Heves Megyei Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-06 / 286. szám

4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1991. december 6., péntek Az idén lapunkban már megemlékeztünk a 60 esztendővel ezelőtt elhunyt Kandó Kálmánról, a neves mérnökről, a vasút-villamosítás nemzetközileg elismert szak- tekintélyéről. Munkásságának eredményei hat évtized távlatában sem évültek el. Nemcsak a múltban voltak döntő hatással a vasút-villamosítás fejlődésére, ha­nem irányt mutattak a jövőnek is. Kandó Kálmán közvetlen munkatársairól, ki­emelkedő tanítványairól — akikkel együtt tevékenykedett — azonban ma keveset tud a jelen generáció. Mostani összeállításunkban rájuk emlékezünk. Nevéhez fűződik az ország energiaellátásának megszervezése Európa első villamosmérnöke volt Olvasóink közül bizonyára kevesen tudják, hogy Kandó Kálmán egyik közvetlen munka­társa volt Verebély László villa­mosmérnök, műegyetemi tanár. 1883. augusztus 27-én született Budapesten, és ott hunyt el 1959. november 22-én, 73 éves korában. 1906-ban a főváros műszaki egyetemén kitüntetés­sel szerzett gépészmérnöki dip­lomát. Azt követően négy esz­tendőn át, 1910-ig az Egyesült Államokban járt tanulmány­úton, és ott szerzett villamos- mérnöki oklevelet. A lexikonok megemlékezése szerint őt tartják Európa első villamosmérnöké­nek. 1910-ben és 1911-ben a né­metországi karlsruhei egyetemen dolgozott. Visszatérve Magyar- országra a Ganz Villamosságyi Gyár szolgálatába lépett. 1913- tól a Societá hallana Westing­house Vado Ligure-i gyár fő­mérnöke volt. Kandó Kálmán munkatársaként részt vett az olasz államvasutak villamosítá­sában. Az első világháború ide­jén 1914-től 1917-ig frontszolgá­latot teljesített. A háború két utolsó évében Ausztriában a bé­csi A llgemeine Elektrizitets Ges- salchaft vasútosztályán tevé­kenykedett. 1918-tól a MÁV vil­lamososztályának vezetője. Kandó Kálmánt segítve részt vett az ötven periódusú, úgynevezett váltósfázisú mozdonyok kifej­lesztésében és próbaüzemeinek lebonyolításában. Nevéhez fűződik az ország vil- lamosenergia-ellátásának meg­tervezése, a Bánhidai Erőmű építése és a budapest — hegyes­halmi vonalvillamosítása. 1929- ben megszervezte a Budapesti Műszaki Egyetemen a villamos­művek és villamosvasutak tan­székét, és vele kapcsolatban az ország első nagyfeszültségű la­boratóriumát is. 1957-ben tör­tént nyugdíjazásáig ott dolgo­zott. 1945 után rövid ideig az egyetem rektora is volt. Széles körű tudományos munkásságot fejtett ki, hiszen előbb a Magyar Tudományos Akadémia levele­ző, majd 1953 után rendes tagja volt. Tevékenységét az említett esztendőben Kossuth-dijjal is el­ismerték. A fő művének számító Villa - moserő-átvitel című hatalmas kézikönyvét — mint tankönyvet — nemcsak Magyarországon, hanem Csehszlovákiában is használták. Az említett könyv el­ső kötete 1946-ban, a második 1947-ben, a harmadik 1948- ban, a negyedik pedig 1950-ben jelent meg Budapesten. A vasút- villamosítás terén kifejtett úttörő tevékenységét és nagyértékű iro­dalmi munkásságát nemcsupán itthon, hanem külföldön is elis­merik. Aki Kandó találmányát továbbfejlesztette Elismert ember hírében járt Sztrókay Pál, aki szintén Kandó Kálmán közvetlen környezeté­ben dolgozott. Budapesten szü­letett 1899. szeptember 12-én, és ugyancsak a fővárosban hunyt el 65 éves korában, 1964. decem­ber 31-én. Gépészmérnöki okle­velet a Műegyetemen szerezte 1922-ben. Utána két éven át Né­metországban a Siemens Művek berlini, majd bécsi üzemének mérnöke lett. 1926-ban jött ha­za, és élete végéig a Ganz Villa­mossági Gyár szolgálatában állt. 1938-tól az ottani készülékszer­kesztési, 1941-től pedig az erőát­viteli és vasútosztály vezetője volt. A második világháború után megszervezte a gyár önálló, kizá­rólagos villamosvontatási kérdé­sekkel foglalkozó vasútosztályát, amelynek 1963-ig vezetője is volt. Haláláig, 1964-ig ugyanott műszaki tanácsadóként alkal­mazták. Nagy érdeme, hogy Kandó Kálmán segítőtársaként részt vett az úgynevezett fázis­váltós mozdonyok kapcsolóbe­rendezéseinek szerkesztésében. 1945 után a Kandó-féle fázisvál­tós mozdonyokból továbbfej­lesztett mozdonyok, majd a Ward-Leonard mozdonytípus szerkesztését és próbáit vezette. Az egri mozik műsorán Krimi és kedves mese Halálcsók Karrier — mindenáron. Talán így lehetne összefoglalni az új amerikai krimi fő témáját. Jona­than az angyalképű, rokonszen­ves fiatalember maga a megtes­tesült ördög. Egy milliomos gyá­ros veje akar lenni, s célja megva­lósításáért mindenre képes. Er­kölcsi gátlásai nincsenek, a gyil­kosságok sorát követi el úgy, hogy közben nem esik folt a be­csületén. Stabilan halad előre, és tanúi természetesen nem marad­nak. Problémái akkor kezdőd­nek, amikor feleségül veszi a mil­liomos másik lányát (az egyiket már eltette láb alól), és Ellen, az ifjú feleség nyomozni kezd húga állítólagos öngyilkossága után... Az izgalmas krimi főszerepét az új amerikai sztár, Matt Dillon alakítja, s olyan nagyszerű part­nerei vannak, mint Sean Young, illetve Max Von Sydow. A halá­los karrierrel az egri Uránia né­zői ismerkedhetnek meg. Mentőcsapat a kenguruk földjén Közeledik a karácsony, a for­galmazók most a legkisebbeket igyekeznek megnyerni moziba járásra. Hetente jelennek meg a piciket elbűvölő rajzfilmek. A Gondos bocsok két része jelen­tette a levezetést, amelyet most Mentőcsapat a kenguruk földjén egy ízig-vérig Walt Disney-pro- dukció követ. A távoli Ausztráli­ában egy Cody nevű kisfiú kisza­badít egy béklyóba vert hatalmas sast, de nemsokára ő is szorult helyzetbe kerül. Ugyanaz az orv­vadász ejti csapdába, aki koráb­ban elfogta a madarat, és most bosszúból rács mögé dugja a fiút. Cody sorsa szinte reménytelen­nek látszik, de szerencsére az esetnek szemtanúja volt egy kis­egér, aki a földrészeken átívelő hírlánc segítségével értesíti a nemzetközi egérsegély-szerve­zetet. Az amerikai Bemard és a magyar Bianca kapják Cody ki­szabadításának cseppet sem ve­szélytelen feladatát. Az új Dis- ney-produkciót az egri Uránia mozi mutatja be. Halálcsók Programbörze Kiállítások, tárlatok E hét végéig láthatók Kalamár Anita festményei az egri Ifjúsági Ház kísérleti galériájában. * A Me­gyei Művelődési Központ galériájában rendezett népművészeti tárlat december 10-ig fogadja a láto­gatókat. * Az esslingeni városi galéria gyűjtemé­nyéből mutatják be a legismertebb alkotásokat a Dobó István Vármúzeum gótikus palotájában. * Dr. Péntek László portréfotóit az Egri Helyőrségi Művelődési Otthon, az Egri Egészség- és Környe­zetvédő Egyesület és a Hevesi Napló galériájában tekinthetik meg. Szórakoztató programok Ma délután 4 órakor a Megyei Művelődési Köz­pont „szíves-klubjának” vendége dr. Kékesy Ede professzor, egyetemi tanár lesz. * Gyöngyösön a Mátra Művelődési Központban a helyi kereskedel­mi szakközépiskola szalagavató báljára kerül sor szombaton este 7 órakor. * Ugyancsak az intéz­ményben pénteken délután 3 órakor a Gyöngyszöv Áfész műsoros télapóünnepélyt rendez. Túrák Mikulás-túrára indulnak vasárnap az egri és a gyöngyösi természetjárók. A megyeszékhelyiek 14 kilométert tesznek meg Liba Eerencnékalauzolásá- val. Találkozó reggel fél 9-kor az egri autóbusz-ál­lomáson. A gyöngyösiek három helyről — Sástóról, Mátrafüredrol, Mátraházáról — közelítik meg La- josházát, ahol Mikulás-napi ünnepséget tartanak. Indulás: 7.45-kor a gyöngyösi autóbusz-pályaud­varról. Közben kifejlesztette a diesel- villamosjárművek korszerű sza­bályozását, és ezzel lerakta hazai gyártásuk alapját. 1960-tól a műszaki tudomá­nyok doktora lett, és élete utolsó éveiben a korszerű — ma már üzemben levő — szilícium- egyenirányítású villamosmozdo­nyok itthoni gyártásának előké­szítésével foglalkozott. Szakiro­dalmi és pedagógiai munkássá­gát publikációiban, könyveiben fejtette ki. A Magyar Elektroni­kai Egyesület Zipernowszky-díj- ban, a Gépipari Tudományos Egyesület pedig Pattantyús Áb- rahám-díjban részesítette. 1965- ben, egy évvel halála után posz­tumusz Állami Díjat kapott. Fő művei között tartják számon a Helyiérdekű közúti és városi gyorsvasutak című munkáját, amely 1942-ben jelent meg Bu­dapesten a Gépészeti zsebkönyv második kötetében. Verebély Lászlóval írták közösen az 1955- ben kiadott Villamosvasutak-vX. Átépítette a próbamozdonyt A nyáron múlt két évtizede, hogy eltávozott Budapesten az élők sorából Manndorff Béla gé­pészmérnök, aki több mint tíz éven keresztül szoros munka- kapcsolatban állt Kandó Kál­mánnal. 1892. március 13-án született a fővárosban. Oklevelét a budapesti József Műegyete­men szerezte 1920-ban. Nyom­ban ezután a Ganz gyár kötelé­kébe lépett, ahol a Kandó vezette szerkesztési osztályra kapott be­osztást. Két év múltán az említett osztályt a Ganz Villamossági Gyárhoz helyezték át, és ennek munkatársaként folytatta tovább tevékenységét. 1923-ban meg­bízták az első fázisváltás vil­lanymozdony próbáinak vezeté­sével, majd 1924-ben és ’25-ben a vasúti gépek, illetve készülékek próbáival. Miután Kandó Kálmán látta szakmai felkészültségét, így rá­bízta a próbamozdony átépítését. A Magyar Államvasutak elfo­gadta a fázisváltós mozdony­rendszert, ezáltal Manndroff Bé­la részt vett a Kandó-mozdo- nyok tervezésében és azok vasúti próbáin. A második világhábo­rút követően 1946-ban az újjá­szervezett Ganz Villamossági Gyár vasúti osztályának helyet­tes vezetője, majd a nehézvonta­tási osztály vezetője lett. 1956- tól nyugalomba vonulásáig, 1960-ig a gyár keretén belül lét­rehozott járműépítő és -karban­tartó ágazat vezetője, majd mű­szaki tanácsadója volt. Életének utolsó évtizedében irodalmi munkássággal foglalko­zott. 1967-ben adták ki Buda­pesten a Műszaki nagyjaink cí­mű kötetet, benne a Manndroff Béláról, Kandó Kálmánról és Tóth Lászlóról szóló tanul­mányokat. Nyolcvan évet élt, 1971. július 30-án ragadta el a halál. A villamosgép-gyártás egész területén alkotott Magas kort élt meg Mándi Andor gépészmérnök, Kossuth- dijas egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora. Nyolc­vanegy éves korában hunyt el Budapesten, 1972. augusztus 31-én. Nemrég, idén szeptember 23-án emlékeztek meg születé­sének 100. évfordulójáról. Okle­velét a németországi Charlotten- burgi Műegyetemen szerezte 1914-ben. Hat évvel később már Csepelen, a Weiss Manfréd-gyár szerkesztőmérnöke. 1921-1959 között a Ganz Villamossági Gyárban működött osztályveze­tői, főmérnöki, majd igazgatói beosztásban. 1950-től a Buda­pesti Műszaki Egyetem előadó­ja, és 1959-től nyugalomba vo­nulásáig, 1956-ig az Egyesült Villamosgépgyár műszaki ta­nácsadója volt. Tevékenysége úgyszólván a villamosgépgyártás egész terüle­tére kiterjedt. Több új sorozatot fejlesztett ki. Lényegében Kandó Kálmán munkásságát folytatva továbbfejlesztette az úgyneve­zett fázisváltós mozdonyt. Sza­badalma szerint csúszógyűrűs vontatómotorokkal és fázisvál- tóval kapcsolt — külön hajtómo­tor nélküli — periódusváltóval készültek a Magyar Államvasu­tak villamosmozdonyai. 1946- ban elfogadott találmánya, amely a turbógenerátorok ke­reszttekercses forgórészére vo­natkozott, az addigi teljesítmény határát több mint háromszorosá­ra emelte, azonos méreteknél a gép kihasználtságát 25-40 száza­lékkal növelte. Uj módszert dol­gozott ki az egyesült villamos­gépgyárban a nagyobb, zárt mo­torok melegedésének mérésére. Tanulmányai jelentek meg az említett kérdésről. Mint címzetes egyetemi tanár, előadásaihoz ké­szítette a Nagy villamosgépek cí­mű jegyzetét. 1971-ben, egy év­vel halála előtt a Magyar Elekt­ronikai Egyesület Zipernowsky Károly-emlékéremmel tüntette ki. Nyolcvanadik születésnap­ján, az említett évben külön cikk­ben méltatta életét és szakmai munkásságát az Elektronika cí­mű folyóirat. „Nem utánzott senkit, nem másolt le semmit...” A már említett kiváló mérnök, Verebély László munkatársára, Kandó Kálmánra így emlékezett egyik munkájában: „Páratlanul zse­niális és termékeny tudós volt. Szinte ontotta magából az új elgondo­lásokat. Egy dologban utólérhetetlenül kimagaslott kortársai közül: tudása és alkotóereje egyaránt kiemelkedett mind a gépészet, mind az elektrotechnika terén. Nem utánzott senkit, nem másolt le semmit — önállót és önállóan alkotott. Ez adta meg Kandó Kálmán mozdonyai­nak azt a hibátlan egyöntetűséget, amelyet az egykorú külföldi gyárt­mányok meg sem tudtak közelíteni...” Egy művész rehabilitálása Batthyány Gyula (1888- 1959) festőművész hagyatéká­ból a héten jelentős anyagot állí­tottak ki a budapesti Petofi-mú- zeumban. A szecesszió karakte­risztikus alkotójának művészi és emberi rehabilitációját, a hallga­tag múltban a száműzetését meg­szűntető feltárást T. Ridovics Anna művészettörténész vállalta ez alkalommal, az esemény kata­lógusát elemző tanulmánnyal is bevezetve a csaknem félszáz mű­vet. Érzelemgazdag megnyitót mondott e nevezetes délutánon dr. Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria ny. főigazgató­ja, aki nem először méltatta a fe­ledésre ítélt, származása, grófi címe miatt is letagadott festőt, akiről a diktatúra idején csak vi­déken lehetett megemlékezni: Hatvanban Moldvay Győzőék csináltak neki 1984-ben tárlatot; sőt, éppen Pogány Ö. Gábor volt az, aki a Hevesi Szemlében mar­káns szöveggel állt ki a szuverén alkotó, a magyar történelembe mélyen beágyazott tudatú arisz­tokrata festő mellett. E jegyzetnek lehetne talán az az indító gondolata, hogy a latin közmondásnak van igaza: vita brevis — ars longa. Az élet rövid (hamar múlik) —< a művészet hosszú — hosszan él. Minden­esetre túléli a művészt. Mint a je­len esetben is. Batthyány Gyula már 1916-ban ezüstérmet nyert San Franciscóban, 1930-ban aranyat Barcelonában, 1934- ben ismét aranyat Párizsban, 1937-ben bronzot Párizsban. Vi­lágvárosi múzeumok őrzik képe­it, Velencében, Bostonban, Fi­Szent László renzében, Philadelphiában, Edinbourgh-ban, San Francis­cóban. Az a bizonyos „Széchenyi képe”, egyik legjellemzőbb munkája 1950-ben „kikerült a arlamenti múzeumból, át a zépművészetibe. Ma a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Több okunk is támad felhívni a figyelmet erre a tárlatra. Első­ként az, hogy az e század első harmadában feltörő szecesszió nyomot hagyott Batthyány élet- és művészetszemléletén. Meg­nyúlt alakjaiban, a hullámzás rit­mikai elemeit ötvöző harmóniái­ban, összhangjaiban kap kifeje­zést mindaz, amit a korról, ön­magáról, de főleg a magyarság­ról, a magyar történelemről el akart mesélni. Pillanatokat idéz fel, jellemeket állít elénk. Tekin­tetét végighordja az ezeréves tör­ténelmen, felméri az egyéniséget és hatását; kiváltképp Széche­nyit elemezte azzal a teljességre törekvéssel, amely az emberi és művészi igazságkeresésből fa­kadt. A szabadsagharcok, az ösz- szeesküvés erkölcsi motivációja is érdekelte, s nemcsak azért, mert osztálya legjobbjait tudta- láttatta a nagy történelmi lépé­seknél. Ezt a maga korában sikeres hazai és külföldi szereplésekkel előretörő művészt a Rákosi-dik- tatúra kegyetlen sorsra ítélte. Hatvanhárom évesen koholt vá­dak alapján börtönbe dugták, s bomlott elmével halt meg. Bálint fia negyvennyolcban hazatérhe­tett a hadifogságból, de pályaud­vari rakodómunkásként a vasúti síneken halt meg. A görög tragé­diák suhogását érezzük Bat­thyány sorsa felett. A magya piktúra fejlődési fo­lyamatában, a koráramlatoknak engedelmeskedve jó néhány an részt vettek és részt kértek a sze­cesszióból is. Mára már inkább művészettörténeti adalékoknak tűnnek ezek az életművek. En­nek ellenére örülnünk kell ennek a kiállításnak, mert emlékeztet a homályba borult életérzésekre, az évtizedekre; akkor nem tűnt rovinciálisnak az, amit hazai al- otóink műveikben megörökí­tettek. És jóllehet, ezt a tárlatot ma a Széchenyi-évforduló „ak­tualizálta”, komoly nyereségnek tartjuk, hogy ez a szecessziós színfolt feltűnt a Károlyi-palotá­ban annak érzékeltetésére is, hogy a túl modem ízléscsinálók mellett — és nem mögött — van itt még más megnézni való is. Ja­nuár végéig.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents