Heves Megyei Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-18 / 296. szám

4. KÖZLEKEDÉS HÍRLAP, 1991. december 18., szerda Életre nevelni Tartós lesz-e az autó és az autózás öröme? A Közlekedésbiztonsági Híradóban már foglal­koztunk a gépjármű-adásvétellel. A téma jelentő­ségét az adja, hogy a többmilliós gépjárműpark 15 százaléka cserél gazdát évente. Különösen a szabad forgalomban eladott, használt gépjárművekkel kapcsolatban merülnek fel utólag problémák. Először is: bár nem törvényi előírás, de gyakorla­ti szükségszerűség, hogy az adásvételi szerződést írásban célszerű kötni, legalább három példány­ban. Tartalmaznia kell: A gépjármű adatait: a rendszám, alváz- és mo­torszám egyeztetve a forgalmi engedély adataival. Az eladó és a vevő adatait: név, lakcím, személyi- igazolvány-szám, egyeztetve a személyi igazolvány adataival. A vételár, a szerződéskötés kelte és helye. Érdemes szerződésbe foglalni a gépkocsi korát, futásteljesítését, esetleg külön felszerelési tárgyait. Jó, ha a későbbi viták elkerülése végett az eladó lényeges körülményre (hibára) felhívja a vevő fi­gyelmét. Pl. felújított motor, hiba, sérülés. Ez a fi­gyelemfelhívási kötelezettség az eladót terheli, és hogy ennek eleget tett, azt a mindkét fél által aláírt szerződés bizonyítja a legjobban. A szerződést két tanú hitelesíti névvel, lakcím­mel. A szerepük az, hogy bizonyítják a szerződést az eladó és a vevő között. A szerződéskötés előtt a lehetőségekhez képest meg kell vizsgálni a járművet. Erre a legalkalma­sabb, ha az eladó és a vevő valamelyik szakműhely vagy az autóklub diagnosztikai szolgáltatásait veszi igénybe. A tulajdonátruházás az adásvétellel megtörtént, de a gépjármű rendőrségi átírása még hátravan. Ezt a későbbi kellemetlenségek elkerülése végett cél­szerű minél előbb elvégezni. A vásárlás fontos terü­lete a jótállás (garancia) és a szavatosság. Ezek a fo­galmak nemcsak az új gépjárművekhez kötődnek. A szavatosság a jogszabály által előírt felelősségvál­lalás azért, hogy a gépjárműben megvannak a jog­szabályi és a szerződési feltételek. Tartós fogyasztá­si cikkek esetében a jogszabály kötelező minimális jótállásról beszél, ez személygépkocsi esetében mi­nimum egy év, illetve 10.000 km. Mivel a jótállás kisebb feltételekkel bír, fennállá­sáig a szavatosság szünetel, lejártakor a jótállás át­vált szavatossággá 3 év). Alapvető garanciális (jótállási) jog, ha a vásárló hibát észlel, a jótállási időn belül kérheti a kijaví­tást, kicserélést. Lényeges különbség a két jogi kategória között, hogy míg a jótállási jog alapján a szerviznek kell bi­»91 DECEMBER RAJTUNK MÚLIK. HOG Y TAR TOS LESZ-E AZ AUTO ES AZ AUTÓZÁS OROMÉ I zonyítania, hogy a hibát a szakszerűtlen vagy ren­deltetésellenes használat okozta, addig a szavatos­ságnál a vevőnek kell az ellenkezőjét bizonyítania. Jótállás használt gépkocsinál csak ilyen értelmű, külön kikötés esetén áll fenn. A szavatosság viszont csak akkor nem áll, ha a szerződésben külön kizár­ják. A szerződés megkötése után maximum egy évig lehet polgári bíróságtól kérni a reális érték megálla­pítását (irreális ár kikötése esetén). Igaz Hamis 1. A jótállás szigorúbb feltételeket ró az eladóra, mint a szavatosság.................................................... 2. Személygépkocsi adásvételét célszerű írásba foglalni....................................................................... 3. Személygépkocsi esetén a jótállás minimum 1 év, illetve 10.000 kilométer..................................... 4. Személygépkocsival szürkületben csak hely­zetjelző lámpákkal szabad közlekedni ................... 5. A mozgó járművekre vonatkozó tilalmak vége jelzőtábla feloldja a behajtani tilos jelzőtábla hatá­lyát............................................................................. 6. Személygépkocsi első és motorkerékpár pót­ülésén két gyermek szállítható ................................ 7. Ha közúti baleset során a kár értéke eléri a 25.000 forintot, a rendőrhatóságot minden esetben értesíteni kell ....................................................... 8. A jármű és a rajta lévő rakomány együttes ma­gassága elérheti az 5 métert.................................... Egy baleset tanulsága! A gépjárművezető-képzés és -vizsgáztatás 1969-es reformja óta hazánkban több mint három- millióan szereztek valamilyen járműkategóriára — többségé­ben személygépkocsira — veze­tői engedélyt. Ma már több mint kétmillió személygépkocsi köz­lekedik útjainkon. Közlekedési feltételeink romlottak. Gépjár­művet vezetni napról napra ne­hezebb. Felmerül a kérdés, mi lesz itt? Hiszen felnövőben van már a második autósnemzedék is. Mit és hogyan kell megtanul­niuk, hogy életben maradjanak? A leendő gépjárművezetőket a megváltozott közúti forgalom­ra, a biztonságos helytállásra kell felkészíteni. A korábbi KRESZ és műszaki ismereteken túl olyan pluszismeretekre, vezetéstechni­kai jártasságra, a jellemző ve­szélyhelyzetek felismerésére és morális alkalmazkodási készség­re van szükségük, amelyekkel a forgalomba való beilleszkedés megkönnyíthető. A közúti balesetek statisztikái a gépjárművezető-képzés és -vizsgáztatás kemény kritikája­ként is felfoghatók. A hatékony és nemzetközileg korábban elis­mert rendszer nem tartott lépést a motorizációval. Az oktatás és vizsgáztatás fontosságát felis­merve, az ágazat vezetése napi­rendre tűzte a mai rendszer felül­vizsgálatát, és annak továbbfej­lesztése mellett foglalt állást. A teendők megítélése azonban eléggé eltérő. Némelyek szük­ségtelennek tartják a tanfolya­mokat is, mások még részlete­sebb tananyagot is igényelnének. Sokkal inkább szemléletválto­zásra lenne szükség: az óvodás­tól a nyugdíjaskorig terjedő, egy­másra épülő integrált közleke­désnevelésre. Minden lehetséges eszközzel befolyásolni kell az embereket, ráébreszteni őket, hogy a közúti közlekedés „veszé­lyes üzem” jellege mellett min­dennapi életünk nélkülözhetet­len velejárója. Autó nélkül a mai ember élete elképzelhetetlen. Aki viszont akár gyalogosként, akár autósként vagy gépjármű- vezetőként részt vesz a közleke­désben, annak ismernie kell a baleseti veszélyforrásokat, és azokat a lehetőségeket, ame­lyekkel a veszélyhelyzetek mini­málisra csökkenthetők. Meg kell őket ismerni, sőt meg is tanulni. Az utóbbi évek közúti baleseti statisztikáját katasztrofális rom­lás jellemzi. Az okok elemzése alapján megállapítható, hogy a balesetek csaknem 86 százaléka a járművezetők hibájából követ­kezett be, mivel nem tudták, hogy az adott kritikus helyzetben mit kell tenniük, hogy elkerül­hessék a balesetet. Meg kellett volna tanulniuk kellő időben fel­ismerni a veszélyhelyzeteket. De ki és hogyan tanítson, amikor felhígult az oktatás, és szinte al­kalmatlanok is gyakorolhatják. A gépjárművezető-képzés és -vizsgáztatás mai hiányosságaira utalnak a kezdők baleseti adatai is. A friss jogosítvánnyal (0-6, 0-12 hónap) rendelkezők ez idő tájt fajlagosan négyszer annyi személyi sérüléssel járó balesetet okoznak, mint akár csak három­négy éve! Felgyorsult életünk a korábbinál sokkal korszerűbb és hatékonyabb oktatást, vizsgázta­tást igényel. Meg kellene változ­tatni a tantárgyak közötti ará­nyokat, növelni a biztonságos közlekedéssel összefüggő isme­reteket, hogy az oktatás és a vizs­gáztatás sokkal közelebb kerül­jön a gyakorlathoz. Ám követel­ni csak akkor lehet a leendő gép- járművezetőktől, ha az oktató­kat is szigorúbb mércével mérik. Növelni szükséges a szakokta­tókkal és vizsgáztatókkal szem­ben támasztott pedagógiai, szak­mai és morális követelményeket is, visszaállítva az igényes szak­mai továbbképzéseket. Mit vár­hatunk el az