Heves Megyei Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-20 / 298. szám

4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1991. december 20-, péntek Mára sokan elfeledték, pedig egykoron iskolát alapított a kémia hírneves professzora, Zemplén Géza. Óriási érde­meket szerzett a magyar gyógyszeripar fejlesztésében. Létrehozta Magyarország első szerveskémiai intézetét a Budapesti Műszaki Egyetemen. Hihetetlen lelkesedéssel folytatta munkáját, jóllehet az első világháború és az ezt követő súlyos infláció miatt megfelelő felszereléshez nem tudott jutni. Ennek ellenére a kutatás megszállottja volt, és intézetében szünet nélkül, szinte éjjel-nappal dolgoztak. A munka élén pedig ő haladt. Immár 35 esztendeje, hogy eltávozott az élők sorából, ám tanításai ma is élnek. Tudományos lelkesedése átragadt környezetére Eredményei elvitték hírét a határokon túlra is A vegytan egyik legnagyobb ága a szerveskémia, a szénvegyü­letek kémiája. Míg a természet­ben megtalálható 92 elem alig százezer vegyületet képez, a szénnek egyedül hárommillió vegyülete ismeretes. Ennek jó részét mesterségesen állítják elő, amely a természetben nem is for­dul elő. Olyan anyagokról van szó, amelyeket az utolsó száz esz­tendőben a laboratóriumi lombi­kokban kevertek ki. A szerves kémiai nagyipar a múlt század közepén a kőszénkátrány feldol­gozásával indult nagyarányú fej­lődésnek. Ez a folyamat ma is tart, a gyógyszerek, a robbanó­anyagok, a növényvédő szerek, a műanyagok nagy választéka, és még sok minden más tartozik termékei közé. A szerves kémi­kusok a legszorgalmasabb embe­rek közé tartoztak. Nagyjaik: Li­ebig, Kolbe, Emil Fischer, Bayer és még sokan mások arról voltak nevezetesek, hogy a nap 24 órá­jából gyakran mind a huszonné­gyet a laboratóriumokban töltöt­ték edényeik előtt, gyártva az új, addig nem ismert tulajdonságú anyagokat. A magyarországi szerves kémia elmaradt időben „társaitól”. Jóformán csak eb­ben a században kezdődött, mégpedig Zemplén Gézával, aki megszervezte az első magyaror­szági szerves kémiai tanszéket 1913-ban a budapesti műszaki egyetemen. 1883. október 26-án született Trencsénben. Egyetemi tanul­mányait a Budapesti Tudomány- egyetem bölcsészkarán végez­te. Than Károly mellett dolgo­zott, majd egészen más irányba indult. 1905-ben Erdélyben a Selmecbányái Bányászati és Er­dészeti Akadémián lett tanárse­géd. 1907-ben állami kikülde­téssel Németországba, Berlinbe ment tanulmányútra. Ott négy esztendőn át dolgozott a szerves kémia nagy mesterénél, Emil Fischernél. Aminónsavak és a szénhidrátok adták fő kutatási területét. 1913-ban hazajött, és a budapesti műegyetem új szerves kémiai tanszékére hívták meg. Akárcsak mestere, Emil Fischer, ő is a kutatás megszállottja volt. Jó szemmel választotta ki mun­katársait, és a legtöbb vezető ma­gyar szerves kémikus tanítványai sorából került ki, miután tudo­mányos lelkesedése átragadt környezetére is. 1923-ban vá­lasztották a Magyar Tudomá­nyos Akadémia tagjává. Öt évvel később a hírneves tudós testület nagydíjával tüntették ki. 1947- ben egy esztendőt a washingtoni egyetemen töltött kutatómunká­val. Hazatérése után súlyos be­tegség támadta meg. 1948-ban az első Kossuth-díj arany foko­zatával tüntették ki. Még nyolc évet tevékenykedett, miután 1956. július 24-én, 73 éves korá­ban hunyt el. Zemplén Géza munkásságát több mint kétszáz közlemény örökítette meg. Tu­dományos tevékenysége révén ő volt az első nemzetközi hírnévre szert tett magyar szerves kémi­kus. Első munkáit Emil Fischer- rel közösen publikálta, és a Ber­linben megismert szénhidrátok területe egész életén keresztül kutatásainak középpontjában maradt. (mentusz) Tanműhelyéből neves tudósok kerültek ki Zemplén Géza a szerves kémiát tekintve Ma­gyarországon valóban iskolát alkotott. Későbbi ne­ves tudósok sora származott tanműhelyéből. Társ­szerzője volt Bruckner Zoltán, aki Késmárkon szü­letett 1902. december 12-én, és Budapesten hunyt el 1958. június 23-án. Vegyész mérnöki oklevelé­nek megszerzése után, 1925 és 1934 között Zemp­lén mellett volt tanársegéd. 1934- 1944-ig a Hungá­ria Gumigyár főmérnöke, majd igazgatója lett. 1950-től haláláig, 1958-ig a gumiipari kutató labo­ratóriumban tevékenykedett. Munkásságát Zemplén Géza mellett végezte Müller Sándor. Továbbképzését Berlinben folytat­ta, majd a Tihanyi Biológiai Kutatóintézetben dol­gozott 1927-től 1936-ig. Két évvel később, 1938- tól a Budapesti Tudományegyetem szerves kémiai tanszékén lett adjunktus, és ott tevékenykedett ha­láláig, 1966. január 21-ig. 1949-ben a Magyar Tu­dományos Akadémia levelező tagjává választotta. Számos vizsgálatot folytatott a cukorkémia terüle­tén. Nemzetközi hírű lett a pécsi centrum A szerves kémiai kutatás má­sik nemzetközi hírű hazai köz­pontja a pécsi egyetem kémiai intézetében jött létre Zechmeis- ter László és Cholnoky László munkálkodása nyomán. Vizsgá­lataik középpontjában a vitamin kutatása állt, s a pirospaprika festőanyagának izolálása volt az első számottevő eredményük. A paprikafesték vizsgálatáról szá­mos közleményük jelent meg. E munka során vették elő a Cvetál- tal századunk elején felfedezett, de csak szórványosan alkalma­zott, úgynevezett oszlop-kroma­tográfiás módszert, amelyet nagyhatású szerves kémiai elvá­lasztó módszerré fejlesztettek. Az erről megjelent művük az el­ső monográfia volt a világiroda­lomban e tárgykörből. Sikerét bizonyítja, hogy az 1937-es, első kiadása után már egy esztendő­vel a második kiadása is megje­lent, és hamarosan — bővítve — Angliában is kiadták. Számottevővé fejlődött a gyógyszeripar A két világháború közötti időszakban hazánkban is szoros kapcsolat állt fenn egyrészt az orvosi-bi­ológiai kutatás, más­részt a viszonylag nagy ütemben, világ- viszonylatban is szá­mottevő jelentőségű­vé fejlődött gyógy­szeripar között. Ez a kapcsolat — termé­szetesen — kölcsönös előnyökkel járt. A gyógyszeriparban is folyt már eredmé­nyes szerves kémiai kutatás, amely szoros összeköttetésben állt a Budapesti Műszaki Egyetem szerves ké­miai tanszékén vég­zettmunkákkal. Szá­mos tudományos és iparilag jelentős eredmény született a Chinoin Gyógyszer- gyárban, amelynek — többnyire a mű­egyetemről kikerült — fiatal kutatói a fel- szabadulást követő­en tudományos veze­tő pozíciókban ka­matoztatták gazdag tapasztalataikat. A munka Nobel-díjat eredményezett Akárcsak egyéb tudományos munkák, úgy a biokémiai ku­tatás is fellendült ebben az időszakban Magyarországon. E te­vékenység középpontjában a C-vitaminnal kapcsolatos „bú­várkodások” álltak. A kutatások fő színterét a szegedi tudo­mányegyetemjelentette. A legfontosabb eredmények közé tar­tozott, hogy a C-vitamint — amely azóta nagyívű karriert futott be a gyógyításban — sikerült előállítani a mellékvesekéregből, illetve narancsból és paprikából. Amint az szinte mindenki előtt ismeretes, ez a munka jelentős magyar sikerrel zárult — ezzel is öregbítve hazánk hírnevét szerte a nagyvilágban —, ugyanis a szegedi egyetem névadója, Szent-Györgyi Albert 1937-ben or­vosi Nobel-díjat kapott a fentebb említett területen nyújtott ki­emelkedő munkásságáért. Feltárult a növények élete A második világháború előtt csak szórványosan, néha erősen „amatőr” jelleget hordozva je­lent meg néhány közlemény a növények életét „faggató” bio­kémiai vizsgálatokról. E tudo­mány hazai megalapozása és művelése az iskolateremtő Doby Géza nevéhez fűződik. Fő tevé­kenységét ezen a területen az el­ső világháború előtt kezdte meg. Munkássága a különböző en­zimrendszereknek a növényi életben, különösen a növényi be­tegségekben való vizsgálata volt. Ezen a területen jelentős össze­függéseket állapított meg, ame­lyeket a Növényi biokémia című könyvében foglalt össze. Doby Géza 1877-ben szüle­tett, és egyetemi tanulmányainak elvégzése után a mezőgazdasági kutatóhálózatban, majd az állat­orvosi főiskolán dolgozott. 1923-ban az ország első mező- gazdasági kémiai tanszékére ka­pott kinevezést. Ezt irányította 1950-ben bekövetkezett nyugdí­jazásáig. 1968. április 16-án, 91 éves korában hunyt el. A növényi biokémiai kutatá­sok területén ugyancsak jelentős eredményeket ért el Bodnár Já­nos a debreceni tudományegye­tem kémiai tanszékén. Elsősor­ban a növényi és állati szénhid­rátbomlás vizsgálatával foglal­kozott. A nyomelemek hatását is elemezte a különböző növények életében. Ezzel kapcsolatban a kémiai növényvédelem kérdéseit úttörő módon közelítette meg ha­zánkban. Említésre méltó még a dohány összetételével és elemzé­sével kapcsolatos munkássága is. Hatvannégy éves korában, 1953. október 29-én hunyt el Buda­pesten. Az egri mozik műsorán Szárnyát vagy combját Bár több év eltelt már Louis de Funes halála óta, a magyar for­galmazók még mindig találtak olyan vele készült filmet, amit még nem mutattak be nálunk. A humoros történettel az egri Urá­nia nézői ismerkedhetnek meg. A három nővér Csehov drámájának helyszíne Magyarország 1987 és 1991 kö­zött. Szentendrén él a szovjet ka­tonai lakótelepen hermetikusan elzárt világban három nővér: Ol­ga, Mása, Irina, valamint a test­vérük — Andrej. A történet hű­ségesen követi a színpadi művet, amelyben Csehov az eseményte- lenség örök drámáját írta meg. Hőseivel semmi sem történik, csak vágyakoznak valami iránt. Eltitkolt, reménytelen szerel­mek, be nem teljesült vágyak ég­nek ezekben az emberekben... Csehov szavai, gondolatai ma is igazak, valóságosak... Lukáts Andor, a kiváló színész első alkalommal vállalkozott rendezésre, és munkája eredmé­nyesnek bizonyult: nagyszabású, igazi mozit teremtett. A filmet az egri Prizma mozi mutatja be. A hercegnő és a kobold A karácsonyi szünetben a gye­rekek és az egész család számára nagyszerű szórakozásnak ígér­kezik az új rajzfilm. A történet­ben két párt csap össze: az embe­reké és a föld alatt élő, gonosz te­remtményeké. A földalattiak va­laha szintén a föld felett éltek. De mivel olyan „szörnyű” dolgokra kényszerítették őket, mint hogy tartsák be a törvényeket, segítse­nek a többieken, legyenek barát­ságosak az emberekhez, összeüt­közésbe kerültek az emberekkel. Nem volt más választásuk, mint visszahúzódni a föld alá. A törté­net kezdetén elhatározzák, bosz- szút állnak mindenért. Közben a napemberek (a koboldok hívják így az embereket) élik minden­napos, békés életüket, régen megfeledkezve arról, hogy létez­tek egyáltalán valaha koboldok. A két főhős Irene, a hercegkisasz- szony, és Curdie, a tizenéves bá­nyászfiú. A szellemek létezését természetesen senki sem hiszi el a két gyereknek, pedig azok él­nek és ördögi tervet eszelnek ki az emberek ellen... Curdie azon­ban megtudja, a gonosz teremt­ményeknek mi a sebezhető pont­ja. A rajzfilmet az egri Uránia mozi mutatja be. Kerámiák az MMK-ban .