Heves Megyei Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-16 / 294. szám

HÍRLAP, 1991. december 16., hétfő GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. „Kilökte” a föld a szemetet(?) Kevesen is sokat tesznek a gyöngyösoroszi gyerekekért Karácsond határában eléggé otromba kép tárul az arra utazó elé. Egy domb, telis-tele hulla­dékkal, a lehető legváltozatosab­bal. Leginkább a nejlonzacskó­halom az, ami szemet szúr, de nem lehet nem észrevenni a ki­dobott kályhacsöveket vagy akár a kisméretű kefi'resdobozokat sem. Ettől a szemétgyűjtemény­től alig ötven méterre újnak tűnő feszület: hófehér, szinte sugároz­za a tisztaság hangulatát. Az el­lentét így ha lehet, még üvöltőbb. Száméi Istvántól, a község pol­gármesterétől érdeklődtünk: ez lenne talán az új szemétlerakó­hely Karácsondon? — A helybéli téesz vállalta, hogy eldózerolja ezt a területet. Nem tehettek róla, hogy ez jött fel a földből... A falu nepe hosszú idők óta hordta ide a szemetet — de nem ez a hivatalos szemétlera­kóhely. Az a község másik végén van, messze a falu határától. Decemberben Csikós András festőművészé a gyöngyösi Va- chott Sándor Városi Könyvtár galériája. A vendég már koránt­sem ismeretlen a Mátraalján — a városban ez a harmadik ilyenféle szereplése. Az alkotó — a „vá­sárhelyi iskola”egyik reprezen­tánsa — most 28 olajképét hozta a közönség elé. Munkái egyaránt tükrözik ha­— Biztos benne, hogy ez la­kossági szemét? — Igen... — Nem megoldott talán az in­tézményes szemétszállítás? , — Dehogynem. Az abasári Útmag Kft. hordja a szemetet, és az ő munkájukkal nincs is semmi bai. Inkább az itt élők felfogásá­val lehet probléma, hiszen töb­ben azért nem fizetnek a szemét- szállításért, mert állítólag nekik nincs szemetük. (Ennek cáfolataként ott virít minden elképzelhető kacat azon a bizonyos szemétdombon. Per­sze, elfordíthatják a fejüket az ar­ra járók, sőt, lassan már az időjá­rásban is lehet reménykedni: a jótékony hó mindent betakar majd. Nem is lenne baj, ha tavasz- szál nem olvadna, de a természet már csak ilyen... — „ő” tudja a dolgát...) zai és külföldi élményeit, ám bár­hol is születtek, lényegében ha­sonló benyomások különböző kifejezései. Az év- és napszakok, falusi, városi utcák, a közelebbi, távolabbi tájak hangulatát idézik a szépségre, a változásokra rend­kívül érzékeny mester vásznán született megragadó remekek. Nem sétálhat el előttük a látoga­tó, ez is, az is megállítja, gyö­Jobb híján a helyi művelődési ház nagyterme még a tornacsar­nok, s más tantárgyi oktatáshoz is kölcsön kell kérni a kulturális intézmény helyiségét Gyöngyös- orosziban, legalább két-három tanterem bútorzatát pedig bi­zony cserélni lehetne már — két­ségkívül érződik, hogy törődnek az iskolával. Amíg korábban fes­tés helyett csak javítgattak a nyá­ri szünidőben, az idén már teljes mázolás történt az új tanévre, s a szükséges bádogos-, tetőjavítási munkákat sem kellett elodázni. A rendbe tett hőtárolós kályhák­kal a hidegebb napokon is zavar­talan a tanítás — már ami a tech­nikaifeltételeket illeti. Mert pedagógusból több is el­kelne. A hiányzó nevelőket két éve 1100, tavaly már 1510 helyet­tesített órával pótolták, s a jelen­legi oktatási év indítása sem volt Megint a MÉH...! Néhány gyöngyösi nyugdíjas még a nyáron panaszolta, hogy tíz fillérért veszt át a MÉH az új­ságpapír kilóját. Akkor magam is megdöbbentem ezen az ala­csony összegen, most viszont újabb levél érkezett az idősektől: „...le szeretnénk adni azt a jó pár köteg újságpapírt, amit sikerült megmentenünk az elégetéstől, széthordástól. Itt gyűjtjük, tárol­juk, ólakban, kamrákban — jön­nek az ünnepek, kellene nagyon az a pár forint. Van olyan diák és kispénzű nyugdíjas, aki ebből tudna csak egy kis édességet, cu­korkafélét venni a családjának. De a MÉH hónapok óta nem ve­szi át a papírt. Azt mondják, vár­junk még — de meddig? Ugyan­akkor az elmúlt hetekben a rá­dióban többször bemondták, hogy a papírgyártáshoz szüksé­f es alapanyagok 70(1) százalé- át külföldről kell behozatni, hát ki érti ezt? Ön érti, tisztelt újság­írónő, hát miértnem veszikát, ha külföldről kell behozatni, drága pénzen?” Én sem értem. Felhívtam a gyöngyösi MÉH-telepet, ahol egy hang azt közölte: „Leltáro­zunk, kézit csókolom...” Meg­kérdeztem, mióta, azt válaszolta, két hete. És ebben az évben már nem is foglalkoznak a papír átvé­telével, legfeljebb jövőre. Arra, hogy októberben meg novem­berben miért nem vettek át a pa­pírt, csak hümmögött a hang... Most belekezdhetnék népgaz­dasági értekezésekbe, hozhat­nék példákat külföldről, ahol külön szortírozzák a még fel­használható szemetet, és külön a műanyagokat. De ez teljesen fe­lesleges lenne. Csak újfent meg­állapíthatjuk a tényt: mi egy na­gyon gazdag nemzet vagyunk, ha így szórhatjuk a pénzt, ki az abla­kon... (D.J.) nyörködteti tökéletességével. Aki látta, bizonyos, hogy emlé­kezik majd a kedves tarlatra, s várja a művész újabb jelentkezé­seit. Aki pedig még nem jutott el a mostani kiállításra, annak bát­ran ajánlhatom a bemutató meg­tekintését. E hónap végéig vala­mikor biztosan ki-ki szakíthat is rá időt. (gyóni) zavartalan. Szerencsére azonban mindez nem hagy különösebb nyomot a tanításon, s a 81 száza­lékos szakos ellátottság is megfe­lelőnek bizonyul. Ha a társadalmi segítség ki­sebb is a mindennapi munkához, mint korábban, az iskola még kap patronálást „kintről”. Szá­mottevő — máig emlegetik — az a 40 ezer forint, amit az Abasár és Vidéke Takarékszövetkezet adott újabb számítógép, televí­zió és egyéb hasonló eszköz vá­sárlására, feltétlenül könnyebb­séget jelent az oroszi téesz pálya- orientációs üzemlátogatásokhoz kölcsönzött autóbusza, a helyi polgárőrség karbantartási igye­kezete, nem utolsósorban pedig a szülői munkaközösség fárado­zása. Az iskola — körülményeihez képest — a legtöbbet igyekszik Néhány hónap óta új vezetője van az adácsi községi könyvtár­nak. Fehérné Győri Gabriella a sárospataki tanítóképzőből — csepeli általános iskolai tanítás után — kanyarodott vissza falu­jába, amikor a művelődési intéz­mény élére kinevezték. Csak­nem 12 ezer kötet az új „birodal­ma”, ahol a könyvek mellett egy napi-, két heti- és három havilap­pal, illetve még néhány folyóirat­tal várja közönségét. — Háromszázötvennél több a beiratkozott olvasónk, s valószí­nű, hogy a téli hónapokban na­gyobb is lesz a számuk — mond­ja, amikor szót váltunk a munká­járól. — Iparkodunk az érdeklő­désüket mind teljesebben kielé­gíteni, a helyi önkormányzat az idén is 50 ezer forintot biztosított új beszerzésekre: jövőre talán színes tévénk, videónk is lesz. Ugyanekkor a könyvtárunk — már hagyományosan — más cé­lokat is szolgál. Csupán amióta a vezetést átvettem: két nagyobb adni diákjainak. A nyelvi kép­zésben Gyöngyösorosziban is helyet kapott már a német, az egyes tantárgyakban a készsé­gek, képességek fejlesztésében mind nagyobb figyelmet fordíta­nak a nevelők a gyakorlatokra, a szabadidős foglalkozásokra. A vöröskeresztes vezető, a körzeti orvos és a védőnő a felsősöknél a családi életre történő felkészítés­sel is törődik az osztályfőnöki órákon. Megkülönböztetett hangsúlyt kap az intézeti munká­ban a gyermek- és ifjúságvéde­lem, a hátrányos helyzetű, de te­hetséges tanulók formálására a napközi otthonban is fokozottan figyelnek. Feltétlenül a pedagó­gusok igyekezetének tiszteletre méltó eredménye, hogy a to­vábbtanulásra jelentkezettek mindegyike felsőbb iskolába ke­rült. — igy — rendezvényre került sor. Az el­sőn „Hol, mit, mennyiért"?cím­mel adtunk tájékoztatást a lakos­ságnak a telekhez jutás, az épít­kezési kölcsön, az anyagbeszer­zés lehetőségeiről. A követke­zőn pedig a természetgyógyá- szatról hallhatott a közönség egy érdekes előadást. Falaink között tartják heti két alkalommal az angol nyelvtanfolyam foglalko­zásait, hetente ide járnak irodal­mi szakkörbe az. általános iskola hetedikesei, havonta betipegnek hozzánk meseórákra az óvodá­sok. — Tervez-e mást is? — Pedagógustársaimmal sze­retnék különféle vetélkedőket is tartani itt, s jó lenne például vala­miféle érdekesebb, látványosabb kiállítást rendezni a község éle­téről. A legtermészetesebb, hogy gondolok író-olvasó találkozók­ra, s töröm a fejem még egy sereg olyanon, ami az adácsiak több­ségét érdekli, ide csalja kellemes könyvtárunkba. Medve János Ezüstvasárnapi hangverseny A gyöngyösi Barátok templo­mában tegnap este ezüstvasárna­pi hangversennyel is emelték a karácsonyvárás hangulatát. A koncert szereplői a zeneirodalom gyöngyszemeit csillogtatták meg nívós műsorukban. A mátraházi szeretetszolgálat ajándéka A Mátrai Állami Gyógyinté­zet Vöröskeresztes Alapszerve­zetének dr. Batthyány Stratt- mann László tiszteletére és em­lékére Mátraházáról indított „ Vakvilág” szeretetszolgálata Éger után Székesfehérvártjuttat- ja oxigénmonitorhoz. Az inku- bátoros csecsemők szeme világát vigyázó műszert a szeretetszol­gálat ismét közadakozásból vá­sárolta, s december 20-án, dél­előtt 11 órakor kis ünnepség ke­retében adja át a dunántúli me­gyeszékhely Szent György Kór­házának koraszülött-osztályán. Nyugdíjasok „Ki mit tud?”-ja Gyöngyösön, a Mátra Műve­lődési Központbana nyugdíjaso­kat várják egy februári „Ki mit tud?”-ra: január 10-ig számíta­nak mindazok jelentkezésére, akik tehetséget és kedvet érez­nek magukban a szereplésre, énekelni, verset mondani, me­sélni, netalán táncolni is meg­próbálnak a közönség előtt. Mű­faji és időtartambeli megkötött­ség nélküli produkcióikat a ver­senyzők egyénileg és csoporto­san is előadhatják. Mesejáték bemutatója A gyöngyösi Móra Ferenc Gyermekszínpad — Püspöki Győzőtanár vezetésével — új ze­nés mesejátékot mutat be hol­nap, december 17-én 10 órától. A 3. Számú Általános Iskola diákjaiból verbuválódott együt­tes előadásában Gyöngyös és környéke óvodásai, kisdiákjai Pákolitz István: „A király pan­tallója” című darabját élvezhetik a városi kultúrközpont színház- termében. Török­programok A gyöngyösi Török Ignác Gyermek-Szabadidőközpont csütörtök délután fél 3-tól a ka­rácsonyi vendégvárás titkaiba avatja be a gyerekeket, akik a te­rítés és asztaldíszítés módjait sa­játíthatják el. Ugyanezen a na­pon délután 5 órakor a „Kezdj el élni!” sorozat soron következő programjaként a megbocsátha­tatlan bűnről lesz szó, és arról, hogyan lehet a gondolatokat a helyes mederbe terelni. Megjelent a „Dihar” Napvilágot látott a gyöngyösi 214. Számú József Attila Ipari Szakmunkásképző Intézet félhi­vatalos lapja, a Dihar— amely a diákharsona rövidítése. Ebben egyebek között van egy teszt a komolyságról, egy írás az iskolá­ban történt októberi bombaria­dóról, néhány bölcs aforizma, tudósítás a kihívás napjáról, szá­mos sporthír, vers és egyéb hasz­nos információ. A gyöngyösi Pedagógus és Polgári Egyesületről Egyesítik a szellemi erőket Valószínűleg Gyöngyös egyik legifjabb „civil szerveződése” az októberben alakult Pedagógus és Polgári Egyesület. Nemes cél érde­kében jött létre: azért, hogy egyesítse a város és környékének polgári szemléletű és progresszív gondolkodást képviselő erőit, s hogy hozzá­járuljon a város gazdasági, kulturális és szellemi arculatának alakítá­sához. Soraiba hív mindenkit, akik e célt magukénak vallják pártál­lástól, vallási meggyőződéstől és foglalkozástól függetlenül. Az egyesület — támaszkodva a helyi pedagógustársadalom le­hetőségeire — keresi a módjait annak, hogy az egyes oktatási szakte­rületek pedagógusai kilépjenek az iskolai keretek zártságából, és a vá­rosi élettel keressenek kapcsolatot. Úgymond, a szellemi erőket egye­sítik, lehetőséget nyújtva ezzel különféle foglalkozásúak találkozásá­ra, együttműködésére. Rendezvényeket szerveznek ismert közgaz­dászok, tudósok, művészek és gondolkodók meghívásával, de tá­maszkodnak a városban élő és ott alkotó „koponyákra” is. A klub­életben fontos szerepet szánnak a menedzsereknek, a vállalkozók­nak. Terveik szerint jövőre — áprilisban — egy városi kulturális és művészeti eseménysorozatot rendeznének, amelynek a szakmai ol­dalán kívül legfőbb erénye a lokálpatriotizmus lenne. (doros) Hányféle díjszabás? Szóvá szeretném tenni azt az esetet, ami november 14-én történt velem Gyöngyösön — írja Szívós Ferenc olvasónk. — A gyöngyösi Településtisztasági Vállalathoz bementem, és bejelentettem, hogy szennyvíztárolómból négy köbméter szennyvizet kívánok kiszívat- tatni. Másnap meg is jelent egy munkatársuk, elvégezte a feladatot, majd 1460 forintot kért a munkáért. Ez az összegpontosan a duplája annak, amit szoktam ennyi szennyvíz kiszívattatasáért fizetni. Ami­kor ezt felvetettem, a szakember közölte velem, hogy az árakat ő szabja meg, ebbe nekem nincs beleszólásom. Nem voltam hajlandó kifizetni ezt az összeget, és hívattam a vállalat főnökét. Közben azt is mondták, hogy miért kellett nekem az irodába bejelenteni a szenny­víz elvitelét. Még aznap délután hoztak egy számlát, amin a reális árat, azaz 840 forintot tüntették fel. Ezt kifizettem. Csak azt nem ér­tem, miért kellene a dupláját fizetnem, ha bejelentem az irodában az igényemet, és nem az utcán szólítom meg őket. Talán az utóbbi eset­ben a zsebükre dolgoznak?” Olvasónk kéréséremi is várjuk a választ. Hátha valaki logikusan meg tudja magyarázni ezt a liberális árrendszert. A munkavégzésről szóló számla mindenesetre a szerkesztőségünk rendelkezésére áll... Csikós András képei között Rendőrállomás Detken Nemcsak városa­ink, hanem községe­ink közbiztonságá­nak védelme, erősí­tése is fontos. A kör­zeti megbízott intéz­ményénél — sajnos — már többre van szükség. E felismerés vezette a rendőrséget és a települések ön- kormányzati vezetőit Detk térségében egy számottevőbb bázis kialakítására. A tervezett új rendőrállomásnak Detk kínált otthont. A csaknem tíz rendőr területi szolgálati központja így a köz­ség korábbi taná­csának székházában lesz. A megyei főka­pitányságon — mint értesültünk — már tervezik a korszerű védelmi létesít­ményt, ahová termé­szetesen kellő techni­kát is szánnak, a kü­lönféle felszerelések mellől a gépkocsi sem hiányzik majd. Amint a program elkészül — mondta Pelle Sándor polgár- mester —, helyi kivi­telezésben azonnal, még ezen a télen hoz­zálátnak az átalakítá­si, építési munkák­nak, s így a jövő év el­ső negyedében, talán már március 15-én meg is nyithatják a rendőrállomást. Egyelőre Detk mel­lett Visontát, Hal- majugrát, Ludast, Nagyfügedet szeret­nék szolgálni a terve­zett állomással, de ta­lán Abasárra is kiter­jesztik majd műkö­dési körzetét, ha az ottani önkormányzat így látja jobbnak. Az elképzelések szerint a szóban forgó bázis igazgatási feladato­kat is ellát. Heti egy alkalommal például útlevélügyekkel is foglalkoznak az itte­niek. — n — Az adácsi könyvtárban

Next

/
Thumbnails
Contents