Heves Megyei Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-21 / 299. szám

HÍRLAP, 1991. december 21., szombat HEVES ÉS KÖRZETE 5 Hitel nélkül gazdálkodnak Az egész évihez hasonlóan most, december végén sincs könnyű helyzetben a hevesi Rá­kóczi Termelőszövetkezet kol­lektívája. Teljes bizonytalanság­ban élnek a vezetők es a tagok, miután még mindig nem szüle­tett meg az oly régóta várt átme­neti szövetkezeti törvény. Az emberek viszont ragaszkodnak a közös gazdasághoz, hiszen a megélhetést látják benne a jövő­ben is. Már ebben az évben meg­kezdték az átalakulást, miután a gazdaságon belül nyolc korlátolt Felelősségű társaságot hoztak létre. Kiss József szövetkezeti el­nök a folytatásban is reményke­dik... — Az idei kft.-k létrehozását űjabbak követik 1992-ben — mondta érdeklődésünkre. — Eh­hez azonban a mostani gazdasági évet kell lezárnunk. Szeretném előrebocsátani, hogy a kukorica- betakarítást befejeztük. Hektá­ronként 8,5 tonna termést gyűj­töttünk be. Ennek nagy része az állatállomány fenntartását segíti, de szeretnénk el is adni belőle, ám egyelőre eléggé „nyomott” az ára. — Tudomásunk szerint az idén termeltek először cukorré­pát... — Valóban így van. Sajnos, az időjárás nem volt kegyes hoz­zánk. Szeptember végen, októ­ber elején a száz hektár répa felét kiszedtük, a másik 50 hektár ter­mését azonban még most, de­cember végén is a hideg földből kényszerülünk betakarítani. A Mátravidéki Cukorgyárakkal vagyunk szerződésben. A gépe­ket a közeli jászapáti Velemi Endre Termelőszövetkezettől bé­reltük, de Dunaföldvárról is hoztunk a munkák megkönnyí­tésére. — Pénzügyileg hogyan áll­nak? — Fizetőképesek vagyunk, és azt hiszem, nem kis dolog, hogy hitel nélkül gazdálkodunk. Az viszont erőteljesen nyomaszt bennünket, hogy legalább 200 millió forint a kintlevőségünk. Csak példaként említem, hogy a Debreceni Tartósítóipari Kom­binát Hatvani Konzervgyára 80 millió forinttal tartozik. Ugyan­csak sokkal tartozik nekünk a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat is. Ezek nehezítik a helyzetünket. — A jövő évet mennyire sike­rült megalapozniuk? — Őszi árpát és bűzát 1250 hektáron vetettünk, amely az 1990-es területünknek a 70 szá­zaléka. Máskor ilyenkor már a mélyszántást is befejeztük, most viszont még 1500 hektár — több táblában — szántás nélkül ma­radt. Ez a munka minden bizony­nyal áthűzódik a jövő esztendő­re. Tulajdonképpen csak körvo­nalazni tudjuk a jövő évi elkép­zeléseket, ezt munkahelyi meg­beszéléseken a tagságnak is el­mondtuk. Bízunk abban, hogy mégiscsak hamarosan megszüle­tik az űj szövetkezeti törvény, és akkor világosabban láthatjuk a teendőinket... (m. k.) Kiskörén — a jég ellen... A duzzasztómű és a hajózsilip a télre készen Felkészültek a télre a Közép- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgató­ság kiskörei szakaszmérnöksé­gén. A tározó téli üzemű víz- szintre történő „leürítését” szé­les körű egyeztetést követően, november 15-ig elvégezték. Ez­által 1,7 méterrel alacsonyabb lett a vízszint, mint a nyári volt. Tiszay József szakaszmémöktől arról értesültünk, hogy Kisköre és a 44. folyamkilométer közötti szakaszon december 1-je óta működik a jégjelentő szolgálat, amelynek napi adataiból pontos képet kapnak a duzzasztómű fö­lötti helyzetről. Az Országos Vízrajzi Szolgálat keretében szintén naponta érkeznek ada­tok a Tisza felső szakaszáról és mellékfolyóiról. Ugyancsak nap mint nap megkapják a tiszalöki duzzasztóműre vonatkozó infor­mációkat is. A kiskörei duzzasztómű és ha­józsilip jegesüzemre való felké­szítése december 1-jéig megtör­tént. Ennek során elvégezték a karbantartásokat a fűtési rend­szeren, illetve a meleg vizes lo­csolóhálózaton. Ugyanakkor a működtetéshez szükséges sze­mélyi állományt is felkészítették. Az elzárótáblák előtti, úgyneve­zett jégmentes sáv biztosítására megfelelő rendszert építettek ki, amelyet a tavalyi sikeres kísérlet alapján fontosnak tartanak. A jégtörő hajók is kellő műszaki ál­lapotban váiják a téli bevetést, és a szükséges védekezés irányítá­sára is felkészültek a szakembe­rek. Karácsonyi hangverseny Egyedülálló élményben lehet részük a város polgárainak, ha ma este el­látogatnak a helyi római katolikus templomba. Este fél 8-kor ugyanis ka­rácsonyi hangverseny lesz Hevesen. A koncerten közreműködik Csikós Márta (ének), Kakukk Zoltán (har­sona), Kovács Sándor (vers), a helyi 1. Számú Általános Iskola Kicsinyek Kórusa és Hevesi József kórusa, valamint a Hevesi Kamarazenekar. A szervezők minden érdeklődőt várnak erre a nem mindennapi ese­ményre. Jegyek kaphatók az Állami Zeneiskolában, a városi Móricz Zsig- mond Művelődési Központban, a Gyermekházban és a könyvtárban is. Filmek a vakációzó gyerekeknek Mától megkezdődött a gyere­kek örömteli téli vakációja. Ezt kihasználva a hevesi városi könyvtár a szünidő minden egyes napján dia-, illetve video­filmekkel várja az érdeklődő fia­talokat. Korcsoporttól függően elsősorban mesefilmeket, illetve a kötelező iskolai olvasmányok és klasszikus irodalmi művek filmbeli feldolgozásait tűzik mű­sorra. Embertársaikon segítettek Mint lapunkban beszámol­tunk róla, novemberben Tisza- nánán, illetve Kiskörén szerve­zett véradónapot a Vöröskereszt Hevesi Városi Vezetősége. Ti- szanánán 22, Kiskörén pedig 26 liter életmentő vért adtak em­bertársi segítségként a két köz­ség lakói. A Vöröskereszt váro­si vezetősége Mikulás-ajándék­ként Hevesen és a környéken 17 gyereknek küldött csomagot. E héten csütörtöktől a jövő hét hétfőig pedig ingyenes használt ruhákat osztanak szét a rászoru­lóknak. Mindezt Gacsal Tamás kereskedő biztosította a városi vezetőségnek. Az érdeklődőket a Tanácsköztársaság tér 3. szám alá vátják. Önkormányzati lap Hevesen A tervek szerint még kará­csony előtt — talán hétfőn — je­lenik meg annak a lapnak a pró­baszáma, amelyet az önkor­mányzat bocsát majd ki. Az or­gánum a Hevesi Önkormányzati Hírek címet viseli, felelős kiadó­ja pedig Heves polgármestere, dr. Hegedűs György lesz. Nagy népszerűségnek örvend a hevesi városi művelődési központ hagyományos karácsonyi ün­nepi vására, amely az intézmény aulájában zajlik. Itt képző-, ipar- és népművészeti munkákból lát­hatnak az érdeklődők kirakodóvásárt. Aki pedig némileg több pénzzel rendelkezik, az megveheti a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet egy-egy termékét, vagy Kővári László festőművész kepeit is (fotónkon az egyik tájképe látható), még­hozzá kedvezményes áron. Holland — Magyar Partnertelepülések Egyesülete Városok — szövetségben kormányzati támogatásait pá­lyázatok útján is elnyerhetik a je­lentkezők. Különösen a hazai városok­nak jöhet jól az, hogy a hollan­dok által felajánlott technikai be­rendezéseket átvehetik, illetve a továbbiakban hasznosíthatják. Természetesen az egyesület köz­reműködik a gazdasági és önkor­mányzati szakemberek cseréjé­ben, s elősegíti a nyelvoktatás szervezését is. Mindkét fél igényt tarthat tájékoztatók és különféle információs anyagok cseréjére és továbbítására. A partnertelepülések egyesü­letének alapító tagjai között 24 magyarországi város foglal he­lyet, megyénkből pedig Heves mellett Hatvan is tagja ennek a szervezetnek. A hevesi képviselő-testület hozzájárult ahhoz, hogy városuk csatlakozzon az úgynevezett Holland-Magyar Partnertelepü­lések Egyesületének magyar ta­gozatához. E társaság célja, hogy a hol­land és a magyar települések kö­zött kulturális, sport, kereske­delmi, gazdasági es — különösen — a mezőgazdasági, idegenfor­galmi és vállalkozói téren javít­sák a kapcsolatokat. Külön fel­adat az egyházi kapcsolatok ki­építése. A legfontosabb felada­tuk, hogy e települések önkor­mányzatai működjenek együtt, segítsék elő a szakmai, kulturális továbbképzést, valamint általá­ban a holland-magyar kapcsola­tok ápolását. Az elérendő célok megvalósítására a két ország Az önkormányzat elhatároz­ta, hogy új kutat furat. Meghí­vottként én is részt vettem azon a gyűlésen, ahol ez a téma napi­renden volt. Ott javasoltam a képviselő-testületnek, hogy más helyen fúrassák az új kutat. Ám mégis a régi telken fúratták, a ré­gi kúttól mintegy 25 méterre. Mivel meleg vizet már nem akar­tak, így ez a kút 250 méter mély lett. Vize — a magas vastartalom miatt — emberi fogyasztásra al­kalmatlan. Ha sikerülne a vízből a vasat kiválasztani, még lehe­tünk a „vas és acél országa”, de ivóvizünk továbbra sem lesz megfelelő. A kútfúrás 3,5 millió forintba került, ebből 2,4 millió forint ál­lami támogatás, a többi a község adófizetőit terheli. S most kér­dezhetnénk, hogy az elmondot­taknak mi köze a címben jelzett programhoz? Hát fogjuk a kupát, és me­gyünk a szomszéd községbe ví­zt^rt' Szlama Ferenc Tarnaörs Alkotásaikban őrzik a népi hagyományokat Négy évtizede ipart teremtettek Ezenkívül láthatóak lesznek Lassú Imre kerá­miái és Honvisák Lászlóné tűzzománcai is. Persze, az idén is kínálnak könyvet, hanglemezt, műsoros kazettát, s nyilvánvaló, hogy ilyenkor a játékok sem hiányozhatnak a portékák közül. Mint praktikus ajándékcikkek, jelen vannak különböző ruha- és divatáruk, valamint kozmetikai cikkek is. A kiállítás és vásár egészen karácsonyig válj a a közönséget. Akár hiszik, akár nem, kis ha­zánkban jelenleg Tarnaörs áll legközelebb a címben említett program megvalósításához. Hogy miért? Történetünk visz- szanyúlik a ’60-as évek elejére, mikor is megalakult községünk­ben a Törpevízmű Társulat, ek­kor kezdtek hozzá a vezetékes ivóvízhálózat kiépítéséhez. Egy József A. úti üres telket jelöltek ki a kút helyéül, és neki is fogtak a fúrásnak. Eközben derült ki, hogy a 200-250 méter mélység­ből „felhozott” víz a magas vas­tartalma miatt ihatatlan, mé­lyebben viszont 35-40 C-fokos, és erősen gázos. Bár akkor már tudták, hogy ebből később sok baj származik, rákötötték a kutat a hálózatra. A baj hamarosan be­következett. Előfordult, hogy mosás közben a fürdőszobában felgyülemlett gáz felrobbant. Mivel a meleg víz kitűnő táptala­ja az algának és a különféle bak­tériumoknak, ennek kiküszöbö­lésére az utóbbi időben hektó­szám isszuk a klórt. Mára viszont ez a kút kiapadóban van... Mint lapunkban beszámol­tunk róla, a héten tartotta jubile­umi közgyűlését a Hevesi Nép- művészeti és Háziipari Szövet­kezet. Abból az alkalomból jöt­tek össze, hogy négy évtizeddel ezelőtt alakult a szövetkezet, és ma is együtt van a kollektíva. Az elmúlt időszak főbb állomásai­ról, az elképzelésekről beszél­f ettünk Báaer Miklósné elnök­ei... — Hevesen nem volt hagyo­mánya a népművészetnek és a háziiparnak. Mégis újat terem­tettek. Miért vállalkoztak rá? — 1951-ben huszonkilencen lelkesedésből, tenni akarásból ipart teremtettek. A céljuk az volt — Tompa Béláné alapító el­nök vezetésével —, hogy foglal­koztatást biztosítsanak Hevesen, és egyben hagyományt is teremt­senek ezáltal. így a közeli Átány- ból, valamint a mátrai falvakból gyűjtötték össze a népi hagyo­mányokat, a paraszti szövést, a hímzést. 1953-ban Bodonyban és Átányban alakult az első rész­leg, maid két évvel később Recs- ken és Mátraderecskén is, s ezek­nél már kifejezetten az ott élő né­pi kultúrára alapoztak. Azután Tarnaörsön és Zaránkon, ahol a szőnyegszövésnek volt hagyo­mánya, majd Egercsehiben, ahol a bányászfeleségeket juttatták új munkalehetőséghez. 1965-ben azután Tarnamérán, majd 1972- ben Istenmezején hímzoegységet hoztak létre. A szakágak is bő­vültek: a kézi szövés, a hímzés mellett a szőnyegszövéssel, a varrással és a népibútor-készí- téssel. — 1968 után jelentős változás történt... — Valóban, amikor a közpon­ti irányítás megszűnt, és szövet­kezetünk is a piac törvényei sze­rint kezdett el dolgozni. Akkor váltunk igazán gazdálkodóegy­séggé, amikor megtanultunk a vevő igényeinek megfelelő áru­kat készíteni. Termékeink nem tartoznak a közszükségleti cik­kek közé, tehát a mindenkori fi­zetőképes, valós kereslet dönti el a vásárló szándékát. 1970-ben a népművészet divatja volt, amely kedvezően hatott szövetkeze­tünk életére is. Nőtt az expor­Szövés — hagyományos techni­kával tunk, és a belföldi igény is na­gyobb volt. Boltok nyíltak, ahol megjelentek a népművészeti ter­mékek, és ezekkel vendéglátó- egységeket is berendeztek. Az életünk a nyolcvanas évtized ele­jén már nehezedett. Ekkor csök­kent a termékeink iránti kereslet. Döntenünk kellett, hogy a visz- szafejlesztést válasszuk-e, vagy pedig a szakágakat bővítsük. Ügy döntöttünk, hogy a külföldi vevők által tervezett és küldött anyagokból készítünk terméke­ket. Így kerültünk kapcsolatba az osztrák Gössl céggel. Nekik ma is hímzett, kézimunkával készí­tett, a tiroli viselethez kapcsoló­dó gyermek- és férfiingeket var­runk. — Közben sikerült új piacokat is szerezniük... — Különösen az utóbbi egy esztendő tanított meg bennünket arra, hogy a vevői kórt bővítsük. A német Hohe céggel létesítet­tünk új kapcsolatot a saját külke­reskedelmijoggal élve. Szoknyá­kat, blúzokat, kizárólag konfek­ciót küldünk megrendelésükre. Utólag visszagondolva, az igaz­sághoz az is hozzátartozik, hogy sokan tiltakoztak az ellen, hogy a vevő szabályozza a tervezést. Ez azonban utólag jónak bizonyult, újfajta technikát, technológiát és szemléletet eredményezett ná­lunk is. Ezáltal elértük, hogy a világpiacon minőségi munkával jelenjünk meg. Ezt igazolja, hogy a német Gölkel céggel több mint két évtizedes kapcsolatunk van. Recski hímzett blúzokat szállí­tunk nekik. Miután nem nagy a kereslet, így szűkítettük a szőtte­sek készítését, és 1992-ben sem lesz nagyobb lehetőségünk az említett szakág termékeinek el­adására. Az önálló külkereske­delmi jogot kihasználva, az észak-európai és az amerikai pi­acra is küldtünk ajánlatokat. Természetesen tisztában va­gyunk azzal, hogy nagy a ver­seny, sok a konkurens árban is. — Milyen esztendőt zárnak 1991-ben? __ — Jelentős erőfeszítések ré­vén szövetkezetünk négy évtize­des történetének legnagyobb ex­porteredményét értük el ebben az évben. Ötvenmillió forint ér­tékű árut küldtünk a külföldi pia­cokra. Azt is szeretném elmon­dani összehasonlításként, hogy amíg 1952-ben 23 fővel 535 ezer forint volt a szövetkezetünk ár­bevétele, és 14 ezer forint a nye­resége, addig ma az árbevételünk eléri a 110 milliót, és — nem vég­leges adataink szerint — a nyere­ségünk 10 millió forint lesz. Mindezt háromszáz munkavál­lalóval valósítottuk meg. — Mire készülnek a jövő év­ben? — 1992-ben is számítunk kül­földi vevőinkre. Ez a hímzők­nek, varróknak folyamatos mun­kát biztosít. A szonyegkészítés- ben viszont vissza kell fognunk a munkát, és így több lesz azoknak a szövetkezeti tagoknak a száma, akiknek a tevékenységét kény­szerből szüneteltetjük. Jelenleg harminchaton vannak munka­nélküli-járadékon, s ebből hu- szonketten az előnyugdíjazásra készülnek. Mindezt mérlegelve, jövőre létszámbővítésre nem gondolhatunk. Célunk az itt dol­gozók további foglalkoztatása. A leendő új szövetkezeti törvény alapján mi is megkezdjük az át­alakulást. A jelenlegi bizonyta­lanságokat, kételyeket szeret­nénk eloszlatni. Az újraválasz­tandó vezetőségnek teljes bizal­mat kell adni, hogy a jövőt kemé­nyen és határozottan fogalmazza meg. Erre azért van szükség, hogy a tagokra nevesített va­gyonrészekkel jól gazdálkodja­nak, ugyanakkor a vevőkörben is megerősítsék azt a tudatot, hogy az átalakulással nem veszélyez­tetjük a partneri kapcsolatokat. Tudomásul kell venni, hogy szö­vetkezetünk vagyonával csak ész­szerűen gazdálkodhatnak, figye­lembe véve a hagyományokon alapuló, népművészeti elemeket hordozó termékek készítését. Ebből a jövőben is nagy szerepe jut az itt tevékenykedő négy „népművészet mesterének”, a 22 népi iparművésznek, akik itt nőttek fel, tanultak mesterséget. Ugyanakkor a mátrai alkotók­nak is, akiknek művészi gyökerei a családokból táplálkoznak. Mentusz Károly Modern gépek segítik a varrodai munkát Megvalósulóban Tamaörsön a „kupa-program”

Next

/
Thumbnails
Contents