Ádám és Éva Debreczeni Zsóka és Pelcz Zoltán — két, Szilvásváradon élő művész — a Megyei Művelődési Központban állítja ki ebben a ka­rácsonyi hangulatban gazdag ér­zelemvilágot felvonultató anya­gát. A kerámia, mint felhaszná­landó matéria, témákban látszó­lag szűk határt szab, kimeríti a terjedelmi lehetőségeket is, amik között ezt a könnyen felhasznál­ható, csaknem tetszés szerint alakítható masszát érzelmek, gondolatok közvetítésére lehet kézbe venni. Sokrétű háttérként sorakoz­nak a fazekak, vázák, amikben a formai elemek rámutatnak a két alkotó egyéniségére. Bár a két művész egymásrautaltsága, egy­másra hatása, a kölcsönösség és az egyetértés elmossa a kettejük között természetszerűen adódó választóvonalakat, azért sejteni lehet, kinek az érzelmi elemei dominálnak az egyik vagy másik alkotásban. De nem is ez a fon­tos, hanem az, amit megjeleníte­nek. A szobraikra kell figyelnünk. A karcsú női alakok — akár egy- magukban állnak, akár hármas­ban, akár befelé fordulva ölelik át egymást táncba fordulva, akár kifelé fordulva fűzik egymásba kaijaikat — az életöröm, a vi­dámság közösségét hirdetik. Az összetartozásét, annak a megfo­galmazását, hogy az ember ak­kor tudja igazán megélni önma­gát, ha kapcsolatai szorosak em­bertársaival, ha elviselik egymást ilyen bensőséges szorításban is, mint amiről ezek a szobrok be­szédesen vallanak. Ez az egybe­kapcsolódás a szeretet láttatása. És ezt a szeretetet, ezt a lélek sze­rinti egymásba kapaszkodást eb­ben a rideg decemberi időben — amikor a család aprajfc-nagyja készül érzelmei megmutatására — még hangsúlyosabbnak talál­juk. Akad egy másik gondolati vo­nulat is ezen a tárlaton. Bibliai témák köszöntik a látogatót. Egy-egy ajtóívben, egy-egy templomi bejáratban ott szoron­ganak egymás mellett az ég lakói, „bibliai személyiségek”, aposto­lok, próféták, angyalok, Mária- idézéssel, Istenre tekintéssel, Jé­zus-magasztalással. Mert ebben a mai, ebben az agyonszekurali- zált világban mégiscsak rá kelle­ne döbbenteni az embereket ar­ra, mit felejtett el itt az elmúlt negyven év alatt két-három ge­neráció mindabból, amit az egy­mást követő nemzedékek az el­ment ezer év alatt átörökítettek- megőriztek számunkra. A nagy lelki és szellemi irtás elmúltával a művészek dolga elsősorban, hogy a történelem által is formált emlékeket — a középkor miszti­kus elragadtatásait is felébreszt­ve — magújítsák, újraélesszék. Úgy gondoljuk, hogy a két művész tudatosan erre a kará­csonyi ünnepkörre hangolódva tartotta szükségesnek ezeknek a kerámiáknak a közönség elé vi­telét Egerben is. Lapunkban írás jelent meg a nyáron pesti szerep­lésükről, akkori megállapítása­inkat ismételni nem kívánjuk. De, mert a helyszín és az idő­pont, tehát a külső körülmények mindig is belejátszanak a művé­szi élmény tartalmába, a humá­numnak és ezen belül a szeretet­nek a fontosságát, az együvétar- tozásnak, a legszentebb türelem­nek a jogát és szükségességét szerettük volna most kiemelni. Miközben déli határainknál mindannak az ellenkezője törté­nik, mint amiről itt ez a két mű­vész szólalni készteti alkotása­it Két komopzíciójuk bizonyító erejére és szépségére hivatko­zunk, amikor az emberi lét és a történelem élményét olvassuk ki az Ádám és Éva című alkotásból és a Jessze fából. Az előképek, a képzeletünkben és a hitünkben is fel-felébredő alakok, alakza­tok tájolnak minket arra az útra, ahonnan sokáig letiltottak. Mert mégiscsak kell tájékozódni az emberi élet irányáról és oksága felől. Nemcsak eszünkkel, hi­tünkkel is!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents