Heves Megyei Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-05 / 285. szám

4 HORIZONT HÍRLAP, 1991. december 5., csütörtök Hogyan lett a gyermekek barátja a Mikulás? Arcok Egerből Vass Zoltán Meggyőződé­se, hite vitte előbbre... (Fotó: Szántó György) Mikulás — ez a név csaknem olyan sokat ígérőén cseng a gyer­mekfülekben, mint a szenteste. Nagy izgalommal várják a Miku­lást december 6-án, különösen a kisebbek. Szent Miklós és a krampusz, mindketten tekintélyparancsoló alakok a gyermekek szemében. Mióta csak ezt az ünnepet meg­ünnepeljük, idestova 1600 éve, ezen a napon a gyermekeket jó cselekedeteikért megjutalmaz­zák és a rosszakért megfeddik. Majdnem mindegyikünk jól emlékszik még, amint az óriástól — a krampusztól — félve, ki- sebb-nagyobb bűneit meggyón­ta, aki büntetésül virgáccsal megdorgálta ugyan, de végül mégiscsak megajándékozta, mert hiszen nincsen olyan gyer­mek, aki ne követne el apróbb csínyeket. Hogy honnan származik ez a régi szokás, azt sok ember szá­mara a történelem sűrű homálya bontja. Élt egy Miklós nevű püs­pök, akinek halála napját, de­cember 6-át róla nevezték el. Azt tartják róla, hogy gazdag szülők egyetlen gyermekeként 270-ben született Patara-ban, amely akkoriban virágzó kis ke­reskedőváros volt Kis-Ázsia dél­nyugati csücskében. 325-ben részt vett a híres, első niceai zsinaton, és végül Diokle- tianus római császár altali üldöz­tetéstől szenvedett. Ami őt híres­sé tette, az a török kikötőváros­ban, Myraban folytatott jóté­konysága. Eltekintve a számos csodától, amelyeket neki tulaj­donítanak, három legenda tette őt ilyen híressé. Myraban a templom kincseinek feláldozá­A Központi Statisztikai Hiva­tal adatai szerint az év első há­romnegyed évében az ipar ter­melése 1457 milliárd forintot tett ki, az értékesítés 1405 milliárd forintot, ebből az export 312 mil- liárdot. Az iparban dolgozók lét­száma valamivel meghaladta az 1 milliót. A múlt év azonos idő­szakához képest a termelés fo­lyóáron 6,6, az értékesítés 7,2, az export csaknem 20, a létszám vi­szont 9,5 százalékkal esett visz- sza. Mennyiségében a termelés összesen 30 százalékkal csök­kent. A bányászat, a kohászat és a gépipar körülbelül felére apadt, de például a villamos­Továbbra sem mérséklődtek az igazságtétellel kapcsolatban felforrósodott indulatok. így az­tán érthető, hogy több műsor is érintette ezt a témakört. Úgy is fogalmazhatnánk: ki-ki mondta a magáét, legtöbbször mélyen hallgatva az őt meghatározó, mozgató belső, illetve külső erőkről. Az a baj, hogy az esetek zömében hiányzott a kontrollál­ható érvekre alapozott tárgyila­gos, hűvös, mértéktartó megkö­zelítés, holott ez nélkülözhetet­len. A 168 órában Eörsi István, a Kádár-rezsim börtöneit megjárt író nem éppen indokolatlanul aggályoskodott, hangsúlyozva, hogy félti az alig izmosodó de­mokráciát, s nehezményezi a szubjektív felhangokat, a tekin­télyelvű irányítás érvényesülé­sét. A Vasárnapi Újságban ismét megszólalt Farkas Vladimir, a hírhedt ÁVO, illetve ÁVH haj­dani alezredese. ő helyeselte nemcsak a múlt számonkérését, hanem tisztázá­sát is. Most jó néhányan felhör­dülhetnek, hogy miért voksol az igennel, aki ártatlannak aligha minősíthető. Igenám, de rajta kí­vül egyetlen társa sem lépett még a nyilvánosság elé. Olyan sem akadt, aki megkövette a sanyar- gatottakat, aki visszaemlékezé­sének azt a címet adta volna, hogy Nincs mentség. Megint ezt emelte ki, nyomatékolva: az em­sával véghezvitte, hogy a gabo­naszállító hajók, amelyek kaló­zok kezébe kerültek — akik áten­f edésük fejében a város összes incsét és gyermekét rabszolgá­nak követelték —, befuthattak a kikötőbe anélkül, hogy a gyer­mekeket elszakították volna a szüleiktől. Egy másik legenda arról szá­mol be, hogy egy gonosztevő há­rom fiút, akik vandorúton vol­tak, megölt, és testüket besózta. Másnap arra járt Miklós püspök, és megsejtette, mit tett a gonosz ember. Megáldotta a hordókat, mire a fiúk életre keltek, mintha csak álmodtak volna. A harmadik — és legismer­tebb — legenda elmondja, hogy egy elszegényedett kereskedő­nek három lánya volt, akik hozo­mány híján nem tudtak férjhez menni. Miklós éjszaka aranyrö­göket dobált be az ablakon, és így tette lehetővé, hogy a lányok férjhez mehessenek. A legenda nyomán lett Miklós a férjhezadandó lányok patró- nusa. Rómában évszázadokon keresztül szokásban volt, hogy a nevét viselő sok templom egyike minden évben — december 6-án — gazdag hozománnyal ajándé­kozott meg egy szegény leányt, és Spanyolországban, Valenciá­ban a fiatal lányok virágokat és koszorúkat áldoznak Miklós-na- pon. Galambtoliakat dobtak fel a levegőbe, és minél gyorsabban hullottak vissza a földre — így szól a legenda —, annál nagyob­bak voltak a leány házassági esé­lyei. Nálunk Mikulást a gyermekek védelmezőjeként tisztelik. A XVII. századból származó régi energia-ipar is 20, az építő­anyag-ipar 30, a vegyipar 25, a könnyűipar termelése 30 száza­lékkal lett kevesebb. Csupán az élelmiszeripar termelés-vissza­esése nem érte el a 10 százalékot. A külkereskedelmi mérleg ked­vező alakulása ellenére az ipar exportja összességében 26,3 szá­zalékkal kevesebb volt szeptem­berben, mint a múlt év azonos hónapjában. A gépipari export csaknem felére esett vissza. A foglalkoztatottak száma az év el­ső háromnegyed évében az ipar­ban 12,5 százalékkal csökkent: legnagyobb mértékben a kohá­szat területén, a legkevésbé pe­bertelen erőszakszervezet mű­ködésének valamennyi doku­mentuma fellelhető és feldolgoz­ható. Nem sziszifuszi feladat te­hát az, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, s a gyilkosok, illetve az arra felbúj tók megneveztesse­nek. Hadd szembesüljenek mind a jelennel, mind a jövővel. Vég­tére is a kényszerítés nélküli cse­lekedetekért vállalni kell a fele­lősséget. Ha mást nem, legalább az erkölcsit. Létezik ugyan lelki purgatórium, ide azonban aligha neveznének be azok, akik nem riadoztak attól, hogy más nézetet valló polgártársaik életét gátlás­talanul kioltsák, illetve ütlegelé­sek zuhatagával megalázzák, megnyomorítsák őket. Igaz, megkésett — s ez nehe­zen magyarázható — az effajta bosszúszomj nélküli elszámolta­tás. Ez a szituáció számos prob­léma szülője, az azonban még­sem vitatható, hogy a pártatlan „ítélőszék előtt” a bűnösöknek meg kell jelenniük. Hátha megbánják valamikori szadizmusukat, azaz osztályré­szük lehet a számukra is kön­nyebbséget hozó katarzis... Fércművek sorozata Bizony, az a budapesti tévé­székház még mindig válságöve­zet, ahol változatlanul folynak az egymás elleni pitián csatározá­sok, vádaskodások, dívik a ki- ütésdi, az okoskodi-játék, még­hozzá szűnni nem akaró fordu­lókban. iratokban nagy gyermekbarát­ként említik. Hamburg városá­ban a XIII. század óta szokásban volt, hogy a gyermekek Szent Miklós napján maguknak püs- ököt választottak, aki decem- er 25-ig hivatalban maradha­tott. Kinevezése után ünnepi körmenetet tartottak a Hansa- város utcáin, s ezen a gyermekek is részt vettek, akik gyakran álar­cot viseltek. Nagy ünnepi lakomával zárult az örömünnep. A gyermekpüs­pöknek emellett az volt a felada­ta, hogy ajándékokat osztogas­son fiatalnak és öregnek. Ez má­ig