicséretet érdemel, hogy hagyták anyukát néhány percig beszélgetni. — Nehéz volt-e elfelejteni a rajzasztalt, és megszeretni a varrógépet? A most 36 éves anyuka elmondja, hogy az édesanyja — ahogyan falun nevezik a szakképesítetleneket — „varró” volt, illetve az ma is. Már kislány korában megfigyelte a munkáját, segített neki, amiben tudott, és amikor elérkeztek a kényszerű itthoniét évei, ez segített a döntésben: varrónő leszek! — Két éve van iparengedélyem, és mivel a két faluban úgyszólván egyedül vagyok női szabó, munkám is van bőségesen. Vállalkozói kölcsönt vettem fel 200 ezer forintot, amit négy éven belül fizetek majd vissza, és amelyből három igen komoly gépet vásároltam. — Mikor van a legtöbb munkája? — Ünnepek táján, a közelgő farsangi időben', tavasszal, nyáron. Tavaly Egerben egy ballagó negyedik osztálynak én varrtam a lányok blúzait, de megkeresnek Füzesabonyból, a szomszéd községekből is. Tudja, hogy van ez? Idejön, tetszik neki a ruha, a varratás is olcsóbb, mint Égerben, vagy mintha készen vennék a ruhát, és tartósan a kuncsaftom marad... A két apróság miatt bizony gyorsan befejeződik a „riport,” és Szabóné — a makiári női szabó — gyorsan elmondja, hogy varrni akkor van ideje, amikor a gyerekek óvodában vannak, miközben főzni is kell valamit. A szép ház, a berendezés, és nem utolsósorban a két szép gyermek: eddigi munkájuk, iparkodásuk családi terméke. Az élet igazította így, hogy az egykori műszaki rajzoló elismert és kedvelt varrónő legyen. Számomra a búcsúmondata a biztató: — Nem bántam meg a cserét... Sz. I.
