Heves Megyei Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-18 / 296. szám
4. KÖZLEKEDÉS HÍRLAP, 1991. december 18., szerda Életre nevelni Tartós lesz-e az autó és az autózás öröme? A Közlekedésbiztonsági Híradóban már foglalkoztunk a gépjármű-adásvétellel. A téma jelentőségét az adja, hogy a többmilliós gépjárműpark 15 százaléka cserél gazdát évente. Különösen a szabad forgalomban eladott, használt gépjárművekkel kapcsolatban merülnek fel utólag problémák. Először is: bár nem törvényi előírás, de gyakorlati szükségszerűség, hogy az adásvételi szerződést írásban célszerű kötni, legalább három példányban. Tartalmaznia kell: A gépjármű adatait: a rendszám, alváz- és motorszám egyeztetve a forgalmi engedély adataival. Az eladó és a vevő adatait: név, lakcím, személyi- igazolvány-szám, egyeztetve a személyi igazolvány adataival. A vételár, a szerződéskötés kelte és helye. Érdemes szerződésbe foglalni a gépkocsi korát, futásteljesítését, esetleg külön felszerelési tárgyait. Jó, ha a későbbi viták elkerülése végett az eladó lényeges körülményre (hibára) felhívja a vevő figyelmét. Pl. felújított motor, hiba, sérülés. Ez a figyelemfelhívási kötelezettség az eladót terheli, és hogy ennek eleget tett, azt a mindkét fél által aláírt szerződés bizonyítja a legjobban. A szerződést két tanú hitelesíti névvel, lakcímmel. A szerepük az, hogy bizonyítják a szerződést az eladó és a vevő között. A szerződéskötés előtt a lehetőségekhez képest meg kell vizsgálni a járművet. Erre a legalkalmasabb, ha az eladó és a vevő valamelyik szakműhely vagy az autóklub diagnosztikai szolgáltatásait veszi igénybe. A tulajdonátruházás az adásvétellel megtörtént, de a gépjármű rendőrségi átírása még hátravan. Ezt a későbbi kellemetlenségek elkerülése végett célszerű minél előbb elvégezni. A vásárlás fontos területe a jótállás (garancia) és a szavatosság. Ezek a fogalmak nemcsak az új gépjárművekhez kötődnek. A szavatosság a jogszabály által előírt felelősségvállalás azért, hogy a gépjárműben megvannak a jogszabályi és a szerződési feltételek. Tartós fogyasztási cikkek esetében a jogszabály kötelező minimális jótállásról beszél, ez személygépkocsi esetében minimum egy év, illetve 10.000 km. Mivel a jótállás kisebb feltételekkel bír, fennállásáig a szavatosság szünetel, lejártakor a jótállás átvált szavatossággá 3 év). Alapvető garanciális (jótállási) jog, ha a vásárló hibát észlel, a jótállási időn belül kérheti a kijavítást, kicserélést. Lényeges különbség a két jogi kategória között, hogy míg a jótállási jog alapján a szerviznek kell bi»91 DECEMBER RAJTUNK MÚLIK. HOG Y TAR TOS LESZ-E AZ AUTO ES AZ AUTÓZÁS OROMÉ I zonyítania, hogy a hibát a szakszerűtlen vagy rendeltetésellenes használat okozta, addig a szavatosságnál a vevőnek kell az ellenkezőjét bizonyítania. Jótállás használt gépkocsinál csak ilyen értelmű, külön kikötés esetén áll fenn. A szavatosság viszont csak akkor nem áll, ha a szerződésben külön kizárják. A szerződés megkötése után maximum egy évig lehet polgári bíróságtól kérni a reális érték megállapítását (irreális ár kikötése esetén). Igaz Hamis 1. A jótállás szigorúbb feltételeket ró az eladóra, mint a szavatosság.................................................... 2. Személygépkocsi adásvételét célszerű írásba foglalni....................................................................... 3. Személygépkocsi esetén a jótállás minimum 1 év, illetve 10.000 kilométer..................................... 4. Személygépkocsival szürkületben csak helyzetjelző lámpákkal szabad közlekedni ................... 5. A mozgó járművekre vonatkozó tilalmak vége jelzőtábla feloldja a behajtani tilos jelzőtábla hatályát............................................................................. 6. Személygépkocsi első és motorkerékpár pótülésén két gyermek szállítható ................................ 7. Ha közúti baleset során a kár értéke eléri a 25.000 forintot, a rendőrhatóságot minden esetben értesíteni kell ....................................................... 8. A jármű és a rajta lévő rakomány együttes magassága elérheti az 5 métert.................................... Egy baleset tanulsága! A gépjárművezető-képzés és -vizsgáztatás 1969-es reformja óta hazánkban több mint három- millióan szereztek valamilyen járműkategóriára — többségében személygépkocsira — vezetői engedélyt. Ma már több mint kétmillió személygépkocsi közlekedik útjainkon. Közlekedési feltételeink romlottak. Gépjárművet vezetni napról napra nehezebb. Felmerül a kérdés, mi lesz itt? Hiszen felnövőben van már a második autósnemzedék is. Mit és hogyan kell megtanulniuk, hogy életben maradjanak? A leendő gépjárművezetőket a megváltozott közúti forgalomra, a biztonságos helytállásra kell felkészíteni. A korábbi KRESZ és műszaki ismereteken túl olyan pluszismeretekre, vezetéstechnikai jártasságra, a jellemző veszélyhelyzetek felismerésére és morális alkalmazkodási készségre van szükségük, amelyekkel a forgalomba való beilleszkedés megkönnyíthető. A közúti balesetek statisztikái a gépjárművezető-képzés és -vizsgáztatás kemény kritikájaként is felfoghatók. A hatékony és nemzetközileg korábban elismert rendszer nem tartott lépést a motorizációval. Az oktatás és vizsgáztatás fontosságát felismerve, az ágazat vezetése napirendre tűzte a mai rendszer felülvizsgálatát, és annak továbbfejlesztése mellett foglalt állást. A teendők megítélése azonban eléggé eltérő. Némelyek szükségtelennek tartják a tanfolyamokat is, mások még részletesebb tananyagot is igényelnének. Sokkal inkább szemléletváltozásra lenne szükség: az óvodástól a nyugdíjaskorig terjedő, egymásra épülő integrált közlekedésnevelésre. Minden lehetséges eszközzel befolyásolni kell az embereket, ráébreszteni őket, hogy a közúti közlekedés „veszélyes üzem” jellege mellett mindennapi életünk nélkülözhetetlen velejárója. Autó nélkül a mai ember élete elképzelhetetlen. Aki viszont akár gyalogosként, akár autósként vagy gépjármű- vezetőként részt vesz a közlekedésben, annak ismernie kell a baleseti veszélyforrásokat, és azokat a lehetőségeket, amelyekkel a veszélyhelyzetek minimálisra csökkenthetők. Meg kell őket ismerni, sőt meg is tanulni. Az utóbbi évek közúti baleseti statisztikáját katasztrofális romlás jellemzi. Az okok elemzése alapján megállapítható, hogy a balesetek csaknem 86 százaléka a járművezetők hibájából következett be, mivel nem tudták, hogy az adott kritikus helyzetben mit kell tenniük, hogy elkerülhessék a balesetet. Meg kellett volna tanulniuk kellő időben felismerni a veszélyhelyzeteket. De ki és hogyan tanítson, amikor felhígult az oktatás, és szinte alkalmatlanok is gyakorolhatják. A gépjárművezető-képzés és -vizsgáztatás mai hiányosságaira utalnak a kezdők baleseti adatai is. A friss jogosítvánnyal (0-6, 0-12 hónap) rendelkezők ez idő tájt fajlagosan négyszer annyi személyi sérüléssel járó balesetet okoznak, mint akár csak háromnégy éve! Felgyorsult életünk a korábbinál sokkal korszerűbb és hatékonyabb oktatást, vizsgáztatást igényel. Meg kellene változtatni a tantárgyak közötti arányokat, növelni a biztonságos közlekedéssel összefüggő ismereteket, hogy az oktatás és a vizsgáztatás sokkal közelebb kerüljön a gyakorlathoz. Ám követelni csak akkor lehet a leendő gép- járművezetőktől, ha az oktatókat is szigorúbb mércével mérik. Növelni szükséges a szakoktatókkal és vizsgáztatókkal szemben támasztott pedagógiai, szakmai és morális követelményeket is, visszaállítva az igényes szakmai továbbképzéseket. Mit várhatunk el az olyan oktatóktól, akik zuhogó esőben sem kapcsoltatják be tanulójukkal a gépkocsi tompított fényszóróját? Vagy azoktól, akik már a kezdet kezdetén elfelejtik: a közlekedés társas mivolta sajátos jelbeszéden alapul, s a jelbeszédek egyike a kötelező indexelés irányváltoztatás előtt. A példák sora vég nélküli, de csak oda lyukadunk ki végül, hogy a szakmailag, erkölcsileg felkészületlen ember maga a tényleges veszélyforrás! Szólni kell arról is, hogy napjainkban az oktatásban anarchikus állapotok uralkodnak, a szakoktatói hivatás mind szakmailag, mind anyagilag és erkölcsileg ellehetetlenült. Pedig tisztességes ember tisztességesen szeretne dolgozni, tisztességes bérért. A szakoktatók jövedelme nem tükrözi felelősségteljes munkájuk valós társadalmi értékét. Az alacsony órabér miatt a szakoktatók többsége az autóvezetés gyakorlása során „takarékoskodik”, természen a tanuló kárára, vagy inkább az egész társadaloméra. Az intenzívebbnél intenzívebb úgynevezett „gyorstalpaló” tanfolyamoktól képtelenség jól felkészített gépjárművezetőket várni. Ahogy 3 hónap alatt nem lehet senkiből orvos, a járművezetés elsajátítására is elegendő időt kellene szánni. A közúti veszélyhelyzetek átélése nélkül senki sem képes beilleszkedni a mai bonyolult forgalomba. Ehhez sok-sok kilométernyi autóvezetésre (tanórára) van szükség. Nem túlzás: a 24. órában vagyunk. Ha nem leszünk képesek visszaállítani a magyar gépjárművezető-képzés, az oktatás és vizsgáztatás szakmai színvonalát, a megújuló Európában riasztó baleseti számaink miatt csak szégyenkezve, netán hatósági korlátokkal sújtva vehetünk részt a nemzetközi közúti forgalomban. Tudomásul kell venni, hogy „a holnap olyan lesz, amilyen a ma iskolája”. A következő évtizedek közlekedési kultúráját az autósiskolákban folyó oktató-nevelő munka jócskán meghatározza majd. Színvonalas, tartalmas oktatással, a megelőzést szolgáló neveléssel sok-sok milliárd forintot lehetne megtakarítani, nem szólva a fájdalmas emberi tragédiákról! Lelépett egy gyalogos a járdáról. Amikor elindult, a közelben sem voltak autók. Az is igaz viszont, hogy ahol lelépett a járdáról, nem volt sem kijelölt gyalogos-átkelőhely, sem lámpa, de még csak útkereszteződés sem. Nem lehet tudni, mi indította hősünket arra, hogy éppen ezt a helyet válassza ki magának, amikor mintegy 30 méterrel arrébb egy lámpával védett gyalogátkelőhely állt rendelkezésre. Ekkor a távolban feltűnt egy autó, amelynek vezetője észrevette a gyalogost. Azt is látta, hogy nem néz sem jobbra, sem balra, csak rendületlenül megy előre. Mégsem vette le lábát a gázpedálról, hanem rátenyerelt a dudára, valószínűleg ilyesmit gondolhatott: csak úgy sétálgatunk az úttesten, ejnye-ejnye, no majd adok én neked! A gyalogos azonban változatlanul ment tovább. Az autós is változatlanul ment előre, nyomta a gázt és dudált. Amikor már nagyon közel voltak egymáshoz, az autós belátta, hogy ennek fele sem tréfa, kétségbeesetten fékezett, de már késő volt. Szerencsére a gyalogos csak könnyebb sérülést szenvedett. Kiderült viszont, hogy miért nem figyelt a dudaszóra. Nem azért, mert bosszantani akarta az autóst, hanem azért, mert nem hallotta. Ugyanis valamilyen betegség folytán elvesztette hallását! A szinte tipikus lefolyású történetnek több tanulsága is adódik, gyalogosok és autósok számára egyaránt. Van azonban valami, amely túlmutat az adott történeten: a közlekedésben senki nem nevezheti ki magát mások „rögtönítélőbíróságává”, akár igaza van, akár nincs. Közeledik a karácsony és az űjév! Köztudott, hogy az ünnepek, az óév búcsúztatása, az újév köszöntése gyakran a pohár emelgetésével is jár. Ezekben a napokban jobb, ha nem ülünk kocsiba, nem fogjuk meg a volánt. Ehhez természetesen akaratra van szükség. Ha semmiképp nem akarunk megválni az autótól, üljünk taxiba, sokkal jobb megoldás ez, mint a kórházi ágyon ébredni, vagy talán fel sem ébredni! Az év végén, az új esztendő köszöntésekor az életet, a jövőt ünnepeljük. Jó lenne, ha ennek érdekében képesek lennénk tenni, és jó lenne, ha tudomásul vennénk a többi közlekedő társunk „létezését” is. Elismernénk jogukat a közlekedésben, elismernénk szándékaik becsületességét. Segítenénk őket abban, hogy a következő év boldogabb legyen. E gondolatok jegyében kívánunk — gépjárművezetőknek és gyalogosoknak egyaránt — boldog karácsonyi ünnepeket, eredményekben gazdag, boldog új esztendőt és balesetmentes közlekedést! Heves Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács JÓ közérzet — biztonság Eberepácher légfűtés a közlekedésben Túlmelegedési kapcsoló Hökapcsoló Meleg, takarékos és környezetvédő gépkocsifutés JWJ 'V ..-v Friss levegő Meleg levegő Égetési levegő ííf-í> Elhasználtgáz-kivezető Üzemanyag-csatlakozó A szó legszorosabb értelmében a mostani hideg napjaink egyik legaktuálisabb gondja gépkocsivezetők számára a takarékosjó hatásfokú és környezetkímélő belső fűtés. Különösen fontos ez a hosszan úton lévő távolsági autóbuszok, tehergépkocsik és kamionok részére, amelyek gyakran kénytelenek „meleg otthonul” szolgálni a zord időjárásban, éjszakai pihenéskor, vagy kényszerű hosszabb várakozások alkalmával. Ezt felismerve választotta december eleji országos szakmai rendezvénye témájául a gépjárművek belső fűtését az Agria Volán — a német Eberspacher GmbH e téren csúcsminőséget jelentő termékeinek bemutatásával és a kapcsolódó műszaki-gazdasági kérdések megvitatásával. Fabian Herrman úr előadásából megtudhattuk, hogy a cég kutatóbázisa kereken fél évszázaddal ezelőtt — úttörőként — fejlesztette ki az első, motortól független gépjárműfűtési rendszerét, és a folyamatos fejlesztés eredményeként ma már az autó- és karosszériagyárak jelentős része szereli be eleve többletszolgáltatásként az Eberspacher-féle készülékek különböző típusait. Európa egy részén immár 1989 óta EWG-előírás, hogy minden olyan gépjárművet, amely nyolc óránál hosszabb ideig van távol a telephelyétől, kötelező felszerelni — a motortól független — állandó fűtéssel. Nem mindegy azonban, hogy milyen gazdaságosan működő készülék mellett voksol a gépjármű tulajdonosa — és ezh meghatározó! Amíg a teherautó-motorok üresjárata ugyanis — típustól függően — 4-5 liter gázolajat fogyaszt el, addig az Eberspacherféle fűtőberendezés óránkénti fogyasztása — 5 m3 légtér befű- téséig — max. 0,21 liter/óra. Ezek a készülékek lég-, illetve vizes rendszerre egyaránt készülnek. Nem mellékes szempont, hogy a motortól független vízfű- tő-berendezés véget vet a hosz- szan tartó indítózásnak és motorkínzásnak, mert az előmelegített motor azonnal és olcsón indul, a fűtési rendszer pedig meghosszabbítja a motor élettartamát is. A motor hideg állapotban történő üzemeltetésének kiküszöbölése csökkenti a káros gázemisszió kibocsátását, megkímél a zajtól, kipufogógáztól, ugyanakkor üzemanyagot is megtakarít. A készülék önműködően biztosítja a tartós, egyenletes hőmérsékletet az utastérben (fülkében), mert a három szabályozó, fokozatkezelő berendezéssel kapcsolható, és saját hőérzékelővel vezérli a fűtőberendezést. Az Eberspacher-féle berendezések forgalmazásának, beépítésének és beszerelésének jogát régiónkban az Agria Volán szerezte meg. Az előbbiekben ugyan kiegészítő berendezésről írtunk, valójában téli, zord időjárási időszakban a nagyobb meleg, biztonság, kényelem, takarékosság, motorélettartam és a környezetvédelem immár nem kiegészítői, hanem követelményei a korszerű és — jó értelemben értelmezett — európai gépjárműforgalomnak.
