Heves Megyei Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-19 / 297. szám

4 HORIZONT HÍRLAP, 1991. december 19., csütörtök Egri bemutató: Jaj apu, szegény apu... A bölcs és a pillangó Egy különös páros: a sorhajókapitány és a zsarnok anya (Fésűs Tamás és Váli Zita) Horoszkóp Bak 1991. december 22-től 1992. január 20-ig (A tél 1. hónapja) Latin neve: Capricomus. Szimbóluma: a delfin felkunkorodó farka (Capricornus: kecskeszarvat viselő, félig bak, félig delfin állatot takart régebben). Alapeleme: Föld (száraz és hideg). Alaptulajdonsága: kardinális (fő). Neme: nőies. Uralkodó bolygója: Szaturnusz (az időisten). Férne: ólom. Szerencseszámai: 8, 18, 28. Szerencseköve: onyx. Szerencseszíne: zöld vagy fekete. Szerencsés helyei: régi romok, partvidékek. Szerencsenapja: szombat. Peches napja: hétfő. Bak-növények: zeller, árpa, cikória. Bak-állatok: kecskebak, kutya, szamár, teve, teknősbéka, az éjszakai állatok. Bak-országok: Afganisztán, Bolívia, Bulgária, India, Tibet. A Bak nappali, avagy Napjel. Temperamentuma: flegmatikus. Pszichoszomatikus gyengéi: csontvelő, fogak, haj, térd, ízület, epe, epekő, hajlam a reumára, a vesekőre, a hólyagbántalmakra. Híres Bakok: Konrad Adenauer, Paul Cézanne, Cicero, Marlene Dietrich, Jack London, Nostradamus, Elvis Presley, Maria Schell, Albert Schweitzer. A Bak csökönyös kitartással és szívóssággal mászik egyre fel­jebb a sziklákon. Komor, magá­nyos állat, a vadászok feljegyez­ték, hogy ha bekerítik, akkor ké­pes a legmagasabb szikláról le­vetni magát a szakadékba, de fel nem adja a harcot. Az asztroló­gusok azt állítják, hogy ebben a hasonlatban benne van a Bak je­lű ember alapjellemvonása is. Tegyük mindehhez hozzá, hogy a Bak földjei (tehát lassú, Jelenünk gazdasági, társadal­mi zűrzavarában, válságában nem létezhet, csak egyfajta iránytű: az erkölcsi. Ha ennek jelzésére figyelünk, akkor a leg­bonyolultabb dolgok is leegysze­rűsödnek, kirajzolódik a kamé­leonok valódi arculata, s a fésül- ten vagy hanyagul fogalmazott mondatok mögött is feltűnik az önzés, a karriervágy, a csak- azértis előbbre jutás orrfacsaró óhaja. Ebben a cseppet sem rózsás helyzetben a rádiósok csak ak­kor cselekszenek helyesen — persze ez a megállapítás nem­csak rájuk vonatkozik, hanem a sajtó valamennyi munkatársára —, ha riportjaikat a tényekre ala­pozzák, ha lemondanak pártok- béli hovatartozásuk kísértései­ről, s kizárólag a humánum örök érvényű intelmeire koncentrál­nak. Acl egyik programban meg­szólalt Mány község MDF-es képviselője, s elmondta: a volt tanácselnök, a mostani polgár- mester nem hajlandó pert indíta­ni a kivitelező vállalat ellen, ho­lott a korábbi esztendőkben alap nélkül építették a járdákat, illet­ve az utakat. Az illető bárhová fordult, mindenütt azt a választ kapta, hogy ez önkormányzati ügy, csak ez a testület élhet a jog­orvoslat lehetőségével. Hát, igen. Mintha a Rab Ráby-történet ismétlődne meg huszadik század végi variáció­ban. kitartó, anyagias felfogású, ne­hézkes), kardinális (azaz akara­tos, céltudatos, aktív és becsvá­gyó), s ura a Szaturnusz, a sötét, kegyetlen bolygó, az úgyneve­zett „szükséges rossz”, a keserű élettapasztalatok bolygója. Emellett a Bak háza a 10. ház, ez pedig nem más, mint a hivatás, a munka háza. A fentiekből következik tehát, hogy egy igazi Baknak rendkívül fontos a munkája. Törtető és becsvágyó, lételeme a szolgálat, az elismerés, a hatalom. Ezt nyu­godt, kitartó, verejtékező mun­kával éri el, ha kell, az erőszaktól sem riad vissza, semmi más nem érdekli, csak a cél, amit kitűzött magának. Nagyon praktikus és nagyon kitartó: bármelyik másik jel már régen feladta volna a „hegymászást”, a Bak addig küszködik, amíg felér a csúcsra. Hideg, józan és számító. Szi­lárdan áll a földön, tényszerű, nem idealista, nem álmodozik, következetes, de kíméletlen is tud lenni. Ő nem vezető, nincs benne könnyedség, szárnyalás, ő hangyaszorgalommal éri el azt, amit az Oroszlán vagy a Kos len­dülettel. Az egyik legmegbízha­tóbb jel. Különös, de ennek a nagyon realista jelnek vannak „titkos” tulajdonságai. Ezek a Szaturnusz hatására vezethetők vissza. A Bak szíve legmélyén pesszimista, és könnyen esik búskomorságba. Az élettel és a többiekkel szem­ben olyan bizalmatlan, hogy nem vár tőlük semmi jót, ezért eleve zárkózott, ellenséges, nehéz a szívébe férkőzni, fia megbánt­ják, nagyon megharagszik, ha­ragtartó és bosszúszomjas, s na- gyon-nagyon sokára békül ki, de ha kibékül, igazán. Kemény és Úgy is fogalmazhatnék, hogy azért a még korántsem megvaló­sult rendszerváltozásért lentről is tenni kell. Méghozzá nem is ke­veset! A Vasárnapi Újság legutóbbi számában nyűt levelet címeztek Korom Mihálynak. Annak a le- vitézlett politikusnak, aki A leg­vidámabb barakk című tévémű­sorban nem akart semmire sem emlékezni. Nos, valaki felfrissítette me­móriáját, arra utalva, hogy az ál­tala irányított „nyomozás” ada­tai alapján még 1961-ben is ítél­tek el, illetve végeztek ki ártatla­nul embereket. Akkor, amikor ő volt a vizsgálati osztályvezető. Ez az az eset, amikor a valóság cáfolja a mellébeszélést Kényszerű divat a szponzorok kutatása. Hétfőn reggel Mezei A ndrás író- költő idézte ezzel ösz- szefüggő saját élményeit Hang­súlyozta: keserű kenyér, de vál­lalja. Mindaddig, amíg majd az értékmegőrzésre is gondolnak azok, akiknek kötelességük len­ne. Talán eljön ez az idő is... Semmi sem változott Kétségbeejtően színvonalta­lan a televíziós kínálat. Csip- csup, lityi-lötyi vetélkedőcskék sorjáznak egymás után. Viszony­lag neves, esetleg ügyetlenke képernyős zsurnaliszták vezény­letével. Lehet, hogy ez Nyuga- tondivat, nálunk viszont — lega­lábbis pillanatnyilag — egyálta­lán nem aktuális. Erre rádöb­benhetnének mindazok, akik állhatatos, megfontoltsága lom­hává, nehézkessé teszi, ettől ér­zéketlennek, hidegnek és ke­ménynek tűnik. Pedig a Bak in­kább visszahúzódó és mélabús, sokszor kínlódik, csak erről so­hasem beszél, mert talán igaz, hogy az állatövi jegyek közül a Baknak van a legnagyobb önu­ralma. A Bak nagyon fegyelmezett, általában titkolja érzéseit, nem akarja kiszolgáltatni magát, an­nyira fél a csalódástól, hogy többnyire a legtisztább és leghe­vesebb érzéseit sem fejezi ki. Ezért önzőnek tartják. Pedig ön­zésének inkább kishitűsége és félénksége az oka: a Bak min­dentől retteg, fél, hogy elveszti nehezen megszerzett javait, fél, hogy partnere, barátja elárulja, képes az élet legkisebb bosszúsá­gain napokig rágódni. Tartózko­dó és zárkózott szerelmi ügyei­ben is, a szerelemben nem akar és nem mer feloldódni. Persze, az is igaz, hogy ha felszabadul gátlásaitól (vagy megértő, okos partnerre akad), akkor nagyon felszabadulttá tud válni. Az asztrológusok többsége a Bakot az építészekhez hasonlít­ja. Szerintük a Bak-típus örök tervező-építő (házakat, rendsze­reket, elméleteket stb.), s ebben az építésben csak az alapvetően fontos szempontokat tartja szem előtt, részletkérdésekkel nem foglalkozik. A valódi Bak szelle­mi értelemben nagyvonalú, csak a végcélra néz. A típus belső fe­szültségét épp ez az ellentmon­dás adja, hogy amíg a munkájá­ban (szellemi tevékenységében) annyira nagyvonalú, addig a hét­köznapi életben kicsinyes, föld­hözragadt. ezeket az odaatrol ellesett ötlet- morzsákat felkarolják. Idegesí- tőek a reklámok is. Jóléti állam­ban kellenének. Ott azonban, ahol milliók nyomorognak, dü­hítő szemléim azt, hogy milyen csillagászati összegért vásárol­hatnánk személygépkocsi-cso­dákat. Tudom: gazdasági okok magyarázzák ezt a dömpinget, de az sem vitatható, hogy az em­berek többségét irritálja. Vala­miféle középút szükségeltetne. Szinte fehér holló rítkaságú az épkézláb, a szórakoztató, ám mégis magvas tartalmú film. Amit külhonból vesznek, zömé­ben selejtízű fércmunka. Csalód­tunk az amerikai cégjelzésű Twin Peaks folytatásaiban is, kiderült, hogy a frappánsan induló vállal­kozás ellaposodott, szürkeségbe torkollott. A szintén USA-ból származó — szombat este vetített — Bizán­ci tűz se volt más, mint műfaji közhelygyűjtemény. Néhány perc után sejtem lehetett az ál­konfliktusokat, a lagymatag ösz- szeütközéseket, a semmi megle­petést nem tartogató kifejletét, illetve zárást. Ezzel a műrostos nyersanyaggal a többnyire tehet­séges szülészek sem boldogul­tak, csupán tengtek-lengtek. Úgy látszik, abban a Szabad­ság téri székházban, illetve labi­rintusban se igazodik el a káosz­ban senki Hiányzik az az Ariadne-fonál. A baj csak az, hogy nem is kere­sik... Pécsi István A régi történet szerint a bölcs egyszer elaludt, és azt álmodta, hogy pillangó. Amikor fölriadt, nem tudta eldönteni, hogy való­ban fölébredt-e, vagy a lepke ál­modja, hogy ő a bölcs. Gyakran így feje tetejére áll a világ. Aztán csak töredékes emlékek marad­nak bennünk álmainkról, pedig lehet, hogy többet árulnak el a valóságról, mint a legtudatosabb elemzés. Ha józanul szemléljük, Arthur L. Kopit „pszeudo-klasszikus tragibohózata álfrancia modor­ban” az elejétől végig zagyvaság. A különc milliomosnők többnyi­re nem hordozzák végig a vilá­gon férjük kitömött holttestét, nem tenyésztenek sziámi macs­kákkal etetett rablóhalakat és Vénusz-légycsapókat, egyéb furcsaságokról nem is szólva. De az álmokban mindez kézenfek­vővé válhat, olyankor nem ütkö­zünk meg semmin, mert lénye­ges, de rejtett összefüggésekre derülhet fény. A néző először dermedten ül az egri Gárdonyi Géza Színház stúdió-előadásán, amelynek kü­lönös a címe: „Jaj apu, szegény apu, a szekrénybe beakasztott té­gedet az anyu, s az én pici szívem olyan szomorú.” Majd egyre job­ban feloldódik, amikor magával ragadja a darab különös, álom­béli logikája, amelyet a társulat és a rendező bravúrosan állít elé. A háziszínpadon megterem­tett közeg még hangsúlyosabbá teszi a víziót, amelyet az abszurd mű elénk tár. A bizarr megvilágí­tások, a szokatlan effektusok né­hány jelenetet valóban olyanná tesznek, mintha csak valamilyen gonosz álomban látnánk őket. A színészek viszont teljesen termé­szetesen élik meg a szerep indu­latait, nem teszik idézőjelbe szö­vegüket. így jön létre a két pólus A gazdaság átalakulása, az ipar részéről érkező megbízások rugalmasságot követelnek a ku­tatóktól is — mondotta Török Ádám, az MTA Ipar- és Vállalat- gazdaság-kutató Intézetének igazgatója nemrégiben az Aka­démián, az intézet tevékenységét bemutató sajtókonferencián. A mintegy három évtizede működő kutatóintézet — a ko­rábbi Ipargazdaságtani Kutató Csoport — a magyar gazdaság új kihívásaira, ipari és vállalati szin­tű problémáira kíván gyors vá­laszt adni. Tanácsadó szervként, valamint kutatási megbízások teljesítésével a gazdasági minisz­között a feszültség: egyik olda­lon ott az álom, a másikon a való­ság. Ekkor érthetjük meg, hogy Kopit műve nem félnótás embe­rek őrült életéről szól, hanem a bennünk bujkáló, el nem felejt­hető feszültségekről: gyermek és szülő, nő és férfi soha el nem ren­dezhető kapcsolatáról. Mert túl kell lépnünk nap mint nap végle­tesen abszurd helyzeteken: el kell fogadnunk a születés, a halál és a szerelem helyzeteit, amelye­ket megérteni emberi ésszel soha­sem lehet. Minden szülőben ott rejtezik Madame Rosaligutte, akit Váli Zita elemi erővel