fennmaradt szép szokásként. Természetesen a Mikuláshoz a virgács is hozzátartozik. Nem­csakjótékonykodik, büntetnie is kell, ha szükséges. A virgács egy, eredetileg a germán mitológiá­ból átvett áldás- és termékeny­ségjelkép, amely a Mikulás kezé­ben nevelési jelképpé fejlődött. Sokfelé csatlakozik hozzá a krampusz (Ruprecht szolgale­gény, Rumpelklas, Pelznickel, Hans Muff, Klaubauf, Drapp vagy Bartel). Az ő feladata a szi­gorú büntetést kiosztani. De a Mikulás gondoskodik róla, hogy ne legyen túl szigorú. Sok helyen máig is él a szokás, hogy a kisgye­rekek lefekvés előtt tálakat, tá­nyért vagy csizmát állítanak az ágy alá, ajtó mellé, ablakba, vagy a Kandallóba. Másnap reggel az­tán ezek tele vannak csokoládé­val. A szófogadatlanok virgácsot kapnak. így kívánja a tradíció. Ha azonban a Mikulás személye­sen is megjelenik, az aztán az iga­zi, a különleges meglepetés a gyermekeknek... dig a villamosenergia-iparban. az ipari dolgozók brutto átlag­bére az első háromnegyed évben az előző év azonos időszakához képest 33,2 százalékkal növeke­dett. A legnagyobb mértékben — 41,4 százalékkal — a bányá­szatban, a legkisebb mértékben pedig a könnyűiparban — 26,9 százalékkal — emelkedtek a jö­vedelmek. Az ipar rendelésállo­mánya a negyedik negyedévre nem mutat túl kedvező képet: a kohászat 55, a gépipar 40, az építőanyag-ipar 30, a vegyipar 27, a könnyűipar 45 százalékkal kevesebb megrendelést mond­hat magáénak, mint az előző év azonos időszakában. Mindez belügy, nem is izgatna bennünket, ha nem mi szenved­nénk a kór- tüneteitől. Az elpa­zarolt energiák, az önmérlegelés nélküli szemlélet azonban szava­tolja számunkra a mindinkább slamposabb, lassan egészen sem­mitmondó programokat. Az érdektelenség — s nem el­sősorban a pénztelenség — miatt már külhonból is félcmunkákat vesznek át, megfosztva valameny- nyiünket a robotterhes hétköz­napok utáni felüdüléstől, kikap­csolódástól, netán — bár ezt már le se merem írni — szórakozástól. Sajnos, optimista módon elő­legeztük a bizalmat a csütörtö­könként vetített Twin Pease.gyes blokkjainak. A rajt ugyan elbű­völte a nézőket, ám a második egység viszont vontatottságával, csigatempójával bágyasztotta a régen nem véletlenül bizakodó­kat. Szombati csemegének aján­lották — kellő csinnadrattával — a Sátáni ötletet, ezt a francia­olasz kooprodukciót. Felesleges volt túllihegni a reklámot, mert a morbid és igazságtartalma miatt is megkérdőjelezhető ötletekből csak sete-suta celluloidszalag- pazarlás fakadhatott. No meg vaskos unalom, meg­döbbentő töménységben. Javallatunk? Talán érdemes átkapcsolni a Tv-tévé „hullám­sáv) ára” Ott ugyanis legalább az oldott hangnem szimpatikus. Ki tudja meddig? Pécsi István Századok óta Egerben él a családja. Olyan egriek ők, akik azt is tudják, hogy a város főutcá­ja a Servita utca volt, és a mai Széchenyi utca csak a Hosszú ut­ca nevet koptatta — a középkor óta. Már a nagyapja is építő-fajta volt, az apja is. Neki magának nyolcvan fős vállalata működött, amikor ama bizonyos ötvenes évekre fordulóban államosítot­ták. Most két és fél milliót taksál­na a kárpótlás, de itt is van pla­fon, mint mindenütt. 1987-ben, hatvanévesen ment nyugdíjba. De ez csak olyan ha­tárkő maradt, amit adminisztrá­lásra, no, meg lélektani adatnak használnak ezen az egri hóstyán, éppen a Servita utca táján is, ahoí mindig munkásemberek éltek. A sorsa úgy hozta, hogy szak- képzettségét megszerezvén be is kellett vonulnia. A seregnél, a megnagyobbodott országban építkezéseket vezetett, vagy irá­nyított olyan csoportoknál, ahol szervezni tudni kellett. Máig is hálával említi Szállási Imre mér­nök nevét, Kapuvári Géza építé­szét, akinél a szakma természetét és az emberekkel való bánásmó­dot megtanulta. Részt vett a komáromi öreg­vár átépítésében, a hidászlakta- nyai betonútépítésnél, a vágdu- nai hajójavító műhely munkái­nál, Ung megyében Uzsoknál, Lyutyán, Csontos-Malomréten, a Csík megyei erődítés építkezé­seinél, Gyimesben, ahol komoly erőket kellett irányítania a tiszti zubbonyba bújtatott egri fiata­lembernek. A háború után hazajött, itt is akadt ezer tennivalója a közis­mert egri vállalkozónak. Megsé­rült, vagy teljesen tönkrerongált plébánia-templomokat újított fel, alakított újjá; elsők között a felrobbantott csányi templomot, a füzesabonyi, a siroki, a tisza- nagyfalui templomot. Kunma­daras, Nagyszerekes, Felsőtele- kes is szerepel ebben a névsor­ban, ahol ötvennél több Istenhá­za megújítása jelentette felada­tát. Ő építette a szúcsi körtemp­lomot, az Eger-Maklári úti Jé­zus-Szívét, a kunmadarasi, XXI- II. János pápa nevével emelt egy­házat. Mint építésvezetőnek, irányí­tónak, sohasem a munkásaival akadtak gondjai, hanem azok­kal, akiket föléje ültettek a hata­lom képviselőjeként. Már a me­gyei állami építőipari vállalat al­kalmazottja 1950 után, amikor a kőműveslegényből igazgatói székbe ültetett Csirmaz Dezső, akit a városban feszesen hordott sétapálcája és peckes csokor­nyakkendője miatt szocialista grófnak tituláltak a háta mögött, mindenáron el akarta őt tüntet­ni, azért, mert katonatiszt volt Horthy alatt. Főleg azért, mert tartott népszerűségétől és sza­kértelmétől. Jóakarói megsúg­ták Vass Zoltánnak, hogy a me­A növénytermelés az idén várhatóan 10 százalékkal halad­ja meg a tavalyi aszályos év szint­jét. Ezzel szemben az állatte­nyésztés teljesítménye várható­an 8 százalékkal, az élelmiszeri­paré pedig 6 százalékkal marad el vélhetően az előző évitől — tá­jékoztatta az MTI-t Tóth Sán­dor, a Földművelésügyi Minisz­térium agrárstruktúra-politikai főosztályának vezetője. Gabonából 15 millió tonna termett, ez megközelíti az eddigi rekordot, bár a gabona minősé­gével gondok vannak. Az olajos növények terméskilátása köze­pes, míg a cukorrépa — rekord­területen — kitűnő hozamot pro­dukál. A tejtermelés 7-10, a ba­romfitenyésztés pedig hozzáve­tőlegesen 17 százalékkal esett vissza. A sertés- és juhtartás ada­tai a tavalyi szint körül alakul­nak. Az agrár-értékesítésre az erős kínálat jellemző, ezért az ár­gyegyűlésen vagy pártnapon he­ves támadásra készül ellene Csir­maz, ne menjen el a saját politi­kai megsemmisítését végigélni. Elment. De a „szocialista” gróf által megfogalmazott és elharso­gott vádakra nem V. Z. adott vá­laszt, hanem az egyik munkása, Búzás Gyula szerelte le a fentről kimondott vádat, miszerint V. Z. fasiszta lett volna. (A mai nem­zedék fel sem mérheti, mit jelen­tett akkoriban egy ilyen minősí­tés — internálás, évek itt-ott, anélkül, hogy a család valamit is tudott volna az eltávolítottról.) Amikor Csirmaznak a válla­latnál kitelt, jöttek újabb igazga­tók, azok is a nemkívánt fajtából. A megszokott feljelentgetések mögött meghúzódó szándékok politikai okokból keletkeztek. (Idegen és veszélyes volt V. Z. a hatalom szemében.) Amikor a békekölcsönjegyzés kényes praktikáján rajta akarták kapni — mert a kőművesek és az építők általában mindig is kemény fic­kóknak mutatkoztak —, úgy gondolták, előre ki is tervelték, hogy ezt a szókimondó pasast most végre lebuktatják. Ám ki­tűnt: a Vass Zoltán által vezetett munkacsapat messze felülje­gyezte a kirótt kvótát; tehették, mert előtte közös akarattal rá­hajtottak a munkánál is, a bérel­számolásnál is; így volt miből „jegyezni.” „Szórakoztatták” az ávónál nemcsak ünnepi begyűjtéseknél, mint megbízhatatlant, de akkor is, amikor ráfogták, hogy állam­titkot hozott nyilvánosságra. Ép­pen egy fontos építkezésnél. Meg is indult az eljárás nagy ap­parátussal, míg végül is ki lehe­színvonal nyomott. A mérhető belföldi élelmiszer-forgalom vis­szaesése körülbelül 8-10 száza­lékos. Az agrárszektor első há­romnegyed évi exportteljesítmé­nye mintegy 1,7 milliárd dollár, az év végére 2,5 milliárd dollárra növekszik a kivitel. A kedvező tendencia ellenére is feszültsé­gektől terhes az agrárgazdálko­dók likviditási helyzete. Pénz­ügyi eredményük az eddigi lega­lacsonyabb szintre, 7-8 milliárd forintra csökkent. 100-150 gaz­daság csődeljárás előtt áll. A me­zőgazdaságban is megkezdődött a privatizáció. Ennek is köszön­hetően többek között: a magán- termelők által művelt földterület 1,3 millió hektár, a mezőgazda- sági terület egyötöde. Az élelmi- szeripari vállalatok 15 százaléka már vegyes tulajdonú részvény- társaság, átlagosan 32 százalékos külföldi részesedéssel. Megkez­dődött az agrárigazgatási rend­tett deríteni, hogy az a bizonyos adat, amit a vállalat „hűséges” igazgatója és vezető garnitúrája államtitoknak minősített, min­den tervrajzon, hivatalos doku­mentumon olvashatóan fel volt tüntetve. Ma is, ha találkozik a megyei bíróság egyébként ma is jó kedélyű, nyugdíjas bírójával, aki őt felmentette ebben az ügy­ben, csak összemosolyognak. Nem mentek politikai izgal­mak, gonosz furkálások nélkül az iparilag fontos építekzések sem. A mezőkövesdi tízemeletes gabonatárház, a kékestetői ki- lencemeletes volt rádió-reléállo­más, az egri malom átépítése — sok más létesítménnyel együtt — mindig is meghozta a maga izgal­mát, a politikai kivégzés és a testi életveszély fenyegetését. Akkor ez így ment, de V. Z-t nem nélkü­lözhették, mert a szakma és — ami ezzel egyértelmű és egyenér­tékű — a szervezés a vérében volt és maradt. Nemcsak 1977-ig, nyugdíjba meneteléig. Ma is dol­gozik, szíwel-lélekkel, nagy- nagy szakmaszeretettel. Egy ilyen sorshoz, élethez, eh­hez az egyszemélyes üzemhez egyéniség, tartás, kitartás, fegye­lem kell. Következetesség, a szakma feltétlen tisztelete, érté­se. És világnézet, jellem, hűség önmagához. Nem véletlenül épí­tett és támasztott újjá annyi templomot. Azokban a vállalkozásaiban is a meggyőződése, hite vitte előbbre, a hajlíthatatlan gerince és a közösségnek való használni akarás: az építészet szabályait nem lehet letagadni. szer átfogó reformja is, szolgálva az átalakuló gazdaság működé­sét, összhangban a Közös Piac jogszabályaival. Változások ész­lelhetők a belföldi piacon is. Csökken az állami, s egyre in­kább teret nyer a vállalkozói ke­reskedelem. Az alapvető élelmi­szerek fogyasztásában nem vár­ható csökkenés, és tovább nő az olcsóbb áruk iránti kereslet. Vár­hatóan csökken viszont a tőke­húsok és a drágább tejtermékek forgalma. Az exportnál nem hagyható figyelmen kívül, hogy a marha- és a juhhús, valamint a baromfi eladása továbbra is ne­hézkes Nyugat-Európában. Ugyanez a helyzet a növényolaji­pari termékek és a búza értékesí­tésével. Viszont ezekben az or­szágokban értékesíthető a ma­gyar kukorica, mivel minősége megfelelő, és nem akadályozzák a bevitelt. KSH-adatok az ipar háromnegyed évéről A termelés 30 százalékkal csökkent A tisztánlátás óhaja Farkas András Az agrárágazat ez évi helyzete 100-150 gazdaság csődeljárás előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents