Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-08 / 6. szám
4 HORIZONT HiÉR.liAJF^ 1992* jäDiiftr 8«) szerdát Számoljon, mielőtt fizet! (VII/2.) Hiteltörlesztési tanácsadó A havi törlesztőrészlet és a futamidő A bemutatott táblázaton jól látható, hogy a havi törlesztőrészlet csökken a futamidő növekedésével, de ez a csökkenés közel sem arányos. Minél magasabb a kamatláb, annál rövidebb idő után válik jelentéktelenné a havi törlesztés csökkenése, ha a futamidőt tovább növeljük. Fordítsuk meg a következtetést: jelentősen csökkenthetjük a futamidőt, ha kismértékben megnöveljük a törlesztésünket. Minél magasabb a kamatláb, annál erősebb ez az összefüggés. Nézzük, mi történik 100 ezer forintos tartozás és 32 százalékos kamatláb esetén, ha növeljük a havi törlesztést: törlesztés Többlet Futamidő összes visszafizetés Ft/hó Ft/hó év Ft 2301 0 30 806.764 2303 2 25 667.066 2309 8 20 551.282 2335 34 15 419.739 2448 147 10 293.589 3050 749 5 182.905 Látható, hogy néhány forint havi többletfizetéssel a hosszú futamidő felére, harmadára csökkenthető. Ezzel együtt az összes visszafizetés közel azonos arányban csökken. Az átmeneti többlettörlesztés tehát bőségesen megtérül! Mit érdemes tehát tennünk? A lakásszámlákat kezelő bank várhatóan 1992 februárjában fogja közölni az adósokkal új törlesztési kötelezettségüket és hátralevő tartozásukat. Ezt az eredeti kölcsönszerződésben levő lejárati időig számítják ki az adós által 1991 elején választott törlesztési változat szerint. A bank — erre fontos figyelni! — a legkisebb havi törlesztorész- letet közli. Ez sem kevés. Mégis mindenkinek érdeke ellenőrizni, hogy számára megfelelő-e ez a törlesztés, vagy érdemes egy kicsivel többet fizetni. Ha ugyanis hosszú a futamidő, akkor — mint láttuk — feltétlenül érdemes csökkenteni. Azt az összeget kell tehát megkeresni, amelyik a legrövidebb futamidőt biztosítja még elviselhető anyagi terhelés mellett. Mindenki a saját anyagi helyzetének ismeretében maga döntheti el, mennyit fordíthat erre a célra. Ehhez a nehéz döntéshez szeretnénk segítséget nyújtani holnap, a következő folytatásban. ifj. Tohai László számítástechnikus Tohai László gépészmérnök Levél Sütő Andrásnak Kedves András! Újévi jókívánságaimat tolmácsolva, először utalnék múltunk közös élményeire, amelyek jobbára Marosvásárhelyhez fűződnek, ahol nemcsak lapod szerkesztőségében, de családi otthonodban is termékeny, hasznos találkozásaink voltak. Nejemmel, lányaimmal őrizzük továbbá ama színesfotókat is, amelyek udvarotok lombos fái alatt készültek, s az asztalon — feleséged jó szívéből —finom harapnivalók kínálják magukat. Találkozásaink java persze közös ügyünk, az irodalom aktuális kérdéseivelfüggött össze, nemegyszer folyóiratunk, a Délsziget friss számával tértünk be hozzád, s hálával gondolok ama kézirataidra, amelyeket legkülönbözőbb cucca- im közé rejtve „segítettem át” a határon, publikálván legközelebbi számainkban. El kell azt is mondanom, hogy szeretteim körében később egyre több aggodalommal vettük ajkunkra a neved, s különösképpen megráztak bennünket az 1989-es események, üldöztetésed és megkínzásod hírei, amelyeket a televízió révén a képi élmény borzalmai teljesítettek ki. Aggódtunk érted, miközben csodáltuk keménységed, ahogyan elszenvedtél annyi megaláztatást, vagy éppen gyógyító procedúrát. De ugyanakkor egy olyasféle hit munkált bennünk, miszerint sem szellemi, sem testi valódban nem semmisíthet meg a szekuritáte és az a felemás farizeus-politika, amelyet a román államvezetés mindmáig megtestesít. Nos, éppen az így kialakult Sütő-képpel nem fér meg bennem az a nyilatkozatod, amely január 3-án este hangzott el a Magyar Televízió Híradó műsorában. Mikor is visszautasítottad, vagy inkább megmagyaráztad: miért nem vállalod a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnökségét, amelyre Csoóri Sándor ajánlott, egyhangú helyeslés közepette. Értem, sejtem kinyilatkoztatásod lényegét, miszerint az olykor egymás ellen uszuló magyar emigráns körök, szervezetek magatartása megkérdőjelezi az ügy szekerének útirányát. Továbbá azzal fenyeget, hogy a magyarság mihamar annyi színben „pompázik”, ahány diaszpórában él, és próbálja elveit hirdetni. És itt álljunk meg egy baráti szóra, vagy inkább mérlegeljük visszautasító nyilatkozatod, kedves András! Álljunk meg, s azért pedig, hogy mondandód lényegének visszaütő jellegére utaljak. Téged a világ magyarsága példaerejű emberként, íróként ismer és tisztel. Adnak szavadra, figyelnek rád, hisznek benned, mint megpróbáltatásaid legszörnyűbb napjaiban, heteiben. Tehát ha úgy tetszik: személyedben rejtezik, belőled sugárzik az a kohéziós erő, amely úrrá lehet a megosztottságon, s képes közös útra terelni az elkülönülésre hajlamosakat. Vagyis akárhogyan tiltakozol a fetisizálás ellen: jelképpé váltál, trikolórrá lényegültél, amelyre joggal tekint és figyel a magyarság, világtájaktól függetlenül. S hitem szerint Csoóri Sándor ugyanezt érezte személyedben, s ilyen megfontolásból javallott a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnökének magas posztjára. S anélkül, hogy legkevésbé sérteni akarnálak, hozzá kell tennem: írótársadon most bizonnyal mély sebet ejtettél tévényilatkozatod mégoly árnyalt, elismerő és méltányló megfogalmazásában is! Miközben — ezt szintén hozzá kellfűznöm! — azok hangja erősödhet fel a világszövetségen belül, akik a közjó ellenében talán önös érdeket képviselnek, külön utakra vezérlik egy-egy diaszpóra magyarjait, s bizony sül a pecsenyéjük. András! Beléd nem láthatok, így nem tudom, hogy milyen érzést lobbantanak szívedben e papírra vetett sorok. Ettől függetlenül kérlek, hogy vedd számba kifejtett aggodalmaidat, gondolkozz el soraim lényegén, ami egyértelműen jelenünk megosztottságaival, a hazai és külhoni magyarság néprétegeinek tétova útkeresésével csendül egybe, vagy inkább sorsuk miattimély féltésemet tükrözi. Ha csak ennyit megteszel, köszönet érte. Ám ha meg is fontolod aggályos soraim végső tartalmi konklúzióját, talán arra is hajlani fogsz, hogy kezet nyújts Csoóri Sándoréknak, s azt a frontot erősítsd mérhetetlen tekintélyeddel, ami a közjó javát véli a legfontosabbnak. Igen. Nincs e pillanatban sorsdöntőbb szándék, mint amely a határokon, óceánokon átnyúló szellemkarok egymásba fonódását, ölelkezését szolgálja. Ezt hirdetve köszönt tisztelő híved és barátod: Moldvay Győző Kamatlábak Fulamidft 3% 15% 32% év Havi törlesztés Ft összes visszafizetés Ft Havi törlesztés Ft összes visszafizetés Ft Havi törlesztés Ft összes visszafizetés Ft 1 8449 101377 8877 106515 9438 113245 2 4288 102893 4751 114002 5362 128658 3 2901 104424 3385 121840 4043 145532 4 2208 105976 2709 130011 3410 163654 5 1793 107540 2309 138503 3050 182905 6 1516 109116 2047 147300 2824 203323 7 1318 110709 1863 156427 2675 224637 8 1170 112317 1728 165870 2573 246697 9 1056 113930 1627 175486 2500 269896 10 964 115566 1547 185550 2448 293589 11 889 117213 1484 195872 2410 318038 12 . 826 118903 1434 206269 2383 342086 13 773 120586 1393 217011 2362 367767 14 728 122283 1359 228040 2347 392674 15 689 123998 1331 239220 2335 419739 20 554 132720 1245 298449 2309 551282 25 474 141798 1207 360632 2303 667066 30 421 151347 1189 425157 2301 806764 35 384 161267 1180 493557 ... ... A havi törlesztőrészlet és az összes visszafizetés alakulása különböző kamatlábak és 100.000 Ft hátralévő kölcsöntartozás esetén. Cégalapítási csúcs A Központi Statisztikai Hivatal soha nem regisztrált még egy hónap folyamán annyi új gazdasági társaságot, mint a múlt év utolsó húsz munkanapján. Decemberben ugyanis az addigi átlagosan havi 1800 bejelentéssel szemben csaknem 4000 érkezett. A bejelentések száma a hónap második felében különösen megugrott, napi 270-re növekedett. A decemberben regisztrált szervezetek közül 3675 volt új alapítású, mindössze 250jött létre átalakulás, kiválás vagy szétválás útján. Az alapítók döntő többsége — az eddigi gyakorlathoz hasonlóan — a korlátolt felelősségű társasági, illetve a részvénytársasági működési formát választotta, s legtöbbjük húsznál kisebb létszámmal kíván dolgozni. Az új cégek, társaságok tervezett tevékenysége elsősorban a szolgáltatási területekre irányul. Jelentős hányaduk kereskedelemmel, illetve vendéglátással szándékozik foglalkozni. Továbbra is bővül a pénzügyi, adószakértői és vagyonértékelő tanácsadó cégek köre. Az előzetes adatok szerint 1991. december 31-én 51.800 jogi személyiségű gazdasági szervezet működött az országban. Számuk egy év alatt mintegy 76 százalékkal bővült. A vállalkozói kedv és lehetőség erősödését jól érzékelteti, hogy míg 1989-ben 4400-zal, 1990-ben 14.200-zal, tavaly már 22 ezerrel növekedett a gazdasági szervezetek száma. V Robin Hood _____________________________J ________________________________J A legenda természete, hogy továbbköltik, ide is beletoldanak egy kicsit, meg oda is, annyira, hogy a végén az eredeti történet csak egy apró mag marad. Amit a Kevin Costner fémjelezte Robin Hooddal tettek, az elég meredek. De telitalálat. Ebben a sztoriban ugyanis megjelenik egy néger — pardon: mór — barát, és poénok halmazát hordozza magával. Részben tőle, részben mástól, de ez a film túltesz a szokásos „tolvajfejedelem” filmeken. Úgy izgalmas, hogy közben saját magát is parodizálja. A hős persze hős marad, na de mennyivel közelebb kerül a szívünkhöz, amiért nem megközelíthetetlen, amiért esendő, és ebben igenis hasonlít hozzánk. Más erényei is vannak a filmnek. A „hozzáköltés” egyetlen esetben sem csorbította a lényeget, sőt. Hogy Robin Hoodnak van egy „balkézről” született testvéröccse, aki joggal gyűlöli a sikeres bátyust, egészen a nagy kibékülésig — belefér. Hogy az erdőben levezetnek egy komplett szülést, ráadásul „császármetszéssel” — belefér. A boszorkány is, aki inkább az Ivanhoe-t juttatja eszünkbe, de miért is ne juttatná, hiszen a kor azonos. A banya mesterkedései, jobban mondva bűbájai — beleillenek ugyan a középkori mesébe, ám az eszközök, amelyekkel ezeket kifejezik, meglehetősen naturisztikusak. Még ezt is el lehet viselni, nekünk, felnőtteknek legalábbis. A gyerekek talán felsikítanak álmukban, de ez elmúlik néhány napon belül. Lenyűgöző azt is megfigyelni, micsoda leleménnyel építenek fel az erdőben, az erdőből egy védelmi komplexust. Lombbunkerek, fakoronákba rejtett kunyhók, Tarzan-filmeket idéző indajáratok; valószínűleg nem maradt ki semmi, amit egy ilyen környezetben egyáltalán ki lehetett találni. És végre a profizmus nem ment a film rovására, végre nem azt éreztük, hogy látványos „magamutogatás” történik: ezt tudjuk mi, amerikaiak, érjetek utol, ha tudtok. Az utolsó öt perc: a nagy meglepetés. Sean Connery megjelenik, mint Richárd király, és mindössze két mondatot mond. Én már elég régóta rajongója vagyok ennek az ősz hajú, meleg tekintetű színésznek, de most azt hiszem, örökre a szívembe lopta magát. Epizódszerepet ekkora bájjal és ilyen alázattal eljátszani csak nagy tehetségek képesek... Doros Judit Viharban énekesmadár Gérecz Attila (1929-1956) a forradalomban halt hősi halált 1956. november 7-én, a budapesti Klauzál téren. Emléktábláját a 35. évfordulón leplezték le, ünnepi beszédet mondott Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke. Posztumusz kötete is most jelenhetett meg. A könyv tartalmazza megmentett írásait és azokat a róla, hozzá írt verseket, amelyeket a börtönökben vele élt társköltők jegyeztek le a tragikus sorsú fiatalember emlékezetére. Mielőtt néhány axiómaszerű verstöredékét idéznénk annak érzékeltetésére, mekkora ember, költő, szellemiség támadhatott volna belőle — itt a Hamletból Horatio szavai zenélnek bennünk —, el kell mondanunk, hogy Gérecz Attila húszesztendős kora előtt az öttusa-válogatott tagja volt, még olyan időben, amikor Balczó András a maga óriási erkölcsi energiáival még csak készülődőben lehetett a teljesítmények felépítésére. Amikor őt börtönbe csukták, iszonyatosan romboló erővel működött Rákosi mindent felőrlő be- súgó-kínzó-kivégző gépezete. Még nincs húszéves, a börtön rácsai között apró papírdarabokra faragja-rögzíti verseit: tilos munkát végzett, amiért vad természetű büntetések jártak (mások is megtették ezt, meg is kapták érte a magukét!), kidobta magából a fiatal test érzéseit, a fiatal és romlatlan lélek rezdüléseit. Hatni akart, elmondta-szavalta gondolatait társainak, akik betanulták, továbbadták, másokkal is meg- tanultatták, mert hittek abban, hogy amit ez a tehetség formába önt, az nem csupán az övé, az mindenkihez szól, az a nemzet szellemi kincse, erkölcsi tőkéje is, amikre mindenkinek szüksége van, főként abban a kegyetlen folyamatban, aminek zsarnokság a neve. (Külön lélektani drámatéma lehetne, hogyan hatottak ezek a versek, verssorok, olykor csak elinduló, de be nem fejezett töredékek azokra, akik betanulták, és azokra, akiknek továbbadták?) Gérecz Attila hét évig raboskodott, 1956 októberében szabadult, és mindössze hét napot mért ki számára a szabadság és az idő, hogy fegyverrel harcoljon a rabtartók ellen. Miket is rögzített ez a fiatalember, aki merész és bátor egyéniségnek született, azzá nevelték, alakította önmagát. Megszökött Vácról, átúszta a Dunát, és úgy vette ennek a maga választotta útnak az akadályait, hogy a seregestől rá vadászó ávósok és börtönőrök előtt is tekintélye támadt. A sportember és a költőember ötvözete táplálkozott azokból a gyökerekből, amiket örökölt is, edzett is. Mert ilyeneket írt le, látszólag könnyedén, végül is nagyon megszenvedet- ten: „Valahol mindig meghal az ember / Valahol mindig születik az Isten.” Elelmélkedhetünk azon, mekkora lelki éhség, a gondolatoknak mekkora kavargása mehetett végbe olykor ebben a fiatalemberben, amíg a végsőkig leegyszerűsödött ritmusra, megállapításra rátalálhatott. Rabtársának, Emilnek az édesapját öt évig tartották siralomházban, majd kivégezték: de ennél a ténynél is megrázóbb lehetett az a pillanat, amikor felfedezték Emillel együtt, hogy az apa ugyanott él, szenved, mint ők. És mi fogalmazódik meg a költőben, a rabtársban: „Négy éve leste, hogy haladnak / a léptek fönt. Ott lent talán / az út felére hullott magvak / fehér kalásza ért haján.” A ritmus, a szavak rímesen ösz- szekoccanó játéka tartalmas pillanatokat szült, selymes-sejtelmes harmóniákat, a mindennap újrakezdődő könyörtelen disz- szonanciákban, ahol a pokol bugyrait veti a föld felszínére a történelmi földrengés: „A vers körülvesz, mint ezüstös vért, / Csak néha hagyjuk el, kemény a harc itt, / és elveszik, ki harcán győzni vélt.” A szerelem, mint megélhető valóság az álmok, az illúziók, az elképzelt utópiák világába költözött előle, olyan fikció, amiről szavakban és gondolatokban tárgyalhat az ember, abban a ma- gáramaradottságában, ahol a szeretet, mint tartalom, ködbe és homályba burkolódzik: „Az arcodat már álmomban sem látom; / a messziség homálya elfedett, / De érezlek, ha szél borong a fákon, / S az éjtől visszakérem lelkedet.” És hogy a képzelet milyen jóságos tündér tud lenni, máshol, másképp becézi a lányt messziről: „Szeress! A sors ölelve ízes, Simítsd el arcodról a gondot, / S engedd aranylón hátrahullni / — verőfény —, ha hajad lebontod!” Nagyon készült költői hivatására. Alig százoldalnyi e kötetben, ami Gérecz Attila verseiből, elképzeléseiből olvasható, érzékelhető. Ezt is úgy mentették szájról szájra, kézről kézre, papírról papírra, másolva, adva-át- adva, áthallva, jól-rosszul rögzítve. Reménykedünk, hogy az eddigieken felül és túl még valamicskék lappanganak valahol; kiegészítik néhány gondolattal, verssel, töredékkel azt, ami tragikuma miatt sem lehetett egésszé. A fiatal költő előtt fejet hajtottak írásaikban ,Döbrentei Kornél, Béri Géza, Csillag Tibor, Kárpáti Kamill, Tollas Tibor, Tóth Bálint. Nevét Amerikában cserkészcsapat emeli magasba. Itthon egy könyv. Meg az emlékezet. Ha van a historikumnak erkölcsi értelme, figyelmeztetünk rá: ’48-ban is a szavak óriása vált fegyvertelenül áldozattá, ’56- ban is a szavak erejében hívők vitték oda a sorsukat az iszonyatos gyűlölet elébe — áldozatként. Ez a viharmadarak sorsa. „Valahol mindig születik az Isten”? (Stádium-kiadás) Farkas András
