Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-31 / 26. szám
HÍRLAP, 1992. január 31., péntek HEVES ÉS KÖRZETE 13. Mi lesz az erdőtelki kastéllyal? Munkatársaink a zsűriben... Borversenyt rendeztek Hevesen Félévi meghallgatások Ezen a héten valóságos „nagyüzem” van a hevesi zeneiskolában. Tizenhárom tanár mintegy kétszáz, különböző hangszeren tanuló gyermeket hallgat meg a félévi bizonyítványosztás előtt. Bemutatják tudásukat a vonósok, a fúvósok, a zongoristák. Természetesen a tarnamérai, a tiszanánai és az erdőtelki kihelyezett tagozaton tanulók is vizsgát tesznek. A félévi bizonyítványt az értékelés után, február első hetében kapják kézhez. Gergely Róbert Hevesen Országos turnéja keretében február 2-án vasárnap, délután fél öttől Hevesen a népszerű könnyűzenei előadóművész, Gergely Róbert ad koncertet. Showműsorában táncosok is bemutatkoznak, és előadását saját zenekara kíséri. Mozibérlet három napon át A hét elején — a hagyományoknak megfelelően — mozi- bérleti előadásokra invitálta a hevesi, illetve a térségben levő óvodásokat, valamint az általános iskolák alsó és felső tagozatos tanulóit a Móricz Zsigmond Művelődési Központ. Három napon át játékfilmeket mutattak be a résztvevőknek. A program szerint a bérleti előadásokat tavasszal folytatják. Lapunkban az elmúlt évben is beszámoltunk az erdőtelki, néhai Buttler-kastély helyzetéről, azokról a törekvésekről, amelyeket a turizmus érdekében szeretnének megvalósítani. De vajon mikor lesz igazi turisztikai központ a jobb sorsra érdemes épületegyüttesből, és mikor szolgálhatja az élő bemutatást — mint élő laboratórium — a mellette levő arborétum. Nos, erre pontos dátumot nem tudtunk meg legutóbbi érdeklődésünkkor Szőke Emiltől, a Buttler-kastély Kft. ügyvezetőjétől. Annyi bizonyos, hogy a jelenlegi állapotról, a szükséges tárgyalássorozatról a héten tájékoztatja az erdőtelki önkormányzatot. Merthogy tárgyalás az jócskán van. Mint korábban megírtuk, az Országos Műemléki Felügyelőséggel is, amelynek szakemberei a kastély termeiben a kutatómunka során freskókat találtak, s ezeket — érthetően — szeretnék helyreállítani. A község vezetői viszont az építkezést szeretnék felgyorsítani, amelyhez tőkére lenne szükség, de az egyelőre nincs. Tárgyalnak a Bükki Nemzeti Parkkal is — amely a védett arborétum kezelője —, hogy a kastély körüli barokk udvart hozzák rendbe. Ezzel párhuzamosan a Környezetvédelmi és Településfejlesztési Minisztériummal, hogy adjanak megfelelő szakvéleményt és segítséget ahhoz, hogy az épület- együttest úgynevezett apportként bevihessék a törzstőkeemeléshez. Szükség van arra is, hogy a tulajdonviszonyokat mielőbb rendezzék. Ebben pedig a vagyonátadó bizottság döntésére számítanak. Van tehát mit tenniük. Az erdőtelkiek bíznak abban, hogy a többoldalú tárgyalássorozat — remélhetőleg — hamarosan eredménnyel zárul, miután a jelenlegi helyzetben minden áll, és nincs előrelépés. Az idő viszont halad, és jó lenne, ha legközelebb már a — turizmust szolgáló — fejlesztés befejező részét elősegítő intézkedésekről számolhatnánk be. Mentusz Károly Szerdán este igen színvonalas borversenyt rendeztek Hevesen, a Móricz Zsigmond Városi Művelődési Házban. Az intézmény kertbarát körének immár hagyományos vetélkedőjét évek óta megtartják a városban, s nem volt ez másként az idén sem. Ebben az évben is eljöttek hát a környék borosgazdái, hogy össze- méijék „tudományukat” ezen a területen. Az eseményen a Heves Megyei Hírlap is képviseltette magát, ugyanis a zsűri tevékenységében részt vett lapunk két újságíró munkatársa — Havas András és Kovács Attila —, akik, bár borász szakképzettséggel nem rendelkeznek, mégis, mint műkedvelők, „tapasztalati úton” segítettek kiválasztani az arra legérdemesebb borokat. A vetélkedőn négy szempont alapján értékelték a nedűket: pontozták a bor színét, tisztaságát, illatát és — természetesen — az ízét, zamatát is. Hosszas mérlegelés után megszületett a végeredmény. Az összpontszámok alapján az első helyet Laboda Zsigmondnényerte el, míg a második legjobb ezen az estén Nyit- rai István lett. A verseny harmadik helyén Balog György né végzett — mindhárman szép ajándékokat kaptak emlékbe. A szervezők körültekintését és érzékét jelzi, hogy a borok versenye közben pogácsa-, illetve fánksütő verseny is zajlott. Az előbbi kategóriában igen széles mezőnyben — sajtos, töpörtős stb. — a pogácsa szinte minden válfaja jelen volt. Itt Dobi István- nébizonyult a legjobbnak, míg a fánkok között Éles Sándorné alkotása vitte el a pálmát. Ennél a pontnál meg kell jegyeznünk, hogy a győztes termékhez „kapcsolódó” házi barackdzsem is nagy elismerést vívott ki magának a jelenlévők között. A nagy sikerre való tekintettel természetesen jövőre is megrendezik e nemes vetélkedést. * Persze, a tudósítás nem nélkülözheti a pontos szakvéleményt sem. Megkértük tehát a zsűri elnökét — Bencsik József borászt —, értékelje néhány mondatban a versenyt. — Először is azt kell elmondani — szögezte le —, hogy Heves az alföldi borvidék peremén fekszik, ahol a talaj általában homokos szerkezetű. Itt elsősorban a nagyüzemi tömegbor termelése dominál, s ezek között a legjellemzőbb fajták: a zöld veltelini, a kunleány, a kékfrankos, valamint a zalagyöngye. A korábbi, hagyományos borfajták közé sorolható a bánáti rizling, vagy például a szlankamenka. — A versenyen szereplők általában a hagyományos fajtákat termesztik, ebből készültek azok a borok, amelyeket ma este értékeltünk. Én magam három éve kísérem figyelemmel a kertbarátok ezen tevékenységét. Az eltelt idő alatt — a borkezelés tekintetében — jelentős fejlődés következett be, s emiatt a gazdák mindenképpen elismerést érdemelnek. Az itt bemutatott borok egyébként a család szükségleteit fedezik, a szőlőt a háztájiban, a kiskertben termelik meg. Régebben több, úgynevezett borhibával találkoztam a zsűrizések alkalmával, most ez egyre ritkább, ám olykor azért akad kritizálni- való. S ezeket a hibákat szóvá kell tenni, mert így segíthetünk rajtuk. Néha találkozhatunk még a hordóízzel, amit a tárolóedény tisztán tartásával egyértelműen ki lehet küszöbölni. De hát erre szolgálnak a foglalkozások, és én biztos vagyok benne, hogy jövőre például még jobb, még tisztább borokkal találkozhatunk majd. Ez persze, csak a jövő évi versenyen derül majd ki... (ha.) Gondolta volna? Heves jegyzője — Furka Elemér— nemrégiben érdekes statisztikát állított össze: ebből több adatot tudunk meg a képviselő-testület és a polgármesteri hivatal tevékenységéről és helyzetéről. Ebből kiderül például, hogy a város képviselő-testülete tavaly huszonegy ülést tartott, és minden harmadik hétre esett egy tanácskozás, s hogy egy gyűlés átlagosan öt és fél óráig tartott. így 1991-ben 1155 képviselői órát fordítottak a település problémáinak megoldására. Megtudhatjuk azt is, hogy a testület tavaly 97 határozatot hozott, s minden idők leghosszabb tanácskozásának egyike volt a május 29-i, amikor is a városatyák kilenc és fél órán át üléseztek. Ezt a csúcsot a képviselő-testület december 23-án azzal a szépséghibával döntötte meg, hogy közben ebédszünetet kellett tartania, végezetül pedig megtekintették a városról készült videofilmét. így a maratoni találkozó 12 órán át tartott. Az összeállításból kiderül, hogy Heves város 1991-ben hetvenmil- lió forintos forráshiánnyal kezdte meg az évet, s mindezek ellenére mindössze két ízben kellett hitelt felvenni, sőt, e hitel kamatát is igyekezett kigazdálkodni — s ebben sikert ért el. Megtudhatjuk, hogy az önkormányzat és a polgármesteri hivatal kinevezett főfoglalkozású dolgozóinak száma a két évvel ezelőtti 47- tel szemben ma csak 36, és hogy a munkatársak ötven százaléka — egy,vagy több — egyetemi, főiskolai végzettséggel rendelkezik. Érdekesség az is, hogy mindezek ellenére a polgármesteri hivatalnál dolgozók átlagfizetése — bruttó értéket számolva — nem éri el a huszonhétezer forintot sem... Munkában a zsűri Tájvédelmi körzet létesül a Hevesi pusztákon A XX. században Európa- szerte a füves élőhelyek nagymértékű pusztulása tapasztalható, melynek okai között első helyen szerepel a gyepek feltörése, majd ezt követő felülvetése, vagy szántóvá, gyümölcsössé, illetve szőlővé történő átalakítása, idegen fafajokkal íjnemesnyár, akác, fenyő) történő betelepítése. Ézek az átalakítások tulajdonképpen az élőhelyek teljes elpusztítását jelentik, melynek következtében az ott élő fajok többségének megszűnnek az életfeltételei. Századunk közepétől kezdve a füves élőhelyek egyre nagyobb részét teszi tönkre a műtrágyázás. A fajok egy tekintélyes részének ugyanis nem felelnek meg a megváltozó talaj- kémiai viszonyok, nem bírják az eluralkodó fűfélék konkurenciáját, s így sok növényfaj kiszorul a társulásból. A növényállomány záródása, a tápnövények eltűnése és a mikroklíma megváltozása miatt sok állatfaj is eltűnik. A pusztulás mértékére néhány példa: Hollandiában a természetes gyepek több mint 95 százaléka pusztult el az intenzív módszerek alkalmazása miatt, és ma már az országnak alig több mint egy százalékán találhatók. Németországban a 6,7 millió hektár gyepnek mindössze három százalékát kezelik extenzív módszerekkel. Mindennek az a következménye, hogy Hollandiában a gyepekhez kötődő növényfajok közül 94 kipusztult, vagy a kipusztulás által veszélyeztetett. Németországban ugyanezen fajok száma a száraz gyepekben 588, a nedvesekben pedig 297. A pusztulás következményeit látva egész Európában komoly munka indult meg a ’80-as évek közepén a természetszerű gyepek maradványainak megmentése érdekében. Néhány országban, így Írországban, Spanyolországban, Görögországban, az egykori Szovjetunió területén és hazánkban a nagymértékű pusztulások ellenére is jelentős fajgazdagságú és kiterjedésű gyepek találhatók még. Magyarországon 1938 óta mintegy egyharmadával csökkent a gyepes terület, de még így is kb. 500 ezer hektárnyi maradt fenn természetközeli állapotban. Ráadásul az ország speciális földrajzi elhelyezkedésének következtében sok fai itt éri el elterjedési területének hatását, s így a hazai társulásokban sajátosan keverednek a különböző elterjedési típusokhoz tartozó fajok. A magyarországi füves élőhelyek nemzetközi természetvédelmi jelentősége indokolta, hogy 1989-ben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a Világ Természetvédelmi Alap támogatásával programot indítson az alföldi füves puszták védelme érdekében. E program során került sor a Heves megye déli részén, a Ti- sza-tó mentén elhelyezkedő területek feltárására. A Füzesabony — Poroszló — Jászivány — Heves által határolt térségben olyan, a folyószabályozások után kialakult, másodlagos szikes puszták találhatók, amelyek számos, Európa-szerte ritka és veszélyeztetett madárfaj számára biztosítanak kedvező eletfeltéte- leket. A terület egyik legjelentősebb természeti érteke a mára kb. 60 példányosra csökkent, de még így is lelentős túzokállománya. Ez a jellegzetes pusztai madár az egész világon veszélyeztetett, élőhelyei nagymértékű csökkenése miatt. Európában életképes populációi csupán az Ibériai-félszigeten és a kárpát-medencében találhatók. A faj megőrzése érdekében okvetlenül szükséges a szaporodóhelyek nyugalmának és megfelelő környezeti állapotának biztosítása, a fészekaljak megmentése a kikaszálástól, és áttelelésük elősegítése. Hasonló jelentőségű fajok a madarak közül a parlagi sas és a kerecsensólyom. Ezek kiváló táplálkozási lehetőségeket találnak a hevesi síkon, a szikesek közé ékelődő löszgyepeken található ürgetelepeken. Ezért az ürgetelepek védelme igen fontos e szép madarak megőrzése érdekében. Az erre járó nyugati turisták számára általában nagy élményt jelent a színpompás szalakóták megfigyelése. Ez a madárfaj ugyanis a század során Európa nyugati részén fokozatosan ki- usztult. Bár az utóbbi időszakán Magyarországon is drasztikusan csökkent az állománya, ezen a területen még mindig szép számmal megfigyelhető. Az említetteken kívül a hevesi szikes pusztákat még sok más faj — így az agartyúk, kék vércse, fogoly, fúrj, goda — választja fészkelőhelyéül. A fészkelő fajok mellett tavasszal és ősszel nagy számban vonulnak át erre a ludak, récék, parti madarak és a darvak is. E természeti gazdagság megőrzése érdekében indult meg a Hevesi puszták Tájvédelmi Körzet védetté nyilvánításának előkészítése. Az egyeztető tárgyalások a közelmuftban fejeződtek be — sikeresen — az érintettek között, és remélhetőleg hamarosan sor kerül a védette nyilvánításra is. Az elképzelések szerint a tervezett tájvédelmi körzet 8232 hektár kiterjedésű lesz. Magában foglalja a korábban helyi védettségű poroszlói és pélyi szikeseket, valamint a Kömlő és Átány közti Nagy-Fertőt, a jászi- ványi Templom-dűlőt és Csukást, a tiszanánai Magas-határt, a tarnaszentmiklósi Hamvajárá- si-dűlőt, a sarudi Jánosi-gyepet és a Dormánd és Erdőtelek közti Nagyhanyi-pusztát. A védelem — remélhetően — jelentősen hozzájárul majd a természeti értékek megőrzése mellett a táj szélesebb körben történő megismertetéséhez is. (N. Sz.) Szén, fa van, amennyi kell... Nem lehetett különösebb panasz januárban arra, hogy rossz volt az ellátás szénből, fából az Észak-magyarországi Tüzép hevesi telepén. Aki olcsóbban akart vásárolni, az is tudott, természetesen az is, aki a drágább — naf yobb kalóriatartalmú — szén- ől vett. Mint Barkóczi 7ózíe/telepvezetőtől megtudtuk, az elmúlt hét végén Berentéről, a Borsodi Szénbányáktól kaptak szállítmányt, amely el is fogyott. Miután egész januárban tartós volt a hideg, így érthető, hogy több fűtőanyagot vásároltak az emberek. Kínainak úgynevezett kazánszenet is, mégpedig lengyel lángborsót, valamint cseh-szlo- vák lángot is. Ezeknek az ára azonban meglehetősen magas. Nem volt fennakadás a tűzifaellátással sem az esztendő első hónapjában. Hasábos és fűrészelt fát is elegendő mennyiségben árusítanak. Különösebben nem érdeklődtek januárban az építőanyagok iránt, noha bármilyen igényt ki tudnak elégíteni. A tapasztalatok szerint azonban, amikor a nap kisüt, várhatóan ez a piac is beindul. Egyébként a hevesi telepen továbbra is kiegyensúlyozott tü- zelőanyag-ellátast ígérnek, s arra törekednek, hogy a fogyasztói S íket maradéktalanul kielé- . Ennek érdekében szoros Kapcsolatban vannak szállító- partnereikkel, elsősorban a He- vessped Kft.-vei, amely — az eddigi tapasztalatok szerint — gyors és pontos fuvarozást végez. A túlterhelés megszüntetéséért Naponta folyamatos üzemviteli munkát végeznek a fogyasztók érdekében az Észak-Magyarországi Áramszolgáltató Vállalat hevesi kirendeltségének dolgozói. Emellett — újdonságként — az elmúlt évtől korszerű, francia gyártmányú, úgynevezett hangfrekvenciás vezérlési rendszert építenek be a Tárná menti településeken levő lakásokba. Kozma György kirendeltségvezető ezt így méltatja: — Az elmúlt évben Nagyfü- geden, Tarnazsadányban, Za- ránkon, Tarnamérán, Tarnabo- don, A lat kán, Hevesvezekény- ben, Tarnaszentmiklóson és Ten- ken 2200 lakásba szereltük be az említett rendszert. Ezekben az otthonokban villanykályhák, illetve bojlerek segítségével fűte- nek. A rendszer jelentősége, hogy segítségével a nappali áramtúlterheles megszüntethető a hálózaton. — Honnan irányítják ezt? — Innen, a hevesi kirendeltségről központilag történik a vezérlés. Mindez távadóval megy, s nem kell vezetéket építeni hozzá. Előnyös a fogyasztónak is, hiszen lehetővé teszi, hogy az említett villamos fűtőberendezéseket lehetőleg éjszaka töltsék fel. Akkor ugyanis olcsóbban hozzájuthatnak a villamos energiához. Míg a nappali egységár három forint hetven fillér kilowattóránként, addig az éjszakai — amely este kilenctől reggel hatig tart — egy forint kilencven fillér. Emellett napközben is — az éjszakaihoz hasonlóan —, délelőtt 10 és 12 óra között, ugyancsak kedvezményesen juthatnak áramhoz a fogyasztok. Érdemes tehát kihasználni ezt a kínálkozó lehetőséget. Munkatársaink a lakásokba a hagyományos kapcsolóórák helyébe szerelik a vezérlő- rendszert. — Jelenleg hol végeznek ilyet? — Boconadon, ahol 274 otthonban van villanybojler és 13- ban villamos kályha. Emellett Erdőtelken is. Ott 693 bojlert, illetve 33 villamos kályhát érint az új vezérlési rendszer. — Hol folytatják tovább? — Ahol még mindez hátravan, Hevesen, Kömlőn és Átányban. Ezt is szeretnénk mihamarabb megvalósítani, ez azonban egyelőre pénzkérdés. Ezen múlik, hogy ebben az évben az említett településeken is elvégezhetjük-e ezt a fontos szerelési munkát. (m. k.)