olyan oktatóktól, akik zuhogó esőben sem kap­csoltatják be tanulójukkal a gép­kocsi tompított fényszóróját? Vagy azoktól, akik már a kezdet kezdetén elfelejtik: a közlekedés társas mivolta sajátos jelbeszé­den alapul, s a jelbeszédek egyi­ke a kötelező indexelés irányvál­toztatás előtt. A példák sora vég nélküli, de csak oda lyukadunk ki végül, hogy a szakmailag, erkölcsileg felkészületlen ember maga a tényleges veszélyforrás! Szólni kell arról is, hogy nap­jainkban az oktatásban anarchi­kus állapotok uralkodnak, a szakoktatói hivatás mind szak­mailag, mind anyagilag és erköl­csileg ellehetetlenült. Pedig tisz­tességes ember tisztességesen szeretne dolgozni, tisztességes bérért. A szakoktatók jövedelme nem tükrözi felelősségteljes munkájuk valós társadalmi érté­két. Az alacsony órabér miatt a szakoktatók többsége az autóve­zetés gyakorlása során „takaré­koskodik”, természen a tanuló kárára, vagy inkább az egész tár­sadaloméra. Az intenzívebbnél intenzí­vebb úgynevezett „gyorstalpaló” tanfolyamoktól képtelenség jól felkészített gépjárművezetőket várni. Ahogy 3 hónap alatt nem lehet senkiből orvos, a járműve­zetés elsajátítására is elegendő időt kellene szánni. A közúti ve­szélyhelyzetek átélése nélkül senki sem képes beilleszkedni a mai bonyolult forgalomba. Eh­hez sok-sok kilométernyi autó­vezetésre (tanórára) van szük­ség. Nem túlzás: a 24. órában va­gyunk. Ha nem leszünk képesek visszaállítani a magyar gépjár­művezető-képzés, az oktatás és vizsgáztatás szakmai színvona­lát, a megújuló Európában riasz­tó baleseti számaink miatt csak szégyenkezve, netán hatósági korlátokkal sújtva vehetünk részt a nemzetközi közúti forga­lomban. Tudomásul kell venni, hogy „a holnap olyan lesz, amilyen a ma iskolája”. A következő évtize­dek közlekedési kultúráját az au­tósiskolákban folyó oktató-ne­velő munka jócskán meghatá­rozza majd. Színvonalas, tartal­mas oktatással, a megelőzést szolgáló neveléssel sok-sok mil­liárd forintot lehetne megtakarí­tani, nem szólva a fájdalmas em­beri tragédiákról! Lelépett egy gyalogos a járdá­ról. Amikor elindult, a közelben sem voltak autók. Az is igaz vi­szont, hogy ahol lelépett a járdá­ról, nem volt sem kijelölt gyalo­gos-átkelőhely, sem lámpa, de még csak útkereszteződés sem. Nem lehet tudni, mi indította hő­sünket arra, hogy éppen ezt a he­lyet válassza ki magának, amikor mintegy 30 méterrel arrébb egy lámpával védett gyalogátkelő­hely állt rendelkezésre. Ekkor a távolban feltűnt egy autó, amely­nek vezetője észrevette a gyalo­gost. Azt is látta, hogy nem néz sem jobbra, sem balra, csak ren­dületlenül megy előre. Mégsem vette le lábát a gázpedálról, ha­nem rátenyerelt a dudára, való­színűleg ilyesmit gondolhatott: csak úgy sétálgatunk az úttesten, ejnye-ejnye, no majd adok én neked! A gyalogos azonban vál­tozatlanul ment tovább. Az au­tós is változatlanul ment előre, nyomta a gázt és dudált. Amikor már nagyon közel voltak egy­máshoz, az autós belátta, hogy ennek fele sem tréfa, kétségbe­esetten fékezett, de már késő volt. Szerencsére a gyalogos csak könnyebb sérülést szenvedett. Kiderült viszont, hogy miért nem figyelt a dudaszóra. Nem azért, mert bosszantani akarta az au­tóst, hanem azért, mert nem hal­lotta. Ugyanis valamilyen beteg­ség folytán elvesztette hallását! A szinte tipikus lefolyású tör­ténetnek több tanulsága is adó­dik, gyalogosok és autósok szá­mára egyaránt. Van azonban va­lami, amely túlmutat az adott történeten: a közlekedésben senki nem nevezheti ki magát mások „rögtönítélőbíróságává”, akár igaza van, akár nincs. Közeledik a karácsony és az űjév! Köztudott, hogy az ünnepek, az óév búcsúztatása, az újév köszöntése gyakran a pohár emelgetésével is jár. Ezekben a napokban jobb, ha nem ülünk kocsiba, nem fogjuk meg a volánt. Ehhez termé­szetesen akaratra van szükség. Ha semmiképp nem aka­runk megválni az autótól, üljünk taxiba, sokkal jobb meg­oldás ez, mint a kórházi ágyon ébredni, vagy talán fel sem ébredni! Az év végén, az új esztendő köszöntésekor az életet, a jö­vőt ünnepeljük. Jó lenne, ha ennek érdekében képesek len­nénk tenni, és jó lenne, ha tudomásul vennénk a többi köz­lekedő társunk „létezését” is. Elismernénk jogukat a közle­kedésben, elismernénk szándékaik becsületességét. Segíte­nénk őket abban, hogy a következő év boldogabb legyen. E gondolatok jegyében kívánunk — gépjárműveze­tőknek és gyalogosoknak egyaránt — boldog karácso­nyi ünnepeket, eredményekben gazdag, boldog új esz­tendőt és balesetmentes közlekedést! Heves Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács JÓ közérzet — biztonság Eberepácher légfűtés a közlekedésben Túlmelegedési kapcsoló Hökapcsoló Meleg, takarékos és környezetvédő gépkocsifutés JWJ 'V ..-v Friss levegő Meleg levegő Égetési levegő ííf-í> Elhasználtgáz-kivezető Üzemanyag-csatlakozó A szó legszorosabb értelmé­ben a mostani hideg napjaink egyik legaktuálisabb gondja gép­kocsivezetők számára a takaré­kosjó hatásfokú és környezetkí­mélő belső fűtés. Különösen fontos ez a hosszan úton lévő tá­volsági autóbuszok, tehergépko­csik és kamionok részére, ame­lyek gyakran kénytelenek „me­leg otthonul” szolgálni a zord időjárásban, éjszakai pihenés­kor, vagy kényszerű hosszabb várakozások alkalmával. Ezt fel­ismerve választotta december eleji országos szakmai rendezvé­nye témájául a gépjárművek bel­ső fűtését az Agria Volán — a né­met Eberspacher GmbH e téren csúcsminőséget jelentő terméke­inek bemutatásával és a kapcso­lódó műszaki-gazdasági kérdé­sek megvitatásával. Fabian Herrman úr előadásából meg­tudhattuk, hogy a cég kutatóbá­zisa kereken fél évszázaddal ez­előtt — úttörőként — fejlesztette ki az első, motortól független gépjárműfűtési rendszerét, és a folyamatos fejlesztés eredmé­nyeként ma már az autó- és ka­rosszériagyárak jelentős része szereli be eleve többletszolgálta­tásként az Eberspacher-féle ké­szülékek különböző típusait. Európa egy részén immár 1989 óta EWG-előírás, hogy minden olyan gépjárművet, amely nyolc óránál hosszabb ideig van távol a telephelyétől, kötelező felszerel­ni — a motortól független — ál­landó fűtéssel. Nem mindegy azonban, hogy milyen gazdaságosan működő készülék mellett voksol a gépjár­mű tulajdonosa — és ezh megha­tározó! Amíg a teherautó-motorok üresjárata ugyanis — típustól függően — 4-5 liter gázolajat fo­gyaszt el, addig az Eberspacher­féle fűtőberendezés óránkénti fogyasztása — 5 m3 légtér befű- téséig — max. 0,21 liter/óra. Ezek a készülékek lég-, illetve vi­zes rendszerre egyaránt készül­nek. Nem mellékes szempont, hogy a motortól független vízfű- tő-berendezés véget vet a hosz- szan tartó indítózásnak és mo­torkínzásnak, mert az előmelegí­tett motor azonnal és olcsón in­dul, a fűtési rendszer pedig meg­hosszabbítja a motor élettarta­mát is. A motor hideg állapotban történő üzemeltetésének kikü­szöbölése csökkenti a káros gáz­emisszió kibocsátását, megkí­mél a zajtól, kipufogógáztól, ugyanakkor üzemanyagot is megtakarít. A készülék önmű­ködően biztosítja a tartós, egyenletes hőmérsékletet az utastérben (fülkében), mert a három szabályozó, fokozatkeze­lő berendezéssel kapcsolható, és saját hőérzékelővel vezérli a fű­tőberendezést. Az Eberspacher-féle beren­dezések forgalmazásának, be­építésének és beszerelésének jo­gát régiónkban az Agria Volán szerezte meg. Az előbbiekben ugyan kiegészítő berendezésről írtunk, valójában téli, zord időjá­rási időszakban a nagyobb me­leg, biztonság, kényelem, taka­rékosság, motorélettartam és a környezetvédelem immár nem kiegészítői, hanem követelmé­nyei a korszerű és — jó értelem­ben értelmezett — európai gép­járműforgalomnak.

Next

/
Thumbnails
Contents