Heves Megyei Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-28-29 / 303. szám

HÍRLAP, 1991. december 28—29., szombat—vasárnap

SPORT

7.

Egy vagy több év?

A futballkedvelő közvélemény úgy tudta: Jenei Imre, a magyar labdarúgó-válogatott új szövetségi kapitánya 1994 nyaráig, az Egyesült Államokban sorra kerülő világbajnoki 24-es döntő végeztéig irányítja majd a szakmai munkát Magyarországon. Ennek — nem is kicsit — ellentmond egy bukaresti jelentés.

A Reuter közölte, hogy Imrich Jenei egyéves szerződést írt alá, amely meghosszabbítható. Minderről a Román Labdarúgó Szövetség elnöke, Mircea Sandu számolt be az angol hírügynökségnek. Ezt követően a jelentés emlékeztet az 54 esztendős magyar kapitány futballmúltjára. Arra, hogy a román válogatottat a tavalyi olaszországi Mondialén irányította, s hogy korábban, 1986-ban a Steaua Bucuresti együttesével elhódította a legrangosabb európai kupatrófeát, a BEK-et.

Mi az igazság, illetve, egyáltalán az MLSZ tud-e a meglepő román döntésről? — kérdezte Czé- kus Lajost, a futballszövetség főtitkárhelyettesét az MTI munkatársa.

— Jenei Imre olyan szerződést írt alá, amelyben valóban a vb végeztéig kötelezte el magát válogatottunkhoz — hangzott Czé- kus Lajos válasza. — Mindez persze nem zárja ki, hogy a romániai szövetség másként gondolta, és valóban csak egy évet engedélyezett „első lépésként”.

— Ezek szerint új és friss a hú- az Ön számára is?

— Mi tagadás, meglepő, Öntől hallom először.

— Mikor tisztázzák, végül is „mennyi az annyi” a szerződés terminusai körül?

— Az ünnepek után természetesen sort kerítünk erre. Ha a jelentésben az áll, hogy a szerződés meghosszabbítható, akkor egyben érzem az esélyt arra, hogy 1994 nyaráig valóban nálunk dolgozik Jenei Imre. Legfeljebb időlegesen másként gondolta Mircea Sandu úr Bukarestben a szerződés részleteit.

— Úgy hírlik, 1992. január 16-án jön először magyar földre szövetségi kapitányként Jenei Imre!

— Igen, erről van és volt szó! Mi kértük meg arra, hogy már a vb-selejtezők budapesti időpont-egyeztető megbeszélésein olyan tervvel álljon elő, ami meghatározza a megbeszélések menetét magyar részről. Gyakorlatilag tehát tizenhatodikán „iktatjuk be” kapitányként.

Olimpia — köszönetként

Az ezredforduló nyári olimpiájának rendezési jogát szeretné elnyerni többek között Berlin. A német városban a reklámozás területén már megkezdődtek az előkészületek. Hans-Jochen Vogel, az olimpia kuratóriumának tagja pedig javaslattal állt elő: a 2000. évi olimpia propagandatevékenységének mottója „Berlin köszöni a világnak” legyen.

Vogel a Berliner Zeitung című

lapnak adott nyilatkozatában megemlítette, hogy a város 1945 után, valamint a német újraegyesülés előtti időszakban érezte, tapasztalta a világ szimpátiáját és segítségét. „Azt hiszem, ez megfelelő indok arra, hogy az ötkarikás játékokra való meghívással mondjon köszönetét Berlin a népeknek” — mondta. Indítványát a kuratórium tetszéssel fogadta.

Hans-Jochen Vogel egyéb ként már tapasztalt olimpia-szakembernek nevezhető, ugyanis München főpolgármestereként ő irányította az 1972. évi nyári játékok reklámhadjáratát. Mint mondta, egy olimpia megrendezése segíti az otthont adó város életének fellendülését, mindenekelőtt az infrastruktúra fejlődését.

Magyarország 26. helyen

Európai rangelső: Franciaország

Már csak néhány nap van hátra az 1991-es esztendőből, s a sportvilág mérlegkészítéséből az APA osztrák hírügynökség is kivette részét. A karácsonyi ünnepeket követően — immár 10. alkalommal — közzétette az európai és dél-amerikai országok labdarúgó-ranglistáját. A hírügynökség nem kizárólag a statisztikára, a számokra szorítkozott, hanem azt is mérlegelte, hogy a válogatott együttesek milyen rangú erőpróbákon érték el eredményeiket.

De bármilyen számítás szerint is készülhet rangsor, Franciaország vitathatatlanul az első, Európa legjobbja volt az 1991-es évben. Michel Piatini együttese, élén a karácsonykor Európa legjobbjának megválasztott Jean- Pierre Papin „Aranylabdással” hat mérkőzést játszott, valameny- nyit megnyerte, s amire még nem volt példa: pontveszteség nélkül zárta az Európa-bajnoki selejtezőket. A franciák 1989. március 8-án szenvedték el utolsó vereségüket (Skócia ellen 0:2), azóta 19 mérkőzést játszottak, 16 győzelemmel, 3 döntetlennel és imponáló 44:12-es gólkülönbséggel.

A gallkakasos legénység mögött a világbajnok Németország a második (egyetlen vereségét Cardiffban szenvedte el, Wales ellen 0:1), majd Anglia következik, ugyancsak egy vereséggel (Németország ellen 0:1). Figyelemre méltó, hogy a 35 európai válogatott közül a franciák mellett még a hollandok és az írek is veretlenek maradtak, nem szerzett viszont egyetlen győzelmet sem Törökország, Ciprus, Luxemburg, a Feröer-szigetek, San Marino és Liechtenstein.

Magyarország válogatottja — játékának megfelelően — elég mélyre zuhant az európai sorrendben. A 3-3 győzelem és döntetlen, valamint a hat vereség után csak a 26. hely jutott a csapatnak, s mindössze kilenc országot tudott megelőzni. És nemhiába keseregnek az osztrákok, ők nyolc mérkőzésükből egyetlen győzelmet arattak, s a 27. helyen kötöttek ki, ami tízévi mérlegüket tekintve a legrosz- szabb.

Az összeállítás ismerteti a legeredményesebb gólszerzők listáját is. Az első helyen az angol Lineker á 11 kilenc találattal, a svájci Knup (8), a francia Papin (7), a dán Christensen, a svéd Dahlin és a jugoszláv Pancev (6-6) előtt.

Az APA elkészítette a dél- amerikaiak mérlegét is. Tíz ország sorrendjében az év folyamán veretlen maradt Argentína az éllovas Brazília és Chile előtt. Az egykor legjobbak közé tartozó Uruguay csak hatodik. A gólszerzők listáján az argentin Batistuta és D. Franco, s a chilei Za- morano holtversenyben végzett az élen, 6-6 találattal.

Hatodik

az ESE

Kecskeméten rendezték meg a röplabda Országos Ifjúsági Kupa döntőjét, melynek egyik résztvevője az Eger SE utánpótláscsapata volt. Az ESE a következő eredményeket érte el:

Kaposvár — ESE 3-1, ESE — Lehel SC 0-3, Tungsram — ESE 3-0, ESE — Debrecen 1-3, Vasas- ESE 3-0.

Az egri lányok végül is a hatodik helyen végeztek. Ehhez a hírhez tartozik, hogy az ESE nem teljes csapattal utazott el a fináléra, hiszen Vojth a válogatottal nemzetközi tornán szerepelt, Kurucz pedig — orvosi tanácsra

— rövidebb pihenőt tart a januári bajnoki folytatás előtt.

Kitisztul-e a kép?

A felbomlott Szovjetunió olimpiai bizottságának elnöke, Vitalij Szmimov megnyilatkozásával próbál hozzájárulni ahhoz, hogy minél előbb kitisztuljon a kép a volt szovjet sportolók olimpiai részvételével kapcsolatban. Hiszen jelen pillanatban csak annyi bizonyos és eldöntött tény, hogy a három balti állam versenyzői önálló színeket képviselve állhatnak rajthoz a téli és nyári játékokon.

Szmimov bejelentése szerint jelentős külföldi támogatással sikerülhet előteremteni azt a pénzösszeget, amely elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a 11 volt szovjet köztársaság küldöttségei elutazhassanak A Ibert- ville-be. A Független Államok Közössége szeretne egységes csapattal megjelenni az olimpiákon, ahol érmeseik és győzteseik tiszteletére az olimpiai zászlót akarják felvonatni és az olimpiai himnuszt szeretnék meghallgatni.

A téli sportágak szövetségei és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság segít az albertville-i részvételhez szükséges 800 ezer dollár megszerzéséhez, és az Adidas is kész sportfelszereléssel támogatni a szovjetek helyébe lépő küldöttséget — jelentette be Szmir- nov.

MARKER

KFT.

OTK

KÜLKERESKEDELMI OKTATÁSI ÉS TOVÁBBKÉPZŐ KFT

Meghirdetjük februári indulással az alábbi

SZAKKÉPESÍTÉST NYÚJTÓ szaktanfolyamokat:

1. Külkereskedelmi áruforgalmi

2. Vámügyi

3. Nemzetközi szállítmányozási

Külkereskedelmi szakszöveggel bővített nyelvtanfolyamainkat angol, német nyelvekből.

Cím:

Eger, Kossuth u. 9. sz. Tel.: 36/11-847 Dr.Sibelka György Gyöngyös, Barátok tere 3. sz. Pf. 2. Tel.: 37/12-282 Thielné Novák Zsuzsa

Eger SE

Tovább tart a mélyrepülés

Két kisember az Eger SE-ből. Míg Aranyos az egyik legjobb telje' sítményt nyújtotta, Oláh a végére kimaradt a kezdőcsapatból

Megszólalásig hasonlít az Eger SE NB Il-es labdarúgócsapatának idei őszi teljesítménye a tavalyihoz. Egy éve tizenöt ponttal várta az ESE a folytatást, most eggyel kevesebbet gyűjtött a tizenöt forduló során az együttes. Egy esztendeje — csakúgy, mint jelenleg — az egri fiúk a kilencedik helyen tanyáztak le. És mégsem ugyanaz a két idény mérlege, mert az elmúlt őszön hatszor is győzött a társaság, míg most csupán háromszor szereztek két pontot. Ellenben nyolcszor játszottak döntetlenre. S ez az, ami végül is bilincsbe verte a csapatot az őszi szezonban, ez az, amitől sehogy sem sikerült megszabadulni.

— Kazincbarcikán egy sikeres csapatot hagytál ott, a hírek szerint NB I-es klubhoz is hívtak, ám te mégis az Eger SE-t választottad. Néhány hónap elteltével nem vered a fejed a falba, hogy így döntöttél?

— Nem bántam meg, hogy visszatértem Egerbe, bár a kezdet kezdetén minden rózsásabb- nak tűnt. Emlékszem, hogy a nyáron úgy nyilatkoztam, ezt a csodálatos stadiont szeretném megtölteni szurkolókkal. Ez a vágyam sajnos nem teljesült, de ha most feladnám, akkor nagyon nagy hibát követnék el.

— Az utóbbi években minden szezonkezdetkor az egyik legfőbb célja az volt a szakosztálynak, hogy visszaédesgesse a nézőket a lelátóra. Nos, nemhogy többen lettek volna az idő haladtával, hanem az NB Il-ben az egyik legszerényebb létszámú közönség az Egeré. Ez minden kritika fölött áll.

— Valóban, az eredményesség összefüggésben van a mérkőzések látogatottságával, ezt a Marlboro-kupa, majd a rajt is igazolta. Azt azonban látni kell — és ezt nem mentegetőzésnek szánom —, hogy ha olyan játékosokkal tudtunk volna igazolni, akik egyértelmű erősítést jelentettek volna, de minimum pótolják a sérülés miatt kiesett labdarúgókat, akkor meggyőződésem, hogy nem ez az eredmény. Azok a játékosok, akik a nyáron kerültek hozzánk — gondolok itt Szerdahelyire, Baranyira, Csatóra —, a jövő emberei lehetnek. A második vonalból előrelépett futballistákkal nem voltunk képesek komolyabb áttörésre. A fiatalításnak viszont előbb-utóbb be kell érnie.

— Kinek mi róható fel a harmatos szereplésből?

— A felkészülés után késznek ítéltem a csapatot, és a játékosok hozzáállása is olyan volt, ami bizakodóvá tett. Úgy éreztem, hogy egy sikerre éhes társaságot vettem át, s ez az alapozás után a Marlboro-kupán igazolódott is. A torna után követtem el először hibát, mert az azt követő három hétben csak a forma átmentésén fáradoztam, holott keményebb edzésmunkát kellett volna tartanom. Aztán a Békéscsaba elleni meccsen ismét megcsillantotta azokat az erényeket a csapat,

1 . »

Varga Zoltán: „Nem bántam meg, hogy visszatértem Egerbe”

(Fotó: Szántó György)

mint a tornán. Ezután a hétvégeken össze kellett volna tartanom ezt a fiatal csapatot, de a vezetőkkel szemben nem jutottam el odáig, hogy ezt meg is valósítsam. A játékosok is követtek el hibákat, hiszen néhányukkal a Marlboro-kupát követően elszaladt a ló, és többen túlértékelték a győzelmet.

— Azt hiszem, lényegtelen, ki mondta, hogy évek óta tendenciózusan gyengül az ESE. Magyarul, a jelenlegi Eger — függetlenül a mostani helyezéstől — az utóbbi négy-öt év „legvékonyabb ” csapata. Mi erről a véleményed?

— Nem osztom ezt az álláspontot. Ha az itthoni döntetlenjeink közül, amikor is mezőnyfölényben, megítélésem szerint jól játszottunk, csak minden harmadik meccset nyertük volna meg — kis szerencsével — négy ponttal többet gyűjtünk. A kép máris rózsásabb lenne. A csapatnak a gyengeségét nem a 14 pontból kell megítélni, hanem a hozzáállásából, akarásából, küzdeni vágyásából.

— Bár az edzés mindig más, mint a meccs, ahol is élesben folynak a dolgok, mégis a csapat szituációs játék formájában mennyit gyakorolja a helyzetkihasználást?

— A gólképtelenségünket azért is tartom katasztrofálisnak, mert az edzéseken megfelelő hangsúlyt kap a gólhelyzetek értékesítése. Ahhoz persze különösebb futballtudás sem kell, hogy egy játékos abba a 7 méteres kalickába 3 méterről betaláljon...

— Ennyit a csatárteljesítményekről. Az is elgondolkodtató, hogy egy középpályásból védővé avanzsált játékos, név szerint Aranyos legyen az, aki a csapat legjobbjának bizonyult ősszel — a mi megítélésünk szerint.

— így igaz, Aranyos kényszerű ok miatt került a bal hátvéd posztjára, de ennek ellenére a csapat egyik leghasznosabb játékosa tudott lenni. Nálam Bodo- lai vívta ki az első helyet, majd Aranyos és Csendes következik.

— Itt aztán húzhatunk is egy vonalat, ami alatt azok a labdarúgók következnek, akiktől lényegesen többet vártunk.

— A következő kategóriába azokat sorolnám, akik egy-egy mérkőzésen „jól húztak”, de ösz- szességében elégedetlen vagyok velük. Ide tartozik például Va- dicska, akit menet közben több poszton is kipróbáltam, a bajnokság végére a támadósor elejére vittem. Egy gólt rúgott. Csűri, Kormos és Csőke nagy csalódás. Ezen belül is Kormos, aki az elmúlt bajnokságban 10 gólt rúgott, most csak egyre volt képes, arról nem is beszélve, hogy a hetek múlásával az akarata elfogyott, az erőnléte is megcsappant. Nem tudom az igazi okát, ami a teljesítményét visszavetette, de meggyőződésem, hogy nem megfelelő életet él, a hozzáállása nem profi labdarúgóra vall.

— Az ellenőrzéseid során volt, aki „beleszaladt a késbe”?

— Két ilyen alkalom volt, hogy fülön csíptem játékosokat. Vadicska és Szerdahelyiék „kilengése” háromhavi fizetéscsökkenéssel járt, vagyis csak a felét kapták meg a pénzüknek.

— Általában véve a csapat mennyire él sportszerű életet? Itt nem elsősorban az éjszakai kimaradásokra célzok, hanem a cigarettára, a sörre és a mérkőzésekre való készülésekre.

— A keret nagyobbik része, és elsősorban a középső és idősebb korosztály maximálisan fegyelmezetten él. Aztán vannak a fiatalabbak, itt is a nőtlenek, akik bohémak, még nem tudják igazán értékelni a labdarúgásban rejlő lehetőségeket, és nem érzik át annak a lehetőségét, hogy a mai viszonyok között is meg lehetne élni a futballból.

— A szezonkezdetkor elképzelhetetlen volt Oláh nélkül a csapat. Az utolsó mérkőzéseken viszont csak a kispad jutott neki. Ó miért került „ taccsra ”?

— Bélának az utolsó hónapban nem voltam elégedett a formájával, ezért maradt ki. Az első öt meccsen olyan teljesítményt nyújtott, ami hasznára vált a csapatnak, majd a barcikai találkozó után fokozatosan esett vissza. Bár a bajnokság során többször felhívtam a figyelmét, a dolog mégis odáig fajult, hogy ki kellett hagynom a csapatból.

— Pontszámot tekintve az eredeti célkitűzéstől, a hatodik helytől nincs fényévnyi távolságra az ESE. Mégis mi kell ahhoz, hogy legalább azt elmondhassuk az Egerről, hogy erős középcsapat?

— Az évadzáró értekezleten sem fürödtünk a népszerűségben, és a szakosztályvezetés is értésünkre adta: ez a teljesítmény elfogadhatatlan. A vezetők mégsem látják tragikusnak a helyzetet, hiszen ha sérültjeink felépülnek, és a tervezett igazolásaink bejönnek, akkor célt tudunk érni.

— Ha nem tévedek, minimum egy csatárt szeretne szerezni az ESE.

— Igen, ennek a csapatnak föltétlenül szüksége lenne egy támadójátékosra...

— De még inkább egy góllövő labdarúgóra, hiszen csatára azért van a csapatnak.

— Ez a helyes fogalmazás, egy olyan támadó kell nekünk, aki három-négy méterről betalál a kapuba. Mert a bajnoki folytatásban is akadnak majd helyzetei a csapatnak, és perdöntő lesz, hogy ezek közül ki lesz az, aki legalább háromból egyszer a hálóba talál.

— Érdekes, hogy a sok-sok kudarc után, ami az egri labdarúgást éri, most mégsem hallani olyan hangokat, amelyek a vezetőedző fejét követelnék. Pedig a magyar gyakorlatot követve, ez nem lenne meglepő.

— Minden edző a tudása legjavát igyekszik adni, hogy a csapatával minél jobb helyezést érjen el. Persze ebben a szakmában bármelyik pillanatban lapátra kerülhet az ember. Én bízom abban, hogy ezt a sorsot elkerülöm, fenntartva azt a véleményemet, hogy ha egy idő után a becsületesen elvégzett munka ellenére sincs eredmény, akkor el kell gondolkodni azon, hogy érde- mes-e tovább csinálni.

Budai Ferenc