Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-06 / 4. szám
HÍRLAP, 1992. január 6., hétfő SPORT 7. Röplabda NB I. A sportág: Kasziba lottója Urvancova (balról) a legjobbkor érkezett Egerbe Óriási fejlődésen, minőségi változáson ment át a csapat — mondja Kasziba István edző Soha rosszabbat, foglalhatnánk össze az Eger SE NB I-es női röplabda csapatának elmúlt évi szereplését. A honi röplabdázás története során vidéki csapatként első ízben nyerték meg a bajnokságot. Mintegy ráadásként a csapat trénere, Kasziba István lett az Év edzője, Fésűs Erzsébet pedig az Év játékosa. Az új szezonban bajnokhoz méltóan zárta az első menetet az ESE, hiszen a Tungsram mögött rosszabb játszmaarány miatt állnak a második helyen. — Kasziba István karácsonyfáján a röplabda milyen helyet foglalt el? — Életemet annyira átszőtte ez a sportág, hogy bárhol vagyok, bárhova megyek, a levegőben mindig ott van a röplabda. Elég, ha csak a piacon veszek egy kiló narancsot, amikor a kezembe nyomják a zacskót, sok sikert kívánnak a következő mérkőzéshez. Egyszóval harmincegy év óta mindig világít egy lámpa a karácsonyfán, amelyik a röplabdát jelképezi. Ez hol halványabb, hol erősebb fénnyel izzik. Kétségtelen, hogy 1960 óta — ekkor voltam életem első röplabdaedzésén — most világított a legfényesebb. 1991 nagyon sikeres esztendő volt, bár amikor Katarban edzősködtem, ott is nyertünk bajnokságot, de az érzelmi töltés Égerben mindent felülmúlt. — Milyen az elismertsége ma a hazai röplabda-berkekben az Eger SE-nek? A bajnoki címet sok helyütt ímmel-ámmalfogadták el. — Háromféle megítélés létezik. Van egy, amely úgy tartja, könnyű vakok között a félszeműnek császárnak lenni. Ez eléggé kívülálló summázat. A szakmán belül kezdetben az öröm volt a mérvadó, hiszen első vidéki csapatként nyertünk bajnokságot. Az idő múlásával aztán az irigység is felütötte a fejét. A harmadik csoportba sorolom magát a várost, ahol is érdemeink már vannak, sajnos forintjaink egyelőre még kevésbé. De a szurkolók, az egriek pártfogása sokat jelent. — A bajnokcsapat gyakorlatilag kicserélődött. Minek örült volna jobban, ha marad a régi garnitúra, vagy ez a vérátömlesztés pezsgést hozott a csapatban? — A tavalyi együttessel szakmai fejlődést borzasztó nehéz lett volna produkálni. Koránál fogva egy idősebb, rutinosabb csapat volt, velük tartósan nagyobb mennyiségű munkát már nem tudtam volna elvégeztetni. Azt már tavaly tavasszal tudtuk, how változtatnunk kell, hiszen Zsóka terhesen játszott, úgy, hogy a végén már nem is léphetett volna pályára, de letagadott egy hónapot, csakhogy ott lehessen a legnehezebb mérkőzéseken is. Nem mondom, tizenkilencre húztunk lapot, amikor Vojth Ildit elhoztuk Debrecenből, mert bár mindenki azt mondta, hogy tehetséges, ezt bizonyítania is kellett. De ugyanígy kockáztattunk Brecher Zsuzsival, aki ma már meghatározóan tud játszani a csapatban, pedig mielőtt Egerbe került, soha nem játszott végig egy szezont. Szendrői Ildi fiatal kora ellenére elég hullámzó pályafutás után érkezett hozzánk. A végére hagytam Urvancovát, aki ugyan már nem tartozik a csitrik közé, ám ő is új ember, ráadásul menetközben érkezett. Valahogy úgy tudnám összefoglalni, hogy a nyár elején egy rendkívüli feladatot kellett rendkívüli emberekkel megoldani. Én egyre vagyok büszke, hogy óriási fejlődésen és minőségi változásán ment át a csapat. Úgy érzem, hogy a hatoslottón megterveztem a jövőheti lottószámokat és mind a hat bejött. — Fésűs Zsóka az új évben elkezdte az edzéseket. Neki hol lesz a helye ebben a kialakult csapatban? — A lányokkal megbeszéltem, hogy hivatalból senki sem, még Zsóka sem kap helyet a csapatban. Neki vissza kell küzdenie magát a kezdőbe. Azt szeretném, hogyha a feladó mellett mindig a legjobb formában lévő öt játékos szerepelne. — Sértődés nélkül menni fog ez? — Sértődés csak akkor lehet, ha a legjobbat lehozom a pályáról. Ez a csapat nem egy sértődős fajta. Nincs duzzogás, ha egy-egy mérkőzés után leülünk és megmondom valakinek, hogy nézd öreglány, gyengén játszottál a mérkőzésen. — Milyen bánásmódot alkalmaz a játékosokkal szemben? — Felnőttként kezelem őket, mert a feladat, ami előttük áll az is felnőttet igényel. Persze egy tinédzserrel elhitetni, hogy felnőtt, egészen más bánásmódot követel, de a legtöbb esetben rá- érzek erre. Szerencsére a lányok jó alapokat kaptak, technikailag képzettek. A csapatra szabott technikát megtanulták. A figyelmet is kondicionálni kell, hisz sorsdöntő kérdés, hogy mennyire tud összpontosítani a játékos. A csapattal most már ott tartok, hogy ötvenet is megcsinálunk egyazon feladatból, s ha negyvenkilencnél netán hiba van, újra kezdjük az egészet. — A cseresor hogyan viseli a sorsát? — Akkor van probléma, ha valaki azt hiszi, hogy a kezdő hatosba való. Az edző akkor szerencsés, ha a csereember nem úgy próbálja ezt bebizonyítani, hogy minden álnokságot elkövet, hanem a munkájával akarja kivívni ezt. Na most nálunk két lány érzi úgy, hogy ott lenne a helye, de az eredmények miatt fejet hajt a többiek előtt. Tímár Edit külön kategória, mert ő bebizonyította, hogy rá nagyon komolyan lehet számítani. Ő a csapat Joly Jokere, aki a center posztot kivéve már mindenhol játszott — és nem is akárhogy. — Az a csapatépítés, amit elkezdtek a nyáron, néhány nappal (Fotó: Szántó György) a bajnoki folytatás előtt, hol tart, illetve mikor ér a csúcspontjára? — Félúton vagyunk. Pozíciónk azért kedvező, mert utat törtünk, ami most már kipróbált és bevált útnak tűnik. Érzésem szerint eljutottunk egy olyan szintre, amiről az ugrás már nem lesz túl látványos, de hihetetlenül stabillá teheti a csapat teljesítményét. A hátralévő mérkőzések többsége a könnyebbek közé tartozik — egyet-kettőt kivéve —, így már most megengedhetem magamnak, hogy a legnehezebb feladatra, a rájátszásra készüljünk. — Aladinnak a csodalámpában volt az ereje. Miben rejlik a csapat és miben rejlik Kasziba István ereje? — Azt szeretem, ha mindenki úgy érzi, ő nyerte meg a mérkőzést. Ez vonatkozik edzőre, játékosra, vezetőre, sőt az újságíróra, a szurkolóra is. Az én feladatom, hogy vezetője, edzője legyek a csapatnak. Megmondtam a gyerekeknek is, nekem az a kötelességem, hogy még szigorúbban, még keményebben dolgoztassam okét, mert ismét van sanszunk arra, hogy döntőt játsz- szunk, netán bajnokságot nyerjünk. Én egy pillanatig sem lazíthatok, mert azt visszaolvassák a fejemre. Hogy miben lakozik az erőnk? Azt hiszem, az elhivatottság az ami hajt bennünket, és az a közeg, amiben itt élünk, valósággal sugallja, hogy szükség van ránk, hajtsunk, nyeljünk, hogy együtt örülhessenek velünk. Ezért csináljuk szívesen, nap nap után, s ezért érezzük azt, hogy jó Egerben röplabdásnak lenni. Budai Ferenc Mi került az NB lll-asok osztályozókönyvébe? Csak részsiker a negyedik hely Nagy Vilmos a Nagyréde edzője Vannak csapatok, ahol úgy alakulnak az események, hogy a bajnokság két félideje közötti időszakra esik az edzőkeresés nem mindig egyszerű művelete. Olvasóinknak nem kell bemutatni a kiváló válogatott labdarúgót Csuhay Józsefet, aki annak idején Egerben kezdte pályafutását, majd a Videoton és a Bp. Honvéd játékosa lett. Utolsó csapata a finn másodosztályú Hanko volt, szerződése lejártával innen tért haza. A népszerű focista egy hónapja nyitotta meg üzletét a megyeszékhelyen Foci Klub Büfé néven, de azért a sportpályától sem akar elszakadni. Tárgyalt többek között a Nagyrédei TSZH SE NB III-as együttesével is, ám az aláírásig nem jutottak el. Mint Rozovits Jánostól, a ré- dei szakosztályvezetés tagjától megtudtuk szombattól egy gyöngyösi testnevelő, Nagy Vilmos irányítja a felkészülést, aki korábban az NB III-as Recsk kis- padján ült. Szakmai felkészültségében bízva megkísérlik, hogy