Heves Megyei Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-04 / 284. szám

Figyelő HÍRLAP, 1991. december 4., szerda 7. Még mindig partnert keres a Bmói Vásár A Bmói Vásár szervező cége számára a csehszlovák illetéke­sek még mindig nem találtak megfelelő külföldi partnert. Egy bécsi és egy párizsi vállalattal folytatott tárgyalások konkrét eredmény nélkül zárultak. A mintegy 120 ezer négyzetméter kiállítási területre terjedő vásár privatizálását 1992 elején szán­dékoznak megkezdeni; ennek során a ma állami tulajdonban levő részvénytársaság 70 száza­lékát nyilvánosan értékesítik, míg 30 százalék továbbra is a külkereskedelmi minisztérium egyik szekciójának tulajdonában marad — közölte a helyettes ve­zérigazgató a legutóbbi sajtótájé­koztatón. A vásárterületet következetes korszerűsítése révén folyamato­san vonzóbbá akarják tenni, idén augusztusban készült el az egész terület legnagyobb kiállítási csar­noka, további csarnok és egy 350 ágyas szálloda tervezési stádium­ban van. Idén a szokásos nagyvá­sárokon túl hat új szakkiállítást tartottak, többek között turiszti­kait és számítástechnikait. Jövőre tervezik a Fibex nem­zetközi pénzügyi, biztosítási és banküzemi kiállítást, valamint Vinum név alatt az ugyancsak nemzetközi borvásárt. Sámson-sztori — első kézből A birodalom talpra áll(?) életképességét —, ahol egy már­ciusi hitelfelmondást követően novemberben még az irodájában beszélgethetnénk. — Nem omlott tehát a Sám­sonra a templom, holott az egyik tartópillér kibillent a mennyezet alól. Miben keresendő a megme­nekülés? — Elsősorban abban a kiter­jedt kapcsolatrendszerben, ame­lyet cégünk tulajdonosa, Balázs András és apparátusa bel- és kül­földön kiépített, és a több lábon való állásban keresendő a megol­dás lehetősége. Az előremenekü­lés taktikáját választottuk. Átala­kítottuk a szervezeti felépítést, a veszteséges ágazatokat megszün­tettük, a nyereségeseket ónálló gazdasági társaságokká alakítot­tuk, ésszerű létszámleépítést vé­geztünk, és személyi változásokat is történtek az ügyvezetésben. Emellett erőteljes pénzügyi, gaz­dasági rekonstrukcióba kezdtünk, melynek egyik fontos eleme a tel­jes körű hitelstop, a ra­dikális költségcsökkentés és a ha­tékony marketingmunka, a széles körű piackutatás. Hitelező part­nereinkkel tárgyalunk a visszafi­zetések átütemezéséről,^gondolva a januárban életbe lépő űj csőd­törvényre is. Szerencsére külön­böző hiteleink — kb. 1,5 milliárd forintról van szó — nem fedezet nélküliek. — Gondolom, a legnagyobb fedezet épp a Szegedi Konzerv­gyár. Mi a további terve a Sám­sonnak a Szekóval? Lehet, hogy a megoldás kulcsa éppen a kon­zervgyár? — Nézze, a Szeko-ügy, a Sám­son és az ÁVÜ közti „kapcsolat” taglalása két újságoldalnyi szö­veget is kitenne, ezért nem rész­letezem. Mivel gondjaink döntő részét valahol a konzervgyár okozta, ezért úgy gondoljuk, hogy a megoldás lehetősége is a Szekóban van. A vagyonügy­nökség reális tulajdoni részere elővásárlási jogunk van, így sze­retnénk 100 százalékos tulajdo­nosai lenni a gyárnak. Ha ez megvalósul, előtérbe kerülnek azok a kapcsolataink, amelyek révén újabb pénzhez, forráshoz juthatunk. — No, jó. De addif> százmilli­ós készletek várnak piacra a kon­zervgyár raktárában. Az ésszerű megoldás az lenne, ha ezt az árut mielőbb értékesítenék. Talán még vevőt sem nehéz találni... — A Szeko révén a Szovjet­unióban már megszerzett piaci pozíciónkat megerősíthetjük. Ennek a térségnek a visszahódí- tása nemcsak a Sámson Szeko Kft.-nek létfontosságú, hanem az egész magyar élelmiszeripar­nak. Sajnos nem mindenki így gondolkodik — még kevesebben tesznek érte —.pedig itthon kö­zel 40 milliárd forintnyi elfekvő élelmiszerkészlet vár vásárlóra. Tisztában vagyunk azzal, hogy a szovjet fél fizetési nehézségekkel küzd, nem tud akkreditívet, bankgaranciát nyújtani. Márpe­dig ez az üzlet csak úgy indul be, ha megnyerjük a szovjet fél bizal­mát úgy, hogy megkezdjük a szállítást. Ebben a mai helyzet­ben kockáztatni kell, kellene, de épp az ÁVÜ miatt — ahol erről hallani sem akarnak — meg van kötve a kezünk. A gyár pedig to­vább kénytelen hitelekből finan­szírozni a hatalmas készleteit. — A Sámson szlogenje így hangzik: mindenki előtt egy láb- nyomnyi előny. Ön szerint még mindig aktuális ez a szlogen? — Hogy aktuális-e? Nehéz megítélni, hiszen Magyarorszá­gon nincsenek hasonszőrű társai a Sámson Holdingnak, nincs még egy ilyen nagy volumenű, szerteágazó magánvállalkozás. Ettől függetlenül már nem hasz­náljuk ezt a szlogent. Úgy érzem, hogy mindent egybevetve, a Sámson — időben — megelőzte a magyar gazdasági környezetet. Az, hogy ilyen nehézségeink adódtak, tőlünk független körül­mények miatt alakult így. Ezt a miliőt, a jelenlegi bankrendszert egy ilyen magánvállalkozás nem tud elviselni. — Mekkora az esélye a Sám- son-birodalom bukásának? — Végül is minden elképzel­hető. Mi szeretnénk, ha a biroda­lom egyben maradna. A cégeink általában nyereségesek, stabilak, jó piaci pozícióvalrendelkeznek. A Sámson ma már csak egy va­gyonkezelő, koordináló, finan­szírozó központ, amely össze­hangolja az érdekeltségeket és a stratégiát. Persze adott esetben a Sámson sem kerülheti el a véget, és ha az ön által említett bukása bekövetkezik, akkor az olyan lesz, mint a mitológiában... B. F. a HEVES mm Ne feledje: a legjobb befektetés a HÍRLAP-hirdetés! EGER, Baikáczy u. 7. sz. 3301.{PF.:23) T.36/13-644 Fax: 36/12-333 Egy lap amely a megye minden olvasójához szól! A csoda másik oldala Sikeres bankár volt az oszakai csavargó De el kellett menekülnie, mert hetenként 90 órát kellett dolgoz­nia, s ráadásul egy pénzügyi bot­rányért őt tették felelőssé. Meglepően sokan süllyednek ilyen mélyre. Többen emlékeznek még Ki- tamurára, a sikeres bankárra, aki egy belső vita miatt lépett ki cé­gétől. Minden családi köteléket elvágott, alkalmi munkából élt, és éjjel-nappal ivott. Májrákban halt meg. Sírjára senki sem kí­váncsi. Tavaly ősszel az egyik meg­vesztegetési ügy során hatnapos véres lázadás tört ki Oszakában. Előzőleg egy tisztviselő figyel­meztette a Yakusat, a szerencse- játékokat és részben a munka- közvetítést is markában tartó ja­pán maffiát a közeledő veszélyre. De senki sem tudta (vagy akarta) megakadályozni, hogy 600 nincstelen fenyegetően körbeve­gye és éjjel-nappal kövekkel, üvegekkel hajigálja a rendőrség épületét. 20 autót gyújtottak fel, 149 rendőr szorult ápolásra. Senki sem szeretné, ha megint hasonló jelenetek játszódnának le a városban. Az oszakai csavar­gók most békésen várnak a jobb időkre. (Ferenczy-Europress) Hajnali négykor azzal kezdő­dik számukra a nap, hogy sorban állnak Oszaka Kamagaszaki ne­gyedében, az egyik betoncsar­nokban. A 8-10 ezer csavargó mind munkára vár. Tekintetük­ből len, nem kevés alkoholt en­gednek le a torkukon. Mind azt reméli, most talán sikerrel. Ha nem, holnap megfagynak, elviszi őket a tbc, a májrák, vagy agyon­verik őket az állástalan fiatalok. Japánban 70 ezer csavargóról és napszámosról tudnak. Közülük 53.868 segédmun­kás, akik nélkül a japán gazdasá­gi csoda nem valósulna meg. Csak az kap munkanélküli-se­gélyt, aki egy hónapban legalább 14 napig hasznos tevékenységet végzett. Ebben az esetben a fennmaradó két hétre a létmini­mumnak is alig megfelelő össze­gű támogatásra számíthat. — Innen nincs visszaút — mondja a 71 éves Nihel Haszega- va, a csavargók költője. Ő maga régen magas rangú pénzügymi­nisztériumi tisztségviselő volt, három remek gyerek apja. „Az egyik fiam az IBM-nél van, a má­sik adótanácsadó, a lányom is jól ment férjhez” — mondta, s tudja, hogy a gyerekei szégyellik csa­vargóvá lett apjukat. Zumtobel-tervek Magyarországon Az egyik legnagyobb osztrák konszern, a Zumtobel-csoport is akar külföldön terjeszkedni. Mint a vállalat tulajdonosa, Mar­tin Zumtobel egy sajtóértekezle­ten bejelentette, az expanziót a szomszédos országokban kez­dik. A magyar és a csehszlovák piac vizsgálata jelenleg is folyik. Zumtobel egy évvel ezelőtt fel­vásárolta a Köck elektronikai ke­reskedelmi hálózatot, amely így a Herlango után a második oszt­rák láncként vetheti meg a lábát Magyarországon. A Köck-bol­tok tavaly 1,4 milliárd schilling árbevételt értek el, idén 28 szá­zalékkal többet várnak. A vorarlbergi cég az egyik legbefolyásosabb családi válla­lat Ausztriában. A Zumtobel ipari konszern szorosan kötő­dik a kereskedelemhez, kávé­pörkölő és húsfeldolgozó üze­mei is vannak. A teljes kereske­delmi konszern, amelyhez a Köckön kívül a „Família” élel­miszerbolt-hálózat is tartozik, idén 9,5 milliárd schilling bevé­telre számít. Cseh és szlovák törvények magyarul A közelmúltban a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság törvényhozása megalkotta, illet­ve korrigálta a külkapcsolatok- kal foglalkozó törvényeket. Az északi szomszédainkkal való növekvő gazdasági együtt­működés vonatkozásában külö­nösen fontos jelentősége van ezek alapos ismeretének. A két legfontosabb törvény: — a külföldi részvételű válla­latokról szóló és a — külkereskedelmi kapcsola­tokról szóló törvény, melyek ma­gyar nyelven az Észak-magyar­országi Gazdasági Kamara iro­dáiban rendelkezésre állnak. oEge Jókai u. S Telex:43X S3 \ r4Tm-r*ov Ön ingyen utazik bécsi egynapos útjainkon: minden utasunk 500.- ATS értékű ajándékutalványt kap, mely ‘ óra- és aranyvásárlásra érvényes a Helvetia bécsi üzletben. Indulási időpontok: hétfő, szerda, szombat, vasárnapi napok Részvételi díj: 850 Ft Még mindig Trieszt és Tarvisió minden héten pénteken indítjuk decemberben kedvezménnyel. Részvételi díj: 1950 Ft. Szabadka: szombati napokon. Részvételi díj: 650 Ft. Nagyvárad: szombati napokon Részvételi díj: 480 Ft. Kassa: csütörtöki napokon. Részvételi díj: 440 Ft. Isztambul: dec. 11-15-ig. Részvételi díj: 5250 Ft + 32 DM Még autósoknak szilveszteri TATRA-i program kapható. Utazzon XX-es bérautóinkkal. Részletes felvilágosítás és jelentkezés WELCOMETOURS UTAZÁSI IRODA Eger, Jókai út 5. Tel.: 13-220, 13-782 Fax.: 11-711 / Abszolút sikertörténetnek in­dult. A sámfát gyártó kisüzem szinte az egyik napról a másikra kinőtte a „cipőt”. Újabb és újabb vállalkozások tűntek fel a cég ne­ve mellett. Olyan nagyvállalatok privatizálásában vett részt, mint például a gyöngyösi MEV, a Sze­gedi Konzervgyár. Az év elején alig volt olyan hónap, hogy ne hallottunk volna a Samson Hol­ding terjeszkedéséről. Aztán hir­telen csend lett. Amolyan vihar előtti csend. Majd egyre több hí­resztelés látott napvilágot a társa­ság jrénzügyi gondjairól, likvidi­tási nehézségeiről, az Állami Va­gyonügynökséggel állandósult cí- vódásaról. Mi a valóság, hol tart ma a hamarosan hároméves szü­letésnapját ünneplő nagyrédei Sámson Holding Kft.? Erre a kér­désre első kézből szerettünk vol­na választ kapni, éppen ezért az ügyvezető testület egyik tagját, Kulcsár Andrást kerestük meg a cég rédei központjában. — Kezdjük az előzmények­kel. A Sámson az említett fejlesz­téseit, befektetéseit kizárólag sa­ját erőből, a korábban meglévő vállalkozások eredményéből nem volt képes finanszírozni. A cég tulajdonosa, Balázs András egy olyan bankot keresett, amely elfogadja a kft. filozófiáját, ter­veit. Az OTP Komárom-Eszter­gom Megyei Igazgatósága fantá­ziát látott a Sámsonban, és mint­egy 500 millió forintnyi forrást nyújtott. — A bonyodalmak akkor kez­dődtek — folytatta Kulcsár And­rás —, amikor bekapcsolódtunk a Szegedi Konzervgyár privatizáci­ójába. Az ÁVÜ, az újjáalakult konzervgyár azt hiszem, jól járt velünk, hiszen pénzhez, nem ke­vesebb, mint 300 millió forinthoz jutott első lépésben. Tudni kell, hogy a privatizációt érintő állami cégek többségét bankok, bank­csoportok finanszírozták, ame­lyek az átalakuláskor a hitelek fe­jében részt szeretnének kapni az adott kft.-ből, társaságból. Nos, a Szeko esetében nem így történt, a társaságot a hitelező bank nélkül hoztuk létre. — Végül is ez indította el a la­vinát, amely a szakadék szélére sodorta a Sámsont? — Az akkori folyamatok és történések elemzése után azt mondhatjuk, igen. Az OTP — a korrekt kapcsolat ellenére — minden jogalapot nélkülözve felmondta a hitelünket, azonnali inkasszóval megterhelte vala­mennyi bankszámlánkat. Az in­doklás szerint tudomásukra ju­tott, hogy bekapcsolódtunk a Szeko privatizációjába, s ez a lé­pés sérti a takarékpénztár érde­keit. Ezzel nem elégedtek meg, körlevélben értesítették a hazai bankokat álláspontjukról, elérve azt, hogy a belföldi hitelpiacon teljesen lehetetlen helyzetbe ke­rüljünk. Természetesen sérelme­ink orvoslása és káraink megtérí­tése érdekében keresettel éltünk az OTP ellen. A per márciusban kezdődik. — Ha jól értem, az OTP a számláikon lévő összes pénzt le­emelte, vagyis valóban közel áll­tak a fizetésképtelenséghez. Mennyi pénzről volt szó? — Több mint százmillióról. Próbáltuk pótolni a hiányt — el­sősorban nyugati tőkével —, de ezt nagyon nenéz tető alá hozni. Szerencsére akkor sikerült áthi­dalni a pénzügyi gondokat. Én nem hiszem, hogy ma Magyaror­szágon találna még egy olyan cé­get — s ez igazolja stratégiánk

Next

/
Thumbnails
Contents