Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-28 / 23. szám

4 H0RI70NT HÍRLAP, 1992. január 28., kedd Az Országos Filharmónia egri bérletének januári hangverse­nyén a Miskolci Szimfonikus Ze­nekar két Gershwin-kompozíci- ót szólaltatott meg, és Paul Du­kas francia zeneszerzőnek a Goe- the-vers ihletésére írott, arra rá­hangolt művét, A bűvészinast. Az F-dúr zongoraversenyben Fellegi Ádám játszott. Az est karmestere Kovács László, zene- történésze Zelinka Tamás volt. A ^hangverseny az F-dúrral kezdődött. Már maga az a tény is felfokozta a produkció iránti ér­deklődést, hogy ezekben a he­tekben, hónapokban Fellegi Ádám Pesten Beethovent ad elő sorozatban, és ez a szellemi ki­rándulás ide, Egerbe — Gersh­wint interpretálni — főként azoknak volt és lehetett cseme­ge, akik az elmúlt télen rászok­tak, ráérlelődtek mindarra, amit a zongoraművész Beethovenről, Beethoventől közönsége elé vitt. Zelinka Tamás is utalt arra egy fél mondatban, hogy a Gersn- win-zongoraverseny azért han­f ózhatott el most Egerben, mert 'ellegi Adám összehozta ezt a lehetőséget a miskolciakkal: megmutatni és bebizonyítani, hogy a szimfonikus jazz felé ha­ladó amerikai zenész, zeneszer­ző mit tudott kezdeni ezzel a mű­formával. Nos, mi, hallgatók — követvén Fellegi Ádám elemző­beleértő, beleérző módszerét — kerestük-találgattuk, miben is érhetjük tetten a zenészt: talán abban, hogy futamaiban, hangu­lat- és élményfoszlányaiban portrét fest önmagáról? Vagy abban, hogy néha csak a szösz- mötölés szintjén tűnik feldolgo­zottnak az impressziók, szenve­délyek anyaga, a lelki sérülések és megcsapatások története, míg a végen kiderül: a modern em­ber, ez a XX. századi embersűrű­ségben küszködő-ténfergő kicsi­ke ember nemcsak magányos, hanem sokkal nagyobb lelki ter­het cipel: árva. így, az évezred vége felé itt, Európában is rá kell döbbennünk, hogy a XX. század zenéjének egyik fő jellemvoná­sa: a panaszkodás. Vannak, akik prófetaszerűen a hitben, az anyag kísértésének fölébe emel­kedői magasságban vélik felfe­dezni az emberi boldogságot, a megoldást nyűgös kérdéseinkre, de a legtöbben csak a borongós hangú beszámolóig jutnak el. így Gershwin is. Fellegi Ádám ezt az önfeledten, de őszintén panasz­kodó amerikait érzékeltette. Hogy mi mindent tud utolérni a zongoraművész hallatlanul kifi­nomult ritmuskészségével, ezt most is élvezhettük. Az Egy amerikai Párizsban (kár volt a Dukas-számot közbe­vetni) csak folytatása volt mind­annak, amit az F-dúrban hallot­tunk. Itt is külső benyomások, élmények, utcai jelenetek, látvá­nyok, a világváros forgataga, esztétikailag és történelmileg szent helyek fogják körül a láto­gató, a Párizsba és.az európai ze­nét megismerni igyekvő Gersh­win agyát, képzeletét. És mint minden turistának, elválasztha­tatlan velejárója az ő látogatásá­nak is az ideiglenességi tudat, ér­zés, hangulat, netán kisebb lelki fájdalom, hogy mindig és min­dentől a megismerés és megsze­relés pillanatában búcsúznunk kell és illik, mert bármit be tu­dunk fogadni... de megtartani — hm? Dukas-nak A bűvészinasjó­formán egyetlen sikeres műve. Pedig mennyit írt és elmélkedett, maja eljutott odáig, hogy némely munkáját összetépte. (Ezt azért idéztük fel, mert mi csak a si­keres pillanatok emlékeit kap­juk.) A miskolci zenekar nemcsak nagy létszámú együttes, de — az egri szereplésükből is kitűnik — a legbonyolultabb technikai fel­adatokra is felkészült. Nemcsak a személyi létszáma imponáló, instrumentális gazdagság is jel­lemzi Kovács László gárdáját. Évek óta követő hallgatói va­gyunk ennek a zenekarnak, és nemcsak akkor, ha éppen Eger­ben muzsikál. Á karmester saját — magas — mércéjének, igényé­nek megfelelően hangolta fel ezt a nagyon jól együttlevő társasá­got, hogy ilyen exkluzív filhar­móniai kívánságnak is eleget tudjon tenni, mint ahogyan ez al­kalommal is történt. Szólistái kü­lön is megérdemeltek volna egy- egy tapsot, főként a fúvós alak­zatoknál, hiszen a jazz attól iga­zán színes, gazdag, néha tobzó­dó, ahogy százféle fém- és fafú­vós „bontja-bántja untalan” a melódiát, meg az élményre, a hangulatra énes fülünket-szí- vünket. Bennem ennyi maradt meg a hétfő esti két órából. Csak...? Farkas András Az angolkisasszonyok iskoláinak négy évszázada (111/2.) A megpróbáltatások ideje Mai ember nehezen tudja el­képzelni, milyen merész gondo­lat volt 1609-ben a huszonnégy éves angol Ward Máriától, hogy előkelő angolkisasszony társnői­vel együtt egy klauzúra nélküli, tehát a külvilágtól el nem zárkó­zó apácarendet akart alapítani, amely világi apostolkodást végez a nemesi és polgári családok le­ánykái nevelésének formájában. A katolikus egyház addigi törté­netében nem volt példa rá, hogy szerzetesnők a világi apostolko­dást és ennek keretében a lányok tanítását és nevelését tekintsék Istentől kapott élethivatásuk­nak. A XVII. század elején az volt a katolikus egyházban a hivatalos felfogás, hogy a világban való apostolkodás csak férfiak felada­ta lehet, s a leányok nevelésével ne apácák törődjenek, hanem az édesanyjuk, vagy legföljebb a legelemibb ismeretek megtaní­tásával a papok. 1621. október 21-én Ward Mária — néhány társnője kísére­tében — Flandriából elindult Rómába, hogy közösségének jó­váhagyást kérjen a pápától. Ezt a hosszú zarándokutat végig gya­log teszik meg, naponta körülbe­lül harminc kilométert gyalogol­va. A málhát egy ló vitte. így kel­tek át az Alpokon. Karácsony es­téjére értek az Örök Városba. A pápa megértőén fogadta Ward Máriát, de az angol világi pap­ságnak a bíborosi testülethez el­juttatott vádjai miatt — hallatlan, hogy ezek a fiatal nők akarnak apostoli munkát végezni! — a Ki tud róla? Az MSZMP megyei székháza helyén működött katonai kiegé­szítő parancsnokság, a Pyrker érsek által a vendégfogadóból a városnak adományozott tisztilak előtti parkban álíott magas ta­lapzaton egy oroszlános szobor, amely — márványba vésett fel­irata szerint — Szakáts Antal egri huszár szakaszvezető 1859-ben az olaszországi Rivoltában életét áldozó hősi halálának emlékmű­ve volt. Az egri huszárhős em­lékművét azonban a mindenható párt lebontatta, s ekkor az a Buttler-házban működött múze­um udvarára került, majd — az intézménynek a várba való átte­lepítése során — a képtár föld­szinti folyosóján, a fotólabor előtt nyert elhelyezést. Innen azonban — ma már meghatároz­hatatlan időpontban — eltűnt, azaz az úgynevezett Hősök teme­tőjébe szállították, s mellette he­vertek a 60. egri gyalogezred le­bontott obeliszkjenek darabjai és az 1950-es években a városi pártbizottság előtt az „ország­zászló” magas posztamensén el­helyezett óriási emberi ököl szobra, mely később már — idő­szerűtlenné válva — ott fölösle­ges volt. „Nyomozásom ” szerint 5 év­vel ezelőtt még ott hevert a föl­dön, de onnan hamarosan — ma már meg nem állapítható idő­pontban — nyomtalanul eltűnt. Ez a hősi emlékmű szorosan hoz­zátartozott a megyeszékhely tör­ténelmi szellemiségéhez és cent­ruma városképéhez. Már 1983. március 13-án dr. Ringelhann Béla kórházi főor­vos a Népújság hasábjain szóvá tette „egy elfeledett egri hősről” írott cikkében a Szakáts-szobor ügyét. De korábban a Hevesi Szemlében is olvashattunk róla az eltűnt szobrok sorában. Most levéltári kutatással sikerült tisz­táznom az oroszlános szobor ál­lításának körülményeit, s azt is, hogy ki is volt tulajdonképpen Szakáts Antal. 1860 márciusában levél érke­zett az olaszországi Veronából, írója Soltyk ezredes, a 12. császá­ri es királyi huszárezred parancs­noka. íme, a levél szövege: „...Miként az olaszországbani utolsó hadjárat ideje alatt a gróf Haller 12-ik számú huszárezred minden előfordult alkalommal, valamint a cs. kir. hadsereghez, melyhez tartozik, úgy az ország­szerzetesnek nem ad jóváha­gyást. Valamit mégis elért Ward Mária: XV. Gergely pápa meg­engedi nekik, hogy Rómában is megnyithassák iskolájukat a kis­leányok számára. Foglalkozhat­tak az írás, olvasás, a kézimunka és a háztartási dolgok tanításá­val. 1623-ban Vili. Orbán szemé­lyében új pápa követte elődjét. Ward Mária nála sem tudta elér­ni rendjének jóváhagyását. 1625-ben közölték vele: vagy el­fogadja a klauzúrát, vagy felosz­latják a rendjét. Borgia bíboros azt a véleményt terjesztette elő a pápának: meggyőződése szerint Ward Mária rendje és intézete Is­tentől van, de nagy hatalmú el­lenségei miatt jobb, ha hivatalo­san nem támogatják. A korszel­lem akkor még nem jutott el a felvilágosodásig, s a bíborosok a legkisebb újítástól is visszaret­tentek. Az angolkisasszonyok római iskoláját — a szülők min­den könyörgése ellenére — bezá­ratták. Ward Mária 1626-ban elhagy­ja Rómát. Münchenben nyit is­kolát és intemátust. 1627-ben Bécsbe is meghívják. Itteni le­ányiskoláját hamarosan 400 nö­vendék látogatja. 1628-ban Pázmány Péter esz­tergomi érsek hívja meg az an­golkisasszonyokat Pozsonyba, Magyarország akkori fővárosá­ba, hogy magyar földön is elin­díthassák áldásos leánynevelő munkájukat. Ward Mária és négy társnője 1628. március 14- én érkezik ide, s mindjárt meg­nak is, honnan derék katonáit nyeri, becsületét vívá ki. Az ezred bátor fiainak legbátrabbjaihoz számítandó alőrmester, Szakáts Antal, aki azon alkalommal mi­dőn ő 1859-ik évi július 4-én al­hadnagy Bánhidy Adolf úr ve­zénylete alatt tizenötödmagával Mantuától le Gratie felé portyá- zaton vala, és Rivoltában, az ot­tani lakosok árulása miatt egy francia afrikai vadászosztály ál­tál mind elölről, mind pedig há­tulról megtámadtatott, egyedül mintegy 20 ellent lehetetlenné tett, és magát oly sokáig vitézül tartá, méglen megmaradt 9 fegy­veres társainak sikerült magukat keresztülvágni, mire ő nyita meg bajnok társai előtt az utat, még végre a sok vágás, szúrás és egy lövés által okozott sebei által ki­merültén lováról lehanyatolván, elfogatott, mely fogságban di­csőén nyert sebei következtében el is halálozott. Ezen kitűnő ez­rednek, mely ily vitézeket szám­lál soraiban, a derekak legdere- kabbjának emlékezetét egy ma­radandó emlék által kívánván a tisztelt ezredparancsnokság meg­tisztelni, a tisztelt megyei elnök­séget avégett, hogy a netalán egyházilag felmerülendő akadá­lyok elhárítása után, az ezrednek engedtetnék meg, hogy ezen de­rék harcosnak születési helyén, Egerben, alkalmatos téren egy kis emlék tétethetnék, mely ÖRÖK IDŐKIG tartaná fel ne­vét azon bátor férfiúnak, ki az ő felülmúlhatatlan áldozatkészsé­ge által emlékében tartva ura és uralkodója eránti hűségi esküjét, ezredbeli bajtársinak tiszteletét oly magas fokban magának kiér­demié — hivatalosan megkeresi, egyszersmind pedig ha a tér kije­lölve leend, magát e tekintetből, hogy az ezred részéről a kitűzött célra nézve a cs. kir. magas had­seregi főparancsnokságnak to­vábbi jóváhagyásáért a kellő lé­pések megtétethessenek, értesí­teni kéri.” Soltyk ezredesnek a „Heves megye cs. kir. törvényszéki el­nökségéhez küldött levelét to­vábbították Eger város polgár- mesteréhez, s 1860. március 20- án a „bizottmányi gyűlés” „köz- méltánylattalfogadtatván, az ab­ban megemlített egri származású vitéz, Szakáts Antal nevének s vi­téz tetteinek örökítése végett állí­tandó emlék helyéül a ciszterciek tere jelöltetett ki... ” alapítj ák intézetüket. Pázmány egy latin nyelvű levelében 1629 júliusában így ír róluk: „Én úgy gondolom, hogy ez az intézet az isteni bölcsesség igen nagy aján­déka. Ha ugyanis ezek a máterok a leányokat a zsenge korban úgy tanítják, mint a jézustársasági atyák a fiúkat, akkor csodálatos előrehaladást tesz a világ. Mert merem állítani, hogy majdnem nagyobb hatással van a világ megújhodására a leányok jó er­kölcse, mint a fiúké.” A római egyházi vezetők so­káig nem értették, hogy Ward Mária nem elégszik meg az apá­cák befelé és Isten felé fordulásá­val (a klauzúrával), hanem — nő létére! — tudományos képzés út­ján akar művelni és jó család­anyákat nevelni a nemzeteknek, több országban is. Ward Máriá­nak a jó ügybe vetett hitét erősí­tette, hogy a magyar Pázmány Péter elismerte rendjének erejét és értékes szellemét. 1628-ban Pozsonyban — ahol Ward Mária maga is segített a munka megin­dításában — már 70 kisleányt ta­nítanak. Pázmány megérti, hogy a szerzetesnőknek a nevelőmun­kája fontosabb, mint a klauzúra. A már idézett levelében ezt írja az angolkisasszonyok intézeté­ről: „Én megfigyeltem a máterok intézetének hasznát, s ezért sze­retném őket (Nagyszombatban) is letelepíteni, s még a Szentszék­hez is szívesen folyamodom ér­dekükben.” Következett azonban a derült égből a villámcsapás: 1630-ban a*pápai bulla feloszlatja az angol­Egyben Soltyk huszárezredes levelet 1 ezer példányban ki­nyomtatni rendelték el, s „hírlap útjáni közhírré tételre” is tettek intézkedést. A „polgármesteri hivatal” pedig megbízatott „Sza­káts Antal szülői vagy legköze­lebbi rokonainak felkeresésére.” Kiderült, hogy Szakáts Antal földműves szülőktől, Szakáts Mátyástól és Holló Erzsébettől 1833-ban született. S mivel 7éves korában anyja meghalt, később mostohája, Maráv Mária nevelte. 1854-ben, 21 évesen sorozták be, s került a 12. cs. kir. Haller hu­szárezred kötelekébe. Mivel azonban „a ciszterci szerzet főnöke” nem engedélyez­te, hogy a templom és a rendház előtti téren a hősi emlékművet felállítsák, 1860. április 4-én úgy döntött a városi bizottmány, hogy Szakáts Antal emlékműve felállítása helyéül „az úgyneve­zett Metskei és csendőrségi lak előtti teret” jelölte ki. Egyben er­ről értesítette a Veronában szé­kelő ezredparancsnokságot. Az egri huszárhős emlékműve 1866 áprilisára elkészült, s a hó­nap utolján, vagy május egy va­sárnapján fel is avatták. A 3 mé­ter magas posztamensen egy fek­vő oroszlán nyugodott. A szobor talapzatát egy bronzból öntött babérkoszorú s egy „ kurta római kard” díszítette. Ki emlékmű al­só részén márványtáblába vésve ez volt olvasható: Vitéz Szakáts Antal szakaszvezetőnek, a cs. kir. gr. Haller 12. huszárezred, ki 1859nyárutó (július) 4-én Rivol- tánál császárja s honáért áldozá hősileg életét. Példás vitéz tette elismerése maradandó emlékéül ezrede tulajdonosa s a tisztikar által emelve. A szobrot Pálffy Móric állíttatta. A kutatás tisz­tázta, hogy az emlékmű Marsal- kó pesti szobrász munkája volt. Arra kérjük olvasóinkat, ha tudnak egy természetes nagyság­ban kifaragott, nyugvó oroszlá­nos szoborról, a Hírlap szerkesz­tőségének címén legyenek szíve­sek értesíteni, hogy az egri pa­rasztlegényből huszárhőssé ma­gasodott Szakáts Antal emlék­szobra ismét hirdesse a magyar katona vitézségét. Hiszen az emlékmű felállítása alkalmából méltán írhatta az új­ság: „Hazánk,katonái jóvérű vi­tézek,/ A hazáért halni egytől egyig készek.” Sugár István kisasszonyok közösségét. Pedig akkor már tizenkét intézetük működött — több országban. Ezt mind be kellett zárni, a po­zsonyit is. A szerzetesnők szét­szóródnak, hivatásuk gyakorlá­sától eltiltva sokan szinte koldus­botra jutnak. Ward Mária úgy ér­zi, hogy egész életműve a porban hever. Amit — hite szerint — a jó Isten az égben jóváhagyott, azt a földi egyház elítélte. De ő enge­delmeskedett, fájó szívvel felosz­latta intézeteit. Hitte, hogy az idő múlásával minden jóra fordul: Isten, aki nemcsak a jelennek, hanem az örökkévalóságnak az ura, egyszer majd napvilágra hozza az ő igazát. Münchenben fogságba vetet­ték Ward Máriát — mint eretne­ket és lázadót. Ez a pápa tudta nélkül történt, a bíborosok hatá­rozatából. Amikor a nővérek je­lentették ezt a pápának, az mind­járt elrendelte szabadon bocsá­tását. VIII. Orbán a bullát nem vonhatta vissza, de a tanítás és nevelés folytatását megengedte az angolkisasszonyoknak. Ward Mária 1639-ben haza­térhetett Angliába, mert I. Ká­roly angol király a katolikusok­nak is biztosította a vallássza­badságot. Az angolkisasszonyok Londonban azonnal iskolát nyi­tottak. Ward Mária még ott dol­gozhatott 1645. január 31-én be­következett haláláig. (A rend magyarországi útjáról január 30-i, csütörtöki szá­munkban olvashatnak.) (Folytatjuk) Dr. Pásztor Emil Üj házilagos lakásépítés, -karbantartás, -korszerűsítés Az otthon iránti vágy, a lakó­környezet szebbé, jobbá tétele minden időben az ember termé­szetes vágya, cselekvésének ré­sze volt és marad. E jó szándékú munkálkodás készségét és szá­mos gyakorlati ismeretet igényel, mert — természeténél fogva — több eleme balesetveszélyes. Gazdaságilag nehéz, pénzszukös időben is önerőből sok minde­nen lehet javítani. Az Építésügyi Tájékoztatási Központ minden igyekezete arra irányul, hogy eh­hez segítséget nyújtson. Az Épü­letfenntartási 2x2 füzetsorozat 6 egysége, a Családi házak épület­gépészete I-III. kötete és a Ma­gánépítés A-Z-ig sorozat 1-4 kö­tete anyagokról, szerkezetekről, munkafogásokról tájékoztat. Új építkezőknek készül a Magán­építkezők kiskönyvtára sorozat, amelyből jelenleg 28 kötet kap­ható, de a tervek szerinti közel 50 füzet mindenre kiterjedően tájékoztat. A Beton- és habarcs- keszítési ABC és további 6-7 ki­advány időszerű egyéb tanácso­kat (afa-visszatérnés, penésze­dés elkerülése, stb.) ad. Az új építkezők katalógusok alapján választhatják ki a szá­mukra legmegfelelőbb engedé­lyezési és kiviteli terveket is tar­talmazó tervcsomagot, derítő­ket. Ezek anyagszükségleti szá­mításokat is tartalmaznak. Je­lenleg 9 családiház-katalógus 177 alaptervvel, 341 változattal áll az építkezők rendelkezésére. A felsoroltakon kívül 16 társas- házterv és 16 — fejleszthető és egy ütemben megvalósítható — sorházterv is készen várja az ér­deklődőket. A melléképületek katalógusa állattartásra, raktározásra szol­gáló építmények, illetve kisebb műhelyek létesítéséhez nyújt se­gítséget. A környezetbarát gazdálko­dás elterjesztésére egy 17 füzet­ből álló sorozat válik fokozato­san hozzáférhetővé a közeljövő­ben, amely a biogazdálkodás el­terjesztésere hivatott. Ez a Ma­gyarországi Gazdakörök Orszá­gos Szövetségének szellemi és anyagi támogatásával jött létre. (Minderről Egerben a Kossuth Lajos u. 16. szám alatt, a Bródy Sándor-könyvtárban, valamint Gyöngyösön, a Kenyérgyár u. 5. szám alatt kaphatnak az érdeklő­dők további felvilágosítást.) D. H. B. Eltűnt egy egri huszárhős oroszlános szobra A szülő figyelme A napokban egyszerre három fiatal is növelte megyénk )en országúti halottjaink számát. Lesújtó a hír, nemcsal izoknak, akik szerették, ismerték őket, hanem azoknak is tkik a szerencsétlenül járt gyerekekben „pusztán” az ifid éle :ek kihunyását fájlalják. Mert sem az áldozatok, sem hozzá artozóik, barátaik nem így képzelték el a sorsukat, jövőjüket Biztos, hogy az elhunytak is szerettek volna felnőtté válni :saládot alapítani. Apróságaiktól unokákat vártak a szülők ovábbi utódokat, akikért már ismeretlenül is dolgoztak parkodtak, küzdöttek. S az idegenek szintén szerettek volni írülni nekik, a kis magyaroknak, akik népünket, nemzetün cet gyarapítják, erősítik majd egykor. Nem így történt. Most sem, mint máskor is. Értelmedet ninden halál, de az övék — akár az annyi hasonló — kivált céppen az. S jóslat nélkül is bizonyos, hogy nem az utolsó ímely megrázza, elgondolkodtatja az embert. Vannak s lesznek még, akik jóhiszeműen vagy felelőtlenü cevésbé, vagy oda sem figyelnek, mindent „ráhagynak” ; gyerekre. Megengedik a féktelen követelőzést, a korlátlan sza badságot, úgyszólván mindenben. Megvesznek, megadnak imit csak a leány, a fiú kíván, kér, követel. Még büszkélked íek is, ha a tizenéves túlontúl korán volán mögé ül, kicseni i cocsit az udvarról, a garázsból, vagy éppenséggel az anyu ipu tudtával, engedélyével vezet, száguldozik. Az sem tűnil él, ha szokatlan, rendellenes az időpont, amikor a csemeti jassziózik a szülő vagy a saját autójával, motorkerékpárjával i mondjuk: éjjeli táncmulatság hevével kíváncsiskodik jármű révei egy másik település újabb vigasságába, a számtalan ve ;zélyt rejtegető utakon. Sajnos, valószínű az is, hogy nemcsak a szomszédba kirán lulgatnak ezután sem a kerekek fölé ülő éretlen gyerekek, ha lem a távolabbi célok felé ugyanígy kalandoznak. Nekivág iák bizony a nagyobb országjárásnak és a külföldi útnak is, n; cedvük szottyan erre, és lesz elég pénz a zsebükben. Sőt — so can — akkor is, ha üres a tárcájuk. Hiszen — mennyi bűneset tanúsítja! — útközben még ki ömhetik. Mert gyakran a szülőéz utóbbit sem veszi észre. Fe ;em tűnik neki, hogy a szerényebb zsebpénzből, netalán a tel esen hiányzóból is mégis mennyi mindenre futja a kamasz iái, serdülőnél. Jó cuccokra, gondtalan, féktelen szórakozá ;okra, s tankolásokra sűrűn. Eszébe sem jut anyunak, apu iák, hogy a hiányzó forintokat, a külföldi valutát a gyerek ne alán lophatta, rabolhatta is valahol. Jobb esetben az otthon casszából, fiókból, szekrényből, polcról. Éljen csak a_gyerek úgy, mint a gyereknek kell, de az egyil :s a másik szülőis figyeljen, ügyeljen rá jobban. Szeresse sok 'cal okosabban, engedje, ameddig lehet, de fékezze, amiko nár erre van szükség. Mert így biztosabb, hogy a gyerek is szülő, nagyszülő, déd izülő lesz egykor, s utódjai sem bánják meg, amit tőlük láttak anultak az ifjúi, az egész életüket annyira meghatározó kor >an. flvnni r.vniii Egy zongorista Egerben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents