Heves Megyei Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-05 / 285. szám
HÍRLAP, 1991. december 5., csütörtök HORI/AlViT B fifi^k fi Xfi Jó szándékkal újrakezdeni A nyitó körben Az osztály — Keszthelyi atyával Az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban — az egyébként változatlan iskolai keretek között — szeptemberben Veni Sancte-t tartott a ciszterci osztály negyvenegy fővel. Az osztályfőnök az intézet egyik tanára, Csák György, maga is ciszterci harmadrendes, a tanári karból az itt tanítást önkéntes alapon vállalták a vallásos neveléssel egyetértők. Magát a legfontosabb tantárgyat, a hittant pedig Keszthelyi Ferenc Jeromos ciszterci atya oktatja. Ebben a ciszterci osztályban húszán járnak hitoktatásra, ezek közül is egy kereszteletlen, négyen vagy öten lesznek első áldozok ebben az évben, és hárman fognak bérmálkozni. Minden szerdán az ötödik óra hittan, s délután van még egy foglalkozás. Itt kértem bebocsátást, nemcsak a megkezdett lelki és szellemi folyamat iránti kíváncsiságtól hajtva, hanem azért is, mert a gimnázium épületébe jártam nyolc éven keresztül, ismerem zegét- zugát, azt a régen kápolnának használt épületrészt is, ahol most „vendégül láttak”. Keszthelyi atya imádsággal kezdi az órát — mi is ezt tettük annak idején —, majd bemutatja a vendéget, aki némi zavarral veszi tudomásul, hogy a diákéveiből rajta maradt latin szó névmagyarázatát is kapják a gyerekek. Ezek a nyílt tekintetű lányok és fiúk a bemutatkozás után „átkapcsolnak” az egyháztörténetre, mert a Kr. u. első három század egyházáról kérdez-előad a derűs életszemléletű pap, aki ol- dottan, itt-ott frissítő mellék- mondatokkal biztatja felelésre példásan fegyelmezett tanítványait — azt is tudakolva, amit lejegyzeteltek, és azt is, ami a históriai mondatok mögül még kihámozható. A gyerekek az apostolok nevéhez, személyéhez is csatolják az eseményeket, sorolják is, milyen nézetek hogyan váltották egymást a római birodalom nehéz évtizedeiben, milyen „hozadéka” támadt a megmegújuló egyházüldözéseknek, hogyan gazdagította-segítette a mártírok áldozata az egyház egységét és terjedését, kik és hogyan építettek elméleteket, gondolati rendszereket Jézus tanításából, amíg eljutottak az eretnekségig. A dátumokhoz is illesztve elevenednek meg a korszakos változások, míg eljutnak Nagy Konstantinig. A vendég közben megkapja az osztályfőnöktől a Koháry-cser- készcsapat vendégkönyvét, amelybe jeles látogatók már 1939-től bejegyeztek. Sík Sándor így: „Sarumegoldó templomtisztelet / Halk himnuszával félve köszöntelek / Isten tövén kelt kisvilágok, / Fürge fiúk, eleven virágok.” 1941-ben dr. End- rédy Vendel zirci apát, majd ’43- ban dr. Palos Bernardin pécsi tankerületi főigazgató, ciszterci szerzetes járt itt, aki úgy gondolja ma is, 85 évesen: „Az ember nem azért él a földön, hogy boldog legyen, hanem hogy megtegye a kötelességét.” Járt itt — hogy szellemi nyomot hagyjon — Rónay György, Thurzó Gábor, Pilinszky János, GönczÁrpádés felesége, dr. Seregély István egri érsek, Farkasfalvy Dénes ciszterci apát Daliásból. A cserkészkönyvben, amely az osztály erkölcsijellemzését is tartalmazza, hiszen élő hagyományokat folytat, erősít, visz előre, dr. Nagy Andorné neve is olvasható, dr. Koncz Lajosé, Szőcs Géza erdélyi politikusé, az SZDSZ-es dr. Dörnbach Alajosé, a Parlament alelnökéé, aki a ciszterci gimnázium diákja volt ugyanúgy, mint Bánffy György színész. Amíg a múlt és a jelen ilyen — a nevekben is nyomon követhető — találkozásán eltöprengek, gondot okoz nekem, vajon mit és hogyan fognak fel ezek a tizenévesek a Jelenések könyvének tartalmáról, s ha öten elolvassák, értik-e majd a kort, az üzenetet, amely a vonuló idő fölött lebeg? És ekkor — némi meglepetésemre — magamra hagynak az osztály lelki és szellemi irányítói a húsz gyerekkel; kérdezhetek, kérdezhetnek. Jómagam ’38- ban vettem búcsút ezektől a padoktól, közben történt egy s más, felnőtt két generáció, mi lenne jó, fontos kezdő kérdésnek? A lélektanilag is adódó közhely: hogyan érzik magukat, köszönik jól, nem zavaija-e őket, hogy a csaknem kilencszáz főnyi iskolai tömegből ők negyvenen kiválnak, külön testet képeznek, bántják-e őket megjegyzésekkel, kellemetlen-e a kisebbség tudatával itt mozogni, ebben a térben, ahol egymásra rétegeződik most a múlt és a jelen, no, meg a jövő? Illedelmes, szolid és szelíd válaszok inkább az arcokon: azt azért érzékelni, hogy nemcsak nekem meglepetés ez az együtt- maradás. Áthidaló megoldásként velem együtt nézik végig a terem dekorációját: a kereszt a főhelyen, amott pápakép, arrébb az egri érsek fotója, a Szent Ber- nát-i mondás: ardere et lucere — égni és világítani. ígérik, hogy elhelyezik majd a zirci apát, dr. Kerekes Károly főpapi képét is. Már a nyelvem hegyére lökőd- ne valami kedélyes mondat, amivel megalapozhatnám ennek a látogatásnak a végső hangulatát, de hát sok a távolság az időben — és talán másképp is — tőlem ehhez a generációhoz. Már úgy gondoltam, hogy semmi haszna nem támadt ennek a rövid, de belső gondokkal eltelt órának, félig le is mondtam a jegyzetről. Ám a látogatás után hetekkel az utcán, a székesegyház mögött jön két süldő lány. Messziről néznek rám, majd közelembe érve köszönnek: Kezét csókolom, Lupusz bácsi! Az osztályból valók voltak. És mennyi fény volt a köszönésben! A fiatalság varázsa! Az őszön ennyi látszott nekem a ciszterci osztályból, a kezdő körből. Vagy több is? Farkas András KARÁCSONYI AJÁNDÉKAKCIÓ! cg SAMSUNG \ NOKIA X k Azok a vásárlók, akik december 8-ig tv-t, videót, music-centert, mikrosütőt vásárolnak, 14 KARÁTOS ARANYLÁNCOT kapnak ajándékba! Gyöngyös, Szt. Bertalan u. 2. (volt járműbolt) /IMPER Telefon: lyUZLETHÁzVI 37/12-085 Kínálatunkból: CK 5312 55 cm-es TV 35.900 Ft VK 1260 LCD video 29.900 Ft OTTHONÁBA SZÁLLÍTJUK A NAGYVILÁGOT! Olcsón, gyorsan, kényelmesen vásárolhat árukatalógusunkból különféle műszaki cikkeket, háztartási gépeket, eszközöket. Házhoz szállítás postán, utánvétellel. Kérje INGYENES katalógusunkat a postahivatalokban vagy levélben a 2041 Budaörs 1, Pf. 106. címen. Ez a legolcsóbb! Tanulni vannak Japánban A lógós magyarokat elküldte a Suzuki Hat magyar dolgozótól vált meg a Suzuki-válla- lat nemrégiben, hazaküldte őket a Japánban dolgozó mintegy nyolcvanfős magyar csoportból, amely több hónapos kiképzésen vesz részt a vállalat Koszaiban levő telepén. A Suzuki illetékesei elmondták, hogy a dolgozók többségével semmi gondjuk nincs, a magyar munkások fele felveszi a versenyt a világ bármely részéről Japánban járt munkással, harmadrészük nyújt velük azonos teljesítményt, húsz százalék pedig elmarad azoktól. Csak néhány dolgozónál tapasztaltak „munkaundort” — mint közölték —, előfordult, hogy egyesek egy hónapon belül hét napot is hiányoztak a munkahelyről. A Suzuki illetékesei szerint ők félreérthették, mit is jelent az „on the job”, vagyis a munkahelyen történő tanulás — ez ugyanis kemény munkát jelent tapasztalt japán dolgozó segítségével, tanácsaival. Hatodik hetét tölti Japánban a magyar csapat, amely már kezdi megérteni, hogy a munkahely mire való — mondja Kürti Gábor, az esztergomi Suzuki gazdasági igazgatóhelyettese, aki szintén Japánban tartózkodik. Megjegyzi, hogy persze, a tanulás kölcsönös, hiszen a japán vállalat is orvosolt számos olyan panaszt, amely a magyar ízek hiányára, vagy az ételek mennyiségére vonatkozott. Otthoni fű- szerezésű ételekhez jutnak újabban a koszai étterem „magyaros sarkában” a dolgozók. Számos sajátos szokással is meg kellett barátkozniok az ittle- vőknek — meséli Kürti Gábor —, a japán művezető például igen udvarias, halk szóval fogalmazza meg „javaslatát”, ami utasítást jelent, de ehhez természetesen hozzá kellett szokni. A hiányzások egy része is abból fakadt, hogy a japán cégnél „otthon maradhat az, aki nem érzi jól magát”, és ezen az alapon néhányan a fáradtságra hivatkozva nem mentek be a gyárba. Japán dolgozó ilyet sohasem tesz. A magyar vezető a munkamorálról szólva megjegyezte, hogy a japánok nagyon becsülik a szorgalmas dolgozót, „van már a csoportban egy magyar, aki előtt a japán csoportvezető mindig előbb hajol meg”. Az igazgatóhelyettes egyébként rövidesen szintén a szerelőszalag mellé áll, akárcsak az egyetemről kikerülő japánok, akik fél évig végzik a cseppet sem könnyű fizikai munkát. A kérdésre, hogyan fogja bírni a felfokozott tempót, azt válaszolta: „biztos ki fogom bírni, mert úgy akarom”. Kürti Gábor végül elmondtg, hogy a magyar dolgozók nemcsak a munkahely megbecsülését tanulhatják meg itt, de fiatalon sajátíthatják el az „európai” életmódbeli követelményeket. Ehhez minden feltétel adott, tiszták, kitűnően felszereltek a lakószobák, a Suzuki a dolgozók szakmai épüléséről is gondoskodik. Most például egyhetes japán nyelvtanfolyamot és a Suzuki különféle gyártelepeivel való ismerkedést iktattak a programba. Mégis, kinek a felelőssége? Idegbeteg társadalom Zaklatott időket élünk. Az embert millió meg egy gond nyomasztja, a kisebb frusztrációkra már ügyet sem vetünk, nagyobb tétek forognak kockán. Napról napra úgy felkelni, hogy már- már összecsapnak a fejünk fölött a hullámok — nem „idegnyugtató felhőjáték”. A szomorúságot még elviselni valahogy, amiért nem tud az ember szép ruhát, ajándékot venni a gyerekének, de mi lesz, ha nem futja kenyérre, lakbérre, villanyra... és mi lesz, ha kezébe kapja munkakönyvét? Vajon az élet iszonyú nyomása hogyan tükröződik egy ideggondozóban? Hisz a logika azt diktálja: ugrásszerűen megemelkedett a neurotikusok száma, és több az alkoholbeteg is. Erről beszélgettünk dr. Závori Zsuzsannával, a hatvani idegbeteggondozó intézet vezető főorvosával: — A baj sokkal összetettebb ennél. A válságos helyzetekben, mint most is, általában kevesebb neurózisban szenvedő fordul orvoshoz. Egyszerűen nem ér rá az ember önmagával törődni, amikor attól retteg, hogy jön a végrehajtó. Annál több a depressziós ember, s épp az egzisztenciális gondok miatt. No, és rengetegen vannak olyanok, akik eddig nem részesültek orvosi kezelésben — de egyébként mára súlyos betegek —, s azért fordulnak most — mintegy mentőövként — hozzánk, hogy valamiféle megoldást keressenek: esetleg táppénzt kapjanak, vagy leszázalékolják őket. Az alkoholistákkal is különös a helyzet. Tudjuk, hogy egyre többen vannak, de a ténylegesen itt megjelenők száma csökken. Ugyanis a köztudatban elteijedt, hogy megszüntették a kényszergyógykezelést. Való igaz, Nagyfa, mint olyan, megszűnt, de lehet kötelezni a gyógyítást. A gond az, hogy emberi jogokra és egyéb okokra hivatkozva a polgármesteri hivatalok nem jelentik az alkoholbetegeket. — így fönnáll a veszély, hogy elszabadul a pokol? — Valóban, egyszerűen kezelhetetlenné válik a baj. Mivel az új alkoholtörvény még nem született meg, az önkormányzatok nem tudják, hogy miben lehet korlátozni az emberi szabadságjogokat, s miben nem. Várakoznak. Törvény még nincs, a régit már nem merik betartani. — Azt gondolni, hogy mind több a szorongó ember... — Ez igaz, de nem jön hozzánk. Rengeteg a szorongó ember, hisz bármikor elvesztheti a munkahelyét. Épp ezért nem kockáztatja meg, hogy kezelésben részesüljön. Ha megkérdezi a belgyógyászokat, azt hallja, kevesebb pszichoszomatikus beteg kopogtat. Nagyon sok gyomor- fekélyes már csak akkor kerül orvos elé, ha bevérzik és behozzák. Ez a mostani állapot igen veszélyes, hiszen ott van a gond, hogy előttünk búvópatakként rejtőznek a betegségek, egyszerűen nem láthatjuk át. Mert a beteg nem mer eljönni a munkahelyéről, hisz ha történetesen egy hónapig táppénzen van, az utcán találhatja magát. Más kérdés, hogy a neurózisban szenvedők általában azt kapják meg a környezetüktől: nem is olyan betegek, csak képzelik. Sajnos, van ilyen szemlélet, hogy a neurotikus embernek csak önmagának kell akarni, s ha van elég akaratereje, meggyógyul. Csakhogy ez így nem igaz. Lehet, hogy uralkodik magán, nem látszik rajta külsőleg, hogy beteg, de belül kínlódik, igenis szorong a munA Füzesabonyi Állami Gazdaság Füzesabony, Széchenyi u. 6. sz. alatti húsbolfjához boltvezetőt Jelentkezéseket rövid szakmai önéletrajzzal írásban vagy személyesen elfogad: Nyíri Ákos üzem igazgató Cím: Füzesabony-Pusztaszikszó Telefon: 39/41-411 kahelyén, csak épp nem mer eljönni. — Ennek viszont olyan veszélye is van, hogy „öngyógyításba” kezd, s kapkodja a nyugtatókat... — Igen, s főleg azokat, amelyekhez könnyebben hozzájuthat. Mert például nagyon jó, célzott szorongáscsökkentők vannak, ám ezeket csak orvos írhatja fel. No, és mi a legkézenfekvőbb feszültségoldó? Az alkohol. Itt az újabb ördögi kör. Ami a legfélelmetesebb: soha ilyen nagy nem volt az öngyilkosok száma, mint most! Terjed a cukorbetegség, a magas vérnyomás is. De hangsúlyozom, csak akkor fordulnak a betegek orvoshoz, amikor már nagyon súlyos az állapotuk. Sajnos, nemegyszer kapunk hírt arról, valaki öngyilkos lett, s életében egyszer sem fordult meg az ideggondozóban. — S ez folytatódhat mindaddig, amíg ilyen kaotikus a helyzet? — Ha még nagyobb válság lesz, megint kevesebb neurotikus keresi fel az ideggondozót, vagyis statisztikailag csökken a számuk. Mert ha életveszélybe kerül az ember, akkor már a nagy gondokkal sem foglalkozik. Akkor már nem fontos, hogy tud- ja-e fizetni a lakbért, van-e fűtés. Ez jelenleg olyan állapot, amikor még nincs veszve minden, még valamit el tudok érni, ha kapaszkodók érte. Pszichiátriai szempontból ez a valós mai helyzet. Ott a legnagyobb gond, hogy az emberek még bizonyos ellátásban részesülnek, mondjuk könyörögni kell segélyért, de megkapják, de ahhoz ez végképp kevés, hogy normális életet éljenek. Egyértelműen a gazdasági helyzet a felelős ezekért a gondokért. A megoldása nem orvosi. És sajnos, nem hiszem, hogy bármilyen orvosi tanácsot lehetne adni. A különböző segítő intézmények is csupán szelepek. S például az olyan gyógymódok, mint a relaxáció, az autogén tréning — elsősorban prevenciónak jók. Másrészt az emberek nagy többségének nincs arra három hónapja, hogy ilyenre jáijon. És ettől még nem lakik jól, még nem lesz lakbére, még kirúghatják a munkahelyéről. — Valami csekély gyógyírt mégiscsak adhat, hiszen manapság divatos pszichológushoz járni... — Éppenhogy nem. Csak a gazdagok körében. Ám ők nem az ideggondozóba jönnek. Magánpszichiáterhez fordulnak. Viszont akik hozzánk jönnek, azokra — sajnos — ma is rányomják a stigmát. A nem létező „cédula” még ma is létezik a köztudatban. Én például nem láttam kényszerzubbonyt, gumiszobát. Nincs. Viszont azt, akit pszichiátriai osztályon kezelnek mondjuk neurózissal, az emberek megbélyegzik. Ez ellen pedig mindenképp küzdeni kell. Mikes Márta
