Heves Megyei Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-23 / 300. szám

M. K. írja: „Tudom, hogy nagyon so­kan fordulnak önökhöz egyéni panaszaikkal. Most én is ezt te­szem, mert valahonnan segítséget várok. Bontóperem hosszú idő óta tart. A házasság évekkel ez­előtt megromlott, bár a kezdetek­nél hittem, hogy itt semmi sem jö­het közbe. Mára acsarkodássá fa­jult a kapcsolatunk, nemcsak két fiam okából követ el mindent a volt férjem, hogy megalázzon en­gem, anyagiakban is úgy tesz, mintha az idő végezetéig húzhat­ná a megosztást, miközben en­gem mindenképpen igyekszik le­hetetlen helyzetbe hozni. A társa­dalmi megítélés szerint a negyven százalékos férjek hajléktalanokká válnak, anyagilag is lezüllenek. De azt a gyötrelmet legfeljebb el­keseredett pillanatukban vetik akárcsak papírra is az asszonyok, az anyák, amit nekik kell elvisel­niük idegileg, érzelmileg és anya­gilag, ha a volt férj „kemény fából van faragva”, és megfogadja, hogy majd megmutatja, hogyan is illik egy asszonynak kesztyűbe dudálni.” Mond, ír egyebeket is, konkré­tumokat is, amik nemigen tartoz­nak a nyilvánosság elé. Inkább a tanulságok és az elgondolkodás miatt fűzzük hozzá megjegyzése­inket a hosszúra nyúlt tényfeltá­ráshoz. Azt írja, elhitte, hogy semmi sem jöhet közbe. Nagy szerelem, jó családi háttér mind­két részről, mindkét oldalon biz­tos munkahely. De az érzelmek elerőtlenednek, irányt változtat­nak, itt is, ott is apró porszemek kerülnek a gépezetbe, ami addig olyan simán ment. Most már ön is szidja a házasságot, mint intéz­ményt, mert olyan kötelékké vál­tozott, ami mindkettőjük számára elviselhetetlen. Kifogásolja, hogy a törvények így meg úgy intéz­kednek, a bírói eljárás is lassú, el­fogultnak minősíti a bírót, a bíró­ságot, mert enged azoknak a nyil­vánvaló túlzásoknak, perrendi trükköknek, amellyel ellenfele, az ön szóhasználata szerint „tu­datos tönkretevője” szépít, ha idenéz, tódít, ha odaszámol. S vé­gül ön is felteszi a kérdést: „hát hi­bás vagyok én”? Azt szokták — nem minden bűntudat nélkül — a szociológu­sok és a pszichológusok is állítani, hogy válságban van a család, mint intézmény, mint életforma. Az­tán mások azt állítják, hogy nem a család van válságban, hanem az egyének, a társadalomban meglé­vő egyedek rosszul készülnek fel az életre, nincs tartásuk, nem tud­ják, mi az együttélés, hogyan kell azt elviselni, mi is a türelem, mi­lyen munka- és tehermegosztás lenne jó... Azért ez a problémakör ennél bonyolultabb. Nyugaton is van­nak válások szép számmal, a mo­bilitás a családon belül és kívül jócskán felfokozódott. Az évez­red végére úgy elszaporodtunk — ha nem is az európai kontinensen —, hogy egyre nehezebb olyan szabályokat, mértékeket konstru­álni, amelyek az évezredes intéz­ményeket jól szolgálnák. Köztük a házasságot. De azért a válás után a családok Nyugaton nem züllenek úgy el anyagilag és er­kölcsileg, mint nálunk. Mondhat­nánk azt is, nálunk olyan jövedel­mi viszonyok uralkodnak, ame­lyek mellett a válás az egyik fél teljes anyagi és erkölcsi leépülé­séhez vezethet. Maga a módosítá­sokkal, lényeges változtatások­kal, finomításokkal megtámoga­tott családjogi szabályozás négy évtizede van érvényben, és az öt­venes években kialakított társa­dalmi modellt követi. Ma is nehéz változtatni rajta, mert radikális átformálása-átdolgozása belát­hatatlan következményekhez ve­zetne. Alapvetően kellene módo­sítani a jövedelmi viszonyokat, ám erre még évekig semmi esé­lyünk nincs. Az nyilvánvaló, hogy az a viszonylag kevés, amit két ember egy házasságban „össze­hozhat”, kettéosztva a legtöbb esetben nem elegendő arra, hogy két egészséges háztartás kialakul­hasson. Az egyik — vagy mind­kettő — húzza a rövidebbet. En­nek belátásához nagy higgadtság szükségeltetik. Erre szokták mondani: a bíró csak a jog szerin­tit méri ki, a többit a feleknek kell elviselniük. Ennyit a vagyonmegosztásról és az elosztási fondorlatosságról. A vaskosabb gond az, amiről rit­kán — és nem eleget — beszélünk. Arról a morális felkészültségről, amivel a házasulandók megkötik az egész életre szóló — vagy any- nyira elképzelt — szövetséget. A szerződés megkötése után hama­rosan felfedezik egymás hibáit, össze nem hangolt törekvéseit, az önzés és a szeretet közötti óriási szakadékot. Csökken a másik megbecsülése, emelkedik saját szerepünk felértékelése, fontos­sága, a bizalom nemcsak inogni kezd, el is párolog, a hevenyészve felállított értékrend egy adott pil­lanatban összecsuklik, mert az a bizonyos erkölcsi erő és tartás, ami a terhek, a megpróbáltatások elviseléséhez szükségeltetnék — hiányzik. Nincs. Nem is volt meg. Bírói tapasztalat, hogy a válni óhajtó felek csődbe ment érték­rendet visznek a tárgyalóterem­be... Tudjuk, hogy a leírtak a legke­vésbé sem minősülnek vigasztaló válasznak. Nem is ez áll a monda­tok mögött. Szeretnénk, ha el­gondolkodna sa ját helyzete felett, és rájönne: inig a forintban le­mérhető nyomorúság objektív körülmény, mert a diktatúra ilyen „gazdasági hálót” bocsátott ránk szociálpolitikájában, addig a na­gyobb hiba, hogy a közös élethez szükséges tartóerő a szubjektív oldalon — hiányzik. A kettő együtt valóban súlyos helyzetet, komoly terhet okozhat... MEG­JELENT Tiffany LEG­ÚJABB SZÁMA! Keresse a hírlap­árusoknál! Illetve előfizethető: HELIR BP. 1900. ♦ life* «fymÁv* *»<**<• Robin Francis VÉG NÉLKÜLI Csókok 4. ___________HÍRLAP, 1991. december 23., hétfő Válaszol az Agria Volán Ültessünk oda egy fát! Szürke decemberi napjaink­ban még láthatók az utolsó rögei a volt Felszabadulás téri emlék­műnek. Egy emlékműnek, amely az előző rendszer talán legfontosabb egri köztéri meg­nyilatkozása volt. A helyszínen még érezhető a jellegzetes illat, amely az emlékmű betonhéjának felszabdalása után a — ki tudja, hány éven keresztül mozdulatlan — halomsír rögeiből árad. Az emlékmű szomorú romjai, tör­melékei között azon gondolkoz­tam, hogy vajon törvényszerűen kell-e minden átalakulást FEL- SZAB-A-DÚLÁS-ként megél­nünk? Vajon szükségszerűen kell időnként darabokra tömi apáink hitét és hitetlenségét? Nem tudom. Azt viszont szeretném, hogy ha már felszabadultunk, s mi­ként a rómaiak Karthágó földjét, felszántottuk városunk egy terét, múltunk egy darabját, akkor oda ne „sót” hintsünk. Ne újabb már­ványépítménnyel hirdessük sza­kításunkat a múlttal. Vessünk bele életet! Próbáljunk meg „rendszerfüggetlen” jellel szólni a világnak. Szólni arról, hogy a huszadik századi felfordulás és ordítás ellenére mi, egriek, bí­zunk a jövőben. Ültessünk oda egy fát! Bár ez senkinek sem áll érde­kében, nincs művész és megren­delés, az élő fánál csodálatosabb művet ember még nem alkotott, így van ez, bármennyire is szo­katlannak tűnik beruházástól és osztaléktól hangos napjainkban. Ilyen emlékműve — tudtommal — még nem született egyetlen városnak sem. Javaslom, hogy a fa egy cédrusfajta legyen. Céd­rusfenyő, amely — ha kedves ne­ki a föld — négyezer éven keresz­tül őrködhetne felettünk. Felet­tünk, mindenkori élőkön és hol­takon. Jelezné, hogy dolgunk van a világban. Mert ez a fa maga lenne a rendszerektől független múlt, jelen, jövendő. O maga lenne az ÉLET... NémethZoitán A Heves Megyei Hírlap de­cember 9-i számának A hang­nem igencsak hibádzott című cikkére — a lefolytatott vizsgálat eredményeként — az alábbiak­ban szeretnék reflektálni... Amint az a megjelent írásból ismeretes, az érintett járaton Sze- csődi Pál autóbusz-vezető telje­sített szolgálatot, aki a meghall­gatáskor elmondta, hogy az Eger — Novaj vonalon korábban még nem dolgozott, így a megállóhe­lyekre, továbbá a szállított uta­sok utazási igazolványainak el­lenőrzésére az átlagosnál jobban oda kellett figyelnie. Senkit nem ismert, ezért következetesen meg kellett követelnie, hogy a beszállásnál minden utas mutas­sa fel érvényes utazási igazolvá­nyát. Ez nagyon fontos szempont, hiszen az autóbusz-vezető fele­lős azért, hogy az utasok rendel­kezzenek érvényes utazási iga­zolvánnyal. S ez független attól, hogy az adott járat zsúfolt-e, avagy csupán két-három sze­mély utazik azon. Nevezett autóbusz-vezetőnk állítja, hogy visszaemlékszik a konkrét esetre, s arra is, hogy az érintett utast kétszer kellett fel­szólítani bérletjegye felmutatá­sára. Meggyőződésem, hogy a nézeteltérés oka a szokatlan fel­szólítás, esetleg a felszálláskor megválasztott hangnem lehetett, s ennek helytelenségét nem is kí­vánom vitatni. Ami az egri színházi megálló­ban történteket illeti... Termé­szetesen nem értek egyet autó­busz-vezetőnk véleményével, ugyanis a jelzőlámpa valóban a leszállási szándék jelzésére szol­gál, de emellett még számtalan jelből következtetni lehet arra, hogy leszállni szándékozó uta­sok vannak. Ha pedig egy olyan frekven­tált megállóról van szó, mint amilyen az említett, akkor érthe­tetlen az effajta viselkedés. Kétségtelen tény, hogy a for­galomban nap mint nap szolgá­latot teljesítő munkatársainkat különböző hatások érik, így ne­héz feladatot teljesítenek, amely nagy türelmet, megértést, tole­ranciát kíván meg tőlük. De ettől függetlenül sem alkalmazható az úgynevezett „csak azért is meg­mutatom” módszer egyetlen munkatársunk részéről sem. So­kat foglalkozunk dolgozóinkkal azért, hogy figyelmes és udvarias magatartásukkal feloldják a konfliktusos helyzeteket, bár ez nem minden esetben sikerül. Végezetül a megállás elmu­lasztásáért, illetve a helytelenül megválasztott hangnemért elné­zést kérünk, s bízunk abban, hogy a jövőben — kellemesebb utazással — feledtetni tudjuk a történteket. Kelemen Imre főosztályvezető Agria Volán Mikulás-invázió A Hírlapban ezt olvastam, hogy Mikulás-invázió volt a Do­bó téren. Szaloncukoresővel kö­szöntötték a gyerekeket. Elgon­dolkoztam rajta, vajon melyik szebb, és melyik az igazibb. Az én gyerekkoromban a háború előtti Mikulás, vagy a mostani Mikulások. Akkor úgy tudtuk, van egy jó­ságos, fehér szakállú Mikulás bá­csi, aki egész évben arra készül, hogy megajándékozza a gyere­keket. Megrázza fehér szakállát, hull a hó, és elindul a nagy csiz­májában, tele puttonnyal a há­tán. Bejárja mindenütt, ahol csak kisgyerek van, s az ablakba tett szegényes cipőcskébe szegényes ajándékot tesz. De azt a Mikulás bácsit nem lehetett látni, s be­szélni vele. Éjjel járt, amikor már a gyerekek aludtak, és sietett, hogy reggelre mindegyikhez el­jusson. Életben nem, de álma­inkban mindig a Mikulást láttuk, jóságos, de szigorú mosolyával. Ma pedig már jóval előtte látni az utcán ballagó Mikulást, Mikulá­sokat. Sőt, helikopterrel is le­ereszkedik a gyerekek közé. A Dobó térre még tíz is jut belőlük, hát akkor hány lehet az ország­ban. Mekkorát változott a világ, ha a régi igazi Mikulás (gyerek­korom Mikulása) ezt látná, azt hinné, hogy tényleg rossz a sze­me. Egy helyett többet lát. Nem is tudom, melyik a szebb, és melyik az igazi Mikulás-ün­nep. Nekem mégis jobban tet­szettek azok a régi Mikulás-es­ték, s a régi elképzelt álombéli Mikulás. Kozma Béláné Eger Szépen szerepelt az énekkar Tisztelt Szerkesztőség! Az alábbiakban szeret­nék néhány szóval beszámolni a hevesi nyugdíjas- klub énekkarának budapesti szép szerepléséről. Nos, egy november végi napon esős időben, de nagy lelkesedéssel indultunk el az első országos művészeti bemutatóra és találkozóra, amelyen klu­bunk énekkara is részt vett. Már megérkezésünk­kor jó volt látni mindazt a lelkesedést, izgalommal teli várakozást, ami az ott jelenlévők arcán tükröző­dött. Aztán elérkezett a fellépés ideje. Mi, vendé­gek, nagy figyelemmel néztük végig a műsort. S bár az késő este ért véget, mégsem sajnáltuk a fellépők­től a hosszú vastapsot, mert ezzel értékeltük azt a munkát, amit a fellépésig végeztek. Izgalommal vártuk a Heves megyeieket, közülük is Heves város nyugdijasklubjának énekkarát, amely végül is kivá­ló értékelést kapott. Büszkék vagyunk rajuk, s e si­kerért köszönet illeti az énekkar minden tagját, nem utolsó sorban művészeti vezetőjét... Zagyva Bertalanné Horoszkóp december 23-tól 29-ig KOS (III. 21.-IV. 20.) Szerelem: Partnere sok gondot okoz ezekben a na­pokban, sok­szor akaratán kívül, tehát nem kell azonnal haraggal for­dulni ellene. Hivatás: Kemény hétnek néz elébe. Elsősorban az emberi kapcsolatok feszültsége okoz gondot, ha elrendezte a vi­tás kérdéseket, felszabadult energiáit a munkára fordítja, és mindennel gyorsan végez. BIKA (IV. 21.-V. 20.) Szerelem: Bé­kére, szeretet- re, nyugalomra vágják, de any- nyi minden gá­tolja, hogy ezt érezze. Első­sorban saját magával kellene bé­két kötnie, s a világ felé kinyílni, akkor minden gondja megol­dódna. Hivatás: Még az ünnep sem hoz teljes kikapcsolódást. Ha nem is kell dolgoznia, a mun­kával kapcsolatos gondok foglal­koztatják. IKREK (V. 21.-VI. 21.) Szerelem: Rit­kán fordul elő, hogy az Ikrek ennyire a csa­ládjuknak élje­nek, mint ezekben a na­pokban. Mintha most akarná be­pótolni egész évi mulasztását. Partnere örömmel fogadja a gondoskodó szeretetet. Hivatás: Ha nem lazít ezen a héten, akkor egészsége látja kárát. Vállalja önként a pihenést, különben az orvos parancsolja. RÁK (VI. 22.-VII. 22.) Szerelem: Ha nem veszi ko­molyan az apró figyelmeztető jeleket, igen­csak meglepő­dik hetek múl­tán, az élet ugyanis egészen más, mint amilyennek képzeli. Hiva­tás: A világ gyorsan változik, fel­bolygatja a Rák megszokott kör­nyezetét, amit nagyon nehezen visel el, mert képtelen alkalmaz­kodni. Készüljön fel az új év meglepetéseire. OROSZLÁN (VII. 23.-VIII. 23.) Szerelem: Illú­ziókba ringatja magát. Ideje volna szembe­nézni a való­sággal. Az év vége jó alkal­mat kínálhat a számvetésre. Va­lóban úgy él partnerével, aho­gyan szeretné? Ha nem, annak elsősorban önmaga az oka. Hi­vatás: Ne erőltesse a dolgokat, ez most nem a változtatás ideje. A háttérből tapasztalatot gyűjthet. SZCZ ( VIII. 24.HX. 23.) Szerelem: Egyedül kelle­ne döntenie. Szívügyekben más csak rossz tanácsot adhat. Ezúttal az észérvek is csődöt mondanak. Érzékeny, könnyen sebezhető. Hivatás: Hiába szeretne az ün­nepek idején pihenni, a munka kikényszeríti, hogy — legalább gondolatban — foglalkozzon te­endőivel. Nagyszerű ötletei tá­madnak az új évre. T elefon-Horoszkóp magyar nyelven! Tudj meg többet a jövődről! Ez a saját eheti horoszkópod. a Hívd fel ezt a számot! Tárcsázd előbb a 00/1609 490 76 + számot és utána folytatólag a saját csillagjegyed számát A telefonhívás ára percenként 150 Ft MÉRLEG (IX. 24.-X. 23.) Szerelem: Hiá­ba sorakoztat fel észérveket ott, ahol az ér­zelmek domi­nálnak! Havisz- sza akaija sze­rezni önbizalmát, rá kell szánnia magát a mindent tisztázó beszél­getésre. Hivatás: Messze elkerül mindent, ami felelősséget ró ön­re, de nem ússza meg, hogy má­sok sorsáról döntsön. SKORPIÓ (X. 24 - XI. 22.) Szerelem: Na­gyon vágyik a gyöngédségre? Akkor adja fel vaskalapos el­veit, és tegye meg az első lé­pést a békülés útján! Erre kiváló alkalom a szeretet ünnepe, egy kedves ajándék... Hivatás: A vi­lágot nem feltétlenül kell ezek­ben a napokban megváltania. A teendők megváiják az új évben is. Foglalkozzon a családjával, és pihenjen. NYILAS (XL 23.-XII. 21.) Szerelem: Kü­lönbséget kell tennie barátság és szerelem kö­zött. Ez utóbbi mélyebb oda­adást követel, mint amire hajlandó! Hivatás: A nagy tervek helyett foglalkozzon inkább a hétköznap realitásaival, tegye rendbe elmaradt ügyeit, in­tézze el a függőben lévő tárgyalá­sokat, fizesse ki tartozásait, hogy nyugodtan kezdhesse az új évet. B VK (XII. 22.-1. 20.) Szerelem: Ha előre elképzeli, hogy partnere mit gondol majd az aján­dékáról, akkor jobb, ha oda sem adja. Miért nem hiszi el, hogy az apró kedvesség nagyobb öröm, mint a drága tárgyak?! Hi­vatás: Megszokott környezete most egy kicsit felbolydul, költö­zés vagy átszervezés miatt semmi nincs a helyén, ez idegesíti. VÍZÖNTŐ (I. 21.-n. 20.) Szerelem: A fáradtság leg­jobb ellenszere a flört, lega­lább­is ön szerint. És ezt a gyógy­írt próbálja alkalmazni is ezek­ben a napokban. Lehet, hogy ön­nek van igaza! Hivatás: Az új esztendőre gondolva kicsit aggó­dik, persze, semmi oka rá, még ezen a héten is több nagyon ked­vező ajánlatot kap, és egyikre sem tud határozott választ adni. HALAK (II. 21.-III. 20.) Szerelem: Alighanem fél­reértett vala­mit, ennek kö­szönhető, hogy a bontakozó barátságról azt hitte: szerelem. Az ünnepek rendkívül lehangolják, még csa­ládban is magányosnak érzi ma­gát. Hivatás: Ha lehet, húzódjon a háttérbe, próbálja meg felmér­ni az esélyeket, s ne hívja fel ma­gára a figyelmet, mert visszájára sülhet el próbálkozása. Herczeg Kata (Tvr-hétből)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents