Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-07 / 5. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. január 7., kedd Látószög Ovisok(k) Mindennapi életünk gondjai már az óvodákba is „begyű­rűztek.” S az intézmények dolgozóit a legkevésbé sem vigasz­talja, hogy már nemcsak saját bőrükön érzik a visszaesést, az anyagi helyzet, az életszínvonal romlását. Aggasztja, bizony bántja őket az is, amit reggeltől estig munkahelyeiken, legfél­tettebb kincseinken, a gyerekeken látnak. Ha általában mindig jólöltözöttek is az apróságok, tiszták, nettek, mint korábban — egyre kevesebb rajtuk a divatosabb, az új holmi. Mind gyakrabban újságolják a pöttömkék, hogy ez vagy az a ruhadarab a tesóé, az unokatestvéré, a szomszé­dé, az ismerősé volt azelőtt. Amíg — nem túl régen is — sokaknál szinte mindennapos volt a válogatott finomságokból összeállított tízórai, uzsonna amolyan pótlásula kicsinyeknek, mit sem törődve azzal, hogy „hivatalból” mi kerül elébük a parányi asztalokra az oviban; manapság jóval ritkább, hovatovább teljesen eltűnik az ilyen­féle szülői külön gondoskodás. S az anyu, apu nemigen sza­ladgál napközben is be-benézni a gyerekre, vinni neki egy-egy csokit, üdítőt. Nincs idő, pénz az ilyesmire. Megtanulták az ovisok is mások régebbi használt ruháit hordani. Belebújnak abba is, ami kevésbé divatos, elegáns. S mind szívesebben elfogadják, megeszik-isszák, amit a dadu- sok az asztalkákra tesznek. Lassan-lassan rászoktak a már- már elfelejtett vízre, hogy kóla helyett vele oltsák a szomju- kat. Az uzsonnáikat azok is kérik, akiket ebéd után egyébként hazavisznek. Ebben a korban a legőszintébb az ember. Önmaguktól is kitárulkoznak a pici szívek, a lurkók kérdezgetés nélkül is el­mondják, hogy mennyi minden változott otthon, mi fáj. Ki­kibuggyan belőlük, hogy türelmetlenebbek, idegesebbek az anyuk és apuk is, hamarább rájuk mordulnak, fenekükre csapnak, ha nem kedvük szerint viselkednek. Mert a szülők fáradtabbak, mint azelőtt, több időt töltenek munkájukkal. „Rendes” állásuk mellett — ha még van — ezzel és azzal is próbálkoznak, hogy jobban jusson a családnak. Ha nem is a puccosabb holmikból, az üzleti különlegességekből, legalább a szükségesebbekből. Aztán, amikor a "hajtás ” mellett sem nagyon sikerül, hát persze, hogy "kiborulnak". Elmesélik, persze, hogy elbeszélik, hogy nemcsak az öltözködés puritá­nabb, az asztal szerényebb. Az apu, anyu akkor is felcsattan, kiabál, ha több villany ég a lakásban, mint szükséges, vagy a gáz, a fa, a szén jobban lobog a kelleténél. Összébb húzzák magukat nemcsak a nagy, hanem a kisebb családok is, akaratlanul lejjebb szállnak az igények minden­napi életünkben a legtöbb helyen. Igazán talán csak az apró­ságok szemében csillog mégis a fény, mint eddig. Mert szeren­csére a gyermek többnyire akkor is gyermek tud maradni, amikor nehezebb idők járnak. Maradjon is meg ez az ártatlan derű a tiszta, szép szemek­ben! S adjon erőt, hitet a felnőttnek, hogy mielőbb gondtala­nabbá, gondtalanul örülhessünk mindannyian kicsinyeink­kel, vagy nagyobbacska lányainkkal, fiainkkal. Gyóni Gyula Számoljon, mielőtt fizet! (VII/1.) Hiteltörlesztési tanácsadó Irányítsuk magunk kölcsöneink törlesztését! A magas hitelkamatok miatt az adós alapvető érdeke, hogy a kölcsönétől minél előbb és minél kisebb anyagi áldozat árán meg­szabaduljon. Ezt a célt úgy érheti el, ha megismeri a hosszú lejára­tú hitelek (kölcsönök) viselkedé­sének tövényszerűsegeit, sajá­tosságait, s ezáltal maga irányít­hatja kölcsöne törlesztésének fo­lyamatát. A két legfontosabb tényező, amivel kezünkben tarthatjuk e folyamatot: a havi törlesztőrész­let és a futamidő. Mindkettőt szabadon megválaszthatjuk a bank által megszabott határokon belül. A havi törlesztés összegét a kölcsönszerződésben szereplő lejárati idő alapján a bank álla­pítja meg. Az adós azonban fi­zethet ennél többet is. Amint majd látni fogjuk, ez jelentősen befolyásolja a futamidőt és az ösz- szes visszafizetési kötelezettsé­get. Éveket és százezreket taka­ríthatunk meg, ha a számunkra optimális havi törlesztést fizet­jük. A futamidő a kölcsön felvéte­le és lejárata közötti időszak. Az engedélyezett leghosszabb fu­tamidő lakáskölcsönöknél ko­rábban 35 év volt, most pedig 25 év. Sokan úgy hiszik, hogy az ál­lam vagy a bank jótéteménye az, ha minél hosszabb lejárati idővel adja a kölcsönt. Ez alacsony (egy-két százalékos) kamatláb mellett igaz is volt, ma már azon­ban teljesen más a helyzet. A most érvényes magas kamatok mellett az adós alapvető érdeke a futamidő rövidítése, mert ezzel nagymértékben csökkenthető az összes visszafizetési kötelezett­sége. A mellékelt grafikonon a kü­lönböző futamidőkhöz tartozó összes visszafizetést ábrázoltuk százezer forint kölcsöntartozás, valamint 3,15 és 3 százalékos ka­matláb esetén. Összehasonlítás­ként bemutatjuk a tőkefelezéssel és 32 százalékos kamattal számí­tott értékeket is. Láthatjuk, hogy minél hosz- szabb a futamidő és minél maga­sabb a kamatláb, annál többet kell visszafizetnünk, mivel a ka­matok összege többszöröse lehet a felvett kölcsönnek. Érdemes felfigyelni a grafi­konról leolvasható másik két fontos összefüggésre is: a tőkefe­lezés után 32 százalékos kamat­láb mellett kevesebbet kell visz- szafizetni, mint a nem felezett kölcsönnél a 15 százalékos ka­matláb mellett. Jól döntöttek te­hát azok, akik az előbbi megol­dást választották. Ha a tőkefele- zős változatnál 5 éven belül vis­sza tudjuk fizetni tartozásunkat, akkor kevesebbet fizetünk, mint amennyi a felezés előtti tartozá­sunk volt. Fontos megjegyezni, hogy mind a grafikonok, mind a táblá­zatok értékeit százezer forint kölcsöntartozásra számoltuk ki. Ettől eltérő tartozás esetén tehát az itt talált forint értékeket any- nyival kell megszorozni, ahány­szor a kölcsönünk összegében a százezer megvan. Ezt a szorzó­számot legegyszerűbben úgy ha­tározhatjuk meg, ha leírjuk a köl­csönünk összegét, például 182 ezer 356 forint. Majd jobbról balfelé haladva 5 számjegy után kitesszük a tizedesvesszot. így: 1,82356 lesz az előbb említett szorzószám, amellyel a táblázat­ból kiválasztott szamértéket meg kell szoroznunk. A következő részben a havi törlesztés és a futamidő kapcso­latáról lesz szó. ifj. Tohai László számítástechnikus Tohai László gépészmérnök A „hűségfázis” 4 év Miért mennek tönkre a házasságok? Felgyorsult korunkban a há­zasságok sem mindig tartanak soká. A francia Void magazin körkérdésével arra próbált meg választ találni, hogy miért nem tartósak a párkapcsolatok. A vá­lási okok listáját a verés, az alko­holizmus, a hűtlenség és a becste­lenség vezeti. A franciák 92 százaléka szá­mára az erőszak okot szolgáltat­na a váláshoz, 88 százalékuk el­válna házastársától, ha az inna. A hűtlenkedő házastársat 81 százalékuk hagyná el, ha pedig a bizalom rendülne meg a partner­ben, 78 százalékuk döntene a vá­lás mellett. A válóokok sorában előkelő helyet foglal el, ha a partner nem tűri a kritikát (73 százalék), nem elég figyelmes (71 százalék), nem jó az ágyban (70 százalék), nincs elég ideje a másik számára (62 százalék), ha túlságosan fél­tékeny (59 százalék), ha unalmas (59 százalék), ha önző (53 száza­lék). Ugyancsak váláshoz vezet­het, ha anyagi problémáik van­nak, nem értenek egyet gyerek­nevelési kérdésekben, nem jön­nek ki egymás szüleivel, vagy túl nagy a szociális, illetve kulturális különbség kettejük között. Ami a hétköznapi párokra ér­vényes, az még fokozottabban jelentkezik az ismert személyisé­geknél. A csinos, szőke Cecilia azért hagyta el a francia tenisz-. csillagot, Yannick Noah-t, mert az minden idejét a teniszpályán töltötte, csinos feleségével egyál­talán nem törődött. Jean Franco­is ismert festő azért vált meg a szexbomba Beatrice Dalle-tól, mert féltékeny volt. Jane Fonda is azonnal kitette a szűrét Tom Hayden szenátornak, mikor megtudta, hogy félrelépett egy fiatal lánnyal. Tina Turner azért vált el férjétől, Ike-tól, mert ver­te. (FEB) Megoldódott Eger nagy történelmi rejtélye Az első egyházi építkezések a várhegyen A hagyomány szerint államalapító királyunk saját maga figyelte a templom építését — a romok ma is láthatók a várban Egyetemi, főiskolai törvény készül Megkezdődött a felsőoktatási törvény „társadalmi” vitája: a minisztérium elképzeléseit ezek­ben a napokban az egyetemek, főiskolák oktatói és a szakszer­vezetek boncolgatják. Dr. Hava­si Jánost, a minisztérium szóvi­vőjét kérdeztük. — Manapság viszonylag keve­sen kerülnek be az egyetemekre, főiskolákra, az intézmények pénztárcája igen sovány. Mindez ellentmondani látszik a minisz­tériumi szándékoknak. — Ha a Parlament elfogadja a mi koncepciónkat, reményeink szerint mind a két probléma megoldódik. Radikálisan növe­kedhet a diákok száma és az in­tézmények költségvetése is. Tarthatatlan, hogy az „egyete­mista korosztálynak” ma alig ki- lenc-tíz százaléka juthat be az is­kolákba, holott a fejlettebb or­szágokban ez az arány eléri a hu­szonöt százalékot is. — De a fiatalok egy része nem is tud a szakmájában elhelyez­kedni... — A világon sehol nem garan­tálják a diploma mellé az állást is. Az országnak ugyanakkor szük­sége volna a mainál nagyobb ér­telmiségi rétegre is, olyanokra, akik hajlandóak volnának a szakterületükön belül, vagy akár azon kívül is elhelyezkedni. Szemléletváltásra van szükség a szülők részéről is, hogy ne gon­dolják azt, máris „úr”, akinek diploma van a zsebében. — A tervek szerint hogyan változnak a felvételi vizsgák? — Szeretnénk, ha az érettségi általánosan elfogadott belépő lenne az egyetemekre, főiskolák­ra. Az érettséginek garantálnia kell az ebben a korban megsze­rezhető azon tudásszintet, ame­lyet a világ más országaiban is el­ismernek. Az új oktatási rend­szerben ezért nem volna szükség külön felvételi vizsgákra, hanem az első két év vizsgái szűrnék ki a szakmára, továbbtanulásra al­kalmatlanokat a hallgatók közül. Sz.S. Eddig csak annyit ismertünk, hogy I. István király Egerben püspökséget alapított, s az 1009- ben már fennállott, de sem az írott források, sem pedig a régé­szeti ásatások nem szolgáltattak közelebbi adatokat a keresztény vallásnak Egerben való megjele­nésére, meggyökeresedésére, nem is szólva az első egyházi épületekről. Kozák Károly, az Országos Műemléki Felügyelő­ség régészéé az elvitathatatlan nagy érdem, hogy ásatási és szak- irodalmi kutatások alapján fel­derítette az eleddig teljességgel homályban megbúvó „rejtélyt”. Röviddel hirtelen jött tragikus halála előtt nékem részleteiben megvilágította a kérdést, s meg is beszéltük, hogy egy riport kere­tében tájékoztatja arról majd la­punk olvasótáborát, de a kérlel­hetetlen sors abban megakadá­lyozta. Most azonban a vármú­zeum legújabb kötetében megje­lent erről az izgalmas kérdésről tanulmánya. Rövidre fogottan ismerkedjünk meg tehát a ke­reszténység első egri emlékeivel, s annak kapcsán valamelyest tör­ténetével is. Püspökségünk alapításának előzményei 973-ra nyúlnak visz- sza, amikor Ottó császár Qued- linburgban fejedelmi találkozót tartott, melyre az akkor megvá­lasztott Géza fejedelem is elkül­dő tte tizenkét főúrból álló követ­ségét. A húsvéti egyházi ünnep­ségeknek minden bizonnyal a magyar főurak is részesei voltak. Géza nagyfejedelem az Ottó csá­szár által felajánlott béke ellené­ben hozzájárulását adta, hogy té­rítő papok jöjjenek a követekkel hazatértükben magyar földre. A térítők népes csoportja Passau­ban hajóra szállt, és a Dunán ér­kezett hazánkba. Egy ilyen ki­sebb térítő csoport észak-észak­keleti irányban haladva érkezett a mai Heves megye területére, ju­tott a tarnaszentmáriai fejedelmi központba, s ott megkeresztelte az udvarhely népét, és a dombon megépítette az igen kisméretű, de kőfaragványokkal díszes temp­lomot. A templomban a szentély­hez, az oltárhoz közel, egy lépcsőfokkal magasabban két ülőfülke található, melynél egy oroszlánnal díszes kőfaragvány jelzi a hely egykori „fejedelmi” rangját. Kozák a tarnaszentmá­riai templom építőjét Géza feje­delem, avagy fivére, Mihály her­cegszemélyében véli fellelni. (De a szomszédos Sarud Géza felesé­ge nevét rejti magában.) E jelen­legi Dél-Heves megyei térség a Tama vonalától keletre a mai megye keleti határáig az Aba nemzetség szállásterületét képez­te. E terület középső részén, az Eger-patak völgyében, a legné­pesebb, szervezetileg legfonto­sabb szálláshelye a X. század második felében, a mai Eger vá­ros területén (A lmagyar-„ Felma­gyar”, a patak nyugati oldalán) a Megyer törzsé volt. E települések temetőjét a későbbi vár székes- egyháza területén alakították ki. Ennek a fejedelmi szállásterület­nek, udvarhelynek a fegyveres kísérete tagjait alkotó Megyer törzsbeliek, valamint a bese­nyők, továbbá az ott élő népek biztosíthatták az ide érkező első, s a később jövő keresztény papok eredményes térítő munkáját. Minden bizonnyal a sikerrel járt térítés eredményei alapján, illetve nyomán jelölte ki I. István király — a fejedelmi szálláshely terüle­tén — Egerben az egyik legko­rábban alapított püspökség szék­helyét. Kozák Károly példamutatóan gondos, körültekintő régészeti munkálatai során, a később épült várszékesegyház feltárt romjainak vizsgálata során de­rült fény a perdöntő jelentőségű körtemplom maradványaira, mely a körtemplom hajója déli részének bizonyult, s ahhoz csat­lakozott a félköríves szentély in­dításának külső rétege. Előke­rült a körtemplom hajója észak- nyugati részében egy kőfalazatú, központi helyzetű sír. A kör­templom nyugati falához simult a Kozák Károly által „templom- bővítés-palotának” elnevezett, több helyiséget magába foglaló épület. A feltárt maradványokból Kozák a következőképpen re­konstruálja megközelítő pontos­sággal az első egri egyházi épít­ményt: a körtemplomot, azaz a "keresztelőegyházat”. A temp­lom kőből és 90-100 cm-es fal- vastagsággal; s ha figyelembe vesszük a táji környezetet (”vár- hegy”), és az azt székhelyül vá­lasztó — Szent István alapította — püspökség tényét, „királyi­püspöki" rangú keresztelőegyház képe rajzolódik ki előttünk. E vonatkozásban hasonló helyze­tet találhatunk az esztergomi és a gyulafehérvári körtemplomok­nál is. Az egri körtemplom eseté­ben egyértelmű a későbbi székes­egyház-építkezésektől való kü­lönállása. Az egri körtemplom­nak feltehetően a XI. század kö­zepe táján, a második felében történt bővítése nem csupán ko­rábbi különállásának a tényét rögzíti, hanem annak keresztelő­egyházként való megépítését is igazolja. Már említettem, hogy a kör­templomban egy sír is előkerült, amely bolydítatlanul maradt meg. E sír sajátossága annak "emberalakú” volta, s hogy egy gondosan kifaragott fejtámaszon nyugodott a koponya. Kozák fel- tételezése szerint a sír az első egri püspök végső nyughelye, vagy valamelyik közvetlen utódját fo­gadta magába. A „hivatalos”, Géza fejede­lem által engedélyezett térítés 973-ban, a quedlinburgi találko­zó után vette kezdetét hazánk­ban. Az építészeti emlékekből kikövetkeztethető, formailag egymástól jól megkülönböztet­hető templomok két térítőcso­port működésére engednek kö­vetkeztetni: az ún. „dunai térítő­csoport” hosszúhajós, a keleti­északkeleti térítőcsoport pedig „bizánci” jellegű körtemplomo-. (Fotó: Perl Márton) kát emelt. Kozák kutatásai sze­rint körülbelül fele-fele arány­ban épültek hosszúhajós- és kör­templomok. Most már azt is tudjuk — mint Kozák Károly úja —, hogyha va­lóban igaz az egri, írásban is megmaradt hagyomány, mely szerint ennek az egri templom­nak az építését I. István valóban nézte a tőle északra fekvő, ké­sőbb "Királyszékének” nevezett magaslatról, „Ennek nyomán érthetővé válik az, hogy Gyula- fehérváron, Esztergomban, Egerben és feltehetően Veszp­rémben is, a valamivel később épült hasonló formájú és méretű keresztelőegyházaknál (kör­templomoknál) nagyobb igényű (fejedelmi-királyi, püspöki), a helyválasztást is figyelembe vé­ve, abban a korban „monumen­tálisnak” ható templomok áll­tak.” Az egri „fejedelmi-püspöki” keresztelő'egyház felderítésének az esete is frappánsan tanúsítja, hogy a régészeti kutatás is milyen hatalmas történelmi jelentőségű eleddig ismeretlen eseményekre deríthet fényt. Ha Kozák Károly egész régészeti munkája során semmi egyebet sem tett volna, mint a fent leírtakat, akkor is örökre beírta a nevét Éger kultu­rális történetébe. Sugár István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents