Heves Megyei Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-31 / 305. szám
8. SZILVESZTERI MAGAZIN HÍRLAP, 1991. december 31., kedd „Boldogasszony anyánk...” A magyar Mária-kultuszról ii. A pócsi görög katolikus templom Istenszülő ikonja (és a róla készült számos másolat is) kegyképpé vált. A rajta látható Noé bárkája az egyház egységét jelképezi, a kiengesztelődés és megbékélés galambja csőrében zöld ágat visz. A kegyképet balda- chinsátor koronázza, amelynek drapériáját angyalok vonják szét. Mindez jellegzetes barokk díszítmény, amely kegyképhát- térként és oltárdíszítményként a heraldika címerpalást-motívu- mára vezethető vissza. Ismeretes olyan barokk szentkép, amelyen a Patrona Hungáriáé négy Árpád-házi szent társaságában látható. A képen a felhőkoszorúból lenéző Patrona Hungáriáé glóriájának fénysugarai sátorként vonják be a hátteret, követve ezzel is a Raffaello Folignói Madonnája nyomán népszerűvé vált képtípust. A Magyarok Nagyasszonya a kolozsvári volt jezsuita templom bal oldali első kápolnájának oltárképén a gyermek Jézus fogja a Szent István kezében lévő országalma keresztjét. (Hasonló ábrázolás található a győri Szent Ignác-templom magyar szentek oltárképén is.) A „Szent István felajánlja a koronát a Szűzanyának, aki a magyarok szószólója, közbenjárója fiánál, Jézusnál” témakör a VIII. században számos változatban bontakozott ki. A szent király devóciója közüggyé vált. Ezt jelzi a képeken megjelenő magyar hívők tömege — néha Buda látképe is, a magyarok örökös Nagyasszonyának terrénuma —, amely a Regnum Maria- num gondolatát érzékelteti. (Az első ábrázolás, amelyen első királyunk a Mennyek Királynéjával együtt szerepel, az esztergomi Porta Speciosa XII. századi márványillusztrációjának timpanonja volt.) A Nagyboldogasz- szony, fölvéve a magyar koronázási jelvényeket, a Patrona Hungáriáé teljes ikonográfiáját képviselte. A Győrben 1623-ban letelepülő, rendházat, gimnáziumot alapító jezsuiták templomában a magyar szentek oltárán Patrona Hungáriáé feliratú pajzsok fogják fel a törökök nyilait, lándzsáit, kifejezve ezzel a katolikus megújulás honvédő szándékát, amelyre határozott utalásokat találunk a templom és rendház stukkóin is. A Boldogasszony liturgikus jelképei a rendházban lévő patika díszítésein éppúgy megtalálhatók, mint a lépcsőház újonnan feltárt csodálatos szépségű freskóin. Győrött már a XVII. században létezett jámbor társulat Confratemitas Beatae Mariae de Victoria néven, és már 1642-ben oltárt emeltek a társaság patró- nájának az újonnan épült Szent Ignác-templomban. Az oltárképen a Győztes Immaculata jobbjában pálmaágat tart a lepantói győztes csata (1571. X. 7.) hajói fölé. Mária a barokk korban rendre az oszmán hatalom feletti győzelem palládiumaként szerepelt a művészetekben. Mária segítségének tulajdonították Budavár visszafoglalását is a töröktől. Budám Virginis Dabit Auxilium — Budának a Szűz ad segítséget — vallották az ostromlók, és várták a döntő győzelmet Nagyasszony és Kisasszony napja között, amely szeptember 2-án meg is született. Másfél évszázadon át sokszor felhangzott a mohácsi csatában elesett Vásárhelyi András éneke: Rettenetes a mi baj-vívásunk, Mert kegyetlen a mi ellenségünk, Rettenetes végső kimúlásunk, Hogyha Szent Szűz nem lesz segítségünk. Bertalomeo Altomonte festette a soproni Szent Mihály- templom oltárképét (1739), amelyen a „Magyarok Patróná- ja” Szent Mihályt küldi a török sereg ellen, a magyarok segítségére. A kép ugyanazt a barokk szellemet sugározza, amely a Cantus Catholici (1651) textusából árad. „Ó Mária, nagy Úr Annya, és mennynek Királyné Asszonya. Baj vívóknak biztatója, és ellenségünk rontója. Zászlód alatt vitézkedünk, ne hagyd híveidet el-vesznünk.” Ezért volt olyan népszerű nálunk is a „törökverő passaui Segítő Mária (Maria-Hilf) kegyképe, a keresztények segítsége, a minden veszedelemtől oltalmazó, köpenyes, illetve palástos Madonna. A török kiűzése után az országot sújtó pestist a pogány rabiga utolsó átkának tekintették, amely ellen a Szűzanya, az irgalmas szeretet megtestesítője védi meg híveit. (Az Immaculata, a Szeplőtelenül Fogantatott Mária főképpen Murillo képei nyomán vált kedveltté.) A döghalált okozó ősbűntől is mentes Immaculata, a Segítő Mária oltalmát kéri a könyörgés, hogy a Bibliában szereplő három dávidi rossztól, „az éhségtől, a hadaktól és a döghaláltól ments meg, Uram, minket!” (Eszterházy Páltól tudjuk, hogy a dögletes nyavalyát a magyarok Erdélyben és Várad környékén „Halál-szeplőnek” is nevezték.) A kuruc-labanc testvérharcok idején pedig a Boldogasszony pócsi, győri, nagyszombati, királyfalvi, Szent Antal-i kegyképe könnyezve, vérrel verejtékezve figyelmeztette, intette megbékélésre, vezeklésre a viszálykodó- kat... Sarlósboldogasszony ünnepe július 2-ára esik, a világegyházban május 31-re, és Máriának Erzsébetnél tett látogatását helyezi előtérbe. Aratásünnep, az aratás kezdetének Mária-ünne- pe, amelynek szóösszetételében az aratás eszköze, a sarló szerepel. Sík Sándor egyik verskötetének és versének címe is Sarlósboldogasszony. Ez a szép ünnep az élet delével, a kiteljesedés idejével, Jézus életével és Keresztelő Szent Jánosnak „Készítsétek elő az Úr útját” küldetésével függ össze a krisztológiai értelmezés síkján. Jézus a szamariai asszonynyal folytatott beszélgetés után így szólt tanítványaihoz: „Még négy hónap, s itt az aratás? Nos, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket, és nézzétek a szántóföldeket, már megértek az aratásra.” (Jn. 4, 35.) A népi hiedelemvilághoz és a keresztény Mária-kultuszhoz egyaránt kötődik, ahogy a gyi- mesi Babba (Szép) Máriához fo- hászkodnak — a bölcsőtől a sírig az élet minden vonatkozásában — a székelyek és a csángók. A Holdat — a pogány kori Holdkultusz nyomán — is Babba Máriának nevezik. (Az egyiptomiak Izisz, a görögök Szeléné, a rómaiak Luna istenasszony kultuszát művelték.) Máriát a kicsi Jézussal is Babba Máriának mondják, kultikus központja Csíksomlyó, ahova Máriához sereglenek a székelyek és a csángók. Egyik legszebb középkori himnuszunk az Ómagyar Mária- siralom (1300 körül keletkezett). A Szűzanya fájdalmát szakrális síkon — és minden földi édesanya fájdalmát — fejezi ki. Az anyakép a magyar irodalomban Janus Pannoniuson, Petőfin, Adyn, József Attilán át Nagy Lászlóig gazdag és változatos vonulatot alkot. Egyik legszebb — szövegét és dallamát tekintve is igen értékes — énekünk, a Boldogasszony Anyánk sokáig a nemzeti himnusz szerepét is betöltötte. Egyik legrégibb — a 996-ban alapított Szent Márton- hegyi kolostorban — Pannonhalmán őrzött kéziratán olvasható: Melódia De Beata Virgine Habet Nótám Pmpriam, vagyis a Bol- dogságos Szűzről szóló éneknek saját dallama van. A XVIII. században szinte minden tájegységnek támadt búcsújáró helye, ezek rendre Má- ria-kegyhelyek, amelyekhez a hívek ezrei zarándokolnak, amelyekhez különösen a magyar parasztság derékhada ragaszkodik mindmáig, akiknek élet- és nőszemléletét sokban meghatározta a Boldogasszony kultuszának hagyománya, amely nem a deklarált, hanem a megélt, vagyis szellemi-lelki Regnum Maria- num bázisa. Évszázadok élni és megmaradni akarása, reménye éled újra bennünk, amikor bensőséges áhítattal felhangzik az ősi ének: „Boldogasszony anyánk... ^ Varga István Berkenye F agyos, hideg tél volt. Az emberek fáztak, dideregve jártak az utcán, zúzmara csillogott a kabátok hajtókáján. Fázott Berkenye is éppen úgy, mint a többi ember, és pokolba kívánta az átkozott, hosszú telet. Reggelente munkába sietett, és a telepréselt autóbusz langy melege úgyszólván megváltás volt az utca hidegéhez képest. Berkenye a bankban dolgozott, mint revizor, közel huszonkét éve ugyanabban a beosztásban, a régi szobájában, a megszokott íróasztala mellett. Pontos, precíz ember volt, félrehúzódó, afféle magának való úr, akire mindenki felnézett, de sohasem kavart nagy hullámokat maga körül. Ritkán fordult meg szórakozóhelyeken, nem ivott, nem dohányzott, a természetjárás, a turisztika volt a mindene, meg az olvasás. Rövid ideig volt házas, aztán magányosan élt az özvegy édesanyjával. Oroszul, angolul beszélt, és letette a sakkmesteri vizsgát. A munkaértekezleten viszont aktív volt — mi több —, okos ötletei voltak, és ez esetenként meghökkentette a főnököket, sőt a felsőbb szervektől érkezőket is. Egyszer a vezér helyettese a szakmai vita után szóba is hozta az igazgatónak. — Ez a hogy is hívják, Barack, nem, Berkenye, egészen zseniális! Miért nem nyúltok a hóna alá? A direktor mentegetőzött, hogy háromszor kiváló dolgozó, törzsgárdatag, de valahogy — valami miatt — mégsem jutott feljebb a ranglétrán... Húsz éve ismerem Berkenyét. Most, hogy összefutottunk a busznál, randevút adtunk egymásnak munka után, a Cica presszóban. Közölte velem, hogy már-már telefonon akart hívni, és különös szerencsének tartja, hogy találkoztunk. — Konyak? — Csak habos kávé, barátom! Emlékszem, esett a havas eső, arcpirító szél fújt a hegyek felől, jólesett a meghitt sarokban a forró kávé. Berkenye önmagát meghazudtolva mindenre kíváncsi volt, ami velem és a családommal történt az utolsó találkozásunk óta, még szegény megboldogult édesapámat is emlegette, akit szintén jól ismert. — Igyunk mégis egy konyakot! — ajánlottam ezúttal, ennyi kedves figyelmesség hallatán, és ő nem tiltakozott. — Szívesen! Az ital pillanatok alatt átmelegített, pirult az arcunk, mintha restelkednünk kellett volna valakik előtt. — Veled mi van, barátom? Meséld, hogy élsz mostanában? Vonogatta a vállát, félrefésült haját simogatta, és így tipikus csehovi figurának tűnt drótkeretes szemüvegében. Tekintete ide-oda kalandozott, mint aki keres valakit, aztán egy mély lélegzet után megnyugtatott. — Vagyok! A bankban, ahol eddig voltam... Régen hiszek a szavak kisugárzó erejében, hirdettem mindig, hogy három mondat után már sejteni lehet valamit egy emberről, és a lelki ügyekben jártas néhány szóval már kezdhet valamit. Esetenként legjobb szóra- biztatás a hallgatás, de ezúttal ezzel a módszerrel Berkenyénél semmire sem jutottam. — Pedig esélyed lehetne! Szúrós, fekete szemét rám szegezte, már-már kérdezett is valamit, amikor megpillantotta a felszolgáló kisasszonyt. — Még két konyakot kérek! Ez a rendelés oly határozott és parancsoló volt, hogy torkomra fagyasztotta a tiltakozást, és bámultam, hogy a mindig félszeg, visszahúzódó Berkenye adta-e le az újabb rendelést. — Milyen esélyre gondolsz? Talán a vállamon rántottam egyet, lehet, hogy fintort vágtam, netán enyhe cinikus mosoly is bujkálhatott a bajuszom alatt. — Konkrétan! A kisasszony letette a konyakokat, összeszedte, tálcára tette az üres csészéket, poharakat, és kedves egészségünkre kívánva az italt, elsietett. — Hogy is mondjam! Nem exponáltad magad... tsz arca elkomorodott, aztán ölbe ejtett kézzel bámult kifelé az ablakon, ahol lepkényi hópely- hek kergetőztek, és a rosszul záró ablakrésen beszorult a hideg. Később koccintás nélkül belekóstolt a konyakjába, de a gondolatai szemmel láthatóan idegen tájakon jártak. — Igazgatóhelyettesnek javasoltak! Bólintgatva vettem tudomásul a közlést, de miután a pénz- és a gazdasági szakmában mindig is járatlan voltam, teljesen természetesnek vettem, sőt örültem, hogy a régi jó ismerősömet ilyen magas posztra érdemesítették. Sértettnek látszott, arca szürke lett, és fénytelenné vált a szeme. Ujjaival az asztalon maradt mokka cukorkát babrálta. — Kineveztek? — Nem vállaltam! Sokáig hallgattunk, bámultuk a régi és az új vendégeket, úgy éreztem, hogy elszakadt egy szál közöttünk, ami eddig összetartotta a