Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 1. szám

HÍRLAP, 1992. január 2., csütörtök

SPORT

7.

Szilveszteri futás Sao Paulában

A mexikói Arturo Barrios nyerte a Sao Paulóban megrendezett hagyományos szilveszteri futóversenyt. A 28 éves versenyző, a tavalyi viadal nyertese, mintegy százméteres előnnyel utasította maga mögé üldözőit a 67. alkalommal kiírt erőpróbán. A nőknél szintén mexikói siker született, zsinórban harmadszor, ám amíg az elmúlt két évben Maria Del Carmen Diaz, addig az idén Maria Luisa Servin diadalmaskodott.

Férfiak, 15 km: 1. Arturo

Havelange ismét jelölteti magát

Rio de Janeiro: Joao Haveiange, a FIFA elnöke bejelentette, hogy az 1994. évi választásnál is jelölteti magát a már hosszú ideje betöltött pozíciójára. Havelange 16 éve áll a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség élén, s általános a vélemény, hogy jól tölti be funkcióját.

( iFP)

Brigitte Bardot bosszankodik

Albertville-i hópelyhek

Franciaországban mind több „kézzelfogható” jel mutatja, hogy már csak hetek vannak hátra az idei esztendő egyik legjelentősebb sporteseménye, a XVI. téli ötkarikás játékok megnyitójáig.

A rangos versenyek velejárója a fokozott biztonsági intézkedés — nincs ez másként Albertville- ben sem. A házigazdák jelentős összeget, a hivatalos adatok szerint 160 millió frankot áldoznak a havas-jeges játékokra érkező küldöttségek őrzésére, a rend fenntartására. A 8500, „biztonsági ember” kategóriába soroltak — rendőrök, katonák, tűzoltók és az egészségügyben dolgozók — tevékenysége nemcsak az olimpiai falura és a versenyszínhelyekre, hanem az utcákra, vasútállomásokra, repülőterekre is kiterjed.

A B. B. rövidítés senki előtt sem titok: Brigitte Bardot egykori filmsztár nevének sokat használt rövidítése. Az is ismert, hogy a francia színésznő az állatok nagy barátja. De hogyan került kapcsolatba az olimpiával? Az állatok révén. Ugyanis a dán küldöttség formaöltözetében szerepel fókabőrből készült köpönyeg is. Nos, B. B.-t ez a ruhadarab bosszantja.

A színésznő által vezetett állatvédő egyesület szóvivője egy Koppenhágában megjelenő újságban idézte B. B. szavait, miszerint „minden eszközzel harcolni fogok az ellen, hogy a fókák bőréből készítsenek ruházatot a csapatnak”.

Felfelé ível a karrierje

Fa Nándor a világszövetség élén

Fa Nándort választották a Párizsban megalakult 60 lábas, Egytörzsű Nyitott Hajóosztály Világszövetség elnökévé.

Az ez év nyarán véget ért III. BOC Challenge föld körüli szóló vitorlásversenyen nagy nemzetközi elismerést szerzett 38 éves magyar óceáni szólóvitorlázó, hajótervező és -építő vizeskarrierje úgy tűnik, felfelé ível. Közben itt a következő kihívás, az 1992 novemberében rajtoló nonstop föld körüli vitorlásverseny, a Franciaországból induló Vendée Globe Challenge, aminek szintén résztvevője lesz a magyar vitorlázó.

Amint azt Fa Nándor a székesfehérvári MIX-PRESS sajtó- szolgálat útján hírül adta, az eddig megrendezett földkerülő és más óceáni versenyek szigorú tapasztalatai adtak okot a világszövetség megalakulására. Versenyről versenyre több a baleset, a tragédia, más a rendezőknek és a résztvevőknek az érdeke. A rendezők biztonságra, míg a hajótervezők, versenyzők és szponzoraik a mind nagyobb teljesítményre törekednek a siker és hírnév érdekében. Itt kell megtalálni az összhangot, hogy továbbra is nagyszerű viadalokat rendezzenek, de a tervezésre és kockázatvállalásra vonatkozó szabályok ne öljék meg a föld körüli versenyek szellemét.

Az „International 60 foot Monohull Open Class Association” párizsi székhelyű, és a világ valamennyi 60 lábas egytörzsű hajóval, versenyzési szándékkal rendelkező vitorlázóját, tulajdonosait és szponzorait tömörítő érdekvédelmi szövetség, amely egyúttal megoldást keres a ren- dezőbizottsagok és sportolók között felmerülő vitában. A világszövetség első, egy évre választott elnöke Fa Nándor, elnökhelyettese a legutóbbi BOC Challenge abszolút győztese, Christophe Auguin (Franciaország), a szövetség titkára a világ első női föld körüli versenyzője, Isabelle Autissier (Franciao.).

így búcsúztatták az évet

Csak rosszabb ne legyen...

A szilveszter azért „határeset” az ünnepek sorában, mert a pezsgőspoharak koccanásakor, miközben a gyorsan elsuhant előző esztendőtől búcsút veszünk, pillantásunk máris a következőt fürkészi. Gondolatban elkészülnek ugyan a röpke számvetések, mi volt jó, mi nem, mi sikerült és mi fulladt kudarcba, ám valójában már mindenkit a soron következő 365 nap izgat, és az foglalkoztat igazán, hogyan alakulnak a dolgok 1992-ben. Kíváncsiak voltunk néhány sportvezető, edző és sportoló véleményére, akiket el tudtunk érni telefonon, hogy az új év hajnalán, a szilveszteri mámor után, milyen érzésekkel vágnak neki ennek az újabb időszaknak.

Kláben György, ha jól sejtem, nemcsak mi, spora hatvani sportklub elnöke: tolók — nagyon várunk.

— Megfelelően sportos előz- Ali István,

mények után — a lányommal a a gyöngyösi polgármesteri hivatal

Tátrában síeltünk egy jót — családi körben töltöttem a szilvesztert. Jólesett ez a kis kikapcsolódás, mert az utóbbi időben annyi munkám jött össze, hogy csak ritkán mozoghattam. Éjfélkor arra gondoltam, hogy ilyenkor mindig azt szeretnénk, ha a következő év jobb lenne az előzőnél. Nem állhattam meg, hogy ne foglalkoztasson, mi lesz ebben az évben az egyesülettel, hiszen olyan események előtt állunk, amelyek könnyen sorsdöntőek lehetnek. Az év elején küldöttválasztó közgyűlésünk lesz, és jó lenne már kitalálni valamit, ami hosszabb távon is orvosságot jelentene a gondokra. Nagy kérdés, hogy a focisták támogatását vállalja-e jövőre is a konzervgyár új vezetése, mert ha nem, akkor más után kell nézni. Hogy mit fogadtam meg magamnak? Azt, hogy igyekszem időt szakítani a rendszeres testmozgásra. A tavalyi év e tekintetben negatív rekordot hozott számomra, s ezen változtatni szeretnék, a bizonyára jócskán megszaporodó teendők ellenére is.

Pócsik Dénes,

az Eger SE úszó- és vízilabdaszakosztályának igazgatója:

— Nálunk az uszodában hagyomány, hogy minden év utolsó napjának délelőttjén a fiatalok és öregek közötti pólómeccsel ünnepelünk. Sajnos, ezúttal elmaradt az összecsapás, mert a medence fölötti párafelhő meghiúsította terveinket. A szilveszter ettől függetlenül vidáman telt, s annyit mondhatok, hogy az én gondolataim a legtöbbet a család körül forogtak. Mindkét lányom tanul, a nagyobbik a pesti bölcsészkaron utolsó éves, a kisebbik pedig a tengerentúlon jár egyetemre. Minden kívánságom az, hogy sikerrel befejezzék tanulmányaikat. Nem tettem ugyan semmilyen fogadalmat, de azt szeretném, hogy nekünk uszodaiaknak legyen erőnk az úszás és a vízilabda életben tartásához, amíg felépül a fedett uszoda, amire mindannyian — s

sportirodájának vezetője:

— Baráti körben tettem pontot az óév után. Kicsit még álmos vagyok ugyan, de az új esztendő sejtésem szerint nem sok időt hagy majd a pihenésre. Ez a néhány órai alvás még belefér, ám utána jó lesz minél hamarább talpra szökkenni, hogy szembenézhessünk mindazzal a nehézséggel, amit magával hoz. Gazdasági vonatkozásban nem vagyok egyáltalán derűlátó, a forintokat minden bizonnyal továbbra is a fogunkhoz kell majd verni. A tavalyi év a bajok ellenére jól sikerült, egyetlen vágyam, hogy az idei se legyen rosszabb. Szeretném, ha ott folytathatnánk, ahol abbahagytuk, most is lebonyolítva az elmúlt évben sikeres rendezvényeinket. Mondanom sem kell, hogy a Challenge Day-re újra benevezünk, s remélem, nem lohad a résztvevők lelkesedése sem. Ha minden jól megy, egy igazi sportcsemegének, a BMX-világbajnokságnak is otthont adhat városunk a nyár folyamán.

Trombitás István,

a füzesabonyi labdarúgószakosztály vezetője:

— Számomra természetes dolog, hogy a családi körön kívül a sporttársakkal és a csapattal is megosztottam az óévbúcsúztatás örömeit. Építési vállalkozó vagyok, de az ezzel kapcsolatos gondolatokat néhány napra kiseprűz- tem fejemből. A sport viszont az emelkedett hangú pillanatokban is foglalkoztatott, mivel ez nem munka, szenvedély nálam. Bár még hátravan a tavaszi idény, de aligha vonhatja kétségbe bárki, hogy a Füzesabony megyei bajnok lesz. Sokkal izgalmasabb kérdés, hogy mit nyújt majd a gárda az NB Ill-ban? Nagyon bízom benne, hogy a középmezőnyben jegyzik az ősztől a csapatot a magasabb osztályban is, és ez egyben az újévi kívánságom.

Erdélyi Béla, a siroki focisták csapatkapitánya:

— Szűk körben ünnepeltünk,

Mikor lesz a labdákhoz uszoda? — kérdezhetné teljes joggal Pócsik Dénes, megyénk máig egyetlen olimpiai bajnoka (Fotó: Szántó György)

nagyobb felhajtás nélkül múlt el a szilveszter. Különösebb viga- dozásra nem volt ok, hiszen a tavalyi esztendőt jobb minél hamarabb elfelejteni. A csapat elképesztően gyengén rajtolt a megyei bajnokságban, igaz, az őszi szezon végére belelendültünk, mindössze három pontra vagyunk a második helyezettől. Éppen ezért, ha kellő komolysággal vágunk neki a felkészülésnek, esélyünk lehet a dobogós helyezések egyikére. Magánemberként azt várom az új esztendőtől, ho^y továbbra is legyen megélhetést nyújtó munkahelyem — Sírokban. Hogy erre milyenek a kilátások? Nos, ezt csak a fémművek vezetői tudnák megmondani, vagy talán még ők sem.

Lőrincz György, az Eger SE vízilabdázója:

— Az óesztendő utolsó estéjén a legtöbb gondot arra fordítottuk feleségemmel, Andreával együtt, hogy a féléves kisfiúnkat, az ifjabb Lorincz Györgyöt hogyan altassuk el. Ez végül olyan jól sikerült, hogyjómagam is elszundítottam, az ejféli koccintásra a nejem költött fel. Arra gondoltam, bárcsak nyugodtan telne el az új év. Erre azonban kevés az esély, hiszen több fronton is helyt kell állnom. Pályakezdő szakemberként szeretnék megtenni

mindent azért, hogy a munkatársaimmal elfogadtassam magam, emberileg és szakmailag egyaránt. Ez önmagában is óriási feladatnak mutatkozik, mégis, nem szeretném beérni ennyivel. Tizenöt éve játszom, s úgy érzem, még egyszer meg kellene mutatnom edzőimnek, csapattársaimnak, rászolgáltam eddigi bizalmukra. Annál is inkább, mivel az őszi idény nem úgy sikerült, ahogy elképzeltem. A napokban elkezdődik a felkészülés, s bár munka mellett látogatom az edzéseket, igyekszem megtenni mindent azért, hogy a csapat szekerét előbbre toljam.

Patócs Tamás,

a Gyöngyösi SE labdarúgója: — Régi játékostársamnál, Dely Tamásnál szilvesztereztem. Eddig minden év elején a sport állt gondolataim középpontjában, most viszont már megoszlik a figyelmem a foci és a munkám között. Üj munkahelyemen, a gyöngyösi családsegítő központban szeretném megállni a helyem, és persze a pályán is, hasonlóan, mint ősszel, amikor kilenc gólt sikerült rúgnom. Az NB II. most nagyon benne van a csapatban, az a véleményem, hogy most vagy soha. Mindenesetre szép ajándék lenne az új esztendőtől. Buttinger László Molnár Zsolt

Balatoni jubileum

A napokban huszadszor került sorra a balatoni Karácsony-kupa, amely tulajdonképpen a község kispályás labdarúgó-bajnoksága. Amióta Kormos Lajos húsz évvel ezelőtt megszervezte az elsőt, azóta minden áldott évben, ha keíl, sárban, ha kell, hóban-fagyban, de mindig összejönnek a falu utcáinak csapatai egy kis fociderbire. Ez nem teremtorna, hanem éppen az adja a különlegességét, hogy a szabad ég alatt zajlik. A mostani viadalra a hó és a nagy küzdelem volt jellemző, amelyben végül a Rézhóstya utca gárdája örülhetett az elsőségnek, ami már nem először esett meg. Egy évig birtokolhatják győzelmi trófeájukat, aserleget, majd jöhet az újabb megméretés.

1991 „aranyköp99

A Reuter válogatást közölt világhírű sportolók és szakvezetők „ legsikeresebb ” tavalyi nyilatkozataiból. íme, néhány az „aranyköpésekből”:

„Egész új a karosszériám. Az igaz, hogy már a negyedik motort szerelték belém.”

(A 39 éves amerikai teniszező, Jimmy Connors)

„Túl gyors, túl jő volt. Engem a fiatal Sugar Ray Leonardra emlékeztetett.”

(A profi ökölvívó, Sugar Ray Leonard véleménye Terry Norrisról a tőle elszenvedett vereség után) „Bizonyítottam a világnak, hogy nem olyan szégyenletes dolog öreg állampolgárnak lenni. Különben is, örökös bajnok lennék, ha a menetek között enni lehetne egy falatot.”

(A 42 éves profi ökölvívó, George Foreman

nyilatkozata a világbajnok Evander Holy field elleni tisztes vereség után)

„A teniszsport halálra van ítélve a túl sok pénz miatt. Még ha nem is követünk el hibát, a bankók akkor is megmételyezik sportágunkat.”

(Philippe Chatrier, a Nemzetközi Tenisz Szövetség leköszönni készülő elnöke)

„Egy új nyelvet megtanulni nem okozhat problémát. Igaz, én még angolul sem tudok igazán jól.”

(Az angol labdarúgó, Paul Gascoigne véleménye az olasz Lazióhoz tervezett átigazolása ügyében)

„A sikeres lesiklónak jó lécekre, jó sícipőre és kevés észre van szüksége.”

(A tavalyi Világkupa egyik legjobbjának, a svájci Paul Accolának a véleménye)

Az utánpótlással teremben sincs baj

Az ESE ifi nyert Szolnokon

A napokban négy labdarúgócsapattal is megfordult az Eger SE Szolnokon, ahol a hagyományoknak megfelelően teremtornát rendeztek utánpótlás-együttesek részvételével.

Az előkészítő csoport a hatos mezőnyben a negyedik helyet szerezte meg, míg a serdülő III. megnyerte a csoportküzdelmeket, csak a döntőben maradt alul, s így a második helyen végzett. Az előbbi csapatnak Vass András, az utóbbinak Bárdi István az edzője. A serdülő Sipeki István kiérdemelte a torna legjobb mezőnyjátékosa címet, és ő lett a gólkirály is.

A serdülő I., Székely Károly legénysége a harmadik helyért mérkőzött, de nem bírt a házigazdákkal, 3-2 arányban alulmaradt, végül is a negyedik helyen zárta a seregszemlét.

Az ifjúságiak a döntőben fölényes, 6-1-es győzelmet arattak a Szarvas felett, vagyis Csufor Sándor együttese felállhatott a dobogó legfelső fokára. Csontos Róbertét a legjobb kapusnak választották meg.

Csak semmi alázat, focista vagyok

Néhány nap csúszással került a kezembe a közismert, de nem mindig közkedvelt sportláp, s érdeklődéssel olvastam benne az NB I-es labdarúgók rangsorában az osztályzatok alapján az utolsó helyre került Galaschek Péterrőlszó\ó írást. Mindez azelőtt történt, hogy elindultam volna az óévbúcsúztató murira, s így utólag már belátom, nem volt a legszerencsésebb a választásom. A szilveszteri pezsgőbontáskor persze nem gondoltam a Vasas csapatkapitányának kifacsarodott szemléletére, másnap viszont a szerkesztőségben annál inkább. Megörökítésre és terjesztésre érdemesnek találtam, bár bennem bo- rongós érzéseket keltett.

Röviden arról van szó, hogy a játékost harmatos őszi produkciójának okairól faggatták, mire o kiöntötte a lelkét, ami nem bizonyult egészen patyolatfehémek. Panaszkodott Mészöly Kálmánra, aki egy dél-amerikai túrán ahelyett, hogy bizalmat adott volna neki, a válogatottban a hozzá hasonlóan újonc győrieket játszatta az Argentína elleni hivatalos mérkőzésen. Lényegében ezzel magyarázta őszi bukdácsolását, és azt a kijelentését, hogy a szövetségi kapitány bizony tehet neki egy szívességet. Még azt is hozzáfűzte, hogy soha nem volt álma a válogatottság, de azért persze megtiszteltetésnek veszi. Csupa neheztelés áradt szavaiból akkor is, amikor klubjáról, a Vasasról kérdezték. Alaposan kibabráltak vele, mert a vadonatúj Renault-jába csak potom 560 ezer forinttal szállt be az egyesület, ami ugyebár szóra sem érdemes tétel egy focistánál.

El lehet tűnődni, hogy miként veszhetett ki már huszonkét éves korára ebből a sportolóból teljesen mindenféle alázat. Olyasmire gondolok, ami például Balczótenmak idején — a tehetségén kívül — a csúcsokra röpítette. Mit ér a reménykedés, a fogadkozás, hogy majd én tavasszal a pályán is megmutatom, ha nincs mögötte semmi szerénység, és hajlam az önkritikára. Labdarúgásunk kórképe tárul elénk ebből a nyilatkozatból, ahol az abszolút utolsó, ámde elismerten tehetséges labdarúgó veszi magának a bátorságot, s mindenki mást hibásnak talál formahanyatlásáért, de önmagát csak a legvégén — mintegy zárójelben — említi. Bezzeg, már nem ilyen visszafogott, amikor a tortából kellene kikanyarítania a szerinte nekijáró részt. Ha valakit tanult mesterségében a legalulra sorolnak, az normális önértékelés esetén vándorbotot vesz a kezébe, és jó messzire elbujdokol szégyenében, nemhogy lekicsinyeljen félmilliócskát, amit csak úgy odaajándékoznak neki.

Nem állíthatom, hogy tipikus a Galaschek-féle világlátás, de az ilyen megnyilatkozások mégiscsak azt az érzést erősítik meg mindenkiben, hogy nem véletlenül korhadozik labdarúgásunk. Galaschek- nek persze könnyű, hiszen ő békaperspektívából is rózsaszínben látja önmagát, elvégre huszonkét évesen fo az önbizalom, anélkül semmire sem megy az ember. Hogy mi lesz a magyar focival'92-ben és a későbbiekben, az már egy egészen más kérdés... (buttinger)

tsarnos (mexiKon p. z. jo- se Castillo (perui) 44:33. 3. Del- mir Dos Santos (brazil) 44:47.4. Faustino Reinoso Hemandez (mexikói) 44:50. 5. John Reyes Pazin (brazil) 45:01.6. Clair Antonio Wathier (brazil) 45:09.

Nők, 15 km: 1. Maria Luisa Servin (mexikói) 54:02. 2. Rita De Cassia De Jesus (brazil) 54:18. 3. Silvana Pereira (brazil) 54:18. 4. Estela Castro (kolumbiai) 55:04. 5. Angelica De Almeida (brazil) 55:41.6. Rizonei-