Heves Megyei Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-04 / 284. szám

HÍRLAP, 1991. december 4., szerda GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Vendégségben A „Géczi-cukrászdában” Bolyong az ember a gyöngyösi piacon, azért éppen ott, mert egyedül nincs kedve beülni egy étterembe, mátrai húsosfazekat enni például. Viszont a piacon el lehet vegyülni, támaszkodni a pult mellett, falatozni csendesen. Hogy melyik bódénál, az majd­nem teljesen mindegy: a házi kolbász hasonlóképp fokhagy­más, az uborka ugyanolyan sava­nyú, és papírszalvétát véletlenül se adnak sehol. (Hogy a zsírpa­pírban hogyan lehet kezet töröl­ni, azt valószínűleg nem kell ecsetelni...) Telve a nehéz, zsíros és gyor­san befalt kolbásszal, körülné­zek. Egy nyugalmas hely kéne, de olyan itt a piac környékén nincs. Talán a cukrászda...igaz, hogy állni kell, de legalább ott nem fúj a szél, nem esik az eső, és még sütemény is van. Bemegyek a „Géczi-be”. A vitrinek mögött bőséges választék, külön szek­rényben az olcsóbb édességek: linzerkarika, almás- és túrósré­tes, puncsszelet, egy másikban pedig a krémtöltésű kreációk. Kellemes meglepetés. Van Rigó Jancsi. A Rigó Jancsi anyám kedvence, és én magamban min­dig Rigó Péternek hívtam — olyat ismertem, a falunkban volt fodrász. Nem tudtam, miért sze­reti anyám annyira, egészen ad­dig, míg egyszer Pesten ki nem próbáltam. Szóval a Rigó Jancsi lényege az a szerecsenbama krém, amit két kakaós süte­ményalap közé tesznek. Se nem édes, se nem keserű, és ami ennél is fontosabb: egyáltalán nem émelyítő, gyomorszorítóan va­jas. Habos inkább, gélszerű, könnyed. Ilyen krém csak ebben a süte­ményben van. A cukrászda erénye tehát, hogy kapható ez a ritkán látott desszert. A krém is pompás. Egy bajom van: kevés. Több a piskó­ta a kelleténél, meg egy kicsit — de éppen hogy, halványan — szá­razabb is. Bár utóbb felidézve a süteményt, az is lehet, hogy tú­lontúl hozzászoktunk már a szi­vacsszerű tésztákhoz — ez meg nem olyan volt. Inkább olyasfé­le, amit házilag készít otthon az ember, maradjunk hát annyiban, hogy a Géczi-féle sütemények nagymamahangulatot idéznek, és a mai korban ez több, mint elég... (dorvs) Várják a gázt Gyöngyöshalászon A Temető és a Táncsics Mi­hály utca napokban véget ért ita­tásos /lertgertó'éve/befejeződtek Gyöngyöshalászon is az ilyen jellegű felújítások, korszerűsí­tések. Korábban — miközben mintegy 500 méternyi járda ka­pott bitument a faluban — a Tí­már Béla, a Szentgyörgyi és a Damjanich utca lakóit örven­deztette meg a helyi önkormány­zat hasonló javítási munkákkal. Az utóbbi intézkedés a tópart rendezésével is összefügg, s a na­gyobb — több „lépcsős” — bel­vízelvezetést programhoz kap­csolódik. A község évtizedes, nyomasz­tó gondjának az eloszlatására csak az idén egymillió forintot költöttek, jövőre pedig további jelentős ráfordítással a Jókai, az Árpád utca térségében szeretnék az itt élőket a nem kívánatos bel­vizektől megszabadítani. Beton­elemeket fektetnek a kivitele­zők az elvezetéshez, ami így szin­te már „örökös” megoldásnak tekinthető, s az eddigi kellemet­lenségek emlékeit is elfeledteti. Az eliszaposodott, elszennye­ződött tavat le is csapolták a ren­dezés során, ami hozzájárul ah­hoz, hogy „kis Halász” talajvíz­szintje már napjainkra csökkent. Tó nélkül azonban — a gyerme­kek örömére — nem marad a fa­lu. Kevés, 40-70 cm-es kotrással új születik majd a régi helyett, ami nemcsak szebben csillog az előzőnél, hanem ilyenkor, tél­időben például a korcsolyázásra is pompás lehetőséget biztosít. Mint Hegede József polgár- mestertől megtudtuk: természe­tesen nem csupán az utakkal, vi­zekkel foglalkoztak az idén Gyöngyöshalászon. Több más mellett felújították a ravatalozót, s a temető elé parkolót építettek. Lámpacserékkel, hálózatbőví­téssel javították a közvilágítást, 80 új izzós búratesttel tettek fé­nyesebbé az estéket, éjszakákat. Rendbetették a kultúrház tető­zetét, csatornáit, s kereken 300 ezer forinttal támogatták a sportkört. További terv — hogy csak né­hányat említsünk abból, amit a polgármestertől még hallottunk — a község bekapcsolása a veze­tékes gázellátásba. Már készen van hozzá a szükséges tanul­mány, immár a kiviteli progra­mon a sor. Hat kínálkozó vállal­kozót versenyeztetnek a megbí­zásért, hogy a legelőnyösebb ajánlatot választhassák. Dédel­getett álmuk egy olyan új út is, amely a karácsondit-adácsit ösz- szekótné. A mintegy 2,8 kilomé­teres szakaszhoz azonban állami támogatást is szeretnének, mert az önerő bizony kevés a megva­lósításhoz. A kapcsolatok erősítésében a nemzetközi együttműködésnek is nagyobb figyelmet szánnak. A baden-württembergi Fürfeld te­lepüléssel emlékezetes sportta­lálkozó hozta össze a halásziakat még a nyáron. A jövő tavasszal igyekszenek viszonozni focicsa­patukkal a németek látogatását. Örülnének, ha a találkozások a jövőben nem szűkülnének a lab­darúgásra, hanem egyéb terüle­tekre is kiterjednének, és sok mindenben kölcsönösen kama­toznának. _ _ A szocialisták véleménye a gyöngyösi önkormányzatról „Majd legközelebb” — taktika A Magyar Szocialista Párt gyöngyösi szervezete néhány nappal ezelőtt sajtótájékoztatón fejtette ki véleményét a helyi ön- kormányzat működéséről. Ezt követően beszélgettünk Hiesz György és Szabó Gyula szocia­lista városatyákkal arról, hogy miben látják ők az eddigi elmúlt egy év hiányosságait. Hangsúlyozták, hogy vélemé­nyük kialakításánál figyelembe vették mindazokat az objektív külső és belső körülményeket, amelyek alapvetően határozzák meg az önkormányzat működé­sét. így például azt, hogy a parla­ment meghatározó törvényeket későn hozott meg, valamint, hogy a mélyülő gazdasági válság a helyi testületek működésére is hatással van. Egyelőre elhúzódik — és nem konfliktusoktól men­tes — a helyi apparátus átszerve­zése, s a képviselő-testület tagjai sem rendelkeznek kellő szakér­telemmel, ismeretekkel. A testü­leten belül a kormánypártiak vannak többségben, s az ellenzék megosztott. Mindennek ellenére pozitívan értékelték, hogy — az általánostól eltérő módon — itt kevésbé jellemző a politikai vi­szálykodás, a személyeskedés, a bizalmatlanság. Hiesz György kifejtette: no­vember 14-én egy testületi ülésen napirend előtt szólalt fel és kérte, nézzenek szembe az eddigi mun­kával. Akkor ezt többen helye­selték, ám mind ez idáig nem tör­tént semmi. Ezért tartották szük­ségesnek, hogy a nyilvánosság­hoz forduljanak. Legfőbb prob­lémának azt tartják, hogy az ön- kormányzatnak nincs konszen­zus alapján kialakított elgondo­lása arról, hogy a meglévő gon­dokat milyen sorrendben, mi­lyen módon és mikorra tudja megoldani. A döntések ad hoc jelleggel kerülnek az asztalra, így a következményeket sem lehet jól felmérni. A „majd legköze­lebb” politikája érvényesül — je­gyezte meg Szabó Gyula —, s az elnapolt napirendek egyre tor­nyosulnak. A halogatást leg­többször azzal indokolják, hogy nincsenek megfelelő törvények, nem lehet tudni, mi várható. A szocialisták véleménye: legtöbb­ször igenis lehet tudni, mi várha­tó, és nem kéne, hogy sürgető in­tézkedéseket ilyen kényelmi okok miatt ne hozzanak meg. A másik terület a nyilvános­ság. Értékelésük szerint az ön- kormányzati testület többsége csak olyan nyilvánosságot sze­retne, amelyik pozitívan véleke­dik a tevékenységéről. A kritiká­val szemben ingerültség, elutasí­tás a válasz. Ugyanakkor az ön- kormányzat nem törekszik a kü­lönböző érdekcsoportok, szer­vezetek, egyesületek bevonására sem. így fordulhatott elő például az is, hogy amikor közmeghall­gatást hirdettek a költségvetés­ről, a különféle társadalmi szer­vezetek a kitűzött idő előtt egy nappal kapták meg postán a megvitatandó anyagot. Ez eny­hén szólva komolytalanná tette ezt a fontos témát. Kérdésemre a két képviselő kifejtette, nem mondtak le arról, hogy sikerül a testületet közös gondolkodásra bírni a működési nehézségekkel kapcsolatban. Reményeik szerint még a közeli jövőben sor kerülhet arra, hogy egymás között is megbeszéljék: miért nem működik úgy a gyön­gyösi önkormányzat, ahogy mű­ködnie kellene. D.J. A kisdiákok között alig­hanem a legtávolabbi bejáró Gyöngyösön — hiszen Ke­recsendrői utazik minden tanítási napon a városba. Azt mondja, hat órakor kel az egri autóbuszhoz, s el is éri újra meg újra. Pedig a ké­szülődés — beleértve a nála sem éppen könnyű ébredést — és a jókora gyaloglás a megállóig eltart egy darabig. A kényszerűségből megkur­tított alvást olykor a távolsá­gi járaton pótolja. Ám, hogy a suliba mégsem érkezik ál­mosan, inkább második ko­cogásának köszönheti. A 4. Számú Általános Iskola ugyanis szintén messze van. Ha kilép is odafelé, csak­nem tíz percbe telik, amíg a pályaudvarról eléri. Járhatna talán közelebbi, egri iskolába is, hiszen az édesapja a megyeszékhe­lyen dolgozik, viszont az édesanyja munkahelye Gyöngyösön van. Ha regge­lente nem is utaznak együtt, haza már mindig kettesben indulnak. így a legpraktiku­sabb, meg a legjobb. Annál inkább, mivel a két nagyma­ma is gyöngyösi — Kere- csenden pedig senki sincs napközben a házban, s a fa­luból hiányzik minden ro­kon, akivel a délutánokat kellemesebben eltölthetné. — Anyu munkahelyén a leckémet is mindig megta­nulhatom, ha tollaslabdázás miatt nem marad éppen ké­sőbbre a feladatom — ma­gyarázza a hatodikos srác. — Egyszóval, ha kicsit fá­rasztó is az ingázás, meg le­het szokni. Sőt: valamelyest talán szeretni is, mert végső­soron csak érdekes, izgal­mas dolog. Sok mindent lá­tok, hallok Kerecsend és Gyöngyös között. A hétvé­geken, a vakációkban pedig a fáradságot is csak kipihe­nem. Szerencsére közelébb is van kivel töltenem a szün­időket. Felnőtt bátyámnál, asszony nővéremnél egya­ránt lehetek. Egerbaktán már „unokatesóim” is van­nak. így akad játszótársam. Igaz, a kisebb még csak pár napja született — de pusztán nézegetni sem kis élmény! (gy) Pusztuld értékek Karácsondon A Budapest és Miskolc közötti vasútvonalon az elmúlt évtizedek­ben szinte minden állomás, illetve megállóhely újjáépült, vagy kor­szerűbb, szebb lett. így történt ez Karácsondon is, ahol a régi emele­tes épület helyett — amely annak idején a szolgálati lakást is magában foglalta — új munkahely és váróterem épült. Amikor a napokban ott jártam, meglepetten láttam, hogy már a jegykiadás is megszűnt, s a vasúti épület minden őrzés nélkül teljesen magára maradt az eléggé elhanyagolt környezetben. Eredménye, hogy a két szárnyasaim négy szárnyából harmat elvittek, csupán egyetlen vár még valakire. Hiányzik a váróterem ajtaja is. Nincs ülő­hely, a menyezeti villanybúrákat az égőkkel együtt leszerelték, ilyen­formán a hosszú őszi-teli éjszakákon az amúgy is félreeső helyen az utasok a legkevésbé sem érezhetik magukat biztonságban. Nem be­szélve arról, hogy az ablaküvegeket —beleértve a pénztárét is — ki­törték, csupán a keretek vannak a helyükön. Ezért hideg is a terem. A szolgálati helyiségben három telefonkészülék is árválkodik a földön, az egyik sarokban pedig egy olajkályha. Mindez szinte hadiáííapotokra emlékezteti az itt megfordulókat. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: ha már nem éri meg itt a jegyki­adás, miért nem lehet az épületet például lakássá átalakítani, hogy legalább a ház állaga megóvható legyen és a területnek gazdája kerül­jön. így ugyanis most a környék éjszakánként különösen nyugtalaní­tó, sót, kimondottan félelmetes. Ideje lenne már újra rendet teremteni a jobb sorsra érdemes kará­csonyi megállóban! Medve János Adácsi fiatalok házépítéséhez A helyi önkormányzat köz­művesített területeken olcsó tel­kek biztosításával is segíti az építkező fiatalokat Adócsőn. A négyzetméterenként 100 forin­tos házhelyekből jelenleg hu­szonötöt kínálnak a fészekra- kóknak a község különböző ré­szein. Bolt is a könyvtár Markazon A markazi klubkönyvtár nemrégi szolgáltatása, hogy áru­sítja is az olvasnivalót. Az érdek­lődésnek megfelelően a diákok kötelező és ajánlott irodalmának kötetei mellett főleg a nyelvtanu­lást segítő könyvekkel, szótárak­kal, a természetes gyógymódo­kat ismertető könyvekkel ipar­kodnak a vásárlók kedvében jár­ni. Városi nyelvtanítás helyi főiskolán? Gyöngyösnek már tucatnál több óvodájában is tanítanak idegen nyelvet, az általános és középiskolákban pedig még na­gyobb figyelmet fordítanak a ha­sonló oktatásra. Az önkormány­zat humán igazgatóságának ter­ve a nyelvtanítás további szélesí­tése. Határozott törekvése a vá­rosnak, hogy egy gyöngyösi székhelyű, kihelyezett főiskolai tagozat is legyen mielőbb a nyelvtanári képzésre. Megjelent a Füredi Hírek 2. száma előnyben minden egyéb gazda­sági jellegű tevékenységgel szemben. Javasolták továbbá, hogy hasonló szigorításokat ve­zessenek be a település alsó ré­szén is. A kiadvány dokumentumo­kat közöl a „részönkormányzat­tá válás” vitájáról, az utolsó ol­dalán pedig a helyi kulturális események időpontjáról és hely­színéről értesíti az olvasókat. Néhány hónappal ezelőtt hírt adtunk arról, hogy megjelent a mátrafüredi Bene Egylet idősza­kos kiadványának első száma. Akkor a szerzők azt ígérték, újra jelentkeznek, ha mondanivaló­juk akad. Úgy látszik, akadt, mert a Füredi Hírek immáron második számát is megélte. Eb­ben első oldalon szólnak arról a problémáról, amely a szeptem­ber 27-i lakossági fórumon szél­sőséges véleményeket hozott fel­színre. Az állattartás... Nagy Gyula és Szuromi László helyi képviselők arról tájékoztatnak az újságban, hogy továbbra is tá­mogatják Mátrafüred felső ré­szén az állattartási tilalmat, mivel az állami és magánüdülők nagy száma szükségessé teszi, hogy az idegenforgalmat részesítsék A természet szerelmese Szanthoffer Imre egyik alkotása A detki művelődési ház adott otthont Szanthoffer Imre festőművész kiállításának. Huszonöt képet te­kinthetnek meg a helyi és a környékbeli művészetbarátok, s az alkotások külön érdekessége, hogy a festő a nyár végén már járt a faluban, és az itt szerzett élményeit is megörökítette. Szanthoffer Imre szerelmese a természetnek, szeretné azt minden pillanatában megfesteni, s ezáltal be­mutatni tünékeny, majd újraéledő szépségeit. Mindezt megláthatják a tárlat látogatói december 8-ig, hét­köznapokon 9-11 és 16-20, valamint hét végén 16-tól 20 óráig. Naponta utazik Kerecsendrői Gyöngyösre A bejáró

Next

/
Thumbnails
Contents