Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-23 / 19. szám
2 VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1992. január 23., csütörtök A világkiállítás csak Kuba még nem tanult... Eduardo Diaz Betancourt kivégzése megmutatta Fidel Castro rezsimjének igazi arcát, és elárulta, hogy mennyire félnek Kubában a másként gondolkodástól — tolmácsolta az amerikai kormány véleményét Richard Boucher, amerikai külügyi szóvivő. Igen éles hangvételű, a belső ellenzék, az Egyesült Államok és a volt szocialista országok elleni kitételeket tartalmazó vezércikk jelent meg a Granma keddi számában. A Kubai Kommunista Párt lapja a hétfőn végrehajtott halálos ítélet kapcsán hangoztatja: a három fegyveres illegális behatolása nem volt elszigetelt eset. — Csak az egykori szocialista országokban és a volt Szovjetunióban történt változások fényében érthető, hogy az ellen- forradalmi söpredék azt hiszi: kaptak még egy lehetőséget — így a lap. Ciprus jövője Az ENSZ-főtitkár hivatala közleményben jelentette be, hogy a ciprusi görög és török közösség vezetői beleegyeztek: a közeljövőben — nem részletezett időpontban — újrakezdik a tárgyalásokat a m elosztott sziget jövőjéről. A világszervezet felügyelete alatt folytatott tárgyalások 1990 márciusában hivatalosan megszakadtak ugyan, de a nem hivatalos kapcsolatokat a két közösség között továbbra is fenntartották. Kongói káosz Mintegy kétezer tüntető, dacolva a lazadó katonák mindenféle demonstrációt tiltó utasításával, kedden eltorlaszolta Brazzaville főútvonalát, ily módon tiltakozva a puccsista katonáknak a kongói miniszterelnök elmozdítására tett kísérlete ellen. André Milongo, a szorongatott helyzetben lévő miniszterelnök közben visszatért külvárosi otthonába, és nyilatkozatot juttatott el a különböző hírügynökségekhez, melyben azt állítja, hogy továbbra is a helyzet ura Kongóban. A lázadók azonban továbbra is kezükben tartják az állami rádiót, televíziót és a nemzetközi repülőteret, amelyeket vasárnap vettek birtokukba, követelve, hogy a Legfelsőbb Tanács, Kongó ideiglenes törvényhozó testületé nevezzen ki új miniszterelnököt. (Folytatás az 1. oldalról) — Ezzel arra akartam célozni, hogy Magyarország máris Kö- zép-Kelet-Európa gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi központjává vált, még ha keveset is beszélünk erről. Ennek következtében a külföld érdeklődése igen nagy hazánk iránt. Pénzintézetek, vállalkozók, tőkebefektetők keresnek lehetőséget arra, hogy Magyarországon megvessék lábukat, és innen továbblépjenek a volt KGST-országokba. A világ tehát figyel ránk, és Magyarország a nemzetközi érdeklődés középpontjában van. Ugyanakkor azt szeretném e gondolatkörhöz hozzáfűzni, hogy a kormány vagy nem látja kellő tisztasággal, hogy ez a kialakult helyzet, vagy nem fordít elég gondot arra, hogy Magyar- ország még inkább a régió központjává válhasson. Esetenként olyan intézkedések látnak napvilágot, amelyek nemhogy erősítenék ezt a meglévő helyzetet, hanem inkább akadályt gördítenek a külföldi befektetések elé. Tovább folytatva a gondolatkört, azt is elmondhatom, hogy ma Magyarországon a vállalkozói szféra — itt kifejezetten a magán- vállalkozói szférára gondolok — esélyei nem a legjobbak. Az adótól kezdve egy sor dolog nehezíti a vállalkozót, a vállalkozások helyzetét, pedig nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez a szféra sok gondot átvállal magára. Csupán egyetlen dologra koncentrálva: jóval több lenne ma Magyarországon a munkanélküli, ha a magánvállalkozások nem szívnák föl az utcára került munkaerőt. Általában azt mondhatjuk el, hogy ma a magánvállalkozói szférát és annak súlyát mind a kormányzat, mind az átlagember tulajdonképpen leértékeli. Ettől függetlenül azonban ez a szféra egyre erősebb, a különböző gátló tényezők ellenére egyre inkább fejlődik, és reméljük, ez hosszú távon is így marad. — Önről köztudott, hogy a világkiállítás egyik élharcosa. Miért tartja annyira fontosnak, hogy Magyarország 1996-ban megrendezze az Expót? — Abból a tényből indulnék ki, hogy Magyarország regionális központtá vált. Ez részben gazdasági és pénzügyi eredményeink következménye, részben pedig abból a szerencsés helyzetből is adódik, hogy talán hazánk a legmegbízhatóbb pont e válságos térségben. A volt KGST-or- szágokban óriási átalakulások mennek jelenleg is végbe, hadd utaljak itt a volt Szovjetunió, Jugoszlávia helyzetére, s e válság- övezetben Magyarország tagadhatatlanul felértékelődött. A világkiállítás feltétlenül hozzájárulna ahhoz, hogy ez a központi szerep még inkább megerősödjön. Ugyanis abban apercben, ha pozitív döntés születik, Magyar- országon már kezdetét veszi a kiállításra való felkészülés, s részben a hazai, részben a külföldi befektetések révén kialakulnak mindazon infrastrukturális feltételek is, amelyek ma még hiányoznak az említett központi szerephez. Az tagadhatatlan, hogy a világkiállítás egy olyan célkitűzés, ami talán meghaladja a pillanatnyi Magyarország erejét, de végső soron a vállalkozások csak akkor hozhatnak igazán eredményt, ha a cél mindig meghaladja a pillanatnyi teljesítőképességet. Tehát én a világkiállítást nem önmagában való dolognak tartom, hanem egy olyan eseménynek, amely minden területen felrázza az országot a jelenlegi helyzetéből. S ha az előbb azt említettem, hogy a kormány nem teremt mindig kedvező feltételeket a vállalkozásokhoz, akkor azt is hozzá kell tennem, hogy az ellenzék is politikai kérdésként kezelte elsődlegesen a világkiállítást, nem pedig annak a gazdasági hatását vizsgálta. — Önnek mint politikusnak is, mint vállalkozónak is akadnak bőven konfliktushelyzetei. Miképpen viseli el ezeket, és egy adott szituációban hogyan válik el a politikustól a vállalkozó? — Akár mint politikusnak, akár mint vállalkozónak azt kell mondanom, hogy a konfliktushelyzetet természetesnek kell tartanom, hiszen ez mind a két területen önmagától adódik. A politikában is, a vállalkozásban is teljesen természetesek a konfliktushelyzetek, ezeket tudomásul kell venni, és megfelelően kell kezelni. Mindig arra törekszem, hogy az a néhány óra, amit alvással töltök, az legyen nyugodt. De visszatérve a kérdésre, mint politikus, természetszerűleg arra törekszem, hogy a vállalkozások elől az akadályokat sikerüljön félresöpörni. Mint vállalkozó viBolgár elnökválasztás „pápuával” Hamisítatlan kocsmai hangulatból is ízelítőt kaptak a bolgár televíziónézők a január 12-én tartott elnökválasztás után, amikor a bolgár televízió egyenes adásban közvetítette a győztes Zselju Zselev- Blaga Dimitrova és a vesztes Velko Valkanov-Rumen Vodenicsarov páros sajtóértekezleteit. Ritkán fordul elő nemzetközi sajtóértekezleteken, hogy a főszereplőt füttykoncerttel, fújo- lással fogadnák a szó és a toll mesterei. Ráadásul olyan országokban, amelyek a demokrácia, a szabad véleményformálás és -nyilvánítás, a másként gondolkodás teljes szabadságának elveit hirdetik. Szófiában a Velko Valkanov-Rumen Vodenicsarov páros sajtóértekezletén majdnem mindent szabad volt megtenni — és kérdezni. A bolgár sajtó jeles képviselőinek dühödt ellenszenvét mindenekelőtt az válthatta ki, hogy a független elnök- és alelnökje- lölt-párost a Bolgár Szocialista Párt is támogatta, s ez elegendő volt ahhoz, hogy az abszolút favoritnak tartott Zselju Zselev nem tudott győzni az első elnök- választási fordulóban, s a másodikban sem sikerült megsemmisítő vereséget mérnie független ellenfelére. Zselju Zselev 5,7 százalékkal kapott több szavazaf Bécsi és amerikai ^ fánksütő gép recepttel, technológiával, valamint bevezetett értékesítő hálózattal Nagyréde, Atkán út 31. TeL: 37/11-991/129 mellék, tot, mint Valkanov. A szófiai sajtóközpontban akkreditált mintegy 120 külföldi újságíró olyany- nyira megriadt a bekiabálásokkal, primitív bemondásokkal tarkított cirkusztól, hogy egyetlen képviselőjük sem emelkedett szólásra, csak egy tanzániai kolléga merészelt mikrofon elé állni. (Néhány nyugati tömegtájékoztató eszköz bolgár képviselője természetesen szót kapott.) A pálmát mindenképpen az a bolgár kolléga — bemutatkozása szerint egyébként karikaturista! — vitte el, aki nemes egyszerűséggel bolondnak nevezte Valkanov professzort, s a 7 monográfia szerzőjeként ismert független elnökjelöltet arról faggatta: vajon tudja-e, hogy a bolondokat miért nem lehet Bulgáriában börtönbe zárni? Az ország közvéleményével osztotta meg a demokratikus bolgár újságírás egyik legújabb gyümölcsét a karikaturista, amikor bátran Velko Valkanov szemébe vágta a választ: mert a bolondoknak a bolondok házában a helyük. Valkanov csak annyit válaszolt, hogy „egy új demokratát hallhattak és láthattak a tv-nézők milliói”. Nem valószínű, hogy az újságírás Pulitzer-dijának elnyerése reményében állt mikrofon elé az a bolgár tollforgató, aki — valószínű szándéka szerint — Valkanov időnként familiáris stílusát parodizálva „borotvált pápuának” nevezte a vesztest. Volt olyan bolgár újságíró, aki arról faggatta a bolgár nemzet megosztottságát keserű szavakkal ecsetelő professzort, hogy ugyan mondja meg már végre, valóban kábítószerezik-e, és a Zselju Zselewel tartott tv-vita előtt milyen narkotikummal „doppingolt”. A bolgár politikai küzdőtérről a centrumerők hiányának veszélyeit fejtegető vesztestől — akire egyébként a választók 47,15 százaléka adta a voksát — azt is megkérdezte egy bolgár újságíró, hogy mondja már meg: teljesen ura-e az idegeinek? A lejáratás, a mocskolódás, a sárdobálás általában is jellemezte a bolgár elnökválasztási kampányt. Bizonyos sajtóorgánumok azzal nyugtatgatták a közvéleményt, hogy ez az Egyesült Államokban is így van, hozzá kell szokni, hogy ezentúl a magánéletben való vájkálás általános normává válik Bulgáriában is. Ennek egyik legkézenfekvőbb eredménye volt Bulgáriában, hogy a választók döntő többségének fogalma nincs az egyes jelöltek programjáról, de azt tudja, hogy Zselev környezetében volt kommunisták is megtalálhatóak, munkatársai között titkos állam- biztonsági ügynökök tevékenykednek, Valkanovról pedig azt, hogy agglegény, a lipcsei per hőseként tisztelt Georgi Dimitrov emléke előtt ma is fejet hajt, állítólag külön pszichológuscsoport segítette a kampány idején. A bolgár elnökválasztási kampány nem tisztázta, hogy az egyes jelöltek miként akarják megoldani Bulgária katasztrofális gondjait, tényleges nemzetközi gazdasági elszigeteltségét, a mind nagyobb elszegényedés és nyomor, a többszázezres munka- nélküliség, az infláció egyre nagyobb terheit. Ha valaki csődöt mond... segítene szont abból indulok ki, hogy van egy adott gazdasági környezet, és nekem abban annak feltételeihez igazodva kell sikeres vállalkozást csinálni. Mint vállalkozónak, nem a feltételeket kell bírálnom, hanem azokhoz kell alkalmazkodnom. Hadd mondjak el egy konkrét példát: az egyik vállalkozásom egy híd felújítása volt, amire fixáras szerződést kötöttem. Egy teóriából indultam ki, elképzeltem, hogy Magyarországon hogyan mehetett a hidak felújítása. A valóság azonban másnak bizonyult, mint a teória: az említett hidat 40 éven keresztül nem javították, csak éppen javítás címén rákenték a festéket. Emiatt szinte az összes alkatrészt ki kellett cserélnem, és óriásit buktam a vállalkozáson. De nem szidtam sem a partnert, akivel fixáras szerződést kötöttem, hiszen én is részese voltam a szerződéskötésnek, és természetszerűleg a hidat sem szidhattam. Jobban tettem volna tehát, ha az elmélet helyett konkrétan megvizsgáltam volna a híd állapotát, és annak megfelelően alakítottuk volna ki az árat. — Ennek ellenére Ön mégis sikeres vállalkozó. — Igen, hiszen ebből levontam a kellő tanulságot, s ügyeltem, hogy még egyszer ugyanabba a hibaba ne essek bele. — Ezt tudná tehát javasolni a vállalkozóknak ? — Igen. A helyzet alapos elemzese után kell a szükséges döntéseket meghozni. A vállalkozások minden szintjén, az egészen kisvállalkozóktól befejezve a kormányig. Hiszen a kormányzat is egy vállalkozás. — A jövőt illetően Ön optimista vagy pesszimista? — Mint vállalkozó, alapvetően optimista beállítottságú vagyok, hiszen nem lehet úgy vállalkozni, hogy a legkisebb hibaszázalékkal oldjam meg a problémát, a vállalkozónak mindig nyereséges célt kell maga elé kitűzni. Ugyanakkor viszont türelmetlen is vagyok, hogy a gazdasági kérdésekben igen lassan haladunk előre. És hogy visszatérjünk a beszélgetés elejére, tulajdonképpen azt hangsúlyoznám, hogy az emh'tett rendezvényeknek is az a céljuk, hogy felgyorsítsák a gazdasági fejlődést. — Köszönjük a beszélgetést! Kaposi Levente Narancsléfolyam az Autobahnon Szerdán reggel narancslé-folyam hömpölygött a Kassel és Dortmund közötti Autobahn egy szakaszán, miután felborult egy 22 tonna narancslevet szállító kamion. A rendőrségi közlemény szerint a balesetet — amelyben az üvegek túlnyomó többsége összetört — a vezető fáradtsága okozta. A súlyosan sebesült kamionsofőrt kórházba szállították. A rendőrség 350.000 márkára becsüli az anyagi kárt. (Folytatás az 1. oldalrólf Hangoztatta, hogy a csőd tulajdonképpen olyan szakasz, amikor az adós lehetőséget kap arra, hogy megpróbálja sorait rendezni, annak érdekében, hogy egyezségre jusson a hitelezőkkel. A tartozás rendezésére — a törvény szellemében — 90 nap áll rendelkezésre, eközben a hitelezőknek békén kell hagynia az adóst, annak érdekében, hogy gazdasági, fejlesztési programot készítsen az előrelépésre. Kiemelte, igen fontos, hogy a csőd előtt pontosan számoljanak az érintettek, amely alkuhelyzetet teremt az adós és a hitelezők között. Ez utóbbiak közül az új helyzetben a társadalombiztosítás és az adóhivatal minél hamarabb szeretne hozzájutni a pénzéhez, ezért az adós ellen a fel- számolási eljárást kezdeményezheti. A bankok viszont hajlanak az alkura, de az ígéreteket szigorúan számon tartják. Dr. Bálint Csaba véleménye szerint a csődtörvény tulajdonképpen párbeszédet feltételez. Várható a fizetésképtelen cégek vagyonának erőteljes leértékelése. Az eljárás révén sokan jövőt remélhetnek, de sokan veszthetnek is vele. A csődtörvény összefüggésben van az új szövetkezeti és átmeneti törvénnyel is. Ebben az egyik a földügyek rendezése, a másik az emberek sorsa, jövője. Ezekről csak ésszerű felmérésekkel, áttekintésekkel kell, Orosz tisztségviselők azt állítják, hogy az egyik volt titkos szovjet atomvárosban olyan, nukleáris robbanótöltetekben használatos plutónium feldolgozására alkalmas üzemet fejlesztenek ki, ahol a plutóniumot atomerőművek fűtőanyagává tudják átalakítani — közölte kedden Washingtonban az amerikai szenátus egyik küldöttsége. A szenátus fegyveres erők bizottságának négy tagja sajtóértekezleten hogy döntsenek a cégek. Végezetül a jogutód nélküli felszámolásról is beszélt, és bejelentette, hogy ehhez az állam pénzügyi segítséget nyújt. Várhatóan márciusban pályázatot hirdet a földművelésügyi tárca az úgynevezett reorganizációs program megvalósítására. Ennek elbírálásánál képviselteti magát a Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetsége is. Nem mindegy, hogy a faluközösségekben kikhez kerül a föld, és miként alakul az ott élő emberek sorsa. Lesznek, akik vállalkozókká válnak, de minden bizonnyal, akik a mostani szövetkezetek átalakulását szorgalmazzák, a magántulajdonon alapuló gazdaságok megteremtésével. Az új törvények arra sarkallnak, hogy az erre vonatkozó döntést februárban mindenütt meghozzák. Ehhez kíván szakmai segítséget nyújtani az érdek- képviseleti szervezet. Az előadás után számos felvetés hangzott el. A felszólalók — többek között — a csődeljárás esedékességi idejéről, továbbá a bankokkal való párbeszéd lehetőségeiről, a már említett reorganizációs program szerepéről érdeklődtek. Ez utóbbi különösen foglalkoztatta a résztvevőket, hogy milyen feltételek között juthatnak kedvezményes kamatozású hitelhez. beszélt az Államközösségben tett látogatásáról. Elmondták, hogy ők voltak az első amerikaiak, akiket beengedtek Cselja- binszk 65-be, egy olyan, korábban titkos városba, amelyből a volt Szovjetunió területén tíz volt. Ezeken a településeken állították elő a szovjet magfegyvereket. A szenátorok szerint orosz tisztségviselők felajánlották: feldolgoznak amerikai plutóniumot és dúsított urániumot is. Mentusz Károly U. S. News: Jelcin iszik, Quayle és Baker kekeckedik A U. S. News hírmagazin e heti politikai pletykarovata ismét feltűnő értesülésekkel lepte meg az egyébként komoly, konzervatív lap olvasóit. Eszerint Borisz Jelcin orosz elnök időnként ismét többet iszik a szokásosnál, emiatt országában már több programját le kellett mondani. Hasonló, meg nem erősített állítások kísérték Jelcin tavalyelőtti amerikai útját is, és washingtoni támogatói az új hírekre — nem éppen alaptalanul — kijelentették: ezt azok terjesztik, akik Gorbacsovra tettek, s most igazolni akarják magukat — különös tekintettel Jelcin közeli látogatására. Az orosz elnök február 1-jén lesz a Fehér Ház vendége. A hetilap egyúttal azt jelentette: James Baker külügyminiszter ragaszkodik hozzá, hogy ő, nem pedig Dán Quayle alelnök tegyen először hivatalos látogatást a FÁK új köztársaságaiban. Baker — állítólag — attól tart, hogy Quayle meggondolatlan kijelentést tehet. így az alelnök csak a három balti államot keresheti fel februárban — ott már viszonylag szilárd a politikai helyzet. Robbanótöltetek — átalakítva >