barátságunkat, ami már régen több volt a szimpátiánál. Sejteni véltem a fullánkot, amit — nem rosszakarattal — beleszúrtam, és amelynek mérgező, sokkoló hatása erős volt. — Miért nem? — Mert mindenki azt hozta fel érdememül, amit te is, és ami nem az. Arra, hogy a bank egyik legjobb „szakembere” vagyok, nem kíváncsi senki... Szalay István Harsányi Lajos: Vers az égi asszonyhoz Most kell elmondanom, amit eddig még nem mondhattam el én, de lefutott a legszebb hullócsillag: már túljutottam életem delén. Elmondom hát, hogy zordon életemnek Te voltál mindig élő csillaga, titok voltál, az egyetlen öröm, a tiszta szerelem maga. A szőke méhek már neved dönögték gyermekkorom kék gyermekablakán, úgy tündököltél életem felett, mint jégvert kert felett a hold talán. Ezüst tükör volt arcod, s benne néztem kis mongol arcomat naponta, hajadat Isten, a roppant Takács, a felkelő nap aranyából fonta. Az ajkad áttetsző szőlőszem: piros ékkő és lábaid alatt arany minden göröngy, a kisded Jézus úgy függ karjaidban, mint kagylóban a gyöngy. Sokat szenvedtem én és árva népem e baljós tájon egy évezred óta, az életmécsünk azért nem aludt ki, mert pisla lángját égi kezed óvta. A francia, a lengyel és a belga sok nagy bajában lábaidhoz csúszott, de nem dicsérte senki nevedet úgy, mint a Bakonyban a celli búcsúsok... Szeret a szél, a tenger és a Montblanc, szeret a dörgő naprendszer az égen, de senki nem szeret úgy téged, mint én és az én kis árva, rongyos népem. Sík Sándor: Sarlósboldogasszony Nyár és hajnal. Sarlósboldogasszony Most indul az aratók eleven koszorúja a táblán. Arany húrját a domb mögött hangolja már A nyár nagyasszony napja: Már benne párállik a pirkadati szélben A csurranó nyárdéli tűz, De orgonalombon még reszket a harmat, S acél-ifjan csillannak a kaszák. Már bontja barna falanxát Az aratók komoly karéja. Hajlonganak utánuk a marokszedő lányok, Kendők vadvirág-bokrétája táncol. Csend. Egy fenkő szisszen a pengén. Messziről egy kis csikó csengője csilingel. Egy riadt pacsirta fúrja fölöttem (Daloló nyílvessző) az égbe magát. És testem-lelkem minden pórusán át Érzem, hogy árad bennem az ég felé A föld felomló mély dala. A világ legnagyobb művészeti lexikonjának szerkesztése tervszerűen halad, és a mű 1994-ben megjelenik — közölte nemrégiben a londoni Macmillan kiadó. A 30 vagy 32 kötetben megjelenő lexikont 1982-ben kezdték el szerkeszteni. 35.000 címszó alatt 27 millió szót fog tartalmazni. 106 országból hétezren vettek részt összeállításában. A lexikon illusztrálására 16.000 kép szolgál. Ian Jacob a Macmillan kiadó képviseletében elmondotta, hogy Albániából és Ecuadorból minden művészettörténész részt vesz a lexikon összeállításában, Kínából és az egykori Szovjetunió minden egyes köztársaságából 10-15-en. Először 10.000 példányban nyomják, s remélik, hogy hamarosan újra kell nyomni. A tervezett ára a 30-32 kötetnek hétezer dollár, de — bár nyilvántartást vezetnek a lehetséges vásárlókról — végleges megrendeléseket nem vesznek még fel, mert nem tudják, hogy három év múlva mibe fog kerülni a kötetek előállítása. Jacob elmondotta továbbá, hogy nem készülnek más nyelvekre lefordítani a lexikont, de Japánban külön kiadják japán fordításban is. A lexikon tartalmaz 21.000 életrajzot is — mecénásokét, gyűjtőkét és műkereskedőkét —, és a történelem előtti időktől ismerteti a világ művészetét, beleértve a dekoratív művészetet és az építészetet is. Egyedül Kína művészetével 575.000 címszó alatt foglalkoznak, s Indiáról 570 oldal szól. Szerepel a kötetekben 145 angol város, ismertetik a papírgyártás, a papírhajtogatás japán művészetét is. A 35 éves Jane Soaf Turner, a Cleveland melletti Parma (Ohio állam) művészettörténésze, a lexikon főszerkesztője szerint olyan anyagokat is tartalmaz majd a lexikon, amelyekről szakemberek azt állították, hogy lehetetlenség beszerezni.