tavasszal elkerüljék a kiesés veszélyét, és közelítsenek a középmezőnyhöz. A címben szereplő megállapítást nem mi találtuk ki, Albert Csaba, a Bélapátfalvi Építők NB III-as labdarúgó csapatának edzője summázta ekként véleményét. A gyenge kezdés miatt hiába lendült egyre jobb formába az Építők, sokáig csak a Mát- ra-csoport középmezőnyében foglalt helyet az őszi szezon idején. Mivel az idény második felében valóban kiemelkedőt nyújtottak — nyolcból hét mérkőzést megnyertek — nem véletlen, hogy feltornázták magukat a negyedik helyre, noha két fordulóval a vége előtt még csupán nyolcadikok voltak. Természetesen, a bajnokság első félideje volt beszélgetésünk témája, amelynek során Albert Csaba — tavaly nyáron került Ózdról Bélapátfalvára — értékelte csapata teljesítményét. — Mi az értéke ennek az előkelő helyezésnek, ami a helyi fut- balltörténetben ritkaságnak számít? — Nem szeretném, ha bárkit a csapat házatáján elbizakodottá tenne ez a valóban szép eredmény, amit részsikernek tartok. Kétségtelen, hogy megdolgoztak a fiúk az elismerésért, főleg a fizikai felkészülés során végeztünk kemény munkát. Ezzel együtt hangsúlyozom, hogy várjunk még az ünnepléssel. — Lényeges fordulat állt be az együttes játékában az ősz másodikfelében. Talán az idény közepéig húzódott az edző és a csapat ismerkedése? — Jellemezni sok szempontból lehet a kezdeti időszakot, de az biztos, hogy elszaladt néhány forduló, amíg kialakult a kedvezőbb hadrend, és megteremtődött az általam elképzelt erőnléti alap. Lényeges az is, hogy jó szellemű társasággal dolgozhatok együtt, így természetesen az összjáték is eredményesebb. Magam is sajnálom, hogy a szép sorozatba egy fiaskó becsúszott, de szerintem a mezőny kimagaslóan legjobb csapatától kaptunk ki Jászberényben, ez pedig nem szégyen. — Elemezze kissé részletesebben az egyes csapatrészek és játékosok produkcióját. — A kapus posztján a hosszú kihagyás miatt kezdetben voltak problémáim Tóth-tál, de a végére szépen felzárkózott a többiekhez. A védelem játékán még van javítanivaló, pedig a múlthoz képest sokat fejlődött. A tanulság az, hogy hátul jóval nagyobb fegyelemre van szükség. A tények sorába tartozik, hogy mi kifezetten támadó szellemben focizunk, és ebben benne van az ellenfelek növekvő gólszerzési lehetősége is. A góllövés terén másodikok vagyunk a listavezető mögött, védekezésben viszont csupán a hetedik helyre sorolhatjuk magunkat. Közzéppályásaink teljesítményét az átlagosnál jobbnak ítélem meg. Szabó L. nem csak a kapitányi szalagot húzta fel a karjára, a pályán is egyre inkább a többiek karmestere lesz. Csanádi látványosan fejlődik, és Szilágyi is hasznosabb itt, mint egy sorral előrébb. Nálunk alighanem Mikó az ősz meglepetése, hiszen nagy hasznára volt a csapatnak, nemcsak góljaival, hanem mezőnyjátékával is. Lehnen )ó adottságainál fogva még többre is képes lehetne, ez a plussz csakis rajta múlik. A góljai nagyon fontosak számunkra. — Változik-e esetleg a célkitűzés? — Mi úgy kezdtünk, hogy az első tíz hely valamelyikén végezzen a csapat, de ezzel inkább a biztos bennnaradást akartuk magunknak garantálni. Jónak tartom most is az eredeti célkitűzést, nem lenne helyes, ha változtatnánk. — Mennyire látszik megnyugtatónak az anyagi háttér? — E tekintetben nem vagyok illetékes nyilatkozni. Annyit viszont elmondhatok, hogy a vezetés minden olyan feltételt biztosított eddig, amiben az induláskor megyegyeztünk. A helyzet persze távol áll az ideálistól egyre kevesebb focistát tud már foglalkoztam a cementgyár. Nem beszélhetünk ma már táborozásokról sem, jó ha úgy-ahogy rendszeresen látogatják az edzéseket. Jelentős hajtóerő a szurkolók buzdítása, s ők a maguk részéről ugyancsak helyt álltak. Ha látták, hogy küzd a csapat, akkor még a kudarcok időszakában sem bántották a fiúkat. Többen idegenbe is elkísértek minket. — Mi lesz a további program ? — Az évzáró értekezletet november 27-én tartottuk, a felkészülést pedig holnap kezdjük el. Albert Csaba edző a beszélgetés során önkéntelenül is elárulta, hogy reálisan látja a csapata helyzetét. Személye új jelenség megyénk labdarúgásában, tapasztalhatóan szívvel-lélekkel dolgozik azért, hogy a Bélapátfalvi Építők minél több örömet szerezzen a helybeli és a megyei focirajongóknak. Fesztbaum Béla Duplán eminensek Engedjék meg, hogy egy kis nyelvészkedéssel kezdjem. Az eminens egy meglehetősen kétarcú szó. Ha úgy akarom, gunyo- ros mellékzöngéje is lehet, ilyenkor az ember lelki szemei előtt egy éjjel-nappal a könyvek fölött görnyedő diák jelenik meg. Bár a jelző voltaképpen dicsérő, ez esetben mégis inkább szánalom ébred bennünk. Máskor viszont valóban a nagyrabecsülésünk kifejezésére használjuk, mindenféle élcelődés nélkül. Mindenkit biztosítok, hogy ebben az írásban ez utóbbi értelemben fordul elő. Mert azok az idők már réges- régen lejártak, amikor még a képtelenségek közé sorolták azt, hogy valaki szellemi és fizikai téren egyaránt kiemelkedőt produkáljon. Volt úgy, hogy kifejezetten károsnak tartották a testmozgást, merthogy elvonja az időt és a figyelmet a tanulástól. Manapság viszont, amikor a diáksport feltámadásában már nemcsak reménykedünk, hanem a megújhodás biztató jelei is léteznek, előbb-utóbb az iskolákban is nagyobb becsülete kell hogy legyen a sportnak. A tantestületeknek is be kell látni, hogy a sport és a tanulás, nemhogy szemben állnának, hanem kifejezetten kiegészítik egymást. A magyar sportélet szerencsére mindig bővelkedett olyan egyéniségekben, akik mindkét területen képesek voltak kiválót nyújtani. Kapásból sorolhatjuk a neveket, kezdve századik olimpiai aranyunk tulajdonosával, a birkózó dr. Hegedűs Csabával, és folytatva az állatorvosi diplomát szerzett dr. Faragó Tamással ésdr. Hargitay Andrással. Ők és a többiek világraszóló eredményeikkel becsületet szereztek a sportnak az iskolában, és elismerést vívtak ki a tanulásnak a sportpályákon és a medencék környékén. A róluk szóló cikkekből kiderül, hogy útjuk nem volt könnyű, a pirkadat már az edzőtermekben találta őket, s este sem bújhattak hamar az ágyba, mert várta őket a tanulnivaló. A szórakozásról és egyéb kikapcsolódási lehetőségekről már jobb, ha nem is beszélünk. A velük folytatott beszélgetésekből az is kitűnik, hogy a többség nem tekintette áldozatnak ezt az életformát, hanem természetesnek vették vállalásukat. így volt ez korábban is, amikor a pártállamban az értelmiség nem tartozott a kegyeltek közé, s nem biztos, hogy a tanulás volt a legjobb befektetés. A rendszerváltás bővítette az intelligencia lehetőségeit is, már nem a jól menő lángossü- tők világában élünk, már egyre inkább megéri diplomát szerezni. Szerencsére mind többen gondolkoznak hasonlóképpen megyénk sportolói közül is. A volt egri úszók közül Bart a Mónikán gödöllői agrártudományi egyetemre jár, Renn Gábor pedig Miskolcon a műszaki egyetemen negyedéves. Az ESE úszó- és vízilabda szakosztályában folyó nevelőmunkát dicséri, hogy az idén is öten kezdték el tanulmányaikat felsőfokú tanintézetekben, valamennyien vízilabdások. Thummerer Ildikó és Koncz Krisztina szeptembertől az egri tanárképző főiskola hallgatói, Balogh Nándort, Németh Istvánt és Udvardi Tibort pedig a fővárosba szólították terveik. A Magyar Köztársaság jó ta- nulója-jó sportolója lett az úszó Madaras Norbert és a birkózó Virág Csaba és Gáspár Krisztián, mindannyian egriek. Életükkel, sikereikkel hamarosan megismerkedhetnek olvasóink. Jó lenne, ha egyre többen követnék példájukat, egyre többen lennének duplán eminensek, akik pályafutásuk befejeztével az egész ország javára kamatoztatják tudásukat, csakúgy mint sportolóként tették. (buttinger) TOTÓ A Totó 1. játékhetének nyertes tippsora a következő: 2, X, 2, X, X, X, 1, X, 2, X, 1,1,1, X