for­mál meg. Persze, csak nyomok­ban fedezhetők fel a hétköznapi emberben sajátosságai, de ez a felnagyítás az elviselhetetlensé- gig fokozza ezeket a tulajdonsá­gokat. Többnyire csak közhe­lyekben tudnánk megfogalmaz­ni a Kopit által elmondott igazsá­gokat. Hangoztathatunk ilyesfé­léket: „nem szabad túlságosan ragaszkodni a gyerekhez”, vagy hogy „ne szóljunk bele lépten- nyomon az életébe”. Ám ezek­kel nem sokra mennénk, mert végül is a zsarnok valamennyi­ünkben ott él. Mint ahogy az alattvaló, a gyermek is legben­sőbb énünkhöz tartozik. Az egy­más után soijázó jelenetekben Váli Zita kristálytisztán építi föl szerepét, kiviláglik, hogy miért deformálódott jelleme, hogyan vált — külső szemmel nézve — csaknem őrültté. Fiát, Jonathant jó érzékkel formálja meg Kancsár József. Végletesen függ anyjától, még nevét sem tudja rettegés nélkül kimondani. Páni félelemben él: a zsarnokságot belső megalázko­dással teszi teljessé. Játéka nél­külöz minden külsődlegességet, talán még túlságosan stilizálat- lan is. Rosafusére sorhajókapi­tériumok munkáját is segíteni kí­vánja. A tájékoztatón a továbbiak­ban elmondották: az intézet arra törekszik, hogy nemzetközi kap­csolatait is kutatási profiljának megfelelően alakítsa. A hagyo­mányosan meglévő nyugat-eu­rópai kapcsolatok mellett az utóbbi időben erősödött a dél­európai, a távol-keleti és az ame­rikai kutatóhelyekkel, egyete­mekkel való együttműködés is. Jelentős eredményként köny­velhető el az Európai Közösség által kiírt pályázat elnyerése. Az ennek alapján folytatott kutatá­sokkal az iparvállalatok piacvál­tányként Fésűs Tamás most is bi­zonyságot ad tehetségéről. Egy magabiztos hollywoodi filmszí­nész modorában kezdi, majd egyre inkább elbizonytalanodik, belső zaklatottsága arcára ül, egészen lesápad és leizzad. Sze­münk láttára omlik össze az ön­hitt férfi. Meglepően jó Rosalie szerepében Tatár Gabi, aki ké­sőbb lépett be — beugróként — a próba folyamatába. Ha nem tud­nánk ezt róla, el sem képzelhet­nénk, hogy más is játszhatná ezt az alakot. Benne a tisztaság és a romlottság, a kislány és a felnőtt nő csodálatos keveréket alkot. A mellékszereplőket is csak dicsér­ni lehet: Fehér István, Pistyur At­tila és Lisztóczky Péter nem árul el gyakorlatlanságot. Jól beleil­leszkednek a darab hangulatába, gesztusaik kifejezőek. Összességében egy meggyő­ző, erőteljes előadássá lesz Kopit darabja. S ebben a rendezőnek, Dezsényi Péternek nagy a szere­pe, mert tiszta értelmezésében válik elfogadhatóvá a néző szá­mára ez a sok furcsaság. Mert ha valaki nem fogadja el az abszurd vüáglátást, az nem is tudja vilá­gosan megjeleníteni. Az előadás hatását még erőteljesebbé teszik Kastner Péter egyszerű, de találó díszletei és Harák Judit kifejező jelmezei. Ha az álmot nem űzzük el ma­gunktól, hanem inkább értel­mezzük, akkor sok igazságra bukkanunk. Nincs másként ez a színpadon sem, ahol most az álom és az ébrenlét határán a pil­langó és a bölcs egyaránt megje­lenik előttünk. Ebben a kitűnő stúdió-előadásban a valóság mindkét alakja megmutatkozik. tási esélyeire keresnek választ. Valószínűleg az intézet koordi­nálja majd idehaza a Világbank most induló magyar, csehszlo­vák, lengyel kutatási programját, amely az iparvállalatok magatar­tását vizsgálja a piacváltás körül­ményei között. Az intézet a gyakorlatban szerzett tapasztalatait, kutatási eredményeit az egyetemi okta­tásban is kamatoztatni kívánja, ennek érdekében a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem közgazdaság-tudományi karán ipargazdaságtani tanszéket mű­ködtet. Erkölcsi iránytű Gábor László Rugalmasság kell a kutatók részéről is Gyors válasz a magyar gazdaság kihívásaira HANG-KÉP

Next

/
Thumbnails
Contents