Heves Megyei Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-27 / 302. szám

4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1991. december 27., péntek Szent-Györgyi Albert alakja jelkép a magyarok szemében. Első Nobel-díjas tudó­sunk személye az előítéletektől, társadalmi korlátoktól önmagát felszabadító, az ismeretlenbe előretörő kutató, és a demokráciáért élete végéig küzdő humanista szimbóluma. Alig öt esztendeje, hogy eltávozott az élők sorából, de nagysága, életműve az elmúlt fél évtizedben sem veszített fényéből. Az évforduló jegyében röviden felidézzük munkásságát. „A tudomány kitaposott útjai gyakran zsákutcába vezetnek...” Éjfél körül már tudta, hogy mi a C-vitamin kincsestára Budapesten született, 1893. szeptember 9-én — 98 esztendő­vel ezelőtt — Szent-Györgyi Al­bert. Édesapja Szent-Györgyi Miklós, édesanyja Lenhossék Jozefina, a híres anatómus di­nasztia tagja, Lenhossék József professzor leánya. A fiatal Szent-Györgyi Albert a buda­pesti egyetem orvosi karára irat­kozott, ahol nagybátyja, Len­hossék Mihály mellett már diák korában nemzetközi elismerést vívott ki szövettani vizsgálati eredményeivel. Az első világháború alatt az osztrák — magyar hadseregben szolgált, majd megsebesülése után — 1918-tól kezdetét vette hosszú tudományos vándorútja Európa és Észak-Amerika kuta­tóintézeteiben. Még abban az év­ben a pozsonyi egyetemen, 1919-ben Prágában és Berlinben dolgozott. 1920-ban a németor­szági egyetemeken kutat, majd hat esztendőn keresztül Hollan­diában találni. Előbb a leideni egyetemen volt tanársegéd, ké­sőbb négy esztendeig Gronin- genben magántanár. A követke­zetesen újat kereső, kitartó mun­kát folytató kutató eredményei fokozatosan növekvő nemzetkö­zi elismerést szereznek. 1926-ban F. G. Hopkins pro­fesszor meghívására ösztöndíjas kutatóként az egyesült államok­beli Cambridge-be került. Ab­ban az időben kezdte meg a bio­lógiai oxidációra vonatkozó vizs­gálatait. 1928-ban sikerül izolál­nia az aszkorbinsavat, és akkor körvonalazódott először benne a C-vitamin és az aszkorbinsav azonosságának gondolata. Ezt tanulmányozta egy esztendőn át az Egyesült Államokban, a Mayo-klinikán jó anyagi lehető­ségeket biztosító laboratórium­ban. „Kezdettől fogva gyanítot­tam, hogy az aszkorbinsav a C-vitaminnal azonos — írja egyik visszaemlékezésében —, de barangoló életem nem felelt meg vitamin-kísérletek végzésé­nek... Két évvel később arra ítél­tek, hogy professzor legyek, és Szegedre küldtek a biokémiai tanszék élére.” Ez az ítélet 1931- ben hangzott el. Ugyanabban az esztendőben — immár Szegeden — sikerült teljes bizonyossággal azonosítania a C-vitamint az asz- korbinsawal, majd rövidesen sor került a C-vitamin mennyisé­gi előállítására, az ipari szintézi­sek kidolgozására is. „Egyik este friss paprika volt vacsorára — írta visszaemlékezé­sében. — Nekem nem volt ked­vem megenni, és valamilyen ki­fogáson gondolkoztam. Egy­szerre csak eszembe ötlött, hogy gyakorlatilag ez az egyetlen nö­vény, amelyet sohasem vizsgál­tam meg. Bevittem a laboratóri­umba, és úgy éjfél körül már tud­tam, hogy a C-vitamin kincsestá­ra és grammonként 2 milligram­mot tartalmaz...” A Szegeden töltött másfél évtized során a vi­taminkutatással párhuzamosan Szent-Györgyi Albert jelentősen hozzájárult a biológiai oxidáció elméletéhez is. A német szárma­zású angol biokémikussal, Hans Adolf Krebs-sei együtt felfedezte a szöveti oxidáció menetének főbb állomásait, és kulcsvegyü- leteit. Ezekben az években sike­rült lényegében tisztáznia, hogy milyen anyagok működnek köz­re az izom-összehúzódás során, és a szervezet energetikai rend­szerében. 1936-ban a Harvard Egyetem meghívott előadója volt, és egy évyel később, 1937-ben a C-vi­taminnal és a szöveti oxidációval kapcsolatos kutatásaiért neki ítélték oda a világ legrangosabb tudományos díját, a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat. 1938-ban a lieget egyetem hívta meg tanárai közé, miközben szá­mos főiskola és akadémia válasz­totta tagjává. Nemzetközi tudo­mányos dijak jelezték a világ nö­vekvő elismerését és csodálatát iránta. A második világháború alatt meg nem alkuvó lelkiisme­rete, humanista meggyőződése élesen szembeállította a náciz­mussal. A háború végeztével, 1945-1947. között a budapesti egyetem biokémiai intézetét ve­zette, és egyben a Magyar Tudo­mányos Akadémia elnöke is volt. 1947-ben hagyta el az orszá­got, és az Egyesült Államok ke­leti partvidékén, a Woods Hole- ban, a Tengerbiológiai Labora­tórium izomkutató-intézetében dolgozott. Ott alkotta meg az élettudomány új korszakát jelző munkáit, a bioenergetika és a szubmolekuláris biológia kér­déskörében. Ott születtek ko­runk egyik fenyegető rémének, a ráknak a megértéséhez és leküz­déséhez közelebb vivő eredmé­nyei. Szent-Györgyi professzor az alapkutatások feltétlen híve volt, és éppen ezen az úton ért el az emberiségnek beláthatatlan fontosságú eredményeket. Kuta­tói hitvallása az volt, hogy "a tu­domány kitaposott útjai gyakran zsákutcába vezetnek, és az alap­kérdések felderítésének egyetlen helyes módszere, ha ezeket a problémákat az alapismeretek szintjén támadjuk meg...” Ebben a szellemben építette fel kísérleteit, fogalmazta meg szakközleményeit, és ezt a felfo­gást tükrözik az emberiség sorsát fürkésző írásai is. Soha nem ta­gadta meg hazáját, ahogyan azt több nyilatkozatában is hangsú­lyozta. Az Egyesült Államokban is magyar embernek tartotta ma­gát, amit különböző gesztusok­kal adott értésére a világnak. 1978-ban tagja volt a magyar ko­ronát hozó amerikai küldöttség­nek. Kilencvenedik születésnap­ján az akkori Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság rubi­nokkal ékesített Zászlórendjével tüntette ki. Öt esztendővel ez­előtt, 1986. októberében ragadta el a halál. Magas kort, 93 évet élt meg. (mentusz) Közösség, amely nem ismer korlátokat Szent-Györgyi professzor el­sősorban természettudósnak vallotta magát, és alkotásaival tette világhírűvé nevét. Hogy mit jelentett neki a tudomány, erről a következőket írta: „Számomra a tudomány legelsősorban embe­rek közössége. Közösség, amely nem ismer korlátokat sem idő­ben, sem térben, és amelynek tagjai közé számítanak mind­azok, akik az igazságot tudomá­nyos szellemben keresik. Ez a társadalom része, egy még na­gyobb társadalomnak, amely fel­öleli mindazokat, akik akárme­lyik korban igazságot és szépsé­get kerestek, és ezzel az embert a többi teremtmény fölé emelték. Én ebben a társadalomban élek. Lavoisier és Newton — és ami azt illeti Bach — mindennapos társa­im és egy kínai, vagy indiai tudós, akár élő, akár holt, sokkal köze­lebb áll hozzám, minta saját tejes emberem. ” Akik a tudás épületét emelték A tudós a természettudomá­nyok szerepéről a következő­képpen vélekedett: „A termé­szettudomány az emberiség kö­zös nagy szellemeinek gyümöl­cse, akik időn és téren át egymás­ra építve emelték a tudás épüle­tét. Mindannyiuk hajtóereje az igazság önzetlen, lángoló szere- tete. Az egész tudományt áthatja a békés együttműködés, egymás tisztelete, az a szellem, amelyik egyedül képes az emberiséget egy újabb háborútól megóvni. Néhány ritka kivételtől eltekint­ve a tudósok nagy egységet, csa­ládot alkotnak, amelynek tartó­ereje nagyobb, mint a nemzeti összetartozásé.” Gondolatok egy tudományos pályáról Szent-Györgyi Albert 1960-ban cikket tett közzé, amelyben tudo­mányos pályájának főbb állomásait vázolta fel. Érdemes ebből fel­idézni néhány gondolatot: „Kutatásaimat a szövettannal kezdtem. Az élettant túlságosan bonyolultnak tartottam, ezért hozzáfogtam a gyógyszertanhoz, amelyben a partnerek egyike, a gyógyszer egysze­rű. Minthogy még mindig nagyon bonyolultnak tetszett számomra a helyzet, a bakterológiát vettem célba. De mert a baktériumok túlsá­gosan komplikáltak, leszálltam a molekuláris szintre, és a kémiát, va­lamint a fiziko-kémiát tanulmányoztam. Az itt nyert tapasztalatokkal felfegyverkezve kezdtem az izom vizsgálatába. Húsz évi munka után arra a következtetésre jutottam, hogy az izom megértéséhez le kell ereszkednem az elektronok szintjére, amelyben a törvényeket a hullámmechanika szabja meg. Tehát itt ismét olyan dimenzióba kerültem, amelyről mit sem tudtam. A korábbi időszak­ban, valahányszor egy új irányvonalat elkezdtem, mindig volt rá re­ményem, hogy elsajátítom a terület csínját-bínját. A kvantum-me­chanikával azonban nem ez a helyzet. Életrajzomra nem azért hivat­koztam, mintha ennek önmagában bármilyen jelentősége lenne. Ezt az utalást pusztán azért tettem, mert egy nagyon fontos kérdés sarok­pontját alkotja: megengedhetik-e a biológusok maguknak, hogy — mert járatlanok a kvantum-mechanika bonyodalmaiban — elkerül­jék az elektronok dimenzióját? Jelenleg nagyon kicsi azoknak a szá­ma, akik mindkét tudományhoz, a biológiához és a kvantum-mecha­nikához is értenek. Lehet, hogy az emberi élet és az agy korlátozott volta miatt ez a szám sohasem lesz nagyon nagy. Mindkét tudomány teljes elmét és teljes életet követel...” A szerelem erejével Az egri mozikban láthatják A népi örökséget kamatoztatja Bogumil nem alkuszik Bemutatkozott a természetgyógyász feltaláló A szerelem erejével Júlia Roberts legújabb filmje fordított love story. Most a fiú le­ukémiás, és a lány próbálja a sze­relmével, törődésével, erejével és érzelmeivel életben tartani. Hi­lary O' Neil csinos, életvidám, kevés pénzzel és érzékeny lélek­kel. Szerelmében csalódva úgy érzi, kiürült az élete. Victor gaz­dag, művelt, jóképű fiú, aki na­ponta száll harcba gyógyíthatat­lan betegségével és akaratos ap­jával. Kapcsolatuk úgy kezdő­dik, hogy a munkanélküli Hilary újsághirdetésre szegődik el ápo­lónőnek az úrifiú mellé. A látszat az is lehetne, hogy a fiatalember a pénzéért vásárol magának egy gyönyörű nőt, hogy valamennyi­re megédesítse életének keserű és utolsó napjait. A fiú azonban nagyon intelligens, és kapcsola­tuk nem lépi túl a betegápoló vi­szony határait. Szerelmük indu­lása lényegében a véletlen műve. Egy idilli helyre utaznak el, ahol úgy élnek, mint egy ifjú pár. A fiú betegsége és a lány tisztessége azonban hősebbnek bizonyul... Az érzelmekre ható szerelmi tör­ténetet a Prizma mozi mutatja be. Robin Hood a tolvajok fejedelme Robin nemesemberként szü­letett és nőtt fel. Rendelkezett kora nemesifjainak minden jó és rossz tulajdonságaival, ráadásul meglehetősen jóképű is volt. Ka­landvágyból, barátja oldalán in­dult el a Szentföldre, míg nagy életbölcsességgel rendelkező ap­ja otthon maradt. A háborúban nagy önkritikát gyakorol, s elha­tározza, meg fogja követni édes­apját. A sors azonban másként akarja: gyűlölve szeretett apját megölték a nottinghami bíró em­berei. Ekkor érti meg: az igazi ér­téket fogja védeni a továbbiak­ban. Még Jeruzsálemben talál­kozik Azeem-mel, a már arisz­tokratával. Névszerződést köt­nek, s otthon Angliában együtt szállnak szembe a bíró emberei­vel. A sherwoodi erdő rengete­gében keres menedéket, s itt ta­lálkoznak a bújdosó nincstele­nek hadával. Később valóságos hadsereget képezve már felvehe­tik a harcot, sőt, elkövetkezik a döntő, az utolsó ütközet... 1991. nagy sztárjának, Kevin Costner- nek a főszereplésével készült a látványos, romantikus történel­mi kalandfilm. A művet az egri Uránia mozi mutatja be — a téli szünet kellemes meglepetése­ként. Telt ház — azaz több mint két­száz érdeklődő — fogadta de­cember 17-én délután az Egri Helyőrségi Klub első emeleti dísztermében Balogh Bogumilt, a természetgyógyász-feltalálót, akit az intézmény, az egri Egész­ség- és Környezetvédő Egyesü­let, valamint a Hevesi Napló hí­vott meg, hogy ismét találkozzon azokkal, akik kíváncsiak mun­kásságára, sikereire és gondjaira egyaránt. Természetesen hozta régi és új termékeit, s ezeket a hallgatók igen kedvezményes áron meg is vásárolhatták. A nyilvános riport készítője- ként nemcsak sorsának fordulói­ról faggattam, hanem arra is kér­tem, hogy ezeket a szereket mu­tassa be, szóban mellékelve hoz­zájuk a használati utasítást. A módszer bevált, hiszen így elkerülhettük az üresjáratokat, s persze arra is mód adódott, hogy küzdelmeinek stációit idézze. 1. Utalt indulására. Arra, hogy először a dunaújvárosi vasmű al­kalmazottjaként próbált érvé­nyesülni. Tette ezt mindaddig, amíg rá nem jött, hogy egyre ne­hezebben alkalmazkodik a regu­lákhoz. Nehezen viselte a kötött­ségeket, s egyre többször gondolt nagyanyjára, aki füvesasszony- kértt hirdette a Természet gyó­gyító erejét. Mellette elsajátította ezt a sajátos tudományt, s a fel- elevenedett emlékek nyomán el­határozta: enged a másság csábí­tásának, önállósul. Búcsút mon­dott munkáltatójának, s felvette — nem véletlenül — a hajdani, az egyház tanai ellen lázadó eretne­kek nevét, ezzel is jelezve, hogy nem hajlandó a kitaposott úton, a közös csapáson haladni. Beszélt harcairól is. Arról, hogy a konzervatívok a pártál­lam és az állampárt jól kiépített bástyái mögül nyilazták őt és tö­rekvéseit. Feljelentették, bíróság elé citálták, szétdúlták otthoni laboratóriumát. Mégsem adta fel, s végül ő nyert, hiszen legalább részben békén hagyták. Annyira min­denképpen, hogy kedvére mun­kálkodhatott. 2. Megemlítette azt is, hogy az általa alapított kisszövekezet ve­zetésével is összeütközött. Nem önérdek sugallatára, hanem azért, mert készítményeit „de­valválták”, azaz a granulátu­mokból néhány komponens hi­ányzott. Ezt nem tűrte, tiltako­zott. Kompromisszumra töreke­dett, de kísérletei kudarcba ful­ladtak. Ezért aztán létrehozta az Algavit Betéti Társaságot, azt a céget, amely irányításával garan­tálja a minőséget, s forgalmazza majd új szellemi leleményeit. Ézek egyike az a hajnövesztő szesz, illetve kenőcs, amely mint a vizsgálatok igazolják, beváltot­ta a hozzáfűzött reményeket. Olyan kezeltek is akadtak, akik­nek megszűnt kopaszsága. Valószínűleg számosán hasz­nosítják majd férfiasságerősítő, visszahozó „csodatablettáit”. Ezek rögtön gazdára is leltek, mivel — nincs ebben semmi ki­vetnivaló — sokan tülekedtek ér­tük. A reumások sem csalódtak. Számukra ajánlotta gyógyírként a tusfürdőoldatot, a talpmasz- százs-olajat és az izomlazítót. Ezek kombinált alkalmazása nem kevés embert mentesített már-már elviselhetetlen fájdal­maitól. Javasolt „medicinát” a pikkelysömörösöknek, a visszér- kínoktól gyötörteknek is. 3. Akadhatnak kétkedők — ott nem voltak —, akik tamáskodva fintorognak, s kóklerségre hivat­kozhatnak. Nem vitatjuk: mos­tanában hemzsegnek az ilyenek. Azok, akik 20-25 órás tanfo­lyam után szuperdoktomak ki­áltják ki magukat, s megkárosít­ják a hiszékenyeket. Őt azonban nem érhetik ilyen vádak, hiszen munkásságának fedezete az, hogy a több évezredes népi örök­séget kamatoztatja, vagyis mind­arra alapoz, amit őseink egyik nemzedéke hagyományozott a másikra. Sajnos ezt a tudást mo­dern korunk lebecsülte. Az idő azonban nem a fontoskodóknak dolgozott. Mostanra az úgyneve­zett szakemberek is méltatják eleink tapasztalatait, az utódok­ra testált ismereteit. Balogh Gyula erre épített, s most is meggyőződése, hogy olyan krőzusi kincsestár ez, amely szinte kimeríthetetlen. Mindazok számára, akik alá­zattal közelítik meg, s az a szán­dék vezérli cselekedeteiket, hogy segítsenek a bajbajutottakon, a felkarolást várókon. Ő erre esküdött, s e téren nem alkuszik senkivel. Neki van iga­za... Pécsi István Robin Hood a tolvajok fejedelme I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents